Szolnok Megyei Néplap, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-18 / 15. szám
1939. január 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 \ AUSZTRIÁI EXPORTRA KÉSZÜL : A KISZ étet hírei ♦ A Szolnoki Járműjavító ♦ KISZ fiataljai január 31-én ♦és azt követően minden hét ? véeén si-turákat rendeznek la Mátrába. Vasúti sportko- I csival utaznak a hegyvidékre, 1 és ott rendeznek közös tu2 rákat. ! Zászlót kapott az öcsödi {Szabadság Tsz KISZ szerveXzete a taglcönyvkiosztó wgX gyűlés alkalmával. A zászlót *a termelőszövetkezet pártt szervezete ajándékozta a fiaX tatoknak. : • ♦ tlj KISZ szervezet alakult J a tiszagyendai Dózsa Terme- ; ♦ lőszövetkezetben. Az új szer- : X vezetnek tizenöt tagja van és ♦ a háromtagú vezetőség elérj í Lenge Sándort választották. Nehéz község, ,e;yenge“ emberek A szászbereki eset tanulsága: a Irakleros brigádvezető nem ért a kereskedéshez Levelet küldött szerkesztőségünkbe a Szolnoki Gépállomás szászbereki üzemegységének egyik dolgozója. Panaszolják, hogy még a múit év novemberében az üzemi bizottság felhívására huszonnégyen 41 mázsa burgonyát, 4 és fél mázsa almát és 2 mázsa diót írattak. A pénzt — 4.400 forintot — befizették. — A rendelésből azonban csak az almát kapták meg, de azt sem olyan minőségűt, mint amilyet az íratásnál Ígértek. A diót és a burgonyát még ma is hiába várják. S mi több, az ára sem akar visszakerülni. Eddig a levél. Szászberekén jártunk. Beszélgettünk az üzemegység dolgozóival. Szavaikból, amelyek között nem egy elégedetlenséget kifejező kitétel is volt — a következők derültek ki. Maróti Imre brigádvezető, akit a vásárlással megbíztak, nem. állta a szavát. Almát ugyan vásárolt, de burgonyát nem. Feltételezhető azért, mert az Ígért 70, illetve 110 forintos mázsánkénti áron nem tudta beszerezni. Helyette nem megfelelő minőségű hagymát vásárolt, melyből több mázsa még ma is található a Szolnoki Gépállomáson. Ez viszont nem kellett senkinek. A pénzt várták vissza, de sehogvsem ért Szászberekre. Az iratás óta eltelt két és fél hónap alatt csak Ígéreteket kaptak. Maróti Imrétől: majd ekkor majd akkor fizet. Időközben azután a sok kérésre egy bizonyos összeget vissza is térített, de 1700 forinttal még mindig nem számolt el. — Pénz helyett legutóbb egy levelet küldött Maróti Imre — mutatja Vigh Sándor üzemegységvezető. — Érdemes elolvasni. „Nagyon kérem, nyugtassa meg már a dolgozókat — írja az üzemegységvezetőhöz címezve — várjanak egy pár napig a pénzre. Arról van szó, hogy 1480 forint értékű hagyma itt hever, és nem tudom eladni. így kénytelen leszek a saját pénzemből fizetni.'’ Folytatódik a tévéi tovább is, de az idézett sorokból látható; Maróti Imre nem egyéni nyerészkedési céllal tartja vissza a pénzt. Erről szó sincs. Viszont arról annál inkább . lehetne beszélni, hogy a jó szándék mellett is felelősség terheli, mert nem úgy kezelte a dolgozók ügyeit, — ahogy azt kötelessége lett volna. Jártunk Szolnokon a gépállomás központjában is. Beszéltünk Szabados Ferenc elvtárssal, a gépállomás igazgatójával. — Tudomásunk volt arról, hogy szerveznek nálunk egy ilyen vásárlási akciót, — mondotta Szabados elvtárs. — Én akkor helytelenítettem is, hiszen az üzletekben hasonló áron, vagy pár fillérrel drágábban ugyan, lehetett vásárolni burgonyát. Nem volt tehát annak semmi értelme, hogy azt, amit itt is megkapunk, a Nyírségből hozzuk. Arról csak néhány napja szereztem tudomást, hogy a szászbereki üzemegység dolgozói még nem kapták vissza a pénzüket. Intézkedtünk azonnal, s köteleztük Maróti Imrét, hétfőre egyenlítse ki tartozását. Pénzüket tehát hamarosan visszakapják a szászbereki- ek. — nagy — vinni, ahol a legnagyobb a vállalat haszna. A terv előírt gyártási ' mutatóit tartani kell. Ipari vállalataink önálló el- számolói egységek. Az általuk gyártott cikkek termelői ára akkor jó és ösztönző, ha a termelői árban realizálódó vállalati nyereség vonzó, mozgósító. Akkor, ha a vállalat minden dolgozója érdekelt a termelésben, mert tudja ha csökkenti az anyagot, s kevesebb anyagból és munkával több árut állít elő, — akkor nemcsak a népgazdaság, de személy szerint ő is többet kap. Ez a személyileg menő anyagi érdekeltség az, ahol az értéktörvény a vállalat munkájában az előrehaladás egyik rugója lehet. 55« ni,, segíteni kell. Ha a valóság hiteles mérlegével mérnék fel saját erejüket, s a tennivalókat. Kovács Domonkosnak, a pártvezetőség egyik tagjának vélekedése azonban mutatja, mennyire nem jól mér a sasiak mérlege. Arra a kérdésre, hogyan látja a községben a tsz mozgalom helyzetét, így válaszol: Először is be kell tartani szigorúan az önkéntességet. Másodszor ez a tsz még nem elég vonzó. Ugy-e, mennyire egyoldalra húz a mérleg?. Hisz a szigorú önkéntesség nem zárja ki az emberekkel való beszélgetést, azt, hogy bátran szóljanak arról, milyen lehetőségek állnak a tsz előtt. Nem az az önkéntesség, hogy az egyéniekkel — ha azok akarják — beszélnek, ha nem, nem beszélnek a szövetkezésről. Az önkéntesség mindenekelőtt arra vonatkozik, hogy akivel már minden oldalról meghány- ták-vetették, miként lenne jobb a sorsa, maga döntsön: az újat, a haladót választja, vagy megmarad a régi, a tespedő mellett. Hogy a tsz nem elég vonzó, azt Kovács elvtárs elég régi és egyoldalúan magyarázott példákkal bizonygatja. De a példa most nem is annyira fontos, mint a szemlélet. Az, hogy Kovács elvtárs átvette azt a hangot, amit a községben azok fújnak, akiknek 30—35 kát. hold földjük, szőlejük van, s akik sohasem fognak megszabadulni az önzés átkától. így nemhogy elől járna az emberek véleményének formálásában, hanem sodródik azzal az árral, amit a maradiság hívei zúdítottak a községre. Mindezt azért kellett így kiteregetni, mert nemcsak Kovács Domonkos, mások is gondolkodnak így a tiszasasi párt- szervezet tagjai, vezetői közül. Az élet azonban nemcsak a pártszervezetben zajlik, hanem azon messze túl is. S vannak tárgyilagos emberek akik józan fejjel, saját tapasztalataik alapján alkotják meg véleményüket. Hallgassák meg csak az elvtársak a most felesben gazdálkodó Tóth Imrét. Bizonyára másnak is szívesen elmondja, hogy ő is sokat és sokfelé kereste a paraszti élet kételyeiből kivezető utat. Most, hogy a Rákóczi Tsz elnöke és tagjai többször beszé gettek vele, úgy érzi, megt; Iáija. Arra inti ez a község kon munistáit: törekedjenek a ra, hogy az egyszerű, józs gondolkodású emberek k zött is előbb járjanak, k rolják fel azoknak mind jó kezdeményezését. Kardos Márton elvtárs, titkár, nemrég tölti be a tisztséget. A válasz harcot azonban már a irányításával küzdötték i — sikeresen. Azóta is szó -• galmasan tevékenykedi azért, hogy a pártéletet rendbehozza, fellendítse. — Most is rengeteg feladatot sorol fel, amit mind meg kell valósítaniuk. Erőfeszítései azonban mégsem olyan eredményesek, amilyennek szeretné. Miért? Sok munka veszhet kárba ahol a tennivalók közül nem választják ki az alapvetőt, azt, amelynek megoldása a többi megoldását is elősegíti, meggyorsítja. Köny- nyebb s minden bizonnyal eredményesebb lenne a pártmunka, ha mindenekelőtt a vezetőség poharába öntenének tiszta vizet, ha nem vi- szolyognának a nyílt, szókimondó tanácskozásoktól, ahol tisztáznának kérdéseket. A 14 százalékért sem kellene bánkódni, ha az aktívacsoportok nemcsak papíron, hanem tettekkel működnének a nagyüzemi termelés elfogadtatásáért. — Papíron ezeket a csoportokat kiegészítették, az írott tervek szerint foglalkoztatják is. De a valóságban még nem tanácskoztak velük további felad fáikról. Pedig a tsz-mozg lom kérdése feszíti a közs hangulatát. Éppen ezért tő bet és több embernek ke vele foglalkozni. A tsz agí- iációs munkája is elég széteső így, bár meg kell említeni, hogy a legutóbbi ké.t közgyűlésen tizennyolc új tagot vettek fel, s azokat legnagyobbrészt a tsz tagjai hívták maguk közé. Ha nem keresik ki az elvtársak az élet fonalának azt az ágát, amely a többi go- molyodását akadályozza, valóban gyengének bizonyulnak a feladatok megoldás sára. De ha kézbe veszik, s nem teszik félre míg minden szálát ki nem egyengetnek, meglátják: náluk sem jár több küzdelemmel új élet k formálása, mint máshol. ^ Borsi Eszter A fűrészüzem veteránja Hoksari Mihály 1945 óta dolgozik a Szolnoki Fűrészüzemben mint kcrekfürészes. Jó munkája elismeréseképpen 1952-ben Mun- kaerdemrend kitüntetést kapott, s azóta is a Fűrészüzem esrriJs legjobb szakmunkása. Naponta 70-80 köbméter rönköt vág fel szerkezetének és feltételeinek szoros függvénye. Ha megváltozik a termelés szerkezete és változnak a termelési feltételek, változik az önköltség is. Ezért nem közömbös, hogy az egyes vállalatoknál milyen a szervezettség és milyen feltételeket biztosítanak a gazdaságos termeléshez. A szocialista vállalatok számára elsőrendű fontosságú, hogy szem előtt tartsák a takarékosság követelményeit, amelynek megvalósítását az önköltség csökkentésén keresztül mérjük le. Az önköltség csökkentése pedig annyit jelent, hogy a vállalat kevesebb ráfordítással állítja elő ugyanazon termékmennyiségeket, amely egyben lehetőséget ad arra, hogy a fogyasztói árakat 5 csökkentsük. Az ármegálla-c pítás alapja ugyanis az ön-í költség. S III. JWí a feladata a termelői árrendezésnek II. Az önköltség; összetevői Tekintettel arra, hogy az új termelői árak megállapításának kiindulási alapja a vállalati önköltség — szükséges röviden ennek érintése is. Az önköltség mindig valamely termékkel, gyártmánynyal kapcsolatos fogalom. Jelenti a termék egy egységére vagy meghatározott meny- nyiségére eszközölt összes fel- használások pénzben kifejezett értékét, azaz a ráfordításokat. A gyártási folyamat befejezéséig felmerült összes ráfordítás a gyártási önköltség. Ha ezt kiegészítik az értékesítésig még felmerült költségekkel, akkor megkapjuk a kereskedelmi, vagy eladási önköltséget. Még tehát a termelési költségek a vállalat egész termelői tevékenységének költségeit jelenti, addig az önköltség valamely termékkel kapcsolatos fogalom, jelenti a termék egységére (darab, kg, méter, stb.) vagy meghatározott mennyiségére (1000 m2, 100 db., stb.) fordított költségek pénzben kifejezett összegét. Ennek megfelelően a termelési költség, illetve az önköltség tartalmazza: 1. a felhasznált alap-, segéd-, és üzemanyagok, tüzelőanyagok és energia értékét; 2. a dolgozón részére elszámolt munkabérek összegét, 3. az elszámolt munkabérek után fizetett járulékokat. (10 százalék SZTK, 15 százalék illetményadó), 4. a gépek, termelő berendezések elhasználódásának értékét, (értékcsökkenési leírás), 5. a különböző szolgáltatásokért — pl. szállításért, postáért — fizetett díjakat, bankköltségeket újítási költségeket, oktatási költségeket, nyomtatványokat, irodaszerek költségeit, javítási kétségeket, stb. 6. a műszaki fejlesztési járulékot a nettó termelői ár 0.5—;8 százaléka, 7. a garanciális javítási költségeket. Az önköltség a termelés A szocialista gazdaság egyik alapvető vonása, hogy a nemzeti jövedelem gyorsütemű növelésére törekszik Ehhez azonban — egyéb más eszközök mellett, — az is szükséges, hogy árrendezéssel olyan legyen, amelyben az árak a ráfordítási arányokhoz igazodnak. Az eddigi termelői árrendszerünk a népgazdaság 1950 évi szerkezetére és költségviszonyaira ■ támaszkodott Ugyanakkor azóta új iparágai kerültek be a népgazdasá-t vérkeringésébe, fejlődött c technika, sok esetben egyszerűsödött a technológia és c gyártmány előállítási költsége kisebb lett. Az új termelői árrendezés egyik fő feladata tehát, hogy a termelői árakat a már kialakult és létező új költségviszonyokhoz igazítsa. De feladata az is, hogy elősegítse a társadalmilag szükséges ráfordítások számbavé-1 telét. Biztosítani kell a tér-! melói árnak, és biztosítja is1 azt, hogy ösztönzőleg hasson! a vállalatok termelésére. Ezzel ugyanis, hogy ez az ár! adott termelési szinthez vi-1 szonyítva vállalati nyereséget tartalmaz, szorosan kapcsolódott a vállalat üzemi! életéhez. Érdekeltréget ad az' önköltség csökkentésére. ! De feladata az új termelői! árrendezésnek az is, hogy' olyan árualapokat teremtsen! — éppen ösztönző hatása ré-| vén —, amely lehetővé teszi] a népgazdaság gyorsabb elő-1 re ugrását úgy az árubőség. ( mint a technika fejlesztése' terén. Az új termelői árren-J dezés alapját képezi a későb-] biek során annak is, hogy az] árak egységét a népgazdaság ] egész területére kiterjeszthess sük, illetőleg az állam ár-c szabályozó szerepét még szí-] lárdiabbá és biztosabbá te-1 gyük. ] Dr. Salló Ferenc A Szolnoki Papírgyárban hazai a'apanyagból előállítót! 15 tonna szalmacellulózt exportáltak a héten Ausztriába Képünkön a kész tekercseket Pozsonyi László és Csény: József szállításhoz targoncára rakják. Tiszasason, ebben az alig kétezer lakost számláló kis községben a földterületnek mindössze 14 százalékán folyik nagyüzemi gazdálkodás. A Rákóczi Tsz ötvenöt tagja dolgozik szövetkezetben. Pedig ahogy a község vezetőivel és a tsz új elnökével és párttitkárával megállapíthattuk. sokakra ráférne, hogy maga is segítsen magán és mielőbb kialakítsa azt a gazdálkodási formát,' amely számára is és a közösség számára is többet hoz. / Csakhogy a községben még a pártvezetőségi tagok közül í is többen azt tartják, hogy ■ „ez egy nehéz község, s mi I gyengék vagyunk ahhoz, ] hogy a tsz fejlesztéssel foglalkozzunk". — Ügyannyira gyengének tartják magukat, hogy a szövetkezeti gazdálkodást nagyon óvatosan említik egy-egy gyűlésen vagy értekezleten. Egy évvel ezelőtt még maguk a tsz-tagok is tiltakoztak az ellen, hogy a nevüket emlegessék, eredményeiket „közreadják”. — Igaz. azóta már másképp áll a helyzet. Ma már nem takargatják, hogy 1957-ben 280 mázsa cukorrépát termeltek 1 hold földön, azt sem, hogy a múlt években közel 40 forintot ért egy munkaegység. S hogy összvagyonuk egymillió körül van, azt láthatja a községben mindenki. Látják azonban — sokkal hamarabb, sokkal jobban — a hibákat is, ami tagadhatatlan szintén van a tsz-ben. Éppen, mert az emberek a hibákat látják meg előbb, a községi pártvezetőségnek sürgető feladata lenne, hogy tárgyilagosságra bírja az embereket, hogy vezesse, alakítsa a gondolkodásmódban elmaradottak véleményét. De ezt csak úgy lehetne, ha a párttagság bátran, nyílt sisakkal állna ki a kérdések tisztázására, s az eredmények és hibák összevetésénél is megjelölné azt, ami
