Szolnok Megyei Néplap, 1958. augusztus (9. évfolyam, 181-206. szám)

1958-08-10 / 189. szám

! SZOLNOK M PO VCI NtP!-AP 1088. augusztus 10 EGYÜTT A PARTONKIYÜLIEKKEL nősen vonatkozik ez a területün­kön dolgozó szakemberekkel va­ló foglalkozásra. Nem lehet elv­telen az összebékülés, nem le­het lemondás az eszmei harcról. Az ilyen tömegmunka nem tesz jó szolgálatot a pártnak. A tö­meg megnyerése éppen azt je­lenti, hogy bíráló elvi vitákban leküzdjük a tisztázatlan, zava­ros nézeteket. A marxista-leni­nista politikát nem lehet ráolta­ni nacionalista, revizionista né­zetekre, ezeket fokozatosan ki kell szorítani az emberek gon­dolkodásából. A párt és tömegek közti he­lyes viszonyra emlékezve gyak­ran idézzük a párt tevékenysé­gének 1945—1949-ig tartó sza­kaszát. A fasizmus leverése után sza­badon fellélegző népünk, kultu­rálódott, jól öltözött és jól táp­lálkozott. Elégedetten élt, biza­kodóan és reményekkel telve. S napról-napra fáradhatatlan biza­lommal, lelkesen, csoportokba verődve indultunk útra ebben az Időszakban, hogy ellátogassunk az ismerős családokhoz és meg­magyarázzuk nekik, mire ké­szül, mit akar a Magyar Kom­munista Párt. A tömegek megnyerése és mozgósítása nélkül az első sza­kaszt a népi demokratikus rendszer építésében eredménye­sen nem lehetett volna meg­tenni, ha a pártnak ez a szó­szoros értelmében vett ereje nincs meg. Igaz, a következő években az 5 éves terv túlzott feladatai, a személyi kultusz, a törvényte­lenségek, a szavak és a tettek kettéválása, a szektás hibák és a revizionista métely terjedése Pártunk a hallatlan nehézsé­geket legyűrve újjászerveződött, jszigeteKe az ellenforradalom ;rödt, s a megsemmisítésükért oly t a tobt harccal egyidejűleg negkezdte a küzdelmet a töme­gek megnyeréséért. Az új nagy ehetőségeket kihasználtuk és jisszaszereztük a bizalmat, a let­tes támogatást a párt és a szo- űalizmus ügye iránt. Pártunk határozatai és intéz- tedései megmutatták: levontuk i tanulságot az elkövetett hí­jákból és pártunk megvéli po- itikáját mind a revizionista, nind a szektám, dogmatikus orzitásoktól. A helyes politikai irányvonal dalakítása nagyon fontos, de Snmagában kevés. Meg kell íyemi az embereket, hogy má­jukévá tegyék, támogassák és legítsék annak megvalósulását. \ célok megvalósulása érdeké­jén az eddigieknél is szorosabb kapcsolatban kell lennünk a i&rtonkívüll tömegekkel. Ezzel íz elgondolással dolgoznak cél- jazdaságunk pártszervezeted. — 3evezettük üzemegységenként a sárt fogadónapokat, hogy a mdn- ienmapl találkozásokon túl párt­agoknak és pártonkívülleknek >gyaránt választ tudjunk adni nlnden irányú kérdésükre, ér­deklődésükre, panaszukra Minden üzemegységünkben van MSZMP híradó falitábla, vala­mint véleménykutató láda is. A párt életében nem ismeretlen módszerek ezek és ha rendszere­sen új és új dolgokról tájékoz­tatjuk az embereket, eredmé­nyes lesz ennek felelevenítése. Gondoltunk arra, hogy a véle­ménykutató ládába nemcsak ér­deklődésre, panaszra, kérésre választ váró levelek érkeznek, hanem különböző intrikák is. De nekünk, akik igaz ügyet szolgálunk, nincs okunk ettől meghátrálni. Területünkön megszerveztük az agitációs csoportokat. Működ­nek is. Megbízatásként adtuk az elvtársaknak, hogy mindenkihez eljuttassák a párt szavát, nevel­jék, tanítsák az emberéltet, tá­jékoztassák őket rendszeresen a kül- és belpolitikai események­ről, gazdasági, vagy más Irányú kérdésekről. Az első nagy lépést már meg­tették, 32 kisgyülésre mintegy 1120 dolgozót hívtak össze s azok egyöntetűen tiltakoztak a nyugati imperialisták közép-ke­leti beavatkozása ellen. Ez is azt bizonyítja, hogy a tömegkapcso­lat érdekében eddig tett lépé­seink hozzájárulnak az eleven, mozgalmas pártélet kialakításá­hoz. Pártmunkásainknak nem sza­bad szem elől téveszteni: a tö­megeket megnyerni egyes embe­rek meggyőződésével lehet. Itt van különös jelentősége minden kommunista magatartásának, agitativ neveflő munkájának. Nem felesleges felvetni azt sem, hogy a pártonkivüliekkel jó kapcsolat kialakítása nem történhet elvtelenül. Külö­következtében megrendült a tö­megek bizalma. A jogos bírálat elfogadásával együtt nyomatékosan rá kell mutatni arra, hogy a mi népi rendszerünk hibáival együtt is összehasonlíthatatlanul többet tett és tesz a dolgozók összes­ségének érdekében, mint a kapi­talista államok. Semmi túlzás vagy leegy­szerűsítés nincs abban, ha el­mondjuk, hogy a kapitalista or­szágokban hogyan zsarolják ki a dolgozók erejét, hogyan mermen tönkre a családok és emberek. Ha arra terelődik a szó, hogy nálunk, ml volt a Horthy renu- szerben, elevenítsük fel újra az ismert tényeket, az utcát seprő mérnökről, az inségkonyháról, a szegényparasztok milliós töme­geiről. A mi népi rendszerünk jól állja az összehasonlítást es van miért megbecsülnünk szoci­alista hazánkat. Nagy felelősség van rajtunk, kommunistákon. Soha egyetlen kommunistának sem szabad meg feledkeznie arról, hogy a szocia­lizmust nem lehet a tömegek nélkül jelépiteni, hogy gazdasá­gunkat sem tudjuk vonzóbbá ki­építeni nélkülük. Mi értük Is ne­kik is dolgozunk. Nem szabad nekünk szem elől téveszteni, hogy nagy feladat áll még előttünk és ezt csak úgy tudjuk végrehajtani, ha e harc­ban teljes erővel támogatnak bennünket a pártonkívüliek. Ha ezen az úton haladunk tovább, munkánkban minden hasznos módszert alkalmazunk, akkor az eredmény nem marad el, fá­radságunk nem lesz hiábavaló. Borbély Kálmán a Cukorayárl CSIgazdaság MSZMP alapszervi titkára Megjelent a Belpolitikai Szemle uuguHxtuai »sánta A Belpolitikai Szemle augusz­tusi száma elsősorban az Al­kotmány ünnepére készülő szó­nokoknak ad kiváló segédanya­got. Dr. Münnich Ferenc élvtárs, a Minisztertanács elnöke Alkot­mányunk ünnepére címmel írt cikkében áttekintést nyújt az Alkotmányunk kilenc éves fennállása óta megtett útról és informál az aktuális politikai kérdésekről. Ugyancsak sok segítséget nyújt az előadóknak és agitátorok­nak Halász József cikke a Vá­lasztójog és néphatalom, mely­ben összehasonlítja a ml Vá­lasztasd rendszerünket a múlt­bélivel és a mai tőkés országok választási rendszerével. Sánta Ilona Egypártrendszer — több­pártrendszer e. cikke arra a divatos, szólamra ad választ, miszerint a szabadság fokmérő­ié a többpártrendszer. Eperjesi László: Szélesebb ön­kormányzat — hasznosabb beru­házások c. cikke tanácsrendsze­rünk demokratizmusáról gyűj­tött össze hasznos adatokat. Gárdos Miklós: „A semlegesség’' ábrándja és a valóság c. írása a reakció gyakori támadását veri vissza és megmagyarázza, hogy miért nem érdekünk a semle­gesség. Kuti József: Hogyan segíti műszaki fejlődésünket a Szovjet­unió c. cikkében igen sok konk­rét példát sorakoztat fel, ame­lyet a napi agitációban minde­nütt felhasználhatnak. Bak István: Tíz éves a szövet­kezeti mozgalom c. cikkének ösz- szefoglaló adataira minden párt­munkásnak bármikor szüksége lehet, Egyéb cikkek: Fáy József: Mennyi mezőgaz­dasági terméket exportálunkt Rákos Katalin: Az életszínvo­nal kérdése a számok fényében. Térbócs László: A dolgozók üzemi étkeztetéséről. Minden színházba Járó em­bert, de különösen az üzemi közönségfelelősöket érdekli Len­kei Lajos cikke: Eredmények és hibák színház-müvészetünkbrn. na ettől a kezdeményezésétől. Ezzel szemben a valóság az, hogy az üzenet világosan kije­lenti: továbbra is meg van győződve arról, hogy a legma­gasabb szintű találkozó a szov­jet javaslat által indítványo­zott összetételben, hozzásegít ahhoz, hogy a nagyhatalmak megtalálják a hidegháború fel­számolásának és a háborús ve­szély elhárításának módját. — Hruscsov elvtárs újból, ezúttal is hangsúlyozza: „Tegyünk meg minden szükségeset, hogy ez a találkozó, amelyet valamennyi nép vár, ne húzódjék el a vég­telenségig . i. Mi készek va­gyunk bármikor résztvenni egy ilyen találkozón". Arra is utal az üzenet, hogy a kormányfők­nek a problémák szélesebb kő­rét kellene megvitatniok s dön­teniük kellene a háborús ve­szély tartós elhárításáról. A szovjet javaslat tehát egye­nes folytatása annak a világ minden részén az egyszerű em­berek milliói által mély együtt­érzéssel kísért békeharcnak, melynek legújabb megnyilvá­nulása volt a pekingi találkozó alkalmával Hruscsov és Mao Ce-tung kijelentése, hogy a Szovjetunió és a Kínai Nép- köztársaság minden tőle telhe­tőt megtesz a nemzetközi fe­szültség enyhítésére és az új háború borzalmainak elhárítá­sára. Az ENSZ közgyűlése előtt bizonyosra vehető, hogy a le­leplezett agresszorok tovább folytatják manővereiket é6 a „közvetett agresszióról'' s2Óló dajkamesékkel próbálják elte­relni a figyelmet az egész vilá­got veszélyeztető örült terveik­ről, Átlátszó mesterkedéseik azonban nem állhatnak a bé­két, nyugalmat óhajtó emberi­ség útjában. Nagy alkalmat kapott a bé­két áhítozó emberiség a most összehívott ENSZ közgyűléssel, hogy megszüntesse a közép- keleti lőponoe hordó veszélyét, az odázó halogató javaslatok he­lyett gyors intézkedésekkel te­remtsen enyhülést a feszült nemzetközi légkörben. További tárgyalások útján pedig a nagy­hatalmak közötti megegyezéssel elűzze az atomháború, az em­beriség pusztulásának rémét és nyugalmat, biztonságot teremt­sen a népek számárai A NAGY ALKALOM A csúcstalálkozó körül hetek óta kavargó vitában, melyet a békéért szorongó emberiség ' napjainak feszültséggel terhes légkörében égő reménységgel és i 6óvárgó várakozással kísér: új fejezetet nyitott a Szovjetunió válasza a nyugati hatalmakhoz. Kétségtelen Hruscsovnak Eisenhowerhez Intézett üzenete változott helyzetet teremtett. Aki azonban figyelemmel kisér­te az elmúlt hetek eseményeit, annak számára nem jelentett váratlan eseményt, hogy a Szov­jetunió újból az ENSZ közgyű­lésének összehívását követeli a válsággal fenyegető középkeleti helyzet megoldásáras Tekintsük át az események alakulását a nyugati hatalmak libanoni és jordániai interven­ciójától napjainkig és egyszerre világossá vélik, hogy a szovjet kormány lépése logikus, magá­tól értetődő s természetes kö­vetkezménye annak a huzavo­nának, időhúzó taktikának, két­színű játéknak, mellyel a nyu­gatiak angolna módjára igye­kezték kisiklami a kérdések tisztázása, a békés megoldást jelentő csúcstalálkozó elől. Mikor az amerikai és angol beavatkozás Közép-Keleten ki­robbantotta a válságot, a Szov­jetunió már július 18-án, a nyu­gati agressziót követő első na­pokban javaslatot tett az ENSZ közgyűlés haladéktalan összehí­vására. Ugyanakkor indítvá­nyozta a kormányfők tanácsko­zásának megvalósítását is. Né­hány nap múlva összeült a biztonsági tanács, az ülésen azonban a kérdés lényegét, be- lefuiasztották egy terméketlen javaslathalmazba, majd bizony­talan időre elhalasztották a ta­nácskozást. Ekkor jelentette ki Szoboljev szovjet küldött, hogy­ha a biztonsági tanács tovább halogatja az ügy érdemi tár­gyalását, az ENSZ felsőbb szer­véhez, a közgyűléshez kell for­dulnia. Hangsúlyoznunk kell, hegyekkor már napokkal előbb elhangzott a konkrét szovjet javaslat, hogy a négy nagyha­talom kormányfői. Nehru indiai miniszterelnök és Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára haladéktala­nul üljenek össze, beszéljék meg a világbékét veszélyeztető középkeleti prbléma megoldásá­nak módját: Ez az üzenet, mely komoly figyelmeztetésként mu­tatott rá a helyzet Veszélyes voltára, ugyanakkor határozott iránymutatást jelent a békés elintézés felé. Nem kétséges, hogy ez a határozott hangú fi­gyelmeztetés vetett gátat a vál­ság tovább terjedésének, döntő szerepe volt abban, hogy az amerikai — angol beavatkozás nem terjedt át Irakra. A nyugati hatalmak nem fo­gadták el a válság megoldásá­nak Hruscsov ajánlotta módját. A legközvetlenebb, legreálisabb út, a kormányfői értekezlet he­lyett a biztonsági tanácson be­lül tartandó csúcsértekezletet javasolták. Hamarosan kiderült azonban, hogy ez a javaslat csak manőver részükről, Mikor Ugyanis kínos meglepetésükre a szovjet kormány a háborús veszély halasztást nem tűrő el­hárítása érdekében ezt a javas­latot Is elfogadta, fordítottak a köpönyegen és most már azt kívánták, hogy terjesszék a kö­zép-keleti helyzet kérdését a biztonsági tanács rendes ülés* elé, ahol az érdekelt közép-ke­let# államok és India képviselő­be nem rendelkezik szavazati Joggal, mivel Irak kivételével egyikük sem tagja a biztonsági tanácsnak. Vagyis a legégetőbb t probléma megoldását, a súlyos l középkeleti válság ügyét nem a c kormányfőkre, hanem a bizton­sági tanács állandó tagjaira bíz- 1 ték volna. Ez egyben azt jelen- s tette, hogy mivel a tanács l többségében a NATO, SEATO I és a bagdadi paktumhoz tartó- t zó országok képviselőiből áll az t Egyesült Államok készséges szavazógépének kezébe kerültek j volna ezek a világ sorsára, az c emberiség békéjére döntően i fontos kérdések. Az amerikai g sajtó maga leplezte le például s azt a fonák helyzetet, hogy a t biztonsági tanácsban az USA j felhasználhatja a csangkajsekis- ? ta küldött szavazatát s annak , vétójával megakadályozhatja t India részvételét a tanácskozó- c sokon. — A biztonsági tanács j egyébként is eljátszotta mái- , egyszer szerepét ebben az ügy- ( ben, amikor meggátolta a kö- t zépkeleti válság megoldását. Az c a tény tehát, hogy a tanácsban , az angol—amerikai agressziót ( olyan államok képviselői vizs­gálták volna meg, amelyek ma- , guk is tagjai háborús tömbök- } nők s az amerikai politika sze­kértolói; eleve illuzórikussá tet­te a felvetett súlyos problémák , megoldásának lehetőségét e szerv által. Kiderült azonban , hamarosan, hogy a nyugati ja- ( vaslat csak az Egyesült Álla- , mok és Anglia időhúzó taktiká- ( ját szolgálja. Míg ugyanis az Egyesült Ál­lamok egyrészről a közbevetett indítványaival a csúcstalálkozó kérdését halogatta, másrészről Murphy külügyi államtitkár közép-keleti tárgyalásai által a békés megoldás szándékának látszatát Igyekezett kelteni, ad­dig egyre újabb fegyveres erők szálltak partra Libanonban, ■— számtalan harci repülőgép érke­zett bombaterhével megrakottan a kiépített hídfőállásokra. Nagy­arányú csapatösszevonások tör­ténnek. Mind olyan intézkedé­sek, melyek egyáltalán nem tá­masztották alá a harsányan hangoztatott békés megoldásra törekvést, viszont? annál Inkább kimutatták, hogy mind ezek csak az időnyerés érdekében hangzottak el nyugati részről. A középkeleti válság tehát olyan fázishoz érkezett, amikor sürgős cselekvés vált szükségessé a feszültség meg­szüntetése, az egyre növekvő háborús veszély elhárítása érdekében. A szovjet válasz ezért felújította a koráb­bi javaslatát az ENSZ közgyű­lés rendkívüli ülésének össze­hívására. Az ENSZ vezető szer­ve minden tekintetben alkal­masabb a közép-keleti helyzet kérdésének megvitatására a biz-1 tonsági tanácsnál, hiszen ebben» a világ csaknem valamennyi ál-* latna részt vesz, tehát minden nép hangot adhat véleményé­nek. Ez helyes és szükséges, hi­szen az emberiség békéje min­den nép közös ügye, annak megőrzése, a háborús tűzfészek megszüntetése, a veszélyes prob­lémák beik és úton való megol­dása a világ minden népének , egyaránt érdeke. Ebben a te- , remtő vitában kialakulhat az a légkör is, melyben megvalósul­hat a szovjet diplomácia szívós, ; állhatatos békeoffenzívájának ' célja: a nagyhatalmak igazi csúcsértekezlete, ! melyről a Hruscsov üzenet pH* ■ lanatra sem mond le. Egyes • nyugati sajtóorgánumok tneg- i hamisítva az üzenet valódi ér- 1 tételét azt hangoztaják, mint- l ha a szovjet kormány elállt vol-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents