Szolnok Megyei Néplap, 1958. december (9. évfolyam, 285-308. szám)

1958-12-13 / 295. szám

1958. december 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 ! Ahol újjászerveződik a kulturális élet A KMP tagjainak első nyilvános gyűlése Szolnokon A KMP első sejtjei Szolnokon 1918 november végén ala­kultak. Az alapítók főleg régi szociáldemokrata mun­kások és Oroszországból hazatért hadifoglyok voltak. Kezdet­ben magánházaknál szervezkedtek. A Központi Bizottság kül­dötteivel így beszélték meg a pártalapítás lehetőségét, A köz­pontból Vágó Béla szervezte és patronálta a szolnoki pártsej­tet. A kommunisták felvilágosító munkájának eredményekép­pen a „vörös tanok” rohamosan elterjedtek a munkások és kato­nák között. „A Szolnokon állomásozó 68. gyalogezred katonái egytől egyig kommunista érzelműek” — siránkozott a szociál­demokrata sajtó. A kommunisták első nyilvános nagygyűlésüket Szolnokon 1918. december 12-én tartották. A jobboldali szociáldemokraták „jóindulatúan” figyelmeztették a város lakóit, hogy a kommu­nista gyűlés napján jól zárkózzanak be házaikba, mert a „vörö­sök” szabadrablást tartanak. Az SZDP helyi fő ideológusa pedig beszédében azt fejtegette, hogy „a kommunizmus az, amely min­den embert egyformán nyomorba dönt!” A gyalázatos rágalomhadjárat ellenére a nagygyűlés napján 5—6 ezer ember gyűlt össze a piactéren. Szakadó esőben más­félóráig hallgatták Vágó Béla beszédét. A szociáldemokraták ellenszónokot léptettek fel, aki azt állította, hogy „a kizsákmány olásment es társadalom ma még nem lehetséges”. Utána ismét Vágó Béla beszélt: „. fegyvert fcell a proletárság kezébe adni, s akkor meg­mutatják, hogy nem ábránd a szocialista társadalom!’’ — mon­dotta. A hallgatóságnak igen tetszett, hogy a kommunista szónok vitába mert szállni a nagytekintélyű szociáldemokrata pártvezé­rekkel és szavait nagy figyelemmel hallgatták. A közönség köréből — tekintettel a zuhogó esőre — javasol­ták, hogy a gyűlés további folytatására menjenék be a Nemzeti Kávéház nagytermébe. Ott újabb szócsata történt V ágó Béla és a munkásáruló párt­vezérek között, akik jól bevált fegyverükkel, a demagógiával próbáltak győzedelmeskedni. Vágó Béla ügyes megoldást válasz­tott. Feltette a kérdést: „Ki akar boldog munkáséletet, szocia­lista társadalmat? — az maradjon itt!” Ez választóvíz volt. A jobboldali szociáldemokraták dü- hödten kivonultak a teremből. „A kommunisták rablással akar­nak új társadalmat építeni•’ — kiabálták. A szakszervezetek többségének képviselőd pedig kimondot­ták csatlakozásukat a kommunista párthoz, melynek ideiglenes vezetőségét még e nap délutánján megválasztották. December 12-én tehát a munkásárulók minden mesterkedése ellenére Szol­nokon is megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja. Az új párt hamarosan élvezte a dolgozók bizalmát. „Elvesztjük népszerűségünket a kommunisták miatt" — húzta meg a vészharangot az SZDP helyi titkára Nem ok nél­kül, mert a nyomorgó munkások & parasztok tömegesen léptek be a kommunista pártba. A helyi pártszervezet munkájáról a lovastengerész Horthy, a fehér terror idején így nyilatkozott: „Budapest után Szolnok a legbünösebb a vörös rémuralom előidézésében, itt talált leg­fogékonyabb talajra az izgatok munkája”. Az alapítótagok többsége már nem él. F. Bede Lászlót és elvtársait az abonyi Vigyázó-kastélyban kettéfűrészelték. Vérük­től vörös ma is a zászló, amit az utódok visznek a cél felé. SZABÖ LAJOS J J elentősen megjavult az utóbbi időben a kultu- 5 rális munka Jászapátin — mond- S ja beszélgetés közben Káldi Er­ii zsébet elvtársnő, a járási párt- ■ bizottság munkatársa. — Ez an- S nál is figyelemreméltóbb, mert S bizonyítja, hogy áldozatkészség- S gél, lelkes, hozzáértő munkával a holtponton álló ügyeket is jó irányba lehet lendíteni. Ezekután érthető kíváncsiság­gal indultam a jászapáti kultúr- ház kopott épülete felé. Milyen új élet indult itt, hiszen egy jó ideig úgy emlegették ezt a kul- túrházat, mint negatív példát. Különösen azóta, amióta csáki szalmájaként ,gazdátlanul, terv- szerűtlenül tengette életét. Ez év szeptemberében komoly, de barátságos fiatalember került a kultúrotthon élére. Aranykere­tes szemüvegével inkább fiatal orvosnak, tudományos kutató­nak nézné az ember. Ebből any- nyi az igazság, hogy tudomá­nyos alapossággal látott neki: felderíteni, mi volt a hiba, ho­gyan lehetne fellendíteni a pan­gó munkát. Mindenekelőtt arra jött rá, hogy hiányzik a kultúrház ve­zetői és az emberek között a meghitt személyi kapcsolat. — Ezért családokat látogatott, be­hatóan elbeszélgetett a kultúr- házba betérő ügyes-bajos embe­rekkel és a személyi agitációt felhasználta a kulturális csopor­tok szervezésénél is. — Amikor a tánccsoportot szerveztük, észrevettük például, hogy az egyik, jelentkező tehet­séges kislány nem jelenik meg a próbákon — meséli. — Elmen­tem hozzájuk. Csak az édes­anyát találtam otthon, aki rövid beszélgetés után kijelentette, hogy semmi kifogása sincs az ellen, hogy kislánya népi tánc­csoportban vegyen részt, ha­nemhát jöjjön el az elvtárs egy későbbi időpontban és beszéljen az édesapával, mert az elég ma­radi gondolkozású és hallani sem akar erről. — Amikor másodszor elmen­tem, már a zord apa fogadott. Nem tértem rá rögtön jövetelem céljára. Beszélgettem a termés­ről, megnéztem a malacokat, még le is mértem őket. Végül, megenyhült hangulatban maga az apa hozta szóba a dolgot. Ki­fejtette, hogy messze laknak, a próbák rendetlenül kezdődnek és végződnek, sose tudja, mikor jön haza a kislány. Megígértem neki és szigorúan be is tartjuk azóta, ha a próba hét órára van kiírva, akkor nem kezdik hét óra egy perckor és nyolc órára percnyi pontossággal befejezik. A kislányt elengedték, azóta is szorgalmasan jár a próbákra és szülei is el-eljárogatnak a kul- túrházba. A fegyelem helyreállítása jó hatással volt a kulturális mun­kára. Már két tánccsoport is dolgozik. Az egyiket a gimná­zium növendékei alkotják, a má­sik a város különböző fiataljai­ból adódik. A gimnázistáké a haladó csoport, a másik kezdők­ből áll. Mindegyik a neki meg­felelő táncokat tanulja. A KISZ Ságvári Endre kulturális sereg­szemlére készülnek. Üvegestánc, pámatárvc, kunsági párostánc és székely verbunkos szerepel a csoportok műsorán. A színjátszócsoport jó úton van afelé, hogy lcomcdy kulturális élményeket nyújtson Jászapáti és a járás közönségé­nek. A választások idején mu­tatták be első műsorukat, amely­ben három egyfelvonásos szere­pelt: Csurka Péter: Kortese, Pálfi József: Japáni vendég és Berkest András: Taktika című művei kerültek műsorra. Külön dicséretet érdemelnek azért, hogy mai fiatal szerzők munká­ját tűzték műsorra. Nagy sike­rük volt és ezen felbuzdulva most már nagyobb fába vágták a fejszét. Móricz Zsigmond: Pa­csirtaszó című örökbecsű költői szépségű színdarabját tanulják. A három egyfelvonásost két elő­adáson 800 ember tekintette meg. Remélik, a Móricz darab ennél is nagyobb sikert fog hozni. Áz úttörő zeneszakkör 24 tagú fúvószenekarral büszkélkedhet. A világért sem maradnának el a kis zenészek egyetlen egy pró­báról sem. De a szorgalmas mun­kának meg is lesz az eredmé­nye. Április 4-én a község ün­nepségén fognak bemutatkozni. Addig szorgalmas, szívós munka folyik. Ibiinket talán legjobban az irodalmi szakkör gondo­lata és működése ragadott meg. Irodalmi szakkör másutt is van, de az itteninek az a különle­gessége, hogy 14 és 18 év kö­zötti fiatalokat, főleg ipari ta­nulókat fog egybe. Napi mun­kájuk után ezek a fiatalok vers­elemzéssel, költőit munkásságá­val, szavalással foglalkoznak. Ady és József Attila megzené­sített költeményét tanulják meg énekelni. Szikszai Gábor iroda­JYlagyac—ssoojet barátsági kiállítás A szolnoki Varga Katalin Leánygimnázium orosz szakköre íz iskola KISZ alapszervezeté­vel és a Magyar-Szovjet Baráti Társaság Pedagógiai Szakosztá­lyával együtt ma (szombaton) íz első emeleti szülői fogadóban kiállítást rendez. Az iskola tanulói már több éven át leveleztek szovjet fiata­lokkal. Sok szép képeslapot ajándéktárgyat, emléket vagy bélyeget gyűjtöttek össze — ki­nek mi a szenvedélye. A kiállí­tás anyagát kiegészíti a MSZBT Pedagógiai Szakosztálya, ahon­nan számos képet, plakátot és dokumentációs anyagot kapott az iskola. Ez a kiállítás is egyik bizo­nyítéka annak hogy a szovjet fiatalok és fiataljaink között megbonthatatlan barátság szö­vődik. ZSOLDOS MARIA orosa-szakköri tag OPTIMISTA REGENY LEHETNE — Szőcs József főmérnök élete — O a esténként nem a kislá- nyával játszadoznék, nem szakirodalmat böngészne, akár regényírással is eltölthetné sza­bad idejét Szőcs József. A témá­ja megvan — végítélte. Édesapja tanult géplakatos létére mező- gazdasági, cselédmunkát volt kénytelen vállalni a Horthy- időkben. Mezőberényben dolgo­zott, ugyanott kapott a földasz- tc kor tizenhárom holdat, ugyanott tagja ma az Uj Élet Tsz-nek. flzőcs József a háborús nyara­kon át édesapja mellett dolgo­zott, télen a tanítóképzőt járta. 19^4-ben az apa Pesten, a fiú Erdélyben volt.. Közeledtek ak­kor már a szovjet csapatok, az emberek sejtették, hogy miha­mar rend lesz az országban. Apa s fiú egyszerre indult, hogy a nagy pillanattól — a felszaba­dulástól — együtt folytassák éle­tüket. A tönkrevert német hadigépe­zet menekülő csapatainak egyi­ke magával hurcolta az akkor még levente-korú Szőcs Józse­fet, aki angol hadifogságba esett. Tél elején szabad ég alatt „tá­borozott” — megváltásként fo­gadta hát ix ajánlatot: szerződ­jék Liége-be bányamunkára. A belga munkások sem kerestek sokat — az egykori hadifogoly meg éppen keveset. A szerződés lejárta után Szőcs József azon­nal hazatért. — Belgiumban találkoztam először a vízzel — mosolyog ma már az egykori keserű emléke­ken. —■ Ügy, hogy a mezőn nem egyszer alámfolyt... Akkor nem hittem volna, hogy az életben még nagyon is megkedvelem a vizet. A megkedvelésre úgy került sor, hogy Szőcs József hazatéré­se után felvételt kért és nyert a ' 'űszaki Egyetemre. Tanul­mányi ideje alatt mindvégig ösz­töndíjat kapott. Divlomájával zsebében a Vízügyi Igazgatóság mérnöke lett. 1952-ben Karcag határában dolgozott, azidöben zöldült ki ott sokezer hold szövetkezeti táblán a rizs. Két évvel ezelőtt a bajai jeges árral küzdött, majd — mintegy pihenésül — terepren­dezési terveket készített. A z örökké mozgékony fiatal­embernek az irodai mun­ka nem vott ínyére; hiányolta a kéklő eget, a szabad határt. Ma boldog, elégedett. Mint a Szol­noki Szakaszmérnökség főmér­nöke, egyaránt kiveszi részét az építő munkából, az emberekről való gondoskodásból. Koros munkások vallják róla: „Apánk helyett apánk”. Az; pedig két évvel haladta csupán túl a har­mincat — az emberszeretet azonban nem az életkortól, ha­nem a világnézettől függ. Szőcs József főmérnök — ki ismeri, másnak el sem képzelheti — kommunista. Ha regényt ima fiatal életének élményeiből — melyeknek szebb része népünk életének felemel­kedéséhez fűződik — derűs, ren­díthetetlenül optimista mű ke­rülne ki tolla alól. Korunk alko­tó emberéhez illő. w . - — b. z. =s lomtanár szívesen áldoz fel a szabad idejéből, csakhogy ez a szép sikerrel biztató kezdemé­nyezés minél jobban kibonta­kozzék. A gimnázium növendé­kei is segítenek szavalással, fel­olvasással. A szakkör fogja szer­vezni a januári Petőfi-estet is, amelyet a járás több községé­ben szándékoznak megismételni. Január elején Pestre utaznak, hogy megnézzék két színpad, esetleg az irodalmi színpad mű­sorát és ezzel is növekedjék lá­tókörük, műveltségük. A kultúrotthon vezetője nagy lelkesedéssel beszél a fiatalok­ról. Szemmel láthatóan szív­ügyének tekinti, hogy a legelha­nyagoltabb réteget, a 14—18 éves fiatalokat vonja be a mű­veltség áramkörébe. Ennek ér­dekében megszívlelendő és kö­vetendő munkát végeznek. A KISZ-szel közösen felkeresik az általános iskolát végzett fiata­lokat, elbeszélgetnek velük és meghívják őket a kultúrotthon- ba. Minden héten szerveznek számukra foglalkozást a legvál­tozatosabb témakörökkel, az is­meretterjesztéstől egészen a lán­cos teadélutánig. Eddig felmér­ték a községet, megállapították, hány fiatalról lehet szó és ezek hol laknak és a pedagógusok, kiszisták segítségével rövidesen megkezdik látogatásukat. Az ismeretterjesztés is fellen­dült, bár még aránylag kevés a hallgatóság. Az ismeretterjesz­tést nemcsak a kultúrotthonoan, hanem különböző helyeken foly­tatják. A gazdakörökben, az is­kolákban, a Velemi Endre Ter­melőszövetkezetben négy-öt elő­adásból álló sorozatokat rendez­nek. A Tabáni Körben általában húszan-harmincan hallgatják az előadásokat. Január 4-én állat­egészségügyi előadás, január 15-én József Attila-est, február­ban a talajerő javításról szóló előadás kerül műsorra. Az Al­kotmány Termelőszövetkezetben az élet keletkezéséről, sertésbe­tegségekről, a naprendszerről folynak előadások. A Nők Isko­lájában már elhangzott az első előadás az egészséges táplálko­zásról. További előadások szép­ségápolásról. a házasélet egész­ségügyi kérdéseiről, a női beteg­ségekről szólnak. A község or­vosai tartják ezeket a nagy ér­deklődéstől kísért előadásokat. A Velemi Endre Termelőszövet­kezetben 60—70 fő hallgatja rendszeresen a földrajzi, gazda­ságpolitikai előadásokat. Nem megy még minden si­mán. Minden erőfeszítés elle­nére sem sikerült újjászervezni a szétesett énekkart. Az értelmi­ség nagyrésze nem vesz részt aktivan a kultúrotthon munká­jában. Anyagi gondokkal is küz­denek, mert elmaradt néhány rendezvényük, amely anyagi be­vételt jelenthetett volna. Mun­kájukat mégis példaképpen kell állítani más kultúrotthonok elé. Juhász József, a fiatal vezető és munkatársai nap mint nap be­bizonyítják, hogy a közöny, a kultúra iránti értetlenség falát be lehet zúzni szívós apró mun­kával, meggyőzéssel, sokoldalú ötletességgel és hivatásszeretet­tel. — ht — A Szolnoki Szigligeti SZÍNHÁZ műsora december 13. szombat este 7 óra: MAJD A PAPA Bérletszünet dec. 14. vasárnap du. 3 órakor: MAJD A PAPA Bérletszünet dec. 14. vasárnap este 7 órakor: MAJD A PAPA Bérletszünet

Next

/
Thumbnails
Contents