Szolnok Megyei Néplap, 1958. november (9. évfolyam, 259-284. szám)

1958-11-09 / 266. szám

4 bldl.Mm ,\1 tv* V II ÍNÉ, FLAP 19d8. novemoer a Megtalálták számításukat A Szarvas Sándor Tsz földje a Tiszaszöllősről Tiszafüredre vezető müút mentén terül el. A tagok jórésze valamikor Bubori úrnál dolgozott, cselédkedett. Most saját gazdáik. Nem nagy tsz a Szarvas Sándor, még 700 kh sincs egészen. Taglétszáma hat­vanöt fő. Sok gonddal küzdöttek az elmúlt években. Ennek ellené­re évről-évre szaporodik a mun­kaegység értéke, mert többet ter­melnek, jobban gazdálkodnak. Látta ezt Sipos Imre is, ki az év elején lépett be. Az idén termé­szetben 8 ezer 608 forint értéket, készpénzben 9 ezer 451 forintot kap. Jövedelme a háztáji gazda­ságén felül meghaladja a 18 ezer forintot. Cibakházán a Vörös Csillag Tsz-ben tizenhat új belépő volt ebben az évben. Közöttük Borda Sándor 5 holdas gazdálkodó is. Az 5 kh földből nem tudta kielé­gíteni családja növekvő igényelt. Ezért kénytelen volt az iparban szezonmunkát vállalni. Tavasszal lépett a tsz-bc, az­óta 100 munkaegységet ért cl. A munkaegység a tsz-nél 30 forint, így 9 hónapra 12 ezer forintot kap, ehhez járul még mintegy 4 ezer forint értékű háztáji jöve­delem is. A kettő együtt már 16 ezer forint. Elmondotta, hogy míg eljárj dolgozni, nem keresett ennyit. Azon kívül külön élt csa­ládjától. Nem bánta meg, hogy a közös gazdálkodást választotta. A kunszentmártoni Zalka Máté Tsz jóhíre és jó gazdálkodása is­mert a községbeli dolgozók előtt. Farkas István is azért lépett be, mert megismerte a szövetkezetét. A növénytermelési brigádba ke­rült. Egy év óta dolgozik. A nagy munkák idején felesége is kijárt a tsz-be, szaporította a munka­egységek számát. Most zárszáma­dás előtt, mint minden gazda, számvetést csináltak. A háztáji jövedelemmel együtt közel 20 ezer forint értéket kerestek. Kap­tak 14.5 mázsa búzát, 7 mázsa árpát, 140 kilogramm cukrot, he­relisztet, kukoricát, bort, rizst, szalmát és még sok egyebet. Joggal elégedettek az eddig osz­tott és a még várható jövedelem­mel. „1/ 4 Dir 4 A Két bolt — sok öröm ÉJSZEMÜ, ÉBENHAJÜ fekete kislány — lehet vagy öteszten­dős — torpan meg az ajtóban. Visszafordul; a csillogó üvegben tükröződő képe előtt illegeti ma­gát. Édesanyja nevetve-róva inti: — Gyere jányom, gyönyörköd­hetsz még magadban eleget... Kati — így emlékszem a ne­vére — kicsit még huzatja ma­gát, majd a kirakat-üvegek felé pislogva, megindul mamájával az állomás felé. Az asszonyra látásból emlékszem, libára szer­ződött ottjártomban a kunmada­ras! földművesszövetkezetben. Anyai örömmel rá-rápillant le­ánykájára, akin újdonátúj, zöld mű bőrkabát ragyog. Jó vásárt csaptak a Szolnoki Kisker Vál­lalat 19. számú ruházati boltjá­ban. S vajon a többiek, kik üres kézzel térnek be, s csomagokkal megrakodva igyekeznek kifelé...? Példának okáért Varga Már­ton szövetkezeti gazda, aki téli­kabátot, téli nadrágot, egész öl­tönyt vásárolt — szavaival él­ve — egy szuszra. Jó kétezer fo­rintot hagyott a boltban— pe­dig még meg sem történt a zár­számadás, forint-osztás. — Vásárlóközönségünknek mintegy hetven százaléka pa­rasztember. — mondja Kása Sándor boltvezető. — Árukészle­tünket elsősorban az ő igényeik­nek megfelelően állítjuk össze. Csupán csizmanadrágból 8—10 ezer forint értékűt tartunk ál­landóan raktáron, sokfajta mi­nőségben, több színben, méret­ben. Megfigyeltem, tavaly az elegancia volt a főszempont, — idén a célszerűség: több miká- dó, kevesebb télikabát fogy, A mi .kimenőink” nem egy sze­zonban tartanak. . . Bizonyíté­kul talán elég ennyi: ebben a kis boltban az elmúlt hónapban körülbelül egy millió forint ér­tékű árut adtunk el. A megelé­gedett vevő visszatér... ÚGY BIZONY; AKAR Subicz János tiszajenői egyéni gazda cletepárja a szolnoki Kiskeres­kedelmi Vállalat 14. számú ci­pőboltjába. Mint nótabeli Csicsó- nénak, néki is három lánya van. Mindhárom egyszerre kapott — édesanyjával együtt — új cipel­lőt. TURKEVEI BARNA lány áll a tükör előtt. Formás lábán fe­hér cipő — menyasszonyi. Sze- mérmetesen csak annyit árul el, hogy Marikának hívják, s hogy tsz-tag. Sokadmagával lesz ifi­asszony nemsokára ... Fitymál­va tekint a 150 forintos lábbe­lire; helyette a legdrágábbat, a 240 forintosat választja. — Szép szál vőlegénye lehet! — kacsint a már fizető leány fe­lé Kiss József né boltvezető. Ezt a vőlegénységre semmikép sem kívánkozó újságíró nem ér­ti. Tekintetén is meglátszódik — nyilván — a tájékozatlanság, mert a boltvezető kéretlenül vi­lágosítja fel: — Kis legényhez lapos —, dél­ceg termetühöz magassarkú ci­pőt választanak a lányok. IFJÚ BOTTYÁN SÁNDOR a következő kuncsaft. Mint említi, sokat jár motoron, ezért szü-k- ............. —■»»'*1 sé geltetik számára a gumicsiz­ma. Az sem utolsó dolog, hogy ennek a fontos cikknek a tava­lyi 400-ról 276 forintra ment le az ára. Bottyán gazdának ugyan nem kell fogához vernie a ga­rast: a besenyszögi Petőfi Tsz tagjaként havi 1800—2000 forin­tot keres. Pászol az új lábbeli, Kiss Józseíné ünneplőt is kí­nál. — Arra majd zárszámadás után kerítünk sort. — viszonoz­za a vevő. — Bár, meg ne hara­gudjék, könnyen lehet, hogv mé­ret után készíttetek: boxbőrből. Az ragyogóbb... NYÍLIK, ZÁRUL az ajtó; cseng a forint, suhog a bankó; zizeg a csomagolópapír. A jó vá­sár örömétől kipirult arcú ve­vők karján duzzad a csomag. Uj cipő, új ruha, bőséggel... Talán felötlik olykor az emlék, szivek mélyén a gondolat: érdemes volt szorgalmasan dolgozni egész éven át — magának, családjá­nak dolgozott a Szolnok megyei paraszt. _ — borváró — ■■■ ■" A kisújszállási Dózsa Tsz gazdái bőségesen biztosították jószágaik téli takarmányszükségletét. Évzárás elölt a kisújszállási Búzakalász Tsz irodájában.^ Ezekben a napokban a szövetkezet vezetői sokszor összeülnek at tagokkal, afféle kis haditanácskozásokat tartanak a zárszámadási előkészületeiről és azt latolgatják, miiven módon erősítsék jövőre i közös gazdaságukat. Szóba jön néhány nagyon hasznos és ésszerűi terv. A talajerővisszapótláson felül 120 holdat digózni szeretné-* vek, egy negyvenvagonos magtár, egy ötvenféröhelyes növendék istálló, egy ötszázas juhhodály, két gondozói lakás építésére ké-j szülnek, egy százas tehénistálló korszerűsítését fontolgatják. Igazi, jófajta szövetkezeti „gondok” ezek. S nem csoda, hogyf sem Nyikos Károly elnök, sem Pocsai Károly agronómus, sem( /Vénást László elnök, sem Szöllősi János nem sajnálja az időt az\ alapos, részletes tervelőkészítésre. c IEY NÉPLAP RIPORTSOROZATA Esztendő mesgyéjén Állati torzszülöttek Érdekes és nein mindennapi látvány fogadja a szemlélőé az Állatorvosi Főiskola kórbonctani intézetének múzeumában. Iűto- ga esünk el együtt erre a különös helyre! , Köröskörül légmentesen el­zárt üvegedények. Másutt kitö­mött állatok, mind természetel­lenesek. furcsák. Sokszáz állati torzszülöllet őriznek ilt. Kivét e’ nélkül hazai szerzemények. Az Állatorvosi Főiskola két évszá­zad óta áll fenn — és azóta év­ről évre gazdagodik a gyűjte­ménye; bár az időik folyamán sok veszendőbe ment. elpusz­tult. Jó hat esztendővel ezelőtt egy furcsa csikót hoztak a főiskolá­ra. Három lábbal jött ^ világra. Itt tanulmányozták és majdnem két hétig ápolták-gondozták. Még régebbi a gyűjtemény egyik szenzációja: a hétlábú bá­rány. Ez a iószág a maga nemé­ben valóban egyedülálló. Egy Szegényembernek van is oka félni, Ügy ismerik báró Than Károlyt a környéken, aki nem nagyon kúkoricázik az emberrel. Jó szót nem hallott még tóle senki. A nyáron Korsós Miklós bácsit, a kiséri kondást is majd­nem lelőtte, Pedighát nem vé­tett az óreg jemmit. A kutyája se sokat. Éppenséggel annyit, hogy raszaladt a hűséges kis puli a tábornok úr lovára. Az erdő mellett poroszkált egyenruhában báró Thán Károly nyugalmazott altábornagy, a par­lament felsőházának tagja, mikor a puli megugatta. A kondás meg, mitagadás, élvezte is egy kicsit az esetet, hadd rázza meg a pej- kó a nagyurat. Hanem hát az nem ismerte a tréfát. — A magyar istenit az anyád­nak, te nyálas paraszt! Letapos­lak, legázollak, kipusztítalak, te semmirekelő. Hogy mer a te ku­tyád az én lovamra ugatni? Korsós Miklós, ismervén a rác­ból lett magyar természetét, be is húzódott gyorsan a fák alá Nem mintha mások ugyancsak semmiségért nem ugyanezt kap­ták volna. Különösen, ha a fácá­nos felé vette valaki útját. Nem nagykiterjedésü cserjés, bokros rész ez a fácános, a báró úr re­zervdtuma. Paraszt oda be nem léphet, de meg a közelébe se, nehogy zavarja a tenyésztett ne­mes vadakat. <— Eszi a magyart, hallod — igy a két viharban felejtett, akik az úrról évődtek az imént, — Eszi a szegényt, nem a ma­gyart. Gergellyel, a főjegyzővel igen megérti magát. Pedig az is magyar, a mágnás az gyüket. Különben itt lesz a sógora is, Rakavszki Iván. — Hát az meg fej? — Affene tudja! Biztos az öreg Dundarszki Lázárnak, az após­nak valami pereputtya. —• No, hallod, a vót még furcsa história. Az öreg Dundarszki. Született rác úr, a szerbeknek szállított fegyvert. Árulónak mondták ki, mégse lett semmi baja. — Ajaj, 1944-ben vagyunk, há­rom éve ellenség az angol. Még­is angol urak lesznek a vadásza­ton. — Egyik kutya nem harapja a másikat. Az úr a pokolban is úr. De itt vagyunk Zana Jóskáéknál. Szóljunk be neki. * TP örőcsik Pista, a fő hajtó­mester osztotta be az em­bereket, ahogy érkeztek Jászla- dányból, Jászkisér irányából, meg innen, Pusztakürtröl. — István bá, maga menjen hajtónak. Jóska, Zana Jóska, te meg puskatöltő leszel Rakovszki- nál. Fiatalember vagy még. A.z- tán gyorsan mozogjon a kezed. Az igaz, Zana Jóska fiatalem­ber, s nem szívesen vált map tem. két mellső laba van — de gerince közepetáj áo a törzs kettéválik, két farokban es négy lábban végződik, A hetedik láb a hátgerinc közepén nőtt ki. őriznek itt kitömve egy bor­jút is; ennek két szája és három -zeme van. Ez a borjú csaknem ’gy hétig élt. S távolabb látha­tunk egy másik ritkaságot, két- "eiű, négyszemű borjút. Két esztendővel ezelőtt vizs­gálták itt azt a borjút, amelyik­nek szíve nem a helyén dobo­gott. hanem a bőrt kidudorítva a bordája cs a bőre között. Ez az állat néhány nap alatt elpusz­tult. | S rengeteg egyéb torzszülötfet láthat a szemlélő: a kétfejű ma­lacot, a fejnélküli borjút, a négylábú csirkét, a hatlábú ku-i tyát, stb., stb. A tudomány mai álláspontja szerint a rendellenesség részben a vemhessé® alatti helytelen tar­tásra és szabálytalan takarmá­rPiszasul»/ felől kordia a szel X ^ a havat a kiseri úti a. Itó- ^letidö. Ember nem vs nagyon lmutatkozik, ilyenkor a tájon. Az Xa kettő a falu fele baktatva pe- idig jól magára rántja foltozott Ikabatját, még a könyökével is tszorítja magához a meleget. Be- Iszelni is kezet szájhoz téve be­szélnek, mivelhogy szóváltás *közben könnyen náthát kaphat í«z ember. A béresféléből amúgy |is csak akkor tör ki a szó, ha vnagyon oka van rá. Hát ezeknek í can. . j — Igaz a, könnyen beszél >aAgócs Jóska. Ü — Affenéi. Ö is csak olyan Harcsámarcsa, hallod. Azé, hogy \ö béresgazda? Neki is parancsol- Inak, Whisky, az intéző. Az meg 'közvetlen az úrtól, báró Thán ÍKárolytól kapja a regulát. > — Na, tán csak nem itt lesz >az is? ’ — Affenét, már itt is van. Jó íis lesz, ha úgy viselkedünk. 5 Így bandukol befelé a két iöreg: Bozsó Mihály, meg Víg Já- inos. Meghányják-vetik az ese- Jményeket, és behúzzák nyakukat jmég jobban arra a gondolatra, ihogy a vadászaton itt lesz az úr fis.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents