Szolnok Megyei Néplap, 1958. november (9. évfolyam, 259-284. szám)

1958-11-12 / 268. szám

1958. november 12. SZOLNOK MEGYEI NfiPLAP 3 ... az óvónő A Marx parki óvodában csend van. A gyerekek sétálni mentek, a játékokkal dúsan felszerelt, ra­gyogó padlózató teremben csu­pán egy kisfiú árváskodik, aki nem mehetett a többiekkel, hi­szen fontos tisztséget tölt be, — mint ahogy büszkén mondja: ő a napos, ő vigyáz az óvodára. Megdicsérjük az éber őrséget, és bekopogtatunk az irodába Dr. Molnár Gézánéhoz, a gyerekek közkedvelt Gabi óvónénijéhez. Kicsit meglepődik a kérdésen, de azután folyamatosan válaszol, mint olyan ember, aki magá­ban már többször tisztázta, és le­tárgyalta ezt a kérdést. — Nem hiszem, hogy akadna olyan ember Magyarországon, aki gyerekekkel foglalkozik, aki látja, hogy a mi népi államunk, társadalmunk összefogott ereje milyen óriási összegeket költ legnagyobb kincsünkre, a gyer- 'mekekre, az ne értene egyelt leg- messzebbmenően a Hazafias Népfront célkitűzéseivel. — Ha csak a saját óvodán­kat vesszük példának, máris nagy szerű eredményről számolha­tunk be. A férőhelyek száma né­hány év alatt harminccal emel­kedett és két óvónővel több fog­lalkozik a kicsikkel. 1951—52-ben még sok mindenünk hiányzott. Játékok, konyhai felszerelés, és sok más apróság. Ma semmiben sincs hiányunk, és ha volna is, a legrövidebb időn belül pótol­nánk azt. Fizetésünket is rendez­ték és mint ahogy hallottuk, a jövő évben további javításra van kilátás. — A növekedés nehézségeihez tartozik az, hogy nagy a gye­reklétszám, amely egy-egy óvó­nőre jut. Ez nálunk a szűk ke­resztmetszet. De nem kételke­dünk benne, hogy néhány év alatt ez a nehézség is a múlté lesz. Még valami személyi ..ügyet” is: lakásunkat bővítet­tük, ehhez a bővítéshez OTP köl­csönt kaptunk. így hát családi tervünket is sikerült teljesíte­nünk. ... az ügyész Dr. Kiss Endre, a Megyei Ügyész­ség vezetőjének irodája igen for­galmas hely. Jönnek a panaszt- tevők, az egyszerű emberek kü­lönböző sérelmeikkel, ügyészek jelentéstételre, irodai dolgozók dossiékkal. Elég nehéz feladat megtalálni azt a bizonyos tíz per­cet, amig az interjúalany — je­len esetben megyénk törvényes­ségének legfőbb őre — félbe tud­ja szakítani munkáját, hogy ő is feleljen a kérdésre. — Elég sok alkalmam van ar­ra, hogy betekintsek a megye lüktető életébe. Látom dolgozó társadalmunk mélységes megbe­csülését, békéért folytatott küz­delmét és azt a kérlelhetetlen- séget, amellyel a dolgozók óriási többsége viseltetik a bűnözőkkel, elsősorban a társadalmi tulaj­don tolvajaival és rendszerünk ellenségeivel szemben. — A magam munkáját is eb­ből a szemszögből ítélem meg. Nekünk — ügyészeknek — az a feladatunk, hogy a törvényessé­get betartsuk, és betarttassuk, hogy az állampolgárok élhesse­nek jogaikkal, de ugyanakkor pontosan teljesítsék kötelessége­iket népi államunkkal szemben. Sokrétű, és érdekes feladat a mi­enk. Foglalkoznunk kell azzal, hogy a büntető ügyekben a ter­heltek jogait védjük, ugyanak­kor azzal is, hogy egyetlen bű­nös sem menekülhessen a meg­érdemelt felelősségrevonás elől. Persze, arra is ügyelünk, hogy a törvény éle elsősorban az osz­tályidegen megátalkodott bűnö­zők felé irányuljon. A megté­vedt dolgozót nevelő jellegű in­tézkedésekkel igyekszünk visz- szavezetni a társadalomba. — Ez azonban csak egy része munkánknak, — folytatta dr. Kiss Endre. — Egyik legfonto­sabb munkánk a munkajogi pa­naszok kivizsgálása és ügyészi óvás emelése azokban az esetek­ben, amikor úgy érezzük, hogy a dolgozónak van igaza. Régen a Horthy-rendszerben az ügyész­ség csak vádhatóság volt. Ma már foglalkozunk nyugdíjügyek­kel, sőt lakásügyekkel is. A dol­gozók pedig, akik kilométerekre kerülték el a Horthy-korszak ügyész-hivatalait, ma már biza­lommal ülnek le nálunk, mert tudják, hogy jogos panaszaikra orvoslást találnak. Ezért vagyok büszke hivatásomra, és ezért lá­tom a mi rendszerünkben bizto­sítva a dolgozó ember jogait. ... a színész Végetér az előadás, összecsa­pódik a függöny. Csendes Imre főhadnagy, a Szélvihar című da­rab egyik hőse, aki saját édes­anyja halálán keresztül ismerte meg az ellenforradalom bitang- ságát, lemossa az arcáról a fes­téket és visszaváltozik Halász Lászlóvá, a fiatal színésszé. — Másodszor szavazok életem­ben. Amikor először szavaztam a Népfrontra, emlékszem mind­annyian piros szekfűt kaptunk. Főiskolai hallgatók voltunk és nagyon büszkék arra, hogy ilyen fiatalon fontos állampolgári jo­got gyakorolhatunk. Most nem kapok piros szekfűt, de az ünne­pélyes hangulatom megmaradt. Budapesten szavazok, mert ott van még az állandó lakásom. El is gondolkoztam, hogy tulajdon­képpen mit is kaptam én? Hát először is azt, hogy egy kispa­raszti apának gyermeke ösztön­díjas főiskolai hallgató lehetett, ez már maga is a régivel szem­ben gyökeres változást mutat. — Mit mondjak még? Tisztességes megélhetésem van, jó szerepeket kapok, és tudok fejlődni. A vá­gyam : még több nagy szerep meg­formálása. Jelenleg szorgalma­san készülők a Vitézek és hősök című darab egyik érdekes és je­lentős szerepének, a katonának a megformálására. Három ember, három véle­mény. Mindegyik a maga fog­lalkozásán keresztül méri le a mai életet, és mindegyik egy megállapításra jut: erre az élet­re, szép jövőnkre vasárnap mondjuk ki az igent. Hernádi Tibor ■ «■'.•wenww tum Herceg József 12 hold földön gazdálkodik Tiszaug községben. Mindenki úgy ismeri, mint a kö­telességteljesítés példaadóját. — Szorgalma is közismert. Nem csoda tehát, hogy községi válasz­tókerületében újra jelölték ta­nácstagnak. Takács Vendel elvtársat, a Szol­nok megyei KISZ bizottság tit­kárát a mezőtúri választók je­lölték megyei tanácstagnak. — Nagyon sokan jelentek meg je­lölésén. Nem csoda. A megyében sokan ismerik, szeretik a fiata­lok s az idősebbek is a mindig optimista, mindig lelkesedő ifjú­sági vezetőt. — Azután igyekez­zél haza, várunk, a fiad is, én is — bú­csúztatja Béres Pál jászdózsai tsz-elnököt a felesége. Igyekszik Is mindig, csakhát sok a munka a szö­vetkezetben, ez évben alakult, még most rakják le az alapot. Meg az emberekkel Is foglalkozni kell. Csa­ládi és közügyekben sokan Jönnek hozzá. A középparasztből lett szövetkezeti elnökben nemcsa'i a Kossuth Tsz negyven tagja bí­zik, hanem a község választói Is. Megyei tanácstagnak jelölték. ni, az áru eladatlan maradt, úgy­hogy az üzemek nagyrésze nem tudott teljes kapacitással dolgoz­ni, sőt nem egy be is csukta ka­puit. A válság éveiben viszont egész iparágak semmisültek meg. A nagymuitú és nagyjelentőségű szolnoki fűrészipar gépei pedig többet álltak, mint dolgozta k, úgy, hogy a 40-es évekre teljes válságba kerültek. A Szolnoki Papírgyár 1937-ben kénytelen volt beszüntetni fizetéseit, de még 1938-ban is messze volt a kibontakozás lehetősége. Az ipari válság hihetetlen mértékben megnövelte a Szol­nok megyei munkásság nyomo­rát. A nyomor nem kerülte el a középrétegeket sem. A szolnoki újságok éveken keresztül cik­keztek a szolnoki kisipar válsá­gáról és volt olyan időszak, ami­kor majdnem minden számban szó esett valamilyen formában a munka-nélküliekről ég az inség- enyhítő akciókról. Csoda-e, ha ilyen körülmények között tömegével szedte áldoza­tait a tüdővész, a magyar beteg­ség, s hogy egy-egy járványnak számtalan emberélet esett áldo­zatul. Az alispán körrendeletét adott ki a tüdővész elleni küz­delemről, de ugyanakkor meg­jegyezte, hogy tüdőkórház léte­sítését még nem tartja keresztül- vihetőnek. A megye hivatalos vezetői el akarták hárítani. s fe­lelősséget magukról és az egész- légügyi kérdések megoldatlansá­gáért a kóborló cigányokat tet­ték felelőssé. A birtokát elherdáló dzsentri Szolnok megyében is ellepte a megyei és egyéb közhivatalokat. Az így szerzett hatalommal biz­tosították társadalmi helyzetü­ket. A nagy nehézségekkel be­hajtott adót sem arra használ­ták fel, hogy a lakosság anyagi és kulturális szükségleteit kielé­gítsék, hanem például dr. Tóth Tamás szolnoki polgármester orvosi költségeit fizették ki be­lőle. Amikor megyeszerte szám­talan szegényparasztnak még lakóházát, utolsó bútordarabjait, állatait is elárverezték, dr. Kiss Ernő felsőházi tagnak, a megye egyik legnagyobb birtokosának megértőén elengedték adótarto­zását. Minden eszközt megragadtak arra, hogy kifejezésre juttassák a dolgozóktól való különállásu­kat. A névjegyekre nyomtatott családi címerrel, valamint a kí­nos pontossággal és következe­tességgel használt nemesi elő- névvel akarták dokumentálni, hogy többre hivatottak, mint az „alacsony származású” tömeg. Návai Imre törökszentmiklósi TB szolgabíró nem tette le kezé­ből a bikacsököt és pofozta, verte az ügyes-bajos dolgaikat intéző ügyfeleket. Misére vi­szont úgy vonult, hogy ősi szokás szerint kivont karddal hajdú lépkedett előtte. A Szolnoki Tisza Evezős Egy­let az úri osztály sportegyesüle­te volt, ahová a középosztály fiai nem juthattak be. Mikor a Szolnoki Munkás Testedző Egy­let tagjai éppen csak fenn tudták tartani egyesületüket, a Jász- Nagy-Kün Szolnok Vármegyei Agarász Egylet virágzott. Nem csoda, hisz „a magyar agarászat- ban vármegyénk földbirtokosai mindenkor vezető szerepet vit­tek’’. (Scheftsiik György: Jász- Nagykun - Szolnok vármegye múltja és jelene, 312. old.) Az uralkodó osztály és kiszol­gálói elkülönülésére jellemző volt, hogyan viselkedtek 1932- ben, a polgári fiúiskola jubileu­mi ünnepsége alkalmával. ,,So­kan ezek közül a díszes urak közül ifjú korukban a polgári fiúiskolába kényszerültek... a konjunktúra fajtisztaságuk, vagy családi nexusaik jobb pozíciókba juttatták őket, ahol már úgy, vélik, nem naay dicsőség szá­mukra, hogy ilyen „polgári isko­lát végeztek... tüntetőleg távol maradtak az ünnepségről, leta­gadták volt tanulói mivoltukat és nem léptek be a volt isko’a- társak szövetségébe, mert ott nagyon demokratának ígérke­zett a társaság számukra.” (Sza­bó Barna: írások. 1932. júniusi 30. old.) Ez volt a Horthy-fasizmus Magyarországa. Munkanélküli­ség, nyomor az egyik oldalon1 dús élet a másik oldalon. ! (Folytatása következik.) ' Szuróczki Istvánnét (a kép baloldalán) a jászkiséri tanács vb. el­nökhelyettesét a Kossuth Termelőszövetkezetben jelölték megyei tanácstagnak, ő is a szövetkezetben dolgozott 1953-ig férjével együtt. Szuróczkiné azóta volt járási nőtanácstitkár, dolgozott a járási tanácsnál s ez évben került vissza ismét Jászkisérre. <ll!l!IIIIIIIIIIIINIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII!lllllllllllllllllllllllllllíllllill!llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll|||||||||||||||||||||||||||||||||||l!lllllil Lemezjátszós rádió, televízió a fiataloknak Október végén KISZ szerveze­ttet alakított a jásztelki Tol- l/buchin Termelőszövetkezet ifjú­sága. Az alakuló gyűlésen Beré- tnyi Ferenc, alapszervezeti párt- !<vezetőségi tag vázolta a fiatalok ,előtt, mit is ielent a Kommunis­ta Ifjúsági Szövetség tagjának 'lenni. ' Ekkor ígérte meg Lázár elv­társ, a szövetkezet elnöke, hogy mindenben támogatja a tsz KISZ szervezetet. Beváltják Ígéretüket az idő­sebb szövetkezeti dolgozók. Nem­rég világvevő lemezjátszós rádi­ót és televíziót kaptak a kiszis- ták. Ez évi jó munkájuk jutal­ma ez s előleg a következő esz­tendőre. Miért szavaz a Népfrontra... A NÉP JELÖLI JEI

Next

/
Thumbnails
Contents