Szolnok Megyei Néplap, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-01 / 27. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. február 1. Tegnap még egyéniek, ma szövetkezeti gazdák „Mert nincs várakozni való idő, Ez a sora, rendje” — mondotta Kun András és Lajos fiával együtt aláírta a belépési nyilatkozatot. Ma már mindketten a kunhegye- si Táncsics Tsz gazdái. Nem üres kézzel mentek. Kun András 15 hold földjével, — egy borjastehénnel és gazdasági felszereléssel, Lajos fia két lóval, csikóval és gazdasági felszereléssel erősítette a Táncsics Tsz-t. De ami mindennél fontosabb, hogy a két kiváló parasztember szorgalmáról, becsületes munkájáról ismert községszerte. M. Szabó András még frissebb volt A belépéssel megelőzte András bátyánkat. Egy héttel korábban írta alá a belépési nyilatkozatot. S így megy ez sorra, rendre Kunhegyesen. A legjobb gazdák már nem várakoznak. A dü- lőszomszéd követi a dülő- szomszédot, apa a fiút, fiú az apát. A kunhegyesi járás területén az a vita eldőlt, hogy melyik a jobb az egyéni gazdaság, vagy a tsz. S persze, a nagyüzem javára dőlt el. Ezért ott már így beszélnek egymás között az egyéni gazdák: „No szomszéd, melyik szövetkezetét válasszuk?” M. Szabó András jól választott. Miért? Mert így élnek a szövetkezeti gazdák. Gyenes Fe- rencné, aki már nyolcadik esztendeje a Táncsics Tsz gazdája, asszony létére évről- évre 260—300 munkaegységet szerez, több a jövedelme, mint bármelyik kunhegyesi magasabb fizetésű hivatalnoknak. A szekrény telistele ruhaneművel. Üj bútort vásároltak. Ez évben két hízót vágtak, s Gyenes Ferenc- né bárkinek megmondja, — semmi pénzért nem cseréli el a szövetkezeti életet. A nagyüzem, a tudomány és a szorgalom együttesen adja a jómódot A szövetkezet nem öncélú valami. A közös gazdaságok a több termés érdekében és a paraszti élet szebbé tétele érdekében alakulnak. — Ahol jól kihasználják az adottságokat, s olyan szorgalmas középparasztokkal erősödnek, mint amilyen Kun András és M. Szabó András, ott ez évben még nagyobb eredményeket érnek el a tapasztalt szövetkezeti vezetők irányításával. A Táncsics Termelőszövetkezetbe már megérkezett a tavaszra szükséges műtrágya mennyiség: 1300 métermázsa. így elmondhatjuk: a nagyüzem, a tudomány és a szorgalom együttesen adja a még nagyobb jólétet a régieknek és azoknak is, akik még csak holnap vagy holnap után írják alá a belépési nyilatkozatot. Kíiconn ^aromf* nevelési és l\UuOUII hizlalási szerződést a Földművesszövetkezettel 1 Szerződést köthet: CSIKKÉRE, HÍZOTT LIBÁRA, PULYKÁRA, HÍZOTT KACSARA. A szerződéskötés előnyei: ELŐLEG, MAGAS ÁTVÉTELI ÁR. Suszter Zsigmond igazgató így vélekedik: «(épállomások ne csak szemlélői, hanem szervezői legyenek a szövetkezeti mozgalomnak“ A rászkiséri traktorosok dicsérete A Jászkiséri Gépállomás legjobb traktoros brigádja a Béke. Tagjai kommunista példamutatással dolgoztak az elmúlt gazdasági évben, s tervüket együttesen 120 százalékra teljesítették. Országosan is kiemelkedő eredményt ért el 200 százalékával ifj. Kön- tés József, GS motorjával 319 műszaknormát teljesített, s keresete megközelítette a 30 ezer forintot. Nyomban utána következik Nemes Sándor és Szikra József. Az elmúlt évben gépállomásunkon feltűnt egy fiatal, 19 éves ember, aki — ha nem bízza el magát — hamarosan az ország legjobb traktorosai közé kerül. Köntés Sándor a neve, tavaly volt első ízben felelős vezető. 1075 normálholdat, 290 műszaknormát végzett, éves tervét 170 százalékra teljesítette. Jó munkás Töröcsik József is, de még sorolhatnánk tovább a neveket. A Béke brigád tagjai résztvesznek a nezőgazdaság szocialista átalakításában is. ZANA JÓZSEF Jászkisér. IDŐSNEK ÉPPEN nem mondható, amolyan hatvan- egynéhány éves Janó János bácsi, a kisújszállási Kinizsi Termelőszövetkezet kiváló borjúnevelője. Ízes beszéde, őszülő, pörge bajúsza a kunsági ember tipikus, ízig, vérig becsületes alakját testesíti meg. Kétszeresen szeretik, becsülik őt a termelőszövetkezet nagy családi közösségében. Egyrészt, mert tíz éve építgeti, erősítgeti a közös gazdaságot, másrészt, mert ö volt az első nemcsak Kisújszálláson, de még a környéken is, aki meghonosította az itatásos borjúnevelés gazdaságos módszerét. Olyan borjúnevelő János bácsi, aki szereti, imádja mesterségét, akinek akkor van igazi ünnepe, ha jószágai között lehet. A termelőszövetkezet tagjainak bizalmából három évvel ezelőtt került a borjúnevelőbe. Üj volt akkor még előtte ez a mesterség, hiszen sem egyéni gazda korában, sem a termelőszövetkezetben nem foglalkoztak a zootech- nika fejlett módszerével. De bátran felvette a küzdelmet. Eljárt egynéhányszor a Csorbái, meg a Nagykunsági Állami Gazdaságba. Leste, hogyan, miképpen megy a mesterséges borjúnevelés. Előkerültek a szakkönyvek is, és néhány hónap alatt olyan szakember vált belőle, amiA járási párttitkár barátságos, közvetlen ember. De most, hogy lejött a lépcsőn, dühös volt nagyon. Mérgében úgy bevágta a gépkocsi ajtaját, majd leszakadt, A sofőr morgott. — Úgy, úgy, még jobban titkár elvtárs! Holnap már nem kell a kocsi. De mikor valami baja van, tartsam a hátam. A titkár kifakadt. — Hagyd a fenébe azt a vacak kocsit, van itt nekem nagyobb bajom. — Értem. Szóval megint kaptunk fejmosást — bólogatott együttérzően a gépkocsi vezetője, de mivel nem kapott választ, megnyomta a gázpedált és hazafelé indultak. A titkár elvtárs meg egymagában füstölgött. Hajaj, fejmosás? Amivel az több volt! Ami sok, az sok. Az ember akkorákat nyel, mint az ökör. Az a baj persze, hogy a megyének igaza is van, meg nincs is igaza. Hiába soroljuk különös adottságainkat, ha egyszer a kevés nem sok, de még annyit sem tudunk felmutatni. S milyen kajánul mosolygott a bajusza alatt a négy szövetkezeti város titkára. Nekik könnyű, ök már túlvannak Szolnok megye egyik élenjáró mezőgazdasági üzeme, a Fegyverneki Gépállomás. Az ottani dolgozók immár tizenegy esztendeje segítik a mezőgazdaság szocialista átalakítását. S hogy munkájukat nem akárhogyan végezték, annak legjelesebb bizonyítéka a Munka Vöröszászló Érdemrend kitüntetés, — amelyet az elmúlt évben kaptak. A jó hírnév kétszeresen kötelez. Azért kerestük fel Suszter Zsigmond elvtársat, a gépállomás igazgatóját, hogy megkérdezzük tőle, most a közelmúltban megtartott megyei pártaktíva értekezlel után gépállomásának dolgo zói — vezetésével és irányításával — hogyan veszik ki részüket a mezőgazdaság szocialista átalakításából. — Elöljárójában érdemes megjegyezni, hogy Suszter Zsigmondot arról ismerik, amit egyszer mond, Ígér, — azt valóra is váltja. lyenre maga sem gondolt. Persze, mert szív, becsület, hajlam volt benne a közösség érdeke iránt. S AZ EREDMÉNY? A kisújszállási Kinizsi Termelőszövetkezet a megye egyik leghíresebb szarvasmarhatenyésztő gazdasága lett. János bácsi kerek három esztendő alatt nem kevesebb, mint 218 borjút nevelt fel itatásos módszerrel. Maga ez a szám nem jelent túlságosan sokat, annál hasznosabb viszont az a tény, hogy a ki- selejtezésre jutó borjak számát minimálisra csökkentette. Míg a borjak anyjuktól szopták a tejet, százdarabonként 10—12 jutott a kiselejtezés sorsára, itatásos neveléssel három év alatt mindössze három borjút találtak továbbtenyésztésre alkalmatlannak. És ha még hozzátesz- szük a rendkívül gazdaságos súlygyarapodást, akkor megállapíthatjuk: eredményes volt az újjal való próbálkozás. Ennek alátámasztására csak annyit említünk meg, hogy a mesterséges neveléssel 120 napos nevelési átlagot figyelembevéve 200 kiló fölé emelkedett a borjúk átlagsúlya, a korábbi 160 kilós súlygyarapodással szemben. Néhány szóban a munlca- módszerét már ő mondta el. — Csak azt tudom mondani ahhoz, hogy az ember OTT, AHOL ÉLÜNK a nehezén. De mikor jutunk mi odáig? Az is csak dühíti az embert, hogy az utóbbi időben állandóan bennünket hoznak fel rossz példának. Hogy ilyen látványos dolgokat csinálunk, meg olyan látványos dolgokat csinálunk, de ennél több nincs. S valamelyiknek volt bőr a képén közbeszólni, hogy ja, az embereken múlik minden. Embereken? Ha ez olyan egyszerű lenne! De honnét a pokol fenekéről szerezzek embereket? így tűnődött a járási titkár hazáig. Másnapra ösz- szehívta a „vezérkart”. Valamit ki kell sütni. — Te vagy a legtaláléko- nyanb, csinálj nekünk kádert — fordult a titkár a járási tanács elnök felé, aki valóban arról nevezetes, hogy minden helyzetben feltalálja magát. De most a hangulat borongós volt, és az elnök nem is késett a csipós válasszal. — Te fiatalabb vagy, titkár elvtárs! — mondotta. A titkár békülékenyebb húrokat pengetett. — Elvtársak! Értsétek Terveikről szólva a következőket mondotta: — A megyei pártaktíva ülésen elmondottak számunkra is világosan mutatják a követendő utat. Mi is úgy látjuk, itt az ideje annak, hogy a gépállomások ne csak szemlélői, hanem aktív szervezői legyenek a szövetkezeti mozgalomnak. Traktorosaink, műszaki vezetőink fontos feladata lesz, hogy már most, az elkövetkezendő napokban szüntelenül beszélgessenek, politizáljanak az egyénileg dolgozó parasztokkal. S Suszter elvtárs elmondotta, hogy módot találnak arra, hogy megmagyarázzák, az egész ország jóléte, előrehaladása függ a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésétől. Kijelentette: — Arra törekszünk, meggyőző, cáfolhatatlan érveinknek foganatja legyen. Először is azt akarjuk elérni, jó jószágnevelő legyen, hozzáértés, becsület és kitartó szorgalom kell. Le kell mondani az ünnepekről, a szórakozásról, mert hiszen a jószág is olyan, mint a piciny gyermek, nem tanácsos sokáig magára hagyni. Ha helyes gondozás párosul a szakszerű etetéssel, tisztántartással, akkor az eredmény nem marad el. AMIKOR SZÉTNÉZTÜNK a borjúnevelőben, jószívvel állapították meg, hogy amit elmondott, az mind való igazság. A tisztára meszelt falak, a frissen súrolt, almozott ólak a lelkiismeretes munkáról tanúskodnak. Jó erőt, egészséget kívánunk a kiváló borjúnevelőnek további sikeres munkájához. ES. A borairól híres Tiszakürt község most egyéb nevezetességre is szert tett. Ott lakik ugyanis Szokolai Gábor, az öreg szőlőben, 471 szám alatt. Van háza, szőleje, de a házhoz és a szőlőhöz nincs út. Hát ez nem mindennapos meg, a megyének 100 százalékig igaza van. Mi egyebet sem teszünk, csak kiállításokat rendezünk, nagy felhajtással, nagy hűhóval, ugyanakkor másutt csendben, de eredményesen dolgoznak. A Kunságban százával írják alá a belépési nyilatkozatokat, nem maradhatunk el, — a vezérkar hallgatott, s csak annyit jegyzett meg valaki, nagyon csendesen, hogy: Ja kérem, speciálisak az adottságok. De a titkár meghallotta. — Nem a speciális adottságokkal van a baj. Másutt a hiba. Községeinkben kevés a bátor, merész vezető. Nekünk most az a dolgunk, hogy kiváló káderekkel erősítsük meg azokat a helyeket, ahol arra szükség van. Összébbdugták fejüket azon az alapon: több ember, több ész. S másnap reggel a járás néhány vezetője káderkere- sé§re indult, messzire, a harmadik járásba. Ott aztán szé- pen-csendben körülnéztek, vizsgálódtak és a járás egyik legjobb mezőgazdászával megegyeztek. Elviszik tsz-elnöknek Mire az ellenlábasok észrevették, miről is van szó, a kádert már meg választották tsz-elnöknek __ — szp. — hogy traktorosaink zöme tagja legyen a környező termelőszövetkezeteknek. Ezenkívül harmincöt tagú agitáctós brigádot szerveztünk. A brigád tagjai rendszeresen látogatják az egyénileg dolgozó gazdákat. Mi is hozzá akarunk járulni ahhoz, hogy Kétpón és Kuncsorbán a névjelző táblára még aratás előtt felkerüljön a „szocialista község” felirat. A körzetünkhöz tartozó többi három községben — Fegyver- neken, Örményes, Tiszabő — a szántóterület mintegy 'i0 százalékán alakítjuk ki még ez évben a nagyüzemi gazdálkodást. Majd arról beszélt Suszter elvtárs, hogy saját munkájukat szorosan összehangolják a járási tsz-fejlesztési bizottság programjával, a községi tanácsok, a tsz-ek terveivel. A termelőszövetkezeteknek a tavalyinál jóval nagyobb mértékű gépi munkát biztosítanak. Van egy-két olyan tsz, mint a kétpói Szabadság cs a kuncsorbai Vörös Október, ahol 1959- ben minden kát. holdra 6.2, illetve 7.5 normálholdnyi gépi munka jut. A tsz-ek erre már meg is kötötték a szerződést. Suszter elvtárssal történő beszélgetés azt bizonyítja, hogy eddigi kiváló gazdasági munkájukat még tartalmasabb politikai munkával egészítik ki. Ha terveiket megvalósítják, akkor a Fegyverneki Gépállomás nemcsak a példás tervteljesítésről lesz híres, hanem arról is, hogy aktív részese a mezőgazdaság szocialista átalakításáért vívott harcnak. Nem azono» I Néhány héttel ezelőtt hírt adtunk arról* hogy. ifjú Miskolci Pált különböző bűncselekmények miatt letartóztatták. Szerkesztőségünkben megjelent Miskolci Pálné (sz. Dobos Julianna) szolnoki (Jókai-utca 6.) lakos, gépkocsivezető felesége és annak megállapítását kérte, hogy a letartóztatott személy fiával nem azonos. — A. kérésnek ezennel helyt adunk. dolog és valami kiváló bölcs ember szükséges ahhoz, hogy Szokolai Gábornak igazságot tegyen. — A helikopterrel való közlekedés Tiszakürtön ugyanis még elég körülményes. De még érdekesebb, hogy Szokolai amikor ezt a bizonyos szőlőt megvásárolta, nem vette észre, hogy nincs út. 1957 júniusában költözött Tiszakürtre. Megegyezett a volt tulajdonossal, s amikor beköltözött, akkor látta, hogy itt valami hiányzik. De arra gondolt, hogy nincs olyan ház, amelyikre nem építettek ajtót és ablakot, tehát majd intézkedik. A járásbírósághoz fordult, s igazságos döntésre kérte fel a bírákat. Helyszíni szemlére került sor, kihallgatták a szomszédokat, s kérték őket az út létesítésének hozzájárulásához. De a szomszédok erre nem hajlandók (rossz szomszédság török átok). S mivel a korábbi tulajdonos, Fehér László feleségével együtt egyértelműen úgy nyilatkozott, hogy ők 18 éven keresztül megvoltak az út nélkül, így a bíróság az új tulajdonos kérelmét elutasította. Szokolai Gábor nem tudja most, hová forduljon. Hát nagyon nehéz ez az ügy. Ide valami bölcs Salamon kellene. iiM!SRFÉ^[ Janó János a mesterséges borjúnevelés mestere de út nincs Ház van, szőlő van, és bölcs Salamon is hiányzik, aki ebben a lehetetlen históriában igazságosan döntene
