Szolnok Megyei Néplap, 1958. november (9. évfolyam, 259-284. szám)
1958-11-11 / 267. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! ^ (SMNOK MEGYEI) A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA IX. évfolyam. 367. szám. Ara ttO fillér 1958. november 11. kedd. Többezer résztvevő a Hazafias Népfront vasárnapi választási nagygyűlésein A munkáshatalom erősödését várjuk a választásoktól Mezőtúron vasárnap délelőtt, mint egyre áradó, hatalmas folyam hömpölyfgött a nép a tanácsháza felé. Csoportosan jöttek a termelőszövetkezeti tagok, az üzemek, kts2-ek dolgozói, a tanuF fiatalok. Tíz órára már nemi tk a nagyterem telt meg zsuf< sig, de a tanácsháza folyós' is tömött sorokban álltak a választópolgárok, s még egyre jöttek, lehettek úgy 5—6 ezren. Több százan már csak az utcán elhelyezett mikrofonok köré csoportosulhattak, de a szitáló eső ellenére is végig hallgatták az ünnepi beszédet. Nánási László országgyűlési képviselőjelölt, a SZÖVOSZ Felügyelőbizottságának elnöke volt a szónok. Barátként, ismerősként üdvözölte a mezőtúriakat, s egyszerű, keresetlen szavai megtalálták az utat az emberek szívéhez. Nánási elvtárs beszélt a régi választásokról, amelyeknek célja • az uralkodó osztályok hatalmának megerősítése volt. Mit várunk mi november 16-tól? — tette fel a kérdést, s meg is adta a választ. Mi is a hatalom megerősödését várjuk a november 16. szavazástól, de a nép hatalmának megerősödését. S biztosak vagyunk benne, hogy bizalmat szavaznak a választópolgárok a párt, a kormány politikájának, s a jövő célkitűzései mellett tesznek hitet — mondotta a szónok. A gyűlés résztvevőinek arcáról, helyeslő bólintásukból leolvashattuk, egyetértenek az itt hallottakkal, helyeslik a beszédet. A továbbiakban megrázóan ecsetelte Nánási elvtárs a dolgozók életét a Horthy-rendszer- ben, a végtelen kizsákmányolást, szenvedést a két világháború és az ellenforradalom okozta sebeket. Majd — mint, aki jó ismerője a város történetének — arról szól, hogy a mezőtúriak az elsők példáját követve léptek a közös gazdálkodás útjára, s 1951- ben Mezőtúr termelőszövetkezeti város lett. A szövetkezeti mozgalom erős gyökeret eresztett a túri földbe, s az ellenforradalom sem tudta azt kitépni. A dolgozó parasztok többsége ma is tsz-ben, termelőszövetkezeti csoportokban, termelői társulásokban dolgozik. A felszabadulás óta több létesítménnyel gazdagodott a város, hogy csak egyet- kettőt említsünk: a Villamos és Géptechmkai gyárat, a Mezőgazdasági Gépészeti Technikumot, a Kórházat, de lehetne szólni az egyre fejlődő állami és földművesszövetkezeti kereskedelemről és sok más, a fejlődést tükröző eredményről is. A nagy tetszéssel fogadott beszéd zárószava a fiatalokhoz szólt, arra figyelmeztette őket a szónok, hogy a jogok mellett kötelességeik is vannak. Ne feledkezzenek meg erről, s becsüljék meg ezt a rendszert, amely már eddig is oly sokat adott nekik. A fiataloknak, s valameny- nyi mezőtúrinak további sikereket kívánt. Felszólalt a választási gyűlésen Hodos János országgyűlési képviselőjelölt, az MSZMP Megyebizottságának munkatársa is. godos elvtárs Mezőtúron nevelkedett. Sokan voltak a gyűlés résztvevői között, akikkel együtt tolta a kubikos talicskát Budapestre, akikkel kora hajnaltól éjszakáig bukdácsolt báró Harkányi, vagy a Mészáros méltósá- gos tarlóján, mint részes arató, vagy akikkel együtt gyűrte a rudast a cséplőgépnél. Ezekről az évekről beszélt, s a mai életről, amikor a mezőgazdaságban dolgozók is emberi körülmények között élnek. Munkásszállás, — ebédlő, kultúrotthon áll a gépállomási, állami gazdasági dolgozók rendelkezésére. Így igaz, nagyon jól beszéltek — mondogatták az emberek, amikor a gyűlés után kis csoportokba verődve hazafelé indultak. Terveink népünk felemelkedését szolgálják Vasárnap fél tízkor már zsúfolásig megtelt a jászberényi filmszínház, ahová 10 órára hirdette választási nagygyűlését a Hazafias Népfront. S akinek már nem jutott hely a teremben, a szakadó eső ellenére az utcán hallgatta a hangszórókon át többfelé közvetített választási beszédet. A gyűlés előadója Kiss Árpád, mérnök, az Országos Tervhivatal elnöke, megyénk országgyűlési képviselőjelöltje volt. — Két esztendeje, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt, népünk forradalmi, leninista pártja barátaink elsősorban a Szovjetunió segítségével úrrá lett az ellenforradalmon — kezdte beszédét visszatekintéssel Kiss Árpád elvtárs. — Külön öröm számomra, hogy annak a megyének népéhez szólhatok, ahonnan elindult a forradalmi erők ellentámadása. Kiindulópontja volt ez a megye annak a harcnak, melyet népünk a népi demokrácia vívmányainak megvédéséért és továbbfejlesztéséért folytatott. Ezután a gazdasági konszolidációról, iparunk fejlődéséről beszélt. — Leszögezte iparunk egészséges ütemben és méretekben fejlődik. De felvetődik a kérdés: mi a helyzet falun? — folytatta beszámolóját. A mezőgazdaság szocialista átalakítása népgazdaságunk központi kérdésévé vált. Nem titkoljuk, mi az egész mezőgazdaság fejlesztését akarjuk, de feltétlen megoldjuk a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Az ellenforradalom idején terrorral szétvertek sok termelőszövetkezetet és néhány a régebbi hibák következtében feloszlott. De a feloszlottak fele rövidesen, az ellenforradalom leverése után már újjá is alakult. Az ellenség gyakran hangoztatta, hogy Szolnok megyében, főleg Karcagon és Turkevén mi szövetkezetekbe kényszerítettük a parasztságot. S az igazság az, hogy ezeken a helyeken az ellenforradalom sem tudta szétverni a szövetkezeteket, pedig akkor államunk nem sok segítséget, védelmet tudott nyújtani a szövetkezetieknek. OKOS SZÓVAL, MEGGONDOLT INTÉZKEDÉSEKKEL, szívós meggyőző munkával, — ez meggyőződésünk — győzelemre fogjuk vinni falun is a szocializmus ügyét. Ezt követően a jászberényi nagyüzemek termelési eredményeiről emlékezett meg Kiss Arnád elvtárs. Külön üdvözölte a Fémnyomó és Lemezárugyár dolgozóit, akiknek gyártmányai Angliába, Belgiumba, Nyugat- Németországba, Franciaországba, Dél-Amerikába eljutva hirdetik a távoli vidékeken is ipavnk hírnevét. Légkondenzációs hűtő- készülékük a brüsszeli világkiállításon nyert nagydíjat. Gratulálok erről a helyről ezekhez az eredményekhez! •— mondotta Kiss elvtárs. Á jövőnkre szavazunk Már egy órával a választói nagygyűlés előtt majdnem megtelt a jászfelsőszentgyörgyi mozihelyiség. Több mint négyszáz főként egyénileg dolgozó paraszt — gyűlt össze, hogy meghallgassa K. Nagy Sándor elvtársat, az MSZMP Központi Bizottságának tagját. Az úttörők üdvözlése után K. Nagy elvtárs emelkedett szólásra: — Egy hét választ el bennünket — mondotta, — hogy az urnák elé járuljunk, leadjuk szavazatunkat a jövőnkre. — Ilyenkor úgy szokás, hogy mérlegre tesszük az elmúlt évek munkáját és megnézzük, mit tettek az érdekünkben azok, akik bizalmunkat bírták. — Meg kell mondani, nem volt zökkenőmentes az utunk. Sok harc árán nehéz feladatokat kellett megoldanunk. Az eredmény az, hogy ma már — a két éve lezajlott ellenforradalmi támadás ellenére is — megváltozott az ország képe. De megváltozott az emberek felfogása is. Ezt nehéz volna bárkinek is letagadni. — Itt, ebben a teremben is jelen vannak azok, akik földet kaptak azzal a 600 ezer családdal együtt, abból, amit a fel- szabadulás után osztott a munkásosztály. — Ma a gyár a munkásé, a föld a paraszté. Igaz, ez már olyan természetes előttünk. — S természetes az is, hogy 3 millió koldusból egy sincs, megszűnt a munkanélküliség, sőt munkaerő- hiány van egyes területeken, vagy hogy Felsőszentgyörgyön az utóbbi években több mint hatvan új családi lakóház épült. Ma megbotránkoznának a faluban, ha a gyermekek mezítláb mennének iskolába, pedig mi, —■ és erre az itt lévők is jól emlékeznek — kora tavasztól késő őszig csak mezítláb jártunk. — Nagy lépést tettünk előre az elmúlt 14 év alatt az életszínvonal területén. Abban is egyetértünk, hogy tovább akarunk jutni. Mi nem ígérgetünk, hanem cselekedeteinkkel bizonyítjuk igazunkat, azt, hogy a munkás és paraszti tömegek felemelkedéséért dolgozunk. Közvetlenül a választás előtt is arról beszélünk, hogy a parasztság fejlődésének egyedüli útja a szocialista mezőgazdaság. Természetesen csak úgy és olyan ütemben, ahogy a parasztság meggyőződik a nagyüzem előnyéről és önként lép azok közé, akik ebben az országban jobban akarnak élni. Beszélt továbbá K. Nagy elvtárs a három, éves terv célkitűzéseiről és befejezésül azt mondta; bizunk abban, hogy mindenki a jövőbe tekint és békében akar gyarapodni, jobban élni* s mikor az urna elé lép, erre szavaz. K. Nagy elvtárs után Gál Ferenc országgyűlési képviselőjelölt szólt a választókhoz, kinek a parasztság jövőjéről mondott tájékoztatóját nagy helyesléssel fogadták a hallgatók. A nagygyűlést az úttörők vidám kultúrműsora és a himnusz zárta be. A kisújszállási választók találkoztak képviselőjelöltjükkel Kisújszálláson 1.500—2.000 ember hallgatta végig a Megyei Pártbizottság első titkára, Czine- ge Lajos elvtárs. országgyűlési képviselőjelölt választási beszédét. Hogy hányán voltak pontosan. azt nehéz lenne megtudni, mert a tanácsháza nagyterme mellett a szomszédos termek, folyosók is zsúfolásig voltak — álldogáltak sokan kint a hangszórók alatt is. Talán pontatlan a „választási beszéd” fogalma is az esetben, ha részletes programot, a képviselő ígéreteit értjük alatta. Mert a jelölt, Czinege elvtárs ezekkel javarészt adós maradt vasárnap. Inkább beszélgetés volt ez a kunsági emberek között: az előadó, aki a szomszédos Karcagról került el nemrégen előszedte a múlt dolgait. — a jövő problémáit, a kisújszállási emberek pedig gondolatban végigkísérték, amit mond — bólogattak, vagy éppen közbe is szúrtak egy mondatot. Mindannyian ismerték itt a régi képviselőket, akikről az előadó megemlékezett s tudták az úri regulát is. A parasztoknak vajmi kevés szava volt abba. hogy ki képviseli. —- Most — mondta Czinege elvtárs a város dolgozói valóban azt választhatják, akikben legjobban megbíznak. Sőt a törvények módot adnak arra is, hogy visszahívják azokat a képviselőket, vagy tanácstagokat, akikben megingott a bizalom. Mert nem kell azt feltételezni, hogy hibanélkül való, szeplőtelen valaki, mégha képviselőnek jelölték is. Vannak emberi hibái — s ha a választók úgylátják, hogy akire szavazatukat adták kezd elszakadni a dolgozóktól, választóktól, akkor mondják meg neki bátran, hogy ez így nem jól van, változtass rajta. Ez ennek a módja. Czinege elvtárs több értékes adatot hozott fel a múltból, ami annál is inkább tetszett a kisújszállásiaknak, mert eddig széleskörben nem kaptak ennyire nyilvánosságot a régi képviselőtestület viselt dolgai. 1931-ben például a városi költségvetés 765.000 pengőt irányozott elő. — Ennek mintegy 63 százaléka igazgatási kiadásra — tehát a városházi apparátus fenntartására ment. Ezzel szemben szociális, egészségügyi és népjóléti kiadásokra a város költségvetésének mindössze 2.5 százalékát szánták az akkori urak. Jelenleg, 1958-ban 9,266.000 forint a város költségvetése —? ebből csak 13 százalék az igazgatási kiadás — 33 százaléka egészségügyi és szociális célokra, 44 százaléka pedig köznevelési és kulturális kiadásokra megy. Czinege elvtárs beszéde egy részletében mégiscsak kitért a „kérelmek” — és „Ígéretek” egy mezsgyéjére, — A választási gyűléseken és megelőzőleg a jelölősyűléseken a szavazópolgárok kértek bizonyos dolgokat a jelöltektől. Meg kell mondani, hogy ezek nem is voltak mindig jogtalanok, A szó-t cialista társadalomban mindenért meg kell dolgozni. Régen elkártyázták, — külföldre hurcolták, fényűzően felélték a dolgozók által megtermelt értékeket. Most az ország javára a dolgozók között osztják fel. A jelölt még egy dologgal maradt adós — mint mondotta — a „kortesborral, dáridóval.’' Ez nem lesz most, — mi azt akarjuk, hogy necsak a választáskor, hanem minden vasára nap a dolgozó-családok asztad Iára kerüljön a bor. '
