Szolnok Megyei Néplap, 1958. november (9. évfolyam, 259-284. szám)

1958-11-11 / 267. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1958. november 11; Többezer résztvevő a Hazafias Népfront vasárnapi választási nagygyűlésein A november 16-i választás népszavazás lesz Barangolás múltban, jövőben a kormány politikája mellett Idős, öszhajú ember állt mel­lettem a jánosihidai művelődési otthonban. Egy a közel ezer em­ber közül, akik eljöttek a szaka­dó eső ellenére, hogy meghall­gassák Tisza József, a Termelő­szövetkezeti Tanács titkára, or­szággyűlési képviselőjelölt be­szédét. Szomszédom bólogatott igenlően, helyeslőén, amikor a szónok értékelte az ellenforra­dalom leverése óta megtett utat, eredményeinket. S mikor arról szólt, hogy az ellenforradalmá- roknaik semmi sem volt szent, újra csak igenlően ingatta a fe­jét. — Mi lett volna, ha győz az ellenforradalom? — kérdezte a szónok. Az idősebb választóknak nem kell ezt elmondani: 1945 előtt saját bőrükön tapasztalták az ellenforradalmi rendszer vá­lasztási politikáját, amely az or­szág lakosságának többségétől megvonta a szavazati jogot. És ugyan mindig a jólétről fecseg­tek, de az országutakat a ván­dorló kubikosok százai, a mun­kanélküliek ezrei árasztották el, s 5300 volt azoknak a családok­nak a száma, akiket a kivándor­lás sorsára juttatott az úri rend­szer. Nálunk viszont arra a kor­mányra és pártra szavaznak a választók, amelyik kivezette né­pünket az ellenforradalom okoz­ta katasztrofális helyzetből. Hogy azóta milyen eredménye­ket értünk el, arról beszélnek a számok Megszilárdította a kor­mány az ár és bérhelyzetet, ren­dezte több réteg fizetését. Egyenletessé vált az ipari ter­melési Tisza elvtárs részletesen ele­mezte a termelőszövetkezeti és egyéni parasztság jelenlegi hely­zetét is, majd a jövőről, a 3 éves -tervről. szólt. Beszédét ezzel fe­jezte be: A november 16-i vá­lasztás egyben népszavazás is lesz. Arról ad majd tanúbizony­ságot, hogy dolgozó népünk tá­mogatja a kormány politikáját, egyetért hazánkban a szocializ­mus további építésével. Még tárgyalták a gyűlés részt­vevői a hallottakat, amikor kint a téren emlékmű avatási ünnep­ség kezdődött. Sokan hallgatták feszült figyelemmel a községi tanács VB elnökének beszédét. S miikor lehullt a lepel a most épült szovjet hősi emlékműről, egymás után helyezték el ko­szorúikat a községi pártszerve­zet, a tanács, a KISZ szervezet küldöttei és Jánoshida dolgozói­nak több képviselője. * A megye számtalan kis községében élénk, mozgalmas volt a választások előtti utolsó vasárnap. Szövetkezeti gazdák, egyéni­leg dolgozó parasztokkal; földművesszövetkezeti dolgozók taní­tókkal, falusi mesteremberekkel igyekeztek egyik helyen kul- tűrotthonba, máshol mozáhelyiségbe, — ahol a tanácstag — vagy képviselőjelölt találkozott a választókkal. S az előadók — legtöbb helJvV. — a község dolgozóinak régi barátai, bizalmat kértek s a falvak népe bizalmat is adott már azzal, hogy mindenütt megtöltötte az előadótermeket ün­nep lomhába öltözve s a külsőségekben is kifejezve, hogy támo­gatja a Hazafias Népfront jelöltjeit. megyei tanács VB elnökhelyette­se mondott beszédet. Kb. 400 fő vett részt. , * Szol Tiszatenyőn Nánási Károly já­rási tanácstagjelölt, a járási ta­nács VB titkára tartott nagy­gyűlést, melyen 200 fő vett részt. * Alattyánon Soós Ferenc elv­társ, a jászapáti járási pártbi­zottság politikai munkatársa tar­tott választási nagygyűlést. Mintegy 600 fő hallgatta végig a beszédet. A beszéd után kul­túrműsorral zárták a választási gyűlést. Kunhegyes község vezetői előrelátók; a tanácsháza előtt is, a kultúrházban is felkészül­tek a választási nagygyűlésre. Az utóbbiban került sor erre a fontos megmozdulásra. Köztu­dott dolog, hogy a zsúfoltság a legérdekesebb hallani-való iránt is csökkenti az érdeklődést. Ér­demes ezt megjegyezni, mert a kunhegyesi nagygyűlés bizony­ságát adta: népünk szívügyé­nek tekinti a választást. Szo­rongva, ember ember hátán, még a bejáratnál is tömött sor­Egy célért dolgozunk Kengyelen Z. Nagy Ferenc or­szággyűlési képviselőjelölt volt a szónok. Több mint 500 ember vett részt, s nagy érdeklődéssel hallgatták beszédét. * Öcsöd községben Rágó Antal elv társ, országgyűlési képviselő- jelölt tartott választási beszédet, ahöl felszólalt Molnár Mihály elvtárs, pótképviselőjelölt. A gyűlésen kb. 800-an vettek részt. * Szászberek községben a vá­lasztási nagygyűlésen mintegy 150 fő vett részt, ahol Molnár János községi taináostagj elölt mondott beszédet. * Ujszászon Bereczki László elvtárs, járási tanácstagjelölt, a járási tanács VB elnöke voh az ünnepi gyűlés szónoka. 550—600 ember hallgatta. * Besenyszögön Fodor Mihály . elvtárs, megyei tanácstagjelölt, a Ködös őszi eső szemerkélt vasárnap délelőtt a jászsági községek felett. Jászkiséren 9 és 10 óra tájban élénk mozgo­lódás támadt az utcákon. Az emberek a kultúrház irányába igyekeztek. Vajon ml indította ezen az őszi délelőttön azt a többszáz embert sétára? Az érdeklődés. Ugyanis választási nagygyűlést tartott Váczi Sán­dor elvtárs, az MSZMP megyei bizottság osztályvezetője, or­szággyűlési képviselőjelölt a község választópolgárai előtt.. Jóval többen voltak ezernél. Eljöttek a Táncsics Termelő- szövetkezetből többek között Sóti Béla, Nagy József. Ott vol­tak a Kossuth Termelőszövet­kezet tagjai és az egyénileg dolgozó parasztemberek közül is, az ötholdas Rabinagy Ist­ván, a 7 holdas Gulyás Sán­dor, Nagy János, Gábor Lajos, M. Kovács Mihály és sok egyé­ni gazda. De sorolhatnám a zo­máncozó üzemből Soproni Jó­zsefet, Besenyei Józsefet, Bar­na Mihályt a Cipész KTSZ-ből, a vegyesiparitól, a dohánybe­váltótól, a téglagyár munká­sait, a földművesszövetkezet dolgozóit, a Vízügyi Igazgatóság munkásait, a sütőipariakat, a Pusztakürti Állami Gazdaság népes csoportját, a pedagóguso­kat. akik mind-mind azért jöt­tek el erre a választási nagy­gyűlésre, mert valamennyiőjü- ket érdekli, hogyan haladunk előre tovább az elkövetkezen­dő években, amikor azok inté­zik sorsukat, az ország sorsát, akiket november 16-án megvá­lasztunk. A nagygyűlés előadója Váczi Sándor elvtárs nem ígért káp­rázatos dolgokat. Azt mondot­ta: Mi képviselők és tanácsta­gok valamennyien azért dolgo­zunk, hogy kitűzött céljainkat maradéktalanul megvalósítsuk, s ha lehetséges túlszárnyaljuk. A választási nagygyűlés résztvevői tudják, megértették, miről van szó, mit akar pár­tunk és kormányunk a válasz­tás után, s bizonyosra veszem, hogy november 16-án valameny- nyien a Hazafias Népfront jelölt­jeire szavaznak. Vngor Tibor elvtárs, a nők járási pártbizottság első tit­kára Vezsenyen tartott válasz-í tusi nagygyűlést, mintegy 120—j 150 fő előtt. Többen kintreked­tek, mert a kultúrterem kis be­fogadó kép ess égű. * Szandaszöllősön Molnár Lajos? elvtárs, járási tanácstagjelölt ? tartott választási bestédet mint-j* egy 250 dolgozó paraszt előtt. * Jászszentandráson Kökény fsí-( ván elvtárs, a járási pártbizott-t ság első titkára, járási tanácstag- jelölt tartott választási nagygyű­lést. 300-an hallgatták. * Jászivány községben Czakói elvtárs, járási tanácstagjelölt, a: járási tanács elnökhelyettese; mintegy 150 fő előtt tartott vá-; lasztásd gyűlést. BÉKEGYŰLÉSRE KÉSZÜLÜNK V‘ Iárosunk békebizottsága rövid múltra tekint vissza. Ez év májusában a népek barátsági hónapja alkalmából rendezett nagygyűlésen hívtuk életre. A tizenhat tagból álló csoport lelkesen kezdett munkához. Tisztában volt azzal, hogy a világ népei és a magyar nép békét akar. Ezeknek a gondolatoknak jegyében dolgozott a bizottság. Azóta több mint 30 kisgyűlést szerveztünk, ahol a résztvevők száma közel nyolcszáz volt. Fzeken a békegyűléseken ismertet­tük a nemzetközi helyzeten kívül az V. Magyar Békekongrssz- szus és a stockholmi világkongresszus határozatait és felhívását. A következő negyedévi munkatervünkben ismeretterjesz­tő, más népek életét, kultúráját, társadalmi viszonyait bemutató előadások szerepelnek. A tudornáhyos előadásokkal a technika fejlett vívmányait ismertetjük majd, követelve, hogy ezek a nagyszerű eredmények mind-mind az emberiség jobblétét, bol­dogulását szolgálják. Célunk megismertetni és megértetni dol­gozóinkkal az atomenergia békés célokra való felhasználásának jelentőségét. , A decemberre tervezett béke-nagygyűléssel szeretnénk összefogni városunk békét óhaitó lakosságát ahhoz a moz­galomhoz, amely az atomkorban nem atomhálált akar, hanem virágzó békét. „ v Vona László BB-elnök, Kisújszállás ban a hallgatók. Illik, nem illik; elhatároztam, hogy megfigye­lem: mindvégig ottmarad-e az egész közönség. Ottmaradt. S úgy érzem, ha még hosszabb lett volna a nagygyűlés, akkor is szívesen maradt volna. Csótó István elvtárs, — me­gyei tanácstag-jelölt, a megyei tanács VB. elnökhelyettese szólt a letűnt időkről. Személyes em­lékeit idézte abból a hazából, mely az urak részére valóban tejjel-mézzel folyó Kánaán volt — a magafajta zsellér számá­ra azonban börtön, melyhez szi­ve kötötte, de melyből sokezret mégis elűzött az éhség. Maid szocialista rendünk jövőjébe pil­lantott; említést tett az elkövet­kező másfél évtizedben épülő egymillió új lakásról. Oláh János elvtárs — ország­gyűlési képviselőjelölt — a kora- harmincas évek titkos irataiból Idézett egyet-mást. Ki-ki saját értelmével láthatta be: a polgá­ri demokrácia csak az úri osz­tály számára demokrácia. La­ding Pál egykori főjegyző s cim­borái elkobzásra ítélték a Szov­jetunióból és Csehszlovákiából Magyarországra került haladó szellemű műveket. A „szabad” Magyarországról a kunhegyesi urak csak úgy adtak útlevelet, hogy bejegyezték: „Oroszorszáa kivételével érvényes...”. Napjainkban számtalan dolgo­zó paraszt, munkás, értelmiségi látogatja meg a megvalósult szo­cializmus országát. A szocialista Magyarország vezetőinek nem kell tartaniok attól, amit túristáink a Szovjetunióban ta­nulnak. A választási nagygyűlés részt­vevői sokat tanultak ezen a dél­előttön. Megerősödtek a szocia­lizmusba vetett hitükben s ab­ban a biztos tudatban tértek otthonukba, hogy a Hazafias Népfront jelöltje: $ dolgozó nép jelöltje. 'JrG*OSCÍ«®OSaK? attól, hogy az efféle hazugságot készpénznek veszik azok a tu­datlanok, még nevetnék is... — így a mindig nagyvonalú Lading Pál. — Mint főjegyzőnek mégis kötelességem, hogy a leghatáro­zottabban megakadályozzam az effajta vörös métely terjesztését. Add ki, kérnélek, a parancsot: Ennek az irománynak minden fellelhető példányát el kell ko­bozni. — Tökéletesen egyetértek ve­led, méltóságos uram! Mi a ma­gántulajdon, s a közösségi vá­gyon legszentebb tiszteletének alapján állunk, ugyebár..-. Lading Pál szigorú tekintettel bólogat — s lopva ásít egyet. Az ajtó felé sandít, melyet Bak An­dor főszolgabíró előtt tár széles­re az inas. — Hohó! — örvendezik. — Itt a mi rettenthetetlen vitézünk. Kerülj beljebb, Bandikám ... István! — tekint sokatmondóén az inas, majd a könyvespolc mellett megbúvó ébenfa-aszta'ka felé. Zöld posztó borítja azt, négy sarkán ragyogóra tisztított sárgaréztálacska, besűlyeszt~~ Kártyaasztal. Csendes alsós-sal indul a já­ték. Disztingvált, úri szórakozás, Nem, nem nagyba. Egy rer.ner végén — fél-háromnegyed órás játék után — ritkán cserél húsz­harminc pengőnél több gazdát... Űj vendég érkezik, Hellenbach képviselő. Alsós helyett hu­szonegyest javasol. Bak Andor nem szól, csak edV százast csúsztat az asztal köze­pére. A többi három beleegye- zően bólint. Immár hagyomány ebben a kedves, meghitt, közvet­len baráti vörben. hogy Bandi adja az első bankot. A társasági NÉPLAP mriV RIPORTSOROZATA Játék a kastélyban * —■ Nyugodjék békében.-,-, — ^sóhajtott az öregasszony. V — Nyugodjék — hagyta rá a vsegédjegyző, aki már unta a könny eket. — No, itt írja alá! x Jákáné szipogva, lassan, gya- Kkorlatlan kézzel vezette a tinta- riceruzát. Neve előtt ez állt: öt Tpengő; az ív tetején pedig: „Ada- qkozás a világháborúban hősi ha- gIáit haltaik emlékművére’’. * g A huszas évek végén járunk. ft Kunhegyesen. Gazdag vi- mdék, hatalmas feudumok övezik; $a Magyari, Waldeck grófoké, X báró Hellenbach Gottfried kép­viselőé s még néhány családé, amelyben az újszülötteket címer- Trel hímzett pólyában ringatja a Tdajka, s később prémes kabát­kában viszi sétálni — persze csak Ka kastélykertben — a nörsz. Az “csak természetes, hogy ezen a sívidéken sincs mindenkinek yré- Tdikátumos névjegye, hintája, äbankbetétje, emlékei olasz és ófrancia luxushotelekről — isten- ételen követelőzhetnék csak ilyes- >1 mivel. Az bizony, hiszen még a Ntiszteletes úr is elprédikálta meg- Thatóan a názáreti ács szavait: ö„Szegények mindig lesznek köz­ösetek!” Ez a világ rendje — jog­ágai vár e világon börtön, a fúl- űpón pedig pokol arra, ki vakme­Q.YCtYi IcídiAry Y)A Efö-ri'/7_ jük el hát a faluvégét, a zsellér- szállásokat — még hallásától is óvakodjunk a bűnös, felforgató eszméknek. A levegő sem jó ar­rafelé. Lopott ganéjjal fűt a cseléd, a rántottleves illata sem csábító .. i S minek hallgatnunk a panaszt, mely a kivándorolni vágyótól megtagadott útlevélről zokog? . ■.. Látogassunk el in­kább a takarás kastélyba, mely nemrégen került tető alá. Jól töröljük meg a csizmánkat! Folt ne essék a perzsaszőnyegen; arra igen kényes a főjegyző úr... Szőnyegén, damaszt-ábroszán nem eshet fölt soha ... Finom meleg van idebent, fi­nom ruhában veti el magát két úriember a karosszék mélyén, finom dohánynemű illatos füst­je leng, finom kötésű könyvek sorakoznak a gonddal fényezett polcon; minden finom, még a mozdulat is, mellyel — miután két ujját diszkréten megtörölte — puhatáblás könyvet tol el ma­gától Fehér Pál szolgabíró. — Ezt olvassák, ezt terjesztik dugva... Felháborító, kérnélek alássan, elnézésedet felháboro­dásomért! „Taskend, a bőség vá­rosa” — nevetséges... A fene­kük lóg ki a nadrágból — ismé­telten bocsánatodat esedezem — s bőségről fecsegnek ... — Ha nem kellene tartanunk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents