Szolnok Megyei Néplap, 1958. július (9. évfolyam, 154-180. szám)

1958-07-08 / 160. szám

SZOLNOK MF.OVEJ NÉPI.AP 1958. július 8. MBgBBkm A meglepetésszerű támadás Az államelnök szobájában öten ültek. Négy férfi civilben, az ötödik egyenruhában, tábor­noki rangjelzéssel. Tehát minden készen áll? — fordult az államelnök a tábor­nok felé. A megbeszélt időben gomb­nyomásra megindul az egész gé­pezet. A levegőben lévő szuper­bombázók hidrogé nbambáik kai a kijelölt terület fölé repülnek és elpusztítják a fő stratégiai pon- . tokát, ipartelepeket, katonai tá­maszpontokat. Ezzel egyidejűleg a rakétatámaszpontokról is el­kezdődik a kijelölt területek lő­ve tése. Ismét az államelnök vette át a szót. — ön tehát biztos ab­ban tábornok, hogy a meglepe­tésszerű támadás kizárja a visz- szaütést? — A tábornok széttárja kar­jait, — a tervet alaposan kidol­goztuk; Az ellenséges ország valamennyi lényeges létesítmé­nye elpusztul Ez valóban vil- lámháborű. Sem anyagi, sem morális erejük nem lesz, bármi­féle érezhető visszacsapásra. Az államelnök órájára nézett, ■— még öt perc. Ha megnyom­juk a gombot, nincs megállás! A tábornok öntelten mosoly­gott. Az államelnök a többiek felé fordult, azok bólintottak, s az államelnök lassan, megfon­toltam aláírta nevét a papirosra. A tábornok füléhez emelte az egyik különvomalú telefonkészü­lék kagylóját..; A pokol elszabadult;.: Másfél óra múlva a tábornok remegő lábakkal állt az állam­elnök előtt. Az államelnök zsebkendővel törülgette izzadó homlokát. — ön rászedett tábornok — szólalt meg hosszabb szünet után. Nem tudom, mit nevezne érezhető visszacsapásinak? Fővárosunk nincs, nagy városaink helyén sivatag, legfontosabb iparvidé­keink megszűntek létezni! A tábornak alig tudta kinyög­ni a választ. — Ügy látszik, bizonyos hiba csúszott az előzetes számítások­ba... Ha ezt előre tudtuk vol­na ..; Bár meg kel jegyeznem, hogy a kijelölt célpontok több­ségét sikerült elérnünk ... — És mi haszna van belőle, tábornok? Az államelnök szinte rikácsolt. Megmondottuk, hogy tökéletes munkát akarunk! Ma­ga közönséges kontár, nem ka­tona! A tábornok arca eltorzult, most már ő is magából kikelve kiáltozott: engem hibáztatnak? Talán nem maguk voltak azok, akik évek óta meglepetésszerű támadásra spekuláltak? Nem maga mondta nekem minden alkalommal: „Előbb keld támad­ni barátom, ez a siker titka!” Hát most itt a siker, egyék meg... A szovjet javaslat Hagyjuk tovább veszekedni a képzeletbeli tábornokot a fan­táziabeid államelnökkel, hiszen ez a kis kitalált történet csak azt a célt szolgálta, hogy szem­léltetően bemutassa a meglepe- tésszerű támadásnak a haditech­nika mai fejlettségi fokával való összefüggését és ennek folytán fennálló kísértő veszélyét; Ki tudja, nem akad-e olyan eszeveszett államelnök, aki el­fogadja, vagy olyan, minden józan ítélőképességét elveszített tábornok, aki ostoba gőgjében lebecsülve az ellenfelet, jelenti, a „tökéletes, meglepetésszerű támadás” lehetőségét. Ezt a fenyegető veszélyt kí­vánja elhárítani az emberiség feje felől a Szovjetunió leg­újabb javaslata, mélyben a meg­lepetésszerű támadás lehetősé­gének kiküszöbölési módjáról beszél. így elsősorban szakértők összehívását ajánlja, akik közö­sen tanulmányoznák a kérdés gyakorlati megoldását, s a szak­értők megállapításait felhasznál­hatnák e kormányfői szintén folytatott vita során. További perspektívák Anélkül, hogy túlzott derűlá­tás áldozataivá válnánk, meg kell állapítanunk, hogy a javas­lat nehezen részesülhet merev elutasításban. És ha ezt összekapcsoljuk az­zal, hogy Genfben szakértő tu­dósok már tárgyainak az atom­robbantások ellenőrzési lehető­ségének kérdésedről, azaz arról, hogy ha megegyeznének a nagy­hatalmak az atomrobbantások megszüntetésében, milyen lehe­tőség adódnék az egyezmény be­tartásának ellenőrzésére, akkor azt mondhatjuk, hogy az emberi­séget fenyegető másik nagy ve­szély elhárításának kérdését már szánté napirendre tűzték. A meglepetésszerű atomtáma­dás embermilllók azonnali halá­lát okozza, s az ennek nyomán előálló sugárfertőzés rányomja bélyegét a késői utódokra is. Az atomkísérletek során egyre fertőzőbbé váló légrétegek, ha nem is okoznak azonnali halált, nem sokkal kisebb veszélyt je­lentenek a jelenlegi és a későb­bi generációk számára, mint az atomtámadás. Ma még nem láthatjuk, hogy a genfi tárgyalásoknak lesz-e egyáltalán valami eredménye. Hajlandók-e az imperialisták figyelembe venni az emberiség minimális érdekeit, vagy tekin­tet nélkül minderre, folytatják gyilkos kísérleteiket? Minden­esetre a csúcsértekezlet felé tett kedvező lépésként kell elköny­velnünk a genfi megbeszélések megkezdését is. Az ENSZ Libanonban A harmadik olyan tényező, amely az elmúlt héten kedve­zően érinthette a békére vágyó embermilliókat, a libanoni kér­>3000000000000000000c00000c»00c00000000c00000000cxx)00000000<x>0c>00000c)00cxxxxx30uucxxxx. Tanácstagi beszámolók Szerdán, 9-én délután 5 óra­kor a József Attila és a Család- utca sarkéin lévő iskolában Simon József és Török Imre tanácsta­gok, csütörtökön, 10-én délután 5 órakor a Petőfi-utcai MTH iskolában Szárvas Imre és Vágó Ervin tanácstagok, szerdán, 16-án délután 6 órakor a Délibáb-úti iskolában Papp Gábor tanácstag tart fél éves tanácstagi beszá­molót. dés alakulása volt. Amíg az előző időszakban az amerikaiak és angolok állandó beavatkozás­sal való fenyegetése egy újabb Szuez és ezzel egyidejűleg egy esetleges világégés lehetőségét rejtette magában, addig most az ENSZ megfigyelők csoportjának jelentése után, mely szerint nem állapítható meg, hogy az Egye-: sült Arab Köztársaságból átszi- várgás történt volna Libanonba,: — kihúzták a propaganda-talajt a nagyhangú beavatkozók lába alól. Mi a helyzet ma? Cikkünk összefoglalta a nem­zetközi helyzet legutolsó alaku­lásának néhány előnyös voná­sát. Annak ellenére azonban, hogy az utóbbi napokban a szovjet békekezdeményezések dominálnak a világpolitikában, tisztában kell lenünk azzal is, hogy a békekezdeményezések nem jelentenek gyengeséget és nem jelenthetnek megalkuvó*!. A meglepetésszerű támadás lehetőségének kiküszöbölése nem biztosíthat egyoldalú előnyt az imperialistáknak, azaz csak va­lóban hatékony kétoldalú ellen­őrzés felállításáról lehet szó. A libanoni kérdésben az ENSZ bizottság jelentése ellenére tör­ténő imperialista beavatkozás ismét súlyosabb helyzetet ered­ményezhet. A tény azonban az, hogy e pillanatban a kedvező jelek sza­porodása — a nagyszámú nega­tív jelenséget is figyelembevéve —■ újabb reménnyel töltheti el a, békére vágyó emberiséget. Ököljog és hazafiság 1937, július 7-én hajnalban szürketestű japán szállítóha- jók tűntek fel az északkínai vizeken. Gyomrukban lőszer, harci eszközök és rengeteg katona. Mire a nap fölkelt a .fangce-Klang felett, megdör­dültek az ágyúk, géppuskaso­rozatok túrták fel a földet, megkezdődött az agresszív im­perialista hatalomnak. Japán­nak provokatív véres táma­dása a nagy nehézségekkel küzdő belső ellentétektől és saját uralkodó osztályától marcangolt Kína ellen. A támadás szervezői és ér­telmi kiagyalói nem nyugod­tak bele abba, hogy akkor nem sikerült a tervük: egész Kína gyarmati sorba süllyesz­tése. ITjra megpróbálkoztak a második világháborúban és az eredmény az egymilliós Kvan­tum hadsereg pusztulása, rombadőlt városok és ameri­kai félgyarmattá válás lettek. Ezt a kis emlékeztetőt az­ért tartottuk szükségesnek felidézni, mert újra meg újra bebizonyosodik: az Imperia­lizmus nem tanult. A nyllván- | való leckék, kudarcok, új meg új vereségek nem rettentik vissza az elveszett tervek ki­agyalóit attól, hogy újra, meg újra próbálkozzanak. Mi rég­óta tudjuk, az imperialisták nem szeretik hazájukat, né­püket. Vajon jó amerikai ha­zafi-e például Norstad NATO főparancsnok, aki papíron ce­ruzával hidegvérrel kiszámí­totta. hogy a háború első per­cei több mint 80 millió ember $ halálát okozzák és ebbe aleg- * nagyobb lelkinyugalommal belekalkulált tízmillió ameri­kait, továbbá New-York, Chi­cago, Washington és Los An­geles füstölgő romjait. Vajon hazaszerető embernek mond­hatja-e magát Adenauer kan­cellár úr. aki — akárcsak a japán imperialisták — nem okult két világháború kézzel­fogható tapasztalatain és né­pét most egy harmadikba óhajtja sodorni. Nem! Ezek az urak és meg­bízóik mitől sem állanak tá­volabb, mint a hazafiságtói. Boldog örömmel gyújtogat iák a népek házait, nem törődve azzal, hogy sajátjuk is lángba borulhat. Az ő istenük az ököl jog. „Beavatkoztunk Ko­reában, Vietnamban, vérrel színeztük a Szuezi csatorna vizét, ugrásra készen állunk Libanonnál, hát aztán! Erő­sek vagyunk, H bombánk, atom tüzérségünk van! Mienk a világ az erősebb jogán!" Ezt a hisztérikus rikácsolást nehéz lenne túlkiabáini. de nem Is szükséges. Mi az épí­tők, békeszeretók, igazi haza­fiak, szovjet, magyar, cseh és román emberek minden kia­bálás nélkül is meg tudjuk értetni magunkat, azzal az egyszerű ténnyel, hogy — nem ijedünk meg. Nem dő­lünk be a rémhíreknek, dol­gozunk, őrködünk és növeljük erőnket. Mert az ököljog hí­veit, — érdekes lélektani megfigyelés, — a nyugodt, magabízó csöndes erű igen hathatósan tudja fékezni. Építsük a házunkat, jó erősre építsük a falát. Lehet, hogy az imperialistáknak ke­mény fejük van. De nekünk még szilárdabb legyen a fa­lunk. A fej és a fal vitájában ősidők óta a fej húzza a rrtvi- debbet. Ez a japáni agresszió évfor­dulójának tanulsága. Nem ár­tana, ha a másik oldal is el­gondolkodnék rajta. — ht — ^Mecseki képeslap s­— A szolnoki úttörők táborozásáról — Hajnali egy óra. Folyik a bú­csúzkodás a szolnoki pályaudva­ron: ötven vörösnyakkendős út- törölány öleli meg — ki tudja már hányadszor — édesanyját, édesapját, és nyom forró csókot arcukra. Füttyszó hallatszik és indul a vonat. Utolsó üdvözletül fellengenek még egyszer a szü­lők kezében a kendők, azután lassan elnyeli az éjszaka a vilá­gos ablakú kocsisort. * A vonaton, az úttörők kocsijá­ban felzeng a nóta: „Megy a gő­zös, megy a gőzös Budapestre, Budapestről, Budapestről a Me­csekbe ..Elindult nyári tábo­rozására a szolnoki újvárosi Zrí­nyi Ilona leányúttörőcsapat. * Vasárnap dél. Begördül a kom­lói állomásra a vonat, ahol me­leg köszöntéssel fogadják a szol­noki úttörőket a bányaváros vá­járiskolájának küldöttel. Rögtön szállásukra kalauzolják őket. A gyönyörű épületben fürdő, majd finom ebéd várja a vidám lá­nyokat. Azután pihenés a hófe­hér ágyakban. Este levélírás haza. — Édes jó Szüleim! Olyan szép itt minden — írja levelében a kis Besze Jutka. — Ragyog minden a tisztaságtól, függöny az ablakokon, virág az asztalon. Még a kívánságunkat is lesik az Itteniek.,. * Másnap reggel ismerkedés a várossal. Első kirándulás a kör­nyező erdőkbe. Borongós nap; felhőt pipálnak a hegyek. Mit- sem zavarja ez a boldog Ifjakat — mint a kalitkából szabadult madarak — röpködnek a zöld pázsiton a fák és vadvirágok kö­zött. Düh Ágnes így lelkesedik este a jó vacsora után: „Ilyen szépet én még nem láttam. Nálunk, Szolnokon nincsen se erdő, se hegy, itt meg mennyi van belő­lük”. És hozzáteszi: „Jó volna mindig itt maradni!” * Pécs. Hazánk, egyik legroman- tlkusabb, történelmi emlékekkel teli városa. Az ódon épületek, kacskaringéé, keskeny utcák, a régi szobrok, a múltat idézik: A nagyforgalmú utak, az üzemek­ben folyó hatalmas termelőmun­ka, a fényes, árutól duzzodó bol­tok — a mát hirdetik. Azután a múzeumok ... — Nekem legjobban a Zsolnai Múzeum tetszett — mondja Hor­váth Mária. — Nagyon érdekel­tek a csodálatosabbnál csodála­tosabb szépségű porcelánedé­nyek, dísztárgyak, szobrok. Na­gyon örülök, hogy úttörő va­gyok, mert másképp talán soha nem jöhettem volna el ide .., A pécsi kirándulást a város környékén lévő abaligeti csepp­kőbarlang megtekintésével fe­jezték be. Azon az estén különö­sen jól esett a vacsora, dp nem volt semmi hiba, rriert bőven volt „repeta" is. * Reggel öt óra. Az éjszaka folya­mán tisztára seperte az égboltot a délnyugati szél. Ragyogó idő van. A bányába indulnak a lá­nyok a MAVAUT kocsijain Hét kilométer az út. Az éles út- kanyarok kis izgalmat okozna-:, de csakhamar megállnak az egyik bányánál. Sorakoznak: elől, középen, hátul bánya-mes­terek. Gondoskodás, figyelem. Odalent egy új csodavilág. Ilyet még nem láttak az alföld gye­rekek! A keskeny vágatokban az apró villanylámpák fényénél megcsillannak a fekete szénfa­lak. A bányászok fejtőkalapácsa nyomán omlik a csillogó szén A bátrabb lányok is nekiveselked­nek. Elfogja őket a munka láza. Pótári Edit a legszorgalmasabb. Úgy „dolgozik”, hogy öröm nézni. Mikor újra napfényre kerül­nek, az arcuk kissé fekeU dp a szemükben az öröm fénye ra­gyog. * Negyedszer bukott le a komlói hegyek mögött a nap. mióta itt vannak az úttörők, de az eddig szerzett élmények nem napokra, hanem sok-sok évre szólnak. Ta­lán agy egész életre ... 'rol'iap ismét új nap virrad, és új él-t kerööriik a csáváinál is. Birtokukba va,!zlk maid a sza­bad tcrr'é-oe'et, megkezdőd!’- az igazi láöo-' élet• a borsir- és kő- zetgyüjtés a turisztika, játék és dal.... Csontos Sándor .

Next

/
Thumbnails
Contents