Szolnok Megyei Néplap, 1958. október (9. évfolyam, 232-258. szám)

1958-10-15 / 244. szám

1958. október 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A kisiparosok nyugodtan végezhetik munkájukat Választás előtti számvetés Törölsszentmiklóson A Hazafias Népfront törökszentmiklósi elnöksége és a KIOSZ helyi csoportja oki. 13-án választási gyűlésre hívta össze a kisiparosokat. Mintegy 100 kisiparos gyűlt össze. Az előadó ismertette azokat a tényeket, amelyek a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány részéről a magánkis­iparosok iránti megbecsülésben, a fokozott támogatásban jutnak kifejezésre A magánkisiparosság anyagel­látása például az 1955. évhez vi­szonyítva több mint négyszere­sére emelkedett. A kormány el­törölte a kisiparosok alkalma­zotti külön jövedelmi adóját, 33 százalékról 17 százalékra csök­kentette a munkavállalók utáni SZTK-járulékot. Szolnok megye területén több mint 500 ezer forint ked­vezményes hiteiben részesítet­ték a magánkisiparosokat az utóbbi két évben, hogy gépek, munkaeszközök, anyag vásárlá­sával jobban elláthassák a la­kosság szükségleteit. Sok olyan kisiparos részesül rendszeres segélyben, akiknek a kezéből már kiesett a munka- szerszám. Havonként csak Szol­nok megyében mintegy 30 ezer forintot tesz ez ki. A kapitalista társadalomban rém törődtek az elaggott kis'pá­rosok sorsával, nem tudták in­tézményessé tenni az idős kis­iparosok megsegítését. Ms a kisiparosok részt vehet­nek önkéntes betegbiztosításban és a megye területén élnek is ezzel a lehetőséggel. Több mint 1200 kisiparos tagja az önkéntes betegbiztosítási in­tézetnek. A párt politikája kifejezésre jut abban is, hegy a kisiparoso­kat — létszámuknak megfele­lően — bevonja az ailamhatalom helyi szerveinek munkájába, mint tanácstagokat. Ezen túl Zelei József kisiparos például tagja a népi ellenőrző bizottság­nak, mely szintén a kisiparosság megbecsülését jelenti Mindezek a tények bizonyít­ják, hogy a Magyar Szocialista Munkás Párt és a Magyar Forra­dalmi Munkás-Paraszt Kormány bizalommal van a kisiparosság iránt, megbecsüli munkájukat és lehetőséget biztosít a kiegyen­súlyozott, becsületes megélhe­tésihez. A beszámolót hozzászólások követték, melyben a kisiparosok elmondották gondjaikat, problé­máikat. E hozzászólások során az bizonyosodott be, hogy a kisipa­rosok is bíznak a pártban, a kor­mányban. Ez csendült ki többek között Pásztor Bálint szobafes­tő kisiparos felszólalásából is, amikor elmondotta, hogy a kis­iparosság örül annak a bizalom­nak, melyet a párt és az állam­igazgatási szervek részéről ta­pasztalnak és a kisiparosok is azon lesznek, hogy viszonzásül minél jobb minőségi munkával járuljanak hozzá a lakosság igé­nyeinek kielégítéséhez. Megem­lítette, az ő szakmájukban is problémát okoz még néha egyes fontos anyagck hiánya, de ez, remélhetőleg, a további gazda­sági eredmények folytán szintén kiküszöbölődik. Az egész gyűlést a bizalom légköre, a jó hangulat jellemez­te. Azzal a tudattal távoztak a kisiparosok, hogy nyugodtan vé­gezhetik munkájukat, ehhez a népi demokrácia állama bizton­ságot és segítséget nyújt. Merre húz a két fekete? önmagával birkózik sokszor még az is, akinek már másokat kellene meggyőznie. Van, aki már a ceruzát is megfogta, hogy majd alákanyarítja a nevét a be­lépési nyilatkozatnak. S amikor ráhajlott a papírra, valami eszé­be jutott; ledobta az írószerszá­mot, ott hagyott csapot-papot és köszönés nélkül elfutott. Három napig színét se látták. Hol járt, mit csinált, annak egyedül csak az asszony a megmondhatója.... Ezrek és ezrek járják már ép­pen évtizede a szövetkezés út­ját. Jól élnek, megelégedettek és lám, mégis sokak számára na­gyon nehéz még mindig az újra való áttérés. Ott is. ahonnan ez az írás szól, Tiszabőn: a tisza- menti kisközségben, ahol házak simulnak a gátoldal mellé és ahonnan a falu alól gépek, szi­vattyúk sokasága löki a vizet a távoli rizsföldek felé, a szövet­kező emberek hasznára, gyara­pítására. De az új termelési forma ész­revehetően nyomul előre. Na­gyon sok tiszabői gazdát az ér­telem már elszakított a régitől és ma már csak érzelem nem en­gedi az újhoz. Az én lovam, az én csikóm, az én ezem, az én azom: mennyi görcs, mennyi fék. Aki már túl van rajta, az csak nevet. De aki még innen van, azt meg kell értenünk. Annál is inkább, mert csak szakadoznak már azok az erős. vastag látha­tatlan kötelek, melyek Tiszabő egyéni embereit a kisparcellához kötik. Szakadoznak. tépődnek, mivel a szövetkezeti gondolat névtelen harcosai, terjesztői nem tétlenkednek soha. Az első beszélgetés Néhány hónappal ezelőtt tör­tént. Vagy tizen üldögéltek a bognárműhelyben. Egyéniek, szövetkezetiek vegyesen. Kétfé­le felfogás képviselői és mint ilyenek, óhatatlanul összecsap­Kisűjszállás jelöltjei; tudományos kutató, szövetkezeti vezető A Hazafias Népfront bizottság Kisújszálláson megtartott jelölőgyűlését nagy érdeklődés előzte meg: néni mindegy, ki képviseli az elkövetkező években a város dolgozóit a megyénél, az országgyűlésben. A gyűlés előadója megyei tanácstagként Varga Illést, a MÉSZÖV elnökét javasolta, aki közvetlenül a felszabadulást követő hónapokban már bebizonyította: híve a néphatalomnak, barátja a dolgozó parasztságnak. Varga elvtárs ugyanis tagja volt a földosztó bizottságnak. A kisújszállási Kocsi­gyártó Ktsz alapítása idején is Varga Illés volt a legtevékenyeb­bek egyike. A gyűlés egyik résztvevője, Tóth Sándor visszaemlékezett Kisújszállás egyik régi képviselőjére: vitéz Kenyeres Jánosra, aki úgy „képviselte"’ a város érdekeit, hogy 110 ezer pengővel megkárosította. A Hazafias Népfront bizottság javaslata alapján a gyűlés résztvevői Varga Illés elvtársat megyei tanácstagnak, Mihály- falvi István tudományos kutatót pedig országgyűlési képviselő­nek jelölték. Mindkettőjüket jól ismerik a választók; bizalommal fordul­nak feléjük s nem lehet kétséges, hogy bizalmuknak a szavazó­urnáknál is kifejezést adnak majd. Kőteleken, őszidőben Hétfőn, kedden könnyebb az idevalósiakat este felé otthon ta­lálni; ezen a két napon pihen a mozi. így a fiatal B. Szabó, — aki idén fejezte be a mezőgaz­dasági technikumot, most pedig az Agrártudományi Egyetemre készül — együtt dolgozik szülei­vel. Az asszony fej, a férfiak az utolsó alkonyi perceket használ­ják ki az udvaron: takarítanak, rendezgetnek. Van mit, az új ház maholnap elkészül — azt pedig mindenki tudja, hogy az építkezés mekkora felfordulással jár... — Húsz esztendeje kezdtük a rávalót gyűjtögetni, — mondja B. Szabó József né, — a háború nagyon visszavetett bennünket, nem maradt több jószágunk, mint egy árva borjú ... A földosztáskor négy hold gazdája lett a Szabó-család. — Szorgalommal, beosztással elérte, hogy ma már három tehén, egy borjú van az Istállóban, két ma­lac is akad. A fél hold szőlő hoz annyit, amennyi maguknak kell. — Mindenünk megvan, — így a gazda —, csak a köznaplóból koptunk ki egy kissé. Ha jól si­kerül a marhahízlalás: ruhát ve­szünk a családnak. * Kőteleken vagy tíz évvel ez­előtt gyulladt fel a villany. A vándor jó hasznát veszi most — leszállt az este. Marsi Palék há­zából hak zeneszó szűrődik ki­felé; szól a rádió. A gazdárói illik annyit tudni, hogy a fel- szabadulás előtt az egész orszá­got bejárta — munka után. Fa­lujában akkor telepedett meg végleg, mikor a néphatalom hat hold tulajdonosává tette. Nyolc évvel ezelőtt meg való­sággal nagybirtokos lett Marsi Pál — bsüépett a többszáz hol­das Petőfi Tsz-be. — A juhásznak jól megy dol­ga! — erősíti, s ő is csak tudja: maga-magáról. Ö viseli ugyanis gondját a közös gazdaság nyájá­nak. Egy hízót, egy magkocát említ magukénak; a tehenet csupán vendégnek mondja ... Azért vendégek, mert zárszám­adás után új jószág kerül he­lyette az istállóba. Tíz kacsa, öt tyúk van még az udvaron, de egyre fogy a számuk... Nincs ünnep, hogy egy-egynek el ne vágná Marsiné a nyakát. Bez­zeg a felszabadulás előtt a zsíro- zóval is takarékoskodni ok kel­lett Marsiéknak. A szűk esztendőknek most már csak rossz emléke él; gyarapo­dik a kis család. Még az őszön rendbehozzák a kerítést, az is­tállót, sót oda is bevezetik a villanyt. Kényelmesebb, kelle- mesbb úgy ott a munka. — Ruhaneműre régen nincs eondunk. — mondja a Petőfi Tsz tagja. — Amire éppen szük­ségünk van: „menet megvesszük ... közben” de senki sem mondhatja, hogy) nem magunk látjuk a hasznát..., * 1 Hatvankilenc esztendős Gyalog' Pál — de el nem aludna anél­kül, hogy az újságot át ne ol­vasgatná. Ennek egyik oka az,’ hogy fiatalabb éveiben alig ju-( tott betűhöz: cselédember volt,) kinek se pénze, se ideje nem jutott olvasásra. Október elseje óta még inkább jut: nyugdíjbal ment az Ezüst Kalász Tsz ka­násza. Az utolsó esztendőben négyszáz munkaegységre tét szert — 16 ezer forint annak azi értéke. — Balul sikerült a legutóbbi hízó, újat veszünk helyette; a régi télikabátból is köznapi lesz, — szól terveiről Gyalog Pál. — Télen pihenek, gondolom: meg­érdemeltem. Tavasszal-nyáron pedig el-eljárok majd a szövet­kezetbe, meglátogatom a föl­dem ... Arra a hét holdra gondol, mely a földosztás napjaiban került a nevére. Nyolc esztendeje vitte be a közösbe: elhatározását nem bánta meg. Eddig is, ezután is nyugalmas, szép életet biztosí­tott számára. Bozsó Kálmánék éppen végére járnak a szüretnek. Bőséges, édes mustot hozott a hatszáz öl szőlő. Szép szál, derék ember a gazda — jó erőben lévő az asz- szonya is. Nem venni észre raj­tuk, hogy naponta tizenöt-tizen­hat órát dolgoznak. Sok munkát ad a kilenc hold föld, melynek felét a földosztásnak köszönhe­tik Bozsóék. Jobbadán takar­mányt termesztenek rajta; kell is az az olyan gazdaságban, hol tizenhárom a sertések, hat a szarvasmarhák száma. Javaré­szük szerződött. — Az adómat már kifizettem; nálunk az az első, — tájékoztat a gazda, ki 1956 óta tagja az MSZMP-nek, s mint párttag, különösen fontosnak tartja az állampolgári kötelezettség telje­sítését. — A gazdaságban min­den szükséges megvan; télre új szoba- és konyhabútor kerül a házba. Sokat dolgozunk, az igaz; Négy gazdát látogattunk meg Kőteleken. Volt közöttük egyéni is; sorsuk csak annyiban hasonló, hogy a néphatalom va- lamennyiöknek földet adott. S abban is, hogy nyugodtan, gond nélkül néznek elébe a télnek. Az idősebbek jól emlékeznek arra, milyen riadt-rettegő várakozás előzte meg régen faluhelyt a telet. Nincstelenek, kisgazdák egyaránt félelemmel, gondokkal küzdve várták a hideg napokat. Kinek a tüzelője hiányzott, ki hízó nélkül volt, sokan meg éppen rongyos lábbeliben. Rossz emléknél nem több már ez a kor. Mindörökre elsöpörte a tör­ténelem, a proletárdiktatúra. nak, parázs szópárbajt vívnak, ki-ki saját igazát bizonyítgatja. Hát így történt akkor is. Gazsó István, a szövetkezet egyik gaz­dája arról kezdett példálózni ki keres többet; az egyéni gaz­da. vagy a szövetkezeti. A kér­dést kimondhatatlanul P. Négyesi Istvánnak tette fel, mivel az párttag és ennek ellenére a ré­gihez húz. Mint ahogy ilyenkor szokás, az egyik szót követte a másik. Míg végül valaki P. Né­gyesi elvtárstól megkérdezte: — Csak azt nem értem, Né­gyesi elvtárs, miért nincs kö­zöttünk? önmagával birkózik sokszor még az is, akinek már másokat kellene meggyőzni. Hát ő is egyik ilyen ember volt ott a bognárműhelyben. — Még nem vagyok elég fej­lett — tért ki diplomatikusan a válasz elől. De jobb lett volna semmit nem szólnia, mert a szö­vetkezetiek erre a kitérő válasz­ra istenigazából elkezdtek „tü­zelni.” — Idehallgass! Neked még szégyenedben sem szabadna így beszélned. — Tartalékos tiszt vagy. — Mi neveljünk meg? Mi oko­sítsunk fel? — Vegyünk elő papírt, ceruzát, aztán majd meglátjuk, melyi­künknek van több jövedelme. Négyesi elvtárs feszengett és kínlódott. Végül őszintén meg­mondta, hogy mi tartja vissza. — Én annak örülök, hogy a két feketét hajthatom. A harc sokszor kegyetlen és kíméletlen. A szövetkezetiek aa izzadó embert nevették, gúnyol­ták. Mondogatták neki: azt hi­szi, ő hajtja a két feketét; pe­dig a két fekete hajtja őt és nem a két fekete viseli a kantárt, ha­nem a gazda. Ettől nem lát. A második beszélgetés De hány, meg hány hasonló • összecsapásnak lehetünk tanúi ma nemcsak Tiszabőn, hanem megyeszerte, országszerte. Má­sodszor P. Négyesi Istvánnal a párttitkár beszélgetett. Nagyon Őszintén elmondták egymásnak,' hogy mi tartja őket távol a Pe­tőfi Tsz-től. (Akkor még ugyanis a községi párttitkár is egyénileg gazdálkodott.) — Nézd titkár elvtárs. ha ala­kítunk egy olyan csoportot. — amelyben te is ott leszel, akkor 'én is megyek, — ezzel zárult P. Négyesi István részéről a máso­dik beszélgetés. S utána a közsé­gi párttitkár napokig saját ma­gával birkózott, számbavette a lehetőségeket, mérlegre tette el­veit és nem sok idő múlva sor került a harmadik beszélgetésre — Azt mondtad Négyesi elv- 'társ, hogy ha magunkfajta em­berekből alakítunk csoportot, /akkor jössz. — Megyek. Állom a szavam. S állta is a szavát. A termelő- (csoport megalakult. S ennek a /néhány hete alakult termelőcso- Iportnak ki tudja hol ültették el (a magját. Talán éppen ott a bog- /nárműhelyben, vagy talán egy /másik beszélgetésnél az árokpar­ton, a dülővégen, vagy a szö­vetkezeti boltban. Erről nem le­bet bizonyosságot szerezni, csu- )pán csak azt tudja a krónikás . megállapítani, hogy szakadoz- 'nak, tépődnek azok a vastag. —■ /láthatatlan kötelek, amelyek Ti- /szabő egyéni embereit a kispar- (cellához kötik. Hiába. Se égen. se földön nincs íolyan ember, aki az idő kerekét /visszafelé tudná hajtani. És a /két fekete most már nem hátraj ,jhanem előre húz... Szckulity Péter *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents