Szolnok Megyei Néplap, 1958. szeptember (9. évfolyam, 207-231. szám)
1958-09-21 / 224. szám
1933 szeptember 21’: SZOLNOK MZGVZI NÉPLAP 9 EGY A SOK KÖZÜL Mit is írhatnék Sánta Jánosról? Talán magas százalékokat, vagy azt, hogy az ország legkiválóbb szakmunkása? Nem. — Egyszerű ember, olyan, mint többszáz társa, aki ebben a szakmában dolgozik: Sánta János itt nőtt íel Szolnokon. Apja két hold földes parasztember, ö maga is mező- gazdasági munkában nőtt fel. Sokáig apjával dolgozott együtt. De aztán később, ahogy megnősült, apja két holdja már nem elégítette ki, többet akart keresni, jobban akart élni. Ekkor hallotta meg, hogy megépül a liszamenti Vegyiművek. Itt próbálkozott új munkával. Az építkezés után itt is maradt. Szerette volna ezt a szakmát megtanulni. Vágyait közölte a gyár akkori vezetőivel. Szavai megértésre találtak, s miután látták lelkesedését, 1951. februárjában Budapestre küldték a Kénsavgyárba átképzésnek, hogy megtanulja a szakma minden csínját, binját: Lelkesedését szép eredmény követte. Az iskoláról mint vegyipari szakmunkás került ki, s még az iskola időtartama alatt az utolsó két és fél hónapban már mint önálló készülékes dolgozott. Mikor hazakerült, a Tiszamenti Vegyiművekben már nemcsak a kemence körüli munkálkodásokat ismerte, hanem az egész kénsavgyári szakmát Időközben a kénsavgyár is fejlődött. Megépült az új lakótelep, s itt kaipott lakást. A keresete is elég tisztességes volt, havonta 1800—2000 forint között mozgott. így az összeget hallva, sóknak tűnik. De ha az olvasó azt is tudja, hogy ezalatt a á órás műszak alatt milyen veszélyes és fáradságos munkát végez, bizonyára nem sokallja. Ugyanis rekkenő hőségben, 1100 1—1200 Celzius fok közötti hőmérsékletű kemencék mellett dolgozik. Sánta János szereti a szakmáját, ragaszkodik hozzá, s nem cserélne senkivel. Ha egyszer erre adta a fejét, hát most már ki is tart mellette. Nem cserélgeti, nem változtatja munkahelyét, s bizony ez sok ember számára megszívlelendő. Nem nagy ember ő, nem tűnik ki magas százalékaival a többiek közül, egy a sok közül..; Lesz-e otthonuk a martfűi téglagyár dolgozóinak ? A téglagyár munkásaival együtt ezt kérdezzük mi is. S nem is alaptalanul. A minisztertanács 20 lakás építésére biztosított számukra beruházási keretet. Márpedig köztudomású, hogy beruházást csak ott engedélyeznek, ahol arra feltétlen szükség vaim S az építkezés mégsem halad. A tervek helyszínre való adaptálása megtörtént (15.000 forintot fizetett ezért a Mezőtúri Téglagyári Egyesülés) kész a megállapodás a Szolnok megyei Építőipari Vállalattal, kezdenék a munkát. Csak egy a bökkenő: nem tudják, hoL A gyár környéke ugyanis — ahol a legkedvezőbb volna a lakótelep felépítése — a Héki Állami Gazdaság martfűi üzemegységének tulajdonát képezi, s a gazdaság nem hajlandó lemondani a lakótelep helyének haszonélvezeti jogáról. Az idő meg gyorsan halad, közeledik az építésre kedvezőtlen időszak. Helyes volna, ha az illetékesek felfigyelnének erre, s megyei szinten segítséget adnának ahhoz, hogy a központi szerveink által jóváhagyott beruházás 9 hónapi meddő vita után végre megkezdődjön. — simon —i Munkás becsülettel Jobb fehér terítő mellett... Mégsem lesz több kisvendéglő? Igen, ‘Jobb a fehér terítő mellett. Jobb kényelmesen, tisztán elfogyasztani a jóízű ebédet, mint a pult mellett felhörpinteni azt a pohár italt. Mindenki tudja ezt, mindenki egyetért azzal, hogy az italboltok helyébe a kisvendéglők hálózatának kell lépnie — mégis megállt a fejlődés. Kálmán István elvtársat, a Vendéglátóipari Vállalat áruforgalmi osztályának vezetőjét kértük meg, tájékoztassa a Néplap olvasóit erről a kérdésrőL — Vállalatunk legsúlyosabb problémáját jelenti a kisvendég-; lök ügye, — mondotta Kálmán- elvtárs. — Nekünk éppen úgy ér-' dekünk létrehozásuk, mint a fogyasztóké. Egyrészt kultúráltabb kiszolgálást tudunk biztosítani így, másrészt elérjük azt, hogy a vendég ne csak italt fogyasz- szon, hanem ételt is. Az ételnél pedig magasabb az ár is. De a fogyasztó is jól jár, méghozzá a kiszolgálás és nemcsak a viszonylagos olcsóság következtében, — mert a kisvendéglő olcsó is, viszonyítva az éttermekhez. Jól jár a vendég azért is, mert az ideális kisvendéglőnek mindig van egy-két specialitása. Egy II. osztályú étteremben esetleg harminc féle ételt készítünk, a kisvendéglőben kettőt, hármat. Viszont ezeket nagyon jó minőségben. Az lenne a jó, ha minden kisvendéglő egy-két speciális fogásról lenne híres, az egyik a halászléről, a másik a pacalpörköltről, a harmadik a dinsztelt májról, és így tovább. — Az elmúlt időben mindenütt, ahol lehetőségünk nyílt rá, végrehajtottuk az átalakítást: kisvendéglőt szerveztünk egyes italboltok helyén. Azonban van egy óriási akadály: a helyiséghiány. Általában ott sikerült jól működő kisvendéglőket létrehozni, ahol megfelelően el tudjuk helyezni a konyhát is. Az italboltok jórésze ugyanis egyetlen helyiségből áll, legfeljebb egy pici raktárral. Szolnokon jól működik a vidámkerti Halászcsárda. a cukorgyári kisvendéglő, de másik három kisvendéglőnk már gyengébb. Vidéken jobb a helyzet. Törökszentmiklóson két kisvendéglőnk van, Jászberényben pedig három. — Sajnós, mindaddig, amíg a helyiségproblémát nem tudjuk megoldani, meg vagyunk bénítva. A leghagyobb segítséget azt jelentené, ha a minisztertanács ilyenirányú határozatának megfelelőén, a régen a vendéglátóipari célokat szolgáló helyiségeket ismét megkapnánk — vagy legalább egy részüket. Saját erőből helyiséget építeni nem szabad: csak tatarozásra kapunk keretet. De ha ez a helyzet megváltozik, akár minden italboltunkat kisvendéglővé alakítjuk át, — fejezte be nyilatkozatát Kálmán elvtárs. Mi csak azt fűzhetjük az elmondottakhoz: az illetékeseknek a Vendéglátóipari Vállalattal együtt ismét meg kellene vizsgálniok, mit tehetnek a jövőben a vendéglátóipar fejlesztéséért, azért, hogy a vendég fehér terítő mellett étkezhessen a mai italboltok helyén. Pártunk és a Magyar Forradalmi Munkás-Parászt Kormány az elmúlt időkben nagyobbmér- vű takarékosságra hívta fel az ország lakóit. A Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalatnál is megértésre talált ez a felhívás. A sok példa közül egyet ragadunk ki: A vállalat személygépkocsija nagyobb ápolásra és festésre szorult. Ez a javítás mintegy 25 ezer forintot vett volna igénybe a vállalat kasszájából abban az esetben, ha a két gépkocsivezető,. Pozsonyi János és Balogh József belenyugodott volna. Ök nem a könnyebb megoldást keresték, hanem vállalták — mivel szeretik munkájukat és szerszámukat —, hogy munkaidőn túl elvégzik a javítást és a kocsi átfestését. Ez által a két gépkocsi- vezető jelentős anyagot takarított meg a vállalat javára és a 25 ezer forintot igénybevevő munka helyett 2—3 ezer forint költséggel oldották meg a gépkocsi javítását. Elismerésre méltó munkát végeztek. Példájuknak megyei viszonylatban is sok követője van, ami azt bizonyítja, hogy a munkásosztályban és a mezőgazdasági dolgozókban is mindinkább ékátör a több, jobb és olcsóbb terme- . lésre való törekvés, hogy a párt és a kormány helyes határozatának megvalósításával' elősegítsék az ország és családjuk gazdasági fejlődését. KISZ tagoki Figyelem 1 A KISZ Központi Bizottsága Intéző Bizottságának határozata alapján 1958. december 15-től 1959. január 20-ig kicserélik az ideiglenes KISZ tagsági könyveket. A tagkönyv-cserét a Kommunista Ifjúsági Szövetség politikai és szervezeti megerősödése tette szükségessé. Fontos, hogy az ifjúsági mozgalom fejlődésének ezt az eseményét megfelelően értékeljük. A Szolnok megyei KISZ Bizottság szeptember 22- én tárgyalja meg a KISZ szervezetek feladatait. A könyvek kicserélését tagösszeírás előzi meg. Ezév november 20-tól december 10-ig összeirók keresik fel a KISZ tagokat. Az új tagsági könyvhöz kérnek (2.5x2.5 cm-es) fénykép6?C6Í. SZOLNOK MEGYEI KISZ BIZOTTSÁG Uj üzemrésszel bővül a törökszentmiklósi Barnecál Befejezéshez közeledik a Törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó V. udvarán a kövirfeldolgozó üzemrész építése. A munka teljesen gépesített lesz benne. Szalagrendszeren történik a kövér áruk: hízottlibák, kacsák feldolgozása. A modern üzemrészt e hó végén adják át rendeltetésének. A CSATORNA PARTIÁN Ö Gödön Pista ott áll a csatorna Xpartján, nézi, milyen szomjasan öissza a cukorrépa föld a Kőrös . xvizét. Lapátjával beleemel olykor pa vízbe, s behunyja szempilláit, xmert a koraőszi délutáni nap- öfény szemébe csillan a lapát tüköréről. Akkor nyitja csak tágra ótekintetét, amikor autó fékez a Qcukorrépatábla végén. ; 9 — Magát keressük Gödön elv- gfárs, — kiált a jövevény a csa- . ótorna partján. , § — Nem hiszem, hogy lenne ró- .Qlam mit írni — felel vissza nyu- i xgodtan. ig Pedig van. Minden fiatal szármára szólóan van. 9 * 1 ö Szorgalmas, kitartó fiúnak is- lgmerik Pistát a kunszentmárto- qni Zalka Máté Termelőszövetke- -gzet tagjai. Addig is a legjobbak , óközé tartozott, míg a Szelevényi : 9Gépállomáson dolgozott. Fizeté- i fiséi hazaadta rendesen édesanyájának, aki nagyon büszke volt -őrá, s hogy még többet gyönyör- loködjön fiában, rábeszélte, dol- ■ xgozzon ő a, szövetkezetben, vele :pés öt testvérével együtt.- 2 így lett Pista szövetkezeti gaz- -őda. S nem akármilyen. A múlt f9évben 526 munkaegységgel zárt. -qEzévben is meglesz az 500. No, -ómeg hát történt még valami 1654 --Yóta. Ötvenöt tavaszán a konyhakertészetbe osztották be. Jól érezte magát ott. Annál is inkább, mert ott dolgozott egy fiatal barna lány. Nem ismerte még, de azt látta, ég a kezében a munka. Sőt, a pillantása is égetett Szerényt Évának, merthogy így hívják. Szerényi néni, Szerényt Boldi- zsárné ugyan nem tulajdonított még nagy jelentőséget azoknak a vasárnap délutánoknak, amikor bekopogtatott a szőke fiú. — Elkísérném Évát a moziba ha engedik. Engedték. Pista pedig fürkészte ezalatt a lányt. Azt már tudta róla, munkájára nem lehet panasz. Rájött arra is, miért serénykedik. Keresetéből konyhabútort vásárolt. Ágyneműt stafirungot szerzett be. — Tsz-taghoz méltóan akarok férjhez menni — mondogatta. 5 ilyenkor huncutul ránevetett Pistára, csak úgy, a szeme sarkából. Az meg egyre többet gondolt arra; mi lenne, ha éppen c lenne a sokat álmodott vőlegény. Szóval, ezév június 29-én gyűrűt cseréltek. A jegyváltást az álmodozások, tervezgetések boldog időszaka követi. Hogy élünk hogy szeretjük egymást. hol lakunk majd, meg hát, ki tudná minden titkukat nyilvántartani. Az persze nem titok, hogy egy napon sokat sejttető mosollyal karolt vőlegényébe Éva. — A Mónus Illés út 19-ben eladó a ház. Többet nem mondott, Pista se szólt akkor. Ellenben este megszámolta takarékpénzét, ötezer forint. Se több, se kevesebb. A házért huszonkettőt kérnek. Marton Ferenc — a Zalka Máté elnöke lepődött meg legjobban hétfőn reggel. — Kölcsönt kérnénk a szövetkezettől. összeházasodunk hamarosan, s házat vennénk, — pirult előtte a két szerelmes. — Ez aztán fajin dolog — füty- tyentett az elnök jókedvében, s alá írta nyomban az ötezer forintról szóló kölcsönt a leendő pár számára. Azok rögvest leelőlegezték a lakást. Azóta is fizettek bele úgy, hogy ötezer forintjuk hiányzik még, de az is meglesz október 15-re, a szerződési határidőre. Minden fillért meggondolnak, — mielőtt elköltik. A lakás pedig szépül. Betapasztatták, beme- szeltették, hogy szinte messziről hívogat otthonossága. Nehezen is várja a két fiat a Éva szinte naponta előhúzza ke. retezett fényképét a sublótból - mutatja anyjának: —Ezt már á mi házunkba te szem a falra. —. Ej, de nagyra vagytok vei — dohog Szerényi néni. — De jc megy nektek> Én 17 évi házas ság után kerültem saját lakú somba apátokkal, addig kuláko megtűrt idegenjei voltunk S amikor Éra nem látja, sze méhez emeli köténye sarkat - Örömkönnyet töröl le véle. nincs annál repesőbb anyai h zés. igy szárnyra ereszteni Iá nyit Nem különbem büszkék Pis tára és Évára a Zalka Máté Ts tagjai sem. El is újságolják, ni, csak arra jár, mindenkinek. — Nálunk az a világ járja, há zat vesz a mátkapár, mielőt anyakönyvvezetőhöz járul * Ott áll Gödön Pista a csatot na partján. Vége a munkának, nap is leáldozik a Kőrös-part erdő mögött. Mielőtt ugyan el hagyja a határt, megtáncoltatj, maradék sugarait Pista csillog karikagyűrűjén. Pista ezt nem veszi észre, mer még mindig bizonygatja: — Nem olyan jelentős dolog hogy írni kellene róla. P,osszut hiszi bizony, üorzák Lajos