Szolnok Megyei Néplap, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-29 / 75. szám

1959. március 29.

SZOLNOK MF.OYF.I néplap

.i

A kemencepadkán

Állunk a kemencepadkán. Nem-mintha vaiami fura szokásnak hódolnánk, hanem azért, mert nincs idő arra, hogy leüljünk, no meg ülőalkalmatosság sem igen van, ami akad, az is tele porral. No, de nem is szoktak itt vendéget fogadni, csendes szó közben elpipázgatni, mint általában a „búbos" mellett.

„Valamivel* másak ezek a kerhencék, melyek itt sorakoznak a Tiszamenti Vegyiművek pirit-pörkölő részlegén, nint névrokonaik, a kis paraszti házak közismert tartozékai. Egy kicsivel nagyobbak az itteniek, elérik a három emelet magasságot is. Kéményük sincs, mint falusi rokonaiknak, a tűzrevaló is más. Kemény követ, úgynevezet piritet őrölnek meg, az kerül a kemencébe, s a pirit- ben lévő kén ég, — igen magas hőfokot, általában 900 Celsius fok meleget árasztva. Ebből is következtetni lehet arra, hogy az itt dolgozó munkásoknak — korántsincs olyan jó dolguk, mint a „rokonszakmának’’, a kenyeret sütők népes táboránakA nagy meleg közben gyakran nemcsak a kén válik ki a piritből, hanem egyéb anyagok is, ezek néha „lesüLnek", csomóba tapadnak az égő anyagot forgató „karok” alatt. Ilyenkor előkerül a „paj- szer1', a feszítővas, azzal tisztítják a 900 fokos tüzet. Persze, a leggondosabb elővigyázat mellett is megesik, hogy a kemencék központi tengelyébe erősített karok megrepednek, vagy eltörnek. Mivel súlyuk üti a hat mázsát, s a meleg is irdatlanul nagy, kicserélésükhöz „fel kell kötni a nadrágot’’.

Most is éppen ilyen munkában van Kálmán Dezső és Dodanka Sándor, a két ke- mencés. Abonyi Oszkár főművezető irányításával Kovács István, Báli József és Búk Dezső segédkezik nekik. A „kart” már kivették, csupán a tengelybe helyezett része rjem akar megválni eddigi helyétől.

— Kijön ez, hisz még egy sem maradt bent — bíztatja társait, s egy kicsit önmagát is Dodanka bácsi.

— Gyerünk, csináljuk, mert

HÁBORÚ

még nem is reggeliztem — szakítja meg a szusszanásnyi pihenőt Báli József.

Ránézek az órára, a mutató mindjárt delet jelez.

— Barátom, reggel óta kínlódunk vele — dohog Dodanka bácsi. Máskor hármat is kidobunk egy délelőtt.

— De nem ilyet — jegyzi meg valaki — hét év alatt ilyent nem értem.

Hiába bökdösik hosszú vascsövekkel, rángatják egyszerre négyen is erős vaskampókkal, — a csonk nem enged.

— Jóska, be kell öltöznöd, nincs más megoldás — mondja a főművezető.

S Báli József bólint, ért ő kevés szóból is, nem először csinál ilyen munkát. Védőruhát ölt magára, s felmászik a kemence központi tengelyébe. 80—90 fok itt a hőmérséklet. Védőruhában 8— 10 percig ki lehet bírni, csak a levegő ne lenne olyan pokolian száraz, s olyan verejtékfakasztó minden mozdulat. Nagykalapáccsal belülről ütni kezdi a „kar” csonkját, a többiek kívülről húzzák. Halad is kifelé, de csak addig, míg Báli József belülről eléri, aztán ismét megmakacsolja magát.

A „pajszemek” használt vascsövek is nagyon áttüze- sedtek már, hűteni kell őket.

— Testhez álló szerszám ugye? — mosolyog a viszonylag vékony dongájú Kálmán Dezső, az 5—6 méteres erős vascsőre mutatva. — Ilyen kellene otthon kerítésoszlopnak. Ugyanis vettem egy négyszáz négyszög- öles telket, s építettem rá egy szoba-konyhás házat. — Saját erőből, nem igényeltem kölcsönt se. Mikor az első nyereségrészesedést megkaptam, akkor támadt ez az ötletem. Mivel a feleségem nemigen dolgozik, sokan mosolyogtak, mikor előadtam tervemet. Én azonban komolyan yetjem. Munkaidő, után gyakori vendég lettem a pá- lyuadvaron, néha 4—5 vagont is kiraktam. Rengeteget dolgoztam, a kocsmában meg nem láttak, s így viszonylag rövid idő alatt meglett a ház. Ültettem is szép gyümölcsfákat a kertbe. Ne értsenek félre, nem hencegek azzal, hogy én nem érzem

meg a munkát. Mire az egyik hatmázsás „kart” kidobtuk tegnap, ugyancsak megfájdult a derekam. De azért este mégis elmentem megnézni a televízió előadását, mert nagyon szeretem.

— Halljuk — vetjük közbe —, hogy nemcsak a magánéletben, hanem üzemi viszonylatban is szép célokat tűzött maga elé a Tiszamenti Vegyiművek munkásgárdája.

— Igen — válaszolja^ —

Felajánlottuk, hogy a mező- gazdaság segítéséért 5 ezer tonna kénsavat gyártunk terven felül

— A terv túlteljesítése növeli a mi munkánkat is. Mióta ezt célul tűztük, versenyt szerveztünk, s műszakonként 10 tonna pirittel dolgozunk fel többet. Naponta 10—20 tonnával túlteljesítjük a tervet. Ez számunkra azt jelenti, hogy gyakrabban kell „pajszerolni”, s valamivel nagyobb a „kar- törés” veszélye is. Igaz, a kar-hűtő ventillátorok teljesítményét is növelik — a 4-es és az 5-ös kemencéknél már elkészítették az ehhez szükséges alapot — s így javul a munkakörülmény. De érdemes is minél többet produkálni, hiszen most is 26 napi keresetnek megfelelő nyereségrészesedést kapunk.

(si)

Kevés kulturális lehetőség jut

az Aprítógépgyár ifjúmunkásainak

A GYÁR FIATAL üzem. Modern ' tágas csarnokai, a jólápolt utak. a gyárépület Körül padokkal, a nagy kapunál művészi szobor. Mindez, amire azt szoktuk mon, dani: kultúrált környezet. Azt lehetne hinni, a környezet bizonyos fokig meghatározza az emberek készségét is a kultúra befogadására Sajnos, nem egészen ez a helyzet.

Milyen kulturális lehetőségei vannak itt a munkás- fiataloknak? Hogyan használják ki ezeket? A kérdésekre a műhelyekben keressük a választ. A kovácsműhelybe Ötvös Ferenc KISZ titkárral megyünk be. Tőle már előzetesen érdeklődtünk, hogyan látja a helyzetet. Az ő véleménye szerint a kulturális lehetőség nem túl sok. Ami van, azt az ifjúság egy része elég jói felhasználja. A kultúrház- ban több szinház is vendégszerepei. a fiatalok szorgalmasan látogatják az előadásokat. Persze, itt is megtalálható az a jelenség, hogy könnyebb a zenés darabokra toborozni, mint a súlyos mondanivalójú, mai tárgyú drámákra. Igényességük viszont nőtt, amióta színházat láthatnak.

Az üzem területén semmiGondosan hengeren...

a tuberkulózis ellen

... Rimóezi István nyolc hol das gazda, a tiszabüi Petőfi Tsz tagja. Ősszel már munkaegységet írnak jóvá számára a közösben végz ett munkájáért.

fel és nem gyógyítanánk,} évekkel, vagy évtizedekkel J előbb jutna a sírba. A gü-J mőkór gyógyítható, vagy } legalább is vissza lehet adni J a betegek munkaképességét.} Aztán tovább csúszik aj film. Az orvos monoton han-J gon olvassa a kockák sor-f

számait: " «

•

— Haromszaztizennégy. ,♦

— Háromszáztizenöt. $

— 316, bal csúcs. {

— 317.,. 320, 321, 322 —}

teljes jobb mellkastér. •

A kartotékra jelek kerül-1 nek: jelek, amelyek emberi J sorsokat változtatnak meg. J

«

Profilaxis !

Amit láttam: pillanatkép, j Egyetlen arcvonal a kitér-* jedt fronton. j

Szakkifejezések röpködnek. J Expozíciós és diszpozíciós J profilaxis. Ez a két főmódja* a tuberkulózis elleni közde- • lemnek. «

Profilaxis: megelőzés. Ex-J pozíció: kihelyezés. Annyit* jelent, hogy a beteg embert * eltávolítják egészséges kör- J nyezetéből, vagy például a • fertőzött tehénállományt kü- ♦ lönválasztják a negatív álla- • toktól, amelyek tiszta, baci- í lusmentes tejet adnak. ♦ Diszpozíció: meg kell jáví-1 tani az emberek diszpozíció- 1 ját, állapotát, a bacilussal« szembeni ellenálló-erejét. — J Ide tartozik a gyermekek J BCG védőoltása, a betegek | környezetében élők óvása, a* munkába visszatért rehabili-* tált emberek állapotának el-| lenőrzése. •

De mindennek kezdete, al- J fája és ómegája a szűrés, a ♦ betegek felkutatása. — Me-1 gyénkben valóságos front-, áttörésre került sor. Karca- J gon kezdődött. J

Baracs Dénes* (Folytatjuk.)

Az összeszorított • ököl az asztalra zuhan.

— A TBC — farkas. Üldözzük. Vicsorog és időnként nekünk ugrik, sebeket ejt az embereken. Nem elég, ha itt-ott rátámadunk. Be kell keríteni, össze kell szorítani mozgási területét, meg kell semmisíteni.

A balkéz (a TBC) ijedten vonul vissza a fehér asztalon, a jobb körötte csapkod, akár a vadászok golyói:

— A szűrés... a kezelés ..; az elkülönítés... a megelőzés... a szanatórium... látja, megannyi puskalövés. A farkasnak vissza kell vonulnia!

Dr. Ferenczi György, a megyei TBC főorvos keze le- hanyatlik, hangja a harci tűztől ’ békés beszélgetőre vált át.

— Igen, vissza is fog vonulni.

Jelentés a frontokról

Az országban néhány éve megszületett a hadsereg, amely le fogja győzni a tuberkulózist. Megyénkben 13 bástyája van: 11 tüdőgondozó és két kórház. Az emberek létszáma hetven körül mozog, közöttük tizenhárom orvos. (A létszámba beleértendő a tizenkét takarítónő is.) hátország: a társadalom, a nép állama, amely minden segítséget megad a küzdelemhez. A fegyverzet korszerű. Röntgengépek hosz- szú sora, injekciós tűk százai, védőanyagok, laboratóriumok, orvosságok.

Szemben ott húzódik a betegség frontja. Fenyegető és sötét az emlék, amikor a tuberkulózis még morbus hun- garicus, magyar betegség volt. A betegek serege még ma is nagy. TBC pálcikák millióit és milliárdjait köhögik ki naponta. Láttam a bacilusokat élve, vitustáncot járva a mikroszkóp alatt és élettelenül, mozdulatlanul is.

A megfertőzött és a fertőző betegek közöttünk élnek: makacs és erős bacilu- sok ostroma. Az egyik megyei TBC orvos azért gyó- nyíthat ma, mert édesanyja a hetedik gyerek volt. A TBC-s nagymama meghalt, amikor a kislány 2 éves volt. Különben megfertőzte volna őt is, akárcsak idősebb testvéreit, akik mind elpusztultak. Családokat irt ki, vagy te-:z szerencsétlenné a gümőkór- bacilus.

A farkas.

A beteg embereken kívül veszélyt jelentenek a beteg állatok, a fertőzött szarvasmarhaállomány. Valaha azt gondolták a tudósok, hogy a bovintuberkulózis —vagyis a szarvasmarha tbc — nincs befolyással az emberi szervezetre. Tévedés. A gümő- kóros állattól gyakran emberek is megkapják a bajt. A szarvasmarha tbc afféle második vonala a betegségnek, ahonnan újból és újból megrohamozhatja az embereket. Ezért kell felszámolni.

A harmadik szövetséges nem anyagi természetű: az emberek közönye. Ez is visz- szavonulóban van, de még

előfordul, mint például a minap Törökszentmiklóson, hogy sokan nem nennek el a tüdőszűrő vizsgálatra. — Vagy akadnak olyan szervek, amelyek vállat vonnak, ha a tbc-ről hallanak. Pedig ...

A penfa«zkóp beszél

Valamelyik este láttam, amikor az orvos pentaszkóp- ja lencséjén keresztül a szűrővizsgálat filmjei fölé hajolt. Csak a műszer lámpája égett, alulról átsugárzott a filmen és megvilágította a szemet, amely az emberi árnyak titkait kutatta.

Furcsa érzés volt.

Az asszisztensnő halkan jegyezte a számokat, a kartotékokra vezette az orvos megfigyeléseit.

A film olyan dolgokat árult el az emberekről, amit ők maguk nem tudtak. A csontok rajza elmondta hogy milyen idősek, a szívé, hogy tán az élet viharos volt, a tüdő árnyéka pedig elárulta, megbújnak-e benne parányi Koch-bacilusok. (Koch Róbert fedezte fel a tuberkulózis bacilust, róla nevezték el.)

— Az ember, akinek én most szívébe látok, talán még semmit sem tud. Ha hagyjuk, megfertőzi családját, feleségét, gyermekeit, vagy másokat is. Úgy él, mintha semmi baja sem lenne, miközben a tüdejét lassan sajtos anyaggal telt üregek lepik el, az úgynevezett kavernák, ahol már nincs más, csak kötőanyag és ba- cilusok. Ha nem fedeznénk

féle kultűrcsoport nincs. Ötvös Ferenc véleménye szerint azért, mert kevés támogatást, biztatást kapnak. Meg azután vannak közömbös emberes szép számmal a fiatalok között. Ezeket csak és kizárólag a tánc érdekli, a művelődés pedig alig vagy, sehogyan.

Egyre hangosabban kell beszélgetnünk. Csattognak a lemezek, tompa zuhanással ütnek le a pörölyök, izzik a kohóban a kovácsszén. A kovácsműhelyben járunk, az „erős emberek” birodalmában. Az egyik fiatal kovács otthagyja a kohót és megkérdezi, mi járatban vagyunk.

— Az iránt érdeklődünk, hogyan áll a kulturális élet a fiataloknál.

— Hát arról lehetne beszélni — sóhajt Varga István kovács. — Kultűrcsoport jaink nincsenek, mindössze egy, igaz kitűnő tánczenekarunk működik. Ez azonban nagyon kevés. Volt egy kultúrcsoportunk, színjátszók, de szétugrottak, nehéz lenne összeszedni őket. Pedig próbálgatja Ötvös Feri, meg én is. Nincs kedv, mert igazán régebben történt, úgy jártunk, hogy három szendvics, meg egy üveg sör szerepelt kellékként a darabban, még azt is a saját zsebünkből fizettették ki. Szervezésnél bizony még most is orrunk alá dörgölik ezt a régi esetet. Pedig most már másképpen áll a helyzet, több támogatást kapnánk,

— És mivel szórakozik Varga István 22 éves fiatal kovács?

ELMOSOLYODIK. És

máris sorolja azokat a könyveket, amelyeket gyakran éjfélig olvas. Nem hivatkozik arra, hogy csak nyolc általánosa van, hanem szinte falja a könyveket. Egymásután sorolja a magyar és külföldi írókat, Mikszáthot, Tersánszkyt, Wellest, Tolsztojt. Azt is megtudjuk, hogy legjobban a verseket szereti, főként Adyt.

Beszélgetésünkhöz keményarcú fiatalember csatlakozik. Zsolnai László, a KISZ vezetőség egyik tagja. Ö is megerősíti, hogy a KISZ tagok egy része bizony nem olvas, nem képezi magát, csak úgy él a világban, ahogyan kifejezte. A KISZ vezetőség már foglalkozott ezzel a kérdéssel, de úgy látszik, nem eleget és nem is elég határozottan. Pedig a fiatalokra lehet hatni, amit bizonyít a könyvtár növekvő forgalma és a televízió, — amelyre a közömbösek is eleljönnek a KISZ szobába.

Hajós Gyulát, a gyár kulturális felelősét hegesztés közben zavarjuk meg. Egy pillanatra abbahagyja a munkát és elmondja, hogy legtöbb támogatást a zenekar kapja, azért, mert működik és eredményeket is tud felmutatni. (A munkásfiatalok viszont arról panaszkodnak, hogy keveset játszik a zenekar a gyárban és inkább a külső pénzes játékot szorgalmazzák.) A nyereségrészesedésből például 10 ezer forintot kap a zenekar —

hángszervásárlásra. (Később azt is megtudjuk, hogy 3 1 ezer forintot a könyvtárnak adnak a szakszervezet pénzéből). Másra már nem jut. Pedig a kultúra nemcsak tánczenekarból áll!

Hajós Gyula azt is elmeséli, hogy csak munkaidő alatt tud szervezni, kultúr- munkásokat toborozni, ez viszont kiesést jelent a jövedelméből, ezért mostanában nemigen tud foglalkozni a szervezéssel. Legalábbis nem annyit, amennyit szeretne és szükség lenne rá.

Nincs rendben a fiatalok szakmai továbbképzése sem. Ma már a műveltséghez az is hozzátartozik, hogy szak- tanfolyamok egész során képezzék az ifjú szakmunkásokat és a segédmunkásokat is.' Itt a műhelyben nagyritkán van tanfolyam és a fiatalok azt sem veszik eléggé igénybe.

NAGYÍAbóL EZT a képet mutatja a gyár kulturális élet. A gyár területén tett sétánk után felmegyünk az irodába is. Elmondjuk Gróf Károly igazgatónak, — Blaskó elvtársnak, a párttitkárnak és Szudi elvtársnak, az üzemi bizottság elnökének. Nagyjából elismerik a panaszok helyességét. A szakszervezeti vezetőségválasztás során a kulturális, munka problémáit is felvetik majd. Elmondják, hogy a gyárban nyelvtanfolyam, technológus tanfolyam van, de a képzetlenebb munkások számára jelenleg nena áll rendelkezésre megfelelő szakmai továbbképzési lehetőség. Gróf elvtárs mintegy búcsúképpen kijelenti:

— Hibás a KIS?, merj az ilyen problémákkal nem jöttek hozzánk és hibás vagyok én személyesen is, mert én sem túlságosan érdeklődtem, hol szorít a csizma. Jöjjenek a kiszesek, a kultúrosok, állítsanak össze egy művelődési programot és mindent meg fogok tenni, hogy az megvalósuljon. Szívesen segítek és a többi elvtársak is segíteni fognak.

A PART MŰVELŐDÉSPOLITIKAI irányelvei különös figyelmet szentelnek a munkásfiatalság általános kulturális felemelkedésének. Az Aprítógépgyárban sok a lelkes fiatal, akik képesek lennének kirántani a kátyúból a kultúra megrekedt ügyét. A pártszervezet, a szakszervezet és az igazgató a jelek szerint támogatnának minden jó kezdeményezést. A KISZ-en a sor, állítson össze széleskörű kulturális programot és tegyen meg mindent annak megvalósítására. v .

— ht. —

alkonyaikor