Szolnok Megyei Néplap, 1958. július (9. évfolyam, 154-180. szám)
1958-07-08 / 160. szám
SZOLNOK MF.OVEJ NÉPI.AP 1958. július 8. MBgBBkm A meglepetésszerű támadás Az államelnök szobájában öten ültek. Négy férfi civilben, az ötödik egyenruhában, tábornoki rangjelzéssel. Tehát minden készen áll? — fordult az államelnök a tábornok felé. A megbeszélt időben gombnyomásra megindul az egész gépezet. A levegőben lévő szuperbombázók hidrogé nbambáik kai a kijelölt terület fölé repülnek és elpusztítják a fő stratégiai pon- . tokát, ipartelepeket, katonai támaszpontokat. Ezzel egyidejűleg a rakétatámaszpontokról is elkezdődik a kijelölt területek lőve tése. Ismét az államelnök vette át a szót. — ön tehát biztos abban tábornok, hogy a meglepetésszerű támadás kizárja a visz- szaütést? — A tábornok széttárja karjait, — a tervet alaposan kidolgoztuk; Az ellenséges ország valamennyi lényeges létesítménye elpusztul Ez valóban vil- lámháborű. Sem anyagi, sem morális erejük nem lesz, bármiféle érezhető visszacsapásra. Az államelnök órájára nézett, ■— még öt perc. Ha megnyomjuk a gombot, nincs megállás! A tábornok öntelten mosolygott. Az államelnök a többiek felé fordult, azok bólintottak, s az államelnök lassan, megfontoltam aláírta nevét a papirosra. A tábornok füléhez emelte az egyik különvomalú telefonkészülék kagylóját..; A pokol elszabadult;.: Másfél óra múlva a tábornok remegő lábakkal állt az államelnök előtt. Az államelnök zsebkendővel törülgette izzadó homlokát. — ön rászedett tábornok — szólalt meg hosszabb szünet után. Nem tudom, mit nevezne érezhető visszacsapásinak? Fővárosunk nincs, nagy városaink helyén sivatag, legfontosabb iparvidékeink megszűntek létezni! A tábornak alig tudta kinyögni a választ. — Ügy látszik, bizonyos hiba csúszott az előzetes számításokba... Ha ezt előre tudtuk volna ..; Bár meg kel jegyeznem, hogy a kijelölt célpontok többségét sikerült elérnünk ... — És mi haszna van belőle, tábornok? Az államelnök szinte rikácsolt. Megmondottuk, hogy tökéletes munkát akarunk! Maga közönséges kontár, nem katona! A tábornok arca eltorzult, most már ő is magából kikelve kiáltozott: engem hibáztatnak? Talán nem maguk voltak azok, akik évek óta meglepetésszerű támadásra spekuláltak? Nem maga mondta nekem minden alkalommal: „Előbb keld támadni barátom, ez a siker titka!” Hát most itt a siker, egyék meg... A szovjet javaslat Hagyjuk tovább veszekedni a képzeletbeli tábornokot a fantáziabeid államelnökkel, hiszen ez a kis kitalált történet csak azt a célt szolgálta, hogy szemléltetően bemutassa a meglepe- tésszerű támadásnak a haditechnika mai fejlettségi fokával való összefüggését és ennek folytán fennálló kísértő veszélyét; Ki tudja, nem akad-e olyan eszeveszett államelnök, aki elfogadja, vagy olyan, minden józan ítélőképességét elveszített tábornok, aki ostoba gőgjében lebecsülve az ellenfelet, jelenti, a „tökéletes, meglepetésszerű támadás” lehetőségét. Ezt a fenyegető veszélyt kívánja elhárítani az emberiség feje felől a Szovjetunió legújabb javaslata, mélyben a meglepetésszerű támadás lehetőségének kiküszöbölési módjáról beszél. így elsősorban szakértők összehívását ajánlja, akik közösen tanulmányoznák a kérdés gyakorlati megoldását, s a szakértők megállapításait felhasználhatnák e kormányfői szintén folytatott vita során. További perspektívák Anélkül, hogy túlzott derűlátás áldozataivá válnánk, meg kell állapítanunk, hogy a javaslat nehezen részesülhet merev elutasításban. És ha ezt összekapcsoljuk azzal, hogy Genfben szakértő tudósok már tárgyainak az atomrobbantások ellenőrzési lehetőségének kérdésedről, azaz arról, hogy ha megegyeznének a nagyhatalmak az atomrobbantások megszüntetésében, milyen lehetőség adódnék az egyezmény betartásának ellenőrzésére, akkor azt mondhatjuk, hogy az emberiséget fenyegető másik nagy veszély elhárításának kérdését már szánté napirendre tűzték. A meglepetésszerű atomtámadás embermilllók azonnali halálát okozza, s az ennek nyomán előálló sugárfertőzés rányomja bélyegét a késői utódokra is. Az atomkísérletek során egyre fertőzőbbé váló légrétegek, ha nem is okoznak azonnali halált, nem sokkal kisebb veszélyt jelentenek a jelenlegi és a későbbi generációk számára, mint az atomtámadás. Ma még nem láthatjuk, hogy a genfi tárgyalásoknak lesz-e egyáltalán valami eredménye. Hajlandók-e az imperialisták figyelembe venni az emberiség minimális érdekeit, vagy tekintet nélkül minderre, folytatják gyilkos kísérleteiket? Mindenesetre a csúcsértekezlet felé tett kedvező lépésként kell elkönyvelnünk a genfi megbeszélések megkezdését is. Az ENSZ Libanonban A harmadik olyan tényező, amely az elmúlt héten kedvezően érinthette a békére vágyó embermilliókat, a libanoni kér>3000000000000000000c00000c»00c00000000c00000000cxx)00000000<x>0c>00000c)00cxxxxx30uucxxxx. Tanácstagi beszámolók Szerdán, 9-én délután 5 órakor a József Attila és a Család- utca sarkéin lévő iskolában Simon József és Török Imre tanácstagok, csütörtökön, 10-én délután 5 órakor a Petőfi-utcai MTH iskolában Szárvas Imre és Vágó Ervin tanácstagok, szerdán, 16-án délután 6 órakor a Délibáb-úti iskolában Papp Gábor tanácstag tart fél éves tanácstagi beszámolót. dés alakulása volt. Amíg az előző időszakban az amerikaiak és angolok állandó beavatkozással való fenyegetése egy újabb Szuez és ezzel egyidejűleg egy esetleges világégés lehetőségét rejtette magában, addig most az ENSZ megfigyelők csoportjának jelentése után, mely szerint nem állapítható meg, hogy az Egye-: sült Arab Köztársaságból átszi- várgás történt volna Libanonba,: — kihúzták a propaganda-talajt a nagyhangú beavatkozók lába alól. Mi a helyzet ma? Cikkünk összefoglalta a nemzetközi helyzet legutolsó alakulásának néhány előnyös vonását. Annak ellenére azonban, hogy az utóbbi napokban a szovjet békekezdeményezések dominálnak a világpolitikában, tisztában kell lenünk azzal is, hogy a békekezdeményezések nem jelentenek gyengeséget és nem jelenthetnek megalkuvó*!. A meglepetésszerű támadás lehetőségének kiküszöbölése nem biztosíthat egyoldalú előnyt az imperialistáknak, azaz csak valóban hatékony kétoldalú ellenőrzés felállításáról lehet szó. A libanoni kérdésben az ENSZ bizottság jelentése ellenére történő imperialista beavatkozás ismét súlyosabb helyzetet eredményezhet. A tény azonban az, hogy e pillanatban a kedvező jelek szaporodása — a nagyszámú negatív jelenséget is figyelembevéve —■ újabb reménnyel töltheti el a, békére vágyó emberiséget. Ököljog és hazafiság 1937, július 7-én hajnalban szürketestű japán szállítóha- jók tűntek fel az északkínai vizeken. Gyomrukban lőszer, harci eszközök és rengeteg katona. Mire a nap fölkelt a .fangce-Klang felett, megdördültek az ágyúk, géppuskasorozatok túrták fel a földet, megkezdődött az agresszív imperialista hatalomnak. Japánnak provokatív véres támadása a nagy nehézségekkel küzdő belső ellentétektől és saját uralkodó osztályától marcangolt Kína ellen. A támadás szervezői és értelmi kiagyalói nem nyugodtak bele abba, hogy akkor nem sikerült a tervük: egész Kína gyarmati sorba süllyesztése. ITjra megpróbálkoztak a második világháborúban és az eredmény az egymilliós Kvantum hadsereg pusztulása, rombadőlt városok és amerikai félgyarmattá válás lettek. Ezt a kis emlékeztetőt azért tartottuk szükségesnek felidézni, mert újra meg újra bebizonyosodik: az Imperializmus nem tanult. A nyllván- | való leckék, kudarcok, új meg új vereségek nem rettentik vissza az elveszett tervek kiagyalóit attól, hogy újra, meg újra próbálkozzanak. Mi régóta tudjuk, az imperialisták nem szeretik hazájukat, népüket. Vajon jó amerikai hazafi-e például Norstad NATO főparancsnok, aki papíron ceruzával hidegvérrel kiszámította. hogy a háború első percei több mint 80 millió ember $ halálát okozzák és ebbe aleg- * nagyobb lelkinyugalommal belekalkulált tízmillió amerikait, továbbá New-York, Chicago, Washington és Los Angeles füstölgő romjait. Vajon hazaszerető embernek mondhatja-e magát Adenauer kancellár úr. aki — akárcsak a japán imperialisták — nem okult két világháború kézzelfogható tapasztalatain és népét most egy harmadikba óhajtja sodorni. Nem! Ezek az urak és megbízóik mitől sem állanak távolabb, mint a hazafiságtói. Boldog örömmel gyújtogat iák a népek házait, nem törődve azzal, hogy sajátjuk is lángba borulhat. Az ő istenük az ököl jog. „Beavatkoztunk Koreában, Vietnamban, vérrel színeztük a Szuezi csatorna vizét, ugrásra készen állunk Libanonnál, hát aztán! Erősek vagyunk, H bombánk, atom tüzérségünk van! Mienk a világ az erősebb jogán!" Ezt a hisztérikus rikácsolást nehéz lenne túlkiabáini. de nem Is szükséges. Mi az építők, békeszeretók, igazi hazafiak, szovjet, magyar, cseh és román emberek minden kiabálás nélkül is meg tudjuk értetni magunkat, azzal az egyszerű ténnyel, hogy — nem ijedünk meg. Nem dőlünk be a rémhíreknek, dolgozunk, őrködünk és növeljük erőnket. Mert az ököljog híveit, — érdekes lélektani megfigyelés, — a nyugodt, magabízó csöndes erű igen hathatósan tudja fékezni. Építsük a házunkat, jó erősre építsük a falát. Lehet, hogy az imperialistáknak kemény fejük van. De nekünk még szilárdabb legyen a falunk. A fej és a fal vitájában ősidők óta a fej húzza a rrtvi- debbet. Ez a japáni agresszió évfordulójának tanulsága. Nem ártana, ha a másik oldal is elgondolkodnék rajta. — ht — ^Mecseki képeslap s— A szolnoki úttörők táborozásáról — Hajnali egy óra. Folyik a búcsúzkodás a szolnoki pályaudvaron: ötven vörösnyakkendős út- törölány öleli meg — ki tudja már hányadszor — édesanyját, édesapját, és nyom forró csókot arcukra. Füttyszó hallatszik és indul a vonat. Utolsó üdvözletül fellengenek még egyszer a szülők kezében a kendők, azután lassan elnyeli az éjszaka a világos ablakú kocsisort. * A vonaton, az úttörők kocsijában felzeng a nóta: „Megy a gőzös, megy a gőzös Budapestre, Budapestről, Budapestről a Mecsekbe ..Elindult nyári táborozására a szolnoki újvárosi Zrínyi Ilona leányúttörőcsapat. * Vasárnap dél. Begördül a komlói állomásra a vonat, ahol meleg köszöntéssel fogadják a szolnoki úttörőket a bányaváros vájáriskolájának küldöttel. Rögtön szállásukra kalauzolják őket. A gyönyörű épületben fürdő, majd finom ebéd várja a vidám lányokat. Azután pihenés a hófehér ágyakban. Este levélírás haza. — Édes jó Szüleim! Olyan szép itt minden — írja levelében a kis Besze Jutka. — Ragyog minden a tisztaságtól, függöny az ablakokon, virág az asztalon. Még a kívánságunkat is lesik az Itteniek.,. * Másnap reggel ismerkedés a várossal. Első kirándulás a környező erdőkbe. Borongós nap; felhőt pipálnak a hegyek. Mit- sem zavarja ez a boldog Ifjakat — mint a kalitkából szabadult madarak — röpködnek a zöld pázsiton a fák és vadvirágok között. Düh Ágnes így lelkesedik este a jó vacsora után: „Ilyen szépet én még nem láttam. Nálunk, Szolnokon nincsen se erdő, se hegy, itt meg mennyi van belőlük”. És hozzáteszi: „Jó volna mindig itt maradni!” * Pécs. Hazánk, egyik legroman- tlkusabb, történelmi emlékekkel teli városa. Az ódon épületek, kacskaringéé, keskeny utcák, a régi szobrok, a múltat idézik: A nagyforgalmú utak, az üzemekben folyó hatalmas termelőmunka, a fényes, árutól duzzodó boltok — a mát hirdetik. Azután a múzeumok ... — Nekem legjobban a Zsolnai Múzeum tetszett — mondja Horváth Mária. — Nagyon érdekeltek a csodálatosabbnál csodálatosabb szépségű porcelánedények, dísztárgyak, szobrok. Nagyon örülök, hogy úttörő vagyok, mert másképp talán soha nem jöhettem volna el ide .., A pécsi kirándulást a város környékén lévő abaligeti cseppkőbarlang megtekintésével fejezték be. Azon az estén különösen jól esett a vacsora, dp nem volt semmi hiba, rriert bőven volt „repeta" is. * Reggel öt óra. Az éjszaka folyamán tisztára seperte az égboltot a délnyugati szél. Ragyogó idő van. A bányába indulnak a lányok a MAVAUT kocsijain Hét kilométer az út. Az éles út- kanyarok kis izgalmat okozna-:, de csakhamar megállnak az egyik bányánál. Sorakoznak: elől, középen, hátul bánya-mesterek. Gondoskodás, figyelem. Odalent egy új csodavilág. Ilyet még nem láttak az alföld gyerekek! A keskeny vágatokban az apró villanylámpák fényénél megcsillannak a fekete szénfalak. A bányászok fejtőkalapácsa nyomán omlik a csillogó szén A bátrabb lányok is nekiveselkednek. Elfogja őket a munka láza. Pótári Edit a legszorgalmasabb. Úgy „dolgozik”, hogy öröm nézni. Mikor újra napfényre kerülnek, az arcuk kissé fekeU dp a szemükben az öröm fénye ragyog. * Negyedszer bukott le a komlói hegyek mögött a nap. mióta itt vannak az úttörők, de az eddig szerzett élmények nem napokra, hanem sok-sok évre szólnak. Talán agy egész életre ... 'rol'iap ismét új nap virrad, és új él-t kerööriik a csáváinál is. Birtokukba va,!zlk maid a szabad tcrr'é-oe'et, megkezdőd!’- az igazi láöo-' élet• a borsir- és kő- zetgyüjtés a turisztika, játék és dal.... Csontos Sándor .
