Szolnok Megyei Néplap, 1958. augusztus (9. évfolyam, 181-206. szám)

1958-08-24 / 200. szám

1953. augusztus 24. 11 I I i«———— SZOLNOK MEGYÉT NÉPLAP Vázlat egy mérnök arcképéhez Mindig valamilyen gyengéd nosztalgia hajtotta a hegyek felé. Mintha megbabonázták volna a csúcsok, amelyek oly közelről tekintettek szűkebb pátriájára, Érsekújvárra. A feltörő gyerek­kori vágyak első kontrasztja az­után egy másik vágy lett. „Mérnök leszek!" — határozta el. A látszólag szürke, de mégis oly csodálatos számok titokfe­dője. Rájött: ezek mondhatnak legtöbbet a számára, ezeket fog­ja majd szivattyútelepekké, mér- földes csatornákká varázsolni. És mérnök lett. Ekkor jött a második kont­raszt: a hegyek helyett szikes, nádas, savanyúfüves réteket ka­pott, amelyekből oly sok van errefelé. Ide került Szolnok me­gyébe, még 52-ben. — Én voltam akkor a Vízügyi Igazgatóság legfiatalabb mérnö­ke — mondja halkan, és elgon­dolkozva felsómítja haját kissé kopaszodó homlokáról: Aztán a szemembe néz: — Higyje el, nem szeretek magamról beszélni. Mit mond­jak? Talán ezt: Boldognak érzi-e magát? — Boldognak. Van feleségem, van rendes fizetésünk.) S ami­óta így állunk, arra is rájöttem: ugyanolyan jól érzem magam egy csésze fekete mellett, mint nőtlen koromban, mondjuk egy félliter vermuth „társaságában”. Sőt még jobban. Ez életem har­madik, de egyiben legmegnyug' tatóbb kontrasztja. Még komolyabb arccal foly­tatja: — Azután itt van a munka, ami megint leköt; Hiszen látom: szükség van reánk. Erre különö­sen az 54-es dunai árvíznél döb­bentem rá. «==* És jelenleg? — Most is. Állandóan érzem ezt. Az utóbbi időben a Vízügyi Igazgatóság — a mi tevékenysé­günk — valahogy reflektorfény­be került: Foglalkoznak, törőd­nek velünk, beszélnek rólunk, ami nemcsak jól esik, de köte­lez is bennünket. Engem isi Karcagi Gábor, mert róla, a Vízügyi Igazgatóság belvízvé­delmi csoportjának főmérnöké­ről van szó, most bár nem a leg­fiatalabb, de az egyik legjobb mérnök munkatársai között. — De van-e mégis valamilyen dédelgetett álma, annak ellené­re, hogy boldognak érzi magát? A kérdésre felcsillan a szeme: — A kettő egyáltalán nem zárja ki egymást. Ellenkezőleg. Szeretnék szétnézni az ország­ban, persze neim öncélú utazga tás miatt. Mióta kikerültem az egyetem padjaiból, s ahogy ha­lad az idő, egyre inkább érzem: a szakma gyakorlati ismerete még mindig nem tökéletes ná­lam. Pontosabban: jó lenne lát­ni: hogyan vezetik le a káros vizeket, hogyan történik a szi­vattyútelepek tervezése, építése, működtetése a többi vízügyi igazgatóság területén is. Peisze, egy kis külföldi tanulmányút sem ártana, de tudom: ennek csak akkor van igazi haszna, ha teljesen ismerem a hazai viszo­nyokat. Sok fiatal mérnötokollé­Átadták a TÜZÉP-nek a Belkereskedelmi Minisztérium és a KPVDSZ vörös vándorzászlaját Pénteken este a Tisza Szálló­ban rendezett ünnepség kereté­ben Halász János belkereskedel­mi miniszterhelyettes és Ligeti László, a KPVDSZ főtitkára át­nyújtotta a szolnoki TÜZÉP Vállalat dolgozóinak a 113.9 szá­zalékra teljesített terv jutalma­ként a BKM és a KPVDSZ vö­rös vándorzászlaját, A zászlóavatási ünnepség al­kalmával több dolgozó kapott „Belkereskedelem Kiváló Dol­gozója1’ kitüntetést, illetve „Ki­váló Dolgozó’“ jelvényt. A ki­tüntetetteken kívül negyvenkét dolgozónak nyújtott át pénzju­talmat a vállalat igazgatója. gámnak is magyaráztam már ezt — Jelenlegi munkaprogramja? — Szeretném már, ha elkezd­hetnénk a tiszasülyi, tiszaderzsd, miliéri és dobai szivattyútelep építését, jó lenne mielőbb befe­jezni a Tisza jobbparti belvíz­védelmi adatainak összegyűjté­sét, mintegy 400 000 kát hold területről. Szeretném, ha kap­nánk egy-két munkatársat a belvizes műszaki csoportba, hogy ne kelljen annyit adminisztrálni a műszaki munka rovására. Te­hát dolgozni. Hirtelen feláll: — Éppen ezért, ne haragudjon, de most befejezzük ezt az inter­jút — mondja. Az ajtóból még visszaszól: — Tudja, sokkal érdekesebb ezt a munkát csinálni, mint beszélni róla. Bubor Gyula _ Megkezdték az általános fskofás tankönyvek árusítását — Nincs hiány tanszerekben — ’il Csütörtökön a tankönyvárusí- tás valamennyi állami könyves­boltban megkezdődött; Megkérdeztük: mi a helyzet Szolnokon? Pénzes Gizella, az Állami Könyvesbolt eladója in­formált bennünket az üzlet fel­készüléséről — öt szállítmány — közel 74 mázsa általános- és középisko­lás tankönyv érkezett — mon­dotta. Csupán az általános is­kola első, második, negyedik osztályos énekkönyv, az ötödik osztályos orosz-, számtan-mér- tam, természetrajz-könyv, föld­rajzi munkafüzet, és a hetedik osztályos történelem-, valamint a nyolcadikos földrajz-könyv hiányzik. Minden jel arra mu­tat, hogy a jövő hét végén az üzletekbe kerülnek ezek is. ■—! Éj tanszerekben# Veszelel János, a Keletmagyar» országi Papírkereskedelmi Vál-i Lalat szolnoki lerakatának ve­zetője a Papír- és Irószerbolt raktárkészletéről tájékoztatott bennünket; — Raktárunkat még a nyár folyamán kiegészítettük. 110.900 iskolásfüzet, ugyanennyi vignet­ta, 34—35 ezer rajzlap, 15 má­zsa kék csomagolópapír, 2 ezer iskolatáska vár a vásárlókra: — Az eladás már megkezdő­dött, csomagokba raktuk az egyes osztályok füzeteit. 2800 ilyen csomagot készítettünk a tanulóknak. Az első osztálytól a nyolcadik osztályig. Nagy keletje van az iskolatáskáknak is, ame­lyeket 21 forinitlt.l 169—180 fo­rintig árusítunk. — aj — Újtípusű konyhabútorok készülnek a Tisza Bútorgyárban A Tisza Bútorgyár ízléses, jó­minőségű konyhagarniturái igen keresett cikkek a belföldi pia­con. Erre vall az is, hogy bár a közelmúltban mái- a harminc­ötezredik konyhagamitúrát ad­ták át a kereskedelemnek, meg­közelítőleg sem tudják kielégí­teni az igényeket. Szó sem lehet tehát „elfekvő’1 áruról gyártmányaiknál. Ez sem teszi azonban elbizakodottá őket, s lehetőségeiket kihasz­nálva, arra törekszenek, hogy az eddig készített bútoroknál szeb­bet, praktikusabbat állítsanak elő. Elgondolásaikat a közeljövő­ben valóra is váltják. A kony­haszekrényeken eszközölnek el­sősorban módosításokat. A szek­rények középső részén, két ol­dalam, a vitrinrész alatt eddig két görbe ajtó volt. Most majd az egyiket tele- ajtóval helyettesítik. A még jelenleg is gyártott típusok­nál a két görbeajtó között kihasználatlan, üres hely van. Az újaknál műanyag­ból készült, ízléses, csont­színű, nehezen törő fűszer­tartókat — négy kicsit és egy nagyot — helyeznek el. A fiókokat eddig semmivel sem bélelték, most viaszos­vászon borítással látják majd el, s evőeszköztartó­kat helyeznek el bennük. A konyhaasztalok is eltérnek majd az eddigiektől. Kihúzható résszel és az abba szerelt két alumínium mosogató tállal, két pótlábbal lesznek ellátva. A fűszertartók s az alumí­nium mosogatótálak már az üzem raktárában vannak. Az új típusú garnitúra gyártására az árjóváhagyás után, előrelátható­lag a IV. negyedévben . kerül sor. A háziasszonyok bizonyára osztatlan örömmel fogadják majd. Az üzem dolgozói nemcsak a tetszetős kivitelre, a jó minő­ségi-e törekednek, hanem arra is, hogy meggyorsítsák a mun­kát. Ezt a célt szolgálja többek között Németh igazgató elvtárs újításá is, melynek az a lényege, hogy az ajtókat enyv he­lyett műgyantával ragaszt­ják. Ez biztosabb — az enywel tör­ténő ragasztás nedvesség hatá­sára könnyen megcsúszik — s amellett az eddigi 21 napos száradási határidőt egyharma- dára csökkenti. Előzetes tárgyalások folynak — távolabbi megvalósításként — a Tis2a Bútorgyár jelentős bővítéséről is. Annakidején, ha majd elfogadott tervek lesznek ezzel kapcsolatban, örömmel adunk róla hírt. — si — £neyi b&eíeJme/c Ezeket a régi szerelmeket ma már nagyon kevesen siratják. Akta lett belőlük, száraz betű, hivatalos okmány, gyűlölet, ha­rag. Hat rossz házasság: ennyi keiiilt egy napon a Szolnoki Já­rásbíróság Sántha-tanácsa elé. A minden csín nélkül berendezett egyszerű szobában, ahol U-alak- ban sorakoznak az asztalok és szemben a kispadon egymástól elhúzódva ülnek a hajdani sze­relmesek, a megszokottság lég­köre érződik. Naponta özönlenek hosszú sorban a válni kívánók a törvény elébe. Nincs ebben sem­mi új. De azért mindig szomorú, mert mindenütt elveszett egy kincs: a boldogság. Azon a na­pon, amelyet a bíróságon töltöt­tünk, szerettünk volna választ kapni a miértre. Nem a bíró vé­leményére voltunk kíváncsiak, hanem azokra, akik csalódtak abban, amitől a legtöbbet re­mélték. Huszonhat év után Itt van R. L.-né, egy kis falu­ból, aki most a bíróság kérésére határozottan megismétli, hogy igen, ő válni akar, döntött, nem bírja így tovább. A férj, a kis falusi suszter negyedszázada kí­nozza. Iszik, és ha iszik, nem lehet birni vele. Sorolja az ese­teket fásult hangon, amikor bal­tával kergette ki a lakásból, amikor kést fogott rá, amikor megverte. Istenem, huszonhat év. Ennyi kellett, amíg fellá­zadt. R. L. pedig tagad, ő még mindig szereti az asszonyt — mondja és nem is iszik .olyan nagyon. A bíró megkérdi: — Tudja állításait tanúval igazolni? Csak legyint: — Mind az utca az ő tanúja. És jönnek a szomszédasszo­nyok, akik még kislányok vol­tak, mikor Rózsiika néni férjhez ment és azóta hallják három udvaron át is a veszekedéseket és a néni szüntelen panaszkodá­sait. Csak azt mondják, amit pontosan hallottak, de pillantá­sukban benne van az ítélet, ame­lyet a bíróság is elfogad. Rózsika néni a házasság fel­bontása után volt férje nevét sem kívánja viselni. Elmentem, ne haragudj rám Levél a per dokumentumai között. Egy számla hátoldalára rótt kusza sorok: „Kedves János! Elmentem, ne haragudj rám. Te is tudtad, hogy úgy is így lesz. Azt nem kívánhatod tőlem, hogy Te sze­retsz, én meg nem, és együtt le­gyünk ...” A történet a következő. A férj egy állami gazdaságban dol­gozott, azonban TBC-vel kór­házba szállították. Amíg távol volt, az állami gazdaság egyik dolgozója elhódította az asz- szonyt, utána hiába hívta vissza, hiába szeretné ma is — a meg­betegedett ember már nem tud­ja visszaszerezni az asszonyt. A válópert az asszony indította meg és a férfi rezignáltan bele­egyezett, beletörődött sorsába. A líráig felbontotta a házasságot. Ismét az ital T. I. 15 évvel ezelőtt 24 hóna­pos ismeretség után kötött há­zasságot feleségével. Kezdettől ivott és a házasság — az asszony szerint, aki most menekülni akar — kezdettől fogva rossz volt. Tizenöt éven ót mindent meg­próbált, de a férjet még most is sokszor az utcáról hozták ha­za, a két gyereket a férfi nem szereti. A szomorú momentum: ott áll a 14 éves kisfiú a bíróság előtt és tanúvallomást tesz: „Apuka nem sokat törődött velünk ...’’ A férj új tanúk kihallgatását kérte. Nem akar válni. A tár­gyalást elnapolták. A legjobb barát F. A. tízéves házasságát leg­jobb barátja dúlta fel. Az asszony először tiltakozott, amikor a férj minden este Cs. I.-vel sakkozott és kártyázott — később már nem. A szomszédok, akik tanúvallomást tettek, arról beszéltek, hogy soha veszeke­désnek, vitának hírét nem hal­lották, míg az asszony egy szép napon be nem vallotta, hogy Cs. I.-t szereti és hozzá nem költö­zött. Cs. I. szomszédja a férjnek és munkatársa az üzemben, szintén most válik feleségétől és ha el­veszi az elhódított asszonyt, ez lesz a negyedik felesége. Talán boldog; finálé Az eredeti tárgyalási terv szerint egy orvosházaspár is megjelent volna a bíróság előtt, azonban nund a felperes, mind az alperes távolmaradt. Az ilyén esetekben általában kibé­külnék a felek és a bíró meg­elégedetten mosolyog az üres terem láttán. És ha itt nem is biztos, hogy erről van szó, a kö­vetkező pernél, ahol szintén hiá­nyoztak a felek — ez valóság. G. S.-né ugyanis csendes mosollyal bejön a tárgyalási nap után és bujkáló örömmel hangjában közül a bíróval, egyelőre úgy látszik, férje megjavult. Az iz­gága, mértéktelen ember, aki nem tudott parancsolni termé­szetének, az asszony kérésére pár hónapig közbiztonsági őri­zetben volt — alkoholelvonó kúrán. Az asszony augusztus 20-án ünnepi ebédet készített a haza­tért férfi részére. Paprikáscsir* két főzött, zsíros ételeket és szo­rongva várta, mikor kéri férje az italt. És az csak szódát kért. Talán — mondja reménykedve az asszony — megjavult Én, tudja bíró úr, békességre és nyugalomra vágyom. És a kis asszonyka lehajtsa® fejjel csendesen kisiet a terem­ből. Lehet, hogy soha többé nem jön ide vissza;

Next

/
Thumbnails
Contents