Szolnok Megyei Néplap, 1958. augusztus (9. évfolyam, 181-206. szám)
1958-08-14 / 192. szám
1958. augusztus 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Mégegyezer Ä ,%0,hÍ0L-lcdi'-tál A megifjodott tss9 amely lehetne „fiatalosabb“ is A fenti cím alatt augusztus 2-án cikk jelent meg a cukorgyári újonnan átadott lakásról. A cikk a következő hiányosságokat veti fel: — ,,A két szoba; fürdőszobás lakásokban mindenütt van valami baji A szobába nem fér be egy rendes hálószobabútor. A cserépkályha beállítás rossz és némelyik olyan nagy, hogy tornatermet Is lehetne vele fűteni, az ajtók ferdén vannak beállítva. A tető már most rossz; úgyhogy egy nagyobb méretű eső esetén beáznak a lakások. A vízelzáró főcsapok hiányoznak a lakásokból és így ha valahol csőrepedés van a házban, akkor nem lehet sehol használni a vizet“; Többek között a cikk felveti; hogy az elnevezés fő okát az szolgáltatta, hogy a Szolnok Megyei Építőipari vállalat; a cukorgyári vezetőség és az üzemi bizottság ,,marakodik‘<ä Végül „AZ ügy végén tehát még nincs pont; •— A ház lakói és a Cukorgyár vezetői szeretnék, ha végre nem térne ki a határozott válasz elől az Építőipari Vállalat“. — Az Építőipari Vállalat válaszol. A ,,Marta-lak‘< címmel augusztus t-án megjelent cikk nyomán felkerestük a cukorgyár! üzemi bizottságot. Mivel Tóth elvtárs szabadságon volt, Tenyerei elvtársat kértük meg, csatlakozzon hozzánk; hogy meggyőződhessünk a panaszokról. A négy lakó közül kettőt találtunk otthon. Valóban a lakás helytelen tervezését kifogásolják. Főként a 'méreteket, a cserépkályhákat; az ajtófesték színét, .azonban a vízvezetékkel pillanatnyilag meg voltak elégedve. A lakók meghallgatása után szakszemmel vettük vizsgálat alá az épületet. Találtunk is hiányosságot. Az emeleti garzon-lakásokban a parkett felpúposodott, aminek oka a szellőztetés elmulasztása. Ezen hiányosság az átadás után keletkezett, amikor is a Cukorgyár feladata lett volna a szellőztetés. A padlástérben találtunk néhány elcsúszott és törött cserepet. Ezek az utómunkálatoknál keletkezhettek. A beázás megakadályozása azon múlik, hogy az elcsúszottakat helyreigazítsuk, a törötteket pedig kicseréljük. A lépcsöházban is találtunk hibákat; mégpedig a földszinti kbrlát nincs megerősítve. Ezt a garanciális javításban pótoljuk, s ugyanakkor a mozaik lábazatok hétagait is betömftjük. Az épületben ferdén behelyezett ajtót azonban nem találtunk; mint azt a cikk írja; Azért nem lehet kinyitni némelyiket; mert a parkett púpos; A panaszok döntően a lakás tervezése ellen irányultak; Az Építőipari Vállalat a tervezési kifogásokat nem fogadhatja el azért; mert a Cukorgyár vezetősége által kiválasztott terv szerint készült az épület és az építkezés befejeztével azt hivatalosan át is vette; Ugyanez a helyzet a cserépkályhákkal és a vízcsap biztosító elzárójával i6; Vállalatunknak az építkezés befejezése után egy évig garanciális kötelessége van. Kérjük a lakókat; az épületben utólag észrevett hibákról elsősorban vállalatunkat értesítse, hogy minél előbb, (ha azok garanciális meghibásodások) ki tudjuk javítaná, Végezetül, ami az Építőipari Vállalat és a Cukorgyár vezetőségének vélt marakodását Illeti, határozottan ki kell jelentenünk, hogy az építkezés során felmerült műszaki és jogszerű viták nem tekinthetők marakodásnak. Különösen nem vállalatunk részéről, mert ml minden esetben a vállalatnak biztosított jogok és kötelességek szerint járunk el és ha ehhez ragaszkodunk, azzal eleget kívánunk tenni kormányunk és felsőbb szervünk utasításának. Szolnok megyei Akarni Építőipari vállalat A mezőtúri Virradat és a Béke Tsz,egyesül Gyűlést tartottak a mezőtúri „VIRRADAT” és ’’BÉKE” termelőszövetkezetben. Mindkét szövetkezet tagsága az egyesülés mellett döntött. A Virradat és Béke Tsz az ellenforradalom előtt együvé tartozott. Közös központjuk volt. — A raktárakat most közfallal elválasztva használták. Problémát jelentett volna kü- lön-külön a víztorony, a bekötőút megépítése, és a villamosítás. A Béke Tsz nem tudta elhelyezni 400 birkáját, mert csupán a Virradat Termelőszövetkezetnek volt juhhodálya. Hétfőn a két vezetőség tanácskozik, pénteken pedig az egyesítő közös közgyűlésen vesz részt a két tsz valamennyi tagja. — Emlékszik még 3—4 évvel ezelőttre? — szegezte nekem a kérdést Bártfai Sándor elvtárs, a karcagi Lenin Tsz elnöke. Azért aggódtunk akkor, mi lesz, ha pár év múlva mi kiöregszünk? Csupa idősebbek voltunk. Elképzelheti. Csak ez évben 58 termelőszövetkezeti tagot terjesztettünk nyugdíjra közülük. — Nahát. És ma? — Nézné meg esténként. Arról híres a mi szövetkezetünk, dalolva jönnek be tagjaink munka után a központba. Száznegyven fiatal nagy hangerő, pedig eny- nyi ifi van nálunk s a többiek sem sokkal öregebbek. Azt nem tudtam megtenni, hogy az estét megvárjam, ellenben széjjel néztem a határban. Érdemes volt. Kevés helyen találkoztam még ennyi jókedvű fiatallal. Azt kerestem, mi lehet az a különlegesség, ami vonzza a fiatalokat Mert jönnek. Ezévben legalább ötvenen olyan 17—21 évesek léptek be a Leninbe. Kis István, Baranyi Imre (egyik 17, a másik 19 éves) éppen a napokban kereste az elnököt kitöltött belépési nyilatkozattal. Egy fiatalokból álló csapatra a Csikós tanyán akadok. Velük van Rózsa Sándor ifjú agronó- mus, aki a KISZ szervezet kul- túrfelelőse igazság szerint, valójában mindenes. A csapatban van még másik két fiú, aki KISZ- tag. — Minek köszönhető a fiatalok rohama a Leninbe? Nevetnek. Keresni jöttek — mondják. Balogh László, Bodnár József, Szabics Miklós itt vannak már évek óta. A múlt évben negyven forint volt a munkaegységérték. Ez évben nagyarányú építkezésekbe kezdett a szövetkezet. Harmincnégy forintot terveztek be. Az meg is lesz és nem is elégedetlenek, mert tudják: most kevesebbet, pár év múlva a beruházások megtérülte után sokkal többet. Balogh Lászlónak háromszáz munkaegysége van eddig. Az már majd tizenegyezer forint félévre. Csermák Józsefnek is kétszáz körül jár. — Akkor sok terményt hazavisz a család, ha mindenki így keres — szúrom közbe. A család ? — Egyénileg gazdálkodik az én apám. — Ez igen. Ilyenek is vannak? — De mennyien — sorolják — Cina Lőrinc, Magyar Kati, Baranyi Sanyi meg Acs Pista szülei is egyéniek. A KISZ szervezetről kérek véleményt. — Nem nagyon megy, tanyán lakunk. Blaskó Sándor a cserháti üzemrész építkezésén majdnem akkora szalonnát szel a kenyér mellé, mint az maga. De kell is, mert napi 12—14 óra hosszát dolgozik a szállító brigádban. Igaz, van látszata a sok dolognak. Az irodában az 570-ik munkaegységet jegyezték be a minap. Mit jelent ez? 18 000 forintot. — Megtaláltam a számításom — így a 26 éves fiatalember, aki két éve tagja a szövetkezetnek, s nem tagja a KISZ-nek. — Nem sok mindent csinál itt a KISZ — ingatja a fejét. Ámbár a fiatalabbakat kérdezze meg. A közeli tanyában csépel a Házi munkacsapat. Két tagja; Bodnár Róza és Nagy Margit ugyan másként vélekedik. — Minden két hétben meg van a táncpróba, még a munkaidőben is — újságolják. Ez igaz. A KISZ szervezetnek van egy tánccsoportja, melyet a szolnoki Fűtőház patronál, s dolgozik becsülettel. S mi van azonkívül? Nem sok minden. A szövetkezet tízezer forintot juttatott a KISZ-nek a múlt év őszi zárszámadásakor. Ebből készült nyolc pár tácruha. Vettek cimbalmot, tangóharmónikát. Felszerelték a kultúrtermet. Télidőben még csak történt is valami. A szórakozóktól hangos volt a szoba s végeztek politikai oktatást is. Nyáron nem is követelheti meg senki a szórakoztató rendezvényeket. S az az érdekes, a tánc- csoport, amely külön fáradtságot jelent nyáron, mégis működik. Munkaverseny amire nagyobb szükség lenne, s minden adottság meg is van hozzá, az nincs. Jókedvű dalos ifjak a Lenin Tsz tagjai. Száznegyvenen, s közülük mindössze 38 a KISZ-tag. Érthető. A silózó fiatalokkal például beszélgettem a versenyről. Egyetértenek vele, várják. S hallottak arról is, hogy a Házi és a Tüske csapat valamilyen versenybe kezdett. Ez a verseny nem élő. A csapat több tagja nem is tudja miben áll. Diagnózis. Vagyis miért fiatalodott meg a karcagi Lenin Tsz? Majdnem egyedül gazdasági okokból. A fiatalok a jövedelem miatt jönnek. A KISZ (lehetőségei ugyan vannak) nemigen hat még rájuk. Elsősorban pedig a KISZ téhetne azért sokat, hogy a karcagi Lenin Tsz a fiatalok „fiatalos” termelőszövetkezete is legyen. Borzák Lajos Gábor Andor; / PESTI SIRÁMOK agyon hevesen vagyunk, akik ne ismernék Gábor Andor nevét. Költeményeit ünnepélyeken szavalják, novellái irodalmunk becses darabjai. Pártos kiállást a leggondosabb művészi kidolgozással egyesít Gábor Andor írásaiban. „Bécsi levelek’’ című tárcasorozata maró gúnnyal és a, fehérterror iránti féktelen gyűlöletével, áradó felháborodásával szerzett kínos órákat a Horthy-rendszer szánalmas vérebeinek. Legújabban kiadott kötete a „Pesti sirámok“ a fiatal Gábor Andort fejlődésében mutatja meg. 1919-ig írt tárcáit gyűjti össze a könyv. Ezek a tárcák a magyar zsurnalisztika nagyhírű és kiváló tehetségek által létrehozott műfaját fejlesztik tovább. Nem volt könnyű a tárca- műfaj olyan művelői között hírnévre szert tenni, mint Mikszáth Kálmán, Beöthy Zsolt, Rákosi Viktor (Sipülusz), vagy a későbbiek közül Ady, Kosztolányi, Krúdy. Gábor Andornak mégis sikerült. Sikerült,' mert a tárcaműfajnak olyan hajtásait hozta létre, amelynek nemcsak formájukban, sziporkázó ötleteikben, személyes hangjukban, hanem mondanivalójukban is újat jelentettek, Végig követhető az út, amelyet a polgári szórakoztató Gábor Andor tett meg a háború elítéléséig, a bolondozástól az éles szatíráig, harcban minden embertelenség, a kapitalizmus világának vak ostobasága, gonoszsága ellen. Irodalmi értékén felül tehát azért becses számunkra ez a tárcagyűjtemény, mert hitelesen és emberien ábrázolja a forradalmár és kommunista Gábor Andor születését. Alábbiakban közöljük a kötet egyik szatirikus rövid írását. SZEGÉNYKE \ bundás-cilinderes úr ide^ gesen járkált fel és alá az utca sarkán. Ezt láttam már messziről. Mikor én is odaértem, hirtelen mellém lépett és megszólított: — Uram, a legkisebb könyör- adományt is. : Csodálkozva néztem rá, ám-, bár az az alapelvem, hogy aki kér, annak adni kell. Ő megértette csodálkozásomat, és így folytatta: — Háztulajlonos vagyok, pesti háztulajdonos... A szívem összefaosarodoU, megszorítottam a kezét. Könny szökött a szemembe, mikor tovább mondta: — Tizenkét házam van. Mind négyemeletes... — Rémes! — mondtam én. — Tizenkét házban háromszázhatvan lakói Csupa nagy lakás! — Iszonyú! És nem fizetnek, ugy-e, egy krajcárt se fizetnek? — Ügy van. Ketten egy krajcárt se fizetnek. De egy sárgaréz krajcárt se! — Ketten? — Igen, ketten. Nagyon meg voltam törve, Megcsókoltam a háztulajdonos jobb arcát. — Köszönöm — mondta ő —, köszönöm, a részvét szép. Azonfelül három lakásom üresen áll. — Üresen? Óriási! És megcsókoltam a háztulajdonos bal arcát. — Köszönöm — mondta ő —, köszönöm, a részvét balról is szép. Azonfelül az egyik házmesterem fizetését is fel kellett emelnem..: — Sokkal, ugyebár? — Nagyon sokkal. Havonként három koronával. Mert azt mondja, hogy most az emberek otthon ülnek éjszaka, nincs kapupénz — jövedelem. Nekem kellett pótolnom. — Havonként három koronával. — Annyival mondta ő, és belemeredt az éjszakába. — Mi lesz velem? Mi lesz velem? — sóhajtotta. — És a családjával, nemde? — Nem. Családom nincs. Agglegény vagyok. Ha családom volna, régen ki kellett volna irtanom. A legszűkösebb megélhetésre sem futja. Hiába minden. Nem futja. Lesújtcrttan álltam előtte. Vannak bánatok, amikre nincs se balzsam, se ír, se vigasz. Vörösmarty megírhatta a Kis gyermek halálára című elégiáját, én éreztem, hogy hiába írnék akármit, a földre taposottat nem tudnám felemelni.. -. — Jó ember. ■. — mondottam — jó ember .... hát mégis, mi a szándéka? Nem tudom — válaszolta tompán. — Talán eladom a járadékaimat. — Ne! Azt ne! — kiáltottam ijedten. — Hiszen most alig kapna értük valamit — Alig! —9, dadogta az árva. — Ha négymillió koronát adnak értp, akkor sok. De lehet, hogy még azt se kapom meg. == Egyebe nincs? — Nincs. Egy birtokom, ami van Zala megyében.. ■. egy cukorgyáram Pozsonyban... egy gőzfűrészem Szlavóniában . . , egy gabonatáram Bánátban ... úgy állok, mint az ujjam, mint a meztelen ujjam! És mutatta az ujját. Csak= ugyan: a nagy gyémántgyűrűkön semmi ruha nem volt rajta. Felvittem magamhoz az élet e kivert kutyáját. Leültettem az asztál mellé, kenyeret adtam neki, friss és jóízű sárga kenyeret. Mohón evett, nagy falatokat nyelt. Szerettem volna a nyakába borulni tönkrement embertársamnak. —■ Istenem — sóhajtott ő evés közben. — Hat hónapja nem ettem kenyeret! A sírás most már az én torkomon szorongott: — Hát mit evett, szegény, szegény barátom? — Csak zsemlét! — mondta, és a hangja elcsuklott a zokogástól. mm. i é
