Szolnok Megyei Néplap, 1958. augusztus (9. évfolyam, 181-206. szám)

1958-08-20 / 197. szám

1958. augusztus 20. S^T-NOR MFC.YEI NÉPLAP 3 Méltóan ünnepelnek _ Nehéz volna Szolnok megyében olyan üzemet találni, ahol a dolgozók Alkotmányiunk ünnepére ne kezdeményeztek volna munkaversenyt. Legtöbb üzemben a rendszeres negyedéves ver­senyszakaszon belül újabb vállalásokat tettek a munkások. Nem a százalékok túlhajszolásáról volt és van itt szó, hanem a termelés gazdaságossá tételéről, a minőség javításáról, az ütemes tervszerinti munkáról, a legmesszebbmenő takarékosságról és a szocialista munkaviszony megszilárdításáról. Üzemi dolgozóink mást is, mint annyi sokszor, becsülettel teljesítették vállalásukat. Az építők Valahogy jobbam ment a munka a megyei Építőipari Vál­lalatnál augusztus 20-ra. Széle­sedett a munkaverseny. A fő- építésvezetőségeknél a termelési tanácskozásokon vállalások szü­lettek. Érezték, hol szorít a cipő. A martfűi építkezés dolgozói tudták, hogy a talajmunkánál és állványozásnál van lemaradás. A szűk keresztmetszet felszámo­lására egyhetes ünnepi műsza­kot indítottak. Az volt a feladat, hogy a műszak lendületével biz­tosítsák a távcsatorna és a kul- t,árház további zavartalan építé­sét. A műszakban élenjárt a vasbetonszerelő-, az ács- és a négy kubikos brigád; Az építő fiatalok sem akartak lemaradni. A KISZ irányítása alatt lévő munkaversenyben termelésük egytizedóvel való emelésével kívántak ünnepelni. Céljuk a takarékos, minőségi munka a munkaidő jó kihasz­nálásával. Ebben a vetélkedés­ben kitűnt az. F. Nagy, Gazsó, Szabó és Gorára brigád. A 4—5-ös föépítésvezetőség dolgozói az építkezés határidejé­nek leszűkítésével és többlet- munka vállalásával készültek augusztus 20-ra. Barna Antal műköves brigádja a jászberényi kenyérgyárnál kitűzött felada­tát 15 nappal határidő előtt valósítja meg. Nagy József mű­köves brigádja ugyancsak 15 nappal korábban fejezi be a tö­rökszentmiklósi BarneváH és a mezőgépgyári munkát. A lakatosok közül, .a Seller, Steinberger és Tolmács brigád 55 ezer forintos rövidlejáratú munka elvégzését vállalták; A kovács műheily 13 ezér forint megtakarítással és 2250 össze­kötőcsavar terven felüli elké­szítésével ünnepli a nép alkot­mányát, Az alföldi kőolajotoknál A harmadik és negyedik ne­gyedévben a Tröszt Bizottság vándorzászlajáért folyik a ver­seny. Ezen belül az Alkot­mány ünnepére és a VIII. bá­nyásznap tiszteletére. A nemes vetélkedés lelkes gyűléseken kezdődött. A to­ronyszerelők vállalták a lé- és felszerelés idejének 3 százalék­kal való csökkentését. Az ala­pozók és a földmunkát végzők 2 százalékot akarnak elérni az idő rövidítésnél. A csőszerelők a víz- és gázvezeték szerelési ide­jét százméterenként 3 százalék­kal csökkentik. A szállítási dolgozók — ha a fúrások munkásai is segítenek — a túlóra felhasználásukat 10— 15 százalékkal csökkentik és az üres járatot minimumra szorít­ják le. A brigádok elhatározták, vég­legesen felszámolják az igazolat­lan távolmaradást. Párosverseny is bontakozott ki augusztus 20-ra. Az RBS—11 sz. fúróberendezés motorkezelői ver­senyre hívták ki a RD—10 sz. berendezés dolgozóit. Céljuk a gép karbantartása mellett az üzem- és kenőanyag megtakarí­tás. Ezenfelül a 11. sz. berende­zés dolgozói a folyamatos mun­ka végzésére túlórát nem hasz­nálnak fel. A 10-es berendezés motorszerelői a kihívást elfo­gadták. Nem tudunk minden üzemet felsorolni, de mind a vasúti szol­gálati ágaknál, mind a jászsági nagyüzemekben, vagy a Tisza Cipőgyárban, a szolnoki üze­mekben, a helyiipari tanácsi vállalatoknál megmozdult az ipari dolgozók erős hada és kö­vetkezetés munkával több és jobb termeléssel erősítik a munkásosztály államát. Osztá­lyukhoz hűen, méltóan ünne­pelnek. Hívjuk barátainkat9 hogy még szebbé tegyük ünnepeinket — Az MSZMP Szolnok megyei bizottságának levele a Budapesti Agrártudományi Egyetem és a Debreceni Mezőgazdasági Akadémia pártszervezetéhez — A Szolnok megyei kommunisták — sokezer derék pártonkívüli- vel együtt — évek óta azon fá­radoznak, hogy itt, a Tisza, a Zagyva, a Berettyó és a Körös mentén, a jászok és a kunok földjén megteremtsék a dolgo­zó parasztok szebb, emberibb életét, hogy ne csak gazdája — ura is legyen a dolgozó paraszt a földnek, s szembeszállhasson a természet erőivel. Nagyon nehéz feladatra vál­lalkoztunk. Egy évtizeddel ez­előtt szinte erőt meghaladó fel­adatnak látszott ösvényt tapos­ni a maradiság, a régihez való görcsös ragaszkodás sűrű erde­jében. Szembe kellett szállni az ellenség híreszteléseivel, a csaj­ka-mesével és a többi hasonló rágalommal. A nagy munkát mégis meg­kezdtük. Meg akarjuk változtat­ni az emberek gondolkodását, az Itteni táj arculatát. A felszaba­dulás előtt pusztaszegény volt ez a vidék. Hiába akarta felrázni tollával Móricz Zsigmond az urak közönyét; hiába írt arról, hogy Karcag határában elfolyik az arany — szavát nem hallot­ta meg senki. A kopár, kietlen szikesek ezer holdjain nem élt, hanem csak tengődött a szegény ember. Besenyszög, Kisújszállás, Mezőtúr környékén szállóige lett ez a mondás: „sziki paraszt — koldus paraszt.” Tízezrével voltak a mezőgaz­daságban munkanélküliek. Ez nagymértékben hozzájárult ah­hoz, hogy a termelés gépesítése a nagybirtokokon is rendkívül lassan fejlődött; a külgazdasá­gokban pedig túlnyomó részben kézierővel végezték a munká­kat. Elmaradottságot, kultúrálat- lanságot és szegénységet ha­gyott ránk a múlt. S mi van ma?... 1948-tól 1956-ig 234 me­zőgazdasági termelőszövetkezet és 129 termelőszövetkezeti cso­port alakult, 36 ezer paraszt­család 333 ezer hold földön nagyüzemi gazdálkodást folyta­tott. Az ellenforradalom meg­zavarta, de megállítani nem tud­ta a fejlődést; azóta Szolnok me­gye szövetkezetei tovább erősöd­tek, gazdagodtak. 1957 végén már ismét 211 mezőgazdasági termelőszövetkezet és 139 tszcs működött. A közös gazdaságok kézzelfogható módon bizonyítot­ták be a nagyüzemi gazdálkodás fölényét a kisparcellával szem­ben. Az elmúlt évben a tsz-ek 10.4 mázsa búzát termeltek hol­danként — az egyéniek átlaga mindössze 8.5 mázsa volt. A szö­vetkezeti gazdaságok ebben az évben is mintegy három má­zsával túlszárnyalják az egyéni­ek termésátlagát. Nem túlzás azt állítani, hogy a megye egy-egy részén forradal­mi változásokat hozott az el­múlt tíz esztendő, az emberi akarat, amely mindinkább fel­használta a tudományt. Ma Szolnok megye adja az Pillanatképek || ...........................................iiMiiinmmmiii A VASAK ELSŐ NAPJÁRÓL módunk arra, hogy bővebben sok mást megtudjunk; TovábbáJltunk. Nem messze az Állami Áru­ház pavilonjához a szolnoki és a jászárokszállási cipész KTSz- -ek ütötték fel tanyájukat.- Mé­retei ben ugyan kisebb az előbbi­nél, de látogatott ez a sátor is. Különösen érdeklődnek a vá­sárlók a jövő évi modelek után. Még tizenkettőt sem ütött a to­ronyóra, de már közel 20 ren­delő fordult meg a méretes részlegnél és rendelt a gyö­nyörű, jó minőségű modelekből. Méltán lehetnek büszkék a jász- árokszállási ktsz tagjai. Munka­darabjaik mindegyike egy-egy remekmű. Sokan keresték fel már a déli órákig a jászapáti földműves- szövetkezet sátrait is. Mit vet­tek? Ki ezt, ki azt. Legtöbben a konfekció és a méteráruk kö­zött válogattak. De gazdára ta­lált már a felvonultatott 5 ro­bogó is. Alighogy megnyílt a vásár, már volt nincs — mond­ja a mosolygós elárusító. Ha még kétszer ennyi lenne, az is elkelne. A nagy keresletről és vásár­lási kedvről tudnak beszámolni a tiszafüredi földművesszövet­kezet berkeiben is. Korda Gyula kiskereskedemi üzemágvezető szerint már felül vannak a száz­ezren. S estig? Azt még nehéz volna megmondani ... Nagy látogatottságnak örven­denek a termelőszövetkezetek pavilonjai is. Grocsa János bá­tyánk a szandaszöllősi „Vörös Mező” Tsz raktárosa alig győzi kilózni a jóminőségű paprikát, hagymát, zöldséigféléket és a dinnyét. Sóhajtva törli meg a homlo­kát, amikor megszólítjuk; országnak a legtöbb rizst. Na­gyon sok tsz száz holdakon ter­meli ezt a fontos növényt. Szá­mos kunsági termelőszövetkezet­ben az aratást már az elmúlt évben Is teljes egészében gépe­sítették. Uj, eddig ismeretlen módszerek, agrotechnikai eljárá­sok honosodnak meg és lesznek egyre népszerűbbek. — öt évvel ezelőtt — a vegyszeres gyomirtást még nem ismertük. Ma már nélkülözhetet­lennek tartják megyeszerte... A mütrágyafelhasználás egy esz­tendő alatt 1957-hez viszonyítva mintegy megnégyszereződött. És hosszan sorolhatnánk még szá­mos olyan tényt, amely bizonylt­jai célunk a megvalósulás felé tart. A Magyar Szocialista Munkátr- párt agrártézisei még világosab­ban mutatják az utat. A 3004- es kormányhatározat megjele­nése óta még több az alkotókedv és még nagyobb a szövetkezeti gazdálkodás iránti érdeklődés. 1938 január 1-től június végéig több mint három és félezer dol­gozó paraszt írta alá a belépést nyilatkozatot és lépett valame­lyik tsz-be. Jelenleg 39 előkészí­tő bizottság tevékenykedik. Me­zőgazdasági fejlesztési bizottsá­gok munkálkodnak s néhány községben már kidolgozták a jövő gazdálkodásának tervét. Nemrég a Hazafias Népfront megyei bizottsága mellett meg­alakult a mezőgazdasági szak- bizottság, amely a legkiválóbb szakembereket tömöríti a közös cél érdekében. Ez év februárjában és júniu­sában a mezőgazdasági termelés fejlesztése és a. mezőgazdaság szocialista átalakítása terén előt­tünk álló legfontosabb felada­tok végrehajtására határozatot hoztunk. A pártbizottság utasí­totta a végrehajtó bizottságot, hogy forduljon a mezőgazdaság legkiválóbb tudósaihoz, kutatói­hoz, az egyetem, az akadémia tanáraihoz, hívja őket segíteni nagy feladataink végrehajtását. Ezért fordulunk most Önökhöz, az Agrártudományi Egyetem és a Debreceni Mezőgazdasági Akadémia kommunistáihoz, Okosan, a dolgozó parasztok érdekeit szem előtt tartva .min­den erőszakos lépéstől tartóz­kodva előre akarunk menni Sok még a tennivalónk. Különösen az állattenyésztés, a komplex gépesítés, — az üzemszerve­zés és a legújabb tudományos módszerek szélesebb körű is­mertetése terén kell még na­gyobb erőfeszítéseket tennünk. Ezeknek a feladatoknak megol­dásához kérjük az elvtársak se­gítségét. . . i Kérjük: vállalják el egy-egy Szolnok megyei Tsz patronálá- sát. A magyar mezőgazdasági tudományok, ismeretekben leg­gazdagabb képviselői szíves fo­gadtatásra találnak nálunk, kö­zöttünk. Várjuk és hívjuk az egyetem­ről, akadémiáról kikerülő fiatal szakembereket is. Jöjjenek, is­merjék meg szövetkezeteinket. Aki ég az alkotás vágyától, itt gyümölcsöztetheti tudását. És eltöltheti az eredményesen vég­zett munka jogos büszkesége. Kedves Elvtársak! Segítsék nagy ügyünket, támogassák to­lásukkal célkitűzéseink gyors megvalósítását. A Magyar Szocialista Munkáspárt Szolnok megyei Bizottsága Vásárló? — kérdezi helyet­tünk —- az van. Csak győzzük kiszolgálni. S miközben hozzánk beszél, újabb kosarat pakol meg árúval. Bizony, jócskán elfáradtunk már, amikor betértünk a szol­noki Kisiker, önkiszolgáló pa­vilonjába. Korábban már írtunk róla, így külsőségekben már azok is ismerik, akik még nem fordultak meg itt. S milyen be­lül? Erről beszéljen K. György- né, aki tele kosarával éppen a „fizető ajtó“ felé halad, amikor véleményét kérjük. — Mit mondjak — szabédik. — Okos dolog ez az önkiszolgá­lás. Azt veszek, amit akarok, nem amit adnak a pult alól, vagy a polcról. S miközben ezt elmondja, kifizeti a vásárolt áru ellenértékét és megy, — mert — mintahogy mondja — még máshova is el szeretne jutni. Vidám ez a vásár. Minden­fele mosolygós arcok, csillogó szemű apróságok. S aki betér egy-egy „jókedv forrásba”, még jobb hangulatban lesz. Mert ilyen is van itt. Bármerre for­dul a látogató, mindenhol talál valamit. Vagy egy borkóstolót, vagy egy sörözőt, vagy éppen -egy halászcsárdát. Nem üresen. Az asztalok mel­lett pihenő emberek kóstolgat­ják a bort, a habzó sört. Sokan vannak, akik a hűsítőnek hó­dolnak. Nem oktalanul, hiszen a: hőségben nem kellemes az em-; bér szervezetére a szeszesital, j Rövid, vázlatos kép ez az ün-! népi vásár első napjáról. Csu-' pán csak pillanatfelvételek, dél már ezek is megmutatják: a'< tizpveg állami kiskereskedelem; tartja itt most nagy seregszem-< léjét. - 1 Jövőre több vasúti hidat újjáépítenek A MÁV 1959-ben folytatja a háború alatt felrobbantott hi­dak újjáépítését, valamint a kor­szerű vasútforgalomnak nem megfelelő hidak megerősítését és felújítását. Borsod megyében a jövő év- \ ben két nagyobb vasúti hidat ! újjáépítenek. Az egyik a felső- I zsolcai Sajó-hid, a másik pedig ! a sajóecsegi híd lesz. Ezzel mind- < két vonalom megszűnnek a las- < sú jelek, s a forgalom lényege- ; sen meggyorsul. Szabolcs-Szat- < már megyében a matolcsi Sza- ; mos-hidat, Csongrádban az al- < győi Tisza-hidat, Vas megyében J a Szombathely—Nagykanizsa-i j vonalon lévő püspökmolnári rá- J baártéri hidat, a Körmend mel- J letti pinkaártéri hidat építik üj- j já. Ezenkívül még több kisebb J vasúti híd újjáépítésére is sor ! kerül, s ezzel a vasúti forgalom i gyorsabb és biztonságosabb lesz. I 'MTI! < „Figyelem! Figyelem! Legjobb a kunsági birkapaprikás! ízle­tes, ízes! Okvetlenül keresse fel a Karcag és Környéke Vendég­látóipari Vállalat pavilonját/’* Ezt harsogja a hangos bemon­dó és ez fogadja a látogatót, amikor belép az ünnepi vásár területére. Valóban olyan jó? — Mi tagadás — vallja K. I. törökszentmiklósi lakos — rég ettem nála finomabbat. No és ha megszomjazom, ott a. jó bor is. Igaz, nem karcagi, hanem tiszakürti. S ha még mindig éhes ma­rad a látogató, kicsit gyalogol, édkeresi a kenderesi földműves­szövetkezet hűsboltját, s éhsé­gét csillapítja a Trenka János mérte finom kolbászból. Node, nem csak evésből áll a világ! És a vásár sem. Ezernyi szín, ezernyi pompa, hatalmas számokban alig kifejezhető készletek, bőséges választék, rengeteg vásárló. Ebben lehet rövid képet adni a vásár első napjáról. Ám túl­ságosan vázlatos lenne, ha csak ennyit szólnánk róla és nem ve­hetnénk el a távollevőket egy kis látogatásra. Holott megéri! ; Annál is inkább, mert a ta­pasztalatok összessége azt bizo­nyítja: megyénk dolgozói jól ;sáfárkodtak az idei esztendő kincseivel. Erről tanúskodik az ;AUami Áruház gyönyörű pavi­lonja, ahol már déli 12 órára .300 ezer forint körül volt a for­galom. ; Amikor éppen ott jártijnk, ‘Takács Mártonná, a tiszatenyői ;Kossuth Tsz tagja fejezte be a vásárlást. Teli kosara mellé még három öltöny ruhát vett a legénysorba cserepedett fiainak. Rajta kívül még sokan álltak. á pénztár körül. így nem is volt

Next

/
Thumbnails
Contents