Szolnok Megyei Néplap, 1958. szeptember (9. évfolyam, 207-231. szám)
1958-09-07 / 212. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1958. szeptember 7. Mégsem a farok csóválja a kutyát. Tíz nappal ezelőtt a Washington Post ezzel a frappáns címmel közölte vezércikkét: <rA farok csóválja a kutyát. A kissé meghökkentő cím alatt a befolyásos amerikai napilap vezér- cikkírója hosszas eszmefuttatást szentelt Eisenhower elnök előző napi sajtónyilatkozatának. Ebben a nyilatkozatban az elnök a hivatalosnak tekinthető amerikai álláspontot fejtegette a tajvani „válságról”. A Washington Post kommentárjából megtudjuk, hogy a címben szereplő kutyán maga az Egyesült Államok értendő, a farok szerepébe pedig Csang Kaj-seket kell behelyettesíteni. De vajon mi indította erre a rendkívül szemléletes eszmetér- sításra a lap hírmagyarázóját? Nos, a hírmagyarázó túlságosan gyermetegnek találta Eisenhower elnöknek azt az igyekezetét, hogy úgy állítsa be a dolgokat, mintha az Egyesült Államok kormányának semmi különösebb szerepe nem lenne a háborúval fenyegető új távolkeleti válságok kialakulásában. Az elnök ugyanis nem kevesebbet akart elhitetni sajtóértekezletének hallgatóival, minthogy az amerikai kormány „csupán” szerződésbeli kötelességét teljesíti, amikor „nem tér ki a nacionalista Kína megvédésének felelőssége alól”. A nagyobb nyomaték kedvéért az elnök ehhez még hozzáfűzte: a kínai partmenti szigeteknek, a Kimoj és Macu szigetcsoportnak „most fokozott jelentősége van Formóza védelme szempontjából”, mert „a kínai nacionalisták szárazföldi haderejüknek körülbelül egy- harmadát ezeken a szigeteken összpontosították.’* Az elnök magyarázatából tehát ez következik: miután már elvégeztetett, hogy Csang Kaj- eek a kínai partokhoz irányította haderejének jelentős hányadát — az Egyesült Államok nem tehet mást, minthogy kiterjeszti a 7. flotta „védőernyőjét” a part- menti szigetekre is. Az az, a farok csóválja a kutyát! Ámde ennél az elnöki „érvnél” már a Washington Post cikkírója is felkiált és megkérdezi: „De hát ki biztatta Csang Kaj-seket arra, hogy haderejének ilyen nagy részét a kommunista Kína küszöbére helyezze?” A felelet olyannyira nyilvánvaló, hogy a lap szükségtelennek véli a kérdés megválaszolását. Viszont megteszi ezt helyette a New York Herald Tribune ismert szemleírója, Joseph Alsop, aki elárulja, hogy Csang „Kaj-sek annak idején amerikai parancsra építette ki erődítményekké a partmenti szigeteket. Az amerikai „atomfurkósbot” politika hívei tehát tudatosan teremtették meg azt a helyzetet, amelyet ma ürügyül használnak fel új háborús válság előidézésére. Amerikai „érdek" — a kínai partok mentén? Jogos a kérdés: milyen amerikai „érdekek” forognak kockán ezeken az apró partmenti szigeteken, amelyek mindössze 30 kilométernyire feküsznek a kínai szárazföldtől, földrajzi és történelmi szempontból pedig — csak úgy, mint Tajvan — vitathatatlanul oda is tartozik. Vajon mit szólna az amerikai elnök, ha kínai flottákat irányítanának a New Yorkkal szemben fekvő Long Islandhoz, mondván, hogy ott kell megvédeni a kínai érdekeket?! Ugye, milyen képtelen gondolat? Mégis a hivatalos amerikai sajtó — s maga Eisenhower elnök is — arról beszél, hogy nem az Egyesült Államok, hanem a Kínai Népköz- társaság idézi elő a feszültséget, a tajvani szorosban, s hogy azj. Egyesült Államok nemzeti érdekei, sőt Amerika biztonsága követeli, hogy az amerikai „védelr mi vonal” egészen a kínai partvidékig terjedjen ki. . Dehát hogyan is festenek ezek az amerikai „védelmi” érdekek — a kínai partvidéken? A csang- kajsekistáktól megszállt Kimoj és Macu szigetek az amerikai stratégiában a népi Kínának „szegzett ágyúik” szerepét tölti i be. Immár kilenc esztendeje — ♦ azóta, hogy a csangkajsekisták a kínai szárazföldön az utolsó talajt is elvesztették lábúit alól — ezekről a szigetekről indulnak j ki szinte nap-nap után a népi í Kína elleni provokatív támadá- $ sok. Ezek a szigetek blokádíroz- $ zák Kína két fontos kikötőiét, Ámojt és Fucsout, s in ppn indulnak portyázásra a csangkajsekista kalózhajók, zavarva Kína egész hajózását. Mindez pedig a 7. amerikai flotta védőszárnyai alatt történik. A népi Kína visszaüt,.. A tajvani „válságot’* tehát nem az idézte elő, hogy a csang- kajsekista támadásokra válaszolva a népi Kína tüzérsége ezúttal erélyesen visszalőtt. Ezt a visszaütést megelőzte Dulles amerikai külügyminiszter augusztus 10-i nyilatkozata, amelyben leszögezte, hogy Washington távolkeleti politikája továbbra is a Kínai Népköztársaság el nem ismerésén nyugszik. Szavainak nagyszabású flottatüntetés adott nyomatékot. Emlékezetes, hogy ekkor tett „udvariassági” látogatást a 7. flotta Szingapúrban. Ezzel egyidejűleg megsokszorozódott a hadianyagszállítás Tajvanra s „megélénkült” a csangkajsekista erők parmenti „tevékenysége”. A történések sorozatában ez volt az a pont, amikor a kínai néphadsereg parti ütegei •— visszalőt- teK. Jí A józanabb nyugati megfigyelők ma már belátják: nem lehet elvárni a népi Kínától, hogy végtelenségig tűrje az ismétlődő provokációkat Éppen így az is nyilvánvaló , hogy úgynevezett „tajvani kérdést” már régen kihúzhatták volna nemzetközi problémák listájáról, ha a 7. flotta elvitorlázna a kínai vizekről. Ámde e helyett, mint a Newsweek című amerikai hetilap legutóbbi számában megírja, — Tajvan térségében megvalósították már „az amerikai haditengerészeti erők legnagyobb mérvű összpontosítását a második világháború óta.” Erre pedig Dulles szeptember 4-i nyilatkozata szerint, azért van szükség, mert ha a népi Kína megkísérelné visszaszerezni partmenti szigeteit, ez „durva megsértését jelentené azoknak az elveknek, amelyeken a világrend nyugszik....” A Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának határozata — újabb lépések a német békeszerződés előkészítésére BERLIN (TASZSZ). Mint a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökségének sajtó- hivatala jelenti, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának csütörtöki ülése nyilatkozatot fogadott el és elhatározta, hogy azonos tartalmú jegyzéket intéz a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Bri- tamnia és Franciaország kormányaihoz. Azit is elhatározták, hogy jegyzékkel fordulnak a Német Szövetségi Köztársaság kormányához. • A nyilatkozat bírálja a Német Szövetségi Köztársaságnak azt az álláspontját, mely szerint az egységes Németország megteremtése állítólag a négy nagyhatalom ügye. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a jelenlegi viszonyok között a békés és demokratikus alapon való egyesülés leginkább járható útja a két német állam szövetségének megteremtése. A Német Demokratikus Köztársaság nyilatkozatában ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a békeszerződés kérdése a német probléma olyan része, amelyben illetékesek mindazok az álla- mok, amelyek az elmúlt hátsómban részt vettek Javasolja, hogy a Szovjetuniő, az Egyesült Államok Anglia és Franciaország kormánya a négy hatalom képviselőiből alakítson bizottságot, amely tanácskozásokat folytatna a német békeszerződés előkészítése végett* A bizottság egyik feladata az lenne, hogy kölcsönös - megértésre jusson egyfelől a négy nagyhatalom, másfelől pedig a két német állam arról, hogy melyik szakaszban és milyen formában vonják be a két német államot a tárgyalásokba. A nyilatkozat közlése szerint a Német Demokratikus Köztársaság kormánya javasolja a Német Szövetségi Köztársaság kormányának, hogy a két német állam képviselőiből szintén alakítsanak bizottságot, amelynek arra kellene törekednie, hogy lehetőség szerint dolgozza ki a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közös álláspontját a négy nagyhatalommal folytatandó tárgyalásokra a békeszerződés alapvető kérdéseit illetően. A bizottságot esetleg SSzal is megbíznák, hogy vitassa meg az egységes békeszerető és demokratikus Németország megteremtésének problémáit. (MTI). lljabb biokémiai, fizikai és energetikai felfedezésekről és tervekről számoltak be a genfi atom-béke értekezlet pénteki ülésének előadói GENF (MTI). Nyugati hírügynökségek részletesen beszámolnak a genfi atom békeértekezlet pénteki felszólalásairól. J. J. Muller amerikai tudós, az Indiana-egyetem munkatársa tanulmányában -kifejtette, hogy a rádióaktivitás akárcsak legkisebb méretű növekedése is fokozza a jövő nemzedékek egészségének veszélyeztetését. A rádióaktív sugárzás gyorsítja és következő ártalmas biológiai változásokat az élőlények sejtjeiben. Két amerikai tudós — E. W. Daniels és H. H. Vogel — bejelentette. hogy az élő sejtek protoplazmájában olyan, eddig ismeretlen anyagot fedezett fel, amely korlátozott mértékben megakadályozhatja az atomsugárzás halálos következményeit. A tudósok 90 százalékban' sikerrel végezték kísérleteiket egysejtű anobákon, amelyeket halálos rádióaktív sugárzásnak tettek ki. Lukácsi László: ÍTIZ EVE MÚLT...-1 a ♦ Mai számunkban megkezdjük a 10 éves a tsz-mozgalom pályázatára beérkezett díjnyertes anyagok közlését. Büszkék vagyunk arra, hogy agronómusok, tanítók melle t egyszerű kétkezi munkások, íráshoz nem szokott parasztemberek is tollat ragadtak, hogy megírják azt, ami nekik a legfontosabb. Hogyan keletkezett, hogyan él az a termelőszövetkezet, amelyben ők a boldogságukat, a jövő ú’Ját keresik és megtalálják. Még a beküldött elbeszéléseken is érzik, igaz élmények fűtötték íróikat, hallott vagy átélt történetek kerekedtek elbeszéléssé tollúk alatt, A pályázat elbírálásánál a színvonal mellett éppen ez a friss őszinte hang volt a díjazás feltétele és alapja. Kérjük olvasóinkat, fogadják szeretettel e visszaemlékezés ehet, elbeszéléseket, hiszen egy darab történelem, népünk életének küzdelmes, de felemelő tükröződik bennük. Szeptember 8, az újságírók nemzetközi szolidaritásának napja PRÁGA (MTI). A Nemzetközi Újságíró Szervezet prágai főtitkársága felhívással fordult valamennyi nemzeti és nemzetközi újságíró szervezethez, hogy ünnepeljék meg az újságírók nemzetközi szolidaritásának napját, amely a nemzetközi újságíró szervezet bukaresti kongresszuMenden France nemmel szavas IPÁRIZS (Reuter); •— Mendes- Enatnee volt francia miniszterelnök pénteken bejelentette, hogy ez új alkotmányról szóló népszavazás során „nem'-el fog szavazni. Rámutatott, hogy az új alkotmány i,örökös nélküli uralkodóvá tenné az elnököt. Olyan jogkört adna kezébe, amelyet A 1 sénak határozata értelmében szeptember 8-án, Julius Fucsik halála napján lesz. Szeptember 8-ám a világ demokratikus újságírói szolidaritásukat fejezik ki a béke és a népek közötti megértés érdekében folytatott tevékenységük miatt üldözött kari ítrcpíVnak. felhasználhatna valami diktatúrához hasonló hatalom megragadására. Ezzel kapcsolatban a volt miniszterelnök figyelmeztetett, hogy az alkotmány nem arra való, hogy egyetlen embert ruházzon fel hatalommal. „És mi következnék de Gaulle után'? — tette fel a kérdést. (MTI). t Augusztus első vasárnap ja volt. 1 Buja szépségében tündökölt a |rét. Sötétzöld ruháját tarka vi- * rágok díszítették, mint fiatal ♦lány ünneplőszoknyáját az apró, tvilágos minták. A kétágú fa öle- Zlésre tárt kezű legényre emlé- fkeztetett. Arrébb fűzfa hajolt a tfolyó föllé, s halkan csacsogó haI *bok meg-megcsókolgatták legalsó ágait. A legény szerelmes tekintete végigsuhant a lány hamvas ar- tcán, kerek vállain, hófehér blú- Xzán, karcsú derekán, és sóhajtva % hagyta el ajlcát a vágyakozás: t — De jó lenne ittmaradni ♦örökre, Veled! I A lány lassan lebocsátotta kék Iszemeinek hosszú pilláikkal díszített függönyeit. így, csukott tszemmel próbálta elképzelni, mi- llyen is lesz majd az, ha 6k keilten egy pár lesznek — örökre. [Mert amióta világ a világ, a szerelmesek alább nem adják. — A gondolat meglágyította szép arct vonásait, önfeledt mosolyt csal érett-cseresznye formájú kis pi ros ajka köré és szívében ujjongó dal ritmusát dobogta a szerelem. A legény rajongó pillantásokkal simogatta az átszellemült arcocskát. Jobbkeze tétova ujja gyengéden érintették, majd hirtelen megszorították, mintegy birtokba vették a lány kezét. Á karcsú kis ujjak fészkükben pihenő madarak módjára engedelmesen simultak az erős tenyérbe. Lassan, méltóságteljesen, libák úsztak lefelé a folyón, mint kicsiny fehér sétahajók. Még hófehér tollúk, piros csőrük is úgy ragyogott a nap fényében, mint kecses hajókon a friss lakkozás. Ékalakú barázdát vontak maguk után, rövid időre szabályos formákba rendezve a folyó gyenge bőrének gyorsan -'‘ózó hullám- ráncait. A fiatal pár kéz a kézbei szótlanul haladt egymás mellet Válluk néha összeért, ilyenkor lágy hajfürtök megcirógatták legény arcát, aki sötMkék un neplőruhájának szövetén át i érezte, amint a fedetlen kar kö zelít, szorosan hozzásimul, s né hány pillanat múlva szemérme sen eltávolodik. Ki tudja, meddig ízlelgettél így a csurgatott méznél is éde sebb, legtitkosabb gondolataikat — Nem figyelték ők az idő mű lását! Átadták magukat a per kedves örömének, az élet szépsé gének. * Ezt a tiszta örömet zavarti meg a harang baljós hangja. A kárhozott lélek gyötrődő se gélykiáltása sem lehetne réme sebb, mint a falu vasárnap csöndjében váratlanul üvegszála lő, félrevert harang riadt kon gatása. Nagy szerencsétlenséget szörnyű veszélyt: árvizet, vág] tüzet jelez így a harang kisérte ties szava. Az ember szinte hall ja, mintha mondaná: mentsétek ami menthető. — Jaj, istenem, tűz van, megint tűz van! — ijedt meg a láni is, mint akit első szép álmábó riasztanak fel. — Igen, biztos tűz van megint< Mennem kell, Juliska... — Vigyázz magadra, Péter! Estére eljössz, ugye? — El, elmegyek hozzátok, Juliskám . S. Megszorították egymás kezét. A háborúba induló katona szerelmesének a fájdalmát érezte
