Szolnok Megyei Néplap, 1958. szeptember (9. évfolyam, 207-231. szám)

1958-09-14 / 218. szám

SZOLNOK WEG YET NÉPLAP

1958. szeptember 14.

VARGA MIHÁLYT, a mezőtúri Üj Élet Tsz tagját

■ s- . ■

ID. PATKÓS SÁNDORT, a mezőtúri Győzelem Tsz tagját

GÖRÖMBEI KÁROLYT, a kunmadarasi Petőfi Tsz tagját

VARGA MIHÁLYT,

SZÜLETÉSNAPOD VAN APAM. Mit küldjék neked ajándékba, ami kifejezhetné érzéseimet? Hat évtizede rovod az élet útját, s számyraenged- tél négy nagy gyermeket. Mit adjak hát? Ruhát, cipőt? Könyvet, dísztáviratot? Melegebbet, drágábbat érdemelnél. Olyat, ami soha nem fakul, amit a múló évek száma meg nem koptat.

Ruhát, amikor kellett volna, nem vehettem neked. Filléres ajándékra tellett csak, s még nem is tudtam, hogy milyen sokkal tartozom neked. Most — ha szerényen is — van szép új ruhád, hisz tíz év óta egy nagy, gazdag családhoz, a szövetkezethez tartozol.

JCevél apámnak

Emlékszel, — mert én nagyon —, hogy örültünk azon a gyöngyharmatos tavaszi reggelen, amikor 8 hold földet mértek ki nekünk. Hogy is mondtad csak? Kenyerünk lesz, finom fehér, foszlós kenyér, a keserű helyett.

Te többet, sokkal többet ettél a keserűből, mint én. S az én gyermekeim már nem harapnak bele. Tisztellek drága jó apám, tisztellek téged, hogy a kenyérből, amelyre annyi időn át éheztél, nekünk szeltél először. Velünk, a mi sorsunkkal törődtél. Iskola, gimnázium, főiskola volt az utunk, mely a szülői háztól a mához vezetett.

KÜLDJÉK HAT KÖNYVET?

Fáradt vagy már ahhoz, hogy munka után irodalmár légy. — Elég az újság, s néhány brossura.

írom e sorokat, pedig mint gyémánt mellett az üveggyöngy — olyannak tűnnek érzéseim melleit.

Sokat,- sokat szeretnék mondani neked, és általad mindazoknak, akik veled együtt tíz évvel ezelőtt tétovázás nélkül megalakítottátok a termelőszövetkezetet. Ti, csak Ti tudhatjátok igazán, milyen jó a keserű után az új kenyér zamatja, csalt Ti tudhatjátok igazán, milyen érzés a sivár múlt után a jövő biztató fényébe nézni.

Dolgozol, zokszó nem hagyja el szádat. Pedig tudom, hogy a két háború, s a 30 évi cselédsors nyoma ott lappang fájós derekadban. De Te csak előre nézel,, csak a jövőt tervezed, s a jelen kárpótol a múltért.

Iám, lám! Valami szépet, valami születésnapi üdvözletei szerettem volna küldeni Nek--d jó apám, s csak prózai dolgokra tellett az erőmből, ügy érzem, engem ajándékozol meg,s ha megérted tiszteletemet irántad, akit tíz évvel ezelőtt habozás nélkül választottad az m életet. Mert azon az őszön Apám! Te ujjászülettéű.

Ez alkalommal üdvözöl gyermeked.

Borsi Eszter

mezőtúri Győzelem Tsz «wwwwwwwwww\

JUHÁSZ SÁNDORT, í • kenderes! Vörös Csepel Tsz tágját

BATHÖ JÁNOST,

LÉNÁRTH JÓZSEFNÉT,

DEME JÁNOST,

a jászberényi Kossuth Tsz tagját a jászberényi Kossuth Tsz tagját a jászberényi Kossuth Tsz tagját

KUTAS JÁNOST, a kunhegyesi Vörös Október Tsz tagját

Rossz álmok-Mei aal&iáa l

KÖSZÖNTJÜK

j; — Úgy délidőben már nehéz I; volt a talicska. Alig-alig vártuk,

I

hogy meghúzzák a toronyban a levesnótát — pedig hát levesünk sem volt. Ismeri a kukoricás-kenyeret? No, akkor tudja, legalább, mi tartotta bennünk az életet. A’szem, a jövő hite szintúgy, vagy talán még inkább az^sa Száz-valahány holdon kezdtük; ötven. holdon mindjárt nekiláttunk a rizstelep megépítésének. Legtöbbünk csak a két kezét meg a szíve szándékát hozta a közösbe, alig néhányunk nevén volt háromnégy hold. Nékem egy se; addig feles-dohányos voltam.

Z soldi Sándor hitetlenkedve, hunyorítva tekint a múltba. —• ölében nyugtatott keze ökölbe- : szorul:

— Tudja, mi volt akkor a bérünk? A „tolvaj“ név, meg, az, 'hogy „Ingyenélő“. Ezt kaptuk a lculáktól; bicskát a hátunkba csak azért nem, mert az is tudta: nem simogatás, kézcsók volna rá a válasz.;: Persze, a miénkék: a párt, meg a tanács mellettünk volt. A gépállomás is; az szántott. Vetni már nem tudott, arra nem volt gépe. Fogatos egyéniekkel alkudtunk meg — úgy-ahogy... Meg „az az október!“ Másod1 magammal vigyáztam vasvililá- val a jószágot. No, bitang egy idő volt.;; Akárha lidérces álom lenne.:.

Zsíros János az imént — mikor a földekről volt szó — amolyan furcsán tekintett a beszé- | lőre. Gondolom, rosszalta, hogy ; a lóápoló az ő behozott hat ; holdját kifelejtette. „Mindegy : már, — vallotta az'.én a tekin- ;: tete, — az a fontos, hogy együtt maradtunk mindvégig. A föld és magam.” Igen, mindvégig; Sem Zsoidi Sándor, sem a koros Zsíros János nem tántorodott meg sosem; tíz éven át hű maradt a közös birtokhoz; a kun-j madarasi Petőfi Tsz-hez. Az ősz] gazdának is van mire emlékez- 1 zék.

— Nem restellem megválton; a második évben föl-fölnéztem olykor magam is az égre és mondtam olyat, de olyat.;; Keserves esztendő volt; hamar elfogyott, ami előző évben maradt. Az olyan kommunisták, mint Zsoidi Sanyi, csitítgattak... meg bizonygatták: ha nehéz is a kezdet, nem kétes a jövő. Még megvan talán valahol a papír — őrzöm! — amin együtt számoltuk ki; az olyan hat hold, mint az enyém, nem hozhat évi 12 ezer forintnál többet. Ennek felét visszaköveteli a föld, a géprész, az adó .;; Többet ad az a lris szántó a nagy közösben. Nézze csak! — kapja fel hirtelen a fejét

A brigádszobában vagyunk, ott, ahol a kunmadaras! Petőfi Tsz tíz éves fennállásának ölömére — és az egyéniek okulására — kiállítást rendezett. — Bodnár Imre tanár segített abban. Kétezeregyszáz holdon dolgozó 178 tag munkájának az eredményében, gyönyörködünk. A községbeli kisparcellák 7.1 mázsás búzája helyett a közös föld 8,2 mázsás termése látható itt; az 5,5 mázsás tavaszi árpa helyett a közös föld 8,2 mázsás termése látható a kukoricáiból, mely — májusi morzsolt- ban számítva — 13 mázsát hozott az egyedül bajlódók 10—11 mázsájával szemben.

— Ebből lett nekünk is, '— magyarázza Zsoidi Sándor. — Becsülettel tartom az asszonyomat, négy gyermeket, nem járok rongyosan magam sem; mégis könnyűszerrel újjáépítettem a házam. Vagy nyolcan-tizen vettek, — építettek újat. A renoválta tök számát meg sem mondhatom! Nekem minden

/■vn rvn-on rvn-o-o-rvnn-o n-n o rv n-rvMfl O

FAZEKAS MARTONT, a kunhegyesi Vörös Október Tsz tagját

évben 500—500 körül van munkaegységem ..; Bárándi Sándor, tehenészünk, túllesz .rajtam is: zárszámadástól augusztus elsejéig 788 munkaegységet szerzett. Egy másik Sándorunk pedig: Kerek! növényápo- lo 293-at Úgy számolom: még 110—120-at hozzágyűjt...

Horváth Ferenc, a szövetkezet elnöke mosolyog. Nem bánja, sőt örül: a tagok nemcsak a közös gazdaság életét ismerik, hanem gazdatársaikét is. Köny- nyebb ilyen felkészültséggel látogatni az egyénieket, eredményesebben lehet velük beszélgetni. Azt, hegy mi mindent bír a közös gazdaság, szinte fejből fújja:

— Van 117 szarvasmarhánk, ooeooooo-ooooo ooooooooooc

SOÓS JÁNOS a kuncsorbai Vörös Október Tsz tagját

67 kocánk, hozzá hat apaállatunk, 301 süldőnk, 114 hízónk, 43 lovunk, 480 birkánk, 1500 bajromfink. Nagy lehetőség rejlik a tenyésztésben! Ötszázat már az idén meghagyunk törzsállománynak.

A jövő gazdasági év terveiről is szó esik. Százas tehénistálló épül, mellette két gondozói lakás, pótkocsis, vadonatúj Ze- tor gördül majd az udvarra — hogy csak a nagyobbakat említsük.

Tíz év;s kemény összefogás, rossz álomnak tűnő keserű emlékek, édes valóság ideje. S az elkövetkezendő tíz?...- A még szebbé, eredményesebbé. Ezen dolgoznak a szövetkezetiek.

■— borváró —