Szolnok Megyei Néplap, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-29 / 75. szám
4 SZOLNOK Mfc'GI El NÉPLAP 1959. március 29Akik saját zsebükből szórják ki a forintokat KÜLÖNBÖZŐ GYŰLÉSEKEN, tanácskozásokon rengeteget beszélünk a kukoricáról. Mondogatjuk, hogy ez a fontos növény a takarmánybázis alapja, sok legyen belőle, mert ha van, akkor az állattenyésztéssel nincs baj. Ezzel így egyet is ért mindenki: szövetkezeti gazda, brigádvezető, agronó- mus, tsz-elnök, járási-, városi vezető, egyszóval: mindenki. De aztán azok, akik a tanácskozásokon ezzel a vitathatatlan igazsággal egyetértenek, hazamennek és nem csinálnak semmit a kukorica termőterület növelése érdekében. Még az a legfurcsább, hogy legtöbb járási és városi fő- agronómus is valami lehetetlen módon vélekedik. Legutóbb beszélgettünk néhány főagrónómus elvtárssal. Azt mondták: „Ez évben is termelünk akkora területen kukoricát, mint tavaly. Nem olyan veszélyes a helyzet, mint ahogyan azt egyesek gondolják”, — mondták. Ugyan, hol élnek ezek az emberek? Úgy beszélnek, mintha semmi nem történt volna itt, Szolnok megyében. Nem jut eszükbe, hogy ami tavaly meg elég volt, az az idén már nagyon kevés. És mindenki, aki csak be- szél-beszél, de nem cselekszik, pontosan az előbb említett agronómusokhoz hasonlít. Nem jut eszébe, hogy ez évben sokkal több kukoricára van szükség, mert Szolnok megye tsz megye, több lesz a közös állatállomány — és Szolnok elsősorban azért tsz-megye, hogy több, sokkal több állati terméket es terményt adjon a népgazdaságnak, mint. amennyit eddig adott. Ehhez azonban elsősorban rengeteg kukoricára van szükség. Meg azután legyünk csak egészen őszinték. Hát elég volt a múlt évben termett kukorica-mennyiség? Nem volt olyan közös gazdaság, amelyik úgy vásárolta különböző helyeken?;-y olt és van! Több tsz komoly takarmánygondokkal küszködik. Viszont nem lenne gondja, ha elegendő nagyságú területen termelte volna a kukoricát, a silókukoricát. HOGY MIT ÉR A KUKORICA, á silókukorica, arról már rengeteg szó esett. Emlékeztetőül mégis nézzünk egy példát. . Ha valamelyik tsz — mondjuk 10 hold tavaszi árpa helyett 10 hold négyzetes silókukoricát vet. sokkal jobban jár. Annyi keményítő-értékű takarmányt gyűjt be a 10 hold silókukoricából ugyanis, mintha 42 es fél hold árpát vetett volna, és annyi íehérjeértékú takarmányt, mint amennyit 24 hold árpa ad. De nézzünk egy még el- gondolkodtatóbb példát. Ha Magyarországon a kukorica vetésterületén csak 1 százalékkal növeljük a termésátlagot, akkor ez 5 millió 800 ezer kilogramm hústöbbletben jelentkezik. Ezt az 1 százalékos növekedést a hibrid vetőmeg használatával könnyű elérni. íme, ennyit jelent a hibridkukorica és mégis vontatottan, sok huzavonával megy a. vetőmágcse- re. Azt is* érdemes megemlíteni, hogy ha 300 ezer holdon fészkes négyzetes vetésű silókukoricát termesztünk, akkor ez egy milliárd forint többletbevételt jelent a népgazdaságnak. A kukorica termesztésének Magyarországon hagyománya van. Vetésterülete és térmésátlaga azonban nem növekedett eddig megfelelően. A vetésterület az egész szántóhoz és az 1934—38-as évek átlagához viszonyítva mindössze 20.6 százalék. Az 1953—1957 évek átlagában pedig 22.7 százalék. Az átlagtermés is alacsony, alig haladja meg a 12 mázsát. Előrébb kell menni, mert ez a helyzet tarthatatlan. Látjuk, nagyon nagy szükség van erre az értékes takarmányra, s egyik-másik közös gazdaságban mégis úgy tesznek, mint az a bizonyos strucc. A szelevényi Szikra Tsz az elmúlt évben 580 holdon gazdálkodott. Mindössze 80 holdon termelt kukoricát. Ezévben 900 holdra nőtt a földterület és bármennyire hihetetlen, de így van — most még kevesebb .kukoricát terveztek vetni, csak 90 holdat. Hát hogyan akarják ott az állattenyésztést fejleszteni, még több jövedelmet elérni? Kengyelen a Vörös Hajnal Tsz a szántó 12 százalékát árpával vetette be, kukoricát pedig a szántó- területnek mindössze csak 11,2 százalékán akarnak vetni. Miféle szakemberek azok, akik a Vöröshajnal Termelő- szövetkezet munkáját „segítik?” Hasonló a helyzet a kunhegyesi Táncsics Termelőszövetkezetnél, a karcagi Lenin Tsz-nél és még számos közös gazdaságban. — Ugyanakkor, amikor a megyei tanácskozásokon mindenki helyeslőén bólogat, ha a kukoricatermesztés fejlesztéséről van szó. SOKAN ARRA HIVATKOZNAK, hogy növelték a silókukorica vetésterületét. De mennyivel növelték? Esetleg 1—2 százalékkal és ez is súlyos hiba. Akadnak persze szép számmal olyan helyi vezetők, akik keveset beszélnek, de annál többet cselekszenek. Ezeknek a példáját kövessük. Ott van Kisújszállás. Az elmúlt évben 93 hold silókukoricát termeltek, ezévben 500 hold lesz. Még ez sem sok, de már jelentős az előrehaladás. A kukorica termőterületé- j nek csökkentését nem lehet j azzal sem magyarázni, hogy ; majd a hibridkukorica több- ( lettermése pótolja a hiányt. Először is a hibridkukorica vetőmagcsere rosszul halad. A meglévő mennyiségnek még a fele ott van a raktárakban. Másodszor pedig — erről fentebb már szó volt — nincs az a kukoricameny- nyiség, amennyiből sok lenne, És ami ezért igen különös, hogy van olyan szövetkezeti elnök, a tiszasasi Rákóczi Tsz-ben és másutt is, aki azt mondja; neki nem kell hibrid, jó lesz a régi vetőmag is. Ilyen véleménnyel saját zsebükből veszik ki a forintokat. A törökszentmiklósi Alkotmány Tsz a kukoricaterületnek csak a felén szándékozik hibridmagot vetni. A tiszaőrsi Rákóczi Tsz-ből pedig 13 mázsa vetőmagot visszaküldték azzal, hogy arra nincs szükségük. Mondani sem kell, hogy ez az ottani vezetőkre, szakemberekre nem valami kitűnő bizonyítvány. MÉG NEM KÉSŐ. A hiányosságokat pótolni lehet és pótolni is szükséges. Minden értelmes ember tudja, miért. Gondoljunk arra, hogy kukorica nélkül nincs kellő színvonalú állattenyésztés, nincs elegendő trágya, nincs megfelelő talajerő, nincs belterjes gazdálkodás. A szakemberek, a szövetkezeti gazdák tegyenek újabb számvetést. Növeljék a kukorica termőterületét és cseréljék ki a hibridkukorica vetőmagot. 0 Érdekes javaslat: Építsünk erősebben — ingyen Az MSZMP Központi Bizottságának határozata állást foglal amellett, hogy az üzemek, a hivatalok, a tanácsi szervek jelentőségükhöz méltó arányban segítsék termelőszövetkezeteink megszilárdítását. A párt szava: értelemhez, szívhez szóló parancs; mely — mint arról nem egy hírt adtunk a közelmúltban — meghallgatásra, végrehajtásra talált. Nagyüzemi épület nélkül - nagyüzem — nincs. Annak bizonygatásán, hogy mindkettő elengedhetetlenül szükséges — túl vagyunk. Ma már csak a „hogyan?” a kérdés. — Hogyan építsünk gyorsan, olcsón, tartósan? — fordultunk Patonay Józsefhez, a megyei tanács tervosztályának főmérnökéhez. — Mint nagy apáink! — hangzott a valóban meglepő válasz. — Természetesen okosan korszerűsítve legnépszerűbb építési eljárásukat. — A eellulózgyártásnál hektoliter szám keletkezik egy eddig veszendőbe ment melléktennék: a szulfidlúg. — Evekkel ezelőtt — a törökszentmiklósi téglagyárban folytatott kísérletsorozat eredményeként — rájöttek: a szulfidlúg szinte hihetetlen mértékben megnöveli a tégla törőszilárdságát. Agyag és föld keverékét az említett lúggal elegyítették — öt százalékos súlyrész arányban — víz helyett. A téglákat nem égették, csupán szárított ták. Az Építéstudományi Intézetben végzett technológiai vizsgálat kimutatta: míg a vízzel készített vályogtégla törőszilárdsága 1—2 kilogramm négyzetcentiméterenként — addig a szulfidlúg- gal készítetté 21—27 kilogramm, — fejtegeti Patonay elvtárs. — S mindjárt jönnek az ígért nagyapák ... Mégyeszerfe sokszáz, száz esztendősnél öregebb épület áll jókarban, — folytatódik a magyarázat. — Ezek vertfalból készültek. A vályogépület gyengébb, hamarabb meggörbül az oldala, hamarabb megroskad. Kézenfekvő az összefüggés: készítsünk vertfalból gazdasági épületeket, víz helyett azonban fedni. A megyei tanács VB elnökhelyettese által feltalált és kikísérletezett anyag könnyű, gyorsan, szakvezetés mellett házilagosan elkészíthető jó szigetelő és olcsó, — fejtegeti Patonay József főmérnök. Beszélgetésünk során informátorunk kiszámítja, hogy egy 50 férőhelyes istálló vertfalas építéséhez 14 ezer kilogramm — kereken 14 köbméter — szulfidlúg szükséges. Ezt a fontos anyagot a szolnoki Papírgyár inoTcn adja a termelőszövetkezeteknek, melyek gazdáinak csupán az elszállításról kell gondoskod- niok. A Szolnokhoz közelfekvő gazdaságok akár kocsin, lajtokban is szállíthatnak — a távolabbiak részére könnyen fuvaroz a MÁV. — Egyetlen, legkisebb tartály- kocsiba belefér az egész szükséges szufidlúg-mennyi- ség. A szulfidlúgos vertfalépí- tés hasznos, gazdaságos. — Részletes útmutatást a megyei tanács tervosztálya szívesen nyújt a szövetkezeti gazdáknak. — b. z. — Csere-erőgépek, szétszedhető istállók használjunk szült id lúgot a locsoláshoz. Rögtön meglátjuk, mennyivel gyorsabb, olcsóbb, mint a vályog, vagy éppen téglaépítkezés. Az 1952-es árszínt alapján számolva egy 50 férőhelyes istálló 350 ezer forintba kerül. Ugyanez vályogból 275 ezer forintot igényel; vertfalas építkezésnél csupán 180 ezer forintos beruházás szükséges. Vályogépítés esetén a vályogverésre 25 napot, a száradásra egy hónapot, a falazásra 14 napot kell számítanunk. Ha vertfalat húzunk, nyolc heti munka után hozzáláthatunk a tetőszerkezet elkészítéséhez. A tartósság érdekében célszerű 80 centiméter mélységű alap- és 40 cm magas szigetelt lábazati falazatot téglából készíteni. — Nem titok, hogy elfekvő vasauyag szinte minden üzemben alvad. Célszerű a tetőszerkezetet ebből az olcsón, könnyen megszerezhető anyagból építeni; majd pedig dr. Salló Ferenc elvtárs találmányával: lenpozdorja-pallóval leBE-HI-VO PÜ-RÜNCS lIMIIIIIIItlIIIIIIIÜIIIIUIMIl llltlflIltlIlllllltltlIIIIMIUIlill Ilii ütlllll! I‘III! ITIIMIIIIIIIIIIltlUlllll] Hill lllll' I ■ IIIII11111! II III I l!ll:i 11 i 11 Hill! III !■!! Illlll 111 ■ i !||l|! i |: 11||« ni!! |< 11; I III II11: Ili I inilil! il III <’11,11! Ilii!! II! »^ Akkoriban Radies' Gábor bátyám volt arrafelé a kézbesítő balder. Ügy ismertük persze, a Radies csős2. No, mert nyáridőben hozzátartozott a haitár védelme is. Az egyik tanyán meghívták vacsorára, a másikban egy tyúk- alja tojást pakoltak be törek közé a táskájába. De volt olyan hely is, ahová aludttejet enni járt. Hát aztán az ilyen jótéteményekért szolgálattétel dukált. — Vigyázzon már, Gábor bácsi, arra a kis kukoricámra. — Nézzen már a herepet- rencémre, Gábor bátyám, el ne lopják. Szóval nem is annyira a községháza tartotta az öreget, Ivanem a falu. övé volt különben az útfelügyelet joga. Pár pengőért. legeltethették az árokparton tehénkéiket a- itteni emberek. Aki nem fizetett, azt nem szívelte a Radies csősz. Addig járt a nyakára, míg be nem hajtoUa a taksát. Hát el nem tudtuk képzelni, mi járatban ballag a csősz hozzánk husvét szombat délelőttjén, vállán degeszre tömött iszékkal. Abban ugyan sohse tárolt semmiféle iratot, azok számára a zsebeit tartotta fenn. Tojás, túró, miegymás céljára hordódott az a tasaik. Apám a szénaboglyát veregette körül. Esetenként úgy oldalba suhintotta a petren- cét, hadd hulljon le, ami nem ráváló, hogy majdnem orra- bukott. Nekem nagyon imponált a művelet, amúgy is iskolaszünet volt, hát ott settenkedtem körülötte. Köszön ám a csősz pusztai artikulációval. — Aggyá meg az isten! — Aggyá, no — emelte meg vályoghulladékos fövegét apám. A esős- már gombolgatta is a nagylajbit. Először a belső zsebből cíbálta elő a gyűrött paksamétaköteget. — Silabizálj csak, hé, te vagy a gye áh — nyújtotta nekem. Ök addig cigarettát sodo- rintották szűzdohányból, mig fennhangon referáltam a címeket. Volt abban Bugyi Andráséknak, Samu Jánosóknak újévi jókívánság. Torna Sándoréknak már húsvéti üdvözlet, rajta hímes tojásokkal játszó nyuszikkal. Egy csomó adófelszólítás, tintaceruzával írott zöld tábori levelezőlapok a frontról. De nekünk semmi. Se újévi, se húsvéti köszöntés. — Afenét, elkallódott volna? — hökkent meg Radios csősz. — No, akkor ezt-e — nyújtotta felém másik zsebének tartalmát — pedig ezek még a tavalyiak. Mégis abban volt. Ám mielőtt belenézhettem volna, kivette a csősz kezemből, apámtól kért egy aláírást, begombolkozott, megrántotta az iszákot, s vagy négy-öt lépésnyi távolságról szólt vissza: — No, akkor mák, ággyá meg az isten. A kutyaugatásra kiszaladt anyám. Elfehéredve, merthát az asszonyok előre megsejtik a rosszat. Apám mosolyt erőltetett. — No, asszony, festheted a pirostojást. — Mit akarsz? — Majd mindjárt megmondja-e — mutatott rám apám. , Olvastam kisdiákosan, szó- tagoló olvasással: „Be-hí-vó pa-rancs.. Alatta a dátum: Jászberény 1943 április. — Jaj, kapott szivéhez az édes, s ráborult apámra. Az meg szegény nem■ tudott mihez kezdeni, tréfával próbálta elütni a dolgot. — Hallod, azért a tojást viszem, a fronton úgysincsenek menyecskék, ott nem locsol. kodhat az ember. Kevésszavú ember volt az én apám világéletében, nem is értem mai napig, hogy lett olyan hirtelen bőbeszédű. De akkor annyit tudott viccelődni, tréfálédni anyámmal, hogy még gyerekléttemre is feltűnt nekem. Nem így anyám. Arra a napra teljesen elakadt szava folyása. Azt is alig tudta kiszipogni: — Eriggy el mákot darálni, fiam. Szitált mákot kanalazott a papírzacskóba, én meg szedtem a lábam a szatócshoz. A faluban egyedül ott volt csak mákdaráló. A dvlöút végén kissé be- szeszelve jött a Juhos. — így hívta mindenki: módos Juhos. Juhos Bálintnak cséplőgarnitúrája volt, meg vagy harminc holdja. Tényleg a falu legmódosabbjának számított. Illendőséget tudva, köszöntem, ahogy az iskolában| tanították. Z — Mindörökké. Kinek a fia? vagy te? | Mondom neki, meg azt is~ hogy nagy baj van most ná-Z lünk. Viszik apámat katona-? nak, pont husvét napján. J Borgőzös csukladozással| felnevetett a módos Juhos. | — Hát aztán, mit vagy be-? ijedve? Majd anyád lesz al cseléd. Nem értettem még szavait gőgjét, de azt éreztem rajta,? nem lehet jószívű ez az em-§ bér, $ aztán nem is álltam? szóba senkivel, siettem házáé dolgomvégeztéve l. Teli vott a szoba. Szomszé-§ dók, ismerősök segítettek? anyámnak sopánkodni. Sírt őé anélkül is eleget, kint a kony-? hában, ahöl nyújtotta a má-§ kosrétest, meg festette a to-? járt. Hagymahéjjal. Azt tar-1 tattáík itt a tanyai részen, az? a legszebb, mert miért is valA lőtték volna be, hogy az ol-Z csóságról van szó. Zámbó István bácsi kiszol gált huszár első világháborús? élményeiről beszélt; hogy hej § mikor ö Szerbiában ... Apá-~ mat láthatóan nem lelkesítette a gondolat, egyszeribe” kifakadt. 1 — De az istent a jóanyjáboZ Hitlernek, Horthynak, mégf ünnepelni se hagyják a sze-1 gényt. Aludtam még másnap reggel, ahogy a hagymahéj ja ?| festett húsvéti tojásokat, oj mákosrétest elszortírozta? anyám a kofferba. S a hajnalig szürkületbe elindult az apám? a korai öntözőkkel egyidőben- egy gonosz húsvéti torra? ahol vérrel locsolkodtak. BORZÁK LAJOS A szolnoki Mezőgazdasági Gép javító Vállalat felmérte azt a nagyjelentőségű feladatot, ami reá hárul az elkövetkezendő hetekben. A megye mezőgazdasága viszonylag jól el van látva gépekkel, mégis súlyos következményekkel járna a tavaszi és nyári munkáknál, ha több erőgép kiesne a termeséiből. Ezért csere-erőgépeket készítenek a vállalatnál és az elromlott gépeket beszállításuk után azonnal üzemképes, jó állapotban lévőkkel cserélik ki. Az erőgépek javítása mellett sokat vállalt a gépjavító az állattenyésztés fejlesztéséből. Az istállók gépesítéséhez sz^...séges korszerű berendezéseket is készít, így önitatót, terményszállító csillét, fejöberendezéseket stb. gyártanak. Kísérleteket folytattak a közelmúltban a szemenként! répavetőgép elkészítésére. A kísérletet siker koronázta. — Jelenleg a vállalat sorozatban gyártja a szemenként! répavetőgépeket. Hogy menynyire sikerült ez a kísérlet, azt bizonyítja, legjobban: a tegnapi nap folyamán elkészített újabb prototípust Csehszlovákiában mutatják be és a siker esetén a Gépjavító exportra is gyárt a házai termelés mellett. A szakemberek úgy vélik, hogy a mezőgazdaság megsegítésénél egyik döntő terület a tsz-be vitt állatok elhelyezése. Tudvalevő, hogy máról-holnapra a korszerű, stabil építőanyagból épített százas istállók nem nőnek ki a földből. Azt az időt át kell hidalni, míg az építőipar az igényeknek megfelelően biztosítja a szükséges, korszerű épületeket. Úgy tervezik, — hogy vasvázas, szétszedhető istállókat gyártanak, — melynek felállítása egy-két nap alatt végrehajtható. A nyári időszakban fal nélkül is használhatják, hidegebb idő esetén a rizsszalma-bá- lától kezdve bármilyen helyi anyagok felhasználásával befalazhatják. E tervezések és kísérletezések valóraváltásán dolgo- .zik jelenleg a Gépjavító, hogy ezze\ is segítse a megnövekedett és újonnan alakult tsz-ek munKiiját. imiiiHmHMHMiHiiimiHmHimHHiiiiHMHimiiiiiiiiiiiiiimmuiiiiiiiiiimimMiiHiiiimiiM« Új iskola épül Fegyvernek szövetkezeti községben Wrr-m az újtelepen, őszre már ebben a négytantermes iskolában kezd hetik meg a tanulást azok a gyermekek, akik eddig kilométereket gyalogoltak. Államunk közel másfél millió forintot áldoz az építkezésre.
