Szolnok Megyei Néplap, 1958. augusztus (9. évfolyam, 181-206. szám)

1958-08-06 / 185. szám

1958. augusztus 8, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 NAGYOBB IGYEKEZETTEL RET ÉS FÉL ÉVE várják Szolnokon a Vörös Gsjülag út la­kói. mikor készül el az új Zagy- vadiid. Hosszú hónapokon ke­resztül nézegették fejcsóválva a hídépítésinél, folyó munkatem­pót. Volt aki ezt mondta: — A lucaszékbe naponta csak egy szeget ütnek, mégis hamarabb elkészül, mint ez a híd. 'Nem ok nélkül tettek ilyen megjegyzéseket a környékbeliek. A híd valóban vontatottan épült. Alig lehetett mozgást tapasz­talni körülötte. A hétvégi na­pokon meg éppen teljesen kihalt volt a környék, nem dolgoztak a munkások. A panaszok végülis eljutottak u Népi Ellenőrzési Bizottsághoz. A népi ellenőrök, egy szakértők­ből álló csoportja, szakemberek bevonásával vizsgálatot indított. Megszokott már, hogy egy-egy ilyen vizsgálatban, a vizsgált szerv vezetői elsősorban a se­gítő szándékot látják. OLÁH FERENC a kivitelező Közlekedési Építő Vállalat épí- tcsvezetöje viszont rosszindu- ,latú gáncsoskodásnak vette a népi ellenőrök kérdéseit. így is fogadta őket. S amellett, hogy kétségbe vonta a vizsgálat jo­gosságát, elzárkózott gz egyenes válaszok elől, kitérő feleleteket igyekezett adni a hibák okait keresek kérdéseire, vagy éppen vallvoncgatva objektiv nehéz­ségekre hivatkozott. Hiba pedig bőven volt az épít. kezesen. Az egyik legsúlyosabb: A kora tavaszi áradás elsodorta a baloldali mederközi állványt. Helyreállítása közel egy hónapot igényelt. Emellett jelentős bér is Veszendőbe ment. Oláh Ferenc erre csak azt mondta: Azért történt így, mert a Vízügyi Igazgatóság rossz tájékoztatást adóit. Arról azonban, említést sem tett, hogy a kár elhatható lett volna. Ha behívjak a íagyisza- badiságőm lévő munkásokat, né­hány nap alatt le tudták volna terhelni az állványzatot és nem keletkézéit volna kár, Jelentősen lassította a híd épí­tésének ütemét az is, hogy a vállalat — helytelenül — az öt­napos munkahetet alkalmazta. Be ezen felül is laza volt. a munkafegyelem. A dolgozók ál­talában hétfőn délre szállingóz­tak vissza a munkahelyre. Sok volt a beteg, de azokat sem el­lenőrizte senki. Ez nem is csoda, hiszen az épí­tésvezető kéthetenként járt ki a munkahelyre. Pedig a Rákóczi •út nincsen túl messze a Zagy­va-parttól. Bárhova nyúltak is a népi el­lenőrök, bármit is kérdeztek, mindenre valami „objektív kö­rülmény’’ veit a válasz. Többek között olyan indokokat hozott fel Oláh Ferenc, hogy az építke­zés azért húzódik, mert a ta­nács nem bontatta le idejében a folyó jobbpartján álló két házat. Vajon akadályozhatta-e ez a.két ház a folyó feletti építést? Alig hihető. AMI AKADÁLYOZTA az építkezést — az ellenforradalmi idők kivételével — az többnyire olyan ok, amelynek nagyobb körültekintéssel, jobb szervezés­sel elejét lehetett volna venni. És a vizsgálat előtt valahol Itt és az igyekezet körül volt a baj. Erről tanúskodik többek között az is, hogy azóta meggyorsul: az építkezés üteme. A környékbe­liek nem kis örömére jobban dolgoznak most a hídépítők. Azonban még a jelenleginél is jobb ütemet, nagyobb igyekeze­tei kíván ez a munka, mert a végső határidőig — október 30- ig — már csak három hónap van hátra. S e rövid idő sok­kal jobb hozzáállást követel Oláh Ferenc építésvezetőtől is. Nem olyat, amilyet a népi el­lenőrökkel szemben tanúsított. £mél kdjeit... Gojsza János. Ez a név nem ismeretlen lapunk olvasói előtt. Bizonyára sokan olvassák leve­leit, a termelőszövetkezetről szó­ló híradásait. Egyik szorgalmas levelezőnk ő, aki évek óta kap­csolatot tart a szerkesztóseggel, tájékoztatást küld községükből, s az Alkotmány Tsz-ből. A közelmúltban, amikor Jász­apátiban jártunk, -megkeresi ük Gojsza elvtársat. Elgondolkozva nézegette az előtte lévő papíro­kat, s csak a köszönésünkre pil­lantott jól. — No csak! Hát mi járatban — mondta örömmel vegyes cso­dálkozással. — Régen nem irt, Gojsza elv­társ. — Már úgy véltük, nehez­tel valamiért. ■— Nem neheztelek én, csak nem igen jut idő az írásra. Na­gyon szorgosak most a napok■ S már sorolta is milyen munkák folynak a közös gazdaságban. Két géppel a gabonát csépe­lik a tsz-tagok. Négy erőgép a tarlóhántást végezte, illetve ket­tő még végzi, a keresztek helyét hantja. A napokban befejezik a hordást és a cséplést. A sürgős mezőgazdasági mun­kák mellett az építkezés is ha­lad. A három szakaszos dohány- pajta, amely 6 kh. dohány ter­mését fogadja be és a 200 férő­helyes sertéskutrica már elké­szült. A 60 férőhelyes tehénis­tállót pedig most építik. Ezenkívül a gyümölcsösben is van jócskán munka. Megérett a barack, az alma, s megkezdődött értékesítésük. A földmüvesszö­vetkezettel kötöttek szállítási szerződést, s ezenkívül a Kecske­méti Konzervgyárnak is eladtak 20 mázsa befőzni való barackot. A 35 kh. gyümölcsös termése és a görögdinnye értékesítése ebben az évben mar jelentősen növeli a tsz bevételét. Hasonlóan az állatállomány Is, hiszen az Alkotmány gazdái, igen helyesen, meghizlalva adják el jószágaikat. Majdnem 300 hí­zott sertés és 29 hízott marha árával gyarapodott már eddig is készpénzük, s még hízik 292 sertés. A most folyó építkezések arról tanúsítódnak, hogy újabb férőhelyek, istállók építésével teremtik meg a lehetőséget az állatállomány számszerű fejlesz­tésének. Gojsza elvtárs azt is elújsá­golta, hogy á termelőszövetkezet tagjai bizakodóak. Szépek a nö­vényeik, a szorgalmas munká­juk jó jövedelmet eredményez. Búzából 4 kg-ot osztanak mun­kaegység-előlegként. Bizonyára sok családnak lesz felesleges ga­bonája. A legutóbbi közgyűlésen szó is volt erről, s a tsz veze­tősége javasolta, hogy a tagok is az államnak adják el szabad áron az értékesítésre szánt gabo­nát. A javaslatot egyetértéssel fogadták. A közösből már 8 va­gon búzát szállítottak be adóga­bonának. Ezeket mondta el Gojsza elv­társ levél helyett, élő szóval, s hangjából kicsendüli: igaz híve ő a közös gazdaságnak, aki min­denkor kitart a termelőszövet­kezet mellett. N. K Hat órás kisegítő munkára alkalmazhatják a 14. évüket be« töltött fiatalkorúakat Hosszú ideig probléma volt a 16 éven aluli fiatalkorúak fog­lalkoztatása. A kormány felha­talmazására a munkaügyi mi­niszter most rendeletet jelente­tett meg e fiatalkorúak kisegítő munkaerőként váló foglalkozta­tásáról. Az állami vállalatok kedvezményes feltételek mellett hat órás munkaidővel kisegítő munkaerőként foglalkoztathat­ják a 14. .életévüket betöltött és általános iskolai tankötelezettség alá nem eső fiatalkorúakat. — Munkabérük hatórás munkaidő­re havi 500 forint. Rövidebb munkaidő esetén arányosan csök­ken a fizetésük, de 350 forintnál alacsonyabb nem lehet. A fiatalkorú kisegítők foglal­koztatását olyan vállalatoknál szervezik meg, amelyeknél vi­szonylag egyszerű, könnyű mun. kát végezhetnek. A ftataikorúa* kot lehetőleg termelő munkán foglalkoztatják és a vállalatok­nak arra kell törekedniük, hogy betanított munkásaik munkaerő­utánpótlása egyre fokozódó mér­tékben ezek köréből kerüljön ki. Ha a fiatalkorú kisegítő munkája időtartama alatt be­tölti a 18. életévet, emiatt nem szabad megszüntetni munkavi­szonyát, a .vállalat igazgatója to­vább foglalkoztathatja, vagy tel­jes munkaidejű munkakörbe he­lyezheti át. A felvételnél előny­ben kell részesíteni az üzemben dolgozók gyermekeit és a hely­beli fiatalokat. Aira kell töre­kedni, hogy minél több leányt is felvegyenek; A fiatalok étke­zési és tisztálkodási lehetőségét a munkaidőn belül biztosítja a vállalat. Megjegyzéseim n Vanuak egészen furcsa dolgok44 cumi cikkhez Munkáséi látási tapasztalatok Tiszaigaron 4 z elmúlt évben többen panaszkodtak a '*• Tiszaigari Állami Gazdaság dolgozói közül: a munkásszállások állapota nem jó, a koszt nem kielégítő, mert mire 13 kilométerre kiszállítják a gazdaság központjából a főtt ételt, megdermed rajta a zsír. A brigádszal lá- sokon étkezde híján az udvaron ebédelnek a munkások. Körülbelül 350 dolgozó problémái voltak ezek, s a gazdaság' vezetőinek komoly gon­dot okozott a megoldás. Végül két részre vá­lasztották az üzemi konyhát és az egyik részét a Bánó-tanyai üzemegységben helyezték el. Mellette berendeztek egy étkezdét is. így a bánót üzemegység dolgozói az idén már jobb körülmények között étkezhetnek. Ezzel az intézkedéssel lényegesen javult a íávíilabb dolgozó munkások élelmezése is. Egyrészt azért, mert állandóan friss, meleg ételt kapnak, másrészt azért, mert nem kell 13 kilométerre' elgyalogolni, ha történetesen ‘a szállító járműnél üzemzavar adódik. A védőruha ellátásban sincsenek problé­mák. Igaz, a tavalyi és a korábbi esztendők­höz viszonyítva csökkent az erre fordítható összeg, de a jelenlegi 70 ezer forint is bizto­sítja azok ellátását, akiknek munkaruha jár. j-cfcíu. ctuguö^tuö t)-an a, u^uuiur megyei Néplap foglalkozott a; örményesé mezőgazdaság fejlesz­tési bizottsággal. Ennek az írás­nak az volt a címe „Vártnál egészen furcsa dolgok’’. Arró van szó benne, hogy ez a bizott­ság nem végez semmilyen mun­kát. Ez valóban így van, a me­zőgazdaság fejlesztésit bizottság nem dolgozik. Az írás rólam is beszél, mim a községi Legeltetési Bizottság elnökéről és mezőgazdaság fej­lesztési bizottság tagjáról. Olyat beállításban van rólam szó, hog\ én a szövetkezés ellen vagyok Ez nem fedi a valóságot. Ér igenis híve vagyok a szövetke­zésnek. Ezt be tudom és be fo­gom bizonyítani. Nemiég Németh László a Le­geltetési Bizottsághoz jött nap­számba, egész nap herét ka­szált, majd .elpanaszolta nekem hegy a 60 forintos napszambó: nem tud kijönni. — Lacikám! Jobb lesz vissza­menni a termelőszövetkezetbe Emlékszel, hogy annakidején, amikor szövetkezeti gazda vol­tál, özön pénzt kaptál egyrészt a közösből, másrészt pedig a ház­táji jószágból négy-öt hí­zóra szerződtél abban az idő­ben — ezt mondtam Németh Lászlónak. És ő azt ígérte, visz- szamegy. Ezzel csak azt akarom ^mondani, hogy ahol mód és al- íkalom nyílik, ott beszélek az ►emberekkel a szövetkezésről. [ Jelenleg olyan munkát vég- [zek, amely egész napomat lefog­lalja, nem tudok gazdálkodni a ►hat és fél hold földemen. Szó ►volt arról, már beszéltem a fele- ►ségemmel, hogy a földről le­jmondok. í Tanácstag vagyok, a Szolnok ►megyei MÉSZÖV felügyelöbi- ►zottsági tagja és már ezek a tár­sadalmi funkciók is arra kötelez­lek, hogy munkálkodjak a me­zőgazdaság sízocialista átszerve­zése érdekében. Hozzáteszem, ihogy a felvilágosító munkát nem ■muszályból, hanem meggyőző­désből végzem. : Sajnos, ott van azonban a hi­ba, hogy ez a munka nálunk 'nem tervszerű. A cikk szerint, az örmény esi mezőgazdaság fejlesz­tési bizottság nem csinál sem­mit. De hogyan csinálhatna, amikor én azt sem tudom, hogy tagja vagyok ennek a bizott­ságnak. Senki nem mondta, hogy ide beválasztottak. De ugyanakkor éppen a cikk meg­jelenése után beszélgettem Pusz­tai Jenővel, aki nagyon talpra­f i I esett, ügyes ember. Ő se tudja, hogy beválasztották-e a fejlesz­tési bizottságba. Az a nagy baj tehát, a mezőgazdaság fejleszté­si bizottság' nálunk csak papí­ron létezik: Engem örményesen a falu ap- raja-nagyja ismer. Nem állítha­tok tehát valótlant, A cikk azt írja, hogy az örményes! mező­gazdaság fejlesztési bizottságot újjá kell szervezni. Én ezzel egyetértek- és azt -is szeretném kijelenteni, hogy az újjászerve­zett bizottság -mifiikájából részt kérek. A pontosság -kedvéért még anin^-iti hogy nem ezer, hanem 800 forint fizetésem van, és nem a véjemmel gazdálkodom, mint ahogy a -lap megírta, ezt is min­denki tudja. Ennyit az én dolgomról és a mézögazdaság fejlesztési bizott­ság munkájáról. Jó, hogy fog­lalkozott véle a sajtó, de cél­szerű lenne többet foglalkozni azoknak az embereknek a mun­kájával, akiket hozzánk külde­nek, hogy segítsék a fejlesztést.- Jobban meg kéne nézni, kire bíznak ilyen dolgot. Nemrég, né­hány hónappal ezelőtt a iöídmű- vesszö v e {kőzethez került egy mezőgazdász. Ez az ember négy hónapon keresztül felvette a fi­zetést, de nem csinált semmit. Legtöbbször a kocsmát ülte. Az igazgatóság látta, hogy nem csi­nál semmit és elküldte. Er-e mi történt. Magasabb fizetéssel be­állították a szomszéd községbe terményfelvásárlónak. Ott is érintkezik nap mint nap az egyéni gazdákkal és el lehet képzelni, milyen felvilágosító munkát végez. Az ilyen dolgo­kat meg kell szüntetni. Sárai András, n a Legeltetési Biz. elnöke Örményes Lámák a Hortobágyon A Hortobágy száraz, csapa- dékszegény vidékem kísérlet­képpen lámákat szándékoznak tenyészteni. Ez a Dél-Ameriká- ból származó igénytelen állat bő gyapjúhozamával jól jöve­delmezne a pusztáin. A lámate* nyésztést Debrecen város taná­csa kezdeményezi és azt a deb* récéni állatkert üzemegységévé fejlesztenék. A fentieket .azonban érezhetően leróntj; a munkásszállások helyzete, itt azonban nen a gazdaság vezetői, hanem jobbadán a mun kások a hibásak. Ugyanis a meglátogatót Bánó-tanyai munkásszálláson minden megvan aminek meg kell lennie. Berendezési tárgyak ban nincs hiány. Takaró és ágyneműben sem Ám rendetlenek, szellőzetlenek a heiyi ségek. A falak csupaszok, a pókhálón kívü semmi sincs rajtuk. Az pedig nem igen illil egy munkásszállásba. Nyilvánvaló: a gazda­ság igazgatója nem tehet rendet a szálláson Azt az ott lakóknak kell elvégezni. Másik tapasztalat: a brigádszállásokon de még a környéken sem találtunk egyetlen könyvet sem. Mivel foglalkozna! munka után a dolgozók? Mint mesélték, a: egyik mos, a másik a szomszédba megy, de arról sehol sem hallottunk, hogy például ol­vas. De niég ha akarna, sem nagyon tudna hiszen sem könyv, sem újság nincs a szálláson A kultúrához pedig ez is hozzátartozik Annál is inkább, mert Tiszaigaron megvan s feltétel ahhoz, hogy a jelenleginél még jobbá tegyék a munkásellátást. l~Z - na*y -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents