Szolnok Megyei Néplap, 1958. július (9. évfolyam, 154-180. szám)

1958-07-08 / 160. szám

1958. július 8.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Egy Eehet megtakarítani 600 000 forintot...

Nagy pénz félmillió forint. Lehetne belőle építeni hat lakást; ha egy ötszáz dolgozót foglalkoztató vállalat munkásai között osztanák szét nyereségrészesedésként, csak ebből 1000 forint jutna fejenként. Legnagyobbnak meg akkor tűnik ez az összeg, ha meg kell takarítani az eléggé szükreszabott költségvetéshez, tervszámokhoz képest.

Nem is menne ez a Megyei Építővállalatnál sem, ha csak úgy általában emlegetnék a takarékosságot. Itt, azonban nem általában emlegetik, hanem konkrét intézkedési tervet dolgozlak ki a felesleges kiadások megszüntetésére, a könnyen guruló forint megfogására. Eszerint több, mint hatszázezer forintot kell megtakarítani még ebben az évben.

De hogyan? Legkönnyebb ott szűkebbrefogni a kiadásokat, ahol a legtöbb fogy. Az építőiparban ilyen hely, illetve ilyen tényező az anyagfelhasználás. A költségek közel háromnegyedrészét teszi ki az épületekhez felhasznált tégla, cement, mész, zsaluzó és egyéb építőanyag. Emellett ez a legkapósabb is, persze olyan emberek számára, akik időnként elfelejtkeznek a tisztességről.

Legelőször is a pontos kezelésnél, a vállalati tulajdon megvédésénél akad tennivaló; Az éberség, rendszeres ellenőrzés és elszámoltatás igen sok felesleges kiadástól mentheti meg a vállalatot

Kik azok az emberek, akiktől félteni kell a közös vagyont, akiknek nem számít „kié”, csak saját maguk gyarapodjanak. Több fajtájuk van. Ifj. Miskolczi Pált pl. azzal bízták meg legutóbb, hogy anyagot vásároljon a vállalatnak Budapesten. Kapott 200 forint útielőleget erre a célra, ezenkívül 800 forintot készpénzben meg egy üres csekket megfelelő aláírásokkal. Miskolci meg is vette az anyagot, a csekket be is nyújtották a vál- alatnak 1300 forintról kiállítva — ő maga, de még a vásárolt tnyag sem került elő azóta.

Az effajták a közönséges szél- lámosok. Aztán rajtuk kívül van „fusizók” és az ezt élnézők léggé népes tábora. Persze ezek em okoznak kisebb károkat.:. ligó Gyula lakatos és Lévai ászló hegesztő pL faszénpörkö- it készített magának a vállalati nyagból. Ez nem nagy dolog, e mert látták, hogy lehet; fu- ztak mást is — hordták hozzá : alkatrészeket, a villanyszere- si cikkeket — sőt „szereztek” ilami fusimunkához egy más- Iméteres tömlődarabot is. S ért másként nem tudtak hoz- jutni, a másfél méteres dara- icskát egy 30 méteres tömlő- >1 vágták el s ezzel 800 forint rt okoztak;

Könnyen adtak nekik, amit rtek az anyagok kezelésével igbízottak. Tehették, mert a pancsoláskor mutatkozó szerűn- és alkatrészhiánynak csak r töredékét kellett megfizetik „kártérítés,, címén. Most an intézkedést hoztak, hogy állítólag eltűnt szerszámokért n rész, hanem teljes kártéríEurópaszerte keresett a magyar méhpempő

urápaszerte igen nagy az eklődés a hazai méhpempő

it. Sok nyugati cég jelentette vásárlási szándékát és kért taküldeményt a magyar kül- »skedelmi szervektől. Eddig dországba, Belgiumba, Nyu- Németországba, Franciaor- ;ba és Olaszországba szálltak méhpempö-mmtát.__(MTIl

hoz. Ezzel jelentős kölcsöndíjtól szabadulhatnak meg. Ehhez hasonlóan komolyan megszorítják az úgynevezett rezsikiadásokat, ügyelnek a kiadások minden fajtájára és megszüntetik a felesleges költekezést.

Ha az intézkedési tervet sikerül megvalósítani, minden bizonnyal elérik a hatszázezer forintos megtakarítást s ezzel nemcsak az állam, hanem a vállalat dolgozói maguk is jól járnak, mert egy részét nyereségformájában év végén visszakapják. AB.

téssel tartoznak azok, akiknek a kezén elveszett.

Erélyes harc indult az építőanyagtolvajok etilen is. Megtörtént eddig olyan szégyenletes eset is, hogy éppen az éjjeliőrök — akiknek feladata lett volna a szabadonhagyott építkezési anyagok őrzése — elvittek egyet és mást, mint pl. Liton József vagy Lengyel József. A 30-as építkezésen Földi Sándor SZEFU-dolgozó minden fuvarfordulónál két szál deszkával többet rakott a kocsira, amit aztán útközben leadott. Előfordult, hogy a farkaslyuki építkezésen 100 ebédadagból 120-at csináltak s a 20 ebéd árát bezsebelték lelketlen emberek. De lehetne tovább sorolni a példát.

Jelenleg, mintegy 40 ilyen és hasonló eset van terítéken a vállalatnál.

A rendszeres ellenőrzéssel, elszámoltatással évenként igen tekintélyes értéket lehet megmenteni, ami egyébként tolvajok, fusizók, szélhámosok kezén ment volna el.

Az anyag mellett igen tekintélyesek a bérkiadások is. Itt is előfordult olyan eset, hogy pl.

Kuruez László teljesítményelszámoló nemlétező embereknek számolt el bért és fel is vette volna, ha rá nem jönnek. Azonban a bérköltségek mégis jobban ellenőrizhetők, mint az anyag. Ezt mutatja, hogy az első TURKEVE NEM NAGY vá- negyedévben — bár közel 1 mii- ro6. Ilyenképpen az idevalósiak lió forinttal túlteljesítették a ismerik egymást. Vagy ha más tervet — a tervezett bérből még- nem, de a ruházat elárulja, hogy is kijöttek. Tehát jelentős visz- városbeli-e az illető. Legjobban szaélés vagy hanyagság itt nem meg lehet ezt állapítani a ka- fordulhatott elő. lap viselésről, mely tetején maA takarékossá?! intézkedni dárfoSással van összefogva, s

A taKarexossagi mtezkedesa arra mindig vigyáz is a kevi

terv a felsoroltakon kívül — ember, hogy az úgy maradjon, kiterjed a vállalati kiadások Ezért volt tehát feltűnő, ami- minden területére. így pl. elő- kor a vörös Csillag * Táncsics írja, hogy a használaton kívüli Xsí tehergépkocsija idegen em- gépeket, amelyek eddig sokáig ^.^2 telve száguldott ke- a munkahelyeken rozsdásodtak, R városon Nosza> meg.

össze kell szedni és visszajut- indult a találgatás; kik lehetnek tatni a gépkölcsönző vállalat- ezek? S hová viszi őket a tsz

Magyar

műszeripari kiállítás nyílt Leningrádban

LENINGRAD (TASZSZ). Szombaton magyar műszeripari kiállítás nyílt Leningrádban. A több mint 150 kiállítási tárgy között főkép elektronikus és villamos mérőműszerek, különböző laboratóriumi berendezések és készülékek szerepelnek.

T&t&u&aU fei btd&s

Rútul tőrbecsalta, sőt „befűzte” a törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalat a karcagi Szabad Ifjúság Tsz-t; megfosztotta a szövetkezeti gazdákat attól a joguktól, hogy szabadon rendelkezzenek felnevelt csirkéikkal. Álnok módon olyan csibenevélö megépítésére akarták őket rábírni, melyben télen megfagy az aprójószág. Tapasztalatlan tacskót szabadítottak a törökszentmiklósi tsz-re, melynek pedig mezőgazdasági szakiskolát végzett tagja nem egy akad. így van az, ha egy tsz- elnök nyolchónapos iskolára megy; hazatérése után van miért tépnie a haját... ö maga legalább is azt hiszi ■, \

A kérdés mindössze annyi, vajon valóban van-e oka hajzatát önkezével ritkítania?. -..

Míg a tsz-elnök tanult; teendőit helyetese látta el. ö kötött szerződést a Baromfifeldolgozó Vállalattal; ennek révén jutott a tsz kedvezményes áron te- nyészbaromfihoz; ennek révén járt huszonöt ízben Vass István — 34 éves, sok évi gazdag tapasztalattal rendelkező ~ agro- nőmus a csirkéknél, melyeket — háromezerkétszázat! — 9.2 százalékos elhullással sikerült hat hetes koron túl felnevelni. A „léprecsalt" szövetkezeti gazdák így körülbelül 12 ezer forint tiszta jövedelemhez jutottak. A „fogyasztó-nevelő”, melyet Vass István ajánlott, a Tervhivatal országosan bevált típusterve.

Két dologban a Szabad Ifjúság Tsz elnökétől várjuk a választ. Először: ha a tsz-beliek olyan nagyon értenek a baromfineveléshez, miért etették — patronálás előtt — a naposbaromfit bélgyulladást okozó hán- tolatlan kölessel és rizzsel? Másodszor: miért bízik építkezési kérdésekben kevésbé a Tervhivatalban, mint az — állatorvos-' ban?.;;

Azt már meg sem kérdezzük, hol itt a tőrbecsalás és „befűzés“ — erre valószínűleg az sem tudna felelni, aki mindezzel meggyanúsította a Baromfifeldolgozó Vállalatot. -..- b,

*■

Két hetet töltöttek a jövő állatorvosai a Vörös Csillag és a Táncsics Tsz-ekben

gépkocsija? Olyan hírek is láb- rakaptak, hogy a Vörös Csillag megint idegen munkaerővel végezteti a növények ápolását. A Táncsics Tsz tagsága meg egész tavasszal arról beszélt, hogy nincs mit dolgozni, most meg ők is idegen munkaerőt alkalmaznak. így folyt a találgatás mindaddig, míg az igazság ki nem derült A gépkocsin ülők nem voltak mások, mint a Budapesti Állatorvosi Tudomány- egyetem gyakorlati munkára kihelyezett hallgatói.

Ezek a fiatalok azért jöttek el Kevibe, hogy közvetlenül isEllesett

beszélgetés

Egy darabig hallgatagon üldögélünk. Leül a részeg is. Állát a mellére ejti, érthetetlen szavakat dünnyög, olykor-olykor nagyokat köp a cipője orrára. Láthatóan elégedett önmagával, mert amikor célba talál a köpése, mindannyiszor bólint egyet a fejével.

— Akárcsak az uradat látnám — jegyzi meg a néni. — A mihaszna, csammangó uradat...

Beszélni kezd a fiatalasszony. Lassan, vontatottan; el-elfúló hangon. És az alatt a három ára alatt, amíg a vonaton együtt utazunk, a szemem előtt filmszerűen pereg le egy család története. Egy olyan családé, ahol a férjet lejtőre vitte káros szenvedélye, s ha idejében meg nem kapaszkodik, magával rántja az erkölcsi és anyagi romlásba gyermekét és feleségét is.

Nyolc éve házasok. A férje pályamunkás. Havi keresete 1400— 1500 forint. De ebből csak négyszázat ad haza. A többit megissza, elpocsékolja. Moziban, színházban, s általában szórakozó helyen, a házaspár még soha sem volt együtt. A férj csak a kocsmákat kedveli. A részeg, duhajkodó cimborákat, a hozzáillő borbarátokat. Miből élnek? Hiszen az a négyszáz forint egy embernek is kevés ruhára és élelemre. Az asszony is dolgozik. Napszámra jár a kertekbe. Nyáron elmegy markot szedni,

merkedjenek a tsz-ek helyzetével, eredményeivel, hibáival — Tanulni, tapasztalni és dolgozni jöttek. Ugyanis az egyetem vezetősége és a tsz között olyan megállapodás történt, hogy egy hétig a növényápolásban, vagy más munkában segítenek a fiatalok, (ezért kapnak a tsz-től szállást és élelmet mind a két hétre) egy hétig tanulmányi munkát végeznek.

A KISZ BIZOTTSÁG megérkezésük első napjaiban felvette a kapcsolatot velük s közös klubestén, beszélgetéseken kerültek közelebb egymáshoz a tanuló fiatalok és a termelőszövetkezeti fiúk, lányok.

Gyorsan eltelt a két hét, de nem haszontalanul. Erről a búcsúesten a fiatalokat vezető tanársegéd és maguk a tanulóiíjak is beszélgettek. Elmondották: most már jobban megismerték a termelőszövetkezetek életét, megértették azt is, hogy az 1956-os ellenforradalom miért akarta szétrobbantani a közös gazdaságokat. Saját szemükkel látták, hogy a termelőszövetkezeti parasztság élete összehasonlíthatatlanul más, mint a felszabadulás előtti paraszti sorsvoltj

MEGGYŐZŐDTEK arról is, hogy pártunk, kormányunk falusi politikája helyes, s hogy a mezőgazdaságban az egyedüli járható út a szövetkezés. A búcsúzásnál baráti kézfogásuk azt is kifejezte, hogy szavaikat tettek követik, s bátor agitátorai lesznek a tsz-mozgalorrmak.

Mi pedig eredményes tanulást kívánva „Viszontlátásra” — búcsúztunk, hiszen lehet még közülük valaki Turkevén is állatorvos.

KELEMEN IMBE KISZ titkár

Magyarország résztvesz az ausztriai nemzetközi textilvásáron

BECS (MTI). A nyugatausztriai Dombimben augusztus 1- -íőí 10-ig tartják meg a hagyomintavásárt. A Magyar Népköztársaság külkereskedelmi vállalatai az idén textilipart gépeket állítanak ki Dorblrnben,

4

*

I Vonaton utazom.. Budapestről EMezőtúrra. Csinos, pozsgás arcú, üszőké hajú parasztasszony ül ^mellettem. Huszonnégy vagy hu- Qszanöt esztendős. Vele szemben C idős, ráncos arcú paraszt nénikké. A menyecske az ablakon át ta tájat figyeli, s ujjaival nyugta- S Ionul babrálja kötényét. Időnkként mélyet sóhajt, arca megvo- tnaglik, tekintete elhomályosul.

E — Csacsi vagy, fiacskám — D hajol hozzá közelebb a néni. — gKitekerném a nyakát a te he- b lyedben., ■,

E Az asszonyka szótlanul leli gyint, s bágyadt keze visszahull ga kötényébe.

D A folyosóról középkorú nyur- E ga férfi támolyog be a fülkébe. p Hátizsákját lecibálja, a pad alá &gyömöszöli, s nekidől háttal az büvegajtónak. Nagyokat csuklik, ta feje előre billen, majd oldalra pbicsakUk. Ajka lefittyen, s mi- t közben telefújja a fülkét pálin- Rkabűzzel, dohányszínű odvas fcsigáik villannak ki a szájából. Az- g után ránk néz és bambán vigyo- Erog.

§ — Részeg — suttogja a fiataléi asszony, s hangja utálkozó.

E Zakatolva halad tovább a ^vonatunk. Elfordulok a részegétől. Nézem én is a tovasuhanó p vidéket. Az enyhén lejtő domb- ü oldalakat, a szőlős és gyümölcsös E kerteket, az aranyló gabonatáb- Clákat. A ló- és ökörfogatokat, a t fürge mozgású traktorokat, a vi- % toriázó aratógépeket. A földeken szorgoskodó embereket.

' — Gyűlölöm a részegeket —■

szól ismét a fiatalasszony. — Tönkretették az életem...

ősszel pedig kukoricát tömi. Tavaly három mázsa kenyérgabonát keresett és hat mázsa kukoricát. A férje azonban ezt a kocsmába hordta. Odaadta borért, pálinkáért az új öltönyét is, amit a felesége vett neki karácsonyra.

Fényképet vesz elő. Kedves, okos kislány néz le a kartonról. Nagy, égszínkék szeme van, akár az édesanyjának. Pufók képén huncut kis gödröcskék.

— Az édesapja vele se törődik? — érdeklődik a nénike.

— Ugyan úgy, mint velem — sóhajtja a fiatalasszony. — Ha részeg — és hetenként négyszer- ötször jön haza részegen — kizavar a lakásból bennünket... Sok éjszakát töltöttünk már a szomszédban.

Az öregasszony felháborodva kérdezi:

— Miért nem hagyod ott? Fiatal vagy, szemrevaló, jó dolgos. Miért tűrsz a nyakadon kölöncöt?

— Egyszer már otthagytam Hazamentem a szüléimhez. Másnap reggeli visszakergettek. Azt mondták, olyan virágot szagoljak, amilyet szakítottam ... Fél tőle az édesanyám... Ránkgyújtja a házat.

Feláll az asszonyka. Kosarát leemeli a csomagtartóból. A nénitől, elköszön és Szolnokon leszáll. Kihajol az ablakon a néni.

— A panasz, mindig csak a panasz — motyogja magában. — Én bizony Útilaput kötnék a talpára. Enrajtam nem élősködne egy részeges csammangó sem

Busi Vince