Szolnok Megyei Néplap, 1958. augusztus (9. évfolyam, 181-206. szám)

1958-08-09 / 188. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1958. augusztus 9. Mint világszerte — KENGYELEN is anagyüzemesedés felé tart a mezőgazdaság Egy rémhír — és ki, miért szülte? fii az írást a Hatvani Konzervgyár figyelmébe ajánljuk alkalmas volt arra, hogy mcg­Mikar Búzás József hazatért a hadifogságból, arról értesült, hogy nem napszámos immár, hanem — tízholdas gazda. — A párt, a földosztó bizottság nem feledkezett meg róla távollété­ben, Jónéhány évvei ezelőtt Bú­zás József is szövetkezeti gazda lett: balszerencséjére azonban olyan tsz-be lépett, melyben sok volt a széthúzás, torzsalkodás. Békés természete nem állhatta ezt; ismét felcsapott egyéninek. Érthető, hogy az olyan gazda, kinek három gyermeke közül kettő érettségizett, előbbre lát a mánál. Mikor év elején szóba került egy tszcs megalakítása, csak arra tekintett: kik lesznek 'társai. A közös munka eredmé­nyességét ismerte, hiszen nyi­tott szemmel járt a világban. — Nehéz ott igazán méltá­nyosan osztozni, ahol nem a végzett munka, hanem a csoportba vitt föld mennyisége a döntő — mondja. — Unalmas, sőt visszatetsző folyton ezt hallani: „De melyik tábla lesz az enyém?...” A szövetkezetben valamennyi az pnyém — a többi csoport taggal együtt. Fogatom nincs; azt is tudom, hogy a gépi munka hasz­nosabb, könnyebb. így évről- évre a gépállomással dolgoztat­tam. Mint tsz-tag, a díjak felét fizetem, kevesebb lesz az adóm, a földem viszont többet terem... Képtelen még a gondolat is, hogy ne jutnék többre a mun­kám után!.:. Hát ezért.:« így felelt meg Búzás József a kérdésre: miért lépett egyet előre tizennégy társával, mikor elha­tározták: tsz-szé alakítják a kengyeli Rákóczi Tszcs-f. Az aranyhajú, diószemű kis­lány leteszi a vizsgára kapott jutalomkönyvet, ölébe vonja a házőrzőnek kinevezett kölyök­kutyát — úgy figyeli csendben: miről szól az apja. Az új tsz- rői, a Rákócziról beszél, mely minap alakult; s arról, miként is akarnak majd gazdálkodni. — A tszcs-ben veit négy hold kenderünk, az a bizonyos ötszá­zalékos alap. Szépnek Ígérkezik: húszezer forintot., kapunk érte. Tiszta lappal, adósság nélkül, majd előre. A mi csoportunkban szinte mindenki értője minden paraszti munkának, — okosít, s tempósan fűzi fel egymás után a jókora, halványzöld dohány­leveleket. — Nádudvari néninek a baromfitenyészetet gondoltuk. Ehhez elég az ereje; a szaktu­dása, gyakorlata meg sok is... Azt hiszem, a sok-sok kiscsirke csábította őt közénk .:: És őt, a derűs tekintetű, biza­kodó gazdát vajon mi? Ha meglepő is ez: többedma- gával úgy gondolta, kár elsza­kadni Demeter Ferenctöl, aki a , tszcs-időkben” volt elnök. — Megfontolt, okos ember, jövőbelátó — amit az is bizonyít, hogy va- lamermyiök között ő mondta ki elsőnek: Eggyel előre!... Be is lépett az egyik községi tsz-be, de csak pár napig maradt ott. Addig, ugyanis, mig ezt nem mondták néki: „Hallod-e, Fe­renc! Gyere hozzánk tsz-elnök- nek!‘‘ * — Az utóbbi hetekben négy kengyeli csoport alakult át ter­melőszövetkezetté; ezek ma már Uj Barázda, Május 1, Harcos és Rákóczi Tsz néven dolgoznak, — sorolja Rajna Sándor községi VB-titkár. — Mit titkoljam, még a falu vezetőit is kelLemes meglepetésként érte a gazdák szövegezési kedvének ilyen ará­nyú kibontakozása. Arról szerényen csak keveset mond, hogy a tanácsiak mun­kája már tavaly ősszel megkez­dődött a továbbjutás érdekében. A Búzavirág, a Dózsa, a Vörös Hajnal, a Sallai Tsz legmozgé­konyabb tagjai az ő buzdításuk­ra járták az egyéniek portáit, lépték át a tszcs-k küszöbét. A Sallai Tsz-bőd például a koros Máté József, Kele András is egysorban dolgozott a fiatalab­bak kai. Április elejétől a pártszerve­zet is többet tehetett a gazdák érdekében, mint addig. Ekkor lett függetlenített párttitkár Árvái József szakképzett agro- nómus, maga is parasztlegény. — Figyelő szemmel tekintenek egymásra a kengye­VB. elnökhelyettese. — Nem- csali piacnapokon hallanak a megafonom keresztül a közös gazdálkodás eredményeiről, de látják is; milyen jól élnek a szövetkezetiek. Azok közül egy­nek sem kell betegség esetén a tanács segítségét kérnie; meg­adja nékik az SzTK, ami jár. Bezzeg Bugyinszki Károly öt holdas gazda felesége után a ta­nács engedett el 1755 forint kór­házi ápolási dijat;:; Mintegy 1000 holdon gazdálkodik a mos­tanában alakult négy tsz. Na­gyot csalódna, aki azt hinné: az elkövetkező időkben nem fejlődnek tovább területben, tagságban... A Jászság egyes községeiben a szövetkezeti cs az egyéni gaz­dák eredményesen foglalkoznak konyhakerti növények termesz­tésével. Jászfényszarun, Jász- felsószentgyörgyön már évtize­des hagyományai vannak a ker­tészkedésnek. A községekben az átvevőket a konzervgyár alkalmazza, s ez idáig rendjén van. Ott a baj, hogy a jelek szerint nem min­dig nézik meg, kit küldenek egy- cyy faluba, az átvevő milyen ember. Augusztus 1-én reggel ugyanis Jászfelsőszentgyörgyön a követ­kező esemény zavarta meg a falu rendjét. Szájról szájra járt a hir, hogy baj van, mert meg­szakítottunk mindenféle képcső- latot Nyugat-Ncmetországgal. Honnan eredt a hír, amely zavarja a falu békésen Jolgozo parasztjainak nyugalmát? A pa­radicsom átvevő helyről. Az tör­tént ugyanis, hogy kora reggel az oda sorakozó mintegy száz dolgozó parasztot az egyik alté­vá ezekkel a szavakkal kü óött el: „Nem veszünk át semmit, menjenek haza. Azért nem ve­szünk át semmit, mert megsza­kítottunk minden kapcsoutot Nyugat-Németországgal’’. i év­nyit mondott és ez éppen eícg volt ahhoz, hogy megzavarni az emberek fejét. Most csak az a kérdés, miért nem az igazat mondta. Azt, hogy egyelőre helv hiányában nem vehette U az árut. Erre a kérdésre jó lenne, ha választ kapnánk a Hahuni Kon- zervgyártál. S?P egy kis induló pénzzel kezdünk, Uek: ki mit visz haza a bolt- s a magunk erejéből haladunk | ból, — mosolyog Gál János, a — borvar ó — KIS KOVÁCSOK Keveset beszelő, sokat gondolkodó ember Somlai Lajos a tiszaigari Petőfi Tsz elnöke. Lámcsak. két évvel ezelőtt is -milyen tervvel hozakodott elő a közgyűlésen. * * — Segítsünk magunkon, elvtársak. Egyre inkább szükségünk van kovácsaiéra, kerék­gyártókra. Csakhogy a volt kovácsunk kilé­pett az ellenforradalom idején. Kevés kovács van a vidéken. S ha valahonnan jön is valaki, el is mehet könnyen. Nem köti hozzánk semmi. Neveljünk szakembert a mieink közül. Nem kellett ezen sokat gondolkodni, be­szélt magáért az elgondolás. Ha o tsz nevel kovácsot, bognárt, azokra bizton számíthat. Így került Tar Imre és ifj. Gál Béla a szövetkzet bognármühelyébe, Tar Lajos és Tolnai Sanyi pedig a kooácsüUö mellé. Jól jártak a fiúk. A tsz elég tisztességes anyagi honoráriumot biztosit. Az elsőéves fco- vacstanulók a mester keresetének negyven szá­zalékát, a két harmadéves kerékgyártó pedig a nyolcvan százalékát kapja. Ami annyit je­lent: Gál Bélának 400 munkaegysége volt a múlt évben, 32 forint 14 fillérjével. Vagyis 13 ezer forint egy évre. Hol kap még ennyit egy tanuló? S ami még főképpen számításba jön: a szövetkezetben alkalom nyílik a szakma ala­pos elsajátítására. Nemcsak Tolnai Sándor és Aranyi András ügyeskezű mesterek jóvoltá­ból. hanem mert itt aztán mindenféle munka kerülközik. A két kerékgyártó éppen a bog­nárok profiljába tartozó hordót fabrikálta, ahogy kinn jártunk. — A fiúkban van tehetség, akarat — ma­gyaráz gat ja Aranyi bácsi. Be is mutatja a műhelyt. — Ezt a kocsioldalt Goi fféla készítette, ez az alváz Tar Imre önálló munkája. Nézzük. Még a szőrszálhasogatók sem ta­lálhatnának benne hibát. Közben megérkeznek a fiúk. Ebédidő vau, fürödni voltak o közeli öntözőcsatomában mind a négyen. Mert mindig és mindenüvé együtt járnak. A KISZ szervezetbe, a sport­pályára. Röplabdázni, futballozni nagyon sze­retnek. Von idejük bőven, nincs senkinek olyan módja, mint a termelőszövetkezet ipari tanulóinak. Reggel 6—7 órától délután 3—1-ig dolgoz­nak. Elméleti oktatásra Tiszafüredre járnak. Még csak 11 ebesek, ám a kerékgyártók már szabadulnak. — Na. de ennyi szakemberrel mit kezd a szövetkezet? — faggatom Somlai elvtársat, aki maga is gépészkovács volt valamikor. — Nem tudja, az elvtárs: egy kovács, fél kovács, két kovács egész kovács. Nahát. Aztán van itt munka bőven, 1200 holdon gazdálko­dunk, de ez évben is sok új belépőre számí­tunk. Gyarapodik a gazdaság, idővel hibásod­nak a felszerelések is. Inkább alig várjuk, hogy szabaduljanak fiaink. így mondta: fiaink. S így mondja a szövet­kezet minden tagja. Száztizenöt ember figjjeli. kiséri a tanulók munkáját. Száztizenöt ,.apa” nevel szakembert cs embert a fiatalokból. — borzák — I'/okaképpen szóban is meg­* mondtuk már vélemé­nyünket a címben említett két paraszt-társunknak, hiszen egy faluban élünk, dolgozunk, azon­ban az ügy a nagy nyilvánosság elé került, a. Szolnok megyei Néplap több ízben hosszú hasá­bokon keresztül foglalkozott ve­le, ezért nekünk ezen az úton is válaszolnunk kell. Nem tagadjuk, hogy a vóiosz- adással cseppet sem siettünk, mert meg akartuk várni, amíg más oldalról is válaszolnak, ne­hogy azt mondják rólunk, első haragunkban ragadtunk tollal. Haragról természetesen szó sincs, inkább kellemetlen megle­petésről és csalódásról. Mert meglépett és meghökkentett bennünket, hogy községünk két dolgozó parasztja, olyanok, akik­nek népi demokráciánk éppen nem szűkmarkúan adott földet, állami tartalékot, a szövetkezeti mozgalom ellen emelik fel sza­vukat. Azt jól tudja mindenki, hogy igen sok egyénileg dolgozó pa­raszt-társunk még mindig gör­csösen ragaszkodik ahhoz a régi fajta gazdálkodáshoz, amelyben apja és nagyapja dolgozott. Mi a türelmes meggyőzést használ­juk velük szemben, éppen ezért Vitazáró levél Üzenet Kővágó János és Simonyi János egyénileg dolgozó parasztoknak helytelen dolog, hogy egyesek ennek ellenére nyílt ellenséges kedésbe csapnak és szövetkezet­ellenes hangulatot próbálnak szítani. Kővágó Jánosnak és Simonyi Jánosnak jól kell tudnia, hogy a kormányzat a dolgozó paraszt­ság javát akarja, hiszen nekik is azért adott földet és ezért teremt olyan árpolitikát, amely rend­kívül kedvező és előnyös a pa­rasztságra. Kővágó Jánosnak több gyer­meke is házat épített nemrégi­ben. Miből? Becsületes, szorgal­mas munkából egyrészről, de másrészről abból, hogy a kor­mányzat áldozatok és nagy erő­feszítések árán is kedvező árpo­litikát folytat. A Horthy-rend- szer 25 éve alatt összesen sem épült annyi parasztház Jászfelső­szentgyörgyön, mint az utóbbi időkben néhány hónap alatt. Nos, úgy véljük, a paraszti jólétet busásan megalapozó kor­mányzat szövetkezeti politikáját ne támadja senki, még az a dol­gozó paraszt se, aki történetesen nem ért egyet ezzel a politiká­val. Így hát mielőtt a szövetkezet ellen szavatokat felemeltétek, arra kellett volna gondolnotok, hogy a kormány jót akart, ami­kor nektek földet adott, jót akart akkor is, amikor a parasztság számára kedvező árpolitikát te­remtett, nem akarhat hát rosz- szat akkor sem, amikor dolgozó parasztságunknak a szövetkezet> utat ajánlja. Megmondjuk őszintén: csalód­tunk bennetek. Józanabb meg­fontoltabb, körültekintőbb embe­reknek gondoltunk benneteket Egyébként végleges válaszunkat szövetkezetünk teljesítményei adják meg, s falunk népe en­nek alapján állapítja majd meg a mi igazunkat. Jászfelsőszent györgyön tudván tudja kicsi és nagy, hogy a Petőfi Tsz 9 esz­tendővel ezelőtt alakult, na­gyobbrészt agrárproletárokból, 3—4 holdas dolgozó parasztok­ból, s ma már ötvenhárom tag­ja, 755 hold földje non. Tavaly 39,60 forintot osztott munkaegy­ségenként, s búzából 2 és fél mázsával termelt többet, mint az egyéniek. Tehenészete szépen fejlődik, juhászata kiváló, amit az is bizonyít, hogy 7 kilo­grammos nyírási átlagot értek el. Kertészetüket, dohányukat, kapásaikat bárki megnézheti. A nemrégiben alakult Május ™ 1 Tsz 21 taggal, 160 hol­lón dolgozik. Legnagyobb ré­szük, mint a faluban mondják, semmitlén paraszt, csupán négy tagúknak van egy kevéske föld­je. De ez a huszonegy ember mégis szilárd elszánással, nagy bizakodással vág neki az új életnek. 120 holdon kalászosokat termelnek, 10 holdon kertészetet létesítenek, a többin szemes és szálastakarmányokat termelnek. Tavaszra lesz már 10 tehenük és 15 anyakocájuk. Egyszóval: bizonyosra veszik, hogy ügyesen fognak gazdálkod­ni, s ennek alapjan majd szépen és jól élnek, annyira, hogy nem cserélnek a legfényesebb csizmá­it! középparaszttal sem. Kedves paraszt társaink, föl- dieink, Kővágó János és Szmo- nyi János! Az élet százszorosán be fogja igazolni, hogy nem jár tatok el helyesen, amikor a szö­vetkezeti mozgalom ellen fel­emeltétek szavatokat. Mi nem tartunk veletek hara­got, sőt ezen az úton is üzen­jük: szilárdan hisszük, sőt bizo­nyosra vesszük, hogy ti is sok­kal hamarabb rátaláltok majd a szövetkezeti útra, mint mos: még magatok is gondoljátok S ha eljön az a nap: szívesen látunk benneteket magunk kö­zött, de ha új, más szövetkeze­tekbe léptek is, kezdeti munká­tokhoz szívesen megadunk majd minden tőlünk telhető segítsé­get és támogatást. Németh Miklós, a Petőfi Tsz elnöke, Tóth Imréné és Dcme Sándor a tsz tagjai, Kocsis Antal, a Május Tsz elnöke, Mézes István és Ézsiás János a tsz tagjai.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents