Szolnok Megyei Néplap, 1958. november (9. évfolyam, 259-284. szám)
1958-11-11 / 267. szám
1 1958. november 11, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP nt l f ütőházi kultúrosok Hódmezővásárhelyen A Szolnoki Fűtőház kultúr- gárdája a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának ünnepén Hódmezővásárhelyre látogatott él, ahol egy egész él tét betöltő műsorral szórakoztatta a vásárhelyi közönséget. Már az állomáson ünnepi hangulat fogadott. A közel száz tagból álló együttest két autóbusz szállította az Októberi Forradalom tiszteletére zászlódíszbe öltöztetett városba. Lassan benépesült a környék, s majd a nézőtér is. Az előadás este 8 órakor megkezdődött Cserfalvi Pét megnyitó beszéde után a „Szocialista kultúráért” éremmel kitüntetett táncegyüttes a „Lakodalom” című tánc- számmal kezdte meg az ünnepi műsort. Táncosaink rágyögó szép táncszámokat mutattak be a vásárhelyi közönségnek. A Moldvai, a Bevonuló, a Szent- iváni tűzugró és áz elbűvölő szép Cigánytánc óriási sikert ért él. Ezt bizonyította a közönség újra és újra megismétlődő, szűnni nem akaró tapsvihara Is. Dicséretet érdemel, aki ezeket a szép táncokat betanította: Várhelyi Lajos és valamennyi táncos lány és fiú és Szabó Albert vezetésével a zenekar is. Nagy tetszéssel fogadta a közönség Bojtor Imre énekszámait. Az énekkar kétszer lépett fel s elég szép eredményt ért el ahhoz képest, hogy az utóbbi időkben létszáma kicsi volt, s a karnagyot is elhelyezték Jászberénybe. Két hátlapja, hogy Kóbor Antal karnagy a kislétszámú énekkar élére állt, azon töprenkedett. hogy lehetne ebből a csonka karból egészét csinálni, a régi nagyhírű együtteshez méltó gárdát teremteni. Kéthónapos odaadó munka eredménye, hogy már hatvanas létszámmal állhattunk a Vásárhelyi közönség élé. És voltak olyan énekszámok, amelyek megnyerték a vásárhelyi közönség tetszését, mint például az orosz böl-csődal. Vágy a Bécsi munkásinduló. Mindenesetre egy pár hónapi tanulás után még jobb eredményeket várhatunk. Végül két kedves kislány, Kemencéi Jutka és SzüCs Tünde külön is dicséretet érdemelnek a nagy tehetséggel előadott székely népballadákért. A vásárhelyi szereplésünkét a kollégiumban megrendezett vacsorával s utána 2 óráig tartó tánccal fejeztük be. Hernád Mátyás Szolnok, Fűtőház !/ 100 milliós beruházás — és néhány megjegyzés A kormány ebben az esztendőben sem bánt szűkmarkúan Szolnok megyével. Bár a tervek elkészítésének idején — egy esztendővel ezelőtt — még az ellenforradalmi károk és külföldi kölcsönök terhei nehezedlek az államháztartásra — megyénk megkapta a fedezetet a legfontosabb beruházásokra. Uj létesítményekkel, gépekkel bővíthettük tovább a termelést, megkezdtük és folytattuk a legszükségesebb szociális és kulturális intézmények munkálatait. Az év elejétől, szeptember 30- íg 98 millió 118 ezer forint értékű beruházást végezitek el a különféle építő és ozérelővállala- tök. Ebből többmillid forint értékűt azóta üzémbe is helyeztek, közel másfélszer annyit, mint az előző esztendő kilenc hónapjában. Megyénk jellegének megfelelőén legnagyobb beruházást a mezőgazdaság kapott, beleértve a vízügyi létesítményeket, erdőgazdaságokat is — az összes anyagi keretnek több mint felét. Olyan fontos létesítmények készültek el ebből, mint a bánhalmi 200 vagonos magtár, a 250 négyzetméter alapterületű szűkKIS KÉZMŰVESEK NEHOGY VALAKI maszek kisiparosokra gondoljon, gyorsan eláruljuk, hogy 10—11 éves kislányokról van szó, akik az Achim András úti iskola alagsori helyiségében mindenféle hasznos dolgokkal foglalkoznak. Gyakorlati óra van. Az V/a. osztály kis növendékei, Horváth Ferenc igazgatóhelyettes felé fordulnak és nagy figyelemmel lesik, hogyan lesz a kezében tartott négyszögletes kartonlapból varródoboz. Azután utána csinálják, persze, ez sok munkába kerül. Az egyik órán megrajzolják a papírra a kivágandó részeket és a hajtogató keretet, — azután fehér papírlapot ragasztanak rá hideg enywel, azután kivágják a sarkokat, doboz alakúra hajtogatják és máris kész a várródoboz, amelynek a következő órán tetőt készítenek és saját rajzolásé mintákkal díszítik fel. Szemmel láthatóan vidáman, igen nagy érdeklődéssel és nagy gonddal dolgoznak a kislányok. Némelyik munkaközben még a nyelve hegyét is önfeledten kidugja, jaj csak görbére ne sikerüljön a vágás. Kollár Ilona, az egyik szőke „mester” kijelenti: ez nagyon jó óra, mindnyájan nagyon szeretik. És meg is kérdezi az újságírót: — TESSÉK MONDANI, bele tetszik írni minket az újságba? Az igenlő feleletre sebtében elmondja, hogy még sok szép tárgyat készítettek és már nagyon izgatottan várják a következő félévet, amikor fa és fémmunkát is fognak végezni. Ez a véleménye Sassi Líviának és többi kis társnőjének is. Szinte sajnálkoznak, amikor végére ér az óra. A mi diákkorunkban ilyen nem fordult elő. A gyerekek távozása után Horváth Ferenc, a kedves, őszhajú tanár nagy örömmel és büszkséggel mutatja meg az eddig elkészült tárgyakat. Szép jegyzettokokat, benne vászon-ce- ruzatártóval, növénygyűjtőt, ir- katártót láthatunk az eddig elkészültek között. Némelyik még égy könyvkötőnek is becsületére válna pontos, gondos illesztéseivel, szép tiszta kivitelével. A fa és fém műhely valóságos kis csodavilág. Az asztalokon egyforma, vadonatúj kis satuk, különböző fűrészek, tűreszelők, harapófogók és mindegyikből vagy 15—20 darab. Minden új. — mindén csillog. Öröm a műhelyben dolgozni. — Bár az ötödikesek csak a második félévben kerülnék ide, — már megindult a munka — mondja Horváth Ferenc. Megalakult a műhelyi szakkör, egyelőre tiz nyolcadikossal. Első munkánk: kalapácsnyélék készítése és kalapácsok méretre reszelése. Azután bonyolultabb- munkák következnek. Óriási pedagógiai értéke van a gyakorlati oktatásnak. Növekszik a kézügyessége a gyerekeknek, megtanulják a munka és ezen keresztül a munkás megbecsülését és az a nagyszerű érzésük léhét, hogy nem értelmetlen barkácsolással, hanem jó használati tárgyak két- szítésévél foglalkozhatnak. Egyelőre nagyobb problémánk nincs. Az órarendi beosztás lehetővé teszi, hogy ezt áz új oktatási formát kihasználjuk. Még ázt is meg szeretném említeni, hogy a mértani és számtani tudást is ugrásszerűen emeli a műhelyi gyakorlat. Jó- V magam hosszú éveken tanítottam Q felső-ipariskolában és most na-/) gyón boldog vagyok, hogy az ott! szerzett tapasztalataimat az álta-V lónos politechnikai oktatásban (0 hasznosíthatom. A DÉL VAN. Az iskolából áram-/) lanak ki az apróbb és nagyobb ! gyerekek. Az ötödik osztályosoké még most is a műhelyi élmé-(7 nyékről beszélnek és tervezgetik,/) milyen szépen fog.iák díszíteni! dobozaikat. Arcukon, szavaikban v az alkotás nagyszerű élménye fí és öröme izzik. Még csak kezde-/) tén tart a nagy kísérlet, de any-! nyit máris megállapíthatunk, cél-v ját feltétlenül el fogja érni. Q —■ hernádi A — EZ ÉVBEN 6 új iskolában kezdődött meg a tanítás. Török- ozentmikloson 8 tantermes, Tt- szasülyőn, Ttszavárkonyban, Kengyelen négy- és Szolnokon1 két 4 tantermes iskolákat adtak át. Az építkezésre és a tantér-1 mek felszerelésére 13 millió fo-> rintot költött az állam. segraktar, a 300 negyzefcmetér alapterületű üvegház, stb. Az ipar — tekintve, hogy fontosabb vállalataink új létesítmények — a második helyre került. Ehhez hasonló összeget fordítottak az elmúlt három negyedév alatt szociális és kulturális beruházásokra. A többek között elkészült 28 új tanterem és egy kultúrház. Ezenkívül a kereskedelem, közlekedés s a többi ágazatok is megkapták a legszükségesebbeket, amelyre népgazdaságunk erejéből tellett. * Az építkezésre, gépek és berendezések beszerzéséré adott anyagi lehetőségek Csák akkor válnak igazán hasznossá, ha jól gazdálkodnak Délük és á létesítményekét mielőbb beállítják á termelésbe. S ez — tekintve, hogy százmillió értékről Dán szó — igen nagy munka, munkások és szakemberek százai foglalkoznak vele. Ezt azért érdemes megjegyezni, mert éhben az évben sokáig kétséges volt —- s talán még most i® kétséges —. hogy maradéktalanul fel tudják-e használni a beruházásra rendelkezésre álló összegeket. A kivitelezést ugyanis tavaly, de még éz év első felé. '.ben is az egyenetlenség jelle- nnezte. Az év első felében, mijután a vállalatok a keretszámokkal megkapták, Vállalkozókkal .egyezkedtek, rendeléseket adtak Ifel. gtb. Ebben az időszakban a jberuházási összegből alig-alig Sfogyott valami. Később, a har- [mádik s különösén a negyedik ’negyedévben, mikor az idő szorí- )tott, a fennmaradó összegeket igyekeztek elkölteni — ugyanis a •rendelkezésre álló anyagi kereteiket a következő esztendőre át- Ivinni, kivételes esetektől elie- Skintve — nem lehet. \ Az idén pl. június végéig — .tehát félév alatt — a statisztikai ’hivatal jelentése szerint a beiú- jházási keretnek még egyhdrma- Sdát sem használták fel az illé- •.tékes vállalatok és vállalkozók. 'Három hónapra rá, azonban már )a 60 százaléka elfogyott s még \az év hátralévő három hónapja •.alatt 40 százalékát kell elkölteni, ha nem akarják megsérteni a )tetvfegyelmet. Tehát a munka Szómét az iáén is áz utolsó hónapokban kell elvégezni, éppen 'abban a negyedévben, mikór *már a szállítást, beszerelést, épí- )tési munkákat egyre jobban hátráltatja a hideg és áz időiárás. hleg kéll jégyézüi, höpy áz Iegyenetlenséget ézésétbén ticní )az építőmunka lé maradása ókozta. Epítővállalatáink a harmadik: negyedév végéig több mint két- szerannyi munkát adtak át, mint egy évvel előbb. Inkább a gépek, berendezések szállítási határideje körül van baj, * A beruházásokkal való Okos gazdálkodás másik — népgazdasági szintű — problémája, hogy a rendelkezésre állá keretet mire költik. Nálunk szükségszabta követelmény volt, hogy az anyagi lehetőségek zömét épületekre, építkezésekre fordították: részben azért, mert az építkezés drága, részben, mert a tőkésektől örökölt üzemekben a termelés bővítése tényleg csak új épületekkel volt megoldható. Huzamosabb időn át, azonban ez nem lehet Cél: a beruházás gépekre, termelőberendezésekre jutó készének kell növekedni, az építési költségek arányának pedig csökkenni. Az épület ugyanis önmagában termelésre még nem alkalmas s a legszebb új gyári csarnok sem sókat ér, ha benne elavult gépekkel dolgoznak. Márpedig megyénkben a helyi iparban, de a nagyobb üzemekben is találkozhatunk ilyesmivel. Bár háromnegyedév adatai alapján ném lehet pontos következtetési levonni, nem szerencsés és főleg gazdaságos, hogy nálunk építkezésre közel másfélszer hnnyit költöttek az üzembehelyezett beruházásoknál, mint egy évvel előbb. * Az ésszerű gazdálkodás szempontjából nem közömbös az sem, hogy a teljesített beruházásokból mikor, mennyit helyeznek üzémbe. Az építkezés technikája ugyanis ném teszi lehetővé, hogy tavasztól őszig minden épületét befejezzenek. Ebben az esetben az építőipar vagy négy hónapig tétlenségre volna ítélve. Azonban az se egészséges, hogy évékig húzódnak egyes beruházások. Ez ugyanis a befejezésig nagy összegeket von el a népgazdaságtól, anélkül, hogy hasznot hozna. Ebből a szempontból a ml megyénkben jelentős javulás tapasztalható. A harmadik negyedévben teljesített beruházásokból az idén 5Ó százalékkal vettek többét használatba, mint az elmúlt év hasónló időszakában. A beruházással foglalkozó szervek az idén már áTf°0ó ellenőrzéssel és kémény kézzel igyekeznek rábifnl áz építőket, hogy jól, gazdaságosán használják fel az államtól e célra kapott eszközöket. P. 1. jyo&szkor jöttéi — fogad -**■ Szabó Pista, a Tisza Bútorgyár KISZ-titkára. — Nagy az igény a bútorok iránt. Terven felül százötven garnitúrát vállaltunk, e negyedévben, most nem ér rá senki. — Csak az ifi-brigád munkahelyére irányíts legalább — kérem. Az enyvezőt teljesen az ifjak „sajátították ki”, Körfűrészek és gyalugépek tőszomszédságában, aránylag csendességben csapják itt a forralt enyvet, egyengetik a szekrényajtókat, farost-lemezt forrasztanak, vagy ajtót préseidnek. Aszerint, hogy kinek mi a munkája. S. Nagy Imre például Szekeres Mihállyal konyhaszekrény-ajtókat készít. Két rostlemez közé léceket dugnak, rá forró enyvet, s már ragasztják is össze. Éppenséggel haladós is. Annak, aki igyekszik Véle. S Nagy Imre pedig Ugyancsak igyekszik. Nemcsak azért, hogy családi teBútorgyári fiatalok között kintélyét tartsa, s a szomszéd- műhelyben dolgozó feleségét megelőzze, hanem hát mert kell a pénz is, most vonul be katonának. — A keresete? — Ezernyolc volt a múlt hónapban. Persze, nincs meg mindig, nem mondom. De azért meg lehet élni. És így vannak a többiek is. — Mindenki jól keres? — Keres ám, versenyben vagyunk. November 20-ra, a kom- m-'.nista párt alakulásának évfordulójára vállalásunk van. Mindenképpen le akarjuk gyártani a százötven garnitúrát. Meg is lesz. Ezt fogadja Ignac.z Pista préselő is, aki csak úgy áll le velem beszélgetni, hogy közben kezével matat az enyvesfazék kötül. Háromszázötven ajtó műszakonként, megcsinálom. — KISZ-tag? —, hvináríhri tá rl&ll.lsi De hát miben látszik, hogy valaki KISZ-tag, vagy KISZ-én kí± VÜ.U-? Elsősorban a munkában. S a munka ellen nem lehet kifogás. Csecsei István művezető legalábbis úgy véli: — A fiatalokkal? Hegyet is lehetne hordatni velük. Amire rákapcsolnak, biztos, hogy meglesz. Ámbár ne én mondjam, az elv- társ győződjék meg róla. Járok a munkapadok közt, gépek közt, szót váltok egyikkel is, másikkal is. Igyekszik mindenki. Nemcsak az üzemi munkában. Most rendezik be a KlSZ-otthoyt. Vagyishát renoválják. Szépen bútorozott szoba — persze, hol, ha itt sen-! —, de a fala múlik. A kiszisták hulladékot ragasztanak össze, s körültapétázzák. Ide járnak ösz- szé, itt tartják az oktatási, s itt készülnek a választási gyűlésre is. Mert valamennyien ifjú választók — Murányi László, Magyar Imre, Varga Pál, Bubán Jóska, és a többiek — s ezt emlékezetessé is akarják tenni. A KISZ szervezet emléklapot ad részükre, ifjú választók gyűlésére hívja őket. Maradandó választási emlék az első jelölőgyűlés is. 7 smét Csécsei elvtárs beszél: — Látja azt a tarkainges fiút? Magyar Imre, képzőművészetet tanult. Szabó Pista, a KlSZ-tit- kár, a faipari technikum negyedéves levelező hallgatója, Szakmunkások valamennyien. Fiatal mesteremberek s aki nem az még, tanul s az lesz. Murányi Laci sokat sürget bennünlcet, hadd menjen már vizsgára, a eresszük gépre. De hét mondom, kérdezgesse őket az elvtárs. Minek, s miről még? Ügy hiszem, teljes kép ez a bútorgyári fiatalokról, a bútorgyári Ifjú rá-’ lasztókról. — börzék ~
