Szolnok Megyei Néplap, 1958. szeptember (9. évfolyam, 207-231. szám)
1958-09-07 / 212. szám
1058. szeptember 7. SZOLNOK MEGYEI NtPLAP Nincs járványveszély Lapunkban az elmúlt hónap folyamán cikk jelent meg dr. llarczos György, a Megyei Közegészségügyi ég Járványügyi Állomás igazgató-főorvosának tollából, mely arról tájékoztatta olvasóinkat, hogy újfajta, a párái izises megbetegedéshez hasonló, de jóval enyhébb lefolyású fertőző betegség ütötte fel a fejét. A napokban felkerestük Har- czos doktort és tájékoztatást kértünk az új betegségre és megyénk általános egészségügyi helyzetére vonatkozóan. — Az új járványos megbetegedés — tájékoztatott bennünket dr. Harczos György — teljesen lecsökkent. Tömeges megbetegedés nem lépett fel Jászberényen és Alattyánon . kívül sehol a megyében. Szórványosan ugyan még fordulnak elő megbetegedések, de ezek jóformán teljesen veszélytelenek. Haláleset egy sem fordult elő, bár a gyógyel- j áfásokban nem tudtunk jelentős lépést tenni, mivel vírusos megbetegedés és gyógyítása még napjainkban is nehéz. Következő kérdésünkkel a gyermekbénulással kapcsolatban érdeklődtünk. — E területen te jelentősek az eredmények. A sikeres védőoltások következtében a megbetegedések száma jóval alatta van a járványmentes esztendők átlagának. Az idén csak 9 megbetegedés történt. A megbetegedett gyerekek csecsemőkorban vannak. Védőoltáson nem estek ót. Éppen ezért például Fegy- v er neken, ahol ez évben 4 megbetegedés fordult élő, elrendeltük 2 éves korig a gyermekek beoltását. Itt kívánom megjegyezni, hogy a Salk-szérum nagyon jól bevált a gyakorlatban. Kiválóságát bizonyítja: amíg nálunk, ahol szervezett védőoltáshoz használtuk, csökkent a gyermekbénulásos megbetegedés, addig Ausztriában, ahol védőoltás nem volt, emelkedett a megbetegedéséit száma; Elégedett-e az általános egészségügyi helyzettel a megyében? — kérdeztük— Csak azt mondhatom: az idén lényegesen nagyot javult nálunk az egészségügyi szemlélet. Orvosaink többéves munkájának most ért meg a gyümölcse. Csökkennék az olyan fertőző betegségek, mint a tífusz és a vérhas. Tífuszos megbetegedés az elmúlt évi 64 esettel szemben az idén csak 12 volt eddig. Reméljük, az év végéig ez a szám nem haladja meg a húszat; Véleménye szerint számolhatunk-e az elkövetkező hónapokban járvány veszéllyel? — Járványveszély jelenleg egyáltalán nincsen; Persze, . ez nem jelenti azt, hogy teljesen védettek is vagyunk és nem kell betartani a szükséges óvintézkedéseket. Az időjárás jelenleg átmeneti szakaszában van. A nappalok még melegek, de éjjel már 10 fok alá sűlyed a hőmérő. Egyre inkább előtérbe kerül a megfázás veszélye a hőingadozás következtében. Most tehát elsősorban az a lényeges, hogy megfelelő öltözködéssel segítsük szervezetünket az időjáráshoz alakulni — fejezte be tájékoztatását dr. Harczos György igazgató-főorvos. «Main«n ■mii Szabásmintaszolgálatot vezetett be a posta megyei hírlaposztálya Nagyon sok varrni tudó asz- szörny vágyát teljesítette a posta megyei hírlaposztállya, amikor bevezette a szabásminta-szolgálatot, megyénk járási székhelyein és több községben. A postahivatalok hírlapfelelőseinél megkaphatok a legújabb divatrajzok alapján, átlagos méretre készült szabásminták. Ha pedig valaki saját méretére kíván szabásmintát rendelni, annak sincs akadálya, mert ugyanott a legújabb divatlapokból kiválasztott modell és a megadott méretek alapján megrendelt szabásmintákat a posta utánvéttel megküldi a megrendelőknek. A FÚRÓTORONYNÁL Szolnokon, a Tisza túlsó partján, a várostól alig párszáz méterre, a szandai rét szélén közel 50 méteres fúrótorony emelkedik. Szinte órák leforgása alatt nőtt ki a földből. Szanda 1-es fúrásnak nevezik az olajbányászok; A 9 napos költözködés! határidőt 4 napra szűkítették le a lelkes fiatal munkások, úgy, hogy korábbi ígéretükhöz híven 6-án virradóra megindították a fúrást. Még délre se állt a nap, amikor Petróczi Lajos főfúrómester jelenthette Győri Gyula mérnök elvtársnak, hogy „50 métert haladtunk a fúrással”. Beváltották a szavukat, ígéretükhöz híven méltóan készültek a bányásznapra. — Reménykednek — mint Győri Gyula mérnök elvtáns mondja —, hogy ezen a fúrás- ponton olajat eredményez a munka, A kutatások szerint a Megyénk képéhez ma már szorosan hozzátartoznak a. fúrótornyok. Képünk az Alcsiban dolgozó furóberendezésról készült. földtani szerkezet is ezt tantóÖI ja. A régi, legelőnek használt hatalmas rét, úgylátszik, fontos ’ ásványkincset rejt magában* Petróczi Lajos főfúrómesterw nek nem első munkája ea ő fúrta Szolnok közelében az első termelőkutat. Most te a fúrótornyon serénykedik-. Nagy munkáé ban vannak. A torony környéke gépzúgástól hangos. A brigád tagjai szorgalmasan dolgoznak a kezdő béléscsövezésen. Nem könnyű munka ez. S a munka- folyamatot nehezíti, hogy ez a2 50 méteres szakasz elég laza talajban van és a nyomás következtében omlik, Ügy tervezik, hogy 2200 méter mélységig mennek. Petróczi elvtársat nem rettentik meg a nehézségek, régi olajbányász ő már. A sok jó és hasznos munkájáért már korábban Munka Érdemrenddel tüntették ki Amellett jelvénye® kiváló dolgozó is. Munkáját nagyban könnyíti a Szovjetunióból kapott „URALMAS’’ berendezés, melynek 5 darab nyers- olajmotorja egyenként 300 lóerővel hajtja a hatalmas szerkezetet. Méltóan akar a fiatal életkorú brigád ünnepelni. Dolgoznak éjjel-nappal, még a bányásznapon is. Állják szavukat és ahogy ígérték: 50 métert fúrtak az új kútnál a bányásznapra. A. B. A MAHART szolnoki állomása közli hogy ma ismét megindul a menetrendszerinti hajójárat Szolnok és Tiszabura között. Eddig technikai okok miatt szünetel a hajózás. A napokban másik hajót kapott a szolnoki állomás, amely ma reggel 7,20 h-kor indul a szolnoki állomásról Tiszafa urára. A hajó 600 személyes most a lány. Mert hátha valami baj éri... Olyan vakmerő;.. Ráeshet egy üszkös gerenda -... ás még számtalan veszély érheti ott a tűz elleni harcban..5 És akkor neki a szive szakad meg fájdalmában! Nem próbálta visszatartani mégsem. Tudta: úgyis hiába, mennie kell. Első a kötelesség... — Két hét alatt már tizenegy tűzeset volt a faluban. Tíz év alatt sem volt ennyi, mint most. Egyesek szándékos gyújtogatásról beszélnek. S ami súlyosbítja a, helyzetet: a cséplés még javában folyik. A rekkenő hőségben a tűz könnyen terjedhet, tüzet foghat a szérű, leéghet az egész falu is, ha nem elég éberek, nem elég önfeláldozóak az emberek. — A pártszervezet a helyi tűzoltóság megsegítésére önkéntes készenléti szolgálatot szervezett. A jelentkezőkből őrséget állítottak a falu több pontjára, de a váltótársaknak is minden percben készenlétben kellett lenniük, hogy tűz esetén azonnal részt vehessenek az oltásban. — Péter az elsők között vállalta ezt a feladatot. Mikor egyedül maradt, aggodalommal teli lélekkel Juliska is megindult hazafelé. Mert — ki tudja — hátha éppen náluk van a baj? A falu szélén volt a házuk, udvaruk a folyó partját érintette, úgy ötszáz méternyire innen: hamar haza ért hát. Meglepetésére, anyja nem a tűz felől érdeklődött — mint várni lehetett volna — hanem hogy honnan jön, kivel volt? •— Péterrel voltam. Sétáltunk... — Tudom. Apád látott benneteket. Haragszik érte. Csillapítani akartam a mérgét, de tudod milyen nagytermészetű... összevesztünk. Most elment a kocsmába... A lány úgy érezte, erős marokkal szorítja össze valaki a szívét. — Miért? Hiszen Péternél különb legény nincs a faluban! — Igen. De apád azt mondja: nem tudná ő fiának nevezni soha! Mert kommunista. Es a kommunisták kolhoszt szerveznek. Péterék is beléptek. Most már be kell vinni a földjüket a kol- hoszba. Nem marad semmijük sem. Jövőre állhatnak sorban a csajkával... Azt mondta apád: béres sorba, koldushoz nem adja a lányát... — De Édesanyám! Péter egészen másként beszélt erről. Azt mondja a parasztság boldogulásának egyedüli útja a szövetkezés. Csodaszép tervei vannak. Gépesítésről, halastó létesítéséről, a rizstermelés meghonosításáról beszélt és azt mondja: nem lesz többé szegényparaszt az országban — meg ilyeneket. Es én hiszek neki, hiszen olyan okos ember ő is, az apja is... — Apád nem hisz ebben. Te is tudod mit mondott neki a főjegyző bizalmasa. Hogy ne lépjen be, mert a kolhoz csak az orosz parasztnak való. Azok igénytelenek. Mert állati sorban éltek mindig. De a magyar paraszt okosabb. Az nem hagyja tönkretenni magát. Aztán azt mondja: beszélik, hogy a sok tüzet is a kommunisták csinálják. Hogy megrémítsék aki nem lép be. Azért beszélnek folyton arról, hogy az elemi csapás az egyéni gazdát tönkreteszi, de a csoportot nem. — Hazugság! — tört ki a lányból a kiáltás. — Péter... és a többiek becsületes emberek. Azok nem akarhatnak rosszat. Péter nem lehet gyújtogató! — Beszaladt a szobába, az asztalra borult, úgy zokogott. Az anyja erre nem tudott mit felelni. A sok munka, amíg a nyolc holdat — amivel összekerültek az urával — tizenötre növelték, leszoktatta arról, hogy a napi gondokon kívül más dolgok is érdekeljék. Nem értett ő a politikához semmit. Egyik párt olyan volt neki, mint a másik. Tudta, hogy vannak kommunisták is, de hogy mit akarnak, arról fogalma sem volt. Pétert becsületes embernek tartotta, de — gondolta — attól még a többi kommunista lehet akármilyen. Anyai szíve mégis azt súgta: a fiatalok mellé kell állnia. Juliska után ment és mint az iskoláslányokkal szokás tenni, vi- gasztalóan simogatta meg a fejét. — Majd csak megsegít bennünket az isten, kislányom. Ne sírj, no... Péter közben megérkezett a tűz helyére. Az út nagyobb felét futva tette meg, de ez nem látszott meg rajta. Még csak a kabátját sem gombolta ki. Életének huszonhat éve alatt sem sokat tétlenkedett: már mint gyermek kisbéres volt, s kora ifjúságától kezdve nehéz munkát végzett. Az erős csontozatú, széles mellkasú legény fiatal, egészséges tüdeje fel sem vette a pár perSes megerőltetést. Mégis lépésre mérsékelte futását, amint közel ért, mert látta, hogy a tűz már el van oltva. Emberek jöttek vele szemben, hangosan tárgyalva az eseményt. Szalmakazal gyulladt ki, de rögtön észrevették, a kiáltásokra a szomszédok is azonnal odasiettek, s együttes erői. el mindjárt el is oltották a tüzet. Csak a levegőben terjengő füstszag, a szálldosó korom, meg a kisebb csoportokba verőd.ött emberek izgatott beszéde jelezte, hogy itt nagy veszéllyel küzdöttek meg az imént. A károsult háza előtt jóbbmó- dú gazdák beszélgettek. Igyekeztek nyugodtnak látszani, mert a módos ember azzal is távoltartja magát a tömegtől, hogy minden helyzetben méltóságteljesebben viselkedik másoknál. Juliska apja, Varga András is köztük volt. Péter csodálkozva nézett rá, mert kissé rendezetlen ruházata, kipirult arca , élénk 'taglejtései korcsmái időtöltésről árulkodtak. Pedig Juliska apja takarékos ember volt; nem is tagadta soha, hogy italra sajnálja a pénzt. Most meg látszott rajta, hogy ivott. Amint a gazdák meglátták a közeledő Pétert, másfelé néztek, hirtelen elhallgattak, mintha nem akarnák, hogy meghallja miről beszélnek. Egyikük ravaszul hunyorítva súgott valamit Varga András fülébe, mire annak arca még jobban kipirult. Péter közelebb lépett és hangosan rájuk köszönt. Varga András úgy tett, mintha nem látná a feléje nyújtott kezet. Péter gyanútlanul, viccesen szólt rá: — Tán nem is akar velem kezet fogni, András bátyám? — Nem. De nem ám! Akárki- vel nem fogok kezet. Péter azt hitte, valami tréfát készít ellene, mint ahogyan ittas embertől várni lehet. — Aztán mért haragszik rám, András bátyám? — kérdezte, s mert választ nem kapott, mellette pedig csendesen kuncogni Kezdtek az emberek, kissé bizonytalanabb hangon, de még mindig viccesen folytatta: — No, nem baj, ha haragszik is. Majd elmegyek estére és kibékítem. — Azt már nem. — Miért nem? — kérdezte meglepetten, most már aggodalommal a hangjában. Már Péter arca is kipirult. Meleg vérhullám terjedt szét a fejében. — Most már igazán mondja meg, mi baja van velem! Illyés Péterre még nem uszították rá a kutyát. Senki házánál sem. Az emberek kis kört formáltak körülöttük. Felajzott kíváncsi- sággal, szenzációra éhesen nézték őket. S az emberek száma lassan növekedni kezdett. Ügy jöttek oda, mind többen és többen, az izgalomtól feszült arcokkal, mint a vérszagra gyűlt fente vadak. Varga András ajka már kékeslila volt. Halántékán a lüktető ér fölött megfeszült a bori (Folytatjuk) t * Olajbányászok megyénkben
