Szolnok Megyei Néplap, 1958. november (9. évfolyam, 259-284. szám)

1958-11-20 / 275. szám

yiLAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK!. (SZOLNOK MEGYEI*) A A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA IX. évfolyam, 215. szám. Ara 60 fillér 1958. november 20. csütörtök. NEGYVEN ÉVE LOBOG A PÁRT ZÁSZLAJA Tegnap este a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 40. évfordulóján díszünnepség volt az Erkel Színházban. Az MSZMP Központi Bizottsága által rendezett ünnepségen dr. Münnich Ferenc elvtárs, a Minisztertanács el­nöke, a Politikai Bizottság tagja elnökölt, majd ünnepi beszé­det mondott Kádár János elvtárs, a párt Központi Bizottsága első titkára. Kádár János elvtárs beszéde Kedves elvtársak! Elvtársnök! Tisztelt ünnepi gyűlés, bará­taim! Ezekben az órákban széles néptömegek emlékeznek meg hazánkban a lenini típusú ma­gyar forradalmi munkáspárt megalakításának negyvenedik évfordulójáról. Valóban nagy, az egész nép életére ható törté­nelmi tettet vittek végbe Kun Béla vezetésével azok a kommu­nistává vált hadifoglyok, bal­oldali szociáldemokraták, forra­dalmi szocialisták, akik 1918 no­vemberében létrehozták a Kom­munisták Magyarországi Párt­ját. A magyar nép szenvedéseit az elviselhetetlenségig fokozták ak­kor az első világháború gyötrel­mei, az éhező asszonyok és gyermekek látványa, a nép vé­réből meggazdagodott hadimil­liomosok tobzódása. A földes­úri — tőkés uralkodó osztály politikailag csődben volt, a nép forradalmi változás után sóvár­gott, a revizionizmus és osztály- árulás mocsarába süllyedt szo­ciáldemokrata jobboldal pedig a tőkés rendszer megmentésére vállalkozott. A magyar munkásosztály leg­öntudatosabb emberei ebben a helyzetben, a szociáldemokrata jobboldal osztályárulásával ha­tározottan szakítva, a megalku­vás erőivel folytatott elszánt harcban hozták létre a magyar marxista—leninista munkáspár­tot. Ezzel olyan pártot szervez­tek és indítottak el történelmi útjára, amely azóta is dacol min­den viharral és halad előre a maga győzelmes útján. A könyörtelen osztályellenség, a burzsoázia, pártunkat meg­alapítása napjától rágalmazta, gyalázta, sokszor holt hírét köl­tötte. S amikor hatalmában ál­lott, minden elképzelhető esz­közzel üldözte a magyar mun­kásosztály forradalmi pártját. A párt tagjait évtizedeken át a legkegyetlenebb barbársággal üldözte, kínozta és gyilkolta. Hol van már a burzsoázia ha­talma? A magyar munkásosz­tály forradalmi pártja viszont négy évtized viharain keresz­tül vezette és a Magyar Szo­cialista Munkáspártban testet öltve ma is vezeti munkásosz­tályunk, népünk minden akadá­lyon diadalmaskodó harcát az új, szocialista társadalom meg­teremtéséért. Az elesett harcosok emlékét örökké őrizni fogja szívében a nép Az út hosszú, a harc kemény volt ama negyven évvel ezelőtti naptól mostanáig és az úttörők közijl sokan kidőltek a sorból a hosszú harc alatt. Sokat meg­öltek közülük a fasiszta gyilko­sok 1919-ben, Horthy sötét ne­gyedszázada alatt és 1956 fehér­terrorjának napjaiban. Ritkítot­ta soraikat az ellenséges golyó a harctereken, ahol a nép sza­badságáért küzdöttek. A párt alapítói, első harcosai közül az élők ma is egy sor­ban küzdenek velünk. Ma sze­retet és megbecsülés, tisztelet övezi őket. Ennek a tisztelet­nek mindenütt és mindenkor élnie kell a veterán harcosok iránt, nem is csak azért, mert erre ők a maguk személyében bőven rászolgáltak, hanem azért is, mert személyükön keresztül a párt is, a nép is a legszebb erényt, a zászló iránti hűséget és önmagát, saját múltját be­csüli meg. A Magyar Kommunista Párt születéséről szólva fel kell idéz­nünk annak emlékét, akinek eszméi és tanításai vezették pár­tunk alapitóit. A nagy Lenin emléke előtt hajiunk meg mi, magyar dolgozók ezen a napon, aki annyi más történelemfor­máló műve közöli a munkás- osztály újtípusú, a hatalom meg­ragadására, a néptömegek veze­tésére alkalmas forradalmi párt­jának kovácsa, megalkotója is volt. Bensőséges szeretettel fordu­lunk Lenin pártja, a Szovjet­unió dicső Kommunista Pártja felé. Sohasem csináltunk titkot abból, ellenkezően büszkék va­gyunk rá, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjától tanul­tunk, tanulunk és tanulni fo­gunk a jövőben is. Már a pár­tunkat megalakító első magyar kommunistákat is a Szovjetunió Kommunista Pártja példája ösz­tönözte. Negyven éven át vér­tezték fel a magyar kommu­nistákat az úttörő, az előttünk járó idősebb testvérpárt tapasz­talatai. Negyven éven át is min­dig így volt ez pártjaink kö­zött — ma is a legszorosabb eszmei, elvtársi, baráti kapcso­latok kötik össze a Szovjetunió Kommunista Pártját és a Ma­gyar Szocialista Munkáspártot. Mély meggyőződésünk, hogy a pártjaink kapcsolatait ma jel­lemző teljes eszmei közösség és jó elvtársi kapcsolat a jövőben is mindenkor fennmarad és az idő haladtával mind mélyebb és bensőségesebb lesz. Ettől a meggyőződéstől át­hatva küldjük forró, elvtársi üdvözletünket pártunk megala­kítása negyvenedik évfordulója ünnepéről az idősebb testvér­nek, példaképünknek és harcos­társunknak, a Szovjetunió Kom­munista Pártjának. Szívünk mé­lyéből kívánunk teljes sikert az egész emberiség szívét re­ménnyel eltöltő békepolitikájuk, hatalmas, új népgazdasági ter­veik megvalósításához. A Szovjetunió Kommunista Pártja létrejötte történelmi mér­földkő volt az egész nemzetközi munkásosztály és az emberiség életében. Mérföldkő volt a Kom­munisták Magyarországi Pártja megalakítása is a magyar mun­kásosztály és a magyar nép történetében. A párt megalakí­tásával céltudatos vezetőt ka­pott a magyar munkásosztály, majd az egész nép és amikor a felszabadult nép végre nemzetté vált, maga a magyar nemzet. Pártunk negyven évvel ez­előtt elindított harcának min­denkori . célja az volt, hogy a tőkés-földesúri hatalmat a mun­kásosztály hatalma, a kapitalista kizsákmányolást a kizsákmányo­lástól mentes szocialista társa­dalom, az imperialista rabságot a nemzeti függetlenség, a há­borút a béke váltsa fel és szo­rítsa ki örökre. Negyven éve lobog a párt zászlaja, amelyre mártírjaink vére írta a szo­cializmus, a nemzeti független­ség, a béke számunkra szent szavait. E zászlóval, e jelszavakkal in­dult harcba pártunk 1918 őszén és rövid néhány hónap alatt meghódítva a munkásosztály, a dolgozó nép többségét, 1919 már­cius 21-én diadalra vitte a Ma­gyar Tanácsköztársaság megte­remtésének ügyét. A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása őr­jöngő dühöt váltott ki a ma­gyar tőkésekből és földbirtoko­sokból, az egész nemzetközi im­perializmusból. Hogyan is ne őrjöngtek volna? Hiszen az első magyar munkás-paraszt állam elvette tőlük a hatalmat, a föl­det, a gyárat, elveszett az or­szág az imperialisták számára, mélyítette a kapitalizmus álta­lános válságát, zavarta szovjet­ellenes terveiket, lekötötte erői­ket. Velük szemben örömmel üd­vözölte a Magyar Tanácsköztár­saság létrejöttét Lenin, a Szov­jetunió. Európa és az egész vi­lág munkássága. Kitüntetések a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 40. évfordulója alkalmából A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa a Kommunisták Magyar- országi Pártja megalakulásának 40. évfordulója alkalmából, a forradalmi munkásmozgalomban kifejtett tevékenységük elisme­réséül dr. Münnich Ferencnek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Minisztertanács el­nökének és Rónai Sándornak, az MSZMP Politikai Biz< ttsága és a Népköztársaság Elnöki Taná­csa Tagjának a Magyar Népköz- társaság Érdemrendje; Dr. Sik Endre külügyminisz­ternek, Nógrádi Sándornak, a Magyar Népköztársaság pekingi nagykövetének, Somogyi Miklós­nak, az MSZMP Politikai Bi­zottsága tagjának, a SzOT elnö­kének és Vincze Józsefnek, a SzOT titkárának a Munka Vö­röszászló Érdemrendje; Révész Géza vezérezredes, honvédelmi miniszternek a Vö­rös Zászló Érdemrend kitünte­tést adományozsta. A kitüntetéseket szerdán dél­előtt Dobi István, az Elnöki Ta­nács elnöke adta át az Orszí"- házban. Az ünnepségen jelen volt Ká­dár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Apró Antal, a Minisztertanács elnök- helyettese és Kiss Károly, az MSZMP Központi Bizottságának titkára — az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai — Sándor József, az MSZMP Központi Bi­zottságának osztályvezetője, Kris­tóf István, az Elnöki Tanács titkára, Gyáros László, a Mi­nisztertanács Tájékoztatási Hi­vatalának elnöke. (MTI.) Emléktáblát lepleztek le Szolnokon Jóval négy óra előtt leállt a forgalom Szolnokon a Beloian­nisz utca 3-as számú épülete előtt. A jelenlegi TITASZ iro­da négy évtizeddel ezelőtt Ba­laton kávéház néven fogadta a vendégeit. Ebben a házban ala­kult meg 40 évvel ezelőtt a Kommunisták Magyarországi Pártjának szolnoki szervezete. Most munkások, értelmiségi­ek, a város üzemeiből, intézmé­nyeiből : meghívott idős komm u- nisták a megye helységeiből áll­nak várakozóan a fehér lepel­lel fedett márványtábla előtt. A munkásőrség díszőrséget ad, a MÁV szimfonikus zenekar mun­kásindulókat játszik. A tömeg egyre nő, 800—900-an lehetnek már. Szarvas Imre, a városi pártbizottság titkára lép a mik­rofonhoz. — Azért jöttünk, hogy leró­juk kegyeletünket a harcosok előtt, akik 40 évvel ezelőtt kö­vették az orosz példát, megala­kították a munkásosztály legfor­radalmibb marxista-leninista el­mélettel átitatott pártját; hogy meghajtsuk fejünket az elvtár­sak előtt, akik a Tanácsköztár­saság leverése után sem fagy­ták el soha a vörös zászlót, éb­ren tartották a munkások hitét, — mondotta Szarvas elvtárs. — Majd leleplezte az emléktáblát. A zenekar eljátszotta az Inter- nacionálét s ezzel véget ért az ünnepség. A tömeg még soká nem osz­lott szét, sorban haladtak el az emléktábla előtt, s olvasták a felírást: „Dicsőség és hála a harcosok­nak.” Az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság meg­teremtése büszkesége munkásosztályunknak Akkor először mutatta meg né­pünk, hogy tud élni és államot vezetni az urak hatalma nél­kül. Népünk nagy nemzeti büsz­kesége, hogy 1919 tavaszán, má­sodikként a világon munkás­paraszt államot hozott létre, el­jegyezte magát a szocializmus ügyével, s ezzel az elmaradt né­pek közül, a társadalmi haladás élén járók közé lépett. Ezzel egyben Magyarország példáján a gyakorlatban bizonyosodott (Folytatás a 2-itk oldalon) ......■■■■■■■■■■ ......................................... ni ni uw i app Eg y az első tagsági igazolványokból.

Next

/
Thumbnails
Contents