Szolnok Megyei Néplap, 1958. augusztus (9. évfolyam, 181-206. szám)
1958-08-20 / 197. szám
SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 1958 augusztus 20. ßUKSZATH KÁLMÁN A pénzügyminiszter reggelije Ellenzéki vázlat / a X bOfüébeat csak két asztal van megtérítve abrosszal. A többi asztal terítetten: az a demokratáknak való, E célra paprdkásszalonna js ven az üvegedényben. Szalonna üveg alatt! Borzasztó idea! Az egyik asztal térítője sokkal fehérebb, iránit a másik; Az asztalon egy pohár sherryvél, egy üres tányér, melybe a sonkás szeletek jönnek s végre egy kis tányér, tele finom, hosszúkás cukorkákkal; ® A szék is oda van már készítve s eltolva a többi székek, hogy Valahogy más oda ne ülhessem . r. . A belépő maraelukok áhítattal néznék az asztal felé, s mutatni, akarván, hogy az államügyekben járatosak, tiszteletteljesen mormogják: — A pénzügyminiszter még nem reggelizett! , \ i. Oj mamelukok lépnek be s az asztalra mutatnak: — Itt a pénzügyminiszter fog reggelizni. Bejön Vizsoly!. Éppén oda ül. S amint könyökét az asztalra ráteszi az abroszra, a palackok s tányérok elkezdenek csörömpölni, mintha mondanák:., — „Mindjárt itt lesz a miniszter!’’ De ezt Vizsolyi is észreveszi és rögtön saját magától kér bocsánatot. — Pardon, Hisz itt a miniszter fog reggelizni. Felugrik s átjön a szomszéd asztalhoz, ahol nem olyan hófehér a terítő, hol egyes képviselők fogyasztják a vörös bort, a sonkát és a staerryt, leüti a saját pártállása szerint. — összetévesztettem' az asztalt. Ez az át- koaot* rövidlátásom... — Ne átkozd — mondja egy kormány- párti —, hisz az tett meg téged elnökünkké. —• Igen, de most oda ültem, ahol. 5: >— Igen, igen, ahol a pénzügyminiszter fog reggelizni. —< Ah, a cukkedlik! Irtóztató! Duschek valamikor rövid szivart «itt — mondja valamelyik ellenzéki. — És mindennap más emberhez hívatta meg magát reggelire, hógy arra se költse az ország pénzét. — Oh, az Duschek vélt! A nagy Duschek! Fülöp Györgyi Ballada a túUá aífywl Szánt az eke, egy lő húzza Inaszákadtáig zúzza* Tapossa a száraz rögöt. Szegény ember megy utána, Hetven tavasz a nyomába Háta mögött, eke mögötti Nézzétek a szegény emberti Mintha néznétek a tengert! Vagy a vizek zuhogott! Nézd csak öreg! Erre jönnek! Nagy vidáman rádköszönnek: „Mért nem jössz már közénk bátya? Szives szóval hívunk régen, De szép ott a túlsó végen, Közénk áll mind, aki látja!“ *En meg éppen oda megyekí*- S tele szívből olyat nevet, Mint még soha hetven éve, — Mindent megmozdít útjában! ^0% ágaskodik benne, s-,S ha nézitek egymagában? S mintha esküvőre menne, Rongyai közt hánykolódik! Elindul a túlsó végre, «4+e Hetven tavasz összeborul, Már a nap is tűzbeborul Homlokán a fényes égnek. Megy az eke, egy ló húzza, Immár haza-felé húzza, Amerre a fények égnek.:;, De a lompos szürkületben Levél zörren, fűszál rebben, Tárult földek nyers illatát Lopja a szél, hozza csendben Onnan, ahol csatarendben Sorakoznak a barázdák. Ahol mélyen szánt az eke És traktorok vad éneke Zúg a széles, tág határon, Ahol a föld is fiatal, Pezsdül a zöld, repül a dal, Zeng a munka nótaszárnyon. Ereggy bátya! Menj, mint mások! &• Görnyedt, foltos óriások...— Megindul a föld, ha mentek! Azt hinnéd, hogy papok múlnak, Pedig századok fordulnak Ütjain a végtelennek, Nézd csak! Téged üdvözölnek A felhők, a fák, a földek* A jegenyék meghajolnak* Ezüst eke szánt az égen, Virrad már a túlsó végen, Fényes kaput tár a holnapi-.. Ébred a földi Olyan szépen -r. * A barázdák meg a fényben Ügy csillognak, miau a kések. Frissen szegett új kenyérről Puhabélű, jó fehérről Énekelnek a vetések, ,. Zeng a föld a túlsó végen. Es amerre hajnalodik, Aü az öreg az útszélen, Rágja a szót, topog, morog, De mikor a nóta csendül, Még a por is táncraperdüt* Jönnek, jönnek a traktorok! Ezüst felhő katvarodik, Szép soraink egyre nőnek. Szikrát vet a fák sudara* Ahogy ránk hull napsugara A kitárult jövendőnek! Kovács Béla: (B&EZl&ityL kéfieiiafi innen. írok, ahol á fenyves reggelente harmattól nedves, könnyű cseppekben hull az ősz. Harkály kopogtatja hosszú csőrét, fácánt surrant a zizzenő rét: — Eriggy, a fénnyel kergetőzz... Böten lángol a rét szegélye: a bokrokat már rozsda érte, vörhenyes pikkelyt ráz az ág. Bős őzgida bírókra ajzva csordult kedvét ökleli rajta, azután szökellve fut tovább Futok én is a tűnő nyárral, a játékos kis őzgidával sűrű csalitba csörtetek. GÁDOR BÉLAi Levél egy régi gyárigazgatóhoz rf)r. TjpH ich. igazgató árnak, KÖNYVEKRŐL Geső Jánosi Szerencse nélkül A. fiatal író e sorrendben másodig .kötetének 11 novellája közül a legérettebb a Kicsi Biri királysága című politikai szatíra. Ebben az író a felszabadulás utáni idők zűrzavarát felhasználva önálló köztársaságot próbál létrehozni falujában, — természetesen saját elnöksége alatt. A Duschekek kara lejárt, uraim! Most a cuk- kedli-korszak van. —< Cukkedli? — süvít bele gúnyosan egy szélbőbali. — Az adófizetőknek kellene adni cukkedlit — az adószedők pedig egyenek ar- zenákuimot. — Neked ez a programod? —- Ennék alapján választottak meg. E pillanatban nesztelenül belép a miniszter. Mély csend. A szőnyeg felfogja lépteinek neszét s lágyan suttogja: „ő excellendája reggelizni jött”. A legyek, amint a tejre, idejöttek, pajkosan röpködnek körbe, s egymást biztatják: „Gyerünk, reggelizzünk a miniszterrel”. A mamelukok ajkain megjelenik a nyájas, hódoló mosoly, a szélsők arcáról elfut az elégedetlenség, minden derült, a napsugár besüt az ablakon, a büffébeli Hébe kék szemed igéző fényben tündökölnek, a vajak olvadoznak, a heringek, sajtok pikáns illatokat terjesztenek, minden, de minden olyan ünnepélyes, mert a pénzügyminiszter reggelizik. A kegyelmes úr leül, a szék megreccsen alatta, mintha a nagy megtiszteltetést köszönné. A sonkát oda teszik eléje. Kár, hogy nincs retrográd élet, hogy a megboldogult sertés földi maradványai átéreznék. A miniszter keveset eszik és elegánsan. A Kés és .villa bizonyos előkelőséggel horzsolja egymást. Az első falatnál leönti egy kis borral..: még egy falat és még egy;.. megint egy korty rá... ö excellenciájámak jó étvágya van. S ezalatt benn a tanácsteremben sebesebben megy minden. A szónokok megrövidítik beszédeiket. Minek is beszéljenek? Hiszen eredménye úgy sincs — és még csak nem is bosszankodik meg érte senki, ha elmondják, hogy az adózó nép mint nyomorog. Mert a pénzügyminiszter úgy sincs ott. A pénzügy- miniszter reggelizik. A büffé ajtaja ki van nyitva. Kilátni meg belátni. Künn két erdélyi képviselő sétál nagy szomorúan. Éppen a székelyek tömeges kivándorlását beszélik. Borzasztó állapotok .. a szegény székelyek éheznek. — Pszt! Ne olyan hangosan! Bent a pénzügyminiszter reggelizik! Hegynek fel, majd vissza a [völgybe, vérem a vénán dörömbölve veri a boldog ütemet. Vén kökény ág karomba karcol. Győztesen térek meg a harcból: hamvas gyümölcsét elcsenem. A legszebb három kék golyócska letört kis ágán megfogódzva, madárként piheg kezemen. .. Innen írok. Ragyog a (Börzsöny. Apámnak még vád volt és (börtön, nekem: hazám lett ez • hon. Napfényre tárult minden ablak, míg pihenek: fenyőkkel altat, boldog álmokat sultogón .., Keszi Imre: Borszeszláng Keszi Imre novellái mindig a valóságból, a természetesből indulnak ki, ennek mélységeit kutatják: a hétköznapok szűk világából való kitörés lehetőségeit. Irónia és gyermeki melegség, cinizmus felé hajló szatíra ;ellemzi írói látásmódját. r”Igen tisztelt igazgató úr! ^ Sokat beszélgettünk önről a napokban, mialatt a Zsolnay- gyárat látogattuk, amelynek ön hosszú ideig vezetője volt. Bizonyára büszkeséggel fogja eltölteni az a tudat, hogy a munkások, akik az ön keze alatt dolgoztak, még mindig emlegetik önt, sőt kedves szüleit is bizonyos vonatkozásban. Igen, az ön emléke még itt él e faiak között, sokkal inkább, mint az Istenben boldogult Zsolnay Öméltóságáé, akit a munkások csak hírből ismertek. — Öméltósága ugyanis többnyire Monte-Carló- ban üdült, ahol egy rulett nevű társasjáték segítségével jólel- kűen szétosztotta azt a pénzt, amelyet a gyár dolgozói fajansz- edények gyártásával neki megkerestek. ön azonban igen tisztelt igazgató úr, helyt állt idehaza érette is, amidőn derék német szíve egész melegével szolgálta a Vezért az tJj Európa megteremtésére irányuló szorgos törekvésében. Ebben a buzgó igyekezetében ön odáig elment, hogy négy magyar szót megtanult a munkásokkal való érintkezés megkönnyítésére. Ez a négy magyar szó, amint feljegyezték, a következő volt: nem adjunk, nincs, fene, kuss. Az ön hires takarékosságáról is csodákat mesélnek ezek a nemfelejtő agyak. — Arról például, hogy egyre hitványabb anyagot _.. -----1--------------- n~ — -.w.^7» Va lahűl Suréfiában. következtében előállott selejtes árút nem fizette ki. így történhetett, bogy a gyár egyik dolgozója egy emlékezetes héten 26 fillért talált a borítékban. e hát minden elmúlik egy” szer, ahogy ezt önök annakidején énekelték. Az Oj- Európa-üzlet már egészen jól ment, amikor közbejött valami. A Szovjetunió tenyere úgy szétlapította az önök fasiszta Németországát, mint egy palacsintát. Maga a lánglelkű vezér talán lánglelkétöl, talán attól a kanna benzintől, melyet legjobb hívei ráöntöttek, porráégett. A mi országunk is felszabadult és ön egy szép napon, stieidig, katonás lépteivel bemasírozott a gyárkapun és szolgálattételre jelentkezett. Amikor nagy megdöbbenéssel hallotta, hogy erről szó sem lehet, követeléseket támasztott a gyárral szemben. — Csodálatos módon ön a követelése helyett egy praktikusan nehezen keresztülvihető tanácsot kapott, hová menjen követelésével együtt. A gyár, amint én tapasztaltam él, és háromszor annyit termel,mint az ön „csodálatos” idejében. Bizonyára örömmel fogja hallani, hogy az a munkás, aki a borítékjában annak idején 26 fillért talált, ma a gyár üzemi bizottságának titkára, a préselőműhely egyik szürke dolgozónője, aki mellett ön számtalanszor úgy ment el, hogy észre sem vette, a pártszervezet titkára, és egy harmadik önnek ismeretlen munkás a vállalat vezetője. Ök hárman vezetik az önök gyárát és — nem, fogja elhinni — egészen jól. — Az ég nem szakadt le, a világ nem dőlt össze, a gépek mennek, a kemencékben ég a tűz, sőt: a a termelés állandóan emelkedik, nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is. Talán az is érdekelni fogja, hogy a gyárnak 25 élmunkása van és egy Mogyorós sy Ferenc nevű proli bizonyos újításával kapcsolatban nem 26 fillért, hanem kereken 48.000 forintot talált a borítékjában. Hogyan történt mindez? Vannak itt bizonyos dolgok, amiket nehéz lenne önnek megmagyaráznom. Talán az is hozzájárult ehhez a sikerhez, hogy a gyár tulajdonosa nem rulet- tezik Monte-Carlóban, hanem a dolgozók akkor láthatják, amikor akarják. Csak bele kell nézniük a tükörbe. P zeket akartam önnel ^ közölni, kedves igazgató úr. De azóta már biztosan letett a régi álmokról és tökéletesebben megtanulta az angol nyelvet, mint a magyart. De higyje el, nincs értelme. Azóta a Szovjetunió ökle még keményebb leit és benzinkanna is van még a világon. Ami pedig a követelését illeti, arra vonatkozólag csak azzal a négy magyar szóval válaszolhatok, amelyet ön megtanult: nem adjunk, nincs, fene, kuss. Egyébként fogadja megkülönböztetett nagyrabecsülésem klfe-
