Szolnok Megyei Néplap, 1958. november (9. évfolyam, 259-284. szám)
1958-11-11 / 267. szám
4 SZOLNOK MEGVH NÉPLAP 1958. november 11. fl Mezőgazdasági Gépjavító jövőjéről — a munka becsületéről A Szolnoki Mezőgazdasági Gépjavítóban néha hallani ólyan hangokat, hogy „itt nincs jövője az embernek, nem lesz elég munka, idővel megszűnik a műhely”, stb. A tények mást igazolnak. A vállalatot a jövő évre is bőségesen ellátják munkával. Hogy mást ne mondjunk, a megyében 1959-re 11 millió forintot irányoztak elő istállógépesítésre. A vállalat kapacitása ilyenértékű munka elvégzésére kicsi. S más megyében is kellene ilyen jellegű munkát végezniük. Jó, jó — mondhatják erre az akadékoskodok, — de a motorszerelőknek akkor sem lesz elég munkájuk. S a közelmúltból hozhatnak — s hoznak Is — példát érré. Ezzel kapcsolatban sincs igazuk. Januárban ugyanis a kereskedelmi szervék kiiktatásával ezer új motort kap a vállalat Ezeket építik be az elhasznált, az üzemben generálozásra kerülő motorok helyett. A generálozás után ugyanígy, motorcseréyel történik a javítás. Épül a Diesel javító üzemrész is. A mezőgazdasági gépjavító vállalatok közül egyedül a szolnoki javítja majd az elromlott Diesel motorokat. Az új csarnokba korszerű, különleges célgépeket kapnak erre a célra. A vállalat terve — értékben kifejezve — az 1958. évi 13,5 millióról a következő évben 21 millióra növekszik. Nem attól kell tehát félni, hogy jövőre nem lesz munka, hanem azon gondolkozni, hogy megfelelő szakembereket biztosítsanak a feladatok megoldása érdekében. Persze, ehhez nem elégséges — s nem is elsődleges — űj szakemberek felvétele. Elsősorban a régi vezetés hibájából az üzemben eluralkodott liberalizmust, fegyelmezetlenséget kell felszámolni, növelni a munka termelékenységét. Ez szükséges, s van is erre mód. Bizonyítja ezt többek között az, hogy az ország mezőgazdasági gépjavító vállalatai között a szolnokißan a legalacsonyabb az egy főre eső termelési érték, mindössze 27—30 ezer forint, míg más, hasonló — adottságú vállalatoknál éléri a negyvenet is. Ez jórészt annak a következménye, hogy eddig a műszaki vezetőket nem vonták felelősségre, s azok nem léptek fel erélyesen a lógás, a csalások ellen. Uralkodóvá vált a liberalizmus. A vállalat új vezetője kemény kézzel igvekszik rendet teremteni. Egyesek neheztelnek rá emiatt, s azt mondják: „Eddig nem hajtott minket senki, mégis rendben ment minden.” — Nos, az egy főre eső termelési érték alakulása s az a tény, hoev a régi vezetői, s munkatársaiból több embert a népvagyon herdálásért bíróság elé állítottak, azt igazolja, hogy mégsem volt minden rendben. Világosan és félreérthetetlenül le kell szögeznünk, — s ez a gépjavító becsületes dolgozóinak Véleménye, —• hogv nem a az jóvezető aki elnézi a lógást a fegyelmezetlenséget, a laza normákat. Mivé lenne az ország ha mindenki csak azt nézné, hogyan bújhat ki a kötelesséc teljesítés alól, hogyan szerezhet munkatársai rovására érdemtelenül is pénzt. Akad ilyen ember a gépjavítóban nem is egy. A közelmúltban például az egyik munkás arra kérte az igazgatót, engedje el a városba mert hivatalos ügyben a MEDOSZ-hoz hivatják valamilyen értekezletre S mivel hivatalos ügyben van távol, fizessék is a városban töltött időt. Az igazgató elengedte Néhány órával később ő is bement a városba s mit lát; a ME- DOSZ helvett az e'”’ik italboltból jön ki — tántorogva az illető. Mint kiderült, az esész értekezlet-história előre kieszelt ürügy volt csupán a lumpolásra. De nem csak a munkafegyelemmel, a teljesítménnyel kapcsolatban is van tennivaló a gépjavítóban. Az egyik munkás például azt sérelmezte hogy egV bizonyos fajta csöleszúrást az arra engedélyezett 15 perc alatt — nem lehet elvégezni. — Ekkor a vállalatvezető vette kezébe az ügyet. Kiderült, hogy különösebb Sietség nélkül négv perec alatt el lehet végezni ezt a munkát. Számtalan ilven példát lehetne felsorolni, amik azt bizoműtiák, hogy akadnak olyan emberek akik üzemi nyelven szólva „átverik“ a normást. S a » .......aki vezetők nem sokat te sznek ez ellen. Nem mindegyikőjük ismerte még fel az e^véni és a társadalmi érdek ma már elválaszthatatlan összefüggését. Nem arról van szó, hogy haj- csárkodjanak beosztottaikkal, — hogv a régi pallérmódszereket elevenítsék fel. Ez is megalázó, a szocialista rendszerben nem tűrhető eljárás volna. De aZ is nyilvánvaló, hogy a termelőmunka zavartalanságát nekik is biztosítani kell nemcsak a munkafolyamatok megszervezésével, műszaki tanácsokkal, hanem a nagyüzemi termelésben nélkülözhetetlen fegyelem, felelősségérzet, a munka becsületes megkövetelésével is. Az előző hónapokhoz viszonyítva az utóbbi időben van javulás ezen a téren. Jótékony hatása nem csak a termelés növekedésében mutatkozik, hanem abban is, hogy az átlagkereset a múlt hónapban kb. 200 forinttal magasabb volt, mint azelőtt. Azt hisszük, ezt csak üdvözli mindenki. (si.) Hova vezet az italozás? Uj rendszámtáblával látják el a gépjárműveket Mint arról illetékes helyről hírt kaptunk a közeljövőben új rendszámtáblával látják el a gépjárműveket. A cserével egyi- dőben a Belügyminisztérium által szervezett ellenőrző csoport vizsgálja felül a gépkocsikat műszaki és tulajdonjogi szempontból. Megyénk Bács Kis Kun megyével van egy csoportban s ott a felülvizsgálatok, illetve a rendszámtábla cserék november elsejével már elkezdődtek. — Pontosan nem lehet tudni mi- kot kerül sor a Szolnok megyei gépjárművek felülvizsgálatára. A vizsga alkalmával a rendszámtáblán kívül a betétlap helyett új forgalmi könyvet kapnak a gépjárművek. Ma ifjúmunkások, holnap jó katonák Regrutabúcsúztaló a íisza Cipőgyárban Ü öyancsük vígan vannak itt — ez az első gondolatom, amikor belépek a Tisza Cipőgyár feldíszített ebédlőjébe. Javában áll a bál. Ürülnek a sörösüvegek, koccan a jó földvári borral telt pohár. Húzza a zenekar a sarokban, az asztaloknál meg nóta csendül: ..Anyám, anyám, kedves édesanyám, De szomorú vasárnap délután.. Azonban itt senki sem szomorú. sőt... ! * A Tisza Cipőgyár regruta-bú- csú-tatóján vagyunk. A gyári KISZ szervezet — kedves figyelmesség — bankettet rendezett a most bevonuló újoncok búcsúztatására. Harminc fiatalember búcsúzik most itt, két- vagy három évre a legényélettől, a munkatársaitól és nem utolsó Sorban — persze csak akinek van — szíve va’asztottjától. Sok szeretettél ráznak kezet velük idősebb elvtársaik. a várt a KISZ, a honvédség küldöttei. — Alljátak meg helyeteket kiszisiákhoz méltóan a katonaságnál is úgy, mint a munkában, hogy büszkék lehessünk rátok — mondják. A búcsúzás általában szomorú, lehangoló szokott lenni. Itt viszont mindenki vidám, csak néhány kislány ül elkomolyodva az asztal mellett. Talán arra gondolnak, jó ideig, legalább is az első szabadságig ez az utolsó alkalom. hogy együtt szórakozzanak kedvesükkel -----az enuiket, kedves szőke kislányt — mire gondol most? —: Arra — feleli cc knem könnyes szemmel —, hogy az a két év... nem is olyan hosszú idő. Majd csak letelik egyszer — Megvárja? — Igen. Közben a terem végében nagy csoport alakul. Körben állva, egymás vállára támaszkodva dalolják: „Most szép lenni katonának...'’ Nóta közben büszke pillantásokat vetnek az asztaloknál üldögélő lányók és szülők felé, mintha azt mondanák:, — Látja, édesanyám, így kell ezt, férfimódra, katonásain. Aztán változik a kép. Tangót játszik a zenekar, összesímulva táncolnak a párok. Olyan szeretettel még nem öleltek át leányderekat, annyi érzéssel még nem táncoltak tangót, mint itt. Egyedül üldögélő idős bácsit pillantok meg az asztalnál, gyönyörködve nézi a mulató fiatalokat. Megtudom: Bogdán Istvánnak hívják és 52 éves. Paraszt- ember. Büszkélkedve mondja: — Ez már a harmadik fiam, aki most katonának megy. A negyedik két év múlva kerül „sor alá”. Beszélgettem az újoncokkal is. Vidámak, derűsek, bizakodók. Egy sem bánja, hogy be kell vonulni — egyszer úgy is le kell tölteni a katonaidőt. Aztán meg nem is árt az a kis fegyelem — mondogatják. Igaz, ami igaz. A ..katonavisett1’ titulus sokat jelent. Az már komoly ember, akire számítani, lehet. így van ez. Tegnap még ifjúmunkások, ma újoncok és holnap jó katonái 1°q \:ó„- hadseregnek. Patkós Mihály A Karcag Városi Bíróság a közelmúltban tárgyalta Dékány Lajos bűnügyét. Amikor a vádlott kihallgatására került sor, a bíróság előtt egy alig 28 éves koravén, megtört férfi adott számot az általa elkövetett bűncselekményről. Szinte filmszerűen peregtek vissza az események, ahogy elmondotta, hogy 1958. január 18-án, amikor munkahelyére igyekezett Budapestre, reggel megkezdte az italozást Bucsán. Majd Karcagra érve a „Szárnyaskerék” vendéglőben folytatta, míg végül is a Karcagi Vasútállomás mellékhelyiségében Diós István nyugdíjas-vasutas köpenyének a zsebéből 480 Ft-ol ellopott. A tárgyalás során kihallgatott tanúk ezt alátámasztották, majd a bizonyítás befejezése után a bíróság kihirdette az ítéletet, melyben Dékány Lajos bucsai lakost bűnösnek mondta ki lopás bűntettében, és ezért vele szemben 6 hónapi felfüggesztett börtönbüntetést, 600 Ft pénzbüntetést szabott ki. Az ítélet fellebbezés folytán nem jogerős. Az ügyhöz tartozik még az is, hogy Dékány Lajost bírói büntetésén kívül ezért az italozásért, és az elkövetett cselekményért egy másik büntetés is érte. Felesége otthagyta, s elvitte a kislányát is. Tanulságként kell levonni azt, hogy azok az emberek, akik rabjai lesznek az alkoholnak, a társadalom rosszalásán kívül, családjuk rosszalásával is szembetalálkoznak, s ha szenvedélyükön nem tudnak úrrá lenni, előbb-utóbb úgy fognak járni, mint Dékány Lajos.J. Gy. Kél kéz beszél A Ságváíi útón, az Á Halft! Áruház egyik kirakata előtt sokan álldogálnak. Pedig ebben a kirakatban nincsenek sem divat- ciipők, sem elegáns ruhák, sem játékok. A kirakatot éles vonal osztja ketté; az egyik rész világoskék, a másik koromfekete. Az egyik részen hatalmas kéz kis házat tart kezében, fölötte galambok szállnak, a másik oldalon egy kéz csontváza nyúl egy lerombolt ház fölé, a fekete háttérből fenyegetően emelkednek ki az US jelzésű bombák, atom- és hidrcgénbombák árnyékai. Jó ez a kirakat: szavak nélkül is beszél. A kétféle távlat képét adja egyetlen szó nélkül. Megállítja, gondolkodásra készteti az embereket. — Köszönjük. A feketekávé „főleg" kávét tartalmazzon A főigazgatóság utasítása A Vendéglátóipari Főigazgatóság laboratóriumában megvizsgálták, hogy hat gramm őrölt szemeskávéból milyen mennyiségű víz hozzáadagolásával készíthető a legzamatosabb és a legjobb fekete. A vizsgálatok szerint a legmegfelelőbb kávét szimplánál 2,5—3, a duplánál pedig 5 centiliter vízadagolású főzet adta. A Vendéglátóipari Főigazgatóság utasította az eszpresszógépek kezelőit, hogy ezentúl a laboratóriumi normákat alkalmazzák a kávé' főzésénél. Természetesen ez nem zárja ki, hogy a vendég egyéni óhajának, ízlésének a továbbiakban is eleget tegyenek. A legpontosabb óra Az ukrajnai ' Harkovban új csillagászati ófát készítettek. Ez pontosabb, mint a híres angol cég: a „Synchronom” órái, pedig azokat használja a föld csillagászati laboratóriúimainaik többsége... Az angol óráik 24 óra alatt mindössze 2—3 ezred másodperces időeltérést mutatnak — eredményüket a szovjet technika mégis túlszárnyalta. Fjodör Fedcsénko ukrán mérnök olyan szerkézetet tervezett, mely nemcsak pontosabb, hanem egyszerűbb és olcsóbb az angolnál. Fedcsenko órájában az inga egy kis villamos teleptől 80 másodpercenként egy kis áram- lökést kap. A szovjet gyártmányú óra napi maximális eltérése; egy ezred másodperc. Nagyobb anyagi támogatást várnak a könyvtárak Egyre több tanács érzi ténylegesen magáénak a könyvtárát. A helyi szervek a jó gazda alaposságával gondoskodnak a hozzájuk tartozó intézményről. S ott mutatkozik ez meg leginkább, ahol a művelődés e fontos állomásai jó munkájukkal felkeltik az érdeklődést maguk iránt, buzgón tevékenykednek a helyi célkitűzések megvalósításán. Szolnok megye tanácsai az előző évben is példamutatón segítették a könyvtárakat. A Megyei Tanácstól kapott 150 ezer forinton felül még 68 ezer forintot juttattak erre a célra. Ez a 218 ezer forint annál is inkább jelentős összeg, mert az állami költségvetésből 1957-ben csak 170 ezer forint állott rendelkezésre könyvbeszerzés céljára. 1958-ban a gondoskodás tovább fokozódott. A tanácsók közül ezévben már 40 ajánlott fel a községfejlesztési alapból kisebb-nagyobb összeget, mintegy 166.400 forintot. Különösen kiemelendő és követésre méltó Jászladány példája, amely egymaga 17 ezer forintot ad. Mezőtúr városa 17 ezer forintot ad. A jászberényi járás mind a tíz községében ajánlottak fel ezertől tízezer forintig pénzt, ezen felül a Jászberényi Járási Tanács 11 ezer forintót, a Jász Deny i Városi Tanács a járási könyvtár számára ötezer forintot adott. Nem minden járásban ilyen kedvező a helyzet. A szolnoki a kunszentmártoni, a kunhegye- si járásban a tanácsoknak mindössze 30 százaléka szavazott meg pénzt a könyvtárak támogatására. S egészen érthetetlen az, hogy a törökszentmiklósi járásban, amelyet évekig példaként emlegettünk áldozat- készségéért, ezévben alig 1—2 tanács gondolt erre. A Városok közül egyedül a Törökszentmiklósi Városi Tanács az, amelyik semmit sem ad könyvtárfejlesztésre. A tanácsok gondoskodása néni csak az anyagi eszközök juttatásában nyilvánul meg. Figyelemmel kisérik a könyvtárak helyzetét, vezetőit a vb. üléseken rendszeresen beszámoltatják. Könyvtárainknak az a feladata, hogy munkájukkal azt á 39 tanácsot is megnyerjék a könyvtárügy fokozott segítésére, amelyek még nem érzik magukénak ezt az ügyet Sági I’aJ
