Szolnok Megyei Néplap, 1958. augusztus (9. évfolyam, 181-206. szám)

1958-08-24 / 200. szám

1953. augusztus 24.

11 I I i«————

SZOLNOK MEGYÉT NÉPLAP

Vázlat egy mérnök arcképéhez

Mindig valamilyen gyengéd

nosztalgia hajtotta a hegyek felé. Mintha megbabonázták volna a csúcsok, amelyek oly közelről tekintettek szűkebb pátriájára, Érsekújvárra. A feltörő gyerekkori vágyak első kontrasztja azután egy másik vágy lett.

„Mérnök leszek!" — határozta el. A látszólag szürke, de mégis oly csodálatos számok titokfedője. Rájött: ezek mondhatnak legtöbbet a számára, ezeket fogja majd szivattyútelepekké, mér- földes csatornákká varázsolni.

És mérnök lett.

Ekkor jött a második kontraszt: a hegyek helyett szikes, nádas, savanyúfüves réteket kapott, amelyekből oly sok van errefelé. Ide került Szolnok megyébe, még 52-ben.

— Én voltam akkor a Vízügyi Igazgatóság legfiatalabb mérnöke — mondja halkan, és elgondolkozva felsómítja haját kissé kopaszodó homlokáról:

Aztán a szemembe néz:

— Higyje el, nem szeretek magamról beszélni. Mit mondjak?

Talán ezt: Boldognak érzi-e

magát?

— Boldognak. Van feleségem, van rendes fizetésünk.) S amióta így állunk, arra is rájöttem: ugyanolyan jól érzem magam egy csésze fekete mellett, mint nőtlen koromban, mondjuk egy félliter vermuth „társaságában”. Sőt még jobban. Ez életem harmadik, de egyiben legmegnyug' tatóbb kontrasztja.

Még komolyabb arccal folytatja:

— Azután itt van a munka, ami megint leköt; Hiszen látom: szükség van reánk. Erre különösen az 54-es dunai árvíznél döbbentem rá.

«==* És jelenleg?

— Most is. Állandóan érzem ezt. Az utóbbi időben a Vízügyi Igazgatóság — a mi tevékenységünk — valahogy reflektorfénybe került: Foglalkoznak, törődnek velünk, beszélnek rólunk, ami nemcsak jól esik, de kötelez is bennünket. Engem isi

Karcagi Gábor, mert róla, a Vízügyi Igazgatóság belvízvédelmi csoportjának főmérnökéről van szó, most bár nem a legfiatalabb, de az egyik legjobb mérnök munkatársai között.

— De van-e mégis valamilyen dédelgetett álma, annak ellenére, hogy boldognak érzi magát?

A kérdésre felcsillan a szeme:

— A kettő egyáltalán nem zárja ki egymást. Ellenkezőleg. Szeretnék szétnézni az országban, persze neim öncélú utazga tás miatt. Mióta kikerültem az egyetem padjaiból, s ahogy halad az idő, egyre inkább érzem: a szakma gyakorlati ismerete még mindig nem tökéletes nálam. Pontosabban: jó lenne látni: hogyan vezetik le a káros vizeket, hogyan történik a szivattyútelepek tervezése, építése, működtetése a többi vízügyi igazgatóság területén is. Peisze, egy kis külföldi tanulmányút sem ártana, de tudom: ennek csak akkor van igazi haszna, ha teljesen ismerem a hazai viszonyokat. Sok fiatal mérnötokolléÁtadták a TÜZÉP-nek a Belkereskedelmi Minisztérium és a KPVDSZ vörös vándorzászlaját

Pénteken este a Tisza Szállóban rendezett ünnepség keretében Halász János belkereskedelmi miniszterhelyettes és Ligeti László, a KPVDSZ főtitkára átnyújtotta a szolnoki TÜZÉP Vállalat dolgozóinak a 113.9 százalékra teljesített terv jutalmaként a BKM és a KPVDSZ vörös vándorzászlaját,

A zászlóavatási ünnepség alkalmával több dolgozó kapott „Belkereskedelem Kiváló Dolgozója1’ kitüntetést, illetve „Kiváló Dolgozó’“ jelvényt. A kitüntetetteken kívül negyvenkét dolgozónak nyújtott át pénzjutalmat a vállalat igazgatója.

gámnak is magyaráztam már ezt

— Jelenlegi munkaprogramja?

— Szeretném már, ha elkezdhetnénk a tiszasülyi, tiszaderzsd, miliéri és dobai szivattyútelep építését, jó lenne mielőbb befejezni a Tisza jobbparti belvízvédelmi adatainak összegyűjtését, mintegy 400 000 kát hold területről. Szeretném, ha kapnánk egy-két munkatársat a belvizes műszaki csoportba, hogy ne kelljen annyit adminisztrálni a műszaki munka rovására. Tehát dolgozni.

Hirtelen feláll:

— Éppen ezért, ne haragudjon, de most befejezzük ezt az interjút — mondja.

Az ajtóból még visszaszól:

— Tudja, sokkal érdekesebb ezt a munkát csinálni, mint beszélni róla.

Bubor Gyula _

Megkezdték az általános fskofás tankönyvek árusítását

— Nincs hiány tanszerekben —

’il

Csütörtökön a tankönyvárusí- tás valamennyi állami könyvesboltban megkezdődött;

Megkérdeztük: mi a helyzet Szolnokon? Pénzes Gizella, az Állami Könyvesbolt eladója informált bennünket az üzlet felkészüléséről

— öt szállítmány — közel 74 mázsa általános- és középiskolás tankönyv érkezett — mondotta. Csupán az általános iskola első, második, negyedik osztályos énekkönyv, az ötödik osztályos orosz-, számtan-mér- tam, természetrajz-könyv, földrajzi munkafüzet, és a hetedik osztályos történelem-, valamint a nyolcadikos földrajz-könyv hiányzik. Minden jel arra mutat, hogy a jövő hét végén az üzletekbe kerülnek ezek is.

■—! Éj tanszerekben#

Veszelel János, a Keletmagyar» országi Papírkereskedelmi Vál-i Lalat szolnoki lerakatának vezetője a Papír- és Irószerbolt

raktárkészletéről tájékoztatott bennünket;

— Raktárunkat még a nyár folyamán kiegészítettük. 110.900 iskolásfüzet, ugyanennyi vignetta, 34—35 ezer rajzlap, 15 mázsa kék csomagolópapír, 2 ezer iskolatáska vár a vásárlókra:

— Az eladás már megkezdődött, csomagokba raktuk az egyes osztályok füzeteit. 2800 ilyen csomagot készítettünk a tanulóknak. Az első osztálytól a nyolcadik osztályig. Nagy keletje van az iskolatáskáknak is, amelyeket 21 forinitlt.l 169—180 forintig árusítunk.

— aj —

Újtípusű konyhabútorok készülnek a Tisza Bútorgyárban

A Tisza Bútorgyár ízléses, jóminőségű konyhagarniturái igen keresett cikkek a belföldi piacon. Erre vall az is, hogy bár a közelmúltban mái- a harmincötezredik konyhagamitúrát adták át a kereskedelemnek, megközelítőleg sem tudják kielégíteni az igényeket.

Szó sem lehet tehát „elfekvő’1 áruról gyártmányaiknál. Ez sem teszi azonban elbizakodottá őket, s lehetőségeiket kihasználva, arra törekszenek, hogy az eddig készített bútoroknál szebbet, praktikusabbat állítsanak elő.

Elgondolásaikat a közeljövőben valóra is váltják. A konyhaszekrényeken eszközölnek elsősorban módosításokat. A szekrények középső részén, két oldalam, a vitrinrész alatt eddig két görbe ajtó volt.

Most majd az egyiket tele- ajtóval helyettesítik. A még

jelenleg is gyártott típusoknál a két görbeajtó között kihasználatlan, üres hely van. Az újaknál műanyagból készült, ízléses, csontszínű, nehezen törő fűszertartókat — négy kicsit és egy nagyot — helyeznek el.

A fiókokat eddig semmivel sem bélelték, most viaszosvászon borítással látják majd el, s evőeszköztartókat helyeznek el bennük.

A konyhaasztalok is eltérnek majd az eddigiektől. Kihúzható résszel és az abba szerelt két alumínium mosogató tállal, két pótlábbal lesznek ellátva.

A fűszertartók s az alumínium mosogatótálak már az üzem raktárában vannak. Az új típusú garnitúra gyártására az árjóváhagyás után, előreláthatólag a IV. negyedévben . kerül sor. A háziasszonyok bizonyára

osztatlan örömmel fogadják majd.

Az üzem dolgozói nemcsak a tetszetős kivitelre, a jó minőségi-e törekednek, hanem arra is, hogy meggyorsítsák a munkát. Ezt a célt szolgálja többek között Németh igazgató elvtárs újításá is, melynek az a lényege, hogy az ajtókat enyv helyett műgyantával ragasztják.

Ez biztosabb — az enywel történő ragasztás nedvesség hatására könnyen megcsúszik — s amellett az eddigi 21 napos száradási határidőt egyharma- dára csökkenti.

Előzetes tárgyalások folynak

— távolabbi megvalósításként

— a Tis2a Bútorgyár jelentős bővítéséről is. Annakidején, ha majd elfogadott tervek lesznek ezzel kapcsolatban, örömmel adunk róla hírt.

— si —

£neyi b&eíeJme/c

Ezeket a régi szerelmeket ma már nagyon kevesen siratják. Akta lett belőlük, száraz betű, hivatalos okmány, gyűlölet, harag. Hat rossz házasság: ennyi keiiilt egy napon a Szolnoki Járásbíróság Sántha-tanácsa elé. A minden csín nélkül berendezett egyszerű szobában, ahol U-alak- ban sorakoznak az asztalok és szemben a kispadon egymástól elhúzódva ülnek a hajdani szerelmesek, a megszokottság légköre érződik. Naponta özönlenek hosszú sorban a válni kívánók a törvény elébe. Nincs ebben semmi új. De azért mindig szomorú, mert mindenütt elveszett egy kincs: a boldogság. Azon a napon, amelyet a bíróságon töltöttünk, szerettünk volna választ kapni a miértre. Nem a bíró véleményére voltunk kíváncsiak, hanem azokra, akik csalódtak abban, amitől a legtöbbet remélték.

Huszonhat év után

Itt van R. L.-né, egy kis faluból, aki most a bíróság kérésére határozottan megismétli, hogy igen, ő válni akar, döntött, nem bírja így tovább. A férj, a kis falusi suszter negyedszázada kínozza. Iszik, és ha iszik, nem lehet birni vele. Sorolja az eseteket fásult hangon, amikor baltával kergette ki a lakásból, amikor kést fogott rá, amikor megverte. Istenem, huszonhat év. Ennyi kellett, amíg fellázadt. R. L. pedig tagad, ő még mindig szereti az asszonyt — mondja és nem is iszik .olyan nagyon.

A bíró megkérdi:

— Tudja állításait tanúval igazolni?

Csak legyint:

— Mind az utca az ő tanúja.

És jönnek a szomszédasszonyok, akik még kislányok voltak, mikor Rózsiika néni férjhez ment és azóta hallják három udvaron át is a veszekedéseket és a néni szüntelen panaszkodásait. Csak azt mondják, amit pontosan hallottak, de pillantásukban benne van az ítélet, amelyet a bíróság is elfogad.

Rózsika néni a házasság felbontása után volt férje nevét sem kívánja viselni.

Elmentem, ne haragudj rám

Levél a per dokumentumai között. Egy számla hátoldalára rótt kusza sorok:

„Kedves János! Elmentem, ne haragudj rám. Te is tudtad, hogy úgy is így lesz. Azt nem kívánhatod tőlem, hogy Te szeretsz, én meg nem, és együtt legyünk ...”

A történet a következő. A férj egy állami gazdaságban dolgozott, azonban TBC-vel kórházba szállították. Amíg távol volt, az állami gazdaság egyik dolgozója elhódította az asz- szonyt, utána hiába hívta vissza, hiába szeretné ma is — a megbetegedett ember már nem tudja visszaszerezni az asszonyt. A válópert az asszony indította meg és a férfi rezignáltan beleegyezett, beletörődött sorsába. A líráig felbontotta a házasságot.

Ismét az ital

T. I. 15 évvel ezelőtt 24 hónapos ismeretség után kötött házasságot feleségével. Kezdettől ivott és a házasság — az asszony szerint, aki most menekülni akar — kezdettől fogva rossz volt. Tizenöt éven ót mindent megpróbált, de a férjet még most is sokszor az utcáról hozták haza, a két gyereket a férfi nem szereti.

A szomorú momentum: ott áll a 14 éves kisfiú a bíróság előtt és tanúvallomást tesz: „Apuka nem sokat törődött velünk ...’’

A férj új tanúk kihallgatását kérte. Nem akar válni. A tárgyalást elnapolták.

A legjobb barát

F. A. tízéves házasságát legjobb barátja dúlta fel.

Az asszony először tiltakozott, amikor a férj minden este Cs. I.-vel sakkozott és kártyázott — később már nem. A szomszédok, akik tanúvallomást tettek, arról beszéltek, hogy soha veszekedésnek, vitának hírét nem hallották, míg az asszony egy szép napon be nem vallotta, hogy Cs. I.-t szereti és hozzá nem költözött.

Cs. I. szomszédja a férjnek és munkatársa az üzemben, szintén most válik feleségétől és ha elveszi az elhódított asszonyt, ez lesz a negyedik felesége.

Talán boldog; finálé

Az eredeti tárgyalási terv szerint egy orvosházaspár is megjelent volna a bíróság előtt, azonban nund a felperes, mind

az alperes távolmaradt. Az ilyén esetekben általában kibékülnék a felek és a bíró megelégedetten mosolyog az üres terem láttán. És ha itt nem is biztos, hogy erről van szó, a következő pernél, ahol szintén hiányoztak a felek — ez valóság. G.

S.-né ugyanis csendes mosollyal bejön a tárgyalási nap után és bujkáló örömmel hangjában közül a bíróval, egyelőre úgy látszik, férje megjavult. Az izgága, mértéktelen ember, aki nem tudott parancsolni természetének, az asszony kérésére pár hónapig közbiztonsági őrizetben volt — alkoholelvonó kúrán.

Az asszony augusztus 20-án ünnepi ebédet készített a hazatért férfi részére. Paprikáscsir* két főzött, zsíros ételeket és szorongva várta, mikor kéri férje az italt. És az csak szódát kért. Talán — mondja reménykedve az asszony — megjavult Én, tudja bíró úr, békességre és nyugalomra vágyom.

És a kis asszonyka lehajtsa® fejjel csendesen kisiet a teremből. Lehet, hogy soha többé nem jön ide vissza;