Szolnok Megyei Néplap, 1958. augusztus (9. évfolyam, 181-206. szám)
1958-08-20 / 197. szám
moo. augusztus zu. síuuvutt »ibuuu iNfcruAP 9 ÍGY ÉRZIK ŐK A szövetkezeti gazda Esztendőre jubilál idősb'Győrfí István: akkor lesz tízéves szövetkezeti tag. Két fia szakmunkásnak tanul, a harmadik mellette dolgozik a karcagi Hunyadi Tsz-ben. Hton jövedelmük. — a háztáji hozamán felül — meghaladja az 1890 forintot. — Az ilyen keresetet különösen megbecsüli az, aki mint magam, 1934-ben napi nyolcvan filléres inség-nupszámért hányta kifelé a havat a bereki csatornából — jegyzi meg a gazda. Csakúgy, mint a többi karcagi agrárproletár s* < Még az urasági cseléd is irigyelt valaki volt a szemünkben, pedig annak sem ment sokkal jobbn a sora. Mióta a népé « hatalom, azé a föld is. Kevés iskolát járt ember létemre is tudom: a Horthy-időkben ugyanazért a búzáért többet kapott az uradalmn, mint a kispa- raszt. Így csinálta ki az adópolitika! Ma?—. Ma bizony ad nekünk az állam, nem pedig elvesz. Ami a 3004-es kormány- határozatban van: ez fundamentuma a szövetkezeti gazdák fel- emelkedésének! Hát volna ilyen, ha nem a népé lenne a hatalom? Vgy-e, nemin-. Így aztán érthető, hogy a Hunyadi földjét válóban a magunk földjének tudjuk. Olyannyira, hogy az elnök is megmarkolja nálunk a kapát, ha úgy hozza a sara.-.. Együtt dolgozunk vele, a miénkben munkálkodunk, együtt látjuk a hasznát, A fogorvos Tár. Dóm József szájsebész-főorvos & maga munkaterületén így látja ennek az igazságnak érvényesülését: —- Amit a párt elhatározott, ömölt kormányunk a dolgozók egészsége érdekében nyújt, egy szóval jellemezhető: óriási. Hazánkban megvan a lehetősége minden dolgozónak, hogy fogait líigyen, vagy csekély térítés mellett rendbehozathassa, pótot* tarthassa. ** Nyugataémetországi utam során meggyőződtem a> hogy fogászati vonalon mekkora, szinte körül sem írható különbség mutatkozik MatgyarorsZágés az sNSZK dolgoaóí- enátóttsáIgában. Fiatal .rendőröket láttam, kik foghíjasok voltak, mert — ott körülbelül 500 forint értékének megfelelő márka-ösz- szegbe kerül egyetlen kozmetikai fog-korona! Megyei kórházunk főorvosát nem kápráztatják el eredményeink, meglátja a hiányosságokat, sőt utat is mutat azok megszüntetésére. Annak ellenére, hogy a fogorvosok kiképzésére és továbbképzésére minden lehetőség megvan: kevés a fogorvos. — Alapos felvilágosító munka szükséges ahhoz, hogy több medikus válassza élethivatásául a stomatológiát. Gyakran szervezési hiányosságok, bürokratikus szabályok akadályozzák az elöbbrejutást. Dr; Dóra József főorvos úgy véli, bogy a vezetők jogkörének kiszélesítése, főként, pedig a néphatalomhoz hű irányítók beállítása megoldhatja eztj • Egyik leglényegesebb fcü* különbség a kapitalista áterti és a mi szocialista államunk fogászati eQátsása között — folytatja —, hogy míg ott a gyermekek fogazatával senki sem törődik, — addig hálunk még a bem- biztosított dolgozók gyermekei ss ingyenes iskolafögorvotsi ellátásiban részesülnek; Tehát mi arra törekszünk, hogy iskoláinkat minden gyermek egészséges, jó fogazattal hagyja eiL A nép- hatalom ette nekünk minden feltételt biztosít és csupán az egészségügyi igazgatáson és a dolgozó fogorvosokon múlik, hogy ezt tökéletesen meg is valósítsuk; A hivatalnok Aranyos-arányos: magyarfB&tt. Kém sovinizmus ez a háromszavas jellemzés; egyszer lássa, hattja valaki Bakó Klárát, meggyőződik igazságáról Szembenézése nyílt, kézfogása keményen paraszti; olyan leányé, áld nemrégen még kapát forgatott a cukorrépában. Pedig a MEZŐMAG Kirendeltség dolgozója nem paraszt — munkás-származású. —» Édesapja Abony táján pályaőr; ő maga pénzügyi előadó. Arm e kérdésre, hogy hol nem tűnik ki életünkben ez az igazság: „A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé“ —- nehezebb volna felelnem — mondja, s elgondolkodik: — Nem is tudnék. Lém, az apám munkás; sőt, mint mondani szokták „egyszerű“ munkás. A nép hatalom mégis megadta a módját, hogy tamSttassoa. Az általános iskola utóm kereskedelmi szaktanjolyamot végeztem; s már mint a MEZŐM Aö Kirendeltség dolgozója könyvelési tanfolyamok GépírónSként kezdtem, ma huszonkétévás koromban pénzügyi előadó vagyok. Keresetem havi ezerháromszáz forint, h Főkönyvelőtök, Dezső Zoltán ismertetett meg a könyvelés alapéleméivel —» ő vidéki tanító fia. Főkönyvétől*,* Amerre nézek — tanácsi hivatalokba, fegyveres testületek felé, a legfelsőbb vezetés szervéire — a dolgozó nép fiait, lányait látom* Oh, majd elfeledem ■» milyen hálátlan vagyok! — vállalatunk igazgatója is parasztasszony. Az ura itt dolgozik Szolnokon, az egyik tsz-ben..* S hadd tegyem hozzá: így jó ez! A nép dolgát intézzék azok, akikei a nép bizalma emelt vezetőkük A postás — Ez nyugdíjas állás! —. ka- csämtobt rám Ökrös János bácsi, mikor a postához kerültem. —» Tudtam, hogy nékem már köny- nyebb dolgom lesz, mint néki volt fiatal korában. Hűl van már a rangkórság létrája a „k. e.”-től a „nagyságos‘’-ön és „méltósá- gos”-on keresztül a „kegyelmes* legfelső fokáig?,;, Sehol. Pedig volt ilyen, míg a haltaimat az urak bírták; a gondot meg a magunkfajta. S kitüntetés? ;.» Egy-egy pohár bor, meg újévkor a borravaló ezt kaptak a régi postások. Magam márciusiban A szaki feljebb tdUa svájci sapkáját; Nyilatkozzak? Valami köny- nyebbet kérjen, alvtázs. Az én jó öreg mesterem arra soha nem tanított meg, hogyan kell nyilatkozni. Vasat önteni? Azt igen. De nyilatkozni; Ne tréfáljon, nem vagyok én prédikátor... A hatalom? Erről van szó, akkor így beszéljen, ezzel kellett volna kezdeni, Ez már egészen más. Értem, százszázalékosan megértem, érzem is, tudom is. De mit mondjak? Várjon csak. Mesélek én azért magának valamit. írja? Nem bánom, majd lassabban beszélek, hogy győzze jegyezni) Figyeljen Ide! Ismert Péter bácsit? Ismert? Hát akkor gondolhatja, hogy már csak ezért is színtiszta igazat mondok. Rendes „gyerek” az öreg; Kár, hogy egy kicsit nagyot hall. Különben nem is olyan öreg, csak mi tartjuk annak, mivel 1923-ban lépte át először ennek a gyárnak a kapuját. Azóta Itt dolgozik. Most művezetőhelyettes az öntődében. Csikós Péter a teljes neve. bár ha Ismeri, akkor ezt úgy Is tudja. Nemrég fül tanúja voltam egy beszélgetésnek, ahol megkérdezték tőle: — Aztán mondd, te, Péter, most is szóba áll veled a miniszter? — Szerényen elmosolyodott és így válaszolt: —- Maflák. Hát ti nem beszéltek a barátaitokkal? Dehogynem beszéltek. Nohát akkor Dögéi elvtáns miért lenne kivétel? Okosabbat is kérdezhetnétek — dorgálta őket tréfásan. A kíváncsiskodók sehogy sem akarták elhinni, hogy a miniszter elvtárs és Pét«: bácsi ma is ugyanolyan jó barátok, mint amilyenek voltak tízegynéhány éwei ezelőtt. Pedig én is állítom, hogy pontosan azok maradtak mind a ketten. Ejnye, szakikám, ne álljon meg kezében a ceruza, írja csak szaporán, mert én nem érek rá. Ja, vagy úgy, szóval maga sem érti a dolgot? Látja, megmondtam az elején, hogy velem ne kezdjen, mert én nem tudok nyilatkozni. Várjon csak, nyomban elmagyarázom. Dögéi elvtársról van szó, aki ide való, törökszenUniklósi ember. Valamikor a 40-es évek elején itt dolgozott ebben az üzemben, Péter bácsi volt a mestere. Mind a ketten haladó gondolkozásai emberek voltak már akkor is és nagyon összebarátkoztak; Megértették egymást, becsülték egymást. Ezt az üzemet akkoriban még Lábassi- felé gépgyárnak hívták. Akkor még senki nem gondolta, hogy Dögéi elvtárs földművelésügyi miniszter lesz. Ugyan, kinek juthatott eszébe ilyen, hiszen a felszabadulás előtt általában nem az öntödéből, vagy az üzemekből kerültek ki a miniszterek. Elég baj volt az akkor; A felszabadulás után Dögéi elvtárs elkerült közülünk, s amikor elment, Péter bácsi így búcsúzott tőle. — Imre, én csak arra kérlek, soha ne feledd el, hogy innen kerültél ki, s ha erre ;ár majd utad, mindig keress m.jg bennünket. S ő, ha erre jár, mindig benéz ide hozzánk. Sokszor kikéri Péter bácsi véleményét. Tanácsot ad, s amit mi különösen * lettem „Kiváló dolgozó“ s vetítem kézhez mellé a jutalmat. ♦Jól esett mindannyiunknak, miikor a kormány rendezte a fizetésünket így huszonnyolc éves |koromra ott tartok, hogy még ♦ebben a hónapban „háziúr” le» tszek: beköltözöm abba a házba« íami négyesztendei postás-mun» tkám eredménye. Alig hiszem, {hogy más társadalmi rendszer» ♦ben, mint a miénk, módom tett {volna erre — mondja Mátyás ♦István karcagi postás; I Mi pedig csak azt tesszük ♦mindehhez, miért volt sürgős •számára az építés; Maholnap ♦asszony kerül a házhoz; — Egy {megelégedett, boldog ember be* Jlyett —• egyelőre!}., — kettő ♦lakja nemsokára az új hajié» számon tartunk, a miniszteri szoba ajtaja mindig nyitva áll előttünk. Nemrég Péter bácsi néhányadmagával ott járt Dögéi elvtársnál és hosszú órákat beszélgettek. Most május 1-én pedig — erre saemélyszerint én magam is büszke vagyok — velünk együtt vonult fel a ml egykori szák+ársunk, ott menetelt barátaival, volt munkatársaival. S tudja, nehéz azt elmondani, hogy mit érez ilyenkor az ember. Mégis nagy dolog az, hogy mi olyan korban élünk ahol ilyen magunkfajta emberek a miniszterek barátai ..: Igaz, ez természetes és mi is megszoktuk, hogy amikor bejön ide hozzánk kezet fog velünk, odamegy Péter bácsihoz, megkérdezi tőle: — Hogy vagy, Péter? — Megvagyok, Imre, csendesen az aprajából — s beszélgetnek. Mi meg hallgatjuk őket. Tudja — látja is rajtam — elég edzett ember vagyok, folyékony vassal dolgozok, de most mondja, magának nem melegedne meg a szíve, amikor ilyet lát. A miniszter elvtárs, a Péter bácsi barátja, nekem meg a Péter bácsi jó barátom és így vagyunk má, mindannyian igaz barátok. Mit mondjak még, a mi nyelvünkön ez a dolog is annyit jelent, hogy munkás-paraszt hatalom. Azt hiszem, ért engem, s úgy látom, tudja, mire gondolok, hiszen ugyancsak sebesen forgatja a ceruzát, de azért mindenben mernék fogadni, hogy maga is a mi fajtánk. Eltaláltam? EL Szekulity Péter a dotao^nine! jl I í
