Szolnok Megyei Néplap, 1958. augusztus (9. évfolyam, 181-206. szám)
1958-08-23 / 199. szám
2 SZOLNOK MEGYE! NÉPI AP 1958. augusztus 23 Tegnapelőtt délután 30—40 fos kommunista kollektíva gyűlt össze a Tisza Cipőgyárban azzal a céllal, hogy megtárgyalják, mit tehetnek az üzem párttagjai a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztéséért; Márton elvtárs, üzemi párttitkár vitaindító szavai és a felszólalások egyaránt azt bizonyították: nagyon is szükséges ezzel a kérdéssel foglalkozni, hiszen a helybeli parasztság is a munkásosztálytól, pontosabban a Tisza Cipőgyár dolgozóitól vár útmutatást, segítséget. Az is vitaithatatlanná vált ezen a megbeszélésen, hogy a kért támogatás megadása nemcsak becsületbeli kötelességük, hanem személyes érdekük az üzembelieknek. Konkrét példák tömegével lehetne ezt bizonyítani. A gyár környékén gazdálkodó egyéniek például 8—10 mázsás búzatermést értek el holdanként, míg az állami gazdaságban 18 mázsa termett holdanként. Nem kell nagy közgazdasági ismeret ahhoz, hogy ha ugyanakkora területen nagyüzemi módszerekkel többet termelünk, akkor olcsóbban kerülhet az élelem az üzemi munkás asztalára, s az ipari növények nagyobb meny- nyisége is több munkalehetőséget jeleni S ami lényeges: ugyanakkor nem hogy csorbulna a parasztság jövedelme, hanem — könnyebb munkával — emelkedik: így van ez elvileg, s gyakorlatilag egyaránt. Az üzem által patronált héki Táncsics Tsz 350 tagja közül pl. nyolcvannak van motorkerékpárja. Márpedig a motor nem életszükségleti cikk, leginkább akkor veszi az ember, ha tele van a hasa, van megfelelő ruházata, berendezett lakása: Ilyen és ehhez hasonló példák láttán nem kellett bizonygatni a gyár párttagjai előtt a nagyüzemi gazdaság fölényét. Inkább an-ól beszélgettek, hogy a szólamok pufogtatásában való kimerülés helyett milyen gyakorlati lépéseket tehetnek a tsz- mozgalom helybeli fejlesztése érdekében. Mindenekelőtt azt szögezték le, hogy a szövetkezetek létrehozása és mielőbbi erősödésük érdekében kifejtett munkát az Üzemi pártszervezet állandó feladatává teszik. Az egyéni gazdákkal való állandó kapcádat fenntartására 15—20 főből álló agitációs csoportot szerveznek. Ez a csoport nemcsak propagálja a nagyüzem előnyeit, hanem segít megoldani a felvetődött problémákat. Sok régi —. jelenleg egyénileg gazdálkodó — tsz tag felveti például, hogy érdemes volna újjáalakítani a csoportot, s viszonjfeg- könnyen is menne ez a mun%, ha nem kellene attól tartamok, hogy ismét át kell esnlök minden kezdeti nehézségen, A felbomlott tsz-ek annakidején sokat építkeztek, s ha életképes közösség alakulása esetén az állami gazdaságtól visszakapnák régi gazdasági épületeiket, nagyobb volna a kezdeti lendület. ■— A parasztság e kívánalma is felvetődött ezen a megbeszélésen: El is határozták nyomban, hogy érintkezésbe lépnek a tanács és az állami gazdaság vezetőivel, s megtárgyalják velük, mit lehet csinálni. Aa aktivisták foglalkoztak az- *al a kérdéssel is, hogy miként, milyen módszerekkel dolgozzanak a szövetkezés meggyorsításéért, Ügy döntöttek; tsz látogatást szerveznek először, s az eredmények, a közös gazdaság tokoldalú életének alapos meg- *»mérésé közben tanulnak is, mert csak akkor meggyőző az 1 só 2 földgáz 3 hőofsj 4 kőolaj finomító 5 regyt/ßsr b hőerőmű ? mi erö/nő 8 csóbengermJ 9 gyógy szempár 10 etektmsotor gyár 11 eas[12 szénbányászát 13 busa- _____- 114 tengeri termetes o/ajmgzó TERRA 3?.S8-2 Szeptemberi tervek a Barátság Klubjában Húsz taggal erősödtek a kisújszállási termelőszövetkezetek A kisújszállási termelőszövetkezetek befejezték a cséplést. A Dózsa Tsz-ben egy holdról 9 mázsa 81 kg búzát takarítottak be. A Kinizsi, a Sallai Tsz- ben és a közös gazdaságok többségében elérték, sőt túlszárnyalták a gabonafélékből betervezett termésátlagot, őszi árpából 10—11 mázsa volt a holdanként! átlag. A közös gazdaságok nem rejtik véka alá eredményeiket, s nyitva tartják kapuikat az egyéniek előtt. A Ságvári Tsz-ben, amely ez év márciusában alakult, az augusztus havi közgyűlésen kilenc belépő ügyében döntöttek. Ide kérte felvételét ifj- Adamecz István 3, és id. Farkas János 6 holdas dolgozó paraszt is A Sallai Tsz nyolc, a Búzakalász pedig három taggal erősödött. ROMÄN1Ä ÄRCÄ MIND ANNI HM, iicrc agitáció, ha az ember nem csak vallja, magáénak érzi, hanem alaposan ismeri is azt a területet, amiről, beszél. Tervbevették — nagyon helyesen — azt is, hogy a jólműködő közös gazdaságok látogatására magukkal viszik az egyéniek közül először azokat, akik már foglalkoznak a szövetkezés gondolatával. Ezen túlmenően otthon is beszélgetnek az egyéniekkel. Mégpedig úgy, hogy az üzem párttagjai ismerőseik körében a már kialakult jószomszédi, baráti összejöveteleken beszélgetnek a nagyüzemi gazdaság emberhez méltó életet biztosító javáról. Nem azt tűnték ki, hogy egyszerre többszáz holdas szövetkezetét hozzanak létre. Nem baj az, ha kezdetben kisebb csoport alakul is, csak életképes legyen, munkaszerető, becsületes gazdák legyenek tagjai, akkor vonzó hatása egyre növekszik. A tsz-mozgalom helyi fejlesztéséit gátló, igen fontos, üzemen belüli problémára — nevezetesen a két lakiak ügyére — is felhívta az a tanácskozás a kommunisták figyelmét. Sok olyan ember dolgozik a gyárban, akinek 5—10 hold szőlője, 1 földje van. Járészük — ne ke» ' ressük azt, hogy milyen úton — ; réges-régen könnyű és jól jőve- ' delmező álláshoz jutott a gyár- : ban. Ezek azután napszámost ■ fogadva müveltetik szőlejüket, kihasználják -az arra rászoruló- i kát. — Sokan közülük fittyet ' hánynak a szocialista munkaerkölcsnek, s néha még agitálnak is a szövetkezés egyre jobban térthódító gondolata ellen. Amél- : lett, hogy más elől elveszik a • gyárban a munkalehetőséget, nem kellő ambícióval végzik a munkát. Mi legyen ezekkel? A tanácskozás úgy foglalt állást, hogy helytelen lenne, ha egyszerűen kitennék őket. Aki ilyen úton kerül a tsz-be, az csak rontja a közösség egységét, fegyelmét. — Ezért arra az elhatározásra ju- i toriak, hogy beszélgetnek, foglalkoznak ezekkel az emberekkel, s megpróbálják meggyőzni őket a tsz-be lépés helyességéről. Előu-e számolnak azonban azzal, hogy a kétflakiak közül azok, akik megszerették a gyári munkát, akik valóban szívügyüknek tartják az üzem eredményeit, nehezen válnak meg eddigi munkahelyüktől. Ezért arra veszik az irányt, hogy a földdel az ilyen kétlakiak hozzátartozói lépjenek be a csoportba. A Tisza Cipőgyár pártszervezetének aktivistái tehát megtették az első lépéseket, meghatározták a kezdeti tennivalójukat a szövetkezett mozgalom erősítésével kapcsolatban. Mostmár csak az a fontos, hogy lankadatlan szorgalommal végezzék fáradságos, de megtisztelő munkájukat. (simon) Ü nnepi megemlékező cikket írni mindig kissé veszélyes. Az embert fojtogatják a megszokott köszöntő fordulatok és kissé szorongva kérdi magától — elolvassák-e az írásit? Ma a baráti Román Népköztársaság felszabadulásának 14. évfordulóján azonban — úgy gondolom — felesleges az aggodalom. Nagyon közel vagyunk egymáshoz és frázisokkal mit sem érnénk. Ezért — ha az olvasó nem veszi rossz néven — szeretném elmondani, mi fűz ehhez az országhoz — ehhez az országhoz, amelyet jól ismerek és szeretek. Románia arcának talán leg- jelegzetesebb állandó vonása a szüntelen változás. Változnak a folyók és változnak a ringó nádasok, a hegyek és az emberek. Különösen az emberek. Ebben az országban nem sok talaja volt az Antonescu féle fasiszta rendszernek. Amikor a szovjet csapatok 1944 augusztusában áttörték a Kárpátoknál a frontot, Bukarestben a kommunisták vezetésével felkelés tört ki. A románok napokon át harcban álltak az országban tartózkodó német csapatokkal. Ebben a küzdelemben vetették meg a népi demokratikus rend alapjait. J ómagam szemtanúja lehettem annak az elkeseredett küzdelemnek, amely 1945-től 1948-ig folyt a régi bur^soá földesúri rend és a romálnai kommunisták által vezetett népi tö- tömegek között. Emlékszem arra, miként tűnt el fokozatosan az asztalokiról 1945—46-ban a kukoricakenyér. Emlékszem arra a napra is, amikor az új lej megteremtésével a kommunista párt véget vetett a dühöngő inflációnak. Az emberek kitépték az újságárusok kezéből a különkiadást és csak homályosan sejtették, hogy valami egészen új kezdődik. 1947. december 30-án lemondott a király és néhány vonatszerelvénnyel külföldre mentette azokat az ingóságokat, amelyeket a Hohenzollern dinasztia pár évtized alatt összeharácsolt itt Később jártam a királyt család Sinaia-i kastélyában, amelynek száz egynéhány termét mind másképpen képezték ki. Az egyiket gyönyörű fafaragás burkolta, a másikat csodálatos márvány — nem messze a hegyekben a parasztoknak bocskorra sem jutott, A királyi kastélyt ma műemlékként, őrzik Sinaián, csak papucsban léphet az ember tükörsima padlójára, a bukaresti palotában pedig a román Szépművésze! 1 Múzeum kapott helyet. A mai Romániáról talán 1958-ban kaptam a leghívebb képet, amikor módom volt ellátogatni Vajdahunyadra. Jártam a régi várban, ahol a nagy hadvezér szövögette törökverő terveit; most többmilliós költséggel eredeti formájában restaurálták. Néhány archeológus külön megtanult magyarul, hogy a korabeli dokumentumokat megszerezhesse az építéshez, sőt még Budapestre is ellátogatott, hogy Gerő Lászlóval, a magyar várak szakértőjével tanácskozzon, Ahogy pedig kitekintettünk azon az ablakon, amelynél Szilágyi Erzsébet valamikor levelét megírta, a mélyben láthattuk Románia legnagyobb kohóművének füstölgő kéményeit, kicsapódó éles fényeit, az. elhalkult dübörgést is felénk sodorta a szél. Hatalmas építményeket állványerdő ölelte körül, a kis városka szűk utcáin teherautók sora vergődött keresztül és a távolban lehetett látni a mosit épülő űj, korszerű lakónegyed házait. „lm, történelem és valóság.' — gondoltam magamban kissé patetikusan. A mikor pedig átutaztam Nagyváradén, módom volt beszélni az azóta elhunyt Talk®#'?’ Gézával, Ady kartácsával és barátjával, aki az ottani Ady múzeumot vezette. Egyébként Magyarországon nincs ilyen múzeum. sőt Adyfalva sincs, ahogy van Romániában: Érmindszentet — a költő szülőfaluját — így nevezték el. És Tabéry Géza nemcsak arról az Ady kultuszról beszélt, amely nagyobo mint az itthoni, hanem arról a megbecsülésről is, amely körül övezi az űj Romániában az ottani magyar értelmiséget is. Közismert dolog, hogy Székelyföldön, Háromszék, Gyergyó és Csík vármegyék területén Magyar Autonóm Tartományt hoztak létre, ahol a hivatali nyely is magyar. És éppen ez a vidék ma a romániai iparosítás egyik fő gócpontja. Rohamosan fejlődik itt a faipar, építőanyagipar stb. Ezekben a gyárakban magyar mérnökök dolgoznak. Hat magyar _ színtársulat működik Romániában állandó színházzal és a Bukarestben megjelenő Előre és a tartományi magyarnyelvű napilapok mellett Irodalmi hetilapok, folyóiratok is megjelennek. — Nemrég indult meg — másfél éve — ismét a Korunk, Gaál Gábor hajdani híres folyóirata, amely a Duna medenea legjobb, legigazabb szellemi áramlatait fogta össze a_ múltban és most is. Munkatársai Romániából, Magyarországról, a csehszlovákiai magyar írók közül verbuválódnak, de kitekint az egész világra is. p's itt eljutottunk ahhoz a kérdéshez, amelyet nem kerülhetünk el. — Mert sokan vannak még, akik a múltra gondolva, vagy a múlt nevelését feledni nem tudva, helytelen téveszméket őriznek a mai megváltozott Romániáról. Pedig ebben az országban ma már valóban a múlté a nemzetiségi megkülönböztet ás. Felesleges lenne említenem azokat a magyar származású vezetőket, akik az állam életét irányítják, sokkal többet jelent az bogy mindenki szabadon használhatja sajat anyanyelvét magyar színházba látogathat, ha kedve tartja és ugyanazok a jogok illetik meg, mint bárki mást. Igen, ez is megváltozott. Az új Románia arcának legállandóbb vonása a szüntelen változás. A napokban ülésezett a Magyar-Szovjet Barátság Klubjának vezetősége. A nyári szünet után újult erővel indul meg a klub munkája. Néhány érdekesség a szeptemberi tervből. Az eddigi szovjet—magyar találkozóknál hiba volt a tolmácsok kis száma. Ez már sok esetben hátráltatta a klub munká- ; ját. Szeptember folyamán a klub ; tolmács-csoportot hoz létre, melynek tagjait igénybeveszi havi egy-két alkalomra. Tovább folytatja a klub a jól bevált élmény-beszámolókat. Feltétlenül többet fognak foglal- ; kozni a politikai fel világod tó munkával. Szeptemberben például a szovjet külpolitikáról tartanak színvonalas beszámolót és beszélgetést, meghívott budapesti előadóval. Zenei élmény lesz a Musszorg- szkij-est neves művészek közreműködésével. Természetesen továbbra is lesz televízió, és a klub nyitva áll a város dolgozói előtt, ha pihenni, olvasni, szórakozni akarnak. —'
