Szolnok Megyei Néplap, 1958. szeptember (9. évfolyam, 207-231. szám)

1958-09-21 / 224. szám

1933 szeptember 21’: SZOLNOK MZGVZI NÉPLAP 9 EGY A SOK KÖZÜL Mit is írhatnék Sánta János­ról? Talán magas százalékokat, vagy azt, hogy az ország legki­válóbb szakmunkása? Nem. — Egyszerű ember, olyan, mint többszáz társa, aki ebben a szakmában dolgozik: Sánta János itt nőtt íel Szol­nokon. Apja két hold földes parasztember, ö maga is mező- gazdasági munkában nőtt fel. Sokáig apjával dolgozott együtt. De aztán később, ahogy megnő­sült, apja két holdja már nem elégítette ki, többet akart ke­resni, jobban akart élni. Ekkor hallotta meg, hogy megépül a liszamenti Vegyiművek. Itt próbálkozott új munkával. Az építkezés után itt is maradt. Szerette volna ezt a szakmát megtanulni. Vágyait közölte a gyár akkori vezetőivel. Szavai megértésre találtak, s miután látták lelkesedését, 1951. febru­árjában Budapestre küldték a Kénsavgyárba átképzésnek, hogy megtanulja a szakma minden csínját, binját: Lelkesedését szép eredmény követte. Az iskoláról mint vegy­ipari szakmunkás került ki, s még az iskola időtartama alatt az utolsó két és fél hónapban már mint önálló készülékes dolgozott. Mikor hazakerült, a Tiszamenti Vegyiművekben már nemcsak a kemence körüli mun­kálkodásokat ismerte, hanem az egész kénsavgyári szakmát Időközben a kénsavgyár is fejlődött. Megépült az új lakó­telep, s itt kaipott lakást. A ke­resete is elég tisztességes volt, havonta 1800—2000 forint között mozgott. így az összeget hallva, sóknak tűnik. De ha az olvasó azt is tudja, hogy ezalatt a á órás műszak alatt milyen veszé­lyes és fáradságos munkát vé­gez, bizonyára nem sokallja. Ugyanis rekkenő hőségben, 1100 1—1200 Celzius fok közötti hő­mérsékletű kemencék mellett dolgozik. Sánta János szereti a szakmá­ját, ragaszkodik hozzá, s nem cserélne senkivel. Ha egyszer erre adta a fejét, hát most már ki is tart mellette. Nem cserél­geti, nem változtatja munkahe­lyét, s bizony ez sok ember számára megszívlelendő. Nem nagy ember ő, nem tű­nik ki magas százalékaival a többiek közül, egy a sok közül..; Lesz-e otthonuk a martfűi téglagyár dolgozóinak ? A téglagyár munkásaival együtt ezt kérdezzük mi is. S nem is alaptalanul. A minisztertanács 20 lakás építésére biztosított számukra beruházási keretet. Márpedig köztudomású, hogy beruházást csak ott engedélyez­nek, ahol arra feltétlen szükség vaim S az építkezés mégsem halad. A tervek helyszínre való adap­tálása megtörtént (15.000 forin­tot fizetett ezért a Mezőtúri Téglagyári Egyesülés) kész a megállapodás a Szolnok megyei Építőipari Vállalattal, kezdenék a munkát. Csak egy a bökkenő: nem tudják, hoL A gyár kör­nyéke ugyanis — ahol a legked­vezőbb volna a lakótelep felépí­tése — a Héki Állami Gazda­ság martfűi üzemegységének tu­lajdonát képezi, s a gazdaság nem hajlandó lemondani a la­kótelep helyének haszonélvezeti jogáról. Az idő meg gyorsan halad, közeledik az építésre kedvezőt­len időszak. Helyes volna, ha az illetékesek felfigyelnének erre, s megyei szinten segítséget ad­nának ahhoz, hogy a központi szerveink által jóváhagyott be­ruházás 9 hónapi meddő vita után végre megkezdődjön. — simon —i Munkás becsülettel Jobb fehér terítő mellett... Mégsem lesz több kisvendéglő? Igen, ‘Jobb a fehér terítő mel­lett. Jobb kényelmesen, tisztán elfogyasztani a jóízű ebédet, mint a pult mellett felhörpinte­ni azt a pohár italt. Mindenki tudja ezt, mindenki egyetért az­zal, hogy az italboltok helyébe a kisvendéglők hálózatának kell lépnie — mégis megállt a fej­lődés. Kálmán István elvtársat, a Vendéglátóipari Vállalat árufor­galmi osztályának vezetőjét kér­tük meg, tájékoztassa a Néplap olvasóit erről a kérdésrőL — Vállalatunk legsúlyosabb problémáját jelenti a kisvendég-; lök ügye, — mondotta Kálmán- elvtárs. — Nekünk éppen úgy ér-' dekünk létrehozásuk, mint a fo­gyasztóké. Egyrészt kultúráltabb kiszolgálást tudunk biztosítani így, másrészt elérjük azt, hogy a vendég ne csak italt fogyasz- szon, hanem ételt is. Az ételnél pedig magasabb az ár is. De a fogyasztó is jól jár, méghozzá a kiszolgálás és nemcsak a vi­szonylagos olcsóság következté­ben, — mert a kisvendéglő ol­csó is, viszonyítva az éttermek­hez. Jól jár a vendég azért is, mert az ideális kisvendéglőnek mindig van egy-két specialitása. Egy II. osztályú étteremben eset­leg harminc féle ételt készítünk, a kisvendéglőben kettőt, hár­mat. Viszont ezeket nagyon jó minőségben. Az lenne a jó, ha minden kisvendéglő egy-két spe­ciális fogásról lenne híres, az egyik a halászléről, a másik a pacalpörköltről, a harmadik a dinsztelt májról, és így tovább. — Az elmúlt időben minde­nütt, ahol lehetőségünk nyílt rá, végrehajtottuk az átalakítást: kisvendéglőt szerveztünk egyes italboltok helyén. Azonban van egy óriási akadály: a helyiség­hiány. Általában ott sikerült jól működő kisvendéglőket létrehoz­ni, ahol megfelelően el tudjuk helyezni a konyhát is. Az ital­boltok jórésze ugyanis egyet­len helyiségből áll, legfeljebb egy pici raktárral. Szolnokon jól mű­ködik a vidámkerti Halászcsár­da. a cukorgyári kisvendéglő, de másik három kisvendéglőnk már gyengébb. Vidéken jobb a hely­zet. Törökszentmiklóson két kis­vendéglőnk van, Jászberényben pedig három. — Sajnós, mindaddig, amíg a helyiségproblémát nem tudjuk megoldani, meg vagyunk bé­nítva. A leghagyobb segítséget azt jelentené, ha a miniszterta­nács ilyenirányú határozatának megfelelőén, a régen a vendég­látóipari célokat szolgáló helyi­ségeket ismét megkapnánk — vagy legalább egy részüket. Sa­ját erőből helyiséget építeni nem szabad: csak tatarozásra kapunk keretet. De ha ez a helyzet megváltozik, akár minden ital­boltunkat kisvendéglővé alakít­juk át, — fejezte be nyilatko­zatát Kálmán elvtárs. Mi csak azt fűzhetjük az el­mondottakhoz: az illetékesek­nek a Vendéglátóipari Vállalat­tal együtt ismét meg kellene vizsgálniok, mit tehetnek a jö­vőben a vendéglátóipar fejlesz­téséért, azért, hogy a vendég fe­hér terítő mellett étkezhessen a mai italboltok helyén. Pártunk és a Magyar Forra­dalmi Munkás-Parászt Kormány az elmúlt időkben nagyobbmér- vű takarékosságra hívta fel az ország lakóit. A Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalatnál is megértésre talált ez a felhívás. A sok példa közül egyet ragadunk ki: A vállalat személygépkocsija nagyobb ápo­lásra és festésre szorult. Ez a javítás mintegy 25 ezer forintot vett volna igénybe a vállalat kasszájából abban az esetben, ha a két gépkocsivezető,. Po­zsonyi János és Balogh József belenyugodott volna. Ök nem a könnyebb megoldást keresték, hanem vállalták — mivel sze­retik munkájukat és szerszámu­kat —, hogy munkaidőn túl el­végzik a javítást és a kocsi át­festését. Ez által a két gépkocsi- vezető jelentős anyagot takarí­tott meg a vállalat javára és a 25 ezer forintot igénybevevő munka helyett 2—3 ezer forint költséggel oldották meg a gép­kocsi javítását. Elismerésre mél­tó munkát végeztek. Példájuk­nak megyei viszonylatban is sok követője van, ami azt bizo­nyítja, hogy a munkásosztály­ban és a mezőgazdasági dolgo­zókban is mindinkább ékátör a több, jobb és olcsóbb terme- . lésre való törekvés, hogy a párt és a kormány helyes ha­tározatának megvalósításával' elősegítsék az ország és család­juk gazdasági fejlődését. KISZ tagoki Figyelem 1 A KISZ Központi Bizottsága Intéző Bizottságának határozata alapján 1958. december 15-től 1959. január 20-ig kicserélik az ideiglenes KISZ tagsági könyve­ket. A tagkönyv-cserét a Kom­munista Ifjúsági Szövetség poli­tikai és szervezeti megerősödése tette szükségessé. Fontos, hogy az ifjúsági mozgalom fejlődésé­nek ezt az eseményét megfelelő­en értékeljük. A Szolnok megyei KISZ Bizottság szeptember 22- én tárgyalja meg a KISZ szerve­zetek feladatait. A könyvek kicserélését tag­összeírás előzi meg. Ezév no­vember 20-tól december 10-ig összeirók keresik fel a KISZ ta­gokat. Az új tagsági könyvhöz kérnek (2.5x2.5 cm-es) fényké­p6?C6Í. SZOLNOK MEGYEI KISZ BIZOTTSÁG Uj üzemrésszel bővül a törökszentmiklósi Barnecál Befejezéshez közeledik a Törökszentmiklósi Baromfifel­dolgozó V. udvarán a kövirfeldolgozó üzemrész építése. A mun­ka teljesen gépesített lesz benne. Szalagrendszeren történik a kövér áruk: hízottlibák, kacsák feldolgozása. A modern üzem­részt e hó végén adják át rendeltetésének. A CSATORNA PARTIÁN Ö Gödön Pista ott áll a csatorna Xpartján, nézi, milyen szomjasan öissza a cukorrépa föld a Kőrös . xvizét. Lapátjával beleemel olykor pa vízbe, s behunyja szempilláit, xmert a koraőszi délutáni nap- öfény szemébe csillan a lapát tük­öréről. Akkor nyitja csak tágra ótekintetét, amikor autó fékez a Qcukorrépatábla végén. ; 9 — Magát keressük Gödön elv- gfárs, — kiált a jövevény a csa- . ótorna partján. , § — Nem hiszem, hogy lenne ró- .Qlam mit írni — felel vissza nyu- i xgodtan. ig Pedig van. Minden fiatal szá­rmára szólóan van. 9 * 1 ö Szorgalmas, kitartó fiúnak is- lgmerik Pistát a kunszentmárto- qni Zalka Máté Termelőszövetke- -gzet tagjai. Addig is a legjobbak , óközé tartozott, míg a Szelevényi : 9Gépállomáson dolgozott. Fizeté- i fiséi hazaadta rendesen édesany­ájának, aki nagyon büszke volt -őrá, s hogy még többet gyönyör- loködjön fiában, rábeszélte, dol- ■ xgozzon ő a, szövetkezetben, vele :pés öt testvérével együtt.- 2 így lett Pista szövetkezeti gaz- -őda. S nem akármilyen. A múlt f9évben 526 munkaegységgel zárt. -qEzévben is meglesz az 500. No, -ómeg hát történt még valami 1654 --Yóta. Ötvenöt tavaszán a konyha­kertészetbe osztották be. Jól érezte magát ott. Annál is in­kább, mert ott dolgozott egy fia­tal barna lány. Nem ismerte még, de azt látta, ég a kezében a munka. Sőt, a pillantása is égetett Szerényt Évának, mert­hogy így hívják. Szerényi néni, Szerényt Boldi- zsárné ugyan nem tulajdonított még nagy jelentőséget azoknak a vasárnap délutánoknak, ami­kor bekopogtatott a szőke fiú. — Elkísérném Évát a moziba ha engedik. Engedték. Pista pedig fürkész­te ezalatt a lányt. Azt már tud­ta róla, munkájára nem lehet panasz. Rájött arra is, miért serénykedik. Keresetéből kony­habútort vásárolt. Ágyneműt stafirungot szerzett be. — Tsz-taghoz méltóan akarok férjhez menni — mondogatta. 5 ilyenkor huncutul ránevetett Pistára, csak úgy, a szeme sar­kából. Az meg egyre többet gon­dolt arra; mi lenne, ha éppen c lenne a sokat álmodott vőle­gény. Szóval, ezév június 29-én gyű­rűt cseréltek. A jegyváltást az álmodozások, tervezgetések bol­dog időszaka követi. Hogy élünk hogy szeretjük egymást. hol la­kunk majd, meg hát, ki tudná minden titkukat nyilvántartani. Az persze nem titok, hogy egy napon sokat sejttető mosollyal karolt vőlegényébe Éva. — A Mónus Illés út 19-ben el­adó a ház. Többet nem mondott, Pista se szólt akkor. Ellenben este meg­számolta takarékpénzét, ötezer forint. Se több, se kevesebb. A házért huszonkettőt kérnek. Marton Ferenc — a Zalka Má­té elnöke lepődött meg legjob­ban hétfőn reggel. — Kölcsönt kérnénk a szövet­kezettől. összeházasodunk ha­marosan, s házat vennénk, — pi­rult előtte a két szerelmes. — Ez aztán fajin dolog — füty- tyentett az elnök jókedvében, s alá írta nyomban az ötezer fo­rintról szóló kölcsönt a leendő pár számára. Azok rögvest leelőlegezték a la­kást. Azóta is fizettek bele úgy, hogy ötezer forintjuk hiányzik még, de az is meglesz október 15-re, a szerződési határidőre. Minden fillért meggondolnak, — mielőtt elköltik. A lakás pedig szépül. Betapasztatták, beme- szeltették, hogy szinte messziről hívogat otthonossága. Nehezen is várja a két fiat a Éva szinte naponta előhúzza ke. retezett fényképét a sublótból - mutatja anyjának: —Ezt már á mi házunkba te szem a falra. —. Ej, de nagyra vagytok vei — dohog Szerényi néni. — De jc megy nektek> Én 17 évi házas ság után kerültem saját lakú somba apátokkal, addig kuláko megtűrt idegenjei voltunk S amikor Éra nem látja, sze méhez emeli köténye sarkat - Örömkönnyet töröl le véle. nincs annál repesőbb anyai h zés. igy szárnyra ereszteni Iá nyit Nem különbem büszkék Pis tára és Évára a Zalka Máté Ts tagjai sem. El is újságolják, ni, csak arra jár, mindenkinek. — Nálunk az a világ járja, há zat vesz a mátkapár, mielőt anyakönyvvezetőhöz járul * Ott áll Gödön Pista a csatot na partján. Vége a munkának, nap is leáldozik a Kőrös-part erdő mögött. Mielőtt ugyan el hagyja a határt, megtáncoltatj, maradék sugarait Pista csillog karikagyűrűjén. Pista ezt nem veszi észre, mer még mindig bizonygatja: — Nem olyan jelentős dolog hogy írni kellene róla. P,osszut hiszi bizony, üorzák Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents