Szolnok Megyei Néplap, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-01 / 51. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. március 1. PAUSZTOVSZKIJ: * Mi tiktént Alsuang ü2lefébeK\ A KÉK NYÍL Színes szov jet film. Bemutatja március 12 —15-ig a szolnoki Tisza Mozi A szovjet kémelhárítók jelentést kapnak az idegen tengeralattjáró feltűnéséről, s a különleges tengeralatti hidroakusztikai berendezések segítségével állandóan figyelemmel kísérik azt. Előzőiég egy titokzatos rádióadó rejtjeles üzenetének megfejtéséiből már arról is tudomást szereztek, hogy ismeretlen egyének figyelemmel kísérik a Kék nyíl útját, ismerik felszállásának időpontját. A kémelhárítók parancsnoka, Kerzsencev e két, látszólag egymástól független tényanyag alapján kezd munkához. és megindul a nyomozás ... — — ■ ■"— * » ■■■ —■' —— ■ Hatvani Dániel: ÉVEK SZIRTIÉIN Zudul a csillag-robogások csendje Huszonegy évem komor szírtjein Testem tüzében atom-sejtjeim Felsorakoznak tömör harci rendbe Már súlyosabbá sűrített szó tépi Futó csókokhoz szokott ajkamat Harsonák zengő fájdalma fakad Még tudok máglya-lob ogással égni A világ-égő lángok körülfognak Sorsok és álmok zenéje zokogtat Lelkemben öröm s téboly énekéi Mindegy a szirtek útját meg kell járnom Míg a Halál legyőz majd vad tusákon De csont-testét verejték lepi cl. Hortobágyi Lá.slő: ^londtépázta haijaL Hegy alatt sem találhatsz oly tágas, mély barlangra, mely — mint egykor a nádas mindenkit befogadna. S a barlangmély se véd meg ellene, csak takargat előle, mint a részeg öklétől óv az ablak. lm gondtépázta hajjal süvöltöm, mint a nádszál: — Köss bekét önmagaddal. Föld embere! Vigyázzál! **********•»**»****•*»••*»*»% Új könyvek a szovjet könyv ünnepére Lenin: KATONAI LEVELEZÉS (1917—1920) (Zrínyi). A Szovjet Könyv Ünnepére megjelent gyűjtemény Lenin katonai levelezésének legfontosabb dokumentumait tartalmazza. A kötetben lévő egyes cikkek, beszédek, táviratok, levelek, üdvözletek, feljegyzések, határozatok és más dokumentumok megmutatják, hogyan mozgósította a Lenin által vezetett kommunista párt a szovjetköztársaság népeit a honvédő háborúra a külföldi intervenciósok és a burzsoá-föl- desúri ellenforradalom ellen. Nagy érdeklődésre tarthatnak számot azok a dokumentumok, amelyekben a hátországnak és a morális tényezőnek a háborúban betöltött szerepéről van szó. * Fj odorod: PARTIZÁNOK ÉLEN. (Első teljes kiadás.) (Zrínyi). A Partizánok élén elsőkét kötete egyszer már nagy sikert aratott Magyarországon, s most a harmadik kötettel együtt jelent meg először magyar nyelven, Fjodorov könyvének érdekessége, hogy egyetlen alakja sem áll a középpontban, itt is, mint a partizánegységben, minden ember egyformán fontos, egyformán érdekes. A rendkívül fordulatos, izgalmas történet, az író őszintesége, a partizánélet hű megeleve- nítése ifjú és felnőtt olvasó számára egyaránt felejthetet- lené teszi ezt a könyvet. * Csukovszkij: EGY LÁNY SZERELME. (Európa). Bátorság emberiesség, hősiesség, férfiasság — Varja |Barsz tizenhétéves leányszíve szebbnél-szebb tulajdonságokkal ruházza fel a titokzatos Ljova Kravecet. A fiú fölényes és magabiztos modora lángra gyújtja Varja képzeletét, aki az 1919-es polgárháború és forradalom viharában új, gyönyörű ideálokért lelkesedik és szerelmében is az eszményi férfit, az igaz ügyért, az igazságért harcoló hőst látja. Már odaképzeli magát Ljova mellé a bamkádokra ... De a szerelem furcsa dolog. Vak és hiszékeny, törékeny és gyémántkemény. A hős az igazság bajnoka — hitvány ember ... Varját becsapták. ,,Nagyon fiatal volt, és hitte, hogy az igazi ember bátor, nyílt, becsületes, igazságszerető és ebben a legfontosabb dologban nem is csalódott.”----------------------------------------Pá lyázail felhívás Irodalmi művekre A VII. Világifjúsági és Diáktalálkozó Magyar Előkészítő Bizottsága irodalmi pályázatot hirdet.' Pályázni lenet lbeszéléssel, novellával, hosz- szabb költeménnyel, vagy versciklussal, jelenettel égy felvonásos színdarabbal. A bizottság olyan irodalmi színvonalú müveket kér a pályázaton résztvevőktől, amelyek a népek közötti barátságtól, a békéről, a fiatalok életéről, az eddigi ifjúsági találkozók emlékeiről szólnak. Pályázati díjak: I. díj: hatezer fonni. II. díj: négyezer forint. III. díj: kettőezer forint. Pályázaton bárki résztve- het, tekintet nélkül eddigi irodalmi munkásságára és életkorára. A bizottság azt szeretné, ha a fiatalabb író- generáció minél nagyobb számban szerepelne a pályázaton. I Pályaműveket a Magyar Ifjúság Szerkesztősége Irodalmi Rovatához kell beküldeni ' „VIT-pályázat” megjelöléssel. — Beküldési határidő: 'június 1. A beérkező légsike- ‘rültebb alkotásokat a Ma- Jgyar Ifjúság Irodalmi Rova- [ta rendszeresen közli. A bi- ► ráló bizottság az eredményeiket július 25-én, a VIT megnyitásának előestéjén hirdeti E zerkilencszázhuszonegy telét Ogyesszában töltöttem. „Alsvang és társa” volt készruha üzletében laktam; önhatalmúan beköltöztem az emeleti próbaterembe. Három hatalmas szoba állott rendelkezésemre, földig- érő cseh tükörrel. A tükrök olyan erősen ültek a falban, hogy hasztalanul próbáltuk — barátommal, Eduard Bag- rickijval, a költővel — kiszedni, hogy az Űjpiacon elcseréljük élelemre: még csak meg sem repedt egyik tükör sem. A próbaszobában nem volt bútor, csak három üres láda, az alján korhadt gyalú- forgács. Még szerencse, hogy az üvegajtó könnyen járt sarlMin. Minden esetre kiemeltem, két ládára fektettem s arra ágyaztam magamnak. Csak az volt a baj, hogy az üvegajtó nagyon síkos volt, ócska matracom az éjszaka folyamán többször lecsúszott velem együtt, és a padlón találtam magam. Mikor a matrac csúszni kezdett, fölébredtem, s visz- szafojtottam lélegzetemet, kisujjamat sem mertem mozdítani, ostobán reméltem; hátha megáll a matrac. De nem, csúszott tovább, lassan, kérlelhetetlenül, ügyeskedésem mitsem használt. Korántsem volt ez nevetséges dolog. Dühöngött a tél. A kikötőtől Malij Fon- tanig befagyott a tenger. Kegyetlen északkeleti szél csiszolta fényesre a gránit-kö- vezetet. Hó nem hullott, s emiatt a fagy még sokkal dermesztöbbnek tetszett, mint hogyha hótakard borította volna az utcákat. A próbateremben kicsiny .vaskályha állott — az a fajta, amelyet akkoriban „burzsuj- ká”-nak neveztek. Fűtenem azonban nem volt mivel. lk'-g leheletlen is lett volna ezzel a szánalmas kis jószággal átfűteni a három óriási szobát. így hát csak sárgarépa-teámat főztem rajta; ehhez elég volt néhány ócska újság. A harmadik ládát kineveztem asztalnak. Esténként mécsest gyújtottam rajta. Lefeküdtem, magamra terítettem az összes meleg holmimat, és a mécses pislákoló fényénél Jósé Maria Hérédia verseit olvastam Georgij Sengel fordításában. A kötetet abban az ínséges ezerkilencszázhuszonegyes esztendőben adták ki Ogyesz- szában, és tanúként állíthatom, hogy a versek egy cseppet sem gyengítették bátorságunkat, kitartásunkat. — Állhatatosnak éreztük magunkat, mint a régi rómaiak, fülünkbe csengett a Hérédia- fordító Sengel költeménye: „Rómaiak vagyunk, barátaim. Vérünket ontjuk . ..” Vérünket persze nem ontottuk, de néha bizony fáztunk és éheztünk. Fiatalok, vidámak voltunk; senki sem zúgolódott. Lenn, a volt Alsvang-féle üzlet földszintjén, úgynevezett művészi munkaközösség fejtette ki lázas és kissé gyanús tevékenységét. A vállalkozás élén egy öreg, morcos festő állt, Ogyesszában „cégérkirály” csúf né ven ismerték. Mindenféle munkára felvettek megrendelést: vállaltak cégérfestést, női kalapvarrást, „fatopán” készítésé', (ez egy fajta női lábbeli volt mely antik egyszerűséggé tündökölt: fatalphoz néhán\ darab madzagot szegeitek, ennyi volt az egész), me( mozireklám-festést) ezt eny vés festékkel mázolták meg vetemedett furnérlapokra). Egyszer mégis rámosoly gott a szerencse a műhelyre úgynevezett „orrdiszt” ren deliek náluk a „Pesztyel”-rí mely akkoriban a Fekete tenger egyetlen hajója vol s első útjára készült Ba tumba. Az orrdíszt bádoglemezből l készítették, s azután a fekete c ilapra arany inda-díszt fes- s tettek. I A munka mindenkit láza- 7 i an érdekelt, még Zsora * Kovloszkij, a rendőr is el- * hagyta néha közeli posztját, \ hogy szemügyre vegye. ! / L n akkoriban a Morjak nevű újság titkára - voltam. Sok fiatal író dolga- • lőtt lapunkba, köztük Kata- iev, Bagrickij, Babel, Olesa, Uf. Az idősebb tapasztalt l írók közül az egy, Andrej ) Sozbol járogatott be sűrűbben a szerkesztőségbe, ez a kedves, nyughatatlan, örökké izgatott ember. Szóból egyszer novellát * hozott a Morjaknak, szagga- ( tott, zavaros elbeszélést, no- 1 ha tárgya érdekes volt és 1 kétségkívül megmutatkozott 1 benne az író tehetsége. ‘ Valamennyien elolvastuk a novellát és zavartan néztünk egymásra, az elbeszélést eb- 1 ben a fésületlen formájában 1 kinyomtatni lehetetlenség 1 volt! Arra a ónban senki sem > szánta rá magát, hogy meg- 1 kérje Szobolt javítsa ki. Szó- > boí e tekintetben megköze- < Hihetetlen volt, nem annyira 1 szerzői hiúságból (Szobolban ebből igen kevés volt), hanem inkább idegességből; képtelen volt visszatérni ahhoz, amit már egyszer megírt; mihelyt befejezte, müve nem érdekelte többé. Ültünk s a fejünket törtük, mitévők legyünk’ Ott ült köztünk a korrektor is, az öreg Blagov, azelőtt a Russzkoje Szlovo nevű lapnak, Oroszország legelterjedtebb újságjának igazgatója és Szityinnek, a hires kiadónak jobb keze. Szűkszo-vú ember volt, nyomasztotta a múltja. Komoly, tekintélyes, figurája sehogy sem illett szerkesztőségünk rongyos, lármás fiataljai^köté. i |. I Magammal vittem Szóból kéziratát Alsvang üzletébe, hogy otthon még egyszer elolvassam. Késő este (voltaképpen alig tíz óra volt, de a sötétségbe borult város már alkonyaikor elnéptelenedett, csak a szél süvített kárörvendőn a ke reszt utakon). Zsora Koz- lovszkij, a rendörörszem kopogtatott az üzlet ajtaján. Szorosan összecsavartam egy darab újságpapírt, meggyújtottam, mint szusztorával, míg lementem s kinyitottam a darab rozsdás gázcsövei bereteszelt nehéz boltajtót. Mécsesemet nem vihettem magammal, mert az nemcsak a legkisebb légáramlásra, hanem még a merő pillantásra is kialudt. Elég volt elmerengve beletekinteni, máris panaszosan sercegett, pislogott és csendesen kihúnyt. Ezért lehetőleg nem is néztem rá. — Egy polgártárs, magához jött — mondta Zsora, a rendőr. — Igazolja a személyazonosságát, akkor be- bocsátom. Itt műhely ' van. Azt mondják, csak a festék megér háromszáz milliárd rubelt. Ha tekintetbe vesszük, hogy a Morjak szerkesztőségétől havi egymilliárd rubel fizetést húztam (ami negyven skatulya gyufa piaci árának felelt meg), akkor ez persze nem volt olyan mesébeiVó összeg, mint ahogy Zsora képzelte, Dlagov állt az ajtóban. Igazoltam személyi azonosságát, Zsora beengedte az üzletbe és megígérte, hogy , két óra múlva ő is bejön . hozzánk melegedni, forró- , vizet inni. — Tudja, miért jöttem? — ■ kezdte Blagov. — Még mindig Szóból elbeszélése jár az . eszemben. Tehetséges munka, nem szabad kárbavesz- ’ nie. Mint afféle vén szer- l&sztöségi csataló, nem szí- ’ vesen enpedem ki a kezem ■ közül a iá noi-ellát. t — Mitévők legyünk? — - kérdeztem. — Adia ide a kéziratot Becsületemre fogadom, egy ! árva szó nem sok, annyit! sem változtatok meg benne. 1 Itt maradok, nem mehetek most haza a Langeron-utcá- ■ ba, mert bizonyosan levet- • köztetnek. Itt a maga jelen- ' létében megyek végig a kéz- ; iraton. ; — Mit jelent az, hogy „végigmegy"? — firtattam. —' „Végigmenni": ez annyit jelent, mint „kijavítani'’. — Megígértem, hogy egyetlen szót sem hagyok ki és nem írok bele. — Mégis, mit csinál? — Majd meglátja. ; Valami titokzatosat sejtet-! tem Blagov szavaiban. Ezzel', a nyugodt emberrel valami■ rejtély hatolt be a zimankós; téli éjszakán Alsvang üzleté-; be. Végére kellett járnom, s] ezért beleegyeztem. ! Blagov rendkívül vastag1 templomi gyertya csonkját vette elő a zsebéből; arany- sávok tekergőztek rajta csavarmenetben. Meggyújtotta a gyertyacsonkot, a ládára állította, viharvert kofferemre telepedett és kezébe lapos ácsceruzát ragadva, a kézirat fölé hajolt. > L jszaka közepén megjött Zsora Kozlovszkij. Éppen vizet forraltam és teát* öntöttem fel — ezúttal nem\ szárított sárgarépa-sze'etek- * bői, hanem apróra vagdalt és* megpörkölt céklából. — Vegyék tudomásul —{ mondta Zsora —, hogy mész-« sziről szakasztott úgy feste-* nek, mint a megrögzött pénz-* hamisítók. Mi a csudát mű-* veinek Itt? ! » — Kéziratot javítunk —{ válaszoltam. — A következő* számba. ♦ — Vegyék tudomásul —X mondta ismét Zsora —, hogyX a miliciárak nem mindegyik* dolgozója értené ám meg.* hogy mivel foglalkoznak. Ad * janak hálát istennek, akiper-% sze nincsen, hogy én állok itti a poszton és nem holmi fara-* gatlan fickó. Az én szemem-X ben a kultúra mindennélX több. Ami pedig a pénzhg-X misítókat illeti, azok olyan* művészek, hogy ugyanabból J a trágyagombócból gyártanak* | dollárt meg letelepedési enge .X t délyt. Azt mondják, a párizsi* | Louvre-múzeumban fekete* % bársonypárnán ki van állítva* egy csodálatos szépségű már-* ványkéz. Az a kéz pedig nem jj Sarah Bemard keze, sémi f Chopiné, sem Vera Holodna-Í jáé, hanem Európa leghíre-i I sebb pénzhamisítójának kezé-i 1 röl mintázták. A nevét el-j1 felejtettem. Annak idején le-*' fejezték, a kezét pedig kiállí- * tották, mint valami hegedű- művészét. Ugy-e, tanulságos história? — Nem mondhatnám — ró- | laszoltam. — Van szaharinja? ] — Van — felelte Zsora. — i ' Tablettában. Szívesen megosztom magukkal. Blagov csak hajnaltálban • fejezte be munkáját. A kéz- : iratot csak akkor mutatta meg, amikor elmentünk a ’ szerkesztőségbe és leiisztüz- j tatta az egyik gépírónővel. , Elolvastam a novellát és el- '. állt a szemem-szám. Áttetsző. I kristálytiszta próza feküdt , előttem. Minden domború és ( világos lett egyszerre. Nyoma sem maradt az előbbi kócos- ságnak, összevisszaságnak. ■ Amellett Blagov csakugyan nem törölt és nem írt be • egyetlen szót sem. t Ámuldozva néztem rá. Bla- _ gov teal'célszerűen fekete kubáni dohányból sodort vastag cigarettát szitt és mosoly- ~ gott. z — Valóságos csoda! — . mondotta n. — Hogy csi- nálta? — Misem egyszerűbb: oda- tettem az írásjeleket, ahová n valók. Szobai mindig végzetesen összezavarja őket. Kü- lönösen a pontokra ügyeltem. Meg a bekezdésekre. Fontos t. dolog ez, kedvesem. Puskin is I A Kék nyil egy újtipusú i szovjet lökhajtásos repül j- 1 t gép, melynek kísérleti pél- Idánya éppen próbaútjára in- : I dúl. A gép azonban többé I tnem tér vissza támaszpont- : íjára. Útközben egy idegen 1 »repülőgép megtámadja, tüzet < I nyit rá, s a Kék nyil a ten- . • gerbe zuhan. Pilótáját, Kar- 1 I penko őrnagyot egy tenger- : * alattjáró menti meg, melyről > ♦ később megtudjuk, hogy ♦ szovjetnek álcázott idegen ♦ hajó, s az a feladata, hogy ♦ megszerezze a lezuhant Kék • nyil egyik íontos alkat* részét, a tartályt, mely a különleges összetételű hajtóanyagot tartalmazza. ____ [F öld embere, nincs félszed? > A fényes atombomba [ ha lehull, mindent szétszed [ s szapora, mint a gomba. [ Ha rád villant sugara, [ nem kúszhatsz már semerre. [ mintha sokezer dárda [ szúrt volna meg egyszerre. » | Mit tartasz majd elébe, | mint kard elé a pajzsot? ! Fejest ugrasz a mészbe, | vagy bekormozod arcod? többször említi az írásjeleket. Arraválók, hogy tagolják a gondolatot, helyes kapcsolatba állítsák a szavakat, köny- nyeddé, tetszetős hangzásúvá tegyék a mondatot. Az írásjel olyan, mint a kottában a szünet. Keményen fogja a szöveget, nem engedi szétszóródni A novellát kinyomtattuk. Másnap a szerkesztőségbe berontott Szóból. Sapka nélkül. hajadonfőit, mini mindig, haja" zilálton merede- zett, szeme tűzben 'égett. — Ki minit hozzá a novellámhoz? — ordította torka- szakadtából, és botjával nagyot sújtott az asztalon fekvő újsághalmazokra. A por úgy szállt az asztal fölé, mint tűzhányó füstfelhője. — Senki se nyúlt hozrá — válaszoltam. — Ellenőrizheti a szöveget. — Hazugság! — üvöltötte Szóból. — Szemenszedett hazugság! XJgyis megtudom, hogy ki tett csúffá! Botrányszag terjengett a levegőben. A félénk munkatársak egymásután tünedez- tek el a szobából. De a lármára — mint mindig — fa- topánjaikon kopogva, meg je. lentek a gépírólányok, Lu- cienne és Ljuszja. ♦ Ekkor Blagov megszólalt s| csendesen, szinte szomorúan* csak ennyit mondott: ♦ — Ha azt tartja, hogy azJ írásjelek helyes elhelyezésé-í vei csúffá tettem a novellá-l ját, akkor tudja meg: én vol-* iám az, aki csúffá tette. Kor-* rektori minőségemben. > Szobai odarohant Blagov-X hoz, megragadta mind a két* kezét, megrázta, aztán át-* ölelte az öreget és moszkvai* szokás szerint háromszori megcsókolta. | — Köszönöm! — mondta* megindultan. — Nagyszerű* leckét adott nekem. Csakazti sajnálom, hogy ilyen későn.J Ügy érzem, vétkeztem régeb-J bt írásaim ellen. « Estére Szóból szerzett rala-J honnét egy fél üveg konyako.l és elhozta Alsvang üzletébe J Elhívtuk Blagovot, eljött Bag-l rickij meg Zsora Kozlovszkij a posztjáról, és megittuk a; konyakot az irodalom és azf írásjelek dicsőségére. ; Ez az eset végleg meggyő-j zött-róla, milyen döbbenetesi erővel hat az olvasóra az ide-; jén kitett pont. ■ __________ 1 * Az író „Az aranyrózea” j c. a szovjet könyv ünnepére ] megjelent kötetéből. '
