Szolnok Megyei Néplap, 1958. augusztus (9. évfolyam, 181-206. szám)

1958-08-10 / 189. szám

1958. augusztus 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 ÉSSZERŰBBEN TERVEZNEK... Nap mint nap gazdagodik Ti­szavárkony. Szeptemberben ad­ják át a szép hat tantermes, egymillió forintos állami támo­gatással épült új iskolát. Az ava­tási ünnepségre augusztus 20-án kerül sor. A tiszavárkonyi gazdák tud­ják: minden létesítményt nem képes az állam saját zsebéből megvalósítani. A járda építés­hez, vízvezeték hálózat bővíté­séhez, a községbelieknek is hoz­zá kell járulniok. Ez bizonyítja a községfejlesztési hozzájárulá­sok befizetésénél tapasztalható javulás. Februárban, március­ban még nagyon vontatottan ha­ladt a befizetés. Az elmúlt év­ről is 21.000 forintos lemaradás jött át, 1958-ra. Az idei 89.700 forintból pedig már 72.855 forint folyt be. Gyorsabban halad így a ter­vek végrehajtása is. 1560 négy­zetméter járdából eddig 7 50 négyzetmétert építettek meg «= 25.000 forintos költséggel. Ezenkívül még jónéhány lé­tesítmény vár megvalósításra. Hamarosan elkezdik a művelő­dési ház körülkerítését, felújítá­sát és a sportpályához öltöző és szolgálati lakás építését Játszóteret létesítenek a köz­ség gyermekeinek 5000 forint­ból, 10.000 forintos költséggel pedig bővítik az új orvosi la­kást. Persze ezeket csak akkor tud­ja végrehajtani a tanács, ha í község minden lakója maradék­talanul befizeti hozzájárulását. Van néhány gazda, aki még nem teljesítette, vagy csak részben lett eleget kötelezettségének. Simon Görgy, a gépállomás dolgozója, — amikor beszélget­ni kezdünk — a húsz százalékra panaszkodik. — Nem sok az, — mondja, — de amikor ki kell fizetni, mé­giscsak megérzi az ember. Nem könnyű előteremteni. Igaz az eredménye megmutatkozik. Jár­dát meg kutat építenek. De néz­zük tovább. Itt van az új isko­la, igaz, hogy nekünk kevés ré­szünk van benne, mert állami támogatással készült. S mire végére ér beszélgeté­sünk, önmagát győzi meg arról, hógy nemsok az a 20 százalékos hozzájárulás. Itt marad a falu­ban, itt használják fel különbö­ző létesítményekre. Csakhát az ember a végén látja meg, hogy a saját hasznára, javára fordít­ják a község gazdái. Megkerestük Dikó Józsefet is. ö amai napon fizette be a köz­ségfejlesztési hozzájárulást. Be­szélgetésünkből kitűnik, hogy ő másképpen gondolkodik. Nem kertel, tudja mi a kötelessége. Forintjai nem csak a más hasz­nát, hanem az övét is szolgálja. » Lépten-nyomon látja az ember — magyarázza, — hogy fejlődik a falu. Most is sok felé építettek járdát, méghozzá idejé- ............ be n. Néhány éve emlékszem ké­sőn kezdtek hozzá, mert vonta­tottan haladt a befizetés. Csak tél kezdete előtt jutott idő arra, hogy a tanács kivitelezze a ter­vet. Elkéstek. Most kezdhetik újra, mert a betont szétszívta a fagy, porlad, málik széjjel. De most más a helyzet. — Okulva a régi hibából — fejezi be — most már ésszerűbben terveznek. Ezt látva a gazdák is másképpen gondolkodnak. a.Os­a. j. —» i I.—» Őket ünnepeljük A műhelyben... £.4sMBrÍí«- 'juißiäe{*< Hegedűs Jenő, a szolnoki pályafenntartás IX. szakaszának asz­talosa a pályaőr-lakások bővítésének asztalos - munkáit végzi. Egy kis állomáson... Osválh Józsefné, a karcagpusztai állomás forgalmi szolgálat- tevője nehéz körülmények között is jól végzi munkáját. Bőséges választék — áj vásárlási formák Szolnokon a jövő héttől kez­dődően megindul az Ünnepi Vásár pavilonjainak építése. A postától a Beloiannisz, a Kos­suth Lajos, Ságvári Endre út, Magyar utca, Táncsics Mihály utcai városrészt öleli fel. Itt ke­rülnek felállításra a 10 éves ju­bileumát ünneplő állami keres­kedelem, a földművesszövetke- zétek és a ktsz-ek áruval meg­töltött pavilonjai. A hagyományos vásárlási for­mák mellett a vásár látogatói eddig ismeretlen új kereskedel­mi formákkal ismerkedhetnek majd meg. A Szolnoki Kiske­reskedelmi Vállalat 20 méteres önkiszolgáló és hasonló terje­delmű vitrinekkel felszerelt ön- kiszolgáló pavilont állít fel. A Karcagi Kiskereskedelmi Vál­lalat a textil szakmában mutat be új vásárlási formát. A pavilonokon kívül a nyitva tan-tó üzletek is bő választékkal várják a vásárlókat. Az áru­készletek fel töltése már most megindult. Minden jegy elkelt1. Egy táblára még sem futja? A tábla, a címben foglalt szö­veggel, valaha győzelmi lobogó­ja volt mozinak, színháznak egyaránt. Ha nagyképű akarnék lenni, így fogalmazhatnám meg gyakoriságát: A „tábla” és a fe­hér holló előfordulási valószínű­ségének mutatószáma azonos. Önök emlékeznek olyan alka­lomra,’ hogy a Tisza, vagy a Vö­rös, Csiliag mozi itt Szolnokon kitette volna a táblát? ... Mert magan nem . Gyakran előfor­dul, hogy. a pénztár előtt tíz , percet, negyedórát áll sorba az ! ember, míg végre megtudja, [hogy valamelyik előadásra min­iden jegy elkelt. — b. z. — ► -COOOOOOOCXDGOOOQOOOOOOCOOOOOOOOOOQOOOOOOOO» í UTÓLAGOS ► szerződést lehet kötni tér® { melőszvetkezetekneK és egyé-* ► öleknek a ► GYApjüFORGALMI VÁLLALAT I kirendeltségénél, — Szolnoki ► Irodaház, — jerke bárány?*. ► • . ŰrS bárányra, jerke tokjóra és ürü tokjóra aug, Sl-ig, A képviselőasszony hazatér — Reggel — A képviselőasszony kora reg­gel érkezett a városba. Leszállt a vonatról és mint a többiek, mint a kofák a nagy kosarak­kal, vagy a központban dolgai­kat intéző paraszt emberek, ö is megindult gyalog befelé a Csokonai úton. Nem kérdezte az utat, idevalósi ö is Mezőtúrra, Sietett, de azért bosszankodva nézte a házak falát: málladozik a meszelés, mintha gazdátlanul állnának ezek az ott­honok. Hogyan is lehet ezt meg­engedni, így elhanyagolni, mikor csak kis jóakarat . kérdése az egész, csak. körül kell néznie a tulajdonosnak. Ejnye, Mezőtú­riak! ... Juhász Imréné ezután végig­sétált a piacon, nézte az árakat, figyelte az oly ismerős zsivajt. Tudta: itt a környéken kevés a gyümölcs és ezért megnyugodva konstatálja, hogy olcsó és bősé­ges a gyümölcs kínálata is. Isme­rősök ... Egy tsz elnök örömmel újsá­golja. hogy a termésátlag maga­sabb, a munkafegyelem javult. Csete Lajos, aki most érkezett vissza a munkásőr-táborból, el­meséli, hogy meglátogatta őket Kádár elvtárs. Mintha egy ren­dező irányítaná az ismerősöket! Juhász Ferenc siet elébe, aki az ö fiatal lánykorában féltő gond­dal magyarázta, hogyan kapasz­kodjon fel a tövekkel a létrára a cséplésnél. „A kaszinóban" Mire az idő odáig cammog, Juhász Imréné már pontosan tudja, mi foglalkoztatja az em­bereket a városban, mi az öröm, és mi az, ami fáj. Tudja azt is, miről fog beszélni az emberek­nek. Az embereknek, akik fél­háromkor megtöltik a IV. ke­rületi pártszervezet gyűléster­mét, a volt „hercegi kaszinót". Itt vannak az elektromos válla­lat dolgozói. Eljöttek a fazekasok, a vasipari vállalat munkásai, termelőszövetkezeti asszonyok, összesen vagy kétszázan. Még a folyosóról is nézegetnek be­felé. A képviselő a nemzetközi helyzetről beszél és én megkér­dem a mellettem ülő Gombász Antal bácsit, az öreg fazekast, mit tud az iraki eseményekről. Hát bizony, nem hallott róla. — Talán először magyarázza meg ezeknek az embereknek valaki élőszóval, egyszerű nyelven a nagy világpolitika titkait, A képviselőasszonynak nem kell regényrészletekből idéznie, amikor a hároméves tervről szól és összehasonlítja a mai világot a régivel. „Az én nagyapám, ha feltámadna, nevetne, hogy Me­zőtúron autós kanász van“ — mosolyog. — Emlékszem, a fér­jemmel garasonként adtuk össze a pénzt a kerékpárra. És amikor meglátogattuk sógorunkat az új szerzeménnyel, azt kérdezte: honnan kölcsönöztük. Nem tud­ták elhinni, hogy két munkás­nak kerékpárja lehet". Nézem az arcokat. Néhányon bólogat­nak, a sarokban azonban három mai modern fiatalember majd megszakad a nevetéstől. Még- hogy kerékpárt nem tudtak ven­ni! Nekik a motorkerékpár sem újság. Sós almaleves Nehezen indul az emberek szava, amikor végetér a „kép­viselő-beszámoló“, de aztán an­nál bővebben ömlik. Az üzemek megbízottai Juhászáé támogatá­sát kérik panaszaik orvoslására, mások személyes problémáikat mondják el. Steinerné — mun­kában megfáradt egyszerű asz- szony — arról panaszkodik; kisfiát behívták a szolnoki kór­házba mandulaműtétre, sok tár­sával együtt. De nem voltak rendben papírjaik és visszaküld­ték őket. Most várhatnak újab- félévig, pedig igazán nem ők te­hetnek róla, hanem azok, akik 4 kiállították az iratokat. Fazekas% néni elmondja, a fia mázoló akart lenni, de kőművesnek vagy ép-t pen bányásznak veszik fel min-i dig. Nem beszélnek vele, csakJ jön a papír... A képviselő vá-Í laszol. Okos szóval magyarázzál a munkaerő-utánpótlás problé-X máit, de megígéri: utána néz at dolgoknak. Aztán feláll egy fia-] talember, hogy ő nem idevalósi'* de azért megkövetel annyit a* földművesszövetkezeti vendéglő-] tői; becsüljék az ö ízlését is és] ha itt sósán készítik az alma-] levest, legalább neki édeset csi-1 náljanak. Az asszonyok felzúdul-] nak: hiszen édesen szeretnék* ők is. És most mindenki panasz-j kodik, hogy rossz az étel. Igaz,] hogy a fmsz vendéglő vezetőjei még mellesleg saját rizs és hagy-i maföldjével bajlódik, nem cso-i da, ha nincs ideje a vendégekA kel eleget törődni. i Mikor végetér a gyűlés, az\ ' asszonyok még fél karéjban kö-\ rülveszik az asztalt. Ö, hát mi: , mindenről tudnak beszélni egy-] : más között az asszonyok. '■ És késő este a képviselő gya-\ . log siet vissza az állomásra, a . reggeli útvonalon. Ejnye, hogy ■ miért nem tatarozzák ezeket a' 1 házalíat — töpreng magában amint felszáll a zötyögö sze- . mélyvonatra. ■ — baraes ^ Vándorló kenyér Nem, nem tréfa, még csak nem is cirkuszi kuriózum, ha­nem komoly valóság. Alattyán község néhány kilométerre van a járási székhelytől, lakói mégis, nap mint nap a déli órákban jutnak csak friss kenyérhez. Ugyanis a jászberényi Sütőipari Vállalat kocsija a községen ke­resztül előbb elszállítja János- hidára, majd onnan a délelőtt folyamán lovaskocsival vissza­fuvaroztatja. Miért? A községi tanács tit­kára szerint azért, mert a válla­lat kocsija nem hajlandó megáll­ni a községben és lerakni a szükséges napi kenyérmennyisé­get. Komcz András, a Sütőipari Vállalat műszaki vezetője vi­szont azt állítja, hogy minden a íöldművesiszövetkezeten múlik. Amikor ők szállítanak reggel 5— 6 óra körül, nincs aki átvegye a kenyeret. A boltvezető csak üzletnyitás után akarja ezt megtenni. Erre pedig 7—8 óra között kerülhetne sor. — Mi hajlandók lennénk telje­síteni azt a kívánságot — vála­szolta kérdésünkre Koncz And­rás —, hogy naponta leadjuk a ; kenyeret. Viszont arra nem va­■ gyünk hajlandók, hogy — mini ■ már arra példa volt — hosszabb ■ ideig várakozzunk a boltvezető­■ re, mert nekünk az egyetlen gépkocsival más községekbe is szálltíani kell. És ezt az alatíyá­. niak is megérthetik... , Az alattyániak azonban nem i értik meg. És joggal emelnek ■ szót azért, hogy délben érkezik - meg a kenyér. Vagy a jánoshi- : dal üzem. sütéséből kapnak? Lehet. Legalább is valószínű. De akkor miért kell Alattyá- non keresztül szállítani a jános- hidait? Ez egy kicsit érthetet­len. És ugyanígy érthetetlen az Is, ahogy a takarékosságot értelme­zik a Sütőipari Vállalatnál. Mert számoljunk csak: Egyszer pénz­be kerül a gépkocsi üzemanyag­gá, másodszor a kenyér le- és felrakása. Harmadszor napi 30— 40 forintba kerül aZ is, hogy a lovaskocsi Jánosidáról átbaktas- scm Alattyánba. Summa-summárumj A szám­lálás alapján mire a kenyér visszatér rendeltetési helyére, az alattyáni földművesszövetkezet boltjába, az árban némi kis dif­ferenciák keletkeznek. Vagy ha nem, hát az államilag engedé­lyezett haszon szenved csorbát, mivel a kenyér előállítási költ­sége magasabb, mint a szoká­sos átlag. Legalábbis a logika szerint. Ugyanis ha 150 kiló ke­nyérre 60 forintot ráfizet a vál­lalat, az nem igen növeli a nye­reséget. Úgy gondoljuk — és ebben az alattyániak is egyetértenek ve­lünk — ideje lenne, ha a már említett szállító és értékesítő szerv eldöntené: ki a felelős az ilyen vándorlásért. S mielőtt tovább vitatkoznának, megkísé­relnék a szállítást és az átvételt úgy megszervezni, hogy az egy szál árva autó, amelyik János- hidára szállítja a kenyeret, Alattyánét lerakná ós úgy men­ne tovább. Ez után megszűnne a panasz és véget érne a kenyér költséges vándorlása. — nagy

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents