Szolnok Megyei Néplap, 1958. október (9. évfolyam, 232-258. szám)
1958-10-29 / 256. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP S 1958, október 29,. Az építőmuukásokért Hűséget a néphez! Egy munkás az értelmiség feladatairól A felszabadulás előtti építőipar munkahelyein gépi berendezést nem láthattunk. Kizárólag emberi erővel dolgoztak ebben az iparágban. Az államosítást követő tíz év alatt nagy változás történt, mert ma már fejlett technikával dolgozó nagyiparrá fejlődött az építőipar. Üj technológiát vezettek be, s ezáltal a termelékenység is nagymértékben nőtt. A fejlődés végig kísérhető, mert 1948-ban a gép nélkül Induló óp(' ’.iparban itta mór az egy főre eső lőerőszám 2.5-re tehető. A fejlett, szovjet technológia és munkamódszerek átvétele nyomán tíz év alatt háromszorosára nőtt a termelékenység. 1950 óla mintegy 1250 lakást, közel 20 iskolát 93 tanteremmel, cs 22 gépállomást építettek lel megyénkben. Ezen építkezések felett meg kell említeni a Jászberényi Aprítógépgyár, a Szolnoki Cukorgyár, Papírgyár, Bútorgyár, a Martfűi Tisza Cipőgyár építését, illetve bővítését, mely 570 millió forint összköltséggel valósult meg. A tíz év alatt az egyszerű téglarakásból az építőipar is áttért az előregyártott és feszített vasbeton alkalmazására. Az apróbbaktól a 10 tonnásakig minden fajta betonelem megtalálható mind a lakás-, mind az ipari építkezéseken. A nehéz fizikai munkát ma már nagyképességű daru végzi. A fejlődés nemcsak a munkafolyamatoknál mutatkozik, hanem az építőipari munkások jövedelmében is. 1950 óta több mint kétszeresére emelkedett az építőipari munkások átlagbére, s ezenfelül a vállalat nyereségéből nyereségrészesedést is kapnak a dolgozók. De megváltoztak a munkakörülmények is a munkahelyeken. A felvonulási költség megfelelő munkásszállást, öltözőt, ebédlőt és fürdőt, esetleg mosdót biztosít a munkásoknak. 1950 óta szállásfclszerelésre 3 millió 300 ezer forintot fordított a vállalat. Az étkezési hozzájárulás címén 13 millió forintot adott a vállalat dolgozóinak. Ma m;jr a munkavédelem nem a ..Italeset ellen védekezz’’ plakátból áll. Ezt a kapitalisták nevezték mun kásvédelem- nck. A vállalat az elmúlt 8 évben GOO ezer forintot fordított munkavédelmi célokra, a védő- és munkaruhákra pedig 7 és fél millió forintot. Mindezen léiül megelőző orvosi vizsgálaton vesznek részt a dolgozók, betegség esetén ingyenes orvosi és kórházi kezelés védi a munkásokat. A munkavégzés korszerűsítését nagyban elősegítik az államtól biztosított beruházási és felújítási keretből beszerzett új gépek, valamint a régiek korszerűsítése. A hároméves tervben sor kerül a szakszerelő telep korszerűsítésére, új segédüzemi telep és központi raktáirtelep építésére, közel 5 millió forintos költséggel. Meg ebben a hónapiban 5 millió forintos előirányzattal kezdetét veszi a 250 fős, háromemeletes, központi füté- ses, saját munkásszállás építése. Ebben az új épületben lesz majd a vállalat korszerű üzemi konyhája is. A dolgozók szórakozását szolgálja a Tisza partján lévő 150 ezer forintos költséggel épült strand és klubépület. A vállalat dolgozói azon igyekeznek, becsületes, takarékos munkával növeljék eredményeiket. .így a népi államtól még többet kaphatnak vissza a munka megkönnyítésére. A Járműjavító tágas udvarán állottunk meg néhány perc beszélgetésre. Pelezhofjer László, a mozdonyosztály lakatosa megfontolt ember. Sommit sem mond feleslegesen, mindent meggondol és látszik x’ajta, hogy nagyon szeretne fontosat, lényegeset mondani, útmutatót adni Amiről beszélgetünk, élő kérdés. Olyan, amely minden gondolkozó embert, minden öntudatos munkást foglalkoztat. Az értelmiség kérdéséről van szó. A munkásosztály tagjai, napról napra együtt vannak a mérnökkel, a technikussal, a művezetővel; együttes munkájuk termi meg a jólétet, vagy hivatalosan mondva, az árualapot, a gépparkot és sok egyéb nélkülözhetetlen iparcikket. — Hogyan élnek egymás mellett, hogyan látja a munkás értelmiségi dolgozó társát? — Mindenekelőtt arról szólnék egy-két szót, hogy ki is hát szerintem az értelmiségi. Az értelmiségi olyan ember, aki magasabb iskolával, több tudással rendelkezik, mint a munkás, •Y»»YYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYTYYY Ülést tartott a megyei IYcpi I lieu- őrzési Bizottsúíjr Hétfőn délután a Megyei Tanács VB termében ülést tartott a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. A bizottság tagjai Juhász Imréné dr. elnökletével megtárgyalták az állami tartalékföldek hasznosításának vizsgálatáról, a felvásárlás ellenőrzéséről készült jelentéseket. Nagy vita alakult, ki a szolnoki Vasipari Vállalatnál bejelentés alapján folytatott; vizsgálat jelentésének ismertetésénél. Végül a bizottság tagjai és a yneghívott szakértők egységes álláspontot alakítottak ki a vizsgálat eredményeivel kapcsolatban. E kérdéseken kívül a bizottság foglalkozott még a kisújszállási Lá- i dagyár anyagfelhasználásával kapcsolatban folytatott vizsgálattal. ezért komoly irányító szerepe van a mi munkánk megszervezésében és vezetésében. Én elsősorban a műszaki értelmiségről beszélnék, mert munkás vagyok és őket ismerem legjobban. —■ Ha az értelmiségnek több a tudósa, akkor elsőrendű kötelessége az, hogy segítsen nekünk. És talán éppen ez a segítőkészség hiányzik legtöbbjéből. Kevés az a dolgozó, aki megszerezte a diplomát, aztán megállna» itt a műhelyben beszélgetni az egyes munkások műszaki, vagy egyéb gondjairól, nehézségeiről. Ritka az olyan mérnök, mint Kriknyávek László, aki lelejön mihozzánk, elbeszélget velünk és ahol tud, igyekszik segíteni. Persze az éremnek másik oldala is van. Vajon hogyan jogadja a munkás az értelmiségit, mit érez iránta? — Ezt nehéz lenne elmondani. A munkások különbözőek. Vannak sokan, akik a régi munkásnyúzó utódait hajlamosak látni az értelmiségben. Ezeket türelmes munkával kell meggyőzni, hogy ma már az értelmiség a munkásosztály szolgálatóiban áll és a beteges gyanakvással csak elriasztjuk magunktól. — És az új értelmiség? — Öróluk meg annyit, eddigi tapasztalás szerint sokuknak több a önbizalma, mint a tudása Túl sokat várnak és azt szeretnék, ha mindjárt vezetők lennének. Ez persze nem általános, hiszen köztük vannak a mi fiaink is, a munikásgyerekék. Nchánnyal előfordul az is, hogy elkapja az úrhatnámság. Csak egy példát említenék. Lévai István fiatal munkásgyerek, pártunk jóvoltából iskolára mehetett. Elsőéves egyetemista volt, amikor a szünidőben visszajött dolgozni. De máris idegenül kezelte munkástársait cs odáig jutott, hogy még a művezetője-* nek sem köszönt, aki pedig idős, tapasztalt, nagytudású elvtars; Hát ha kívánhatnék valamit az értelmiségtől, elsősorban a fiataloktól kívánnám azt, hogy ne hasonlítsanak ehhez a fiatalemberhez, hogy szerények le* gyenek és hűek ahhoz az osztályhoz, amelyik küldte őket, és lehetővé tette nekik, hogy tanuljanak. Emellett persze rengeteg tanulnlvalójuk lesz utólag is. Az egyetem után jön * gyakorlat iskolája és sokszor az iB van olyan nehéz. Tehát tanuljanak minél többet, itt az üzemben is, úgy lesz belőlük tei- jesértékú mérnök. Közben Pelezhofjer elvtársat elszólitotta a m'"nka. Búcsúzóul még annyit mondott: — Össze vagyunk kötve. Munkások és értemiségiek együtt egy célért harcolunk. Mi, munkások azt szeretnénk, hogy az értelmiség egyértelműen és határozottan együtt haladna velünk. Harcosan kiállna azért, ami minden ember közös cé'ja mutálunk: a szocializmusért. Ebbe persze sok minden belefér. Nemcsak politikai megnyilatkozásokra gondolok itt, hanem elsősorban arra, hogy munkánk érdekében ne legyen olyan véleményük, hogy „mit bánom én, csak ne lássak semmit”. Ne legyenek opportunisták, 'épjenek fel bátran a lógósok, a rendetlenek ellen, éppen a munkásosztály érdekében. Éljenek azzal a lehetőséggel, amit rájuk ruházott a népi hatalom. Elgondolkoztatóak Pelezhofjer elvtárs szavai. A régi vasas, tapasztalt munkásmozgalmi ember biztonsága, öntudata szól belőle. Akiket illet, megszívlelhetik. Mind a munkások, mind az értelmiségiek ügyének csak használni jognak vele. — ht — AHOGY EN LATOM A magyar irodalom egyik nagy művelője, Gábor Andor a Ta rációba kényszerült. Elnyomott, egy percre sem szűnt meg forró eg net nélkül karcolt a magyar uraik tabb, legreakciósabb, legkprrupta-bb Most megjelent könyve, az zobb, legmegsenmiisítőbb kordok u napvilágot látott. ‘Alább a kötetből két kiß írá kiemelkedő alakja, a publicisztika nácsköztársaság bukása után emig- megalázött népe sorsát azonban yüttérzéssel figyelni. Tollával szü- odó osztály, Európa legelmaradot- uralkodó osztálya ellen. ,Ahogy ‘ én látom'«, a legLeleple- mentum, amely az utóbbi időben st mutatunk be. Zokogó számok Erre mifelénk ritkán jut az, ember hozzá, hogy számszerű adatokat lásson a magyar dolgozók helyzetéről- A magyar sajtóval úgy áll a dolog, hogy ott akad, aki sajnálja őket, de nem sokan mondják el az anyagi alapot, hogy miért. Ezért a számok meglepetésként hatnak. Az 1938- as évben 300 000 munkás átlag- keresete 1200 pengő volt évenként. De statisztika szerint az ipari munkások 35 százaléka az átlagbéreknél kevesebbet kapott. Tehát kevesebbet, mint 3.40 pengőt naponként! S a kisiparban alkalmazott munkások átlagkeresete még 800 pengőt sem ért el. Ehhez tudni kell, hogy Budapesten egy öttagú család heti létminimuma 67—70 pengő éspedig nagyon minimálisan megszabott létminimuma, ami annyit jelent, hogy az ipari munkás egy hónap alatt tudta csak megkeresni azt, 'amire, ha öttagú családja van, egy hét alatt lett volna szüksége. De az Öttagú családok ügye, mégis négy hétig éltek az egy hétre elég bérből? Persze. Sőt hálát adtak a jóistennek, hogy annyijuk is volt. Mert azokra gondoltak, akiknek még kevesebbjük van. A kormány ugyan szabályozza a bérminimumot, de a vállalkozónak nem muszáj törődnie vele. Csór Lajos, a kormánypárti képviselő mondta, bogy a kormány maga jár elől a rossz példával, mert a vasúti munkásnak 24 fillér az órabére. Ebből 45 pengő kerekedik egy hónapra. S 45 pengőből éljen a vasúti munkás, aki már valami jobbfajtának képzelheti magát! Hogy lássuk, milyen szűkmarkú épen az állam, írjunk ide egypár — szintén ijesztően csekély órabért. Még egyszer megjegyzendő, hogy ezek a hivatalosan megállapított órabérek, amiket a munkaadók azért nem tartanak be, mert — mint mondják — mindig van jelentkező olcsóbb áron is. Mert noha már háborús konjunktúra van Magyarországon, vagy legalábbis olyasféle megélénkülés, a munkanélküliség még mindig elég nagy arra, hogy a munkabéreket lefelé szabályozzaS a háború természetesen, ha meg is szaporítja a munkát, jobb megélhetést nem fog adni. A miniszterelnök nem alaptalanul jelentette ki: „Számolnunk kell bizonyos nélkülözésekkel”... Persze, ezt nem a főrendiház tagjainak nevében mondotta. Talán azt, amit még hozzátett, igen: „...de amennyire lehet, az élet- színvonalnak nem szabad csökkennie”. Szegény életszínvonal, ha hallotta a beszédet, közben is folyton csökkent. Lassan, lassan. Olyan tempóban, ahogy az árak emelkednek. Mert azok emelkednek. (1940.) Marika meghalt Ki nem emlékszik rá? Illetve: ki emlékszik még rá? Azóta any- nyi sok minden történt! Két esztendeje nyáron volt, hogy egy herceg és egy gróf a Margjt- szigetröl elszöktettek két szép polgárlányt és a herceg vidéki kastélyában rejtették el őket. A kétségbeesett szülők keresték leányaikat, akiket — végül, mert a skandalum túl nagy volt — föl is fedezett a rendőrség és egy vállalkozó szellemű ügyvéd megpróbált kiperelni a herceg úr vágya, illetve ágya körletéből. Ritka ronda eset volt. Kicsit véres is, nem nagyon, csak az egyik lány vőlegénye lőtte magát agyon. Még szennyesebbé lett arról, hogy a szökés a leány beleegyezésével történt, hogy a leány jószántából tartózkpdik a hercegi kastélyban. Az egész botrány úgy fortyogott és kavargóit a nyilvánosság előtt, hogy a leányok neve ki volt írva a lapokban, a hercegé meg a grófé ellenben nem volt kiírva- Rendőrség is, sajtó is tudták, mi a diszkréció. Diszkréció, persze, csak a bárótól fölfelé van az ország lakossága számára raktáron. Most azonban, a két évvel ezelőtti eseménytől függetlenül az történt, hogy ... a Hősök terén, Pietro Laz- zarri gróf autójában agyonlőtte Szalámi ipari szakmunkás ... — ... 40—50 „ Segédmunkás .......................................... . ... 30—40 ,. Bá dogos és szerelő szakmunkás ................... 46—62 fill. Se gédmunkás .................................................... 30—42 „ Művirágkészítő kézilány, kezdő .................... 20 . Eg y évi gyakorlattal............................................ 30 „ BÍe gyakorlott -- ... ... ... ~ ... 40 „ az ügy a szent szülői beavatkozás által. A szülők húszezer pengőt kértek leányuk elveszett ártatlanságáért. A gróf erre szabadon bocsátotta zsákmányát, a herceg nem, sőt írást prezentált magát Balogh Mária 20 éves ragyogó szépségű táncosnő, s nem sokkal később meg is halt. Pietro Lazzarri gróf elmondotta, hogy a leánnyal aki régi ismerőse, vasárnap délután véletlenül találkozott össze. Mivel egyiküknek sem volt másik terve, elhatározta, hogy együtt töltik a nap hátralévő részét. Elmentek ötórai teára az egyik táncos helyre, majd hét óra tájban kisebb sétautazást tettek a budai hegyekben. Nyolc órakor a leány arra kérte a grófot, vigye el (a gróf) unokatestvéréhez, Odescalchi Miklós herceghez, az egyik dunaparti szállodába. Elmondotta a gróf azt is, hogy a leány már régóta szerelmes Odescalchi hercegbe, a herceg azonban az utóbbi hónapokban nem érintkezett Balogh Máriával ... ”A szálloda halijában vártam, hogy Balogh Mária lejön unokatestvéremtől. Negyed óra múlva feldúlt állapotban, — sírva érkezett le. Vigasztalni próbáltam, majd autóba ültünk és elmentünk az egyik cukrászdába. Itt, Balogh Mária levélpapírt és borítékot kért s valakinek levelet írt. Azután megvacsoráztunk, majd éjszakai mulatóhelyre mentünk, ahol félnégyig ittunk és táncoltunk.. Vidám kis élet, mi? Na, úgy végződött, hogy Balogh Mária az autóban agyonlőtte magát és a detektívek a holttestben felismerték azt a leányt, akit Odescalchi herceg annak idején tuzsoki kastélyába szöktetett a Margitszigetről. —> Most meg kell várni, mit csinálnak Balogh Mária apja és anyja. Ha öngyilkosságot követnek eh akkor az eset még érdekessebbé válik. (1940)
