Szolnok Megyei Néplap, 1958. augusztus (9. évfolyam, 181-206. szám)
1958-08-23 / 199. szám
1958. augusztus 23; B70LN0K MÉGYFI NÉPLAP s ÜNNEP A BADSZ OiV Kunhegyest hozzászólás a „Két boldog lány Budapesten44 c. cikkhez A büszkeség mellett mintha meghatottság is kiült volna az arcokon. Pediig sokan voltak, és sokféle „kasztból“. — Legalább 300-an figyelték Babimszki Ferenc elvtárs szavait a Vándorzászló, a pénzjutalom átadását. Varjú Sándor, ez a hatalmas termetű, sziklakeimény, sok gon- dú ember is eíknélázött néhány percre. Arcára szinte kiült az elmúlt 10 esztendő harca; az újért, jobbért, szebbért^ az emberibbért való gigantikus küz: delem miliió emléke. Aztán a büszkeséget láttuk. „Hát érdemes volt!" — olvastuk arcáról, s aztán mintha a jövőre, a további erőfeszítésekre gondolt volna. Igen, valahogy így ünnepeltek; — csendben, meghitt őszinteséggel — 20-án az abádszalóiki Lenin Tsz tagjai; Többszázas hadseregükből nem hiányoztak a helyi egyéni gazdák sem —, majd százan jöttek el. — Bőszben kíváncsiságból, részben — mondjuk csak ki — büszkeségből, s talán egy páran: irigységből is. Mert az abádszalóiki Lenin, most 10 esztendős működés után nemcsak jubilált, hanem elérte a legjobb Szolnok megyei termelőszövetkezet büszke címet is. S még az olyan arcok is, amelyek kívülről közömbösséget akartak mutatni: meg-megrán- dultak egy pillanatra, amikor előjöttek a számok, a grafikonok és képek, ott a szövetkezet kultúrtermében — mert van az is! — ami nem csoda. Hiszen az ország legjobb szövetkezeti tehenészetének adatai már önmagukban lenyflgözőek. 3100 kilogramm a törzskönyvezett tehenek fejési átlaga 3.8 százalék zsírtartalommal. „500 százalék!" — kapja fel hirtelen a fejét ez egyik gazda. Igen, a szerződéses gabonából ennyit adott be a Lenin — ilyen, sok helyen aszályos esztendőben. Magyarázat? Van. Tíz mázsán felül fizetett holdanként mindenféle kalászos ebben a tsz- ben. S a holnap, a holnapután már valósággá váló tervek! Tíz hold szőlő lesz 1960-ra telepítve, a terület 5000 holdra nő 2485 holdról, a tagság száma pedig 289-ről 600-ra. Ezek a tervek. Hogy megvalósulnak-e? Van erre biztosíték? — kérdezték sokan magukban. Van! Biztosíték ró az, hogy Abád- szalókon is sokat dolgozik a parasztember, akár egyéni, akár szövetkezeti gazda. A Lenin Tsz viszont sokkal jobban dolgozik, mint az egyéni gazdák, erre a tények, az adatok adva vannak bizonyításul, amiket minden jelenlévő láthatott; A másik: sokat gondolkozik erre is a parcellás gazda keresi, kutatja az újat, a jobbat. És már nagyon sokan látják: ez az új, ez a jobb — a jövő —. az abádszalóki Leninben, csak a szövetkezésben található meg Vagyis: megindult a gondolatok tettekké való erjedésének folyamata, a gyorsabb haladás felé, Abádszalókon is. Ez az idei abádszalóki augusztus 20-i ünnepség legfőbb tanulsága. Augusztus 7-én írtunk a kisújszállási Tóth Kálmán szövetkezeti gazda két városba szakadt leányáról, Emimről és Sárikáról. Elmondottuk, hogyan- miként élnek, mennyit keresnek, hányszor látogatnak haza. A cikk végén feltettük a kérdést: „Jól járt-e Emi, Sárika azzal, hogy Kisújszállást felcserélte Budapesttel?... Ügy látszik, a „falu vagy város?” kérdése sok megyei fiatalt érint. Legalábbis erre kell következtetnünk azokból a levelekből, melyek a két kisúji kislányról írott soraink nyomán hozzánk érkeznek. A sok közül Jámbor Mária, a kunhegyes! Lenin Tsz tagjáé fekszik előttünk. Lássuk, mit ír a kis szövetkezeti gazda... „A cikk olvasása közben eszembe jutott, milyen sok olyan lány van, aki — mint a cikk írja — a fővárosba került faluról. Olyan sem egy akad, aki el akar menni vidékről. Nem mondom, hogy a Budapesten élőknek nincs több lehetőségük a színházba-, mozibajárásra; nyilvánvaló, hogy több van, mint a falun élőknek. Van azonban a falusi életben sok olyan, amit el nem cserélnék. 1953-ban kezdtem dolgozni a termelőszövetkezetben, akkor még csak munkakönyves vol* tam. 1955-ben lettem tag; ma már hárman dolgozunk ott: az édesapám, a húgom cs én. Tavaly a növénytermelésben dolgoztam. Kilenc hónap alatt háromszázhatvan munkaegységet értem el. Mivel nálunk min* den munkaegység 50 forimot ér, egy év alatt 18 ezer forintot ke* restem. Így aztán tavaly megvettük a stafirungomat, benne egy szoba bútorí is, hatezerötsz'íz forintért. Idén, kérésemre, az állattenyésztésbe kerültem, ahol még- többet keresek. Eddig 320 munkaegységem van. ügy számítom: év végére meglesz a négyszáz. Ez pedig évi 20 ezer forintos jövedelmet jelent. Igaz, hogy ezért 12 tehenet kell gondoznom, de az is, hogy minden este otthon vagyok 7—8 órára. Ha kedvem tartja, elmehetek moziba, olvashatok. A mi tsz- ünknek színjátszócsoportja is van. Úgy megszoktam niár a termelőszövetkezeti életet, hogy meg sem tudnék válni tőle. Levelemen keresztül is üzenem a többi falusinak: nem érdemes elhagyni a falut, ahol otthon vannak, s legalább úgy megtalálják számításukat, mint a városban." Jámbor Mária Kunhegyes, Lenin Tsz Lesz-e Szolnokon új élesztőg^ár? Köztudomású, hogy Szolnok a népidemokrácia ideje alatt épült üzemekkel nagyot haladt előre az iparosítás útján. Az is ismert tény azonban, hogy a város fejlődése, az új munka- lehetőség biztosítása érdekében „elkelne“ még néhány új üzem. A Tiszamenti Vegyiművek bővítése, az állati fehérje-feldolgozó üzem építése sokat jelent, de véglegesen nem oldja meg a problémát. Ezért csak üdvözölni lehet a megye vezetőinek azt a törekvését, hogy új üzemmel, az élesztőgyárral bővítsék Szolnok gyámegyedét. Sok kedvező adottság van az éleszíőgyár építésére. Évi 500 vagonos termeléséhez szükséges melaszt a Cukorgyárból megkaphatná, tárolási probélmák sem lennének, ha megszerveznék az együttműködést. Iparvágányt és villamosenergiát ugyanonnan lehetne csatlakoztatni. Ivóvízhez már kiépített nyomócső-hálózat van, Az új üzem ipari vízigénye a cukorgyár! vízkivóteli műből biztosítható. Szennyvíz is beköthető a cukorgyári fővezetékbe. Mindezek alapján sok új beruházás mellőzhető, s így mintegy 15 millió forint megtakarítható. A megye vezetőinek az éiesz- tőgyárral kapcsolatos javaslata tehát nagyon is megalapozott. A tervhivatal azonban még nem döntött, hogy Szolnokon, vagy a hasonló adottságokkal rendelkező Győrben építsék fel az üzemet. A város dolgozóinak véleménye megegyezik a vezetőkével, s hisznek abban, hogy a tervhivatal Szolnokot részesíti elsőségben. Nem presztízs-kérdésről, .nem oktalan és értelmetlen versengésről van szó a két város között, hanem csak arról, hogy Győr jóval fejlettebb iparral rendelkezik, mint Szolnok, s ebből következtetve, oda más- jellegű csatlakozó üzem is építhető, míg Szolnokon eléggé korlátozottak a lehetőségek. — si — A MÉK nem „keres“ az árun Az „árszabályozás’’ szó egy ideig népszerűtlen volt a parasztság előtt; idegenkedése örökre eltemetett idők hagyatéka. Régebben az „ármegállapítás”, „újraszabályozás” röviden annyit jelentet4-, hogy terményeiért az addigi árnál — kevesebbet kap... — Erről ma már nincs szó — mondja Márton Ernő, a MÉK főosztályvezetője —, kormányunk politikájának a szabad árkialakulás és a szabad értékesítés fontos tényezője. Ha szocialista kereskedelmünk árszabályozó szerepét vizsgáljuk, legcélszerűbb a gyümölcs- és zöld- régárak kialakulására tekintenünk; az olcsóbbodás, drágulás ezeknél a leggyorsabb legszembetűnőbb. A zöldség- és gyümölcsárak kialakulása lényegében mindig a termés függvénye. KEVESET ALSZIK ... mostanában Balázs István szolnoki gazda. De az egészben az az érdekes, hogy ennek egyáltalán nem az az oka, hogy már kezd kifelé haladni az időből. Álmatlanságának más a sora. Mégpedig ez: a napokban megalakult egy új termelőszövetkezet Szolnokon, „Új Úton" elnevezéssel. Ennek a tsz-nek lett elnöke Nyitrai István elvtárs, a városi tanács mezőgazdasági osztályának vezetője. De hogy visszatérjünk Balázs Pista bácsi álmatlanságához, folytassuk talán ott, hogy ezzel nem a doktorhoz, hanem — könnyű kitalálni —, éppen Nyitrai elvtárshoz ment. Szögről-végre kikérdezte az „Új Úton" felől az újdonsült elnököt, aki el is mondta neki, hogy 84 holdon gazdálkodik a 14 tag, hogy jó dolgos a kollektíva, s ami a legfőbb: nagyon szeretik a közös gazdálkodást. Vágvölgyi István pl. lakatos műhelyét is bevitte a közösbe. Kós Lajos pedig, aki hajdan a szolnoki Új Elet 650 munkaegységet elért tagja volt, szintén belépett. Azt is elmondta ekkor Nyitrai István, hogy az „Új Úton“ a régi Petőfi Tsz és a zagyvamenti rizstermelő szakcsoport tagjaiból alakult. — Vagyis: olyan emberekből, akiket jórészt ismer és becsül Balázs István. Ott kell folytatni, hogy amikor a gazdálkodási részre terelődött a beszélgetés, a rizs nagyszerű terméskilátásaira, a konyhakertészet, a jószágtartás jövőjére, ezek mind csak újabb és újabb álmatlanságcseppeket jelentettek Balázs István bátyánknak. Valahogy ilyenformán váltak el végül is a tárgyaló felek: — Hát határozni még nem határoztam. De gondolkozom ... Dehát éppen azért nem tudok aludni, mert még nem határoztam ... — mondta Balázs István. — A döntés már nem a mi dolgunk, Pista bátyám ... Hallotta és láthatta is a tényeket, s most már magán a sor... — körülbelül ezt mondta Nyitrai István. És azóta Balázs István szolnoki gazda nem tud aludni... Kívánjuk: mielőbb hagyja cserben a fránya álmatlanság, ahogy már K. Nagy Ferenc ugari lakost is részben cserbenhagyta. Igaz, K. Nagy Ferenc dolga is nehéz. Hogy mi tartja vissza az „Új Dton’‘-tól, amikor úgyis mindig ott sürög-forog, ahol legnagyobb a munka a tsz-ben? ... Hát ennek amolyan belső, újságba nem való okai vannak. Lényeg az, hogy ő előbb tart, (s tartott is, mert már volt szövetkezeti tag!) mint Balázs István. Másrészt ő még többet jár- kel, figyel a közös gazdaságokban, mint akármelyik más egyéni gazda a megyében. Volt Karcagon a Béke Tsz silózási bemutatóján is, ahol ugyancsak elcsudálkozott — s gondolkozott is — s talán még a „Béke" elnökével, Dobrai József elvtárssal is beszélt. Ha nem, hát itt áruljuk el, hogy a karcagi Béke Tsz gazdasági, politikai és kulturális patronálási szerződést kőA termények beérésének és ezzel kapcsolatban az értékesítésnek három főidőszakát ismerjük: a primőr, a felfutó és a lefutó időszakot. Érthető, hogy az első tartama alatt a legmagasabbak az árak, az utolsóban pedig a legalacsonyabbak. — A MÉK feladata, hogy a piacokat minden időben egyenletesen lássa el áruval, szaknyelven: terítse — magyarázza Berényi László, a szolnoki MÉK zöldség- és gyümölcsosztályának vezetője. — Megyénk árai függenek a budapesti, sőt az országos áraktól is. Nem érdektelen szemügyre venni, mint alakulnak ki nálunk a felvásárlási árak. Országos központunk figyelemmel kíséri, egyben nekünk is jelenti a budapesti piacokra — elsősorban a Hámán Kató úti Haller piacra — érke9 tött az „Üj Űton”-nal. S ez talán nem sokára majd azt is jelentheti, hogy az Új Úton földjén szintén félméternyi kukoricacsövek teremhetnek... Egyet azonban K. Nagy Ferencnek sem szabad elfelejteni: nem mindegy az, ki hordja a háznál a nadrágot... * Két egyszerű, becsületes parasztemberről esett szó eme kis írásban. Sok, nagyon sok Balázs Istvánról, K. Nagy Ferenc-] röl lehetne még írni. Könnyű a helyzetük? Ellenkezőleg. De vívódnak, töprengenek, gondol-, koznak. Miért? ' t Mert a szövetkezeti mozgalom, a közös gazdaságok olyan' eredményeket — tényeket produkálnak, amelyek már most bi-' zonyítják a nagyüzem fölényét a jövőről nem is beszélve. Mi1 csak a régi igazságot ismétel-] hetjük: Az elavult mindig harcokban adta át helyét az újnak, a jobbnak. S döntésnél azt is figyelembe kell venni Balázs Istvánnak és K. Nagy Ferencnek, hogy az új, a jobb mindig diadalmaskodott és diadalmaskodni fog a régi felett. = b. gy. — zett áruik mennyiségét és árát; felvásárlóink pedig ugyanezt teszik a megyéből. A kettő összehangolása adja a felvásárlási árat. Természetesen figyelembe vesszük azt is, hogy a termelőktől milyen mennyiségű árut várhatunk. A MÉK nem „keres” az árun, mert — nem kapitalista, hanem szocialista vállalat. Az a különbözet, mely a felvásárlási és az eladási ár között mutatkozik: ennek a fontos vállalatnak fenntartására szolgál. Jellemzésül hadd mondjuk el: tervében vásárlási és eladási árkülönbözetként 20,82 százalék szerepelt, ez a valóságban 15,88 százalékra csökkent. Tehát a fogyasztó körülbelül negyedével olcsóbban jutott gyümölcshöz, zöldséghez. — Az a tsz, az az egyéni jár jól aki a MÉK-en a földműves- szövetkezeten keresztül értékesíti terményét — így Berényi :osztályvezető. — A közelmult- |ban tiszajenői termelők szállítot- itak fel budapesti eladás reményében 15 mázsa zöldbabot, ’amit eladatlanul hoztak vissza. (Ütközően az áru megfonnyadt, jösszetört — természetesen a mi (felvásárlóinknak sem kellett. [Néhány fillér többlet-haszon hegyet sok forintnyi kár érte a 'termelőket... [ Elbeszélgetünk azokról a tényezőkről is, melyek a MÉK [dolgozóinak munkáját hátráltat- íják. Még napjainkban is eiő- 'fordul — tsz-ek, egyéniek köréiben egyaránt —, hogy elmulasztják a felvásárlónak bejelenteni: 'miből, mennyit szállítanak a következő napon. így előadódik, ‘hogy az átvevő nem tudja meg- ivásárolni az árut, mert nincs 'készenlétben elég teherautó, [vasúti kocsi,.: A gyümölcs feleslegesen törik,, a zöldség fony- [nyad, s mindkettőnek esik az Iára. Ki bánja? A bejelentést elmulasztott termelő. > A MÉK az elmondott nehéz- [ségek ellenére is helytáll. A hatóságok részéről értékes segít* [séget kap a spekuláció letöréséhez, s ahhoz, hogy megfelelhessen hivatásának: a termelő és a [fogyasztó méltányos érdekeié szolgáló árak kialakításának. e= b. Z. rrr?
