Szolnok Megyei Néplap, 1958. szeptember (9. évfolyam, 207-231. szám)
1958-09-14 / 218. szám
1958 szeptember 14. 8701.510« 5TFOVFT NpPT AP S AZ ALAPÍTÓKAT Véleményét írja meg őszintén, szépítgetés nélkül Havonta hányszor jár moziba... Minek adja gyermekét... és még tizenkét érdekes kérdés parasztemberek válaszával D. TÓTH JÁNOST, ■a kisújszállási Búza Kalász Tsz tagját K itöltött kérdőíveket őrzök íróasztalomban. Néhány héttel ezelőtt küldtük el a szerkesztőségből a megye dolgos, szorgalmas parasztjai közül azoknak, akik a községben elismert, tekintélyes emberek. A válaszok megérkeztek. Mind megannyi értékes dokumentum, elgondolkodtató és — minden túlzás nélkül állítom' — érdekfeszítő olvasmány. Embert, társadalmat formáló, paraszti életünk tükrccskéje. Mint egy cseppben a tenger — úgy ezekben a kérdőívekben bemre van Szolnok megye szinte valamennyi dolgozó parasztjának véleménye, felfogása mai életünk problémáiról. Lapozzuk hát végig együtt’ az Olvasóval ezeket a kérdőíveket és bocs ássuk széles nyilvánosság elé a válaszokat, a ‘ tanulságokkal együtt. Milyen újságot és milyen könyveket olvas; vagy olvas-e egyáltalán a jász-kun paraszt? Sokan megírták, így tehát csak ismételjük a felszabadulás előtti mondást; amit nagyon találóan fogalmazott meg nagy kritikai realistánk: „Nálunk a könyvet nem veszik, hanem eladják”. Hogyan áll ez 1958-ban? Nézzük csak..: O író Sándor (Kunhegyes) vá- lasza így hangzik: „írást, olvasást nem tudunk.” Ö az egyedüli, aki ilyen választ küldött. A többi — több mint negyven — dolgozó para=zt általában a Szabad Földet, a Népszabadsága! és a Szolnok megyei Néplapot ismeri és olvassa. Nem ritkák az ilyen válaszok. „Jár a Népszabadság, a Szabad Föld, ' vastam az Uj barázdát szánt az eke című könyvet és Lenin műveit”. Szűcs András irta ezt Szászberekről. írása elárulja, hogy egyszerű ember, keze nem szokott a tolforgatáshoz és lám: mégis megvan a szellemi igénye. De nagyon érdekes, amit ez az egyénileg dolgozó paraszt a szőre ’oezeti gazdálkodásról ír. S & talán az olvasottsága, kulturáltsága érthetővé Is teszi véleményét, amelyet most szó szerint idézünk: „A szövetkezeti gazdálkodás jó és helyes, mert többet lehet termelni a nagy táblákon és a gép éket szakszerű bben lehet alkalmazni — csak még mindig sok a c ivód ás. Ezen kellene változtatni.” Persze, Szűcs András, amikor a civó- dást említi, a szászberek! termelőszövetkezetekre gondol s az ottani szövetkezeti gazdáknak érdemes megszívlel ölök véleményét, hiszen — lám! — nagyon is figyelik őket az egyéniek. W? gyébként külön kérdésként tettük fel valamennyi egyéni gazdának, hogy mi ű véleménye a szövetkezeti gazdálkodásról. Különböző megfogalmazásban túlnyomó többségben egyértelmű választ kaptunk. Például Pászti András írja Kungyaluról: „Véleményem szerint őszinte emberekkel, jó szakemberekkel csak mindennap jobb lehet.” Ez az ember a kombájnról a következőket írja: „Én a kasza és a kombájn közül érthető módon' a kombájnt tartom jobb szerszámnak.” S ismerkedjünk meg még néhány véleménnyel; csakúgy találomra lapozzunk bele a kérdőívekbe. Farkas Bálint Kunmadarasról: „A szövetkezeti gazdálkodás helyes és jó...” Barics Antal Jászkisérröl: „Jónak találom, csak én még egyelőre egyéni vagyok.” Nyeső József: , A nagyüzemi gazdálkodást előnyösebbnek tartom és néhány nappal ezelőtt magam is beléptem.” Beaenyszögről érkezett ez a válasz. És mit írt Jónás László Mező- hékről, aki bevallása szerint tsz-ben még soha nem járt és így tapasztalatokat sem szerzett? ... Teháj tájékozatlan. Válaszát mégis szó szerint közöljük: „Erre a kérdésre nagyon sokat nem tudok válaszolni, habár beszélgettem tsz-tagokkal. Az egyik átkozta azt a napot is, amikor belépett, a másik meg már azt mondja, hogy százszorta jobb élete van, mint egyéni korában.” Ezt írja Jónás László, s talán jó lenne, ha az ottani Táncsics Tsz tagjai meghívnák gazdaság-nézésre... Annál is inkább, mert Jónás elvtárs nem egészen tájékozatlan, újságot olvas és meggyőződéssel vallja a kérdőívben kitöltött válaszában, hogy a kombájn jó szerszám, dehát a nadrágszíj- parcellákcn meg sem tud fordulni. Csakis a nagyüzemben lehet azt kihasználni És végül Dézsi András Mesterszállásról ezt írta: „A szövetkezeti gazdálkodás nagyon jó.” S ami igen érdekes, a nagyobb nyomaték kedvéért a „nagyon jó” szavakat aláhúzta. Ki tudja, lehet, hogy Dézsi András már erőteljesen foglalkozik a belépés gondolatával. /t nnyi bizonyos, hogy ezek a válaszok híven igazolják: a Szolnok megyei parasztság túlnyomó többségétől ma már nem idegen a szövetkezés. Annál elgondolkodtatóbb válaszokat kaptunk az alábbi kérdésre: „Hány családja van és minek adja gyermekét?” Legtöbb egyénileg dolgozó parasztfiatal a válaszok szerim el akarja hagyni a szülői házat. Nem elégíti ki a perepektívátlan kisparaszti gazdálkodás és leg=- többször öntudatlanul is a jobbra, a könnyebb életre vágyik. S itt kellene nagyon soli okos, komoly, megfontolt rzó, hegy ezek a fiatalok ne a város hanem a szövetkezetek felé áramoljanak; hiszen ott évről évre nagyobbak lesznek a kulturális lehetőségek, nem kell látástól va- kulásig nagy erőkifejtéssel dob górni, mert segítenek a gépek — és ami egyáltalán nem elvetendő: a fiatal, ha belép a tsz-te önálló, egyenlő rangú, felelős gazdája a közös birtoknak. A/S a már szinte va'amennyi falusi házban szól a rádió, a dolgozó r, arasztok újságot, BORICS ISTVÁNT, a türkevei Vörös Csillag Tsz tagját könyveket olvasnak és nem csoda, hogy kulturális igényeik megnőttek. A kérdezettek legtöbbje jár moziba; mintegy tíz százalék havonta háromszor- négy&zer, negyven százalék havonta csak egyszer, a többi igen ritkán. Igen, ez a többség a sok munkára hivatkozik. A jászberényi Cseh Lajos tömören és röviden csak ennyit ír; „Nincs időm”. És még néhányan arról panaszkodnak, hogy mennének szívesen, de nincs idejük. Az viszont már lehangoló, hogy a kérdezettek 95 százaléka még soha életéhen nem látott \ színházi előadást. Mit lehet erre válaszolni? Csak annyit, hogy a tiszavárkenyi Petőfi Tsz gazdái az elmúlt színházi évadban a Szigligeti Színház minden előadását megnézték. S mit tudnak a mi parasztjaink a 3004-es kormányhatározatról? Elég sokat. Mindössze három gazdálkodó írta, hogy a 3004-os kormányhatározatról még nem hallott. A kérdezettek 90 százaléka ismeri a tsz-tagek nyugdíjaztatásáról szóló rendelkezés*- is. És 95 százaléka vallja meggyőződéssel, hogy traktorral olcsóbb szántani, mint lóval. A kérdezettek 80 százaléka gyakorlatban győződött meg a műtrágya ter- mésfokezó hatásáról és az a legérdekesebb, hogy ugyanakkor jóformán csak 50 százaléka tudja miért érdemes társulást, vagy szakcsoportot alakítani. JAJ a ünnepeljük a termelőszövetkezetek tízéves évfordulóját. Nyilvánvaló, hogy a közös gazdaságok léte bizonyos értelemben sz egyénileg dolgozó parasztok kulturáltságára Is befolyással volt. A kérdőívekre adott válaszok legtöbbje örvendetes. de ezek a válaszok azt is mutatják, hogy néhány területen még többet kell tennünk. A válaszokból azonban nyugodt lelkiismerettel állapíthatjuk meg, hogy a mi parasztságunk ma már összehasonlíthatatlanul kulturáltabb, tájékozottabb, érdeklődőbb, mint a régi rend elnyomott, semminek tartott kétkezi munkása. SZEKULITY PÉTER ID. GÁL PÉTERT, a türkevei Vörös Csillag Tsz tagját HODOS ISTVÁNT a mezőtúri Petőfi Tsz tagját IVÁN IMRÉT, a mezőtúri Győzelem Tsz tagját KOVÁCS ENDRÉT, a kisújszállási Búza Kalász Tsz tagját RÉPÁNCZKI SÁNDOR, kunmadarast Petőfi Termelőszövetkezet tagját BIHARI JÁNOST, a karcagi Szabadság Tsz tagját ID. KUI ALBERTET, a kisújszállási Ady Tsz tagját ID. BIRÖ KÁROLYT, a karcagi Szabadság Tsz tagját LÉNART MIHÁLYT, a mezőtúri Győzelem Tsz tagját
