Szolnok Megyei Néplap, 1959. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-26 / 48. szám

I nn v.'K MiiGv'-;» nit-. .-r39. február 20. terven ne .e^en — síi eményérusítás a KoS;6i Anna űfí iskolában? „Kisfiam a szo’noki Koitó Anna úti általános iskolát), jár. Ősz óta nem árulnak pék sü2 * 4 ményt ebben az iskolá ban; pedig nagyon jó volna Kérem, nézzenek utána, mi' lehetne tenni” — olvastuk egy hozzcmk érkezett levél ben. Elbeszélgettünk néhány ér dekelt szülővel, az Iskola ve zetőivel 9 Asz' alos bácsival, hivatalsegéddel, kinek pá hónappal ezelőtt még felada tál közé tartozott a sütemény­árusítás. Kiderült, hogv a; árusítás jogát egészségügy okok miatt vonták meg tőle gyakorlatilag megoldhatatlan hogy ugyanaz a személy, ak fűtéssel, takaiítással foglal kozik, élelmiszerárusítást is végezzen. Ezután egy kívül álló hordta a süteményt, míg — miért miért nem — felha­gyott vele. A beszélgetések során kide­rült, hogy a folyosón régeb­ben történt árusítás sok-sok rendbontásnak, tisztátalan- ságnak volt forrása. Előfor­dult, hogy egy-egy gyermek tíz (!) zsemlyét is megvásárolt amit aztán elfogyasztás he­lyett „bombázásra” használt. Mindent, összevetve: az isko­la vezetői is. magunk is úgy látjuk — jobb, ha nem árul­nak süteményt az iskolában. így is megoldható, hogy a gyermekek reggel friss zsem­lyéhez, kiflihez jussanak. A tanulók egy része a Beloian­nisz utcai csemegebolt előtt halad el reggelenként, hová többnyire már hat-félhét táj­ban megérkezik az első süte­ményszállítmány. Többeknek a -Malinovszky utcai 87. sz. bolt esik közelebb. Ide a pék­áru félnyolc-negyedkilenc kö­zött érkezik. Ügy gondoljuk, néhány jó szó révén el lehet­ne érni a szállítónál, minden nap félnyolckor jelentkezzék. „A kisebb gyermeknek még nincs időérzéke; akaratlanul elesavárog, ha a vásárlást rá­bízom” — vetette ellen egy nama. Nézetünk szerint a. ?lőző napon megvásárolt é lylonzacskóban elhelyezet ’.semlye. kifli másnap réggé i friss, élvezhető. A „kifli-kérdéshez” tartó •ik még, hogy a Költői Arms iti általános iskolában a ta rulók mintegy harmadrészf lapközis. Az ő számukra a? -kóla biztosítja a péksüte •p.ó.v' Trcy í j'lrcipnl O + , NÉVTELENEK A névtelen levelek lea- lagyobb része — szerény apaszt a lataim szerint — kisebb-nagy óbb beosztású vzető ellen elmondott pa­naszt tartalmaz. Nyüvánva- 5. hogy a levélíró — mond- ■uk csak ki! — fél megne­vezni magát. Pedig erre iem~ni oka ... Ha bizonyos íz igazában, mitől tart? '1a maga sem tudja ponto­san. hányadán áll a dolog: V////ÄZ/« Az Álcázott hula-hoop? Elöljáróban meg kell je­gyeznem, hogy Mona Hsá­val sem értek egyet. Nem tu­dom, hogy a bájos hölgy mióta vonult be a legbár- gyúbb magyar slágerszöve­gek népes birodalmába — sajnos, most is éneklik. A dal szerint minden asszony Mona Lisa. Én ezt tagadom, szerintem egyik asszony fér­jes, másik elvált — vannak még özvegyasszonyok. Mint a továbbiakból kiderül, az asszonyok akkor monalisák, ha mosolyognak. Szerintem azonban Leonardo da Vinci kedvesének megfejthetetlen, titokzatos mosolyán kívül egyéb tulajdonságai is vol­tak, amelyek azonban élén­ken eltérnek Kovácsáé, avagy Rozmaring úr nejének sajátosságaitól. Ezenkívül még azt sem látom be, hogy a titokzatosan mosolygó asz- szony miért éppen Mona Lisa és miért nem mondjuk Lucretia Borgia? És mond­tuk, hogyan festene egy, a festett nőkről szóló dal imígy: „Minden asszony Lukre­tia? ...” Azonban tulajdonképpen nem is erről akartam szólni, mert régi megállapításom, hogy a buta és műveletlen táncszövegek éppoly maka­csak, mint a burgonyabogár. Időnként háttérbe szorulnak, de aztán újból jelentős te­rületeket fertőznek meg. A mai téma — az álcázott hula-hoop. Megszólal a rá­dióban a zene és az egyik szám ártatlan szövegére — amely természetesen leg­alább oly szárnyaló, mint a fenti — én felkapom a fe­jem. Nem sokkal előbb egy külföldi állomáson ugyanazt a számot hallottam, azzal a ritmikus végződéssel: Hula- hoop. A magyar szöveg va­lahogy így szól: Ne sajnáld most, mindent belel... Lóm-Iám, gondoltam ma­gamban — ez már komoly dolog. Nem engedjük be ezt a nyugati szenvedélyt: de a ritmusos, kitűnő ze­néért igazán kár lenne. Es eszerint történt: a zenét meg­mentették a magyar hallga­tóknak, a szöveget viszont megtisztították a karikás táncőrüíet túlzásaitól. Már látom a közeljövőt, amikor a boltokban megjelennek az újszellemü hula-csárdás el­lipszis-alakú karikái... egyiltt kivizsgáljuk. Gondo­lom, senlci nem veheti rossznéven az újságírótól, hogy a hozzáforduló részé­ről megkívánja: írja meg, mint hívják, merre lakik. így tett — sokakkal együtt — egy martfűi olva­sónk. Panaszát, miután an­nak részleteiről telefonon megkérdezhettük, aznap si­került orvosolnunk. Több fegyvemeki olvasónk ügyé­ben viszont — kik elfelej­tették nevüket, címüket kö­zölni — elég nehéz volt segítenünk. Külön kategóriába tartoz­nak a rosszindulatú, rágal­makat fröcskölő levelek, melyeket „egy olvasó ’, „egy szülő” ír — de sosem Kiss Péter, Nagy Pál, vagy Ko­vács János. Ezek a levél­írók bizonyára csodálkoz­nak azon, hogy „jóindulatú” soraik nyomán ser ki el nem megy a községbe, hogy ki­vizsgálja a panaszt; egy sort sem ír a levélben fog­laltakról ... Minden levélírónknak szívesen előlegezzük bizal­munkat — viszonzásul csak annyit kérünk, hogy ők is bízzanak bennünk. Ügy gondolom, nem kívánunk túl sokat... — b. z. — TŰZ Tolt Kunszenimáríonban Tegnapelőtt kigyulladt Kunszentmártonban P. Nagy István útőr nádtetős háza. A tűz olyan gyorsan hatalma­sodott el. hogy a késedelem nélküli kivonult tűzoltóság, valamint az önkéntesen segí­tő rendőrök és utcabeliek igyekezete ellenére is csupán a berendezést sikerült meg­menteni. P. Nagy István kö­szönettel fordult azokhoz, kik segítségére siettek. Az útőr kára — mivel háza tűz ellen biztosítva nem volt — •körüJbeKil 10—15 ezep A Nap kél: 6.32 h-kor, nyugszik: 17.23 h-kor. — A Hold kél: 21.30 h-kor, nyugszik; 7.54 h-kor. Idő járás jelentés Várható időjárás: az enyhe idd tovább tart, legfeljebb néhány helyen lesz kisebb eső. Mérsékelt nyugati, dél­nyugati szél. Változó felhőzet, agy-két helyen reggeli köd­képződés. Várható legmaga­sabb nappali hőmérséklet csütörtökön plusz 8 — plusz 11 fok között, helyemként 11 fok felett. — KILENC MILLIÓ fo­rintot fordítanak beruházá­sokra a megye földművesszö­vetkezetei. Ebből Karcagon közel 2 és félmillió forintos költséggel új áruház, Túrke- vén 300 ezer forintos költ­séggel jéggyár, Törökszent- miklós külterületén vendéglő és vegyes bolt épül. — MÁRCIUS S-ÁN ZÁ­RUL a jászalsószentgyörgyi nőtanács szabás-varrás tan­folyama. — Ez alkalomból egésznapos kiállítást rendez­nek, melyen a tanfolyamon készített mintadarabokat mutatják be, — A RÁKOS megbetege­désről tart előadást március 10-én Jászszentandráson dr. Csömör Gábor főorvos, a me­gyei Onkológiai Intézet veze­tője. Az előadást a vöröske­reszt rendezi. — DICSÉRETBEN RÉ­SZESÍTETTE a törökszent­miklósi járási tanács a tö­rökszentmiklósi művelődési otthon és az Fmsz közös kultúrcsoportját a mezőgaz­daság szocialista átszervezé­sében vfozett~fá*mpnká}áért. — TÖBB MINT HÚSZ kí­sérleti gépet, műtrágya szóró gépet, görgős ekéti répalazí­tó és fejelőgépet silókom­bájnt helyeznek üzembe az idén a megyei gépállomások. Amennyiben a gépek a kisér- leíi üzemelés során bevál­nak, sorozatgyártásukat is megkezdik. — ÉVENTE MINTEGY háromszáz szakmunkást ké­peznek ki a Martfűi Tisza Cipőgyár szakmai tanfolya­main és a helyi Cipőipari Technikumban. — UJ ARUK ÉRKEZTEK a szolnoki bútorüzletbe: fes­tett kétrészes kombinált szekrények, festett hálószoba garnitúrák, konyhabútorok, külföldi hálószobák, Testetlen rekamick és háromajtős szek­rények. Árusításukat már el is kezdték. — AZ ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTER rendeletet adott ki a kozmetikai cikkek elő­állításáról és forgalombaho- zataláról. Egyes készítmé­nyeket csak gyártási enge­dély alapján szabad előállí­tani, A rendelet azt is ki­mondja, hogy a kozmetikai cikkek minőségét, összetéte­lét és lejárati idejét ellen­őrizni kell. — SZOCIALISTA IRO­DALOM Magyarországon a felszabadulás előtt címmel Kanizsai Nagy Antal a Mű­velődésügyi Minisztérium fő­előadója tart előadást már­cius 9-én Szolnokon a TIT helyiségében. — MEGTARTOTTÁK a hónap legjobb képe értéke­lést. Ez alkalommal a fekete­fehér kategóriában Komlósi György szolnoki fotós „Ha­zafelé” című képe, a színes diapozitívek csoportjában pedig Faragó László jászbe­rényi fotós „Zsolnai-mú­zeum” című képe bizonyult 96060« a legjobbnak. >06666660' 666« ' PAN EK ZOLTÁN: KÖVEZETT ÖT (2) — Akkor nehogy a moto­rodra ültesd, mert az kész karambol! Vagy tán éppen sajnálni kezded, hogy fog­lalt a hátsó ülésed? Ami azt illeti, a nyáron is eleget vá­logattad rajta a nőket. Tán még benzint se vettél olyan sűrűn... A fiúk ismét nevettek. Ciha Gyuszi igyekezett ki­vágni magát. — Nem értetek ti a fa­pénzhez! A motor az olyan dolog, hogy kereket ad a dolgok alá... Pátyodi Jóska sohasem tette le elsőnek a szerszá­mot, mióta a műhelyben dol­gozik, de most jóformán még be sem fejezték a mun­kát, már ott ácsingózott ' a kijáratnál. Sokáig várt. Há­rom cigarettát is elszívott. Végignézegette a faliújságot is, amelyen még az ünnepi cikkek díszelegtek. Lassan mindenki elment, de a lány nem jött. Már elment... állott meg mellette Jani bácsi, aki ké­szült átadni a szolgálatot a váltásnak. — Iratokkal küld­ték a központba. Ügy két óra tájt. Meglepetten motyogott va­lamit, hamar elköszönt, s ló- dengallérjába húzott nyakkal baktatott a szemerkélő eső­ben hónapos szobája felé. Ott­hon megmosakodott, bekapta az ebédet, aztán leült titkos tervrajza mellé. Két hete sincs, hogy felme­rült benne az ötlet. A vulka­nizáló kazánjának fáradt, gő­zével pompásan lehetne me­legíteni a három szerelőcsar­nokot! .. ■. Ha nem is ad majd isten tudja, milyen kellemes szobameleget, de hogy nem ragad többé a szerszámhoz az emberek keze, az egyszer biz­tos. Mindössze néhány méter ócska cső, három-négy fűtő­test kell hozzá: és kész az ingyen központi fűtés. Kiha­jíthatják végre azokat az utá­latos pléhkályhákat. Csak a füstöt nyelik velük, meg a bosszúságot. Hogy fűtenek, és mégis fázik mindenki. Nagy titokban mért fel mindent, kiszemelte a hozzávalót is (volt az ócskaságok leözött cső is, fűtőtest is) — aztán egyet­len délután elkészítette a technikai rajzot. Azóta azon­ban vár. Szerette volna meg­lepni vele a műhelyt. Még Stefanies bácsinak, a kazán­kezelőnek sem árulta cl, mi­ben sántikál, aki pedig jóin­dulatába fogadta, már tavaly, mikor a műhelybe került. Sokat spekulált, hogyan le­hetne úgy beszerelni a köz­ponti fűtést, hogy egy reggel csak bekapcsolja, s ő nem is szól semmit, amíg a többiek észre nem veszik. Dehát ez lehetetlenség volt... Falakat kell átfúrni, a fűtőtesteket nem lehet eldugni, elég nagy munka lesz vele. Talán az engedélyt sem adják meg hoz­zá egykönnyen. Úgy számítot­ta, még vár egy-két hetet s mihelyt előkerülnek a pléh- kályhák, ő is előáll a tervvel — a szükség segíteni fog meg- va lósításáöan. deg az iroda is. Szegény Marcsu néni egész télen pok­rócba csavart lábbal ült az írógép mellett.. i Amíg be­szereli a fűtőtettet, ott lehet majd Márta mellett..; Mert ki mást bízhatnának meg a terv kivitelezésével, mint őt magát? Ez az! Nem szabad elsietni a megismerkedést, de akkor aztán Akkor. . reggel az autó mögül vissza­nézett. mint a felhők közül előcsillogó kék ég. Izgatottan kezdett a terv kiegészítéséhez. De csakhamar úgy eláradt benne a nyugtalanság, hogy nem tudott tovább az asztal mellett ülni. Kinyitotta az ablakot: az eső elállt. Hűvös, tiszta levegő árait a szobába. A fene tud folyton otthon tat gáttá magát, hogy úgy sem tudott volna dolgozni: előbb fel kell mérni az irodát. Hol­nap egyszerűen beállít az irodába. Felméri. Aztán.., Csakhogy hiába .. > Márta ügyesebb volt. Gyorsan fel­kapta táskáját, letörölte és mintha mi sem történt volna, ment tovább. A tervet azért minden nap ** elővette, el-elmerengett fölötte, újra-számítgatta. Most egyszercsák azon kap­ta magát, hogy ceruzája a berajzolatlan iroda környékén botorkál. És kusza, póklábszárú be­tűkkel azt firkantja a papír­ra, hogy: Márta. A papírra dobta a ceruzát, hátralökte a széket és a szo­bára ereszkedő félhomályban lehunyta a szemét. Mi lenne, ha ? ... Mi lenne! Jó lenne. Megcsinálja! Az irodába is bevezeti a központi fűtést. Hiszen ha elfogadják a ter­vet, az a pluszmunka már szinte semmi. . Nedves, hi­ll ésőbb valami ismerős **■ fiúkkal találkozott. Együtt rótták a széles korzót, a villanyórától a főtér másik sarkáig és vissza, de ő nem szólt bele hangos beszélgeté­sükbe. Oda sem figyelt. Foly­ton azon töprengett, hogy is lesz holnap. Számtalan válto­zatban elképzelte, mit mond majd felmérés közben. Hogy mondjon is, meg nem is. Reggel jó negyedórával ha­marább ott állt a portásfülke előtt. Jani bácsi úgy tett, mintha fel sem tűnne neki ez a hir­telen szorgalom. Csendes mor- mogással szidta az esőt, amely reggel ismét megeredt. A föl­deknek talán még kell. Azok­nak talán még jó, de mi a nyavalyának esik annyi a vá­rosban?! Maholnap erről az udvarról autót ki nem huzat senki.. 5 D jét. e a teherautó sarkánál ismét hátrakapta a fe­Tarkójára kulcsolta két kuksolni. Felöltözött és meg kezét és lehunyt szemével sem állt a korzóig: a kisvá- tisztán látta maga előtt a rosban minden út a korzóra leány arcát. Igen... Pontosan vezetett. Beállt ő is a lézen- úgy ragyogott a szeme, mikor gők közé. Közben azzal nyug­Szórakozottan hallgatta az öreg motyorgását. Arra gon­dolt, ha Márta jön, akkor kö­szön neki! Elvégre ezért nem haragudhat. Egy üzemben dolgoznak. Hivatalból már is­merhetik egymást... Ekkor már tudta, hogy hiába biztat- gatta magát tegnap, ma még nem fog irodát mérni... Kü­lönben nem is olyan sürgős. Az már csak részlete a terv­nek. Márta álmos szemekkel, gu­micsizmásán sietett be a ka­pun. Szintén korán, mint az olyanokhoz illik, akik új munkahelyre kerültek. Csak ráemelte szemét a fiúra, de úgy, hogy az rögtön elfelej­tett köszönni. Sután állott és nézte, milyen magabiztosan tapicskol most keresztül a sá­ron a leány. Már megtette az út javát, mikor egyszer­esük megcsúszott, s a kezében tartott táskája messzire re­pült. Rá a kőrakásra. Jóska abban a szemvilla­násban ugrott. Ott az út, ahol a kutya fut! Nem válo­gatta, hová lép. A fiú úgy látta, hogy moso­lyogva biccentett. Talárt a figyelmességét akarta megkö­szönni, De ez egyáltalán nem volt biztos. Izgalmában nem tudta pontosan megítélni, s ráadásul dühös is volt. A fél­resikerült mozdulat miatt. Szerencsére senki sem látta a jelenetet. Csak most kezdtek szállingózni az emberek. Egyedül Stefanies bácsi fűlött már be Umráthiába. Jóska behúzódott az eső alól a fedett kapu alá. Le- tappogta cipőjéről a sarat. A zoknija is csupa latyak volt. Valami kézbevaló után né­zett, aztán lehajolva megpró­bálta ren ’betenni magát vele. De hirtelen csak félbehagyta a cipőtákarítátt, felegyenese­dett, megnézte a kőrakást, meg a téglatörmeléket és a szétlapult homokcsomót, az­tán szemével felmérte a tá­volságot a kaputól az irodáig. Töprengve rakatta meg a feje búbját, ahogy öreg vál­lalkozók szokták, mielőtt rá­állnának valamely munka el­végzésére. Elmosolyodott. Megállj sár!... Három-négy délután olyan járdát rak ő ide, hogy azt aztán megnézhetik! Tudja meg Márta is, hogy nem akárkivel van dolga.. j Ha elkészül a járda, muszáj lesz azon járnia. Ha pedig nem tetszik neki, mehet továbbra is mellette. A sárban. De ad­dig aztán nincs több kísérle­tezés! Majd azután. Ha elké­szül a járdával. Az első reg­gel, ahogy meglesz — de iga­zán csak akkor! — megvárja a kapuban, és megszólítja. Hozzá csatlakozik, és együtt mennek. Elkíséri az irodaaj­tóig. Ha van szeme, látja majd a járdát. És abból ért­het .. A többi pedig úgy megy majd, mint a karika­csapás! (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents