Szolnok Megyei Néplap, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-18 / 15. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. január 18. z t^tSCVÚSn/Kt QWSP. ]§§¥,§? A német kérdés as érdeklődés középpontjában Kétségtelenül a német kérdésre vonatkozó szovjet javaslatok és ezek visszhangja van ma a világ érdeklődésének középpontjában. Annál is inkább, mert Nyugat-Német- ország remilitarizálása veszélyezteti a világ békéjét. Nyu- gat-Németországnak katonai felszerelése és atomhatálom- má fejlesztése nemcsak a Szovjetuniót és a népi demokratikus országokat — tehát azokat, akik ellen mindez elsősorban irányul, de Nyugat-Nómetország jelenlegi szövetségeseit, a nyugati nagyhatalmakat is gondolkodóba ejti, sőt aggasztja. A londoni Times megállapítja „az újrafelfegyverzett és atomfegyverekkel felszerelt Németország öt, vagy tíz év múlva rettenetessé válik és ha még egy de Gaulle tábornak végre is hajthatja az úgynevezett „francia csodát”, Nyugat-Németországnak lesz a legnagyobb hadserege Nyugat-Európában”. a lap felteszi a kérdést: „hogyan hárítja el ezt a veszélyt Oroszország?” és hozzáfűzi: „Ez Hruscsov problémája”. A cikk nem hagy kétséget, hogy „Hruscsov problémája’’ többek között Anglia problémája is. És minden országé, amelyet a német imperiaLz- mus újjáéledése veszélyeztet. Le is vonja a következtetést ebből a Times: „Nem szabad félni a Szovjetunióval folytatandó megbeszélésektől”. A német kérdés megoldása természetesen érdekes a Német Demokratikus Köztársaság lakóinak éppen úgy, mint a Német Szövetségi Köztársaság állampolgárainak, hiszen az 6 határukon _ találkoznak közvetlenül a háború és a béke erői Európában. Mi a legfőbb gátja a megegyezésnek ? A német kérdésiben ez a gát el távoli tható-e, és ha igen, mily módon — ezek a kérdések foglalkoztatják a világot. A szovjet kormány Berlin státusának kérdésével kapcsolatban közzétett javaslataiban világosan rámutatott, hogy ha a nyugati hatalmak a Szovjetunió példáját követve a potsdami egyezmény elvei szerint járnak el, ma már megoldott lenne a német probléma, Európa . szívében egységes, demokratikus német állam lenne, amely senkiit sem fenyeget, hanem az európai, béke biztosításához járul hozzá. A Német Szövetségi Köztársaság megteremtése és annak a potsdami egyezménnyel teljesen ellentétes politikája gátolja a megegyezést. Adenauer és kormánya abból a meggondolásból indult ki, és ehhez görcsösen ragaszkodik, hogy Németországot egyesegyedül a monopolista és militarista Nyugat-Német- ország képviseli és a Német Demokratikus Köztársaságnak, a béke támaszának puszta létezését is kétségbevonja. „Az ajtó nyitva áll« A Szovjetunió békeoffenzi- vája egyre-másra méri a csapásokat az Adenauer-féle katasztrófa-diplomáciára. — A Berlin státusának kérdésében tett szovjet javaslatok világ- visszhangja mutatta meg talán a legérzékelhetőbben, hogy Adenauer Nyugat-Né- metországot a diplomáciai Sztálingrád felé viszi. A berlini kérdés felvetése lehetetlenné tétté a nagyhatalmak elzárkózását a német kérdés egészében hangoztatott álláspontjuk felülvizsgálatából; és megnyitotta az utat az új és több eredménnyel kecsegtető tárgyalások felé. A Journal de Geneve című svájci lap is kijelenti: „Az ajtó nyitva áll, hogy újra kezdjék a tárgyalásokat”. A Die Tat című svájci lap még arra is rámutat, hogy a szovjet politikának erős oldala a német kérdésben az, hogy a dolgokat a maguk nevén nevezi és felveti „a legkellemetlenebb és legégetőbb problémákat is.” ; Uj momentumok — új lehetőségek A haladó sajtó világszerte hangsúlyozza a helyzet megmerevedésének súlyos veszélyét és követeli, hogy a nyugati hatalmak is tegyék meg a megoldás felé a szükséges lépéseket. Ezért is fogadták széles körben nagy érdeklődéssel Dulles-nak azt a legutóbbi kijelentését, hogy az Egyesült Államok véleménye szerint Németország egyesítésének nem az úgynevezett „szabad választások” az egyetlen úta. Az úgynevezett „szabad választások” hamis tétele már hosszú évek óta lehetetlenné tette, hogy a megegyezésre irányuló törekvések kijussanak a kátyúból. Ha Dulles szerint is van a megegyezésnek más módja, akkor ez nem kevesebbet jelent annál, minthogy a Nyugat hajlani látszik arra, hogy most már ne zárkózzék el teljességgel a két Németországgal ' való tárgyalás elöl. Mint egy angol külügyi szóvivő ezzel kapcsolatban kijelentette: „Anglia tárgyaim fog szövetségeseivel arról a lehetőségről, hogy a Németország jövőjéről tartandó négyhatalmi tanácskozásokba a német nép képviselőit is bevonják.” 'Walter LAppmann a New York Herald Tribune-ban megjelent kommentárjában írja: „Dullesnek a sajtóértekezleten elhangzott szavai megnyitották az ajtót a Németország jövőjével foglalkozó tárgyalások előtt”. Az Egyesült Államok külügyminisztériumának szócsöve igyekezett elsősorban Bonn érzékenységére tekintettel — Dulles kijelentéseinek hangnemét módosítani, annak a hangsúlyozásával, hogy a szabad választások lenne a „leglogikusabb” megoldás. De ugyanakkor annak megismétlésével, hogy más megoldások is lehetségesek, az amerikai álláspontban történt módosulást nem hogy tagadta volna, de még alá is támasztotta. Dulles maga is rámutatott azokra a nehézségekre, amelyekkel kijelentései a nyugati szövetségeseinél — nyilvánvalóan elsősorban Bonnban — találkozhatnak, de hangoztatta: létezik közös nevező is a két fél között a kérdés megoldására, mégpedig „az a kölcsönös óhajtás — az éles ellentétek ellenére —, hogy leüljenek tárgyalni”. Dulles kijelentette azt is, hogy véleménye szerint Mikojan amerikai látogatása a legkülönbözőbb kérdésekben, így a német kérdésben is „meghozza a két ország nézeteinek kölcsönös, jobb megértését. Megvan annak a reménye, hogy a német békeszerződés Szovjetunió előterjesztette tervezete hozzásegít ahhoz, hogy, a világ közvéleménye megadja a kegyelemdöfést az Adenauer-féle katasztrófa-diplomáciának, végre és végkém elmozdítja a német kérdést^ holtpontról. K iilföldi hírek TEL-AVIV (Reuter). Izrael és az Egyesült Arab Köztársaság elfogadta azt az ENSZ javaslatot, hogy pontosan meg kell határozni a két országot elválasztó határvonalat. A választó vonal hiánya. mint ismeretes, több határincidenst okozott. MOSZKVA (TASZSZ). Szergyuk moszkvai mérnök könnyű robogót konstruállt, amely szétszedhető, bőröndben elhelyezhető, színházban pedig a kabáttal együtt ruhatárba beadható. A robogó súlya húsz kg, óránkénti sebessége harminc km, s körülbelül egy lóerős motorral működik. A három szputnyik című kiállítás Szolnokon A Magyar Szovjet Baráti Társaság rendezésében január 19-én, hétfőn délután 5 órakor nyílik a Három szputnyik kiállítás Szolnokon, a megyei tanács nagytermében. A kiállításon bemutatásra kerülnek az első. második, harmadik szputnyik eredeti modelljei, amelyeket a Szovjetunió a brüsszeli világkiállításon is bemutatott. A kiállítás mindössze négy napig lesz Szolnokon, • a látogatók hétfőn este 5 órától 8-ig tekinthetik meg. A következő napok nyitvatartási ideje: reggel 8 ótától este 8 óráig. Belépődíj: felnőtteknek Z forint, tanulóknak 1 forint. Az előzetes érdeklődésre való tekintettel a rendezőség kéri a közönséget, hogy torlódások elkerülése végett délelőtt is keressék fel a kiállítást. / cztelélcet écdckl&dé$> — vt&zótíc Kétszeres szervezetlenség a Jászkun KISZ Együttes előüdásán „Két dudás nem fújhat egy dudát” — jelen esetben sajnálatos igaz közmondást egy napon hallottuk a kisújszállási kultúrotthon igazgatójának és a város KlSZ-titkárá- nak ajkáról. Mi történt Kisújon csütörtökön este?... A Jászkun KISZ Együttes lépett fel — fennállása óta először — a városban. A 423 fős teremben mindössze 146 néző „sereglett össze”; azaz Kisújszállás lakosságának egy századrésze. A valóban csekély számú közönség őszinte lelkesedéssel, sőt túlzás nélkül állíthatjuk: viharos tetszéssel fogadta a fiatalok táncait, dalait. Vajon mi volt az érdeklődés hiányának oka? Következtessünk rá előbb Tóth Endre kultúrotthonigazgató szavaiból: — A plakátok, számszerint harmincöt, egy héttel az előadás előtt kerültek az utcára; juttot belőlük a tsz-ek központjaiba, az állami gazdaságokba is. Mintegy húsz gimnazista megjelent az előadáson; az általános iskolák felső tagozatain azonban p.zt megelőzően ismertetés nem hangzott el. Nem érdeklődtek kellő mértékben a KISZ- szervezetek titkárai sem; magam mindössze hármat láttam a város tizennégy titkára közül. Az előadást a KISZ-szel közösen szerveztük. Két dudás nem fújhat egy dudát... Tény, hogy a hangos híradó három napon jelezte a KISZ-együttes érkezését; a hideg, szeles időben azonban aligha volt kedve valakinek is megállni, hallgatni a megafont ..: — Valóban mutesztást követtünk el a szervezésnél, — ismerte el Kolláth József városi KISZ-titkár. — Bizonyos tekintetben balszerencséről is beszélhetünk. A leánykollégisták, kiknek telefonon adtunk előzetes értesítést, azért nem jöttek, mert nem volt pénzük. Sajnálatos dolog továbbá, hogy itt Kisujon a népművészet nem éppen közkedvelt. Igen; rossz volt az együttműködésünk a kultúr- ctthonnal. Két dudás nem fújhat egy dudát.;. A magunk részéről úgy véljük, a közmondás utólagos mondogatása helyett célszerűbb lett volna a szerver zés munkájához — például — az MSZMP városi végrehajtó bizottságának és apáirt- alapszervezetek segítségét kérni. Ez sem törénf meg. Nem kerestek fel senkit a város többi vezetői . közül sem; holott elképzelhetetlen előttünk, hegy — mást nem is említve — akár Mészáros elvtárs, a városi tanács VB elnökhelyettese, akár Szabó elvtárs, a városi tanács VB titkára ne nyújtott volna készséggel segítséget... Jól értsük meg, nem az a 850 forintos deficit a főhiba, ami a nézők csekély száma miatt bekövetkezett. A főhiba az érdektelenség, ami mindkét részről a közönségszervezésben megmutatkozott. Legyen ez az eset tanulság a jövőre. A magunk részéről bízunk abban, hogy a Jászkun KISZ Együttes a történtek elleniére is ellátogat még Kisújszállásra. Fogadását készítsék elő — felelős személy kijelölésével — nagyobb gonddal. Munkájukban bizonyára értékes segítséget nyújtanák majd többen a közül a 146 néző közül, akik — 423 helyett..; — meggyőződhettek róla: érdemes elmenni a Jászkun KISZ-együttes előadására • ; s — borváró — A Néplap elméleti rovata flz új ipari, termelői Árrendezésről a népgazadsági akumuláció- nak. ez az alapja az életszínvonal megszabásának is. Lényegében tehát ez a kettős ár ennek a tudatos árszabályozásnak más-más arca. Mindkettő szoros viszonyhatásban van egymással,— de egymástól elkülönített is. A termelői ár az ipar területén hat azáltal, hogy a termelői ár bizonyos nagyságrendű vállalati nyereséget is magábafoglal, s ezáltal a vállalati érdekeltségen keresztül a termelés emelésére is ösztönöz. A termelés kiszélesítése és a termelést fokozó hatása révén szoros Ösz- szefüggésben áll a fogyasztói árral. Ez a gyakorlati alapja anak, hogy a szocialista országok, bár az árak általános stabilizációjára törekszenek, — igen gyakran fogyasztói árváltozásokat, ár- csökkentéseket hajtanak végre. A fogyasztói árcsökkentés előfeltétele ugyanis az állandóan bővülő árumeny- nyiség. Fentiekben már kifejtettem, hogy a fogyasztói ár is az állam árszabályozásának egyik eszköze. A fogyasztás területe ugyanis még az, ahol az értéktörvény hatása. — még az állami árszabályozás mellett is, igen jelentős. Igaz ugyan, hogy az állam megtervezi a lakosság személyes fogyasztásának színvonalát, annak árát, stb. de a piacon mégis a kereslet és kínálat, a vásárlóerő és árualap aránya alakítja ki az árakat. Népgazdaságunkban a termelői árak és a fogyasztási árak egymástól szerkezetileg elkülönülnek. Mindkét ár. rendszernek más-más szerepe van. A termelői árak elsősorban a gazdasági vezetés kezébe adnak komoly eszközt, míg a fogyasztói árak a lakosság személyes fogyasztását, illetőleg annak kielégítését befolyásolják. Lényegében tehát mindkét árrendszer egymástól független és a termelői árrendszer a fogyasztói árpolitikát nem érinti. A termelői ár és a fogyasztói ár kapcsolata felveti még annak tisztázását, — hol realizáljuk az akkumulációt. Jelen gazdasági irányító gyakorlatunkban a termelői ár csak csekély halmozott társadalmi tisztajövedelmet tartalmaz. Az akkumuláció zömét a fogyasztói árban a fogyasztói forgalomban kapjuk. Az ár és az értéktörvény viszonylatában a következőket kell még látnunk: A népi demokráciákban, — így nálunk is, — állami terv határozza meg a termelést. Tervek írják elő a fejlesztést, a termelés szerkezeti kialakítását, az új arányokat, stb. Itt nem az értéktörvény vasszigora, a mindenáron való nyerészkedés, a spontaenitás, hanem a tervszerű arányos fejlesztés törvénye a döntő. A mi viszonyaink között tehát a termelést és az árakat az állam, a fogyasztást pedig, már korlátozottabban ugyan, — de még mindig a értéktörvény szabályozza. Az új ipari termelői árakkal kapcsolatosan vizsgálni kell azt is, milyen az értéktörvény hatása a vállalatokra. Legnagyobb súllyal a jövedelmezőségi elv jön számításba. A vállalat jövedelmezősége azonban nem kerülhet szemben az állami terv célkitűzéseivel. Nem lehet tehát a termelést csak azok felé a cikkgyártmnyok felé t Az új ipari termelői ár rendszer, mely 1959. január hó 1. napjával érvénybe lépett, — az elméleti és gyakorlati kérdések tömegét veti fel. Az elvi kérdések keretén belül röviden a következőket érintik. I. Mi a szerepe az árnak a néngrazdasástban? A kérdés lényegéhez legalább a következők tisztázása szükséges a) Mi teszi szükségessé az ár-kategória használatát. b) Hányféle árral dolgozunk a tervgazdálkodásban, c) Mi a termelői ár, és fogyasztói ár kapcsolata? d) Hogyan érvényesül az értéktörvény a mi viszonyaink között. Szükségszerűségét. Lenin elvtárs a kővetkezőkben állapítja meg: „... a kapitalizmus v a kommunizmus között bizonyos átmeneti időszak van, amely szükségkép- ien égyestíi magában a társadalmi gazdaság mindkét rendszerének vonásait.. (Lenin Műv. 30. köt. 93. old., 2. bek.) Valóban népgazdaságunkban különböző tulajdon- viszonyokkal találkozunk. A teljes állami szektor mellett él és dolgozik a szövetkezeti szektor, de termel a magántulajdonon alapuló kis- árutermelő szektor is. Ezen átmeneti időszakban a különböző szektorok kapcsolata árukapcsolat, adás-vételi kapcsolat. Népi demokráciánk vonat- . kozásában minden forgalomba kerülő tennék, legyen az fogyasztási cikk, vagy ter- : melési eszköz, legyen állami vállalat terméke, szövetkezeté, vagy egyéni kisáruterme- lőé — áruként kerül forgalomba. Az áru pedig már ér■ féket foglal magába, mivel előállításához anyagra, mun, kára volt szükség. Az ára tu- ' lajdonsóga azontúl, hogy értőket' hordoz az is, hogy minden forgalomba kerülő ter- i méknek szükségszerűen ára van. Ezt a szüségszerűséget az írja élő, hogy az eladó vállalatnak az áru előállítására ■ ráfordítási költségei vannak. A fentiekből nyilvánvaló, ■ hogy az árutermelés és ez- ; zel összefüggően az értéktörvény fennmaradása azt is ■ jelenti, hogy gazdaságunkból ■ nem lehet kiküszöbölni az ■ áru, az ár és a pénz kategóriákat. Ha pedig ez így van, ■ akkor a ráfordításokat mi is ■ csak pénzben tudjuk egysé- t gesen mérni. Világosan kell azonban látnunk, hogy az ár minden- • hol történelmi kategória, ez : mindenkor társadalmi vi- - szonyt fejez ki, s tartalmában, mozgásában a termelési viszonyoktól, a társadalmi feltételektől függően változik. Népgazdaságunkban jelenleg kétféle ártípus van: a) termelői ár, b) fogyasztói ár. A termelői ár jelen szerkezetében lényegileg ipari termelői árat jelent, vagyis azt tünteti fel, hogy az ipar adott technikai szinten mit, mennyiért adhat el. Ez az árukapcsolat oldaláról. A termelés oldaláról pedig azt, hogy a gyártó, termelő ipar milyen szintről, vagy milyen színtű termelésre induljon, illetőleg álljon rá, hogy termelése a közösség, de a vállalat vonatkozásában is eredményes legyen. A fogyasztói ár fogalma az árúknak a fogyasztói forgalomban lévő árát, — tehát napi beszerzési árát fejezi ki. Igen élesen jelentkezik napjainkban azon kérdés tisztázása: mi a termelői ár, és fogyasztói ár kapcsolatai Kapcsolatba vannak-e egymással és hogyan. — vetődik fel a kérdés. , A kérdés tisztázásához abból az alaptételből kell Kiindulni, hogy az árszabályozás a szocialista gazdaság szükségszerű velejárója. Az állam a tudatos árszabályozáson keresztül veszi figyelembe az értéktörvényt, illetőleg alkalmazza és segíti elő a népgazdaság fejlődését Ez a tudatos árszabályozás az alapja a pénz szilárdságának,
