Szolnok Megyei Néplap, 1958. szeptember (9. évfolyam, 207-231. szám)
1958-09-03 / 208. szám
t SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1958. szeptember 3. A termelőszövetkezetek kommunistái foglalkozzanak a pártonkivüliekkel — Tat> jelöltfelvétel Kisújszálláson — Kisújszállás állandóan fejlődő termelőszövetkezeti város. Mindez természetesen, elsősorban azott dolgozó kommunisták munkáját dicséri. Az eljövendő sikerek ugyancsak a párttagoktól, a tsz-ek és a város kommunistáinak vezetésétől függnek. S hogy ez a munkásság sta- fétaszerűen biztosított legyen, a pártot új, friss erőkkel kell újítaná, állandóan nevelni fiatel elvtársiakat, akik beállnak az idősebbek mellé, e az idősebbek helyére. Ezenkívül is a kommunista párt, a szocializmus építésének vezérkara csak úgy nyerheti meg a nagy csatát, ha átneveli a tömegeket, s a tömegek legjobbjaiból párttagokat vesz fel, hogy azok a munkásosztály akaratának kifejezőjében, a pártban dolgozzanak. Mi a helyzet Kisújszálláson? A városi párt-végrehajtó bizottság vb. ülésen foglalkozott a párt építéssel Alapul az 1957 decembere óta napjainkig eltelt időszakot vették. Huszonöt kommunistával gyarapodott azóta a Magyar Szocialista Munkás- Párt Kisújszálláson. Jelenleg 43 tagjelöltje van ott a pártnak. A párttagság törzsét a volt mezőgazdasági munkások adják. Ez a város jellegéből következik. S itt az is a legfontosabb, hogy a termelőszövetkezetekben erős pártszervezetek legyenek: A kunsági termelőiszövetkezetiek eredményeit az ország parasztsága figyeli. Sokban függ előrehaladásunk e tsz-ek, s e tsz-ek kommunistáitól is. Legtöbb területen derekasan dolgoznak a kisújszállási elv- társak, ez évben azonban hét MSZMP szervezet egyáltalán nem vett fel tagjelöltet. Köztük van a Dózsa, az Űj Barázda, a Március 15 Termelőszövetkezet. Egyetlen tagjelölttel gyarapították soraikat a Búzakalász, a Sallai és Kinizsi termelőszövetkezetek pártszervezetei. Vagyis a párt utánpótlásának nevelése éppen ahol a legfontosabb volna — a termelőszövetkezetekben — másodrendű. Anélkül, hogy helytelen szempontokat követnénk, megállapítható: káros az, ha a termelőszövetkezeti kommunisták nem foglalkoznak a pártonkívüláek- kel, nem igyekeznek párttagokat pevelini. Annál is inkább, mert a tagjelöitfelvétel lekicsinylése náluk ilyen kényelmes szemléletből adódik: „ha jön, felvesszük’1. Vagy: „1956 után minden rendes ember belépett, a többiek azóta sem változtak”. Az a kommunista, aki így nyilatkozik, önmagáit tagadja. Egyetlen párttag se szívta magába az anyatejjel a marxizmust. Valamennyien fejlődtünk, változtunk. Van, aki éppen 1956 után jutott el a változás e fokára. A tömegek nevetése főleg a tömegszervezetek feladata. Nyilvánvaló, a párt utánpótlása onnan is adódik. A negyvenhárom tagjelölt közül a KISZ hatot javasolt. Ezentúl még négy KISZ tagot vettek feL A KISZ valóban a párt tertalékcsapate Kisújszálláson. Viszont a nők közül mindössze egy lett a párt tagjelöltje, míg a szakszervezetek egyetlen jelöltet sem adtak. Ebből kitűnik, hogy a KISZ kivételévei a tőmegszervezehek nem törődnek eléggé aktíváik kommunista nevelésével. S az sem valószínű, hogy a gépállomáson pusztán egy elvtáns üti meg a tag jelöltség mértékét több mint fél éven át. Nem jobb a helyzet az értelmiségiek között sem. A városi párt-végrehajtó biTegnap délelőtt ülést tartott Szolnokon a Megyei Nőtanács. Csathó Mihályné, a nőtanács elnöke beszámolt a megyei nőmozgalom előtt álló időszerű kérdésekről. Először is az új iskolaévvel kapcsolatos feladatokról esett szó. Elő kell készíteni a szülői munkaközösségek elnökeinek megválasztását és 6egíteniök kell az Iskolák oktatásinevelési tevékenységében. Hozzá kell járulniok a család és iskola összhangjának kialakulásához. Éppen ezért a jövőben a szülők és pedagógusok részvételével anké tokát rendeznek, amelyeken megvitatják ezeket a kérdéseket. Idén az avcél, hogy a szülői munkaközösségek ne csak anyagi támogatást nyújtsanak az iskoláknak, zottság úgy értékelte, egészséges a párt helyzete Kisújszálláson. Bíztató az a határozat is, amit a vb hozott: a pártot a termelésben közvetlen résztvevő és kitűnő dolgozókkal kell erősíteni. A termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti csoportok párt- szervezeted válasszák ki a párthoz közelállókat, nevelésükkel bízzanak meg képzett párttagokat Ezek az elvtársiak beszélgessenek, foglalkozzanak velük, formálják világnézetüket. A tagjelöltek karakterének formálásához hozzátartozik, hogy állandóan kapjanak megbízást. Az alapszervezetek ne féljenek fontos pártmunkára is beosztani őket. Megbízásuk végrehajtását elsősorban ajánlóik segítsék, azok vezessék be a tagjelölteket a pártmunkába. A párt-végrehajtó bizottság a tömegszervezetek és mozgalmak figyelmébe ajánlotta, — hogy aktíváik marxista nevelésére fordítsanak fokozott gondot. A párttagjelöltek nevelése, a párt sorainak kiegészítése, utánpótlása nem elvtelen létszámszaporítás. Ha messzemenő körültekintéssel, megelőző neveléssel szaporodik a kommunisták tábora, azzal csak erősödik a párt. Borzák Lajos hanem családlátogatásokkal, vitákkal elősegítsék az iskola pedagólal feladatainak megvalósítását is. Éppen ezért patronáló hálózatot építenek ki. A napirend utolsó pontjaként arról a szerepről beszéltek a megyénk nőmozgalmát irányító asszonyok, amelyet a nőknek kell betölteniük a mezőgazdaság szocialista átszervezésében. A beszámoló után a mezőgazdaság szocialista átszervezésének feladatairól hangzott el sok okos vélemény. Jászberény küldötte elmondta, hogy náluk két női szövetkezeti társulás jött létre. Végül arról beszéltek: milyen feladatot vállal magára a npmozgalom a tanácsválasztásokkal kapcsolatban. Ülést tartott a Megyei Nőtanács A szelíd óriás /. SZ. TURGENYEV HALÁLÁNAK 75. ÉLFORDLLÓJÁRA Doux gécmt — szelíd óriás — így becézték párizsi barátai, Zola, Doudat és irodalmi tanítványa, Maupassant. Ahogy köztük ült, szelíd kék szemével, fehér hajával, amint fejtegette irodalmi elveit, valóban szelídnek tűnt, és aki ismerte csak egy művét is, az azt is tudta, hogy óriás. De — kicsit talán félreértették. Nem volt ő szelíd. Müvei telve vannak haragos lázadással a jobbágykori Oroszországgal, a rettenetes, országot és embereket bénító cári despotizmussal szemben. Az ellenség, az úri rend felismerte ezt a törekvést. Vogué, a francia arisztokrácia szemszögéből írogató kritikus úgy jellemezte Turgenyevet, hogy a valóban nagy tehetségű író „sajnálatos elfogultsággal“ kezeli az előkelők és gazdagok világát, többnyire ellenszenves vonásokkal ruházva fel őket, míg az „új hit prófétáit'1 a (haladás híveit. A szerk). glóriával a fejük fölött ábrázolja. A kritikus rátapintott a valóságra. Turgenyev valóban halálos ellensége az uralkodó osztályoknak és mélységes részvéttel fordul a megcsalt, kiuzsorá- zott, elnyomorított orosz jobbágy felé. Pedig, mint Tolsztoj, ő is földbirtokos családból származik. Mint haladó ember azonban felül emelkedik osztálya nézetein, ha világával egészen nem is tud szakítani, — nézetei liberális nézetek maradnak. A cári világ azonban elvégzi ezt a szakítást. lS52-ben letartóztatják és száműzik birtokára, mivel Gogoljröl, a cári hatóságok tilalma ellenére dicsőítő nekrológot írt. „Nemesi fészek” című regényében nem tagadhat meg bizonyos rokonszenvet osztályával szemben, de vérbeli realista író lévén, megdöbbentő erővel leplezi le a kicsinyes, földhöz ragadt, nyomorúságos valóságot. Életének utolsó húsz évét az író legnagyobb részt külföldön töltötte. Itt írta Előeste című regényét (a magyar fordításban „Napkelte előtt“ címmel jelent meg). Ebben egy bolgár forradalmár sorsán keresztül az öntudatosodó, népéért életét áldozni kész orosz hazafi alakját rai- zolta meg. Kiútat egyáltalán nem látott. Az 1870-es évek Oroszországában ez nem is volt csodálatos. Hősei narodnylkok. A nép közé akarnak menni, de a nép nem érti és nem is értheti meg őket, hiszen rosszul nyúltak a kérdéshez. Az „Apák és fiúk" című regény hőse Bazáron orvostanhallgató, nihilista elveket vall, az igazságot rossz úton keresi. De a regény minden sorából meggyőzően tűnik elő, hogy úgy tovább élni, ahogy az apák Oroszországéban éltek, nem lehet. Turgenyev mélyen szerette hazáját és a népet, amelyhez tartozott. Csodálatos hajlékony, eredeti hasonlatokkal teli irodalmi nyelven halhatatlan műveket alkotott, A szó felülmúlhatatlan mestere volt, aki azonban nemcsak nagyszerű nemesveretű stílust, hanem élő embereket, csodálatos hősöket teremtett. Nálunk, Magyarországon is nagyon szerették műveit és még életében számos kiadásban jelentették meg azokat. Halálakor kortársa, Reviczky Gyula búcsúzott tőle, szép és jelentőségét helyesen felismerő versében: „S áldják százezren, merre a szív dohog Kiégett költő! Meddig él honod. A jobbágyok hidegnapu hazája Benned vigasztaló fiát is áldja. Te is pihensz a bűvös kéz merev Sírj múzsa, sírj! Nem lesz ... több Turgenyev.” Hernádi Tibor »oooooooeoooeoooaaoqoea loeeeeesseeeoGetteeeeeeseeeeeooeeeeeoeefi »oooooeoooooooeoGoooeoaooeoeoeeg Munkanélküliség — munkássors 1920-1944. között SZOLNOK MEGYE főképpen mezőgazdasági jellegű volt mindig, csak Szolnokon fejlődött ki némi ipar. A nagybirtokos uralkodó osztálynak nem volt érdeke az ipar fejlesztése, hiszen az ipari üzemek felszívták volna a mezőkazdasági muhkanélkülieket, és így megszűnt volna a bármikor kapható olcsó munkaerő. Az 1929/33-as ipari válság pedig még jobban növelte a szolnoki munkásság nyomorát. A reálbérek csökkentése mellett minden évvel emelkedett a munkanélküliek száma. A kereset nélkül maradt munkások hetekig „sétáltak”, és itt-ott adódó alkalmi munkával tengették életüket. Hogy a válság alatt hány munkanélküli volt, «ránézve nem állanak pontos adatok rendelkezésre. A város vezetőinek nem állott érdekében, hogy erről széles körben tudomást szerezzenek. Kiindulni eaéct «iák egy újság adatából tudunk. A Szolnoki Újság írja 1932 január 12-i számában, hogy „ ... 1931-ben 4.778 ember keresett munkát hatósági munka- közvetítőnél és 101 kapott munkát.” Ennyit az újság is megírt, de ha hozzávesszük a családtagok számát is (azaz a 4.778 háromszorosát), csak akkor kapjuk meg azoknak a számát is, akik a válság miatt fellépő munka- nélküliség következtében az éhenhalás szélén álltak. 14 ezer ember... azaz, Szolnok egyhar- madánál is több! A valójában ennél is többen ... Ugyanis ez a szám csak a teljesen munkanélküliekről ad hozzávetőleges képet. S nincsen benne a részleges munkanélküliek egyre duzzadó tábora, azaz a munkásságnak az a része, amelynek a tőkés nem mondott fel, de hetente csak 2—4 napot dolgoztatta és természetesen csak ezután számította a munkabért. A részleges munkanélküliek sora alig volt jobb a teljes munkanélküliekénél, Az 1932. év még súlyosabb megpróbáltatást jelentett a dolgozók számára. A Szolnoki Újság november 22-i száma azt írja, hogy a munkanélküliség egyre fokozódik. „Vidékről is özönlenek a munkanélküliek Szolnokra.” A Szolnoki Újság március 3-i számában olvashatjuk, hogy vidéken akkora a nyomor, hogy az onnan feljövő munkanélküliek ‘ hajlandók a legminimálisabb bérért is dolgozni, hogy megmentsék családjukat az éhenhalástól. AZ ÚJSÁG nem hallgathatta el a munkanélküliséget. Foglalkozott tehát ilyen kérdésekkel is, de nem azért, hogy rámutasson a munkanélküliség igazi okára: a tőkés társadalom szerkezetéből szükségszerűen következő gazdasági válságra, arra, hogy a tőkések a válság terhét a dolgozókra hárítják át. Sőt, éppen ellenkezőleg, elködösítení igyekezett ezt. A trianoni békeszerződést emlegette minduntalan a munkanélküliség okaiként. Az állam sem mehetett el szó nélkül a nyomor mellett, hiszen számolnia kellett az egyre nagyobb munkanélküliség, nyomor miatt a tömegek foroadalmisá- gának növekedésével. A főispán pl. 1929-ben bizalmas jelentést tett arról, hogy hatóságuk területén milyen a dolgozók helyzete. „Észlelhető-e elégedetlenség? Szolnokról a polgármester július 5-én (Polgármesteri biz. iratanyag: 1929—48. sz. alatt) jelenti, hogy „ ... 2000 —2500 között mozog a napszámosok száma. A munkaalkalmak idején szert tehetnek arra, hogy a tavaszi, nyári, őszi hónapokra megélhetésüket biztosítani tudják. Mindemellett ez a megélhetés nem jelenti a jólétnek legminimálisabb fokát sem, nélkülözés és szegénység a kísérő jelenségei. Az említett munkaalkalmak csak időlegesek lévén, igen sokszor, különösen a téli hónapokban, a munkanélküliség próbára teszi a munkásság türelmét, úgy hogy a lakosság ezen néprétegének bizonyos elégedetlensége önként adódik. Az elégüle'ílenség foka nagy és bizony kínálkozó alkalom esetén kitörésekre vezethetne.“ A polgármester természetesen 'zépítgeti a szolnoki lakosság helyzetét. Már 1929-ben, a válság első évében is rosszabbul ment a dolgozók sora a jelentésben leírtaknál. Ugyanis a felsorolt munkaalkalmak nagy része is csak időleges volt: aratási munkák, a cukorgyári idénymunka, ugyanez a dohánybeváltónál, vagy ha alacsony volt a Tisza, a gőzfűrész állt le, mert vasúton drágább volt a szállítás és a tőkésnek egyszerűbb megoldás volt a munka időleges szüneteltetése és így a fatelepi munkások kenyérkereset nélkül indulhattak neki a télnek, — (Jász-Nagykun Szolnokmegyei Lapok 1937. nov. 25-i sz.) Nemcsak a gazdasági válság idején volt munkanélküliség, mert pl. 1936-ban is 4.989 van munka nélkül. Pedig már 3 éve végétért a gazdasági válság. A munkásság anyagi helyzetére rávilágít a Szolnoki Újság 1938. január 27-én megjelent egyik cikke. „9.400 szegénységi és hatósági bizonyítványt állított ki a város az 1937. év 12 hónapjában. Hatszáz hijján‘10 ezer, ami más szóval annyit jelent, hogy a város negyedrésze igazoltan szegény. Minden negyedik lakos jövedelme alatt marad, de legjobb esetben sem haladja meg a szokásos napszámot. „Szolnokon 10 ezer ember él. akinek csak éppen annyi iut az élet örömeiből, hogy alhatik, s úgy ahogy, ölV
