Szolnok Megyei Néplap, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-15 / 39. szám

4 SF Ol NOK MEGY”?! NF, 1959. február 15. Mi újság a határban? A törökszentmiklósi Dózsa Tsz-ben 4000 baromfit nevelnek as idén Nagy a hideg — mondja Szendrei Imre, az egyik motor vezetője — és sok a belépő, teszi hozzá Csikós Imre a tiszagyendai Vörös Csillag Tsz tagja. Hogyan tovább? Erről tanakodik Leviczki Sándor, Balogh István és Pá­dár László. Mindhárman új belépői a gyendai Vörös Csil­lag Tsz-nek. Igaz, már több. mint két hete léptek a ter­melőszövetkezetbe, s azóta munkába is álltak. Részt- vettek a trágyahordásban, az állatok takarmányellátásá­ban. S jutott idő népnevelőmunkára is. Este a pártszervezetben i Ha néhány évvel ezelőtt a | baromfi tenyésztést emlitet- Ite valaki a törökszentmikíó- fsi Dózsa Tsz-ben, akkor 1 rendszerint legyintés volt a I válasz. I Minek az, csak baj van Ivele, a haszon meg kevés — | mondogatták, s ez alól nem |volt kivétel a közös gazda­gság vezetősége sem. A tsz. Ü fennállása óta eltelt tíz 1 évből csak az utóbbi másfél vesztendő hozott változást. — | Hosszú vitatkozás után ta­il valy megtört a jég. A szö- I vetkezet közgyűlése (hála a i Baromfi Feldolgozó Vállalat s szorgalmazásának, na meg a = szövetkezetiek józan belátá- Isának), megteremtette a = baromfitenyésztés kialakítá- ssának feltételét. 400 baromíis § törzsállományt vásároltak. — gjlgaz, hogy kezdetben még |nem volt iskolázott baromfi Igondozó, a férőhelyek sem gtündököltek a napfénytől, de H az első lépést megtették, Imert követeli az élet, a nagy- g üzemi gazdaságokkal szem- fben fennálló követelmény. 1 Az új gazdasági esztendő sújabb fejlődést hoz. A tiszta, ^világos és kellemesen fűtött sfbaromfí-nevelőben jelenleg 11500 darab naposcsibe fejlő- Hdik. S hogy mit jelent a ba- sromfi feldolgozó vállalat [szakembereinek patronálása Imisem bizonyítja jobban, Imint az, hogy a tojásból ki­nkéit kis csirkéket zárt, fű- gtött gépkocsin szállították ki =a termelőszövetkezetbe és =Vas Isván a BARNEVÁL ^szakembere azóta is gyakori Ivendég. Tanácsokat ad, el- fienőrzi fejlődésüket, egyszó- gval a szó valódi értelmében l„atyáskodik” a tsz. ilyenirá- gmyú munkája felett. 1 A közösség maga is gon- gdoskodott arról, hogy a ba- H romf iállomány jókezekben fg legyen, mert ha valahol érvé- inyes, akkor itt kétszeresen gaz a mondás, hogy az asszo- = nyi munka aranyat ér. Ko- 1 vács Erzsébet nemrégiben = tért vissza egy éves barom- I fi gondozói tanfolyamról. §j A kartali állami gazdaság­iban volt lehetősége a komoly 1 szakértelmet kívánó baromfi 1 nevelés minden csínját, bin- sját elsajátítani. Ért is hoz- Izá és ami ennél is fontosabb 1 szíve minden melegével sze- Ireti, szinte babusgatja a 1 szárnyaikat bontogató apró- I jószágokat. Két hét óta még g egyetlen elhullás sem volt lés a naposcsibék erre az 3 időre elérték a 15 dekát. 3 A 40 centi vastagságú mély 1 alommal eilátott nevelőben Isüllyesztett fűtőberendezés 1 biztosítja az előírt egyenletes i meleget, a helyiségek pára­tartalmát pedig a BARNE- VÁL-tól kapott páramérő készülék ellenőrzi. A terme­lőszövetkezet azt a célt tűz­te ki, hogy a naposcsibéket 12 hetes korukra 1 kilósak­ra fejlesztik. A kukoricada­rán kívül rendszeresen etet­nek tápszereket is, amelyek kedvezően segítik a súlygya­rapodást. Az első 1500 darab csirke kb. április végén ke­rül átadásra és utána újab­bakat hoznak. Ebben az év­ben 4.000 darab csibét ne­velnek fel a 400-as törzsállo­mányt pedig 1000-re szapo­rítják. A törökszentmiklósi Dózsa Tsz. helyesen tette, amikor hozzálátott a baromfitenyész­tés fejlesztéséhez. Nemcsak ;öbb húst ad az országnak, hanem jelentős mértékben gyarapítják majd a szövetke­zet jövedelmezőségét is. Mélyhűtött zöldpaprika A Mirelité Mélyhűtő Vál­lalat újabb gyártmánnyal gazdagította termékeinek vá­lasztékát. Negyedkilós cso­magolásban mélyhűtött zöld­paprikát hozott forgalomba. Az ízléses csomagolású zöld­paprikát dobozonként három forint hetven fillérért áru­sítják a szaküzletek. Peszeki István traktoros PESZEKI ISTVÁN, a Szol­noki Gépállomás traktoros brigádvezetője régi ismerője a termelőszövetkezeti moz­galomnak. Maga 1952-ben lé­pett be tíz hold földjével, 1954 óta pedig mint trakto­ros brigádvezető segíti abe- senyszögi termelőszövetkeze­tek előrehaladását. Fiatal, energikus ember, s ha a kö­zösségről van szó, akkor ne­vét márkaként emlegetik a Haladás, Kígyóközi és Ifjú­sági Termelőszövetkezetek­ben. A brigád tíz erőgépével és számos munkagépével több mint ezer hold földet művelt az elmúlt évben. Csakhogy a tervteljesítési mutatók nem mindig érték el a kívánt eredményt. A ta­vaszi és a nyári terv sikeres teljesítése után az őszi mun­kák állását hirdető grafiko­non 88 százaléknál megállt a vonal. Mi volt a lemaradás oka? — Tavasszal és nyáron csak a termelőszövetkezetek­nek dolgozott brigádunk, s a nagyüzemileg kialakított táblákon természetesen job­ban ki tudtuk a gépeket használni — mondotta. — Ezzel szemben az ősszel négy erőgépünk az egyénieknek dolgozott és ez igen vissza­húzott bennünket a tervtel­jesítésben. A mintegy ötven aprótagban lévő földekre sok időt pazaroltunk a költöz­ködéssel, átcsoportosítással, mert a kisparcellák behá­lózták a besenyszögi határ csaknem minden sarkát. MI MOST TEHÁT a teen­dő? Peszeki István a brigád több tagjával együtt felsora­kozott a népnevelők közé. Ráérő téli napjaiban járogat- ja a besenyszögi egyéni gaz­dákat. Nem mond nekik sok újat, hiszen aki ott él és dol­gozik, tudja, mire képes a nagyüzemi gazdaság, meny­nyivel előnyösebb ott dol­gozni, ahol gép könnyíti a nehéz, fáradságos munkát. Közben állandóan tartja a kapcsolatot a szövetkezeti gazdaságokkal is. Méregeti, számolgatja; a közös föld gyarapodásával, hogy nő a brigád feladata. Vannak már jó jelek. Értesülése szerint a Kígyóközi Tsz százötven hold földdel gyarapodott és jelentős felfejlesztésre lehet számítani a másik két gaz­daságnál is. — A jelenlegi állapotból, a szövetkezetek gyorsabb ütemű fejlesztéséből arra kö­vetkeztetek, hogy szükség lesz a brigád megerősítésére. Már most jeleztem, hogy szükségünk lenne egy DT traktorra és egy univerzális erőgépre. Persze, egyelőre nem léphetünk fel nagy kö­vetelményekkel, helyette in­kább arra törekszünk, hogy a kezelésünkben lévő erő- és munkagépeket maximálisan kihasználjuk — mondotta. — Javítani kell a munkafegyel­met is, hogy megakadályoz­zuk az olyan eseteket, mint ősszel történtek. Egyik-má­sik traktorosunk kilenc- fél­ízkor járt a munkába és i iőnapelőtt befejezte. Peszeki István brigádja 'tja és érzi azt a nagy fe­ős'égteljes feladatot, amely rá vár a közeli hónapokban. Arra törekszenek, hogy azok a traktorosok akik ma még nem szövetkezeti tagok, mi­előbb azok legyenek (csak­hogy rendezni kéne azt a problémát, hogy a traktoros szövetkezeti tagoktól a gép­állomás és a termelőszövet­kezet is levonja az SZTK já­rulékot). S A TERV, a fejlesztés végsősoron azt célozza, hogy ősszel már ne legyen egyéni gazdaság, a gépállomás trak­torai összefüggő nagyüzemi táblákon a termelőszövetke­zetben dolgozzanak. E. S. Ma újból több községb< látogatnak el az orszaggyu lesi képviselők, megyei-iá-, rási Vezetők, hogy falunapok keretében találkozzanak a dolgozó parasztokkal, a köz­ségek lakóival. Délelőtt 10 órakor Kun­madarason Csáki István elv­társ, az MSZMP megyebi­zottságának titkára; Jászbol- dogházán Csótó István, a Megyei Tanács VB. elnökhe­lyettese; Kunszentmárton- ban Szekeres László, az MSZMP megyebizottságának munkatársa; Fegyverne- ken Z. Nagy Ferenc ország- gyűlési képviselő; Tiszaiga- ron Hodos János országgyű­lési képviselő; Tiszaőrsön Nyíri Béla, a Megyei Tanács VB Mezőgazdasági Osztályá­nak vezetője; Öcsödön Va­Halász JánOS bácsi meg, a Lánjga Cigányzene hangjai szállnak felénk a faluból erről is, ar­ról is. Kíváncsian indulunk el, hogy megkeressük a han­gok eredetét. Csakhamar rá­találunk a Pipacs utcában, Halász János háza előtt a jókedvű társaságra. Hárman- négyen húzzák, a többiek meg kedves szóval beszélget­nek, vagy a zenét hallgatják. Itt találjuk a házigazda fele­ségét, eladósorban lévő lá­nyát, aki a járási bajnok ké­zilabdacsapat tagja. Halász bátyánk fényképet mutogat. Ez itt a legnagyobb lá­nyom, a Belügyminisztérium­ban dolgozik. Rendőrtiszt, s a férje is rendőr. Mária a Kútvölgyi úti kórházban ta­lált munkára. A férje ugyan­ott szerelő. Harmadik lá­nyomra is büszke vagyok. Ve­lem együtt lépett a tsz-be. Másik két lányom pesti la­kos. Hát népes a család, so­kan vagyunk, de szeretjük egymást. — Tudja, korábban én már tsz-tag voltam — tereli más­ra a szót a házigazda. — Most már nagyon vártam, hogy szóljanak: János bácsi, jöjjön vissza közénk. De meg­előzték őket. Másik tsz tag­jai kerestek fel. Megmond­tam nekik, hogy hamarabb kellett volna jönnötök. Na, nem baj, úgyis egy úton ha­ladunk. Elbeszélgetünk a család­dal, majd a népfront elnöke nemzetiszín pántlikás büty­kösből vérpiros szőlőlevet önt a poharakba. Jő egész­séget kíván a nagy elhatáro­zás után. Halász János lassan kortyol. Megtörli a bajszát, ránéz asszonyára szeretettel, kedvesen, s így mondja: — Anyja, bízom abban, hogy a nyugodt, békés meg­élhetést megtaláljuk a tsz- ben. — IF — Jászkisér. Igen mozgalmasak az esték a tiszagyendai pártszervezet­ben. Kun László párttitkár elvtárs alig győzi hallgatni a lelkes népnevelők: Kontra Mihály, Veres Sándor. Cice Sándor, Csikós Imre és a többiek beszámolóját. A határ ezen a részen ennyi, másik részén annyi tsz tagot szervez­tünk — mondják a népnevelők. Majd a kályha nellé húzódva egymás között kicserélik a népnevelőmunkában szerzett ta pasztalataikat. /j fehérfalú, vöröscsere- ^ pes tanyák teteje még fehér. Ügy januárban valami kis hó esett erre, s minden­hol elolvadt már, csak éppen a tetőkön maradt mutatóba. — Mintha szimbolizálná az egész falura jellemző kita­vaszodást. Januárban még szövetkezetiek és egyéniek lakták ezt a kicsi községet. Most már csak az utóbbiak­ról lehet szó. Ahol most járunk, ez a Deák-dűlő. Két dűlőút mel­lett elszórt tanyák, módosab­bakra valló udvarokkal, gaz­dasági épületekkel. Közép­parasztok laknak erre. Már- már úgy látszott, velük nem igen lehet semmire menni. Ámde ahogy egyszer a tető­kön is elolvad a hó, úgy in­dult olvadásnak ez az utolsó­nak maradt sarok. Nánási elvtárssal, a járási tanács titkárával porhanyít- juk csizmánkkal az amúgy is omló búzavetést. Csak úgy találomra indulunk el abba a tanyába, ahonnan ugat a kutya. A nagylány csittitja a ku­vaszokat, s látszik kérdő te­kintetén, mit akarhat ez a két idegen. — Szövetkezeti ügyben. — Már tegnap beléptünk. — Hogy hívják az édes­apját? — Deák Antal, Az a 17 holdas Deák Antal, akiről az újság is irt. Kétpói FELJEGYZÉSEK —1 4 többiek? — Erre már benn vannak. Zoltán Gábor bácsiék, Szat­mári Lajos bátyám, Tömös- közi Mihály bá’, Lévai Zsiga egyszerre írták alá apámmal. Jövünk a falu felé. Torony iránt keresztül, a tavaszba- szökö, nadrágszíj búzatáblá­kon. Kissé távolabb a Tamás­pusztai Állami Gazdaság két­pói üzemegységében egybe­függő, géppel művelt nagy­kiterjedésű földdarabok. S jövőre ilyen lesz az egész határ. Most még lófogatú ekéket, kézikaszákat rejte­getnek a szétszórt tanyák fé­szerei. Nem sokáig lesz szük­ség rájuk. Egy-két év, s büszkélkedve mondják majd, mint a törökszentmiklósi dózsabeliek e nyáron: — Egy kaszavágás nem sok, annyit nem tettünk kézi erővel. A faluban vagyunk. Új te­lepülés. Űj a tanácsháza, új az iskola, az orvosi lakás és az egész falu. A takaros há­zakat a Szabadság Tsz tagjai építették főképp. Könnyebb munkával — több jövede­lemből. S hogy mit hoz még a szövetkezés? A titkár elv­társ mutatja: — Ide kultúrház épül. Oda iskola. A tanácsházán pedig öröm­ujjongva újságolják: eltűnik a kétpói szik. Tussal rajzolt térkép Mezőtúr felé eső sar­kán különleges jelölés van. Pói-szék. Ez a neve. Ezeröt­száz holdon, ki tudja, mióta már, semmit nem termett itt az ellúgosodott talaj. Most a Zöld Mező Termelőszövetke­zethez került az egész terü­let. Hamarosan kezdik a csa­torna építését, s rizst ont majd az átkosemlékű Pói- szék. Régi vágyuk ez már az embereknek.. A felfejlesztés első napjaiban Olajos János gazda vezetésével Takács Já­nos és Patkós gazda kísére­tében jött a küldöttség. — Szakcsoportot alakíta­nánk a Pói székre. Kalocsai elvtárs, a fejlesz­tésre ideküldött pártaktívista leült a parasztokkal. — A termelőszövetkezeté a jövő. Sokkal olcsóbban, mo­dern aranybányát nyithatnak ott maguk. Elment a három középpa­raszt. Nem sokkal utánuk a népnevelők. Napokig ered­ménytelenül tértek vissza. Olajos gazda az öntözéses gazdálkodás szerelmese, el­lentmondott az újnak. Hagyták. Aztán ő maga ment be a tanácsházára. — No, aláírhatnánk már a nyilatkozatot, — fogadta az elnök. — Nem írom. — Miért nem? Az történt, hogy Olajos gazda tudta: a faluban Deb­receni Róza, a mezőgazdász és ö rajong legjobban a csa­tornáért. Hát csak neki írta alá. Ilyen kissé humoros, kissé megható történetek százával születnek most a kétpói ha­tárban. Ott van ni, Gedei István esete is. Harmadik napja keresték fel, s nem hajlott a szóra. Aznap délelőtt fél 11-kor ki­jelentette: ha mindenki benn lesz is, ő marad. Ebéd után már jókedvűen ugrott fel az agitátorok kis weaponjára. — Ha én már beléptem, jöjjön az egész falu. Nyu­godtak lehetnek, én sose ha- markodtam el a dolgot. Szürkületbe torkollik a dél­után. A tanyák között a Deák-dűlő utolsó maradi em­bereit látogatva a népne­velő-párok már csak fekete pontnak látszanak. De járják a határt. Ök formálják itt a jövendőt. Termelőszövetke­zeti tagok, mint Kapusi Ist­ván is, járműjavítás munká­sok, s az újat felismert teg­napi középparasztok hirdetik a születő új jövendő igaz­ságát. BORZÁK LAJOS Hol lesznek falunapok? dász István elvtárs, a kun­• szentmartom járási pártbi­zottság első titkára; Tjsza­: kürtön Varga József élwfe; i Jászágón Sós Ferenc elvtárs . tart falunapot. Ugyanebben az időpontban • Jánoshidán a tótkéri határ­• részen Árvái István, a jász­• herényi járási pártbizottság ■ első titkára tanyai gyűlésen > találkozik a dolgozó parasz­■ tokkal. " Délután 1 órakor Tisza- \ püspökiben Halász Mátyás, ‘ a Hazafias Népfront megyei- titkára tart falunapot. Tiszaroffon délután 2 óra- J kor Papp Lajos É. M. fő- , osztályvezető; Csépán Pintér . Jeremiás lesz a falunap elő­- ‘adóia.

Next

/
Thumbnails
Contents