Szolnok Megyei Néplap, 1958. december (9. évfolyam, 285-308. szám)
1958-12-09 / 291. szám
december 9,' SZOT WOK WFC.YFI NÉPLAP 3 KEVISZERTE SZÓLT A NÓTA Jókedvben, színben, borban nem volt hiány as orsságra szóló turkevei kilences lakodalomban 'i urkeve felé menet az út ■* két oldatán új életet ígérnek a közös gazda=ágok végeláthatatlan zöldelő búzatáblái. A kisar’adt vetés hirdeti a keviek szorgalmát s példázza azt a változást, amit e sorok írója előtt már annyian elmondtak. így hát ismétlésszámba menne erről szólni. Annyit azonban mégis el kell mondani, hogy az új vetésekkel egyidőben ébred évről évre új, szebb és jobb éle’re Turkeve lakossága, a termelő- szövetkezetek tagsága. S ebben a szebbre ébredésben minden esztendő, de talán minden nap is egy-egy új előbbrevivő állomás. Néhány esztendővel ezelőtt több mint 4 ezer ember ünnepelte a város főterén Turkeve szocialista várossá válását. Azóta az ország szeme nagyon sokszor pillantott erre. A Vörös Csillag Tsz és a többi közös gazdaság sikerei csodálatra keltették még a legelfogultabbakat is. A hatalmas,, bátran ma dhatni, mammut gazdaság. Pusztai Károly vőfélyéhez szegődtünk kísérőnek. S amikor beléptünk a lányos ház kapuján, felhangzott a nagyhírű kunsági beköszöntő: „Alig, hogy felvirradt ez a boldog reggel, ősszegyülekeztün k illő szép sereggel. S utána összekoccantak a poharak. A meny assz ny, a vőlegény, a násznagy, a násznép és még kigyőzné felsorolni, ki mindenkinek az egészségére. Majd a kikérés: „ ... Becses vőlegényünk. engem arra kérve, kedves menyasszonyát kérjem ki részére...” „ ... Kit boldoggá tenni legfőbb törekvése, búsítni nem fogja, semennyi pénzért se .. Deregnek a rigmusok s el- ■* halkultuk után indul a .ásznép. De nem akármilyen; módos gazdákhoz illő. HarmincKínai újságírók együtt a násznéppel esztendőről esztendőre erősebb, tagjai évről évre jobban élnek. Az alakulástól elte't tíz év alatt odáig jutott ez a gazdaság, hogy gazdagon kiházasította 18 fiatal tagját, 9 fiút és 9 leányt. A lányos mamák tudják, mit jelent ez. Kelengye, lakás, segítség az első lépésekhez — mind olyan dolgok — amelyek bizony komolyan próbára teszik a szülők zsebeit s mi tagadás, néha még egy kicsit összébb is kell húzni egy-egy esküvő után azt a bizonyos szíjat. A közös erő azonban többet bír. A kilences esküvőt senki sem koplalja meg, mert a váll melletti ezernyi váll nem görnyed meg ennyi teher alatt. . A ..hétországra’’ szóló esikü- ** vő és lakodalmi készülődésről már többször hírt adtunk. Annyit azonban még most is okvetlen el kell mondani, hogy hetek óta folyt már a készülődés. A Vörös Csillag Termelőszövetkezet apraja-nagyja tevékenykedett a sikerért. Nem túlzás, ha azt mondjuk: fáradozásukat siker koronázta. A lakodalmi vacsorához levágott 400 tyúk, 60 birka, 7 serlés és a kedvderítőnek fe’szo’gált több mint 30 hektó józamatú bor önmaga beszél. Az izgalom szombaton hágott tetőfokára. A hűvös, ködös, csípős szélű decemberi napfelkelte a város kicsinyét, nagyfát már az utcán találta. A vőfé’yek és a násznép, noha g a'lg mutatta meg vörös tányér" 't a jó öreg ..mindenki kályhája”, már Indultak a lányos házakhoz. Mi Idősebb Ducza István bácsihoz, hat pár félszalagozott, asszonyfejet még nem látott kendővel díszített ló repíti a hintókat a kíváncsiskodók tömött sorai között. A tanácsháza előtti téren innen is, onnan is tetszésnyilvánítások, és (ezt úgy ellestük) a fiatal lányok ajkáról vágyakozó sóhajtások: bárcsak én is, én is ... Mire az utolsó hintó megérkezik, már óriási a tömeg. Eljöttek a híres lakodalomra, Szilágyi Dezső elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának osztály- vezetője, Czinege Lajos elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára, Váczi Sándor, Tisza József elvtársak, országgyűlési képviselők, és a hazánkban tartózkodó diplomáciai testületek képviselője. mikor az ifjú párok be^ vonultak a terembe, megérkezett a várva várt kedves vendég: dr. Münnich Ferenc elvtárs, a forradalmi munkás paraszt kormány elnöke. Fedetlen fővel lépett a népes vendégsereg közé. A keviek kedves ismerősként üdvözölték. Persze mondani sem kell — mindenki közül talán az újságírókat érdekelte legjobban a kormányéi- nők véleménye. Mint elmondotta eseményben gazdag életében még nem volt ilyen nagyszabású lakodalomban. Előfordult, — hogy a polgárháború idején — „összeeskette” az egysorban harcoló fiatalokat, akik majd a háború végén hivatalosan is forraltak egymásnak, de ilyenben még nem volt része. — Ha boldogságot látok — mondotta dr. Münnich elvtárs, — mindig arra gondolok, érdemes volt harcolni, ezerszer érdemes volt. Mi idősebbek abban látjuk életünk értelmét, hogy fiaink, a mai fiatalok bíznak a jelenben és a jövőben, alkalmasnak tartják az időt, megalapozni boldogságukat. Van-e szebb jele az optimizmusnak, mint ez a kilences lakodalom? Ugye nincs? És ez bennünket hajlot- tabb korúakat is megfiatalít. Ez a közvetlen légkör eloszlatta Pápai Károly az anyakönyvi hivatal vezetőjének szorongását is. Magabiztosan csen- , j i iogy kérdi: akar házasságot kötni.; i HT izennyolc boldogító Igen hangzik el Kerekes Imre, Farkas Róza.'Borics István, Farkas Eszter, Gyenge Imre, Szabó Erzsébet, Bácskái Imre, Szabó Julianna, Balogh Zsigmond, Faragó Krisztina, Pusztai Károly, Balogh Eszter, Koós Béla, Szilágyi Regina, Pagáth József, Szőke Zsuzsánna, Kovács* György és Takács Emilia ajkáról. A hivatalos szertartás kissé elhúzódik az aláírások miatt, de addig sem unatkozik a közönség. Hol a nászinduló, hol pedig a hagyományos lakodalmas nóták akkordjai töltik ki a szüneteket. S a szertartás végén az ifjú házasok a fényképészhez indulnak. JVt i pedig, hogy minden kívánságnak eleget próbáljunk tenni a három „lakodalmas házat” — művelődési otthon, leányiskola, KISZ székház — kerestük fel, ahol a 2 és félezerre tehető vendégkoszorut helyezték el. Az udvarokon az ácsolt szolgafákra függesztve hatalmas bográcsokban főtt a zamatos birkapörkölt, máshol nem kisebb kondérokból a tyúkhúsleves ínycsiklandó illata inger- kedett a kíváncsiskodóval. A termekben pedig hófehérre terített asztalok végénél a zenészek készítették elő a ,nagy próbára” zeneszerszámaikat. Hét óra után néhány perccel a pörge bajuszos öreg-vőfély lépett be az első tál levessel: „Becsületre méltó jeles gyülekezet ..Majd jóétvágyat kívánt és az első tállal a kormány elnökét tisztelte meg. Jeladás volt ez a nótára is. Nem azért, mintha eddig hallgattak volna a hegedűk, de ettől kezdve talán szebben szállt a dal a hurokból. A vacsora alatt aztán sor került a pohárköszöntőkre is. Elsőnek a Vörös Csillag termelőszövetkezet elnök» szólt: — Jelentős ünnep ez szövetkezetünk életében — mondotta. Megházasítottunk néhányat fiataljaink közül s ugyané napon ünnepli szövetkezetünk megalakulásának 10 éves évfordulóját. Hazánk, szövetkezetünk és a fiatalok boldogulására ürítsük most a poharat. A köszöntőre dr. Münnich Feszövetkezeteknek átadjam a fi*» falóknak és a tsz-nek is a' kor-i mány szerény ajándékát. A z ajándékokhoz képest a szerény jelző bizony túlsze- rény, hiszen amint a csomagokat felbontották azokban 6 személyes étkészleteik és egyéb hasznos dolgok rejtőztek. A termelőszövetkezet pedig nem kevesebbet, mint egy televíziós készüléket kapott. Gönczi elvtárs tsz elnök köszönő szavai után, a szovjet köMenyasszony kérés reme elvtárs, miniszterelnök válaszolt. — Kedves elvtársak! Én annak a híve vagyok, ha baráti vacsorán vagyunk, ne szaporítsuk a szót. Annyit azonban mégis el kell mondanom; a mai kedves lakodalmat azért ülhetjük meg, mert a szocialista tábor tagjai vagyunk, mert önök becsületesen dolgoztak, mert egy emberként követték pártunk körültekintő politikáját. — Nem vagyok a nagy szavak embere, éppen ezárt engedjék meg, hogy jókívánságaimat nyilvánítsam a fiatal pároknak és a Legkedvesebb vendég a lakodalomban vétség képviselői köszöntötték a fiatalokat és a termelőszövetkezetet, majd egymásután a megyei pártbizottság, a KISZ Központi Bizottsága köszöntőjét tolmácsolták a megjelent elvtársak. Mondani sem kell, minden köszöntő után egy-egy értékes ajándékkal gazdagodott a fiatalok kelengyéje. Az esti órákban már magasra csapott a hangulat. A tizenötezer lelket számláló Turkeve hangos volt a muzsikaszótól. Mé<r messze járt az éjfél, amikor az asztalok egyrésze kikerült a termekből s elkezdődött a tánc. Elsőnek Münnich elv- társ kérte táncra az egyik menyasszonyt, fiataloknak is dicsőségére váló fürgeséggel forgatta, a körülállók nagy tetszése mellett. Aztán dobbantak a lábak s egy színes, kacagástól hangos, boldog forgatag vette birtokába a tágas termeket. Táncolt mindenki. Még, idősebb Csík Ferenc bácsi is, aki a fiatalok lakodalmával egyidőben tartotta élete párjával aranylá- kodalmát. it lehet még mondani? A papírra vetett sorok ugyan megpróbálnak hű képet adni ország-világ lakodalmáról, de mindent leírni nem lehet. Még néhány szót a hajnalról. Az új asszonyok ekkor már „átestek a kontyoláson’". Menyecs- késen, hátrakötött kendővel a fejükön sürögtek, forogtak a vendégek között. Túrkevén azóta elhallgatott a nóta. Véget ért a lakodalom. S hazafelé az út két oldalán sarjadó vetések láttán a jobb, szebb életre való törekvés gon- d lata, a boldogabb jövő akarása érlelődik a lelkekben s csillog a tegnapi menyasszonyok, vőlegények szemében. „ Na*y iatrto.'.
