Szolnok Megyei Néplap, 1958. augusztus (9. évfolyam, 181-206. szám)
1958-08-14 / 192. szám
SZOLNOK MEGYEI NßPLAP 1958. augusztus 14. f,A világ jövőjének sorsa a népek kesében — Béke nagygyűlés Jászberényben — Augusztus 7-én este háromnegyed nyolc tájban valóságos népvándorlás indult meg a Jászberényi Fémnyomó kultúrpalotája felé, amelynek nagytermét nyolc órára zsúfolásig megtöltötték a békebizottság aktívái. Az üzemek, tsz-ek, állami gazdaság, gépállomás, ktsz-ek, egyénileg dolgozó parasztok, kisiparosok, a város iskoláinak, hivatalainak képviselői tömött sorokban igyekeztek felfelé a széles lépcsőkön, s igen sok érdeklődőnek már nem is jutott ülőhely a nagyteremben, hanem a nyitott ajtón keresztül, a folyosóról hallgatták meg a nagygyűlést. Pontosán nyolc órakor Tóth Béla városi népfront-bizottsági elnök, a Bercsényi úti iskola igazgatója nyitotta meg a nagygyűlést. Bevezető szavaiban rámutatott arra, hogy a világ két táborra szakadt, a békét kívánók, békéért elszántan küzdők táborára, s a háborús uszítók, imperialista agresszorok táborára. Jászberény dolgozói több mint egy évtizede összefogott erővel tevékenykednek a békebizottságokban, s egyre erősödő tettre- készség jellemzi őket. A város békeaktívái mindenkor nagy érdeklődéssel foglalkoztak a világ békemozgalmának tevékenységével. Örömmel és szeretettel üdvözölték hát most is Bourhan Drak Sibaje sziriai békeküldöttet és Vándor Vera elvtársnőt, az Országos Bélcetanács tagját, akik igen sok érdekes & fontos hírrel, eseménnyel örvendeztették meg aktíváinkat. Városunkban napok óta nagy az érdeklődés a stockholmi békekongresz- szusról szóló beszámolók iránt. Vándor Vera elvtársnő rendkívül magas színvonalú, kitűnően felépített és költői ihlettel előadott több mint egyórás beszámolóját feszült érdeklődéssel hallgatta végig a közönség. Az előadó szavai nyomán szinte a hallgatók is ott jártak Stockholmban, észak Velencéjében, annak az országnak a bűbájosán szép fővárosában, ahol immár 15$ éve nem pusztított a háború. Az ENSlZ közgyűlés szerdai üléséről New York. (MTI.) Az AP jelenti: az ENSZ közgyűlésének szerdai ülését Leslie Munro, a közgyűlés elnöke 14,40 órakor nyitotta meg hivatalosan. A Töj vid formaságok után Eisenhower 15,00 órakor kezdte meg beszéde elmondását. A tervek szerint Gromiko szovjet külügyminiszter közvetlenül Eisenhower után szólal fel. Eisenhower elnök kedden nyomban New Yorkba érkezése után megbeszélést folytat John Foster Dulles külügyminiszterrel, Henry Cabot Lodge amerikai küldöttel és Hammarskjöld ENSZ főtitkárral, aki üdvözölte öt New Yorkba érkezése alkalmából; James Hagerty, a fehér ház szóvivője — aki elkísérte az el- nflfcöt new-yodü útján —, egy ■éfágiró kérdésére adott váláséiban ki jelentette, hogy tudomása szerint „még semmi jele annak, hogy Hruscsov az elkö- Wtfcező napokban váratlanul ed- lártoeatoa New Yorkba,’» — Hetvennyolc ország, 1200 küldötte jelent meg a leszerelés és nemzetközi együttműködés kongresszusán, amelyet egymás közt csak a „népek csúcstalálkozójának" neveztünk — mondotta Vándor Vera. A békeküldöttek összetétele igen érdekes és jellemző volt: Ázsia, Afrika, La- tin-Amerika országai sok-sok békeharcost küldtek a kongresz- szusra, nagy számmal jöttek Burmából, Ceylonból, Szudánból és Szíriából. Az utóbbi ország tizennégy taggal képviseltette magát. Vagyis: azok a népek is kitartóan harcolnak a békéért, amelyek nemrégiben szabadultak ki a gyarmati elnyomásból. Megragadó erővel ecsetelte Vándor Vera azt a jelenetet, amikor a békekongresszusra megérkezett az amerikaiak libanoni, s az angolok jordániai agressziójának a híre... Mélységesen megható volt, amikor Libanon egyik küldötte így kezdte felszólalását: Olyan ■ országból jöttem, amely most lángokban áll;.. Természetesen a középkeleti kérdés állott a tanácskozás homlokterében, de emellett sokat foglalkoztak a leszerelés kérdésével, 6 azzal is, hogyan lehetne általában véve megakadályozni a fegyverkezést. — A világ jövőjének sorsa a mi kezünkben, a népek kezében van — mondotta beszámolója befejező részében Vándor Vera — tőlünk, a mi erőnktől, akaratunktól, összefogásunktól függ, hogy áldott béke lesz-e, vagy milliószor átkos háború. Ezután Bourhan Drak Sibaje, sziriai békeküldött számolt be magyarországi élményeiről és a közönség tapsviharától kísérve, sok sikert, szerencsét kívánt a szocializmust építő magyar népnek, s az arab—magyar barátságot éltette. Végül Tóth Béla elnök átnyújtotta a sziriai vendégnek a Hazafias Népfront ajándékát, a várost jelképező Lehel-kürt művészi mását, az úttörők pedig virágokkal kedveskedtek a vendégeknek. Az egybegyűltek egy része azonban még nem tért haza, hanem Bourhan Drak Sibaje Szíriái küldöttet vette körül és a kérdések hosszú sorát tette fel. A távoli ország bátor békeharcosa szíves készséggel mondotta el, hogy 42 éves, foglalkozása gyógyszerész, s néhány évvel ezelőtt Szíria akkori kormánya békeharcosi működése miatt be is börtönöztette. Szilárd öntudattal mondotta, hogy az arab népék erősek, elvetik az imperializmust és összefogott erővel kivívják szabadságukat. A jászberényi békeharcosok viszont éhhez kívántak sok erőt. kitartást és mielőbbi sikert. TÁRGYALNI VAGY BESZELNI? L isenhower elnök felszólalt az Egyesült Nemzetek Szervezetének rendkívüli közgyűlésén. Az elnök azért ragadta meg ezt a lehetőséget, mért „a közgyűlés kitűnő fórum, ahonnan az Egyesült Államok világosabban meg tudja értetni azokat az okokat, amelyek politikáját irányítják” — valahogy így indokolják az igen jelentős eseményt hivatalos amerikai körökben. Érdemes fontolóra venni az elnök magatartását. Miről van szó? Eisenhower most igazolni szeretné az amerikai csapatok középkeleti agresszióját. A nemzetközi helyzet feszült, s az amerikai elnök szeretné úgy beállítani a dolgot, mintha ezért a megtámadottak, vagy éppen azok lennének felelősek, akiknek semmi közük sincs a libanoni felkeléshez, vagy a jor- dániai néptömegek felháborodásához. Az Egyesült Arab Köztársasággal szemben hangoztatott „közvetett agresszió” vádja, amelyet Dulles oly kitartóan ismétel saját, egyáltalán nem közvetett támadásának palástolására, éppen ezt a célt szolgálja. Mint híre járt, az amerikai küldöttség a rendkívüli közgyűlésen egy sor olyan mellékes problémát óhajt felvetni — és aztán diadalmasan „megoldani” —, amelynek semmi köze sincs az alapkérdéshez és szerencsés rendezése esetén sem csökkentené akár egy jottányival is a nemzetközi feszültséget. Ilyen feladatot azonban csak nehezen oldhat meg az amerikai diplomácia ÁRNYÉK. A múltból miiiiiiiiiimiimiiiHiiiiimihiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiii kés család házhelyhez juttatása az a törvényhatóság urai szerint csak kétes jogügylet lehet. 1920-ban a törvényhatóság jóváhagyta, hogy Kunhegyes község Rabatin Mária süket, tehetetlen asszonynak havi 60 korona segélyt utaljon ki a további intézkedésig. (Két kiló kenyér ára.) — Ugyanakkor Tiszaugon Gachal Sándor jegyzőnek, a borforgalmi adó kezeléséért jó fizetése mellé még 3 ezer koronát utalt ki a törvényhatóság. Nem is szólva arról, hogy ellenforradalmi tevékenységükért elítélt és kivégzett megyei főtisztviselők özvegyeinek, özvegyi nyugdíj címén hatalmas összegeket ítéltek meg. Ma, amikor a dolgozó nép egyszerű képviselői ülnek azokban a termekben, ahova a szegény ember csak alázatosan, meggörnyedve mehetett be, ha egyáltalán bemehetett, lapozzunk még egyszer vissza 1920-ba. Az idő április, a fehérterror fojtogató légkörében. Színhely a vármegyeháza, ahol díszmagyaros, zsakettes urak nagy éljenzés közepette iktatják be a fehérterror főispánját, borostyánkői dr. Egán Imrét, a hírhedt fajvédőt és soviniszta uszítót. Dr. Egán Imre beszél. Szavai keményen, súlyosan hullanak a csendben. Szinte látni lehet mögötte a különítményesek hóhér- bandáját. ... azon a helyen, amelyre állíttattam, magyar és keresztyén politikát kívánok folytatni. _íIzután kijelentette, hogy ^ jobbszeretné, ha a polgári hatóságoknak egyedül sikerülne feladatukat teljesíteni, de ha az nem megy, akkor bele kell egyezni, hogy ideig-óráig a katonaság is segítsen, a Magyar Nemzeti Hadsereg. Ne tekintsen rájuk gyűlölettel a polgárság, mert ha itt-ptt egy bűnöst, kit az igazság szolgáltat ás nehéz keze utói nem ért, el is fognak a ka/Iki ma otthonosan belép a megyei tanács kapuján és felkeresi egyik, vagy másik előadót, vagy akár a vb elnökét is és otthonosan előadja panaszát, nem is sejti, mit jelentett egykor a nemes Jász Nagy Kun Szolnok vármegye törvényhatósága. Amennyire természetes lett, hogy ma egyszerű dolgozók ülnek a tanácsokban és a különböző bizottságokban, annyira elképzelhetetlen volt ez a múltban. A grófokon, bárókon, megyei nemeseken kívül legfeljebb a dúsgazdag kereskedők, gyárosok juthattak be mint „virili- sek‘\ azaz legtöbb adót fizetők a nemes gyülekezetbe. — Az 1906-os törvényhatóság névsorának élén például gróf Almási Imre főispán neve díszeleg. A törvényhatóság díszesebb nevei közül megemlíthetjük gróf Bolza Józsefet, gróf Sza.pári Györgyöt, Horthy Istvánt (Horthy Miklós apját), Lippich Gusztávot és még jó egypárat. Az idősebb generációból bizonyára vannak néhányon, akik az itt felsorolt kegyelmes és méltóságos urak birtokán ették a keserű cseléd- kenyeret. Es hogy milyen rendeleteket hoztak, arról hűen tanúskodnak a Levéltár fontos kortörténeti dokumentumai, a törvényhatósági ülések jegyzőkönyvei. A 25.394/1904-es számú rendelet például elutasítja Alattiján község kérelmét, amely szerint 30 négyszögöl területet díjtalanul átenged Horváth Mátyásnak. Az indokolás szerint azért utasították el, mert hasonló kétes jogügyletek a községnek később csak károsodást okoznak. Fentnevezatt Horváth Mátyás úgy látszik, a barnabőrű emberfajtából származhatott, mert a törvényhatóság kioktatja a községet, hogy a cigányoknak, csak zárt területen adható házhely, az is csak térítés ellenében. Ez érthető, hiszen szegény, sokgyermetónak, nem kell es nem is szabad rögtön fehérterrort emlegetni és lehúztii az utca sarába azt a legfőbb tekintélyt, melyre ma büszkén tekint fel minden magyar. Egán úr szavait nyugodtan lefordíthatjuk magyarra. Ez esetben rögtön kiderül az, hogy az úriosztály érdekét az szolgálja legjobban, ha a böllérbicskás tisztikü leinti menyek összefogdos- sák a becsületes dolgozókat, megkinozzák és kiirtják őket, mert ezt így kívánja a jogrend és annak legfőbb őre, vitéz nagybányai Horthy Miklós, akit egyáltalán nem ajánlatos bíráló szóval illetni. Nem szabad erről megfeledkeznünk és arról sem, hogy a mi megyénk népe nem adta meg magát az egánoknaJk és a gróf Nemes Jánosoknak. De hallgassuk meg erről magát dr. Egánt, a vérszomjas Horthy terroristát: „És itt egy szomorú tényt kell leszögeznem, hogy a magyar irredentával (soviniszta, más népeket gyűlöletre uszító propaganda. — A szerk.) szemben egy őlymérvű nemtörődömséget, fáradtságot és bűvös közönyt kellett ezen megyében tapasztalnom, amely nem menthető még a sok szenvedéssel sem, amelyet a megye átélt.” A Szolnok megyeiek nem adták meg magukat, nem dőltek be a soviniszta uszításnak és az egész nacionalista, egyszerű embereket faló uralkodó rendszernek. /7)égmúlt idők emlékeiben la- pozgatunk. De ezek az emlékek nem merülhetnek feledésbe. Amikor a megyei tanács azon töri a fejét, hogyan lendíthetné fel mindjobban a megye jólétét, amikor minden dolgozó megkeresheti és meg is találja igazságát a különböző tanácsi szerveknél, nem árt, ha visszagondolunk néha az egánokra és tár saikra. HERNÁDI TIBOR olyan, helyzetben, amikor a világközvélemény figyelme éppen a legfontosabb kérdésre, az amerikai és az angol csapatok agressziójának felszámolására irányuk Eisenhower elnök szereplésére éppen ezért van szükség. Érdemes megjegyezni, hogy az amerikai elnök éppen akkor töprengett a newyorki felszóla iá.- oa,' amikor — legalábbis pillanatnyilag — elmúlt az a „veszély”, hogy ott esetleg Hruscsovval találkozhat. A csúcsértekezlet ugyanis — amelyet az amerikaiak most már több mint fél éve szabotálnak bámulatraméltó leleménnyel — azt jelentené, hogy a nemzetközi élet legfontosabb problémáit érdemben vizsgálnák meg és ez vagy megegyezésre kényszerítené az USA vezetőit, vagy pedig külpolitikai koncepciójuk és kiúttalanságuk teljes beismerésére. Hiszen a Közép-Kelettel foglalkozó csúcsértekezleten — na egyáltalán létrejönne megegyezés — csakis az amerikai és angol csapatok agressziójának megszüntetéséről lehetne szó. Ezért az amerikai diplomáciát méltóbb mint fél éve a tárgyalásoktól való legmerevebb elzárkózás jellemzi. Amikor például a Biztonsági Tanács keretében tartandó kormányfői találkozó gondolatát a nyugatiak felvetették, a rugalmasabb angol miniszterelnök Macmillan azt ajánlotta, hogy a megegyezés alapján, közösen terjesszenek javaslatokat a tanács tagjai elé. Az amerikaiak ezzel szemben mereven ragaszkodtak az eljárási szabályokhoz és elzárkóztak a nem hivatalos tárgyalásoktól, amelyekre Ham- marksjöld, az ENSZ főtitkárának dolgozószobájában került volna sor. Az amerikaiak a Biztonsági Tanács ülését tehát nem megegyezésre, hanem az ellentétek szavazás útján való rögzítésére használták volna feL Eltekintve attól, hogy a Szovjetunió nem tárgyalhat egy olyan szervezet keretében, ahol agresszív katonai szövetségek tagjai vannak többségben, a Biztonsági Tanács keretében megtartandó formális csúcstalálkozónak már ezért sem lett volna értelme. L isenhower töprengett talán felszólafása fogalmazásakor. De nagy beszédekkel — még oly ügyesen fogalmazott nagy beszédekkel sem — aligha lehet megváltoztatni a tényeket. Szó, szó, szó — mondhatjuk mi is Hamlettel. De itt a szava k ködfüggönye mögött amerikai csapatok szállnak partra a homokos tengerpartokon., A problémák válaszért kiáltanák. A nemzetközi feszültség tovább tart. A Szovjetunió mar a. tavasszal felfüggesztette az atom- kísérleteket, de a Csendes-óceánom végrehajtott amerikai atom- robbantások (mire jó a nemzetközi feszültség, ha nem ezek igazolására?) ma is egymást követik. Éppen a minap közöl ök a lapok, hogy Japán nem küld több kutató hajót a Csendesóceánra, amíg az amerikai kísérleteket be nem szüntetik. A legutóbb hazaérkezett japán hajókról tizenöt matrózt ugyanis fehérvérűség gyanújával — ezt a betegséget okozhatja a rádióaktív fertőz«® — azonnal kórházba szállítottak. A megbetegedett tengerészeket és a nemzeti függetlenségükért felkelt libanoniakat az amerikai beavatkozástól közvetlenül és a világháború kirobbanásának veszélyétől közvetve fenyegetett népeket nem nyugtathatja meg Eisenhower személyes felszólalása sem. Nem beszédekre — tárgyaláo-kra, csúcstalálkozóra van szükség. — BARACS =
