Szolnok Megyei Néplap, 1959. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-08 / 6. szám

1959. január 8j

8TOLNOK-MEGYEI NÉPtAF

8

A párt és a KISZ zászlajához hű leszek

A hűvös, szeles januári idő váratlanul tűhegynyi hópihék- kel lepte meg az estét Tisza- íöldváron. Faggyas Károllyal a községi KISZ bizottság titkárával kissé fázósan hajtjuk fel a kabátgallért, amint a kapun kilépve megcsap bennünket a télies idő1 lehellete. A máskor

csendes földvári főutca most szokatlanul eleven. Erről is arról is fiatalok igyekeznek egyenként vagy csoportosan a községi

pártbizottság székházához, ahol az I-es községi KISZ alapszervezet tartja tagkönyvkiosztó taggyűlését.

Hat órára csak azok hiányoznak a tagok közül, akik az esti műszakban dolgoznak a cipőgyárban. A többiek azonban mind eljöttek. Néhányan még a szüleiket is meghívták.

Az ünnepélyes környezet, no meg az izgalom kissé pirítja a lányok, de a fiúk arcát is.

A várakozás enyhül egy kicsit. amikor Faggyas Károly ün- neoi beszédét mondja. S mikor a KIMSZ hősi harcáról szól feszülten figyelnek a fiatalok.

— Mi a KIMSZ harcának folytatói vagyunk. Magunkénak valljuk mindazt, amit a kommunista ifjúsági mozgalom fiatal katonái népünk felszabadulásáért tettek. Célunk világos: — olyan fiatalokat akarunk nevelni a KISZ-ben, akik hívei a szocializmus építéséneknépünk felemelkedésének.

Világos program ez, s végrehajtásához Dorkota Mihály. idős kommunista mond útrava- lót. Intésként, de egyben lelkesítőén is hangzanak szavai:

— Úgy vigyázzatok a piros könyvre, amit átvesztek és a zászlóra, amelynek követésére most fogadalmat tesztek, mint a legkedvesebbre. Elvtársaink, a mozgalom régi harcosai közül sokan életükkel fizettek azért, hogy ti most ne kilátástalan, ha- vem biztos holnap elé nézzetek, amelyben nem vigyázza a proletár és zsellér lépését a csendőrszurony.

S a beszédek után hatvan fiatal ajkán csendülnek a határozott szavak:

„Én a Magyar Kommunista

Ifjúsági Szövetség tagja, elvtársaim előtt fogadom, hogy a párt és a KISZ zászlajához, a >prol'etárnemzetköziség eszméjéhez hű leszek. „

Majd egymásután lépnek az elnökségi asztalhoz Cser Gábor, Puti Éva és veszik át a piros könyvecskét, az új KISZ tagsági könyvet. Nyolc óra mikorra a tagkönyvkiosztásnak vége. Még néhány dalt énekelnek a fiatalok s aztán bekapcsolják a televíziós készüléket.

Míg az előadás tart a mellettünk álló Cser Gáborral beszélgetünk a taggyűlésről, az új

tagkönywel iáró kötelezettségekről.

— Mit mondhatok, a fogadalom mindannyiunkat kötelez. S ahogy magamat és a többieket ismerem, ezt a fogadalmat nem szegjük meg soha. A gyűlésről csak annyit — szeretném, ha ez a mai taggyűlésünk egy olyan időszak kezdetét jelentené, — amelyben még az eddigieknél is jobban végezné munkáját alapszervezetünk, s minden tag, — minden fiatal megtalálná nálunk azt, amit keres: a tanulási lehetőséget, a szórakozást.

Bízunk benne, így lesz. A ti- szaföldvári X-es KISZ alapszervezet tagjainak fogadalomtétele és eddig végzett munkájuk a biztosíték erre.

— nagy —

Nagy szerű javaslat —

komoly megtakarítás

A szolnoki vasúti csomópont kommunistái nem nyugodnak a babéraikon. Állandóan törik a fejüket, hogyan és miként lehetne gazdaságosabbá tenni a munkái hogyan tudnának többet megtakarítani a vasút és az i állam részére, melynek ók is hasznát látják.

A II. alapszervezet taggyűlésén Markoth János és Süttei József műhelybizottsági tagok, valamint V. Nagy Endre pártvezetőségi tag javasolta, hogy a Cukorgyár, a Kőolajipari Vállalat és a FÜRFA, továbbá a Vegyiművek ipartelepeinek kiszolgálását az eddigi két mozdony helyett egy géppel és a korábbi öt tolató szakasz helyett hárommal oldják meg. A nevezett elvtársak nemcsak javasolták ezt az új megoldást, hanem vállalták is a megvalósítását.

A javaslatot az alapszervezet vezetősége a szakvonali vezetésÉLETREVALÓ KEZDEMÉNYEZÉS

Alig néhány hónapja hullámzott végig megyénkben a kezdeményezés: — Létesítsünk pártklubokat, hozzuk rendbe, tegyük külsejében is vonzóvá, otthonossá a pártházakat. A kezdeményezés hamar és sok helyen meghallgatásra talált, s már sorakoztak is az emberek, ki két karja erejének, ki megtakarított pénze egyrészének felajánlásával, nem volt ritkaság az sem, hogy mindkettővel.

S a múlt év őszéig 153 ezer forintot érő társadalmi munkát végeztek a klubok alakítására és a pártházak rendbehozására párttagok és pártonkívüliek egyaránt. A pénzgyűjtésben köze) húszezer ember vett részt, s 335 ezer forintot adtak össze azért, hogy legyen impozáns klubhelyiségük, ahol tanulhatnak, szórakozhatnak.

Egyedül a jászberényi járásban a társadalmi munka és az összegyűjtött pénz érteke több mint 135 ezer forint, a jászapáti járásban több mint 70 ezer forint, a törökszentmiklósi járásban és Turkevén 35—35 ezret, Karcagon 32 ezret gyűjtöttek össze, a készpénzt és a munkát összeszámolva.

Ezek a számok önmagukban is sokat mondanak. A forintok mögött mindenhol emberek vannak, akik saját fillérjeiket adták, hogy a hosszas téli estéket ne tétlenkedve, hanem hasznosan, tanulással, szórakozással tölthessék. A kezdeményezés helyességét nemcsak az

a tény Igazolja, hogy u

emberek, párttagok és pánton« kívüliek mind szívesen veittek részt a mozgalomban. Erre vall az is, hogy az ilyen alapon lé-* tesített klubokai nagyon meg« becsülik, magukénak érzik, berendezését féltik, őrzik az emberek. Legtöbb helyen felis« merni a gondos kezek nyomát. Kevés szórakozó, művelődő helyiség felszereléseit becsülik meg úgy, mint a pártklubokét. S ez a gondosság a helyiséget még vonzóbbá, még otthonos- sabbá teszi.

Pártklubjaink nagyon alkalmasak arra, hogy a párttagok és pártonkívüliek szőjék, erősítsék kapcsolataikat. A közös szórakozás, az együttes vitaalkalmak közel hozzák őket egymáshoz. A már meglévő és a jövőben alakuló klubok programjai is legtöbb helyen gazdagok, tartalmasak. Nagyobb részükben megtalálható, s még inkább az lesz az a törekvés, hogy betöltik a párttagság eszmei, politikai nevelésének feladatát. hogy még vonzóbbá legyenek a szimpatizálók, a becsületes pártonkívüliek számára.

Az életre való kezdeményezés most van megvalósulóban, nemcsak technikai, hanem tartalmi értelemben is. Az eddigi tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy klubjaink méltó helyei lesznek a párttagság nevelésének. s vonzó központjai a tudományos világnézet terjesztésének.

ütvén vagon amonsznlfát lengyel műtrágya érkezett

A íöldművesszövetkezetek késnek a megrendeléssel, a MÜNÖSZER nem tud hol tárolni

Gulyás elvtárs, a Műtrágyaés Növényvédőszer Értékesítő Vállalat vezetője sorra telefonálgat a megye földművesszövetkezeteihez:

— Elvtársak, 50 vagon lengyel amonszulfát műtrágyát

0 OOOOO-OOOOOOOO'C-O'OOOOOOOOOO-OOO-OO-OOOOOOOOOOOOOO-OOOOO-OO-O-O-OOOOOOO-OOOOOOOOOr'

apró patakokban csorog le a sós izzadtság.

A kocsi megállít, a ló is, de az ember is elfáradt. A gazda körülnézett és tekintete a kihalt pusztát pásztázta. Az út szürke csíkja már csak száz méternyire húzódott a kocsi előtt. Azt azonban nem lehetett tovább mozdítani sem káromkodással, sem erővel. Nem ment az istennek sem.

Az ember tehetetlenül állt szemben a természet erejével. Egyedül volt!

De mégsem. A jegenyés mellől, ahol a hosszú szövetkezeti épületek magaslottak a táj fölé, emberek nézték a távoli küszködést. Emberek, akik nem voltak egyedül, s akiket nem tudott a természet földhöz ragasztóim, no meg az ősi törvény, hogy „küzdj meg magad a sorsodért”.

— A Bazsó — szólt az egyik lovász.

— Beragadt a sárba — így a

másik.

f yorsan hastároztak: segíte- nek az emberen. Kivezettek egy szép muraközi lovat az istállóból. Hamar felszer számozták és hátára pattanva indult egy ember a dűlőút felé.

Bazsót a bakon találta csendes révületben, mint aki eltévedt a havas pusztán. Túljutott már a dühön. Csák a nagy magány, s a tehetetlenség ülte meg lényét.

— Fogjuk be ezt is, Bazsó szomszéd — ijesztette fel a szövetkezeti ember hangja a gazdát, aki felismerte az érkezőben

egykori paraszttársát. A gazda' szeme végigmustrálta a telt ál-\ lat hátát, az erőtől duzzadó com-' bokát. |

— A mi lovunk erös, egyedül]

is kihúzná — kezdte a szövet-< kezeti. j

— A tietek?..-. A szövetkeze-j té az! — vágott vissza a bajban< is nyakasan a gazda.

A szövetkezeti ember úgy tett,' mintha nem hallaná a célzást, s! a gazda lovára mutatott:

— Gyengébb állóit... |

— De az enyém — replikázottj

Bazsó. i

— Hát tudod mit, szomszéd? <

Legyen a tied a muraközi is, meg a többi hét pár. Hajtsd ai városba — próbáld ki, s a szürkével együtt kösd vissza az is-< tállóba... Nem bánja ezt meg sem a szürke, sem te, hiszen is-< mersz már bennünket, András.. ] Hát adj’ isten. i

Az ember ráérősen elballa-, gott a hosszú tanya irányába. ]

A két ló pedig könnyedén, rántotta ki a kocsiútra a< parasztkocsit, s Bazsó szeme hói, a széleshátú muráközire, hol a1 horpadtabb szürkére tévedt. Az] útelágazásnál — amelyik a vá- • rosba, s a szövetkezet központjá-] bx vezetett — megtorpant ej mura. A megszokott szövetkezeti] útnak vette az irányt. 1

— Majd ha visszafelé jövünk,<

te bolond .— húzott ostorával] Bazsó enyhén a muraközi széles] hátára. '

TÓTH JÓZSEF

tudna szállítani központunk, ha tudnánk táróink

Az az igazság, nem talál mindenhol süket fülekre. A kőteleki, besenyszögi, kunszentmártoni, jászf elsőszen tgyörgyi föld- müvesszövetkezetek időben, január 5-ig beadták műtrágya> igénylésüket, s így már meg is )kapták a szállítmányt. S hogy a ’telefonálásra mégis sor kerül- 4 hetett, annak súlyos következ- jményckkel járható okai van- mak.

Mert mi a helyzet? A vállalat ’nem tud tárolni. Éppen ezért a >múlt évi példán okulva értesí- ’ tette a termelőszövetkezeteket, íföldműveszövetkezeteket, szerződéses növényeket termeltető

> vállalatokat, rendeljék meg az Jl959-es gazdasági évre szükséges műtrágyakészletet, mert ’most folyamatosan szállítani »tudják.

Később — márciusban már például — az ország minden részén megindul a műtrágya- igénylés.

Műtrágyatermelő üzemeink kapacitása nincs akkora, hogy egyszerre ki tudja elégíteni a [megrendeléseket. S az is tudott dolog, nincs az a vállalat, [amelynek akkora raktára volna, ahol tárolni tudnák a márciusi, áprilisi szükségletet.

Ügy segítettek ezen; negyvenhét termelőszövetkezet 270 vagon műtrágyát bizományi értékesítéssel már megkapott. Fizetni a műtrágya felhasználás [időpontjában fognak. Nagy kedvezmény, s a kisújszállási Búzakalász, a törökszentmiklósi Dózsa, a jászapáti Alkotmány, a »mezőtúri Üj Reménység stb. élitek is vele. Sok termelőszövetkezet viszont elszalasztottá e

kedvező időpillanatot, fi akkor kapkod majd fűhöz, fához, amikor késő.

Nagyobb baj, hogy egész sor földművesszövetkezet, mint a ti- szajenői, tiszagyendai, tiszaigari, örményesi, nagyrévi stb. még a mai napig sem rendelték meg a műtrágyát. — Az ipari növényekre szerződött termelőszövetkezetek, s egyéni gazdaságok isszák meg e hanyagság levéti a késői vagy hiányos szállítás miatt.

Hatvanhzrom termelőszövetkezet 481 vagon műtrágyára

már bejelentette igényét.

A mezőtúri Kossuth a múlt évi 400 mázsával szemben 1200 mázsa pétisót kért. A karcagi Hunyadi az 1958-as 200 mázsa helyett 450-et rendelt 1959-re. A kunszentmártoni Zalka Máté ugyancsak pétisóból ez évben 2550 mázsával növelte _ a múlt évi mennyiséget.

Vajon nem nyugodtabbak-e az így előrelátó, s mindenről idejében gondoskodó termelő- szövetkezetek, földművesszövetkezetek? Annál is inkább, mert a tájékoztatás szerint nem bizonyos, hogy szállítani tudja majd a műtrágyaelosztó a február 5« ig meg nem rendelt mennyiséget. Szinte az utolsó 24 órájában vagyunk az ez évi bővebb termés műtrágyával való elkészítésének. Jó, ha a késlekedők azonnal kidörzsölik szemükből a téli álmot, s gondoskodnak parasztságunk gondtalan tavaszi munkájáról.

M Sä* se? megbeszélte és az elfogadás

után azonnal be is vezették az új munkamódszert.

Így a javaslat alapján egy mozdony felszabadult más munkára, s ugyanakkor három mozdonyvezető, három mozdonyfűtő és 10 kicsikisérő segíthet a szállítási tervek más területen való teljesítésében. A szén megtakarítása naponta ezzel a módszerrel átlag 25—30 métermázsa.

Vida Kálmán

gyétől-mezsgyéig úgy fel volt vágva, hogy a lóra is lehetett bízni; merre menjen.

Bazsó András visszament a kocsijához, elővette a dóznit és csavart egyet a tiszaiból.

— A liszt is ilyenkor fogy el a háznál, mikor vendégmarasztaló a sár — durúzsolt és hangos sercenéssel gyújtotta meg a gyufát. Majd a kocsiderékból egy fadarabot kotort elő és úgy ahogy letisztította a kocsikerekeket a sártól.

— Mindig csak ez a küszködés — dohogott. — Küzdelem a földdel, az élettel a betevő falatért.

4 ztán nagyot csapott az ál- lat farára. Az megugrott a hirtelen biztatástól, nekirugaszkodott. De nem tartott sokáig a lendület, belekerült a kocsi egy mély kerékvágásba, s a kerekeket odaragasztotta a sár a földhöz: de agyig mind a négyet. A ló idegesen toporzékolt a kocsi előtt.

— Hej, a keserűit ennek a

világnak — káromkodta el magát. — Nem kerülök ki innen tavaszig. — De azért munkához látott, hogy segítsen a bajon. Újra tisztított, majd odaállt a sa- roglyához. •

— Gyia, Betyár — harsant fel a hangja és abban a pillanatban ő is nekifeszült a lőcsnek.

— Gyia, csak gyia — kiáltotta. Biztatta a szürkét és erejét megfeszítve nyomta, tolta a parasztkocsit a gazda. Érezte, hogy arcát veríték lepi el és süvege alól