Szolnok Megyei Néplap, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-15 / 39. szám

2

SZOLNOK MEG VEI NÉPLAP

1959. február 15;

Äi,r

A külügyminiszter beteg, vagy a politikája?

Két hét leforgása alatt a nyugati sajtó immár másodszor szenteli főcímeit John Foster Dulles amerikai külügyminiszter személyének. Meglepetésszerü nyugat-euió- pai villámlátogatása után most Dulles „ideiglenes visz- szavonulásának” még váratlanabb híre keltett szenzációt a nyugat politikai berkeiben;

A hírt a találgatások és a kommentárok özöne követte. Ezek majd mindegeikéből az csendül ki, hogy bíznak ugyan az amerikai külügyminiszter gyors felépülésében, viszont politikájának „állapotát” reménytelenül gyógyíthatatlannak »tártják. A nyugati megfigyelők összefüggést keresnek Dulles nyugat-európai kőrútjának eredményei és „újabban kifejlődött sérvmegbetegedése” között,

amelyről kezelőorvosa egyébként megjegyezte, hogy nem igényel sürgős beavatkozást. Dulles londoni, párizsi és bonni látogatása alapján ösz- szeállított diagnózis viszont — a jelekből ítélve —, arról győzött meg bizonyos washingtoni vezető köröket, hogy „agonizáló“’ német politikájuk nagyonis rászorul a sürgős „orvosi” beavatkozásra.

A nyugati politika „doktorai” most aggodalmaskodva konzultálnák, s abban a legtöbben egyetértenek, hogy itt már csupán az operáció segíthet. Egyesek még azt a véleményt is megkockáztatják, hogy legokosabb lenne el- hantolni a voltaképpen már elhalálozott német politikájukat „Mivel a nyugat felfegyverzése nem segítette elő, hogy a nyugati követelésekkel szemben megtörjön a szovjet ellenállás, a zsákutcából csak kölcsönös engedményeket magában foglaló egyezménnyel lehet kijutni’ — állapította meg a napokban a La Libre Belgique című tekintélyes belga lap.

A nyugati sajtó szerint éppen az lett volna Dulles európai utazásának célja, hogy valamiféle új nyugati terv mögé felsorakoztassa széthúzó NATO-partnereit. Most ezúttal nem egyszerűen arról volt szó, hogy Dulles ismét Európába utazik. Az amerikai külpolitika irányítója azért szánta rá magát erre a döntő, sőt tulajdonképpen kétségbeesett vállalkozásra, hogy a szilárdság és az egység megteremtését ajánlja a nyugatnak, mert ezen a téren eléggé sötét jelek mutatkoznak az utóbbi időben. Macmillan kitáncolása a sorból — moszkvai látogatásának bejelentése — arról győzte meg az amerikai külügyminisztert, hogy pillanatig sem várhat tovább. De erre az útra ösztönözte őt az a mindinkább élesedő hazai kritika is, amelynek a New York Times szerint: „Dulles azért vált célpontjává, mert a legkisebb rugalmasságot sem tanúsítja a német kérdésben.”

Dulles kétségbeesett vállalkozása Európában kevés támogatásra talált. Londonban bele kellett törődnie abba, hogy Anglia nem óhajt „kellő szilárdságot” tanúsítani a berlini kérdésben. A választások elé néző angol miniszterelnököt ugyanis erős hazai nyomás szorítja, hogy felkutassa a Moszkvával való tárgyalások új ösvényeit, Dul- lesnak megértőnek kellett lennie Macmillan moszkvai útiterve iránt, hiszen maga sem kívánja túlzottan, hogy egyik legtüzesebb bírálója, Bevan kerüljön az angol külügyminiszteri székbe.

Az egyre hevesebb hazai bírálatokon kívül tehát London „szilárdságának hiánya” is arra késztette Dullest, hogy megpróbálja Adenauert rávenni néhány régi, tarthatatlan „hittétel” módosításámegközelíteni a német kérdést. Sok szó esik mostanában új nyugati „hajlékonyságról”, „dinamikusabb vonalvezetésről”, arról, hogy a nyugati hatalmak német politikája egyre inkább „mozgásba lendül”. Igaz ugyan> hogy a haladás mindig mozgás, de a „mozgás” nem mindig haladás, s egyelőre a nyugat „mozgásba lendült’“ német politikájából még semmiféle épkézláb terv sem bontakozott ki.

Két lényeges változás mégis megfigyelhető a nyugati álláspontban. Először is annak hivatalos elismerése, hogy az úgynevezett szabad választásokon kívül „elméletileg más lehetőségek is nyílnak Németország egyesítésére”. Ha ez egyértelmű lesz annak elfogadásával, hogy formális többségi szavazás útján nem lehet bekebelezni az NDK-t a NATO-hoz kapcsolt Nyu- gat-Németországba, akkor ez jó kiindulópontnak bizonyulhat. Másodszor: bizonyos nyugati vezető körökben — egyelőre nem hivatalos formában — mindinkább számolnak vele, hogy az NDK-t egyenjogú partnerként be kell vonni a német békeszerződés kidolgozásába, s minden Németország jövőjét érintő kérdés megvitatásába.

Sok jel mutatja, hogy ez a nap rohamosan közeledik, s a hidegháború mohikánja — Adenauer nem állhat sokáig ellent. Dulles látványos kudarcai, s kényszerű háttérbevonulása drámaian aláhúzza a Stockholmes Tidningen című svéd lap minapi megállapításának helyességét: — „ ... Bonniban egy halálraítélt politika felett zúgnak a vészharangok...” (MTI).

Mit tehetnek a nagyhatalmak a német kérdéskén

A TASZSZ jelentése Manslield szenátor beszédéről

Washington (MTI). Mansfield szenátor, a Demokrata Párt egyik vezető személyisége az Egyesült Államok szenátusában nagy beszédben bírálta az Egyesült Államok kormányának álláspontját a berlini kérdésben.

A szenátor utalt a Németországban fennálló tényleges helyzetre és kijelentette, hogy az Egyesült Államok „nem hagyhatja figyelmen kívül azt a tényt, hogy a Német Demokratikus Köztársaság létezik és helyzete erősödik.”

Mansfield véleménye szerint az „ésszerű” amerikai politikának „valamiféle szilárdabb alapra kell épülnie, mint arra a reményre, hogy a Német Demokratikus Köztársaság megszűnik”.

A szenátor a berlini kérdést úgy jellemezte, mint „az erősödő válság okát”, majd kijelentette, hogy az ezzel kapcsolatos jelenlegi amerikai álláspont nem kielégítő“’.

A legtöbb, amit most a nagyhatalmak tehetnek — Mansfield véleménye szerint — az, hogy „elősegítik Németország egyesülését azzal, hogy a rendelkezésükre álló eszközökkel odahatnak, hogy a németek maguk keressék meg az egyesülés ésszerű módját és szentesítik ezt a

módot, ha a németek már megtalálták. Magúknak a németeknek kell dönteniök saját ügyükben.

„Bármilyenek is legyenek Németország két övezete egyesítésének részletkérdései, ezeket a legjobb rábízni a két övezet németéire.

A nyugati szövetségeseknek és a Szovjetuniónak — ha békét akarnak — azzal kell

hozzá járulniok Németország egyesítéséhez, hogy meghatározott időre biztosítják azt a Németországot, amely a németek közötti tárgyalások alapján egyesül.

A volt szövetségeseknek tö- rődndök kell vele, hogy az egyesített Németországra ne gyakoroljanak katonai nyomást szomszédai és Németország maga se gyakoroljon katonai nyomást szomszédaira” — mondotta Mansfield.

A bagdadi tömb tervei Goaval

Uj-Delhi (TASZSZ). Az indiai közvélemény aggodalommal fogadta a Goával kapcsolatos imperialista terveket. Mint ismeretes, a bagdadi tömb pakisztáni támaszpontot akar létesíteni a portugál gyarmaton. A Delhi Times rámutat, hogy Goa indiai terület, s a portugáloknak semmi joguk sincs hozzá,---------------*V

hogy ott maradjanak, miután India függetlenné vált.

A bagdadi tömb tagállamainak nemrég megtartott karacsi értekezletén megbízható források szerint az amerikai küldöttség támogatást ígért Pakisztánnak, s biztosította képviselőjét, hogy az Egyesült Államok a kérdésről tárgyal majd Portugáliával. (MTI)

>*»Befejezte washingtoni tanácshosásait a német kérdéssel foglalkozó négyhatalmi munkacsoport

Washington (AP, AFP). Az AP jelentése szerint péntekem az esti órákban befejezte tanácskozását a német kérdéssel foglalkozó

Találgatáson Dulles visszavonulásáról

WASHINGTON (MTI), —

Mint már jelentettük, Dulles amerikai külügyminisztert pénteken megoperálták. A külügyminisztérium közlése szerint az operáció sikerült. Dulles állapota jó. Az orvosok azonban még megvizsgálják, hogy Dulles szervezetében nem mutatkoznak-e rákosodás jelei.

A Reuter jelentése szerint a politikai megfigyelők úgy vélekednek, az orvosi lelet

A vonakodó indián

A párizsi sajtó az iráni kormány magatartásáról

Dulles újkeletű „rugalmassága” azonban — enyhén szólva — nem bizonyult elég lendületesnek ahhoz, hogy megmozdítsa csökönyös barátját — Adenauer kancellárt. Egy nyugatnémet lap karikatúrájában a következőképpen ábrázolta a két államférfi találkozóját: Dulles és Adenauer indián öltözékben kúszik a prérin. Dulles hátraszól a tétovázó Adenau- ernak: „Na most már te is kússzál egyszer előre!”;

A találkozót követő nyilatkozatokból és kommentárokból azonban világosan kiderül, hogy Adenauer — nem „kúszott”. Egy tapodtat sem. Mindazonáltal a haragos ellenzéki bírálatoktól tartó Adenauer igyekezett úgy tenni, mintha valamicskét mégis csak „előrekuszott volna”. A „semmiféle engedményt!” Formulája helyett az „új” tételt Adenauer és Dulles így fogalmazta meg: „Semmiféle engedmény, a másik fél engedményei nélkül!” Ez az „új” elv azonban olyannyira semmitmondó, hogy szinte már „megszólalt.”

A Szovjetunió ugyanis

soha nem követelt „engedményeket”, a nyugati hatalmaktól. Mindenki, aki elfogulatlan tanulmányozza a szovjet javaslatokat, megállapíthatja, hogy azok a kölcsönösség elvén nyugszanak. A berlini kérdésben pedig a Német Demokratikus Köztársaság, s nem Bonn az, mely engedményeket tesz, hiszen Nyugat-Németországnak nincs semmiféle jogalapja Nyugat-Berlinre.

Végeredményben tehát Dulles nyugat-európai tárgyalásaiból nem született meg semmiféle új nyugati terv. Nem sikerült egyetértést teremtenie abban a kérdésben, hogy a nyugati hatalmak és Nyugat-Németország terjesz- szen-e ellenjavaslatokat a Szovjetunió elé vagy sem. Ez volt hát Dulles nyugat-európai missziójának siralmas mérlege, s ebben a helyzetben következett be szenzációt keltő bejelentése „átmeneti visszavonulásáról.” Ilyenformán érthető, hogy a nyugati fővárosokban Dulles ideiglenes szabadságolásában sokan végleges lemondásának előjelét látják.

„Mozgás“ vagy haladás

Egy valamiben mégis igyekeztek a vezető NATO-hatal- mak. Nevezetesen, hogy javasolják a Szovjetuniónak a négyhatalmi külügyminiszteri értekezlet összehívását még május 27-e előtt. Ez a dátum, amikor a Szovjetunió átadja berlini ellenőrzési jogait az NDK hatóságainak, már nincs messze. Az pedig ma már világos, hogy nyugaton csak nagyon kevesen hajlandók meghalni amiatt, hogy vajon a Nyugat-Berlinbe vivő útvonal ellenőrzési pontPárizs (TASZSZ). A párizsi lapok pénteken kommentálták azokat a híreket, amelyek szerint Irán nem hajlandó barátsági és megnemtámadási szerződést aláírni a Szovjetunióval. Az Humani- té azt írja, hogy az iráni kormány minden indoklás nélkül és a logika ellenére húzta-halasztotta a tárgyalásokat, s végül saját szerződéstervezetét sem volt hajlandó aláírni, amely pedig rendkívül kedvező lett volna Iránnak, s amelyhez a Szovjetunió hozzájárult.

A Figaró teheráni és washingtoni jelentései kapcsán a

következőket írja: „ismeretessé vált, hogy Eisenhower elnök, Macmillan, Bajar elnök és Ajub Kán tábornok személyes üzenetet intézett az iráni sah-hoz, követelték tőle, hogy utasítsa él Moszkva javaslatát. Az Egyesült Államoknak és a bagdadi tömb tagállamainak február 6-i cselekedete — írja a lap — azt a célt szolgálta, hogy az iráni sah mielőbb elutasítsa a megnemtámadási szerződés, valamint a gazdasági segélyegyezmény megkötésére vonatkozó szovjet javaslatot.” (MTI)

meghatározza majd, hogy a külügyminiszter lemond-e tisztségéről, vagy visszatér íróasztalához. Ha az orvosok nem állapítanak meg rákos megbetegedést, akkor Dulles három-négy hét múlva folytathatja munkáját

A DPA közlése szerint Washingtonban egyre inkább tartanak attól, hogy Dulles egészségi állapota sokkal rosszabb, mint ahogy azt a í'övi I hivatalos orvosi közlemény feltünteti. A hivatalos közleményeket igen óvatosan és egyáltalán nem derűlátóan fogalmazták meg. Ez megerősíti azt az aggodalmat, hogy Dulles nem tér vissza helyére.

Közölték, hogy Eisenhower — aki szombaton igen ritkán fogad — tegnap tanácskozott a külügyminisztérium irányításával ideiglenesen megbízott Dilonnal. Az elnök tárgyal majd Hendersonnal is, aki a külügyminisztérium adminisztratív ügyeit intézi.

Herter külügyminiszterhelyettes szintén tegnap érkezett vissza Washingtonba, hogy átvegye az ügyvivő külügyminiszteri tisztségét. Washingtoni politikai körök már azt találgatják, ki lesz Dulles utóda.

A rendező szemével

Beszélgetés Bálint Györggyel, a Szigligeti Színház rendezőjével

Érdekes ankétot rendez a TIT február 16-án, hétfőn délután 6 órakor a társulat Kossuth-téri klubjában. Megjelennek az ankét résztvevői előtt a „Lampionok ünnepe” című nagy sikerrel játszott dráma szereplői és rendezője, hogy elbeszélgessenek a közönséggel, meghallgassák véleményüket a darabról, a színészek játékáról, a rendező munkájáról. Az érdekes beszélgetéssel kapcsolatban megkérdeztük Bálint Györgyöt, a darab rendezőjét, hogyan született meg a „Lampionok ünnepe?”

— Ezzel kapcsolatban először azt szeretném tisztázni, mi is a rendező fő feladata egy darabbal kapcsolatban. Nyilván az, hogy az író műve alapján létrehozza az előadást, amely a színészek emberábrázoló készségében és akciójában testesül meg. A rendező, mint láthatatlan karmester — összehangolja a színházi együttes különböző

részeit: díszlet, jelmez, függönyjárás, világítás, bútorok, kellékek stb. — mindez igen fontos része az előadásnak —, de munkájában az a döntő, hogy mit és milyen céllal írt az író, milyen módon váljék ez az írói szándék a színészek húsává és vérévé; végül, — akiért a színház létezik — mit kap meg mindebből a közönség.

— A Lampionok ünnepével kapcsolatban ezt az írói mondanivalót igyekeztem a közönség elé vinni úgy, ahogy azt a fiatal német író elképzelte és ahogy azt hús-vér valósággá kell változtatnunk a közönség megnyerése érdekében. Yuki és James szerelme nemcsak két ember magánügye, nemcsak gyönyörködtet, hanem nevel is. Ezt a kettősséget feltétlenül ábrázolnia kell az írónak, és a színpad nyelvére áttennie a rendezőnek. A jó színdarab és a jó előadás egyszerre éri el a kettős célt: nevelve szónégyhatalmi munkacsoport. Az Egyesült Államok, Nagy- Britannia, Franciaország és Nyugat-Németország küldöttségei pénteken reggel ültek össze utolsó washingtoni megbeszélésükre, majd március elseje táján Párizsban folytatják tárgyalásaikat.

A csoport kedden fejezte be a Szovjetunió január 10-én kelt jegyzékére adandó nyugati válasz megszövegezését, amelyet azután a NATO elé terjesztettek.

Az AFP washingtoni tudósítója a munkacsoport tanácskozásának befejezésével kapcsolatban azt írja, hogy a - „nyugat eddigi irányvonala'*, a német kérdés egészének tekintetében semmiféle alapvető változáson nem ment át Az újraegyesítés alapja nyugati álláspont szerint továbbra is „szabad választások’“ megtartása. A munka- csoport mindössze arra törekedett, hogy ezt az irányvonalat „formájában és alkalmazásában hajlékonyabbá tegye’’.

Lemondott a kubai kormány

Fidel Castro az új miniszterelnök

Havanna (AP—Reuter). Péntek este lemondott kubai kormány és Urrutia ideiglenes elnök Fidel Castrot nevezte ki ú; miniszterelnökké Jose Miro Cardona helyére. Castro hétfőn veszi át új hivatalát;

Cardona újságíróknak kijelentette, hogy a lemondást péntek délelőtt nyújtották be és azt péntek este elfogadták. Mint mondotta, a kormány azért mondott le, hogy lehetővé tegye Castro hivatalos bekapcsolódását a kormányzásba.

Mabariosz Londonba utazik

Makariosz érsek Athénben közölte, vasárnap kíván repülőgéppel Londonba utazni. Megjegyezte, hogy még nem kapta kézhez a meghívást a Ciprus kérdésével foglalkozó londoni értekezletre, — bár londoni értesülések szerint a meghívás megtörtént.

Menderes török és Kara- manlisz görög miniszterelnök pénteken üzenetet váltott. Mindkét államférfi kifejezte óhaját, hogy a zürichi megegyezés eredményeképpen megjavuljon a két ország kapcsolata. (MTI).

jain szovjet tiszt, vagy az NDK hatóságai vizsgálják-e meg az útleveleket.

A tárgyalások órája tehát közeledik, s a nyugatnak ; még nincs semmiféle határozott terve, amelyet szembe- i állíthatna a reális szovjet javaslatokkal. Most, Dulles . háttérbevonulásával egyide- ! jűleg, lázas diplomáciai tevé- . kenység kezdődött a nyugati fővárosokban. Egyes megfi- figyelők eredményt várnak attól, hogy Dulles helyet'ese ' Herter állítólag főnökénél ■ „rugalmasabban“ kívánja |

rakoztat és gyönyörködtetve oktat. „Shakespeare szavaival élve, felmutatja az erénynek önábrázatát és a gúnynak önön képét”. Mai szóval élve leleplez és utat mutat. Erőt ad és lelkesedést. Erőt ad ahhoz, hogy az életben is felismerjük a visszahúzó erőket, harcoljunk ellenük, tegyük nevetségessé őket. Arra lelkesít, hogy olyan hősiesen álljuk meg helyünket, olyan lelkesen küzdjünk a haladásért az igazságért, mint ez a modern Romeo és Julia, a fiatal pár a „Lampionok ünnepéiben.

Bálint elvtársért most beszólnak az öltözőbe: kezdődik a próba. Elbúcsúzunk.

— Még csak annyit írjon meg — szól már az ajtóból, — hogy nagyon szeretnénk, ha minél többen lennének ott hétfőn a véleményük elmondására. Ügy érzem sokat, nagyon sokat tanulhatunk hétfőn délután a TIT klubban.