Szolnok Megyei Néplap, 1958. szeptember (9. évfolyam, 207-231. szám)

1958-09-05 / 210. szám

SZOtNOK MFOVE1 NFP»AP

1958 szeptember 5

FON! OS PÁRT MEGBÍZATÁS

' AGITÁCIÓS NAPOT tartottad: vasárnap Kengyelen. A párt agitátorai meglátogatták a dolgozó parasztokat. Náluk az a szokás, hogy az agitátor állandóan ugyanazon személyeket keresi fel, lehetőleg akikkel egy utcában lakik, együtt cselédked- tek a felszabadulás előtt, az agitátor termelőszövetkeze téh ez területileg legközelebb lakik, vagy éppen abból a tsz-ből lépett ki.

Alapos beszélgetés, számítások, viták tarkítják az ilyen látogatásit: ki él jobban, ki dolgozik megerőltetőbben? Órákig is tart esetenként a vita- Voltaképpen nem egyéb ez, mint beszámoló arról, mi újság a faluban, a termelőszövetkezetben s továbbmenve az országban, a világban.

Ez a módszer nagyszerűen bevált Kengyelen. A párt szava, a kormány politikája szinte minden emberhez eljut így a faluban. Az aktívahálozat, az agitá- torcsoportok működése, a szervezeti formája ennek az agitá- ciónak. A harmincöt aktívacso-, port százhetvennyolc agitátora település, utca, ismeretség szerinti megosztásban képes a lakosság átfogására, a közvélemény irányítására.

Néhány hónapja szervezték a párttagokból a rátermett párton- kívüliekiből, a tanácstagokból az aktívahálózatot, közvetlenül a Szolnok megyei pártbizottság falusi pártmunkáról szóló határozata alapján.

Március óta négyszer hívta össze az MSZMP községi bizottsága a csoport vezetőit. A párt az aktívacsopartok felelőseivel érintkezik közvetlenül. A csoportvezetőknek tartanak előadást, azokat látják el elsősorban agitációs érvekkel. A megbeszéléseken egyben ismertetik a fontosabb rendeleteket, a községi határozatokat és a politika bel- és külföldi eseményeit. A csoportvezetők egyenként beszámolnak végzett munkájukról. Elmondják beosztottjaik véleményeit, felvetéseit S ezt közösen vitatják meg.

A beszámoltatásnak, a megbízatás számonkérésének csak egyik fóruma ez a nyilvános

megbeszélés. Árvái elvtárs, a községi MSZMP-titkár bárhol, barimkor találkozik az agitátorokkal, a csoportvezetőkkel, nem mulasztja él megkérdezni:

— Mi újság a körzetben?

Vagy javasolja:

— Menjünk be egy kicsit a pártházba, beszélgessünk.

A beszélgetés témája rendszerint: dolgoznak-e az agitátorok, van-e munkájuk, milyen az eredmény?

A csoportvezetők ilyen gondos

ellenőrzés, segítés, számonkérés után ugyanígy foglalkoznak agitátoraikkal. Egy-egy aktívacsoportban négy-öt, hat-hét agitátor van. A velük való érintkezés aránylag nem igényel sok időt, mégis leleményességet, utánajárást követel a felelőstől.

DE HADD MONDJÁK ED ezt maguk a csoportfelelősök. Nagy Mátyás elvtárs, a Sallai Tsz párttitkára, az Ady Endre utcai csoport vezetője. Négy agitátora van: Tóth János, Nagy Mihály, Varga Antalné és Cséki Sándor.

— A csoportvezetői megbeszélés után azonnal munkához látok. Felkeresem agitátoraimat, hadd továbbítsák ők is frissében a hallottakat. Van úgy. hogy csak a kapuban, az utcán beszélgetünk. Legtöbbször azonban munka után elmegyek lakásukra. Szívesen fogadnak bennünket mindenütt, ugyanígy az agitátorokat is. Túlzás nélkül mondhatom, várnak bennünket.

S az agitátorok mennek. Maj- nár József nem Kengyelen dolgozik, de ott lakik, oda való a családja is. Szolnokra jár be, pártszervezetileg azonban kengyeli. S egyben a 21-es agitátor- csoport vezetője. Hogyan végzi megbízatását? — A magam kedvéért nemigen járnék sportrendezvényekre — mondja. — Mostanában mégis kint vagyok a pályán, ha csak van valami. Hol az egyik hol a másik csoporttagam mellé ülök le, s egy-két sportköri esemény latolgatása után átterelem a beszélgetést az én mondanivalómra.

SOK-SOK MÓDJA VAN a községben az agitációnak. Megtörténik, hogy egy-egy pohár sör mellett politizálnak. Nem is eredmény nélkül fáradoznak. Az agitátorcsoportok működése óta négy termelőszövetkezet alakult: hetvennégy család lépett a közös gazdálkodás útjára. Ebben persze a termelőszövetkezetek terméseredménye is közrejátszik. A terméseredmények nyilvánosságra hozása széleskörű propagálása azonban már az agitátoroknak köszönhető.

Igaz, ezenkívül sok más feladata van még az agitátorhálózatnak. S az is való, jelenleg mással nemigen foglalkoznak a kengyeli agitátorok. A szövetkezés, az átszervezés a fő gondjuk. De azt igazán mindenki csinálja. Maga a párttitkár is agitátor- csoportvezető, a huszas körzet felelőse. Héttagú csoportjából hárman léptek be tsz-be. R. Tóth Ferenc hét aktívájából négy a belépő.

— Fontos pártmegbízatás agitátornak lenni — mondják a kengyeli elvtársak. S valóban, úgy is végzik, mint fontos pártmunkát. Botsak Lajos

Az angol Munkáspárt javasolja:

adják át az ENSZ-nek a Cipruson vállalt angol felelősséget

SCARBOROUGH (Reuter). Az Angol Munkáspárt 57. évi kongresszusán, amelyet szeptember 29-én nyitnak meg Scarborough- ban,követelni fogják, hogy az ENSZ vegye ót az angolok Cipruson vállalt felelősségét. A kongresszus felszólítja majd a kormányt, isimerje el, hogy Anglia nem fűd az összes ciprusiak számára elfogadható megoldást felajánlani és készüljön fel arra, hogy kivonul a szigetről, feltéve, ha az ENSZ hajlandó átvenni a felelősséget addig, amíg 1eldolgozzák a terveket a sziget önrendelkezési jogára és önkormányzatára. (MTI)

Az angol—izlandi halászati vitáról

REYKJAVIK (AP-Reuter) — Angliának és Izlandnak szerdán nem sikerült megegyezni abban a kérdésben, mi történjék az angol Eastbourne Fregatton fogvatartott kilenc izlandi parti őrrel. Anglia azt javasolta, hogy a kilenc izlandi személyt a nyílt tengeren adják át egy izlandi hajónak.

Az izlandi külügyminisztérium szerdán este kiadott közleménye szerint az izlandi külügyminiszter visszautasította az izlandi személyek átadására vonatkozó javaslatot, úgylátszik azt jelenti, hogy a kilenc izlandi személy közvetlen jövőjét illetően teljesen zsákutcába jutottak. A közlemény hangsúlyozza, hogy

az angol kormány kérte az izlandi külügyminisztériumot, válaszoljon javaslatára, vagy tegyen más javaslatot.

Reykjaviban szerdán este egy, fiatalokból álló tömeg tüntetett a reykjaviki angol nagykövet rezidenciája előtt. A tüntetők gúnyolódtak és köveket hajigáltak az épületre, mindaddig, amíg a rendőrség szét nem oszlatta őket.

Az Egyesült Államok szerdán ismét sürgette Angliát és Iz- landot, hogy legyenek tartózkodók és mérsékeltek a halászati jogok felett dúló vitájukban. A nyilatkozat kifejezésre juttatta az Egyesült Államok aggodalmát, valamint tartózkodásra és mérsékletre intett.

SZOVJET JEGYZÉK az Egyesült Államok kormányához

MOSZKVA (TASZSZ). A szovjet kormány jegyzékben tiltakozott az Egyesült Államok kormányánál amiatt, hogy amerikai léggömböket bocsátanak a Szovjetunió légiterébe. — A jegyzék szerint a szovjet kormány elvárja, hogy az Egyesült Államok kormánya haladéktalanul intézkedik az amerikai hatóságok ilyesféle akcióinak beszüntetésére.

Az utóbbi időben — mondja a jegyzék — a Szovjetunió légiterében több amerikai eredetű léggömböt fogtak el. A léggömbökre függesztett berendezése K között voltak automatikusan működő fényképezőgépek a területek fényképezésére, rádióvevő- készülékek és így tovább. A készülékek vizsgálata kimutatta, hogy azokat az Egyesült Államok készítették és hogy a léggömböket az amerikai légierő bocsátotta fel. Az Egyesült Államok kormánya 1956 február 8-i jegyzékében kijelentette, intézkedni fog, hogy a továbbiakban ne bocsássanak fel olyan léggömböket, amelyek a Szovjetunió légiterébe kerülhetnek.

Csangkajsekista ügynököket ítéltek halálra Kínában

PEKING (TASZSZ). A kvan- tungi tartományi népbíróság és a hangcsoui városi népbíróság halálra ítélte a Csang Kaj-Sek klikk kilenc ügynökét Az ügynököket Csang Káj-Sék hongkongi kémszervezete küldte a Kínai Népköztársaságba

felforgató cselekmények végrehajtása és kémkedés végett A széles néprétegek tevékeny támogatásával azonban a közbiztonsági szervek lefülelték az', ügynököket Hat hét mu.va ismét láthatjuk a szpuínyikoi

A harmadik szputnyik és hordozó rakétája hosszú ideig volt szabad szemmel látható Magyarország felett Budapesten az elmúlt hetekben negyvenkétszer észlelték a mesterséges holdat. Több esetben sikerült műszerekkel megállapítani a hold pozícióját és a magasságot is. Legközelebb 5—e hét múlva lehet ismét szabad szemmel látni az átvonuló szputnyikot és hordozó rakétáját. (MTI).

FRANCIAORSZÁG DÖNTÉS ELÜTI

A politikus, aki tegnap délután a párizsi Köztársaság téren bejelentette új alkotmánytervezetét, a következőket vallja a népről: „Az emberek alapjában véve nem képesek egyébre, mint arra, hogy kövessék a vezetőket, egyenek, igyanak és aludjanak. Az efféle politikai állatoknak szervezetre, vezetőkre van szüksége.” De Gaulle — akiről szó van — ma Franciaország miniszterelnöke, s ha sikerül elfogadtatnia új alkotmányát, hamarosan minden hatalom az ő kezében összpontosul. Céljairól, terveiről még ma is keveset tudunk, noha mór három hónapja óll a francia kormány élén. A személyét körülölelő mesterséges misztikum még ma sem oszlott el teljesen. Csak egyes jelekből következtethetünk. És még valami segítségünkre lehet: a francia történelem.

Mert a francia történelem nemcsak, a szabadságszeretet csodálatos példáit adta: Francia- ország nemcsak 1789, a nagy francia forradalom, hanem 1814, a restauráció országa is. A legnagyobb szabadsághősök a legnagyobb diktátorokkal viaskodtak itt, s két köztársaságból egy- egy Napoleon — a nagy és a kicsi — emelkedett ki. Ennek az országnak nemcsak hős népe van, Konen» tapasztalatokban gazdag, szívás uralkodó osztálya is, — amely már sokszor fojtotta vérbe a legjobbak mozgalmait. Ez 98 uralkodóosztály sohasem ha- faggft ^bedobnia köztársaságot,

akár katonai pucc sál, akár árulással, ha érdekeinek már nem volt hű szolgája,

A IV. köztársaság, amelyet De Gaulle megfojtani készül, formára a legdemokratikusabb volt a mai kapitalista világ valamennyi állama között. Alkotmányát 1946-ban, a nácizmus leverése után fogadták el és létrejöttében jelentős szerepet játszott a kommunisták támogatása. A hatalom legfőbb forrása itt a parlament. Az elmúlt 12 év alatt azonban Franciaország igen súlyos helyzetbe került a kapitalista hatalmak közötti vetélkedésben. Éppen ezért ma már a francia burzsoázia szabadulni akar a parlamentarizmustól. Mi is történt? Franciaország elvesztette gyarmatainak jelentős részét, így Vietnamot, Marokkót és Tuniszt, s jelenleg élet-halál harcba kényszerült Algériáért, a legfontosabb északafrikai francia pozícióért. A szüntelen gyarmati háborúskodás súlyosan hat a francia gazdasági életre, az ország igen komolyan eladósodott.

Franciaország igazi érdekét természetesen a függetlenség megadása szolgálná. Egy olyan Francia Unió, amelyben a nemrégen gyarmati országok egyenrangú tagokként vennének részt, előnyös lenne mind az anyaországnak, mind az érintett afrikai és ázsiai népeknek. Azonban egy ilyen megoldás súlyosan veszélyezteti a francia gyarmatosító

körök, néhányszáz nagybirtokos, nagyiparos, politikus érdekeit. Ezek az emberek mindenre készek. Az évtizedes háborúk fasi- zálták a gyarmatosító hadsereget, különösen egyes speciális osztagokat, például az ejtőernyősöket.

Ugyanakkor a parlamentarizmus lassan önmaga paródiájává rótt, A polgári pártok hevesen maralcodtak egymással, de egységesen szembefordultak a kommunista párttal, amely a nép igazi érdekeit képviselte. Ez a marakodás azt jelentette, hogy a politikai intrikák, a minden komolyabb politikát keresztül húzó bonyolult érdekellentétek lényegében megbénították az ország kormányzását. Ez a politikai játék kifejezte a francia uralkodó osztály válságát. Az egymást sorozatosan követő, tiszavirág-életű kormányok arra szorítkoztak, hogy újabb kölcsönöket vegyenek fel, folytassák a háborút és a felelősséget az elődökre hárítsák. Persze, itt nem a parlamenti rendszerben van a hiba, hanem a polgári pártok politikájában. Emellett ezt a parlamentet igazán nem volt nehéz megfélemlíteni és nehezen volt mondható a népfölség hordozójának: az országos tiltakozás dacára 1954-ben a polgári képviselők megszavazták az európai védelmi közösség tervét, amely Németország felfegyverzését lehetővé tette. A mostani, szinte nevetséges példáról pedig ne is beszéljünk: azok a képviselők, akik előbb szinte egységesen De Gaulle ellen szavaztak, 14 nappal később beiktatták az új miniszterelnököt, amikor uz polgárháborúval fenyegetödzött: a polgári képviselők jobban félnek egy új népfronttól, mint egy személyi diktatúrától.

De Gaulle tábornok még pia is hallgat igazi szándékairól; csupán annyit tudunk biztosan, hogy minden hatalmat a sóját kezébe akar ragadni, végleg ki akarja küszöbölni a tömegek — még ma is elég jelentős — befolyását. Bizton elmodhatjuk, hogy a hosszú tábornok a f rancia finánctőke nagyhatalmi, nacionalista ábrándjainak hű képviselője. De Gaulle testvére az egyik legnagyobb francia bank vezetője és kormányának több tagja is szoros kapcsolatban áll a néhány multimilliomos család- dal.

És ma már módszereiről sem igen lehetnek kétségeink. Az ígéreteket és a szép szavakat nyilvánvalóan csak „a politikai állatoknak” tartja fenn. Amikor hatalomra került, megígérte, hogy Soustelle képviselőt, aki az algériai katonai puccsot szervezte, nem veszi be kormányába. Az ígéret szép szó ...de Soustelle, az algériai puccsisták nyomására, már ma is a kormány tájékoztatásügyi minisztere: ő irányítja azt a kampányt, amely a ÍV. köztársaságot megfojtó alkotmánytervezet elfogadtatásáért folyik. Mi less aki mi a szép szavakkal, ha már senki áll a tábornok és a rá ható jobboldali erők útjában?

Abban a harcban, amely tegnap kezdődött és szeptember 28- án, a népszavazás napján er reget, a kormány kezében van a hatalom minden eszköze. Éppen a minap adtak hírt arról, hagy francia kommunistákat, akik ti választókat nemmel való állásfoglalásra hívták fel, letartóztatták. A tábornok titokzatos ígéreteket tesz, de nem lehet kétséges, hogyha valóban megkapja a ha talmat, mit fog cselekedni. Csodaszerei nem lehetnek, mert csodák nincsenek. A gazdasági nehézségek éppúgy nőni fognak, a gyarmatok gyarmatok maradnak, csak éppen a finánctőke ér- dekát fogja kemény kézzel és most már törvényes elleniek nélkül védeni.

De a franciák milliói, akik De Gaulle szerint csak enni-inni és aludni tudnak, keresztül húzhatják számításait. A tábornok siet mert tudja, hogy az idő nen neki dolgozik. A demokrácia és a diktatúra nagy csatájában De Gaulle még ráébredhet: az emberek, nem politikai állatok, hanem emberek.

Emberek, akik nemcsak enni akarnák és nemcsak diűitátoro- kat követni. Franciák, akik megvédik a szabadságot és a köztársaságot. D. 1-,