Szolnok Megyei Néplap, 1958. november (9. évfolyam, 259-284. szám)
1958-11-11 / 267. szám
1958. november 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A NÉP NYELVEN PÁR HÉTTEL EZELŐTT a megyei tanács KISZ szervezete a tanácsháza egyik termében a Szolnokon élő képzőművészek alkotásaiból kiállítást rendezett. A megnyitóra . szépszámú érdeklődő látogatott el; munkások, de főleg értelmiségiek. A kiállítás jelentőségét egy kissé zömök, magasodó homlokú férfi méltatta. Egyszerűen, keresetlenül, logikusan. Nem beszélt hosszan, de sokat mondott. Aki hallotta, önkéntelenül arra gondolt, ez az ember igen járatos az alkotó művészet kérdéseiben. A rövid méltatás után a festményeket nézegettük s akkor akaratlanul fültamúja voltam két tanár beszélgetésének. Azt mondta az egyik: — Nem győzök eleget csodálkozni. — Engem is meglepett; eddig azt hittem, csak a politikához ért. Ha nem restellném, megkérdezném tőle, tulajdonképpen mit tanult. — Nem tudom, mi volt a foglalkozása, de tud. Annyi szent. így beszélgettek, majd tovább léptek. Hetekkel ezelőtt történt s az újságíró jóleső örömmel írja, hogy akiről ott a két tanár beszélgetett, az tizenhárom évvel ezelőtt még mezőgazdasági munkás volt. Oláh Györgynek hívják, megyénk egyik képviselőjelöltje, a megyei tanács VB elnöke. Hogy járatos a képzőművészetben — hát istenem; megtanulta. *_ VASÁRNAP ESTE HALLGATTAM a rádiót. A „Kincses Kalendárium" műsorát közvetítették a Magyar Néphadsereg Színházából. Taps, nevetés. Egy-egy kedvesebb, humorosabb szám után vastaps. A közönség jól szórakozott. A konferanszié bejelentette a következő műsorszámot s a sokezer rádióhallgató visszacsöppent a régi világba. Valamiféle degenerált gróf az egyik szegedkömyéki kortestanyán éppen erőlködik. A nép nyelvét tanulja, kínos erőfeszítéssel, de annál kevesebb eredménnyel. Jó, ízes dialektusban azt kellene kimondania: Embör. Igyekezete hiábavaló, nem áll a szó a szájára sehogy sem. „ömber", „eömberek", „öemberek’* — próbálgatja s majd beletörik a nyelve. Mi pedig, akik haljuk a műsort, nevetünk. Igen, igen, így volt valóban. Hasztalan erőlködtek— legalább választás előtt — ők a nép nyelvét nem tudták megtanulni soha. • * RÁKÓCZIÉ ALVÁN tíz órára hirdették a gyűlést. Az előadó pontosan érkezett, a hallgatóság nem. Hiába, ez már így szokott lenni. A község vezetői cseppet izgatottak. Latolgatják, megtelik-e a kultúrterem. Mégiscsak szégyen lenne rájuk nézve, ha foghíjasak maradnának a széksorok. Igaz, esik, dehát a csoda vigye el — nem kisbabák esnek és egy kissé szaporábban is gyülekezhetnének az emberek. A vezetők idegeskedése természetes, de indokolatlan. Tíz óra után sűrűsödik a nép; ismerősök paroláznak; és sokan odamennek Oláh elvtárshoz, kezet fognak vele. Ö lesz a választási gyűlés szónoka. Tulajdonképpen hazajött — innen indult el évekkel ezelőtt és most az itthoniak kép viselőj elöl tje. Beszélget — közvetlen, természetes, nincs rajta semmi póz, semmi erőltetettség. övéi között van, nem kell megtanulnia, miként viselkedjék. Ezt az egyszerűséget, közvetlenséget, a szemmel látható együvé tartozást nem lehet megtanulni. mert ez nem szerep. Ide szív kell — proletárszív. * FÉLTIZENEGY KÖRÜL kezdődött a gyűlés. Négyszázan, vagy talán még annál is többen hallgatták Oláh György beszédét. A múlt és a jelen közötti különbségről szólott, szépülő, gazdag életünkről, vívmányainkról, jövőnkről. A nagygyűlés után a Tisza Cipőgyár kultúr- cso'portj a szórakoztatta a hallgatóságot. Egy óra körül ballagtak haza ebédre a rákóczifalviak. S ahogy ez szokás, kisebb csoportokban mentek. Ütközlben meghányták- vetették képviselőjelöltjük szavait. „Jól beszélt, a szánk íze szerint mondta” — jelentette ki valaki a hazatérők közül. Igen, a szájuk íze szerint. És nem is kellett tanulnia a szájuk íze szerint való beszédet, mivel ezt nem tanulni, hanem tudni kell. S csak az tudja, aki maga is a népből fakadt. * A Szolnok megyei Néplap vasárnapi száma közli a Hazafias Népfront megyei képviselőjelöltjeinek és pótképviselőjelöltjeinek fényképét. Földműves, mérnök, vasipari, mező- gazdasági munkás, kubikos, főorvos — egyszóval különböző foglalkozású emberek. Dolgozók. Egy sincs közöttük azonban olyan, akinek külön kellene tanulnia a nép nyelvén. SZEKULITY PÉTER Csaknem 400 ezer embert érint az úi nyugdíjtörvény — 500 forint less as alsó nyugdíjhatár —« MIÖTA KÁDÁR JÁNOS ELV- TÁRS az angyalföldi nagygyűlésen beíelentette a nyugdíjak rendezésére vonatkozó intézkedéseket, sok szó esik a nyugdíjakról. Akadnak, akik arról beszélnek, hogy leszállítják a nyugdíj korhatárt. Ezek az állítások minden alapot nélkülöznek. A korhatár marad a régi, férfiaknál 60 nőknél 55 év. Ez a korhatár a leghumánusabb, hiszen a Szovjetunió és néhány népi demokratikus állam, valamint Olaszország kivételével mindenhol magasabb a korhatár. Egyes nyugati államokban, köztük az Egyesült Államokban is a korhatár férfiaknál 65, nőknél pedig 60 év. Nálunk a nyugdíjazás széles alapokra terjed ki. Sokkal több a nyugdíjasok száma, mint a felszabadulás előtt, amikor csak egész szűk réteget érintett a nyugdíj. A kötelező társadalom- biztosítást uayan már 1929-ben bevezették és nagy összegeket vontak le a dolgozóktól, mágis csak 1936-ban kezdték el a nyugdíjak folyósítását. A havi nyugdíjalap abban az időben csak 12—18 pengő volt. Az özvegyek 6 pengő özvegységi járadékot kaptak, az árvák pedig 3 és fél pengőt. Népi demokratikus rendszerünk viszont 1949 óta már ötször emelte a nyugdíjakat s így a régi nyugdíjak átlaga 368 forint. Az új nyugdíjaknál lényegesen magasabb, 730 forint a havi átlag. A nyugdíjasok juttatásainak növelésére komoly áldozatokat hoz a kormány. Az 1949-es 987 millió forinttal szemben az idén már több mint 3 milliárd forintot fizettünk ki nyugdíjasainknak. MOST VAN KIDOLGOZÁS ALATT az új nyugdíjtörvény, amelyik körülbelül 400 ezer embert fog érinteni. Az új törvény alapján elsősorban a kisebb nyugdíjak felemelésére kerül sor. A tervek szerint a saját nyugdíjaknál 500 forint lesz az alsó határ. Nagyban segíti a nyugdíjasok helyzetének javulását, hogy az alacsony nyugdíjaknál emelik a házastársi pótlékot is. Itt az az irányelv, hogy akik ketten élnek a nyugdíjból, minimálisan 600 forintot kapjanak havonta. A kidolgozás alatt álló új törvényben a mostanihoz hasonlítva nagy előrelépést jelent, hogy alkalmazásával jobban kifejezésre jut majd a munkában eltöltött évek száma. Szó van arról is, hogy az aránytalanságok csökkentésére a nyugdíjak felső határát is me^ kellene állapítani. KORMÁNYUNK gondoskodása azonban nem merül ld csak a nyugdíjakban. A közvetlen anyagi juttatások mellett egyebekre is kiterjed a nyug- díiasok támogatása. lev például bár az idén már 20 ezer nyugdíjas részesült a kedvezményes tüzelőellátási akcióból — még jobban kiszélesíti a kormány ezeket az akciókat. A hírek szerint a kórházi ápolási idő tartamára vonatkozóan is hoznak intézkedéseket. Az eszperantó szakkör vendége Nagy öröm érte a Verseghy Gimnázium eszperantó szakkörét. Meglátogatta őket Marton Lajos, az Országos Eszperantó Szakkör főtitkára, a Világ Ifjúsága című folyóirat rovatvezetője. Elmesélte külföldi élményeit és elismerően nyilatkozott a Verseghy Gimnázium szakkö-. rének munkájáról. Az 1959. évi jtervek között egy nagy örömöt bokozó bejelentést is tett: á ^szolnoki eszperantó szakkör ^nyolc tagja mehet jövőre kül- íföldre. t----------------. ■■ Me günnepelték ía fiatalok aj) ÍVSZ megalakulásának 13. évfordulóját i: 1945 november 10-én Londoniban 63 ország több mint 30 mil- Üió fiataljának képviseletében íalakult meg a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség. Az elmúlt 'években a DÍVSz sokoldalúan ^tevékenykedett az ifjúság nemzetközi együttműködéséért, jobb jólétéért, a béke megvédéséért. jA DÍVSz ma már több mint | kétszáz tagszervezetben 97 or- °’ág 85 millió fiatalját tömöríti. V DÍVSz megalakulásának 13. .évfordulóját a világ ifjúsága a »békéért, a népek barátságáért és ) békés egymás mellett éléséért, a iháborus és atomkisérletek ellen hívott harc jegyében ünnepelte. ^November 10-én számos ország i fiataljai gyűléseket és találkozókat rendeztek. ? A Megyei Pártbizottság ;agit.-prop. osztályának \ közleménye f Október 12-én (szerdán) az »időszerű kérdések tanfolyama, >és a gazdaságpolitikai tanfolyam mezőgazdasági tagozata, í,13-án (csütörtökön) a marxiz- mus-leninizmus tanfolyama, 14- 'én (pénteken) a politikai gazdaságtan első évfolyama vezető .propagandistái részére megyei jelőkészítőt tartunk. A foglalkozások délelőtt 9 órakor kezdőd-* ;nek a Me-vei Pártbizottság épületének helyiségeiben. hagyományokat pedig — ugyebár — majdnem annyira keli tisztelni, mint az ezeréves tradíciókat. Folydogál a játék.. fíandi bátyánk hetest húzott. >— Felezek — mondja. — Kanalából ... Három bankjegyet rész ki a bankból, mindegyiket Mátyás képe díszíti. Az igazságos király mintha kissé szigorúan tekintene a bankár manikűrözött körmére... A partnerek bálinknak. A maradék háromszáz nengőt Lading Pál üti meg, de tizennyolccal tizennyolc ellen el- bukja. — En carte! — sóhajt és zsebbe nyúl. A selyemtárca mélyén békésen, szeretetteljesen simulnak egymáshoz a bankók. Most megfogyatkoztak ugyan, deliét .lyen a játék... Fricinek — partnerei szerint — nyilván a szerelemben van tzerencséje; makk ászra zöld alsót, arra még egy zöldet: kilen- :est húzott. — Csak eggyel hosszabb — vigasztalja hunyorítva a kedélyes rankár. — Épp csak eggyel... Az ódon ingaóra fél kilencet it. Lading Pál elmélázik: „Miyen szép az élet... Űj kastélyban ódon óra kondítja az órádat, feleket, negyedeket... Igen, határozottan szép az élet, csak tini kell tudni; gazdálkodni a ■ehetőségekkel... Finoman, úri nődön...” Feszes derékszögben állnak a Kutatók — feszesen jelent az más: — Méltóságos uram! A vacso- •a tálalva van. Báró Heilenbach kedvetlenül sillant a házigazdára: vesztés közben nem szeret felállni. Lating nnuanezt tudM Bakról, aki áverésben van. s ilyenkor éppen nem szereti abbahagyni a játékot. Fehér, aki inkább társadalmi összeköttetései kedvéért kártyázik — alig észrevehetően mosolyog. Már tudja, hogy a meleg vacsorából nem lesz semmi; István vékonyra szeletelt sonkát tálal, abból mérkőzés közben is lehet jóízűt harapni. A báró két- szersültet kap a szalonnájától gondosan megtisztított sonka mellé. Gyenge a gyomra; hiába járt az őszön is Karlsbadbcn, alig javult... Bizony, eljár felettünk az idő ... Ah, de mennyire eljár... Mon Dieu, — füstölög magában a báró, — s halkan ketyegő arany Doxájára pillant. — Már félöt... Kristály hamutartók tartalmát öntögeti ki István, a fáradt inas. A játék irama egyre gyorsul, emelkednek a tétek, az önfegyelem leheletnyi zománca meg megpattan, remegnek a lapért nyúló, nikotintól sárgás, hosszú, úri újjak. Lading Pál rekedtes hangon jelenti be: — A bank kétezernégyszáz pengő! Fehér és a báró 50—50 pengőt üt. Bak Bandi alig hallhatóan kérdi: — Mennyi is maradt?... Kétezerháromszáz?... Mindért! — csap az ezüstök, bankók halmazára. .4 bankár nem örül a nagy tétnek; Bandi még a múlt hétről adósa kétszáz pengővel. Kártyaadósságot nem illik kérni; az ősz- szeg sem jelentős, de mégis... Vajon van-e még annyi a zsebében? ... Kelletlenül adja le az első lapot. A poentőr kezében tök tizes. Ez a lap — a cigánysoron lakozó vén Kolompár Szeréna szerint — pénzt jelent... Vagy van kabala, vagy nincs!... Hm, úgy látszik nincs; a tök tízesre a mélabús tekintetű tök király lovagolt be. — Lauf? — kérdi a bankár. („Lauf” a kártyásoknál a tét részleges, vagy teljes visszavonása. A szerk.) — Nincs lauf! — vág Bak Andor szeme, hangja. — Még egyet! Gusztálás nélkül kapja fel az elépenderített lapot: hetes! Három lapból nem kivágás ugyan a huszonegy, de mégiscsak — huszonegy... — Te jössz! — taszítja ki vér- telen ajkai közül a szót.. Lading vontatott mozdulattal emeli, s mutatja körbe induló lapját: a makk ászt. Bak elfehé- redik... özvegy Kolompáráé szerint az a „Halál”... A halállal vív... — Játsz! — mondja tompán. A házigazda hosszan gusztál. ^ Tikkasztó, fojtó a csend. A Lading-kastélyban sosem megy babra a játék — kétezerháromszáz pengőt egy lapra feltenni mégsem csekélység... Hellenbach báró a bankár hangtalan szájmozgását figyeli... „Föld!” — ezt olvassa le Lading ajkáról... Föld... Földet mutat oldalról gusztálva, valamennyi ász. „Ördögien ismeri az ördög bibliáját” — ezt az egyet jól tudták Friciről mágnás-körökben. Mást is tudtak ugyan — választási stikliket, kijárásokat, — de arról nem illett még suttogni sem. Lading most egészen közel emeli szeméhez a kártyát. Még mindig gusztál — ezúttal felülről felfelé húzza a már ismert makk ászt... Mögötte — végre, végre! — feltűnik két picinyke vonás: az „Ősz” ö-jén az ékezet!... Két ász együtt pedig any- nyi, mint: — Huszonegy! — teszi ki nye-l ró lapját egyetlen szóval a házi-\ gazda. \ Bak Andor némán int; három-l száz pengőt kifizet, kétezerről1 bánt ad, három napos lejárattalJ — Négyezer halt meg ma estek — erőltet kesernyésen sikerült* mosoly arcára. — Koszorút rá!..A Tölts, Pali!... * A koszorú meglett, csakhogy 5 nem Bak Andor négyezerv pengőjének képzeletbeli sírja fö-} lé került, hanem — Lading PáU főjegyző új kastélyának kapu-jj jára. Azok fontá,k, azok akasz-\ tották oda loppal-titokban, akik! a világháborúban elesett hozzá-j tartozóik emlékére adakoztak;f arra az emlékműre, melynek? árát Lading Pál főjegyző az utol- só fillérig elsikkasztotta. Kastélyt épített a lopott pénzből, a , szülői, testvéri szeretet, a kegye-t letes megemlékezés filléreiből. 1 Lading Pált nem csukták be, s — ehhez túlságosan magas ösz-5 szeköttetésekkel rendelkezett. —| Mindössze az történt, hogy\ „megrendült egészségi állapotá-l ra való tekintettel” nyugdíjbal vonult. A főispán köszönetét fe-j jezte ki számára a közéletben ki-} fejtett áldásos, önfeláldozó, fá-l radhatatlan tevékenységéért... S A történetre jól emlékeznek i a kunhegyesiek. Egyikük még ol kastélyra került koszorú szalag jának feliratát is elmondta. így| szól: ö „Ezennel megkoszorúzzuk at hősi halottaink emlékének szánti, fillérekből épített kastélyt. Urá-§ nak se életében, se haláláUan-i nyugvása ne legyen.” S — borváró — 9 * Riportsorozatunkat befejez-I tűk. ^
