Szolnok Megyei Néplap, 1958. november (9. évfolyam, 259-284. szám)

1958-11-19 / 274. szám

SPOT VOR MFfíVEI NÉPI.AF

1988. novwneer is

Dieckmann Berlin státusáról

Berlin (ADN). „Nem lehet e második lépést az első előtt, sem a harmadikat a második előtt megtenni’' — válaszolta dr. Johannes Dieckmann, a népi kamara elnöke a BBC tudósítójának arra a kérdésére, hogy a külföldi csapatok visszavonása után milyen lesz Berlin kormányzási formája. Jelenleg a helyzet a következő:

„Az első lépés az volt, hogy a nyugati hatalmak de facto törvényen kívül helyezték a potsdami egyezményt és ezzel együtt Berlin státusának jogi alapjait — mondotta Dieckmann. A második lépés az volt, amikor ezt a tényt egy héttel ezelőtt tett nyilatkozatában Hruscsov, a Szovjetunió kormányfője leszögezte. A harmadik lépés csak az

lehet, hogy levonják a nyugati hatalmak által előidézett helyzetből a következtetéseket és a nyugati hatalmak kivonják csapataikat Nyugat-Berlinből. És akkor — ez a negyedik lépés — megállapodás történhetik Berlin leendő kormányzási formájáról. Azt hogy a kormányzási forma részleteiben milyen lesz, ma még nem lehet megmondani.

Berlin helyzetével kapcsolatban Dieckmann megjegyezte: Nyugat-Berlinnek ellátási nehézségei vannak. Segíteni kívánunk abban, hogy ezeket legyőzhesse, felajánlottuk Nyugat- Berlinnek, hogy tejet, főzelékfélét és gabonát szállítunk. Tehát józan gazdasági kapcsolatokat, normális kapcsolatokat kívánunk — szögezte le Dieckmann. (MTI).

Amerika

folytatja cselszövő politikáját

B elfut (TASZSZ). — Az A1 Ahbar című lap behatóan elemzi az amerikaiak közép- és kö- zelkeleti politikáját, s megállapítja: az amerikai imperialisták ismét arra törekszenek, hogy megbontsák a közel- és középkeleti békét. Iza-ael provokációkat hajt végre a szíriai határon, külügyminisztere az Egyesült Államokba utazik, hogy újabb fegyverszállítmányokat kérjen.

Az amerikai imperialisták — folytatja a lap — lázas tevékenységet fejtenek ki a bagdadi paktum országaiban is, Iránban, Pakisztánban és Törökországban egyaránt. Különösen figyelmet érdemel ebből a szempontból Irán, amely mindjobban belesodródik az agresszív NATO- tömbbe. Most fejeződnek be a török amerikai katonai tárgyalások, amelyeknek az a céljuk, hogy az Egyesült Államok egyezményt kössön Törökországgal, s ennek alapján újabb támhszpon tokát építhessen Törökországban. (MTI).

Hogyan élnek,

ZZtk a Tisza Cipőgyár ifjú munkásai

MANAPSÁG már . mindenki természetesnek tartja ifjú munkásaink megváltozott életét. Még azon sem lepődnek meg, hogy_ ifjúságunknak van beleszólása az ország életének irányításába. Megtalálhatjuk fiataljainkat a tanácsokban, pártszervezetek vezetőségében és más fontos funkcióban. Mondhatjuk, az élet minden területén tért és jogot nyert a fiatalság. Dolgozik, megtanult vezetni, politizálni életében először. A párt és a kormányzat minden segítséget biztosít ahhoz, hogy aki mérnök, vagy szakmunkás akar lenni, képzettségét meg tudja szerezni.

A felszabadulás óta elért eredmények értékeléséhez, megbecsüléséhez azonban szükséges a múlt ismerete. Ady így ír erről „A proletárfiú verse’1 című költeményében:

„Az én apám kopott kabátú,

De nekem' új ruhát veszeti,

S beszél nekem egy szép jövőről Szerelmesen”.

Az a jövő, amelyről Ady a proletárfiú versében álmodott, ma valóság. 1945. április 4-én kezdődött azoknak az álmoknak a megvalósulása, amelyekért a magyar nép legjobbjai, a kommunisták harcoltak.,

A becsületes munka meghozta gyümölcsét az üzemben is. Az államosítás óta eltelt kilenc esztendő alatt gyökeresen megváltozott a gyár fiataljainak helyzete. Ma a becsületesen elvégzett munka után megbecsülés és féltő gondoskodás övezi őket, és az üzemnek minden ifjúmunkása megtalálja számítását.

A munkásszálló több mint 800 fiatalnak nyújt kényelmes otthonit. A lakószobákon kívül főző-, mosókonyha, szárító helyiség, könyvtár és társalgó van. A televízió adásaiban gyönyörködhetnek. És mindez a fiataloknak havi 40 forintjába kerüL S ez olyan kényelem, hogy legtöbb helyen otthon sem tudják maguknak megadni mindezt.

ÉTKEZÉSRŐL az üzemi étkezde gondoskodik jól és olcsón. A háromszori napi étkezés egész hónapra mindössze 215 forint.

Ezekkel a szociális kedvezményekkel szemben az üzem ifjúmunkásainak átlagkeresete 1280 forint. Ha egy kis számvetést végzünk, akkor látnunk kell, hogy az étkezés és lakásiköltség kifizetése után fiataljainknak 1035 forintja marad. Ha a fiatal egyéb kiadásokra — színház, mozilátogatásra — 235 forintot fordít havonta, akkor is 800 forint az az összeg, amelyet meg tudnak takarítani. Aki pénzét jól beosztja, egy év alatt köny- nyen megtakaríthat 9—10 ezer forintot. Ebből pedig egy leány megveheti hálószobabútorát, egy fiú pedig vehet belőle rádiót, ruhát, cipőt, s ha neki úgy tetszik, akár motorkerékpárt. Ügy véljük, hogy ehhez bővebb kommentárt nem kell fűzni. Az üzemben kb. 180 fiatalnak van motorkerékpárja és nincs olyan ifi, akinek ne lenne három öltözet ruhája, 2—1 pár cipője, téli- kabátja, stb.

A 8 ÓRAI MUNKAIDŐ letelte után a fiatalság tanulhat, sportolhat, színházba mehet. Nyugodtan mehet, nem kell gondolkodnia a holnapon és azon, hogy miből fog megélni.

Öröm nézni a leendő szakmunkások, az ipari tanulók életét. Nyoma sincs a régi suszter- műhely nyomasztó levegőjének.

Napfényes termekben három év alatt szakoktatók, tanárok irányításával sajátítják ei a szakma fortélyait és szerzik meg az általános műveltséget. De a vállalat lehetőséget ad a technikum levelező tagozatának elvégzésére is. Olyan ''ehetőségek állnak ma fiataljaink előtt, amilyenek még soha sem. A párt féltő gonddal vigyáz rájuk, neveli és tanítja őket. Ezt a gondoskodást és segítséget csakis a jó munkával, a párt politikája melletti harcos kiállással tudja az ifjúság viszonozni.

H. Nagy Mihály KISZ-titkár

KÜLFÖLDRŐL ietentik

Berlin (Reuter). Sir Christopher Stél bonni brit nagykövet hétfőn Berlinbe repült, ahol azonnal megbeszélésre ült össze Willy Brandt-tal, Nyugat-Berlin polgármesterével. A megbeszélés minden valószínűség szerint a Berlin négyhatalmi státusának megszüntetéséről szóló szovjet nyilatkozattal függ össze. A nagykövet mielőtt Bonnba visz- szautazmék, megbeszélést folytat

még a berlini haderők fegyvernemeinek főnökeivel.

. V ashing ton (MTI). „Ibrahim Abbud tábornok kata- lomrajutása tisztára Szudán belpolitikai ügye és az új kormány elismerésének kérdése nem vetődik fel” — jelentette ki hétfőn este az amerikai külügyminisztérium szóvivője — közli az AFP.

f i él. Karcagra délután érünk, ■*-' tán egy óra lehet. A ka- nálcsörrenések, ünnepi ebédek, csilingelő pohárkoccanások időszaka ez. Szesztilalom van, s az italboltokban, éttermekben hiába kérne bárki egy iccényit is. A család az más. Kötelességteljesítés után otthon megihatja az ember a pohár borát. Tréfásan szólás-mondás is kerekedett Karcagon erről. Úgy biztatták egymást a reggeli órákban a szavazók:

— Siess komám, hogy nyugodt lelkiismerettel kisújjig ürít- hesd ebéd után.

Hát nyugodt lehetett a lelkiismeretük. Kilencven százaléknál tartottak már, s volt olyan szavazókor, ahol 5—6 ember voksa hiányzott mindössze.

Váradi József, a városi választási elnökség elnöke tájékoztat igy. Nem is csoda, azt mondják, akadtak szavazatszedők jócskán, akik hajnali négykor ébredtek a városban, úgy karikáztak ki a tanyára, hogy idejében a tetthelyen legyenek, ahová beosztásuk szólt. Több helyen fél hétkor már kértek volna engedélyt a szavazás kezdésére a várakozó emberek miatt. így aztán a szavazópolgárok lelkesedése átragadt a szavazatszedőkre is.

Takács Lőrinccel és Török Sándorral a Kálvin úti leányiskola kapujában hoz össze a véletlen. Takács Lőrinc görbeszárú, tükörfényes csizmában feszítő, pedértbajszú szövetkezeti gazda a Ságváriban, Török Sándor meg a helybeli kórház hivatalsegéde. Az utóbbi hóna alatt kis barna vándorúmét szorongat.

— öt helyen jártunk, öt szavazatot hoztunk — mondják, de

1 sietünk, mert még a kórház a miénk.

A szülőotthonban megint egymásba botlunk. De most kedvetlenül veszik tudomásul az ügyeletes szülésznő információját.

•— Elkéstek, már egy bízott- Ság szavaztat.

Nem lehet itt soká várni, már kétségbeestek a bennlévő édesanyák, mi lesz velük. A tilal- masi részről ugyanis az arralakó három asszony szavazatáért jókor reggel bejöttek az ottani szavazatszedők. A többiek azt hitték, az ő szavazatukra most már szükség sincs.

Nohát, most itt van két úrna is.

Takácsék ugyan indulnak a kórházba, megjegyezvén:

— A Magyar Sándorné szavazata a miénk lett volna.

Amazok — D. Nagy Mihály és Fazekas Jánosné — szobáról- szobára járnak.

JZ edves kismamák! Azért jöttünk, maguk is hozzá tudjanak járulni a nagy ügyhöz, ki-ki felfogása szerint.

S ezt olyan kedvesen mondogatja Fazekasné, hogy nyilvánvalóan kitűnik, járt már ő e falak között nemcsak mint szavazatszedő, mint életadó is.

Novák Ignácné, a Ságvári Termelőszövetkezet tagja meg éppen a hatodik gyereket hozta a világra a napokban. Julianna, akivel most fekszik, 3 kiló 30 dekás vasgyúró. Sorstársa csak egy van a szobában, Tömöri Jánosné. ö is a hatodik szülés előtt áll. A „legkisebb” kismama különben Nagy Józsefné.

— Először szül, és először szavaz — magyarázza a látogatóban ágya szélén csücsülő édesanyja.

— Az apja is Jóska, úgy hívják a kicsit is — pirul el.

Látom rajtuk, határtalan jólesik nekik, s nagyon hálásak érte, hogy rájuk is gondoltak e napon. Megvallom, kissé szenzációnak tartva, úgy jöttem ide, interjút kérek valamelyik anyától. Aztán nem volt szivem megzavarni az idillt. Minden szó. amit csak hallottam, a gyerek körül forgott itt.

— Az enyém lány lett... Mi pontosan fiút vártunk.... Az

ÚTBAN A PART FELE

Résziét

Lengyel József: Vsegrádi útca c mű könyvéből

Jegyzetek a szavazásról

apjára ütött... Olyan lesz ez, mint én voltam.

A gyerek, a gyerek! Az életet jelenti az újszülött. Mi lehetne a vágyuk? Béke, nyugodt élet, hogy nevelhessék családjukat.

Ugyan milyen illetlenül, ügyetlenül hangzott volna a kérdésem: Hová szavazott? Miért? Kire?

BORZÁK LAJOS.

1.

f AZ OKTÓBERI FORRADALOM a Korvin-csoportban nem íkeltett illúzióitat. Láttuk: ez inem az a forradalom, amit mi »akarunk. A csoport Ottó és He► v«si vezetése alatt szorosan ►együtt maradt, a megbeszélések 'a London Szálloda kávéházában t továbbfolytak.

► A London Kávéház ott volt •a Nyugati-pályaudvar tőszom- ■szédságában. A pályaudvar kö- trfl nagy a forgalom. Ezrével í jöttek-mentek a hazatérő kato- íná'k. Vitázó csoportok álltaik

► mindenfelé, mindenütt és egész

► nap. De különben is, minden villamos, minden utcasarok nép► gyűlés helye volt.

► Meghallgattuk a Nemzeti Ta- ínács embereit. Hock Jánosa akit

► pedig úgy hívtak Pesten ,,a vödrös pap”, a Károlyi-palota erké- jlyéről a forradalom után még Jígy szónokolt, a híres Vörös► marty-verset idézve: „A legelső í magyar ember a király”. A vers

► második sorát: „Érte minden t honfi karja készen áll”, nem tmondta ugyan, mert egész Ma► gyarországon nem volt senki, taki ilyen beszéden, akár fájdalmasan, akár gúnyosan, de ne nevetett volna.

A szociáldemokrácia a királykérdésben még semmiféle állásfoglalást sem nyilvánított.

Azonnali béke: ez volt a Károlyi-kormány legfőbb jelszava. Ez a béke azonban megvolt azáltal, hogy senki, egyetlen baka se akart harcolni, pedig hát a baka nélkül nincs háború és nem volt olyan erő, mely a katonákat harcra tudta volna kényszeríteni.

Rendcsinálás: ez volt a második jelszó. Tisza Istvánt megölték, a vidéken pár üzlete: kifosztottak, néhány, népet sanyargató jegyzőt agyonvertek. A hazatérő parasztikatonák és volt oroszországi hadifoglyok (akik már régebben visszaszöktek, s Magyarországon karantenekbe voltak zárva) fel akarták osztani az urasági földeket. Ezt megakadályozni mentek vidékre a rendcsinálők, szociáldemokrata vezetés alatt. Természetes, hogy ez a nacionalista társaság egyrészt hamarosan összetűzött nacionalista csehekkel, az országon belül pedig megvédte az uradalmi földeket: szóval ezt akarták-e a vezetők, vagy nem ezt

akarta egy részük, de ténylegesen jó, szabályos ellenforradalmat csináltak. Minderről azonban én csak sokat hallottam, vidékre a két forradalom tartama alatt nem jutottam.

De hisz volt munka Pesten is elég. Minden vitázó csoport szívesen hallgatott ránk, akik a szociális köztársaságiról beszéltünk, arról, hogy a munkások, katonák és parasztok tanácsának kel átvenni a hatalmat, „úgy mint Oroszországban”. November 5-én rendeztük az első. szervezett tömeggyűlést a Tisza Kálmán téren. A még néhány nap előtt szigorúan konspirativ társaság megpróbálkozott az első tömegakcióval. De más, nagyobb jelentősége is van ennek a gyűlésnek, mint az, hogy nekünk ujdonságos volt. Munkás tömeggyűlés volt, a polgári forradalom első hetében a szociáldemokrácia ellen. Mert, ez a néhány nap is megmutatta, hogv erre szükség van.

Igaz, nagyon siralmasan indult az ügy. Úgy látszott, hogy alig pár száz embert tudtunk összehozni. Az egész társaság megfért volna a Népopera (a mai Erkel Színház) Lépcsőjén. Én Walter-Veér Imrével, a köz- társasági párt akkor szerepelni kezdő vezérével vitatkoztam fenn a lépcsők tetején. A mi jelszavunk, amivel ezt a gyűlést összehívtuk, a ..szociális köz* társaság” követelése volt.