Szolnok Megyei Néplap, 1958. november (9. évfolyam, 259-284. szám)

1958-11-12 / 268. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1058. november 12. fe?‘Ä.LE Eisenhower és a gyászruha Az Egyesült Államokban vé­gétért a választási színjáték. A hosszú hónapok óta folytatott rádió-, televízió-, sajtó- és rek­lámhadjárat után az egyszerű amerikai végre a szavazóurna elé léphetett, s dönthetett arról, kit választ, köztársasági vagy de­mokrata párti szenátort, képvi­selőt, illetve kormányzót. Lead­hatta szavazatát a sokszoros mil­liomos Rockefellerre, Harriman- ra, vagy a monopóliumoknak, trösztöknek a választáson fellé­pő bármely más képviselőjére. A választás eredménye: a ha­talmon lévő köztársasági pártnak a vártnál súlyosabb veresége. A szenátusban a demokrata párt 62 mandátumával szemben a köztársasági pártiak csak 34 mandátumot mondhatnak magu­kénak. Az új képviselőházban 283 demokratapárti képviselő mellett csupán 151 republikánus képviselő foglal helyet. Ugyan­akkor a most megválasztott kormányzók közül 24 került ki a demokrata párt soraiból és mindössze 8 a köztársasági pár­téból. — így, mint a londoni Reuter Iroda a választásról szó­ló beszámolójában rámutat: „Eisenhower szerdán az Egyesült Államok történetének első olyan elnöke lett, aki kormányzati ide­je alatt háromszor érte meg, hogy a kongresszus többségét az ellenzéki demokrata párt alkot­ja”. Érthető tehát, hogy Eisen­hower sötét gyászruhában jelent meg szerda esti sajtóértekezle­tén és szomorúan hajtogatta: „csak annyit mondhatok, nagyon csalódtam”. Az amerikai kisember és a választások Az amerikai kisember, a mun­kanélküliségtől fenyegetett, vagy már részleges, sőt teljesen mun­kanélküliségre kárhoztatott mun­kás, az igen számottevő eladat­lan termékfelesleggel rendelke­ző, s ugyanakkor növekvő adók­kal sújtott farmer persze nem Rockefeller és Harriman, nem Ford és Du Pont között akart választani. Amikor leadta vok- sát, a demokrata párti szenátor, kormányzó vagy képviselőjelölt­re, az uralmon lévő Eisenhower ■—Dulles kormány bel- és kül­politikája felett mondott ítéletet. Amerika, „a korlátlan lehető­ségek hazája” immár csakriem hatmillió polgárának képtelen nyugodt megélhetést, megfelelő munkaalkalmat biztosítani. Az ipari pangás, az acéltermelés, a gépkocsigyártás nagyarányú visszaesése, a mezőgazdasági áru­készletek felhalmozódása, a rész­letfizetésekbe belegabalyodott munkások, farmerek, kispolgá­rok fizetésképtelenné válása, a vásárlóerő csökkenése, alapjai­ban rázta meg az Egyesült Ál­lamok egész gazdasági életét. Ez az állapot mindinkább hasonlí­tani kezd a 30-as évek válság- jelenségeire. A jelenlegi kormányzat ugyan­akkor a csőd szélére juttatta az amerikai külpolitikát. E zsák­utcába jutott külpolitikának egy-egy állomása. Korea, Liba­non, Tajvan stb. mindig új vi­lágháborús veszélyt jelentett. Ennek a gazdasági anarchiába, külpolitikai zsákutcába torkolló politikának mondtak nemet ked­den az a^-'Vai választópolgá­rok- trzmillióL Elég okos lesz-e Eisenhower — betartják-e választási Ígéreteiket a demokraták? Hogy az amerikai átlagember miért szavazott a köztársaságiak helyett a demokratákra, azt na­gyon jól tudják Washingtonban és New Yorkban is, a Pentagon­ban és a Wall Street-en is. Mint a Combat című francia lap meg­állapította, most „Eisenhower józan eszére hárul, hogy levonja a keddi választások tanulságait". Az első köztársaság párti meg­nyilvánulások azonban nem ezt mutatják. Azt remélik, hogy a déli, fajelméleten nevelkedett, demokratapárti és reakciós köz- társasági pártiak nemhivataios koalíciója továbbra is fennma­rad. Az U. S. News And World Report című lap véleménye sze­rint „az üzleti köröknek az új kongresszusban ülő képviselői biztosak lehetnek abban, hogy az új kongresszus együttérez ér­dekeikkel”. Nyugateurópai meg­figyelők viszont azt hangoztat­ják,, hogy a nagy demokrata­párti többség mellett alaposan „meg lesz kötve” Eisenhower ke­ze, s a mostani választások ered­ményének jelentős hatása lesz majd az 1960-ban esedékes el­nökválasztásra is. A demokrata párt ugyanis olyan helyzetben van, hogy sikerrel pályázhat az elnöki székre. Természetesen sok függ attól, hogy a demokrata párt eleget tesz-e a választása hadjáratban hangoztatott ígéreteinek, s több­ségét felhasználva rábírja-e a republikánus kormányt az ame­rikai bel- és külpolitika irányvo­nalának megváltoztatására. Miéri utazott Couve de Murvllle Londonba? Heuisg nyugatnémet szövetségi elnök után ismét előkelő vendé­ge volt a szigetország fővárosá­nak. Ezúttal Couve de Murville francia külügyminiszter látoga­tott el Londonba. Heuss látoga­tásához hasonlóan, az ő sem egyszerű udvariassági gesz-] tus. Couve de Murville útját1 elsősorban azok a mélyenszántó ellentétek tették szükségessé,^1 amlyek Nagy-Britannia és Fran-i' ciaország között az európai kő-' zös piac és NATO átszervezési] terve miatt fennáll. Az európai közös piát a. nyugateurópai országok gaz-) dasági integrációjának fokozását] szolgálná. Franciaország azt re-> méli, hogy a közös piac révén ki-i szoríthatja Nyugat-Európábpl) Angliát, s megszerezheti a gaz-( dasági vezetőszerepet ezekben) az országokban. Nagy-Britannia természetesen) nem nézi jószemmel szövetsége­sének ezeket a próbálkozásait. Az angol gazdasági életnek külö­nösen amióta elvesztette tenge­rentúli érdekterületeinek jelen-< tős részét, nagy szüksége vám arra, hogy megkapaszkodjék az< európai piacokon. Nem véletlen í tehát, hogy az angol és a fran-< cia külügyminiszter tanácskozó-) sairól kiadott szűkszavú közle-< mény a közös piacról folytatott; eszmecserét helyezte az előtér-] be. A másik igen lényeges ellen-) tét. amely Franciaország és an-< goi szász szomszédja között fenn-) áll, a NATO-álszervezési (ervel miaff robban! hf< Franciaország, mint ismeretesé a NATO eddigi angolszász veze-) tését háromhatalmi direktórium­mai igyekszik felváltani, amely­nek az Egyesült Államok és Anglia mellett magátólértető- dően Franciaország lenne a har­madik tagja. De Gaulle szeretné helyreállítani Franciaország nagyhatalmi tekintélyét. Ennek a célnak a szolgálatában áll a francia atombombagyártás kö­vetelése, s most az északatlanti szervezet átszervezésére irányu­ló javaslat. A háromtagú NATO-direktó- rium gondolatát azonban nem­csak a vezetésben eddig érdekelt két angolszász hatalom fogadta hűvösen, hanem a NATO csak­nem valamennyi tagállama. A kis NATO-országok — hozzá kell tenni joggal — attól tarta­nak, hogy így még kevesebb be­leszólásuk. lesz a szervezet ügyei­nek irányításába. A nagyobb há­taknak — elsősorban Nyugat- Németország és Olaszország egy­általán nem tartják olyan nagy­hatalomnak Franciaországot, amely megelőzhetné őket ,A NATO-protokollban”. A francia külügyminiszter angliai útja nem járt sikerrel. Erre mutat­nak mind az angol, mind pedig a francia lapok első kommen­tárjai. A londoni Financial Ti­mes például megállapította „A francia külügyminiszter londoni tárgyalásai arra vallanak, hogy a közeljövőben igen csekély re­mény van kielégítő megállapo­dásra, ha csak a franciák gyöke­resen nem változtatnak maga­tartásukon”. Couve de Murville londoni kudarca a világ-közvéle­mény előtt szemléltetően bizo­nyította azt a súlyos válságot, amelyet a NATO — a többi ag­resszív csoportosuláshoz hason­lóan — mostanában átél. II Megyei Választási Elnökség közleménye A Megyei Választási Elnökség az alábbiakra hívja fel megyénk választóinak figyelmét: A választási törvény módot nyújt arra, hogy a választók vég­leges névjegyzékének összeállí­tása után a névjegyzékből kima­radt, választójoggal rendelkező személyek pótnévjegyzékbe való felvételüket kérhessék. Ezért a Megyei Választási Elnökség fel­hívja a választójoggal rendelke­zőket, hogy a választás napjáig győződjenek meg arról, hogy sze­repelnek-e, fel vannak-e véve a választók végleges névjegyzéké­be. Ezek a névjegyzékek a taná­csok végrehajtó bizottságainál tekinthetők meg. Amennyiben a végleges névjegyzékben nem sze­repelnek, kérjék a tanácsok vég­rehajtó bizottságainál felvételü­ket. A választás napján csaj? azok szavazhatnak, akik a választói névjegyzékben, vagy pótnév­jegyzékben szerepelnek. Azon­ban ezen kívül az állandó lakás szerint illetékes tanács végrehaj­tó bizottsága által kiállított iga­zolással rendelkezők is kérhetik ideiglenes tartózkodási helyü­kön pót-névjegyzékbe történő felvételüket, ha állandó lakhe­lyükön a névjegyzékbe fel van­nak véve. Az igazolást tehát azon válasz­tójogosult személyek kérjék az állandó lakhelyük szerint illeté­kes tanács végrehajtó bizottsá­gától, akik a választás napján állandó lakhelyüktől távol tar­tózkodnak munkavállalásból, ki­küldetésből, kórházi ápolásból, üdülésből, látogatásból, stb. ki­folyólag. Az igazolást a tanács végrehaj­tó bizottsága a választói név­jegyzék alapján állítja ki. Az igazolás alapján és birto­kában a választójogosult keres­se fel a hét még hátralévő nap­A HORTHY­iiikce jaiban, tehát a választás napjái ideiglenes tartózkodási helyéne! végrehajtó bizottságát közséi ben, vagy városban s kérje az ottani pót-névjegyzékbe va! felvételét. Itt az igazolás felmu tatóját pót-névjegyzékbe veszil személyi igazolványának bemu­tatása mellett. A fenti igazolás akár szemé' lyesen, akár levélben, vagy zátartozó utján is kérhető. Kivételes esetben az igazolás­sal rendelkező választókat a sza­vazatszedő bizottság is felvehe­ti a pót-névjegyzékbe a szava­zás napján. A Megyei Választási Elnökség az elmúlt napokban a Néphad­seregünkből leszerelt választójo- gosultakat ezúton is felhívja, hogy a leszereléskor kapott iga­zolással jelentkezzenek állandó lakhelyük községi, vagy városi tanácsának végrehajtó bizottsá­gánál pót-névjegyzékbe való fel­vételük végett. A választási elnökség továbbá szükségesnek látja felhívni a szavazás zökkenőmentes lebo­nyolítása érdekében a választó­kat arra, hogy a szavazáskor vi­gyék magukkal a tanács végre­hajtó bizottságától kapott „Ér- tesítés”-t, amelyen fel van tün­tetve, hogy a választók névjegy­zékében milyen sorszám alatt vannak felvéve, valamint, hogy mely szavazóhplyiségben kell szavazni. Ha azonban valaki ilyen értesítést elnézés miatt nem kapna, vagy az értesítés elkallódik, ez a szavazásnak egy­általán nem akadálya, tehát ez esetben is lehet szavazni. Helyes, ha a választók az el­múlt napokban kifüggesztett vá­lasztási hirdetményt mindenütt elolvassák. A választási hirdet­ményeken a választási elnökség közhírré tette a szavazókörök számát, a szavazóhelyiségekei és azt, hogy azokhoz mely válasz­tókerületek tartoznak, valamint- egyéb tudnivalókat. A szavazás zavartalan lebo­nyolítását a választási hirdet­ményben közöltek ismerete elő­segíti. Megyei Választási Elnökség kedett, de a vezetői, a szegény­parasztság árulóivá váltak. Nagyatádi megegyezett Bethlen­nel és egy, a nagybirtokosok ér­dekeit szolgáló látszat földre­formmal igyekezett kielégítem a magyar parasztság földéhségét. Akik akkor földhöz jutottak, azok között csendőröket, katona­tiszteket, kulák-„vitézeket”, régi közigazgatási tisztviselőket talál­hatunk. Például Almássy Sán­dor Szolnok megyei főispánja 80 holdas pomázi birtokát 300 hold­ra egészítette ki, úgy hogy emiatt a pomáziak nem is kap­hattak földet. Hogy a Nagyatádi-féle „föld­reform“ milyen messze volt a földkérdés igazi megoldásától, arra nagyon jellemzőek a megye földbirtok megoszlására vonat­kozó adatok is. 1937-ben a Jász- Nagy-Kun Szolnok megyei La­pok közlése szerint a megye területéből 0—50 holdas bir'ok 48 ezer, összesen 450 ezer volt, 50 holdon felüli birtok 2200 ösz- szesen 450 ezer hold. Ebből ezer holdon felüli földterület van 50 birtokos kezében, tehát a megye lakosságának egyszázad százalé­ka a föld 17 százalékát foglalta eL Hasonló képet mutatnak a varosok, illetve községek adatai is. A Horthy-korszak szomorú éveiben a meglévő ipar sem tu­dott fejlődni. A tömegek a nyo­mor miatt nem tudtak vásárod I Az ellenforradalom végrehajtói | Szolnok megyében ■« A TIT Szolnok megyei szervezetének munkaközössége tu- W dományos pontossággal és igény ességgel megírt tanulmányt ál- >> lított össze Szolnok megye dolgozóinak életéről a Horthy-kor- >> szakban. A tanulmányból részleteket közlünk folytatásban. Ol- !<< vasúink a. Horthy-korszak gyűlöletes, népelnyomó politikájának ■<( eleddig ismeretlen Szolnok megyei vonatkozású részleteiről sze­rt reznek tudomást az első világháborútól napjainkig. mi mozgalmakból keresetképte­lenné váltak segítségére nincs szükség, mert „legtöbben a va­gyonos osztályhoz tartoztak”. A háború után a békés építés helyett a fokozódó nyomor kor­szaka kezdődött. A Jász-Nagy­kun Szolnok megyei Lapok arról panaszkodik, hogy „leírhatatlan a nyomor’’. Az ország vezetői nem ezzel a kérdéssel foglalkoz­tak. „A nemzetgyűlés folytonos viszálykodás között a párt-tu- sákban merül ki.” • A z imperialisták segítségével levert forradalom után a föld­kérdés továbbra is megoldatlan maradt. A parasztság folytatta harcát a földért, pártba szervez­» Az ellenforradalom vérengző (különítményei Szolnok megyét »sem kerülték el. Minden bírói (eljárás nélkül sok hazafit végez- >t-k ki. A hírhedt Héjjas-külö- cnítmény 1920. április 28-án a »szolnoki fogházból tizennyolc (kommunista foglyot hurcolt el >és koncolt fel. „Egy időben min- Idenkit kommunistának mond­nah, akinek más volt a vélemé­nnyé, védekezni nem is lehetett.” »(Szabó Barna: írások. 1932. II.) > Hogy kik voltak az ellenfor- sradalom véreskezű pribékjei, azt ^Szolnok város polgármestere , maga Is megírja. 1920. december ]7-én kelt felterjesztésében meg­állapítja- hogy az ellenforradal-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents