Szolnok Megyei Néplap, 1958. november (9. évfolyam, 259-284. szám)
1958-11-14 / 270. szám
1958. november 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Háztetőkön - éveken át Pólyák János ssajoli jelölt életútján Otszázkilenc fiatalt jelöltek tanácstagnak Befejeződtek az ifjúsági réteggyűlések Régi tanácstagok felől érdeklődöm, s azt mondja Czakó elv- társ, a szajoli tanács VB-titká- ra: ’ — Pólyák János bácsi is régi frontharcos. A Vöröshadsereg úton lakik, ha ugyan otthon van. Nincs otthon. A felesége mutat egy épülő ház tetejére. — Ott a gerincen ő az, aki kovácsol. Amíg onnan lekecmereg, jól szétnézek az újonnan épült lakásban, melynek homlokzatán egy tábla: Pólyák János ács és kőműves, öt tágas helyiség, kőalappal a fal, betonozva az előszoba. Az ablakok ezret érnek. Ahogy nézem, a ház legalább ötvenezer forint. — Hatvan — javít ki a közben megérkező Pólyák János. — Most építettem a régi helyett, öreg koromra megfelel. S kacsint hozzá, ami azt jelenti, hogy ötvennégy évvel még nem öreg az ember, meg hogy a „valahogy megfelel”-ben büsz- kélkedés van a kis palotára. Igaz, ott van még a Márton gyerek, aki nőtlen. Szerelő Szolnokon, s ki tudja, mikor kerít asszonyt a házhoz. A többiek — Anna meg János családot alapítottak már. Jánoséknál már a harmadik számú Pólyák János is kinőtt a bölcsőből. Az apa különben gépészmérnök. Az volt a szép pályafutás! Kezdte Szolnokon a Járműjavítóban lakatosinasként. Esti oktatáson tanult a gépipari technikumban. Elkerült Budapestre a finommechanikába, ahol ugyancsak esti tagozaton az egyetemet végezte el. Ezévben államvizsgázott. Hát ilyen az élet. Most már ilyen, de 1922-ben, amikor a BaMint ismeretes, ezév december 15 és 1959. január 31. között kicserélik a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagkönyveit. A tag- könyvcserét összeírás előzi meg. Szolnokon a Városi KISZ Bizottság ma délutánra hívta össze a város alapszervezeteinek titkárait, aktivistáit és összeíróit. kai fatelepet építették Szolnokon, egészen más volt. Püfölte a mester Pólyák Jancsi ácsinast, amiért lefordította a deszkáról a port. — Cukrászinasnak menj, ne kőművesnek. Ö azt szerette. Hej, szép munka is az, a csupasz földről megindulni az ég felé. Az égig persze nem jut el a kőműves, de tetőt, családi otthont húz új házasok, nagy családok, öregedők feje fölé. Az a nagy öröm. Takaros lakások mellett menni el, ahol gyerek kukucskál a muskátlis ablakból, s azt mondani rá: ezt a házat én építettem. Hogy mennyi az ilyen ház? Hm. A felszabadulás előtt alig. Már mint takaros, tágas, egészséges lakásokat alig épített. Kis vályogházakat vetett össze Ti- szapüspökiben, Besenyszögön, — Szajolban. Ez volt az ő területe. A teteje legtöbbnek nád. — Itt van a Lukács Dénesé ni. Ezt most tetőzöm. A gazdája munkás, Pestre jár dolgozni. — Huszonhétezer forint OTP kölcsönt vett fel, abból épít. Nemrégen Bognár Sanyi pályamunkás új házát csudálták a falusiak. Két éve házasodott, s már maga építette házba települt a menyecskével. Hát ennyi a különbség elvtárs. Dehogy csak ennyi. Ezt is ő mondja természetesen. Meséli több mint kétszáz ház történetét, amely keze alatt emelkedett magasra a felszabadulás óta. — Kétszáz cserepes, kétszobás, tégla, vagy tégla-alapú lakások. Lassan negyven éve járogat a kőműveskalapáccsal, ácstarisznyával háztetőről-háztetőre. Ha valaki, hát ő tudja, mit változott a világ. Szegények építője volt E megbeszélésen történik az összeírok kioktatása, az összeírólapok és bizonylati tömbök kiosztása. Az értekezlet után, november 20-án a KISZ alapszervezetek Szolnokon megkezdik a KISZ tagok összeírását. mindig, s most is az egykori szegények fundamentumára húz falat. — Tudni nem elég, el is kell mondani, mi az igazság. Én elmondom. Mindig magyarázom az embereknek. A régi kerületemben, a 17-esben, ahol tanácstag voltam, ott is kimondtam mindig az igazat. Most a 18-asba jelöltek. Sokan jöttek el a gyűlésre, ami nagyon jól esett. Pocsai Ferenc, Hegedűs Jóska, és a többi választóknak meg az esik jól, ha megyen az „öreg” ügyükben a tanácsházára. Jogtalan kívánság esetén egy lépést se tesz persze. S ezért is becsülik, az igazságosságáért. Szegényemberek reménységei, volt szegények most valósuló álmai, kis vityilók — verandás házak tetején tanulta az igazmondást. Borzák Lajos Sok szó esett az idén a kukorica és a silókukorica termesztéséről. A termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok, sőt az egyéni gazdák is keresik azt az utat, mely a több-olcsóbb termeléshez vezet. Ez érthető is, hiszen a kukorica egyik legfontosabb takarmánynövényünk. A sok kísérletező között előkelő helyet foglal-, nak el a kunszentmártoni Zalka Máté Tsz gazdái. Érdemes szemügyre venni — mennyire jutottak A közös gazdaság irodájában pontosan vezetett kimutatás tanúskodik a tejtermelés növekedéséről. Ez a következőket mutatja: Egy tehénné Tehén- összes kiÉV eső tejterm./l állomány fejt tej- mennyiség/1 1954 718 79 56 722 1955 1740 123 214 020 1956 2286 147 236 042 1957 3208 185 526 278 1958 3438 194 641 002 Negyvenkilenc — a megye KISZ szervezete által szervezett — gyűlésen hatezer új választó hallgatta meg az ugyancsak ifjú előadókat. Ifjú tűz, kiszista lelkesedés jellemezte Mezőtúron, Jászberényben, és mindenhol az ünnepélyes, helyenként kultúrműsorral is egybekötött gyűléseket. Hogyan tengődött a dolgozó ifjúság Horthy Magyarországa alatt —- erre emlékeztették a fiatalokat a szülők, az idősebbek; korunk lehetőségeiről szóltak az előadók; társadalmi rendszerünkhöz való ragaszkodásról vallottak maguk a fiatalok. Ifjak, lányok fejezték ki örömüket, hálájukat népi demokráciánknak a választópolgári jogért. S nemcsak szavakban, tettekben is jól sáfárkodik e jogával ifjúságunk. Az a tény, hogy Szolnok megyében ötszáz- kilenc kiszistát jelölnek tanácstagnak, beszél a fiatalokért. S Az egy tehénre eső tejtermelés tehát 1954-től kezdve fokozatosan emelkedett. Vajon kicserélték a tehénállományt? A gyengén tejelő egyedeket kiselejtezték — ez azonban csak kisebb részben oka a tejhozam növekedésének. A fontosabb ok: a takarmányozás megváltoztatása, korszerűsítése. Ebben az évben a Zalka Máté Tsz-ben hatféle kukoricát vetettek kísérletként Mv—5, Mv—1, Mv—39, 301/b, 339 és ME—344 fajtákat, 10—10 holdas parcellákon. A cél a talajviszonyoknak és az éghajlati adottságoknak legjobban megfelelő fajta megtalálása volt. A kísérleti fajták közül legeredményesebbnek az ME—344 termesztése mutatkozott. Ez a fajta holdanként 38,60 q cső vés termést adott. Ugyancsak kiváló eredménnyel járt az ehhez szorosan hozzátartozik az is, hogy szíwel-lélekkel veszik ki részüket a választás tennivalóiból. A jelölőgyűlésekre ők is szervezték á lakosságot, rend- betették a termeket, kultúrműsort adtak. Vasárnapra, a szavazás napjára hasonló a készülődés. A jászberényi járásban például huszonnégy, Karcagon tíz szavazóhelyiség dekorálását vállalták a KISZ szervezetek. Sok helyen a fiatalok lesznek az első szavazók is. Fegyverne- ken, Kengyelen, Karcagon úgy beszélték meg. hogy korán reggel zeneszóval, zászlóval indulnak együttesen szavazni. Aziránt sem lehet kétsége senkinek, mire adja szavazatát ifjúságunk. Nem az egykori inasévekre, falusi kiskanász- sorsra, diplomás hólapá tolók korára. A biztos jövőre, a szocialista társadalmi rendre adják voksukat a fiatalok. zetiek azonban még többre vágytak Az árterületen 23 hold siló- kukoricát vetettek. A terület — a szövetkezet össz-szántójához viszonyítva — nem nagy; a terméseredmény azonban annál ki- magaslóbb. A 260 centiméter magasra nőtt silókukorica holdanként 354 q értékes takarmányt adott, ami holdanként 52 mázsa keményítőértéknek és 4 mázsa emészthető fehérjének felel meg. Ez a mennyiség keményítőértékben 20 ezer 800 liter, emészthető fehérje értékben 8 ezer 100 liter tej előállítására elég. Az összterületen keményítő értékben 478 ezer 400, emészthető fehérje értékben 186 ezer 300 liter tej termelését teszi lehetővé a besiló- zott kukorica. Jó gazdának nem kell sokat számolgatnia ahhoz, hogy kiderítse: a kukorica, vagy a silóSzolnokon kezdődik a KISZ tagok összeírása — hl — Mint lett 718-ból 3438? — tanulságul a termelési tervek készítőinek 1920 és 1930-ban egyaránt a nők 0,2 százaléka végzett mindösz- sze főiskolát. Ez gyakorlatilag aranyit jelentett, hogy 1930-ban Szolnok város 32 ezer lakosából mindössze 64 nőnek volt középiskolánál magasabb képesítése. Ha pedig azt nézzük meg, hogy iskolavégzés után ki juthatott állásiba a multiban, akkor az esetek többségében azt látjuk, hogy csak az, akinek protekciója volt. Hiába közölt hirdetést sok fiatal érettségizett, nem nyílt meg előtte munkalehetőség A Szolnoki Újság 1932. szeptember 25—i számában olvasható: „Állást keres jelessel érettségizett országos tanulmányi ver. senyen díjat nyert ifjú. A legminimálisabb fizetésért is szolgálatba áll-’’ Ugyanilyen elszomorító képet mutat a kormánypárti Nemzeti Jövőnk 1934. április 1-i száma is. „Állástalan szellemi munkások ... munka nélkül élnek, munkára vágyó lélekkel. Mérnök, éveken keresztül selyemharisnyát köt, végzett gazdwsz irattárban, történetszakos tanár adóvégrehajtó.’’ Ha véletlenül munkához jut valamelyik érettségizett, vagy főiskolát végzett ifjú, ritkán történik meg. hogy saját szakmáiéban helyezkedhe- tik el. Ezt kénytelen megállapítani a Szolnoki Újság 1938. február 15-i számában „Tavaszt...” című cikkében. „A magyar ifjúság ma kenyérharcát vívja. Ez fagyasztja meg a mosolyt az arcukon, ez nyomja rá szájuk szélére a keserű vonást. Kicsi a küzdőtér, szűk a porond és kevés a kivilágított pozíció. Hősies lemondással cserélt pályát az ügyvéd — ügynök lesz, a tanár házitanító rabszolgának megy ... a tisztviselő pincérnek szegődik, hogy az éhenhalás elől megmeneküljön. Csoda-e, ha a fiatalság arcán kényszeredett az öröm?” De nemcsak Szolnok megyében, hanem az országban mindenütt ilyen a helyzet. A Jász- Nagykun Szolnok megyei Lapok 1937. június 27-i vezércikke foglalkozik a kérdéssel: ,,Sok a tanító” a cikk címe, mely megállapítja, hogy az állástalan tanítók száma 1929 óta folyton nő, évente I960—2000-el szaporodik és csak 480-al fogy. Nehéz volt a múltban a színház helyzete is. Bánki Róbert vándortársulata csak 8 napra tudta a színházépületet megkapni 1937-ben Szolnokon, mert a város szerződésileg mozinak engedte át a színház épületét, hogy ne álljon majdnem egész éven át üresen. Hogy miért kevés a színházlátogató, arra a Szolnok és Vidéke 1942. július 8-i száma megadja a feleletet. „Egy tisztviselő nem tud hetenként kétszer 5—5 pengőt kiadni jegyre, bármennyire is rajong a színházért.” A múltban nagy tömegeket mozgató ismeretterjesztő előadások úgyszólván nem voltak. A társadalmi élet irányításéban hangadó arisztokraták és dzsentrik csak azokat szerencséltették támogatásukkal, akik velük egy követ fújtak. Szabó Barna írja 1932-ben: „Móricz Zsigmond, Babits számára nem volt annak idején sem hivatalos fogadtatás, sem bankett, sem duma partner, amikor leszíveskedtek Szolnokra”. Ha azonban nem író, vagy művész, hanem az arisztokrácia valamelyik tagja akarta drága pénzen megörvendeztetni a nagyközönséget, egy-két tudálékos sületlenséggel, akkor mindjárt más volt a megyei dzsentri urak magatartása. A Horthy-fasizmusihoz hozzátartozott a szellemi terror. Különösen azon igyekezett, hogy a diákok között a haladó eszmék el ne terjedjenek. 1938-ban a kultuszminiszter rendeletet adott ki, mely szerint „Szigorúan tiltsák meg a tanulóknak a politizálást és politikai mozgalmakban való részvételt... a rendeletet megszegő diákot az ország ösz- szes iskolájából kizárják.’’ (Szol noki Újság, 19?8. június 14.) (Folytatása következik.) Mv—39 fajta termesztése: holdanként 34,50 q. Az eredmények n alapján határozták el, hogy jö- \vőre ebből a két fajtából terjesztik kukoricájuk nagyrészét. Ha az elmúlt évek feljegyzéseit vizsgáljuk a kukorica vetés- ' területének és termésátlagának ' növekedéséről, meglátjuk, hogy jaz párhuzamosan halad a tejho- Jzam emelkedésével. A szövetkekukorica ad-e többet... Nyilvánvaló, hogy a silókukorica — kereken és átlagosan háromszor annyit, mint a kukorica! A kunszentmártoni Zalka Máté Tsz gazdái ezért már tervkészítés előtt elhatározták: a most kezdődő gazdasági évben jelentősen megnövelik a silókukorica vetés- területét. Vágási Kálmán ß'jjaieä.a.d.’iim.et öreg este van már, de a vezetőségi ülés nem ér véget; csupán cigarettaszünetre kerül sor. Van mit megvitatni — zárszámadásra készülnek, akármivel nem lehet odaállni a tagság elé... Túróczi Mihály nagyot szippant a beáradó ködös, de mégiscsak friss levegőből. A közös gazdaság kovácsmestere három éve szövetkezeti tag. A viharos őszt követően kilépett — nem tetszett a szabálytalan „százalékoséi’'. Mikor hírét vette, hogy ismét munkaegységre dolgoznak a jásztelki Alkotmány Tsz-ben — elsők között ment vissza. — Ezt az elhatározást nem o’^zte meg annyi tépelődés mint a legelsőt: a belépést, — emlékezik. — Mint kívülálló 1400 Ft-nál nem igen kerestem többet havonta; ez évi jövedelmem 19—20 ezer forint között lesz. A háztáji hozamból hét sertésre szerződtem; a kés alá kerülőt inkább megvesszük. Azzal tesszük változatossá a ba- romfi-kosztot... Nem takarékoskodtunk ugyan a tyúkfélével, mégis van belőle odahaza még körülbelül negyven .. No, viszontlátásra, folytatjuk az ülést! Az elballagó újságíró arra gondol, hogy könnyű sora van a jásztelki tanítónak, ha valamelyik diákja a szövetkezeti életről kérdi. A tanító ugyanis nem más. mint Túróczi Mihály tsz-gazda fia — saját tapasztalataiból nem n°héz megfelelnie az érdeklődőnek. ■,,
