Szolnok Megyei Néplap, 1958. december (9. évfolyam, 285-308. szám)

1958-12-12 / 294. szám

1958. december 12.

SZOT NOK WFOYE1 NÍPLAP

9

A további sikereknek is a szerénység és a szorgalmas munka lehet az alapja

Ülést tartott tegnap a Hazafias Népfront megyei elnöksége, ahol összefoglalták a választási munkák tapasztalatait. Oláh György elvtárs, a népfront elnökségének elnökhelyettese referátuma alapján összegezték a tapasztalatokat s megállapították: a jelölőgyűlések időszaka már nagyon sok biztató jelét adta annak, hogy a dolgozók egyetértenek a párt és kormány politikájával, a szocializmus építése érdekében tett intézkedéseivel. Bizonyították a jelölések azt is, hogy a népfront&zervek jól ismerik a lakosság véleményét, közel állnak hozzá, mert o több mint 4300 jelölésre javasolt személyből mindössze 70 ellen esett kifogás. Ez utóbbi szám viszont azt igazolja, hogy ahol a jelölök elgondolása és a népfront javaslata nem esett egybe, kertelés nélkül megmondták az emberek a véleményüket, s a javasoltnál alkalmasabbakat választottak meg.

A jelölőgyűlések idején közvetlen hangulat alakult ki a választók és jelöltek között. Főleg a községfejlesztési dolgok megvitatásában értek el sok eredményt. S a jó hangulat, a megfontolt, megalapozott derű a választások napjáig még csak fokozódott. Az emberek minden mesterkéltség nélkül cselekedtek és beszéltek. Több mint 28 ezer hozzászólás igazolja ezt. amelyben nagyon sok jó javaslat, segítőszándék, jogos észrevétel sűrűsödött, ami a tanácsok munkájához jelentős segítséget ad.

Ugyancsak a lakosság jó hangulatára, megelégedésére és egyetértésére lehet következtetni abból, hogy a nagygyűléseket legalább 100 ezer ember hallgat ta végig, időjárás és egyéb nehézségektől való meghátrálás nélkül. Közel 700 réteggyűlést is tartottak megyeszerte, s közvetlenül a népfront bizottságok Szervezésében 251 zajlott le.

Adjunk nagyobb lehetőséget

a műszaki alkotó munkának

Negyvenezer ember vett részt a

kisgyűlóseken.

Ez a néhány átfogó szám Is mutatja, hogy két évvel a zűrzavart okozó, félelmetkeltő ellenforradalom után szinte minden ember önállóan, józanul tudta mérlegelni a jelenlegi helyzetet. S ez mindenekelőtt pártunk és kormányunk határozott, kiegyensúlyozott munkájának hatásaként tudható be.

A népfront elnökség az összesített tapasztalatokból kiindulva a jövőre nézve hasznos megállapításokat tett. Azt, hogy sikereink értéke szinte felmérhetetlen. De nagyon kell óvakodni attól, hogy bárhol is eluralkodjék az elbizakodottság. Ahogyan e sikernek, a továbbiaknak is csak a szerénység é6 a szorgalmas munka lehet az alapja. Az elnökségi tagok egybehangzó véleménye volt, hogy réteggyűléseket ezután is rendezni kell, olyan helyeken is, ahová esetleg most nem jutottak el. Többet, gondosabban kell foglalkozni az új tanácstagokkal is, hogy a beléjük helyezett bizalom ne csorbuljon, hogy a tanácsok és választóik között a kapcsolat tovább erősödjön.

Az elnökségi ülés másik napirendje a jövő évi program megvitatása volt. A gazdag tervezetet részletesen vitatták az elvtársak, s javaslatokat is tetlek, például az egészségügyi kérdésekkel való foglalkozásra, s arra, hogy az ifjúsággal is behatóbban foglalkozzon majd a mozgalom.

A tervezet fő célkitűzése, hogy a Hazafias Népfrontmozgalom felvilágosító és nevelőmunkával segítse a párt és kormány szocializmust építő munkáját, hogy hozzájáruljon a nép cselekvő egységének megteremtéséhez, segítse a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezését, megállás nélkül tevékenykedjen azon, hogy a kultúra, a műveltség minél mélyebbre hatoljon a tömegek közé. Az elnökség a programtervezetet a vita után elfogadta.

A

m ű s z a k i értelmiség megbecsült szerepet kapott országépítő munkánkban. Az állam már szakemberré válásuk kezdetétől, egyetemista koruktól kezdve segédkezet nyújf számukra. Tanulmányaik befejezése után felelősségteljes feladatokkal bízza meg őket, elősegíti gyakorlati tapasztalat- szerzésüket. A magasszínvonalú oktatásra és a kísérletek támogatására nem sajnálja a pénzt. Erről tanúskodik többek között az is, hogy a hazánkban eddig nem gyártott optikai üveg előállítására irányuló kísérletek sikerének elősegítésére a Karcagi Üveggyárban többszázezer forintos beruházással új üveghutát építettek az idén.

Az állam nagymérvű segítsége és áldozatvállalása azonban még nem minden. A kiváló elméleti képzettséggel rendelkezők munkábaállítása például még csak az első, nagyon is kezdeti lépés. Az, hogy valóban jó szakemberek lesznek-e, elsősorban az üzemi kollektívától, mindenekelőtt az idősebb, nagyobb tapasztalattal, többéves gyakorlattal rendelkező vezetőktől, nem utolsó sorban a párt- szervezet irántuk tanúsított figyelmétől függ. Szerencsére ma már egyre több olyan nagy szaktudású, széles látókörű vezető dolgozik üzemeinkben, mint Eötvös Dániel, a Tiszamenti Vegyiművek főmérnöke. Védőszárnyai alatt sok fiatal mérnök, munkásból lett művezető, technikus válik a vegyipar mesterévé. — Eredményt nemcsak szaktekintélyével ér el, hanem szíves szavával, közvetlen modorával, minden munkakört tiszteletben tartó magatartásával is.

S ez utóbbi cseppett fém lebecsülendő. Ahhoz ugyanis, hogy valaki egész életére szóló hivatást lásson feladatkörében, mindenekelőtt az szükséges, hogy kedvvel, önbizalommal végezze munkáját. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a pályakezdés első időszakában senkinek sincs ezzel problémája. Egy bizonyos időn túl azonban sok szakemberben megcsappan

a munkakedv, lohad az önbizalom, lanyhul a kezdeményező készség. Sokszor egyéni okok, családi problémák okozzák ezt. Az esetek többségében azonban az üzem belső életében előforduló visszásságokra vezethető vissza az alkotókészség sorvadása. S mivel ez sem a szakemberek, sem a társadalom szempontjából nem kívánatos, fel kell lépni ellene.

Több üzemben, vállalatnál vannak ilyen problémák. Persze, mindenhol más az ok, következésképpen különböző módon kell gyógyírt kutatnunk. Az Alföldi Kőolajkutató szolnoki üzeménél például a geológusok között foglalkoznak munkahelyváltoztatási problémákkal, mégpedig azért, mert szervezeti hiba miatt gyakori a súrlódás köztük és az üzemvezetők között. Körösi László geológus szerint az üzemvezetők gyakran akadályozzák a geológusok munkáját. Valahogy úgy van ez — mondotta — mintha az operáló kés parancsolna az orvosnak, nem csoda, ha elmegy a geológusok munkakedve, s el akarnak menni innen.

H

add említsük meg ezzel kapcsolatban, hogy az Alföldön az olajbányászat szempontjából sok még a feltáratlan, szűz terület, s most is kevés a geológus, nem jut minden fúró- és lyukbefejező berendezéshez. Míg a többi szakma dolgozói naponta csak nyolc órát dolgoznak, addig a geológusoknak úgyszólván soha sincs szabadidejük. Nekik is köszönhető, hogy a lefúrt kutak 21 százaléka olajat ad az Alföldön, míg világ- viszonylatban az átlag csak 19 százalék. Minden amellett szól tehát, hogy az illetékesek behatóan foglalkozzanak velük, igyekezzenek oszlatni gondjaikat, s végképp megnyerjék őket az Alföld számára. — Persze, ilyenirányú erőfeszítésük sem lehet minden feltételtől mentes. A jogos sérelmek orvoslása mellett a szakernberektől is meg kell követelni, hogy a feladatok megjelölésén túl tevékeny harcosai legyenek az előirányzatok

minden vonalon való következetes végrehajtásának.

E

setenként ezzel is van probléma, nemcsak a szakemberek megbecsülésével, panaszaik orvoslásával. A Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál például a műszakiak hosszú időn át nem kérték számon eellő eréllyel a kiadott utasítások végrehajtását, s ők sem számoltak be megfelelően a vállalat vezetőjének. Mikor aztán az új igazgató megtette az első intézkedéseket ennek az áldatlan, a munkafegyelem lazításától kezdve a normacsalásig, a társadalmi tulajdon megkárosításáig mindent lehetővé tevő állapotnak a felszámolására, akkor a műszaki vezetők között is akadt olyan, aki azt mondta: „Semmi szükség arra, hogy hajtsanak bennünket". Magától érthető, hogy a munkafegyelem megszilárdítására, a szervezetlenség felszámolására irányuló erőfeszítéseket e hamis nézet helyett neki is támogatni kellett volna. Utóvégre a becsületes munkások nemcsak a szaktudás puszta volta miatt becsülik a műszakiakat, hanem mindenekelőtt a szaktudásnak a termelő munkában való gyümölcsöztetéséért, aktív közreműködésükért.

(si)

>♦♦♦♦♦♦♦♦»•♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦«♦♦♦•»»»»♦«

Bevált Csehszlovákiában a tervezés új módszere

Csehszlovákia Kommunista Pártjának Politikai Bizottsága a napokban értékelte annak a széleskörű vitának eredményei, amelynek során az ipari vállalatok dolgozói részvételével felülvizsgálták gazdálkodásuk hatékonyságát és kidolgozták 1959 évi tervüket.

A Rudé Právo rámutat, hogy a dolgozók kezdeményező készsége meggyorsította a népgazdaság fejlődését. A munkások, a vállalatok nagy többségében elhatározták, hogy már december 15 és 20 között tejesítik évi tervüket. Prága 789 üzeméne!; dolgozói vállalták, hogy az év végéig több mint félmiiliárd Korona értékű árút termelnek terven felül.

»

HatáüőEélenv

Ä

zt mondja nekem Rózsa Sanyi, az országoshírü karcagi Lenin Termelőszövetkezet KISZ titkára:

— Itt maradhatnál estére, ösz- szehívtuk a fiatalokat.

— KISZ taggyűlés lesz?

— Az. Szövetkezeti együttest alakítunk a művelődési osztály- lyal, meghívtuk a kívülállókat is.

— Hogyan, hát még nálatok is vannak KISZ-en kívüliek?

Van bizony. Sokan vannak. Több mint nyolcvan fiú, lány dolgozik Bártfai Sándor elnök szerint is nagy szorgalommal, lendülettel a közös gyarapításáért, az egyéni jutalék minél nagyobbra növeléséért. Becsületes, életvidám, az ellenforradalom idején a haladóhoz, újhoz való hűségből is jól vizsgázott fiatalok. Dshát akkor nyolcva- nukból miért csak harmincöt neve szerepel a KISZ alapszervezet tagnyilvántartó könyvében?

S hol vannak, mit csinálnak, hová járnak a többiek? íme a szúrópróba.

Kinn, a Kisföldeknek nevezett városrész 61-es számú házában három csinoska is' hozzátartozik á népes Péntek-családhoz. Kor szerint Júlia. Kr’s^ína. Erzsiké. S a három lányon kívül Pista, a

traktoros fivér is a szövetkezetben dolgozik. Ö KISZ-tag.

— Az vagyok, de meghívtuk estére a kívülieket is.

— Vezetőségi tag vagy, hogy így mondod: meghívtuk?

— Nem. De valamennyien várjuk őket mi — díszesek.

S a lányok?

Rózsát szednek kinn így a késő délutáni órákban. Az anyjuk válaszol helyettük:

— ök mennének, én nem engedem. Ez a kertélés nélküli igazság.

_ •> ? ?

— Lá

nyoknak itthon a helyük este. Három lány nem csavaroghat az éjszakában.

— Nem is minden estéről van szó. Bár igaz, most kezdődik a politikai oktatás, kuUúrpróla, színessé válnak az esték odabenn.

— Mindegy. A lányokat nem engedem este.

Kár. S éppen az 5 káruk, akiket 10—20 év előtti illemre hivatkozva nem engednek el este, s így otthon kell kuksolniok.

Kocsis Juli éppevesak arra a pillanatra hagyja abba a kézimunkát, míg tőmondatokban megadja a választ. Itt lakik a szövetkezeti székháztól egy ködobásnyira, a Fürst Sándor utcában. Különben az Április 4 szövetkezettől jött át a Leninbe. Alig két éve, s már munkacsapatvezető. A róla elnevezett, öt lányból, három fiúból ál’ó Kocsis csapat dirigense.

— Nehéz munka?

— A, nagyon rendes csapatom van. A Kiss Kati. meg a Debreceni Mari a KISZ-ben is bent van.

— S maga, mint munkacsapatvezető?

— Tudom is én, hívtak már sokat. Egyszer voltam is, de csupa vita volt akkor. Nem szeretem. én a szóváltást.

7T Szondy utca az állomás** tói ágazik el, párhuza-no- s n a történelem ugyanazon időszakában, ugyancsak nemzeti hőssé lett Zrínyiről keresztelt utcával. Ezen a részen tán mind a török-ellenes harcok vezérei nevével illetik az utcákat.

— Nem is tudom, mi még nemrég költöztünk ide. — Most vettük e házat. Arra keres most az apja is, meg a Jóska gyerek.

Kovácsné magyarázza ezt, Kovács Jóska édesanyja. A fiával nem tudok szót váltani, reggel óta a határban van édesapjával. — Érdekel viszont, mi a szülő véleménye a KISZ-röl. A szülőé, akinek a fia nem KISZ tag.

— Hát én nem járok sehová, ide a város szélére meg nem igen jut el a híre semminek.

— Újság se?

— Az se jár.

— Rádió?

— Elébb a házat tesszük rendbe, aztán veszünk.

— Hát Jóska hová jár?

— Csak a szomszédba, ha elmegy.

Esteledik a Déli külvárosban, a Kisföldiek közt, a Szondy utcában, s ott a tsz székházában is. Egymás után csapódik a klubterem ajtaja, s mind több arcon oszlik meg a villanyégők fénycsóvája. Zsibongás, várakozás. Feláll a titkár, s azt mondja:

— Fontos ügyben kérünk tőletek segítséget. Ma este megalakítjuk a Lenin kultúrcso- portját. Ebben is hírnevet akarunk szerezni a szövetkezetnek.

Aztán magasba lendülnek a kinyújtott kézfejek. S aki feláll, véleményt nyilvánít. Ki-ki ahogy gondolja, ahogy jobbnak véli. Péntek Pista is szót kér talán. R észtvesz a közösségi munka formálásában. Lánytestvérei tán éppen most néznek az órára: ej, de lassan halad a mutató, minek még lefeküdni? Kovács Jóska esetleg átmegy a szomszédba, Kocsis Juli kötöget az ágyszélén.

Szövetkezeti fiatalok mind. Azok is, akik Kiszen kívüliek még, azok is. akik már KISZ tagok. Az utóbbiak élele mégis

szebb, gazdagabb, tartalmasabb, mint az előbbieké.

Ki hibája, hogy nem minden

fiatalé az?

Ä

zt nem lehet mondani (s ők se mondajk). hogy velük nem törődik senki. A kisze- sek közelednek feléjük. Most is meghívót kapott minden Kiszen kívüli. Elsősorban saját közönyük miatt maradnak távol. A KISZ szervezet azért gyarapodik. Ez azt jelenti: naponta belátja valaki a tartózkodók közül, hogy önmaguk életét lopják meg, ha visszahúzódva töltik el ifjúi éveiket s a téli estéket, míg a többiek tanulnak, politizálnak, színjátszanak, vagy éppen táncolnak.

A másik gátló körülményt, a karcagi kínai nagyfalat a szülők építik. Velük szemben van mulasztás még. Tán ha Kovácsáét, Pénteknét is meghívták volna néhány rendezvényre, oszlana a maguk alkotta ködfüggöny.

Mert az ez. Szövetkezeti emberek már ugyan, kiléptek a napfényre, de nem tudnak még szemellenző nélkül a napra nézni valamennyien. S kár, hogy a fiatalok között is vannak késlekedők. Kár, hogy vannak, akik nem tartanak együtt a leghaladóbbakkal, ne~. tömörülnek a Kommunista .fjúsági Szövetségbe, gyűjteni és terjeszteni az újnak fényét, a régies megszo- kottság ködére haláltosztó ellenfelet.

BORZÁK LAJOS