Szolnok Megyei Néplap, 1958. november (9. évfolyam, 259-284. szám)

1958-11-11 / 267. szám

1958. november 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A NÉP NYELVEN PÁR HÉTTEL EZELŐTT a megyei tanács KISZ szervezete a tanácsháza egyik termében a Szolnokon élő képzőművészek alkotásaiból kiállítást rendezett. A megnyitóra . szépszámú érdeklődő látogatott el; munkások, de főleg ér­telmiségiek. A kiállítás jelentőségét egy kissé zömök, magasodó homlokú férfi méltatta. Egy­szerűen, keresetlenül, logikusan. Nem beszélt hosszan, de sokat mondott. Aki hallotta, ön­kéntelenül arra gondolt, ez az ember igen já­ratos az alkotó művészet kérdéseiben. A rövid méltatás után a festményeket né­zegettük s akkor akaratlanul fültamúja voltam két tanár beszélgetésének. Azt mondta az egyik: — Nem győzök eleget csodálkozni. — Engem is meglepett; eddig azt hittem, csak a politikához ért. Ha nem restellném, megkérdezném tőle, tulajdonképpen mit tanult. — Nem tudom, mi volt a foglalkozása, de tud. Annyi szent. így beszélgettek, majd tovább léptek. He­tekkel ezelőtt történt s az újságíró jóleső örömmel írja, hogy akiről ott a két tanár be­szélgetett, az tizenhárom évvel ezelőtt még mezőgazdasági munkás volt. Oláh Györgynek hívják, megyénk egyik képviselőjelöltje, a megyei tanács VB elnöke. Hogy járatos a képzőművészetben — hát istenem; megtanulta. *_ VASÁRNAP ESTE HALLGATTAM a rádiót. A „Kincses Kalendárium" műsorát közvetítették a Magyar Néphadsereg Színhá­zából. Taps, nevetés. Egy-egy kedvesebb, hu­morosabb szám után vastaps. A közönség jól szórakozott. A konferanszié bejelentette a következő műsorszámot s a sokezer rádióhall­gató visszacsöppent a régi világba. Valamiféle degenerált gróf az egyik szegedkömyéki kor­testanyán éppen erőlködik. A nép nyelvét ta­nulja, kínos erőfeszítéssel, de annál kevesebb eredménnyel. Jó, ízes dialektusban azt kellene kimondania: Embör. Igyekezete hiábavaló, nem áll a szó a szájára sehogy sem. „ömber", „eömberek", „öemberek’* — próbálgatja s majd beletörik a nyelve. Mi pedig, akik haljuk a műsort, nevetünk. Igen, igen, így volt valóban. Hasztalan eről­ködtek— legalább választás előtt — ők a nép nyelvét nem tudták megtanulni soha. • * RÁKÓCZIÉ ALVÁN tíz órára hirdették a gyűlést. Az előadó pontosan érkezett, a hall­gatóság nem. Hiába, ez már így szokott lenni. A község vezetői cseppet izgatottak. Latol­gatják, megtelik-e a kultúrterem. Mégiscsak szégyen lenne rájuk nézve, ha foghíjasak ma­radnának a széksorok. Igaz, esik, dehát a csoda vigye el — nem kisbabák esnek és egy kissé szaporábban is gyülekezhetnének az emberek. A vezetők idegeskedése természetes, de indokolatlan. Tíz óra után sűrűsödik a nép; ismerősök paroláznak; és sokan odamennek Oláh elvtárshoz, kezet fognak vele. Ö lesz a választási gyűlés szónoka. Tulajdonképpen hazajött — innen indult el évekkel ezelőtt és most az itthoniak kép viselőj elöl tje. Beszélget — közvetlen, természetes, nincs rajta semmi póz, semmi erőltetettség. övéi között van, nem kell megtanulnia, miként viselkedjék. Ezt az egyszerűséget, közvetlenséget, a szemmel látható együvé tartozást nem lehet megta­nulni. mert ez nem szerep. Ide szív kell — proletárszív. * FÉLTIZENEGY KÖRÜL kezdődött a gyű­lés. Négyszázan, vagy talán még annál is töb­ben hallgatták Oláh György beszédét. A múlt és a jelen közötti különbségről szólott, szépülő, gazdag életünkről, vívmányainkról, jövőnkről. A nagygyűlés után a Tisza Cipőgyár kultúr- cso'portj a szórakoztatta a hallgatóságot. Egy óra körül ballagtak haza ebédre a rákóczifalviak. S ahogy ez szokás, kisebb csoportokban mentek. Ütközlben meghányták- vetették képviselőjelöltjük szavait. „Jól beszélt, a szánk íze szerint mondta” — jelentette ki valaki a hazatérők közül. Igen, a szájuk íze szerint. És nem is kel­lett tanulnia a szájuk íze szerint való beszé­det, mivel ezt nem tanulni, hanem tudni kell. S csak az tudja, aki maga is a népből fakadt. * A Szolnok megyei Néplap vasárnapi száma közli a Hazafias Népfront megyei képviselő­jelöltjeinek és pótképviselőjelöltjeinek fény­képét. Földműves, mérnök, vasipari, mező- gazdasági munkás, kubikos, főorvos — egy­szóval különböző foglalkozású emberek. Dol­gozók. Egy sincs közöttük azonban olyan, aki­nek külön kellene tanulnia a nép nyelvén. SZEKULITY PÉTER Csaknem 400 ezer embert érint az úi nyugdíjtörvény — 500 forint less as alsó nyugdíjhatár —« MIÖTA KÁDÁR JÁNOS ELV- TÁRS az angyalföldi nagygyű­lésen beíelentette a nyugdíjak rendezésére vonatkozó intézke­déseket, sok szó esik a nyugdí­jakról. Akadnak, akik arról be­szélnek, hogy leszállítják a nyugdíj korhatárt. Ezek az állí­tások minden alapot nélkülöz­nek. A korhatár marad a régi, férfiaknál 60 nőknél 55 év. Ez a korhatár a leghumánusabb, hi­szen a Szovjetunió és néhány népi demokratikus állam, vala­mint Olaszország kivételével mindenhol magasabb a korha­tár. Egyes nyugati államokban, köztük az Egyesült Államokban is a korhatár férfiaknál 65, nők­nél pedig 60 év. Nálunk a nyugdíjazás széles alapokra terjed ki. Sokkal több a nyugdíjasok száma, mint a felszabadulás előtt, amikor csak egész szűk réteget érintett a nyugdíj. A kötelező társadalom- biztosítást uayan már 1929-ben bevezették és nagy összegeket vontak le a dolgozóktól, mágis csak 1936-ban kezdték el a nyugdíjak folyósítását. A havi nyugdíjalap abban az időben csak 12—18 pengő volt. Az öz­vegyek 6 pengő özvegységi já­radékot kaptak, az árvák pedig 3 és fél pengőt. Népi demokratikus rendsze­rünk viszont 1949 óta már öt­ször emelte a nyugdíjakat s így a régi nyugdíjak átlaga 368 fo­rint. Az új nyugdíjaknál lénye­gesen magasabb, 730 forint a havi átlag. A nyugdíjasok jut­tatásainak növelésére komoly áldozatokat hoz a kormány. Az 1949-es 987 millió forinttal szem­ben az idén már több mint 3 milliárd forintot fizettünk ki nyugdíjasainknak. MOST VAN KIDOLGOZÁS ALATT az új nyugdíjtörvény, amelyik körülbelül 400 ezer em­bert fog érinteni. Az új törvény alapján elsősorban a kisebb nyugdíjak felemelésére kerül sor. A tervek szerint a saját nyugdíjaknál 500 forint lesz az alsó határ. Nagyban segíti a nyugdíjasok helyzetének javulá­sát, hogy az alacsony nyugdíjak­nál emelik a házastársi pótlé­kot is. Itt az az irányelv, hogy akik ketten élnek a nyugdíjból, minimálisan 600 forintot kapja­nak havonta. A kidolgozás alatt álló új törvényben a mostanihoz hason­lítva nagy előrelépést jelent, hogy alkalmazásával jobban ki­fejezésre jut majd a munkában eltöltött évek száma. Szó van arról is, hogy az aránytalansá­gok csökkentésére a nyugdíjak felső határát is me^ kellene ál­lapítani. KORMÁNYUNK gondosko­dása azonban nem merül ld csak a nyugdíjakban. A közvet­len anyagi juttatások mellett egyebekre is kiterjed a nyug- díiasok támogatása. lev például bár az idén már 20 ezer nyug­díjas részesült a kedvezményes tüzelőellátási akcióból — még jobban kiszélesíti a kormány ezeket az akciókat. A hírek sze­rint a kórházi ápolási idő tar­tamára vonatkozóan is hoznak intézkedéseket. Az eszperantó szakkör vendége Nagy öröm érte a Verseghy Gimnázium eszperantó szakkö­rét. Meglátogatta őket Marton Lajos, az Országos Eszperantó Szakkör főtitkára, a Világ Ifjú­sága című folyóirat rovatveze­tője. Elmesélte külföldi élmé­nyeit és elismerően nyilatkozott a Verseghy Gimnázium szakkö-. rének munkájáról. Az 1959. évi jtervek között egy nagy örömöt bokozó bejelentést is tett: á ^szolnoki eszperantó szakkör ^nyolc tagja mehet jövőre kül- íföldre. t----------------. ■■ Me günnepelték ía fiatalok aj) ÍVSZ meg­alakulásának 13. évfordulóját i: 1945 november 10-én London­iban 63 ország több mint 30 mil- Üió fiataljának képviseletében íalakult meg a Demokratikus If­júsági Világszövetség. Az elmúlt 'években a DÍVSz sokoldalúan ^tevékenykedett az ifjúság nem­zetközi együttműködéséért, jobb jólétéért, a béke megvédéséért. jA DÍVSz ma már több mint | kétszáz tagszervezetben 97 or- °’ág 85 millió fiatalját tömörí­ti. V DÍVSz megalakulásának 13. .évfordulóját a világ ifjúsága a »békéért, a népek barátságáért és ) békés egymás mellett éléséért, a iháborus és atomkisérletek ellen hívott harc jegyében ünnepelte. ^November 10-én számos ország i fiataljai gyűléseket és találko­zókat rendeztek. ? A Megyei Pártbizottság ;agit.-prop. osztályának \ közleménye f Október 12-én (szerdán) az »időszerű kérdések tanfolyama, >és a gazdaságpolitikai tanfo­lyam mezőgazdasági tagozata, í,13-án (csütörtökön) a marxiz- mus-leninizmus tanfolyama, 14- 'én (pénteken) a politikai gazda­ságtan első évfolyama vezető .propagandistái részére megyei jelőkészítőt tartunk. A foglalko­zások délelőtt 9 órakor kezdőd-* ;nek a Me-vei Pártbizottság épü­letének helyiségeiben. hagyományokat pedig — ugye­bár — majdnem annyira keli tisztelni, mint az ezeréves tra­díciókat. Folydogál a játék.. fíandi bátyánk hetest húzott. >— Felezek — mondja. — Ka­nalából ... Három bankjegyet rész ki a bankból, mindegyiket Mátyás képe díszíti. Az igazságos király mintha kissé szigorúan te­kintene a bankár manikűrözött körmére... A partnerek bálin­knak. A maradék háromszáz nengőt Lading Pál üti meg, de tizennyolccal tizennyolc ellen el- bukja. — En carte! — sóhajt és zseb­be nyúl. A selyemtárca mélyén békésen, szeretetteljesen simul­nak egymáshoz a bankók. Most megfogyatkoztak ugyan, deliét .lyen a játék... Fricinek — partnerei szerint — nyilván a szerelemben van tzerencséje; makk ászra zöld al­sót, arra még egy zöldet: kilen- :est húzott. — Csak eggyel hosszabb — vi­gasztalja hunyorítva a kedélyes rankár. — Épp csak eggyel... Az ódon ingaóra fél kilencet it. Lading Pál elmélázik: „Mi­yen szép az élet... Űj kastély­ban ódon óra kondítja az órá­dat, feleket, negyedeket... Igen, határozottan szép az élet, csak tini kell tudni; gazdálkodni a ■ehetőségekkel... Finoman, úri nődön...” Feszes derékszögben állnak a Kutatók — feszesen jelent az más: — Méltóságos uram! A vacso- •a tálalva van. Báró Heilenbach kedvetlenül sillant a házigazdára: vesztés közben nem szeret felállni. La­ting nnuanezt tudM Bakról, aki áverésben van. s ilyenkor éppen nem szereti abbahagyni a játé­kot. Fehér, aki inkább társadal­mi összeköttetései kedvéért kár­tyázik — alig észrevehetően mo­solyog. Már tudja, hogy a meleg vacsorából nem lesz semmi; Ist­ván vékonyra szeletelt sonkát tálal, abból mérkőzés közben is lehet jóízűt harapni. A báró két- szersültet kap a szalonnájától gondosan megtisztított sonka mellé. Gyenge a gyomra; hiába járt az őszön is Karlsbadbcn, alig javult... Bizony, eljár felet­tünk az idő ... Ah, de mennyire eljár... Mon Dieu, — füstölög magában a bá­ró, — s halkan ketyegő arany Doxájára pillant. — Már félöt... Kristály hamutartók tartalmát öntögeti ki István, a fáradt inas. A játék irama egyre gyorsul, emelkednek a tétek, az önfegye­lem leheletnyi zománca meg meg­pattan, remegnek a lapért nyúló, nikotintól sárgás, hosszú, úri új­jak. Lading Pál rekedtes han­gon jelenti be: — A bank kétezernégyszáz pengő! Fehér és a báró 50—50 pengőt üt. Bak Bandi alig hallhatóan kér­di: — Mennyi is maradt?... Két­ezerháromszáz?... Mindért! — csap az ezüstök, bankók halma­zára. .4 bankár nem örül a nagy tétnek; Bandi még a múlt hétről adósa kétszáz pengővel. Kártya­adósságot nem illik kérni; az ősz- szeg sem jelentős, de mégis... Vajon van-e még annyi a zsebé­ben? ... Kelletlenül adja le az első lapot. A poentőr kezében tök tizes. Ez a lap — a cigánysoron lakozó vén Kolompár Szeréna szerint — pénzt jelent... Vagy van kabala, vagy nincs!... Hm, úgy látszik nincs; a tök tízesre a mélabús tekintetű tök király lovagolt be. — Lauf? — kérdi a bankár. („Lauf” a kártyásoknál a tét rész­leges, vagy teljes visszavonása. A szerk.) — Nincs lauf! — vág Bak An­dor szeme, hangja. — Még egyet! Gusztálás nélkül kapja fel az elépenderített lapot: hetes! Há­rom lapból nem kivágás ugyan a huszonegy, de mégiscsak — huszonegy... — Te jössz! — taszítja ki vér- telen ajkai közül a szót.. Lading vontatott mozdulattal emeli, s mutatja körbe induló lapját: a makk ászt. Bak elfehé- redik... özvegy Kolompáráé sze­rint az a „Halál”... A halállal vív... — Játsz! — mondja tompán. A házigazda hosszan gusztál. ^ Tikkasztó, fojtó a csend. A Lading-kastélyban sosem megy babra a játék — kétezer­háromszáz pengőt egy lapra fel­tenni mégsem csekélység... Hellenbach báró a bankár hangtalan szájmozgását figyeli... „Föld!” — ezt olvassa le Lading ajkáról... Föld... Földet mutat oldalról gusztálva, valamennyi ász. „Ördögien ismeri az ördög bibliáját” — ezt az egyet jól tudták Friciről mágnás-körök­ben. Mást is tudtak ugyan — választási stikliket, kijárásokat, — de arról nem illett még sut­togni sem. Lading most egészen közel emeli szeméhez a kártyát. Még mindig gusztál — ezúttal felül­ről felfelé húzza a már ismert makk ászt... Mögötte — végre, végre! — feltűnik két picinyke vonás: az „Ősz” ö-jén az éke­zet!... Két ász együtt pedig any- nyi, mint: — Huszonegy! — teszi ki nye-l ró lapját egyetlen szóval a házi-\ gazda. \ Bak Andor némán int; három-l száz pengőt kifizet, kétezerről1 bánt ad, három napos lejárattalJ — Négyezer halt meg ma estek — erőltet kesernyésen sikerült* mosoly arcára. — Koszorút rá!..A Tölts, Pali!... * A koszorú meglett, csakhogy 5 nem Bak Andor négyezerv pengőjének képzeletbeli sírja fö-} lé került, hanem — Lading PáU főjegyző új kastélyának kapu-jj jára. Azok fontá,k, azok akasz-\ tották oda loppal-titokban, akik! a világháborúban elesett hozzá-j tartozóik emlékére adakoztak;f arra az emlékműre, melynek? árát Lading Pál főjegyző az utol- só fillérig elsikkasztotta. Kas­télyt épített a lopott pénzből, a , szülői, testvéri szeretet, a kegye-t letes megemlékezés filléreiből. 1 Lading Pált nem csukták be, s — ehhez túlságosan magas ösz-5 szeköttetésekkel rendelkezett. —| Mindössze az történt, hogy\ „megrendült egészségi állapotá-l ra való tekintettel” nyugdíjbal vonult. A főispán köszönetét fe-j jezte ki számára a közéletben ki-} fejtett áldásos, önfeláldozó, fá-l radhatatlan tevékenységéért... S A történetre jól emlékeznek i a kunhegyesiek. Egyikük még ol kastélyra került koszorú szalag jának feliratát is elmondta. így| szól: ö „Ezennel megkoszorúzzuk at hősi halottaink emlékének szánti, fillérekből épített kastélyt. Urá-§ nak se életében, se haláláUan-i nyugvása ne legyen.” S — borváró — 9 * Riportsorozatunkat befejez-I tűk. ^

Next

/
Thumbnails
Contents