Szolnok Megyei Néplap, 1958. december (9. évfolyam, 285-308. szám)

1958-12-09 / 291. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1958. december 9.

EMBEREK a „nagy főidőn'

LILIOMOT FEKETESEGGEL, Tóth Mihálynét í-estséggel gyanúsítani — hasonló botorság. Míg diskurálunk, addig sem pihen; valami fehérneműn mutat. Javítgatja, kicserél egy csorbult gombot. Fel-felpattan, a tűzhelyen pirosló lábasban kavargat. Közben észreveszi, hogy a konyhaszekrényen meggyűrődött a terítő — kisimítja. S arra is van gondja, hogy a petróleumlámpát megigazítsa; hadd lásson a vendég. Az utóbbi a gazda holléte után érdeklődik — de valami kevés eredménnyel. Tóthné ura a harmadik utcába ment; ülésre készül a komája, a torról kell beszélni. Onnan — mint az asszony említi — a brigád vezetőhöz készül, megtudandó: mit végeznek másnap.

Tudnivaló, hogy Tóth Mihály csak a zárszámadás óta érdeklődik ennyire behatóan az abád- szalóki Lenin Tsz-ben történő eseményekről — akkor lépett ugyanis a közös gazdaságba. — Persze, a maga tizenegy holdját is vitte.

— Lovat, tehenet is? — kérdem.-**■ Nincs az nekünk! — így az asszony. A termés közepes volt; a nagyja adót letudtuk, adósság nélkül mentünk a tsz-be. Any- nyit tartalékoltunk, amennyi a jövő évi zárszámadásig elég...

Hasznos az eíajta előrelátás; annak ellenére, hogy a Lenin Tsz-ben minden hónapban osztanak munkaegység-előleget. Ez is egyik oka volt annak, hogy a Tóth-család szövetkezeti lett. Helyesebben: az öregek is — minthogy az egyik fiú már esztendeje a közösben dolgozik. Nem messze jár a kétezertől, amit havonta megkeres. Tóth néni úgy számítja, maga is el- járogat majd a „nagy-földre”.

— Hallja, kedves, figyeltem én egész esztendőn át a tsz-asz- szonyokat — pereg a Tóth néni nyelve. — No, mondhatom magának, felét sem dolgozták, amit magam; mégis többre mentek, mint mi. Nem egy, sem két házban néztem meg a magam szemével, mijük van. Egy szóban megmondom: mindenük! Nehogy azt higgye ám, hogy csak úgy uk-muk-íukk szaladtunk be a csoportba! Nem olyan ember az én uram . . .

Gondos számadást végzett a Tóth-család, mielőtt a nagy elhatározásra jutott. Hármasban, amint óz:zetartozókhoz illik — kiszámoltak: a közösben kevesebb fáradsággal többre jutnak, mintha magukban maradnának.

Nem szégyen a fiatalabb- tói sem tanulni, Védi Tóth Mihályné ■* *», olyan módban szeretnék élni, mint Jávorszkiék ...

Ismeri őket? ... Nem? Sebaj, majd összebarátkoznak!

A JAVOR.SZK I-PORT A első üzenete a fülnek szól; rádiómuzsika hallik. Finoman, félhal- kan, nem hivalkodóan; csak éppen, mint illik a technika e han- gulatcsinálójához, mely szolidan mulattatja az esti foglalatosságba merült ház népét. A második a szemnek: két petróleum- lámpa függ a falon, mindkettő ég. Ilyesmit nem lehet szó nélkül hagyni:

— Ünnep van talán?

— Ünnep?... A lámpa miatt kérdi? Dehogy. Csak a szemünkre vigyázunk; olcsóbb a petróleum, mint a szemüveg.

A gazda fején találta a szöget. Olvasott, felvilágosodott ember; olyanfajta, aki egy lépéssel mindig a többi előtt jár. Ez igaz képletesen is, a gyakorlatban is. Jelképességében igaz, mert Jávorszki Lajos tíz évvel ezelőtt — a maga nyolc holdjával — a Lenin Tsz alapítói között volt. A való életben pedig azért az, mert a házigazda brigádvezető s mint ilyen, nemcsak irányítója, hanem legszorgosabb végzője is az éppen soron lévő munkának. Nem kell túlságosan anyagiasnak lennünk ahhoz, hogy megállapítsuk: a fáradozás eredményét forintban a legkönnyebb lemérni.

— Akörül semmi hiba — így Jávorszkiné, a család pénzügy- minisztere. — ötszáznyolcvan munkaegységet szerzett az uram idén. A Lajos gyerek — ki sor alá kerül a jövő őszön — 354-et. Gyulára sincs panaszom; tizenöt esztendős s máris 172 munkaegységet teljesített.

HADD JEGYEZZÜK IDE, amit Abádszalókon mindenki tucj: a Lenin Tsz-ban 35,69 forint volt a munkaegység súlya. Összeadás!, majd szorzási művelet következik — pontosabban, remélem, a tsz Ilonkája sem számíthatná ki: 35 ezer 904 forint 14 fillér. Ennyit keresett tisztán — jól értsük meg: tisztán! — egy év alatt Jávorszki Lajos legény és legényke fiával. A három hízóval kapcsolatos örömöket ajj háztáji gazdaság biztosította, 5, ezen felül. y

— Ha erre is eljut a villany, bevezettetjük — így a brigádvezető. — Nemrég vettük ezt a , házacskát, hadd legyen világos!)

A „házacska” konyhából, >, kamrából, két jókora szobából y álló étilet. A hálóban fénylő be-) rendezés is új. Rendelt munka,y kisiari. >1

A gazda — akar a család töb-y bi tagja gyakran eljár szóra) kozni. Becsülettel dolgozik, de) végkimerülésig nem hajtja ms-ft gát; nines arra semmi szükség) szövetkezetben

— Mondám, hogy nyolc holddal mentem a közösbe, — emlékeztet a gazda —•, de ha tizenkettőt csinálnának: nem vállalnám el. Lám, az egyéniek legtöbbje úgy serénykedik, hogy majdnem elszáll, mégsem viszi egyike sem annyira, mint magunk ...

A vendégnek Tóth Mihályné, az új szövetkezeti asszony jut eszébe.., Igazat mondott: szép élet az olyan, mint Jávorszki Lajos szövetkezeti gazdáé és családjáé.

— b. z. —

■ ■ ---------------Az élelmiszer ipar négy Iparága befejezte évi tervét

Az Élelmezésügyi Minisztérium tájékoztatása szerint a húsipar, a tejipar, a hűtőipar és a söripar befejezte évi tervét. A szakemberek véleménye szerint a terv határidő előtti befejezéséhez jelentősen hozájárult a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója tiszteletére indított munkaverseny, (MTI).

fOiuxaf'JEttg ínig, a dai

Fagyos, tél! szél süvít keresztül Karcag főterén. A Déryné művelődési ház színes neonfénye megvilágítja a szemközt lévő épület kis tábláját, melyén ez olvasható: „A Leányiskola Napközi Otthona”.

Bent a termekben barátságos meleget árasztanak a hatalmas cserépkályhák. A napközi negyven kipirult arcú kislánya nagy izgalommal tekintget az ablak felé. Kedves vendéget várnak. A várakozásban nagyon nehezen telnek a percek. Ügy érzik, ólomlábakon jár az idő ... Pedig nem tétlenkednek a szorgos kezek. Mindenkinek akad dolga bőven. Terítenek, ajándékokat rendezgetnek. Apró télapókat tesznek minden terítékhez.

Kedvesek ezek a 10—14 éves, Úttörő ruhába öltözött leánykák a vendégvárás izgalmában.,. De kit várnak oly nagyon. Szovjet pajtásokat Télapó ünnepére.

Pár perccel négy óra előtt behallatszik az utcáról az autóbusz berregése.

Bent „hurrá” kiáltás harsan.

Kint huszonnégy szovjet gyermek — kislányok, kisfiúk — dugja kíváncsi buksiját az ablakhoz, látszik, alig várják a

A nőmozgalom eseményei

Kunszentmártonban az asszonyok nőgyűlésén beszélték meg az előttük álló feladatokat. Különös gondossággal beszéltek a téli oktatás beindításáról, mivel a tanulást, művelődést legfontosabb feladataik közé sorolják.

*

Rákóczifalvan az Sz. M. K. és a nötanács nagyszabású Télapó ünnepséget rendezett, az ajándéktárgyakat élő télapó osztotta szét.

*

Jászberényben „Nagyok a kicsinyekért” címmel, kultúrműsorral egybekötött előadássorozatot tartanak, melynek bevételét a napközik, bölcsődék játékfelszerelésére fordítják.

*

Jászapátiban 3 gazdasszonykör és 9 olvasókör működik, ahol az asszonyok szabni-varrni, kézimunkázni tanulnak, s közben megismerkednek magyar és szovjet írók műveivel. A községben kilenc taggal megalakult a nőtanács szociális bizottsága is.

*

December 11-én a nötanács rendezésében Jászapátiban pedagógiai előadássorozat indul 6—10 éves gyermekek neveléséről. Az előadást Lencse Gyula, a Hazafias Népfront elnöke tartja.

pillanatot, hogy kinyíljon az ajtó és megismerhessék a vendéglátókat.

A magyar úttörők éljenző sorfala között vonultak be a terembe a szovjet pajtások... S fölhangzott az ajkakon: „Egy a jelszónk, a béke, harcba boldoa jövőért megyünk.”

Volt öröm, mikor kiosztották az ajándékokat;

Az egyik szovjet kislány le- oldta a nyakkendőjét, és mutatta a mellette lévő magyar kislánynak. Megható volt, amint a kislányok kicserélték, és felkötötték egymás nyakába a nyakkendőket. A nevelők nézték gyerekeiket, ahogy táncoltak, játszottak.

Leírhatatlan volt a lelkesedés, amikor a szovjet nevelők meghívták a napközis gyerekeket január elsejére, nagy ünnepükre, a fenyőfa ünnepre.

Nagyon gyorsan teltek az órák. A vendégeknek menni kellett. Még egy pillanat! Ceruzák, apró füzetlapok kerültek elő... Nevek, címek kerültek papírra magyarul, oroszul.

Az idő későre járt. Még egy Utolsó kézszorítás, ölelés ... s az autóbusz eltűnt a szovjet gyermekekkel és nevelőikkel.

Elcsendesedett a napközi otthon ... kialudtak a fények ... de éjszaka nyolcvan boldog gyermek álmodott egy feledhetetlen, kedves délutánról... az új barátról... a barátságról.

Köszönet a karcagi nötanács- vezetőségének, hogy anyagi segítséggel hozzájárult e baráti találkozóhoz. Helyes ez az út. amely felé nőtanáesunk tart. Az ifjúság segítése, nevelése nemcsak a pedagógusok ügye.

Visszacseng még a dal: „Egy nagy cél érdekében tör előre ifjú seregünk...” Nekünk ezt a nagy eélt, ezt az ifjú sereget minden erőnkkel, tehetségünkkel segíteni kell!... Pedagógusoknak, a nőtanáesnak, együtt: közösen, hogy boldog és szép legyen gyermekeink holnapja.

Szentannay Dénesnc napközi otthon vezető.

HUNYADI SÁNDOR:

K UN CZ A 11 DAR KARAI JA

P

* a

■...—---------------------------------1* újító lioiiterenvia xúroülése

valamint

A kiváló dolgozók, újítók és feltalálók II. országos konferenciája vasárnap folytatta a szombaton megkezdett vitát. Megjelent a tanácskozáson Csergő János kohó- és gépipari miniszter. A vasárnapi vita után Varga György, a SzOT titkára összegezte a tanácskozás eredményét. Kijelentette: feltétlenül szükség van rá, hogy a jelenlegihez hasonló tanácskozást a jövőben egy-két évenként rendezzék meg. Összefoglalóját Apró Antalnak, a Minisztertanács első elnökhelyettesének szavaira hivatkozással, azzal fejezte be, hogy a dolgozók újítsanak, kezdeményezzenek bátran, ebbeli munkájukban minden támogatást megkapnak a párttól, az államtól és a szakszervezetektől.

A konferencia ezután Varga György javaslatára tizenkilenc tagú bizottságot választott, amely a vitában elhangzott javaslatokat agy hónapon belül írásba

foglalja és a kormány, a SzOT elé terjeszti.

A tanácskozás részvevői levelet intéztek a Magyar Szocialis-i ta Munkáspárt Központi Bizott-J ságához. A Szakszervezetek Or-i szágos Tanácsához írt levélben' l'c’hívjuk a SzOT Elnökségének; figyelmét a konferencián elhangzottakra.

A tanácskozás ezután felhívást bocsátott ki a dolgozókhoz,! az újítókhoz és a feltalálókhoz.1 A felhívás a többi között hang-\ súlyozza: állítsuk a szocialistát versenyt a technika fejlesztésé nek szolgálatába. Szélesítsük és Jő tegyük társadalmi üggyé az újító mozgalmat. Legyen mindenki a maga helyén ésszerűsítő, újító.

A tanácskozás ezzel véget ért.

A konferencia végső mozzanataként Harustyák József, az Elnöki Tanács tagja kormány- kitünte/éseket adott át a kiváló, dolgozóknak, újítóknak és feltalálóknak. (MTI.)

Tíz éve. hogy Kuncz Aladár meghalt. Becses és ritka tünemény volt. Költője a „Fekete kolostor1'-nak es zseniális szervezője az erdélyi irodalmi életnek, Tíz Óve ment pl barátai közül Kuncz 4-ladár. Halála fájdalmas veszteség... nagyon szerettem, emberi amié két szeretném felidézni, elnu i iának tizedik évfordulóján.

Én már egv vagy kel éve Kolozsváron voltam és jól „beépítettem magam’1 a városba, amikor egy nyáron Kuncz Aladár megjelent. Csak passzióból jött le, egy-két hétre, körülnézni. De aztán ottragadt. Sokan vannak úgy Kolozsvárral, hogy csak meg akarják nézni, aztán nem tudnak elválni tőle soha többé. Igaz, hogy ehhez Kolozsvár viszontszerelme is szükséges. Mert nincs még egy város a földön, amely oly hűvös gőggel tudná visszautasítani azt az embert, aki nem az ő esete. Kuncz Aladárt azonban tüstént a szívére fogadta Kolozsvár.

Kuncz közvetlenül a franciaországi inler- náltság keserves évei után jött Kolozsvárra. Még friss volt számára a szabadság gyönyöre, nagyon élvezte minden formáját, kezdve a cigánytól, a kis kocsmák borától, egészen addig a bonyolult intrikáig, amely veié jár egy irodalmi szövetkezes megteremtésével.

Találkoztunk. Fölújítottuk a háború alatt megszakadt barátságunkat. És mert volt vagy másfél év fórom, a kolozsvári gyakorlatban, elhatároztam, fvogy bevezetem azokra a jó helyekre, amelyeket fölfedeztem. Mindjárt az első vasárnap elvittem egy kedves barati famíliához, delben hivatalos vizitbe, azzal, hogy ismerjék meg és terjesszék ki rája is baráti jóindulatúikat, amely sokféle kellemes dologgal járt, együtt egy nyájas házban, ahol jól járnék és szép lányok találhatók.

Az eredmény meglepő volt. Engem, aki regi benfentes voltam, a vizit után, fél kettő kor, hazaengedtek. Őt ott marasztaltak ebédre.

Amikor visszamentem uzsonnázni, késő délután, még ott volt. És már tegeződött, nemcsak a ház uraval, hanem, a háziasszonnyal is. Megtudtam, hogy ebéd, után lefektették aludni és mert meleg nyár volt, amikor fálébredt, meg is fürdőit. Azt hiszem, elég gyors előrehaladás, mindjárt a bemutatkozó vizit napján, eljutni a fürdőszobáig.

És ez így volt mindenhol és mindenkinél. Kuncz hetek alatt elhódította minden ismerősömet. Nőket és férfiakat vegyesen, a főnökömet, az ideálomat, a pincért, aki kiszolgált, a borbélyt, aki borotválni szokott.

Beláttam, hogy ennek így kell lennie. Sohasem ismertem még férfit, akiben annyi báj lett volna, mint a barátomban. Komolyság, méltóság, lelkiismeret, ravaszság, haszontalan- súg, melankólia és humor. Egyszerre szigorú tudós volt és lá'mnyelmü bohém. Súlyos dolgokban egy kis fejbiccentésére nyugodtan lehetett építeni, de nem lehetett vele kártyázni, mert ha vesztett, botrányt csinált és nem fizetett.

Szép férfi volt, barna, magas, az orgánuma gyönyörű, első pillanatra roppant komolynak tűnt, csak, ha jobban megnéztük, vehettünk észre rajta valami vidám huncut csillanást. Olyan volt, mint egy ravasz sors, mondtam is neki sokszor, alulról fölfelé hunyja be a szemét, mint a madarak, .vagy mint ahogy a ko- . dák lencséje csukódik.

Egy szerkesztőségbe kerültünk és összeköltöztünk lakni. Halálos jóbarátok és elválaszthatatlan ellenségek lettünk. Fűrészeltük egymást, marakodtunk, intrikáltunk, rosszat beszéltünk egymásról, raboltuk egymás tekin- 'élyét, versenyeztünk, hogy rrvelyikőnk tudja abban ingerelni a másikat,

Néha olyan dühbe jöttünk, hogy csak egy hajszál választolt cl bennünket a verekedéstől, hogy egymásba harapva hemperegjünk « földön. Villogó szemmel 'néztünk egymásra, «