Szolnok Megyei Néplap, 1958. augusztus (9. évfolyam, 181-206. szám)

1958-08-12 / 190. szám

1958. augusztus 12. B7OLN0K MEGYEI NÉPLAP 3 Már most gondoljunk a baromfitenyésztés továbbfejlesztésére ä szew xenéN és a maradiság Az ember néha hajlamos megmosolyogni egyes távoli népek különböző furcsa szokásait. Időnként, ha nézzük a filmhíradót, hallgatjuk a rádiót, vagy forgatjuk egyik-másik képeslapot, egé­szen érdekes dolgokat látunk, hallunk, vagy olvasunk. Tudjuk, hogy Indiában a vallásos hinduk a szelíd tehenet szent állatként tisztelik, s a marhák szabadon csatangolnak még a városok utcáin is, senki nem mer hozzájuk nyúlni, leölni meg pláne, így aztán ez a jószág végelgyengülésben pusztul el. Számunkra ez valószínűtlen és furcsa helyzet. Alig tudjuk el­képzelni, hogy ilyen butaság is létezzen. Pedig létezik, s az is igaz, hogy nemrég maga Nehru indiai miniszterelnök szólt közbe, miután kijelentette, a szarvasmarhát nem imádni, hanem gon­dozni és takarmányozni kell. Dehát ezt megvalósítani nem olyan egyszerű. Szakemberek járják ű. falvakat és városokat, hogy felvegyék a régi szokások­kal a harcot és meggyőzzék a hindukat, arról, hogy a tehenet nem imádni, hanem fejni és elfogyasztani kell. S erről a hindu­kat meggyőzni nagyon nehéz, viszont mi mindannyian tudjuk, hogy az indiai propagandisták valóban jó ügyet képviselnek. Nem rosszat, hanem jót akarnak a■ lakosságuk. Dehát ők még ott tar­tanak. Még ezzel az ósdi felfogással kell megbirkózniuk. Sokan gondolják, nálunk ilyen dolog már nincs. A jóról nem kell meggyőzni az embereket, mi nem vagyunk maradiak. A te­hén ügyben tényleg nem, de másban, nagyon sok dologban igen. Itt van a trágya felhasználásának káros szokása. A Kun­ságban nagyon nagy divat az értékes istállótrágyát felvágni és eltüzelni. Hát erre való? Bizony nem, hanem arra való, hogy a földek talajerő visszapótlását végezzük el vele. Ez így igaz s ezerszer, meg tízezerszer elmondtuk, sokan már elhitték, de nagyon sokan még mindig nem hiszik hogy a trágya a legdrá­gább tüzelőszer. Vagy nézzük a gépi fejest. Az állami gazdasá­gok egyike-másika már alkalmazzaAzt hihetne az ember, hogy ennek elsősorban a■ tehenészek örülnek legjobban. Egy csodát! Tiltakoznak. Mindenfélét kitalálnak, hogy elapasztanak a tehe­nek, meg még egyéb zöldségeket, csakhogy ne legyen fejőgép. Miért? Itt is a maradiságról, minden újtól való irtózásról van szó. Később persze rájönnek a tehenészek is, hogy a fejőgép jó, hasznos, gazdaságos, de addig szüntelenül magyarázni kell ne­kik ezeket a dolgokat. De menjünk tovább. Nálunk is szívós harcot kell folytatni, az egyéni gazdákat meggyőzni arról, hogy a szövetkezés jobb, a nagyüzemben többet lehet termelni, stb., stb. Ez tény, mégis milyen nehéz meggyőzni egy-egy maradi gondolkodású embert. Az ilyen maradi úgy van, mint a hindú a szent tehénnel. A vi­lágon mindenki tudja, hogy a tehén mire való, de a hindú mégis nehezen hiszi el. S ami a legérdekesebb, mi megmosolyogjuk a hindukat, de jóllehet, ugyanígy megmosolyognak bennünket a szovjet, a bol­gár kolhozparasztok, akik a mezőgazdaság szocialista átszervezé­sén már túl txinnak, tudják, hogy ez hasznos, s legfeljebb kicsit értetlenkedve tűnődnek azon, miért nem lehet ezt megérteni. , , SzP. GAZ DÁ-R 0VATA j-j-nru^ririAAAjiruxmAnruJTJirtn_ri Iparunk nagyarányú fejlődé­se, a mezőgazdaság gépesítése, a2 életszínvonal emelkedése foly­tán egyre növekszik a kereslet könnyű, értékes tápanyagok iránt. Ez eílső sorban baromfi­hússal, tojással elégíthető ki. A külföld érdeklődésé exportter­melésünk fokozására kell, hogy serkentsen bennünket. Baromfiállományunk számsze­rű növelése, minőségi fejlesz­tése, nagymennyiségű hús és to­jás termelése csak szakszerű el­helyezés és gondozás mellett ér­hető el. Ezért kell nagyüzemi db romfitelepek létesítésére, ki­alakítására törekednünk. Me­gyénk termelőszövetkezeteiben, állami és tangazdaságaiban megvan erre a lehetőség. Kevesebb ráfordítással többet, olcsóbban elérni — ez a nagy­üzemi tenyésztés lényege; ezért kell tsz-einfcnek felszámolniok a kisüzemi módszereket. A jelen­legi eladási árak a takarmány­árakhoz mérten igen kedvezőek. Az értékesítés lehetősége korlát­lan. Több külföldi államban egy­másután alakulnak olyan ba­romfitelepek, melyek évente 200 —300 ezer csibét nevelnek; nyolc-tíz hét alatt 2,5—3 kg ta­karmányból állítanak elő egy kg baromfihúst. Megértette az idők szavát a turkevei Táncsics, a Vörös Csil­lag, a karcagi Szabad Ifjúság, a jászalsószentgyörgyi Petőfi, a csépai Alkotmány és sok-sok más megyed tsz, mely jelentős mennyiségű árubaromfi eladása mellett értékes törzsállományt alákított ki és fejleszt tovább. Helytelenül ítél ezzel szemben — például — a Uszagyendai Vörös Csillag, a mezőtúri Sa-llai Tsz tagsága, mely mindössze 250— 300 egyedes törzsállomány meg­tartására szánta el magát — jó nevelési eredményei ellenére. Az ilyenfajta gazdálkodás meg­bosszulja magáfc Ha csupa» 200—300 állatot bízunk egy gondozóra, annak más munkát is kell vállalnia ahhoz, hogy megélhetését biztosítsa. A több­irányú edfoglalíságnak az állo­mány látja kárát. 500—2000-res baromfiállomány mellett viszont minden idejét az állatok érde­kében használhatja fel a gondo­zó; így ő is, a tagság is jobban jár; Már most eljött az ideje an­nak, hogy tsz-eink felkészülje­nek a nagyobb arányú baromfi- tenyésztésre. A törzsállomány növeléséhez nagyüzemi követel­ményeknek mefelelő nevelőivá­zákra, baromfiólakra van szük­ség. Ezek felépítése nem megy máról-holnapra, de az ősz folya­mán még megvalósítható. A ter­vezés során gondolhiok kell a szövetkezeti gazdáknak a takar­mányszükséglet biztosítására is. Többszázas, vagy éppen több­ezres baromfiállományt nem le­het kisüzemi módszerekkel, szinte kizárólag ocsuval, kukori­cával, darával etetni. Ez a mód­szer megállhat az 50—100 ba­romfival rendelkező kistenyész­tő tanyáján, ha az állatok ka- pirgálás közben megtalálják azt. amire szervezetüknek szüksége van. A nagyüzemben azonban feltéJlenül gondoskodni kel a változatos, főleg állati fehérjé­ben gazdag takarmányról. Csak ennek etetése esetén érhető el, hogy a csirkék 3.5—l kg takar­mánytól 8—12 hét alatt egy ki­logrammos súlyra megnöveked- jenek. Gyenge takarmányozás mellett egy kilogramm súlygya­rapodás 16—18 hétig is elhúzód­hat, s 7—8 kg takarmányráfor­dítást kényszeríthet ki. Idén tavasszal elég sok tsz vásárolt — mintegy kísérlet­képpen — baromfitápot. Annak ©lenére, hogy a felhasznált mennyiség aránylag kevés volt — mégis meggyőződhettek ked­vező hatásáról, mely a napos- és a növendékcsdrkék növeke­désében, a tojáshozam emelke­désében mutatkozott meg. Né­hány tsz drágái ja a barofi tápot, azok azonban, melyek kísérle­teztek vele, szívesen rendelik. Nagyobb szükséglet esetén kívá­natos is, hogy megrendelésüket minél előbb feladják; Korszerű nevelőház. barom- fiái, takarmánybázis — mindez mitsem ér a legfőbb termelési tényező: az ember nélkül. Ép­pen. ezért kel a gazdaságoknak megbecsülniük az állatszerető, szakértelemmel, gyakorlattal bí­ró gondozókat. A csibenevelés legyen egyenértékű a többi üzemággal; dolgozóit támogas­sák éppolyan jószívvel a veze­tők, mint amazokét. Akkor jár helyes úton a szövetkezet, ha mindazokat a tagokat, kik a nevelésben és gondozásban dol­goznak, állandósítja munkahe­lyükön.­Gondoljanak a szövetkezeti gazdák arra is, hogy a növe­kedő baromfiállomány mind több és több szakembert kíván. Igaz ugyan, hogy a gondozás csekély fizikai erőt igényel, így korosabbak és nők számára kü­lönösen alkalmas munkaterület; mégse legyen azok kizárólagos sajátja — esetleg szakismeretek nélkül. — Akikről a tagság, az igazgatóság úgy látja: mahol­nap nem bírják a nehéz mun­kát: idejében állítsa őket a gya­korlattal rendelkező gondozók mellé, hogy azok tapasztalat- kincsét elsajátíthassák. Ezeknek az irányelveknek szem előtt tartásával olyan vi­rágzó nagyüzemi baromfitelepe­ket létesíthetnek és tarthatnak fenn a szövetkezeitek, melyek működéséinek a népgazdaság és a tagság egyaránt jelentős hasz­nát látja. KISS DEZSŐ törzsállattenyésztő K Néplapt Szőlőtermesztés Augusztusiban időszerű a szőlő érés alá kapálása. s A szüreti előkészületekkel sem szabad késlekedni. A sajto­láshoz szükséges felszerelést hozzuk rendbe. Ahol nagyobb termésre számítanak, a hordók kijavításával, vagy új hordók beszerzésiével gondoskodjanak a szükséges tárolótérről. A szaporítóanyag szedéshez a szelektálást augusztusiban vé­gezzük el. Továbbszaporításra a fajta jellegnek megfelelő bőven- termő tőkéket kell kijelölni. Zöldségtermesztés Az értékesítésre kerülő áru szedésénél fordítsunk nagy gon­dot az osztályozásra és a cso- mágolásra. Szükség szerint öntözzünk in­kább ritkábban, de bőségesen. Gondosan végezzük el a kései káposztafélék és a másod termé­nyek növényápolását. Augusz­tusban készítsük elő a talajt az őszi spenót vetéséhez. Magter- mesztésmél a maghozó táblákon ismételjük meg a szelektálást. A betakarításra kerülő tételek szárításáról, esetleges utókeze­léséről gondoskodjunk. Vegyszeres gyomirtás len-» hagyma- és borsóvetésekben Az ország len-, hagyma- és borsó vetéséiben a gyomosodás évente átlag 15—20 százalékos terméskiesést okoz. A Növény­védelmi Kutató Intézet több éven át végzett kísérleteket az olcsó és munkaerőt megtakarító kémiai gyomirtás megoldására. A kísérletek során a hormonbá­zisú gyomirtószerek helyett a kontakt hatású készítmények váltak be. Az intézet kísérletei alapján került hazai gyártásra a „Krezonit F’’, „Krezonit H’’ és „Krezonit E” készítmény, ame­lyek közül a Krezonit E paszta és a Krezonit H por használ­ható eredményesen, a Krezonit F pasztából kát. holdanként 3— 3,2 kilogramm szert kell felol­dani 400 liter vízben és ráper- metezni a vetésre. Ha a lengyo- mosodás nagymértékű, a per­metezést meg kell ismételni. Hagymavetéseken kát. holdan­ként 3, borsóvetéseken 3,2 kilo­gramm vegyszer szükséges, ugyancsak 400 liter vízben fel­oldva; A len-, hagyma- és borsóve­tésekben mindig gondot okozott sok munkaerőt igénylő gyom­irtással a munka könnyebbé gyorsabbá és eredményesebbé válik. Rostlenvetéseknél pél­dául a vegyszeres gyomirtás eredményeként 15—20 százalék­kal nagyobb kórótermés takarít­ható be. Az arankctírtás ftjabb módszere A kis- és a nagyaranka az utóbbi években a pillangósvirá­gú takarmányvetéseken nagy­mértékben elszaporodott. A Nö­vényvédelmi Kutató Intézel több évi kísérletezése alapján megállapította, hogyaDNOC és a DNRB készítmények mindkét aranka irtására egyaránt alkal­masak. Az aranka virágzása és megkötése előtt a foltokat 0,5 százalékos töménységű „Krezo­nit E” készítménnyel kell per­metezni. A permetezést a teljes irtás érdekében háromszor egy­másután kell elvégezni. A parlagterületeken igen el­terjedt nagyaranka kártétele el­len 1,5 százalékos „Krezonit E” készítménnyel védekezhetünk hatásosan. Országos bevezetés esetén a takarmány pillangósvetések te­rületén a jelenleg évről évre fel­lépő aranka kártételek minimá­lisra csökkenthetők, a rendsze­res irtással 5—10 százalékos takarmány és maghozam többlat érhető el. Termény tisztítás Képünk Tiszaigaron az Állami Gazdaságban készült. Javában folyik az ösizi takarmánykeverék tisztítása. A bükkönyt választ­ják el az öt csigatriőrön a búzától. Felborult a szekér Hordáskor gyakran előfordul ilyen eset. Ha lerakják a csonttá száradt gabonát, csak törik és pereg a szem. Ehelyett kifogták a kocsiból a két ökröt, kötelet kötöttek a kocsira és oldalra visszabillentették. így alig pergett el az érett gabonából, s rövid félóra alatt a kocsi folytathatta eredeti útját. A 4 i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents