Szolnok Megyei Néplap, 1958. július (9. évfolyam, 154-180. szám)
1958-07-08 / 160. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKl (siOWOK MEGYEI A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA IX. évfolyam, 160. szám. Ára eo fillér %ai úkájwiMát f Kunsági nyár \ % \ Nemzetközi j szemle í * J A tárgyalóteremből f J.958. július 8. kedd ÜNNEPI GYŰLÉS Szolnokon, Mezőtúron, Jászberényben... Szolnokon Tisza József elvtárs beszélt A Nemzetközi Szövetkezeti Nap alkalmával július 6-án a Megyei Tanács nagytermében ünnepi gyűlésre jöttek össze Szolnok város szövetkezői. Tisza József elvtárs, a Termelőszövetkezeti Tanács titkára mondott beszédet. Méltatta a nap jelentőségét és foglalkozott hazánk szövetkezeti mozgalmának fejlődésével, erősödésével. Tisza elvtárs araiak idején maga is részt vett az első szövetkezetek megszervezésében. Erre az időre visszaemlékezvén elmondta, hogy a kezdet nagyon nehéz volt. Legtöbb helyen minden anyagi alap nélkül kezdték a közös munkát. De hogy az összefogás ereje milyen nagy, azt már az a tény is bizonyítja, hogy néhány év alatt mind a tsz-ek, mind a földművesszövetkezetek, mind a ktsz- elc megerősödtek, s gazdagodtak. A Termelőszövetkezeti Tanács titkára beszélt a ktsz-ek fejlődéséről és szerepéről. Foglalkozott a földművesszövetkeNemzetközi Szövetkezeti Nap Jászberényben Jászberényben egyénileg dolgozó parasztok, tsz és ktsz tagok gyülekeztek a ktsz klubjának udvarán, hogy meghallgassák Váczi Sándor elvtársat, a megyei pártbizottság Párt- és és Tömegszervezeti Osztályának vezetőjét, aki az ünnepi beszédet tartotta. Váczi elvtárs elmondta, a Horthy-rendszer úgynevezett szövetkezetei csak arra voltak jók. hogy a dolgozókat még alaposabban kizsákmányolják. Népi demokráciánk szövetkezeteit a dolgozó nép szolgálatába állítottuk. Az előadó számokkal, adatokkal bizonyította ezt az igazságot. Nemcsak az eredményeket, a hibákat is felvetette. Legsúlyosabb hiba a korrupció, amely ellen a megyei pártbizottság irányításával széleskörű báré indult, Váczi élvtárs beszámolóját a jelenlévők nagy érdeklődéssel hallgatták: Az ünnepi gyűlést színvonalas kultúrműsor követte. Később a megjelentek még iosszú ideig beszélgettek Váczi ;lvtárssal a szövetkezeti problémákról; Jugoszláv—bolgár határtalálkozó B e 1 g r á d (MTI). A Bolgár lépköztársasáig és a Jugoszláv zövetségi Népköztársaság kö- ötti egyezmény alapján vasár- ap Kriva Palanka és Delcsevo atárátjáró helyeknél megnyi- itták a jugoszláv—bolgár han't és megrendezték a két or- :ág környékbeli lakosainak ta- .lkozóját. Az említett körzetek ügárai útlevél és vízum nél- 31 átléphették a határt. zeti mozgalommal, amely a legelterjedtebb szövetkezeti forma Magyarországon. Az országban másfél millió, megyénkben pedig 107 ezer tagja van. a földművesszövetkezeteknek sok nehézséggel kell megbirkózniuk, hisz legtöbb vezetőnek új és sokoldalú szakmát kellett tanulnia. Az fmsz-ek mégis helytálltak és helytállnak. A falut ellátják áruval és a szövetkezeti áruházakban, boltokban egyre nagyobb a választék, egyre jobban elégítik ki az igényeket. Tisza elvtárs részletesen foglalkozott a földművesszövetkezetek termelést szervező tevékenységével. — Hangsúlyozta, hogy a termelési társulások a kezdetlegesebb szövetkezeti formák kialakítására, az fmsz-ek- nek rendkívül nagy a lehetőségük és etéren még igen sokat kell tenniük. Legyenek a földművesszövetkezeti vezetők kezdeményezőbbek, sokkal jobban, mint eddig voltak. A szövetkezeti mozgalomnak hazánkban mély és kitéphetet- len gyökerei vannak. Az előadó elmondta, hogy az ellenforradalom minden kártevése ellenére legtöbb termelőszövetkezet újjáalakult és erősebb, mint volt. Részletesen foglalkozott a termelőszövetkezeti mozgalom helyzetével is és az e-téren még fellelhető hibákkaL Az ünnepi gyűlés résztvevői érdeklődéssel hallgatták Tisza elvtárs élménybeszámolóját a baráti Bolgár Népköztársaságról. Bulgáriában a mezőgazdaság szocialista átszervezését befejezték. Sok íekinte ben tehát az ottani elvtársak előttünk járnak. Tisza elvtárs beszéde után az egyik jelenlévő szovjet elvtárs üdvözölte a megye szövetkezőit, az ünnepi gyűlés résztvevőit. Zene, vidámság, jutalomosztás a mezőtúri szövetkezeti napon Szépen, ünnepiesen felöltözött emberek — legtöbbjük szövetkezeti tag — lepték meg vasárnap délelőtt a mezőtúri liget sétányait, Délelőtt fél tíz felé autókon, lovaskocsikkal, vagy gyalogosan, kibontott zászlók alatt igyekeztek, hogy megünnepeljék a Nemzetközi Szövetkezeti Napot. A sétányok mellett már az ünnepség megkezdése előtt jóval felszerelték a cúkorkás, játékárus sátrakat, — no meg a borozó, söröző helyeket. Az asztalok, lócák arra engedtek következtetni, hogy lakoma is lesz ez alkalommal. — Amint később kiderült, birkapaprikással enyhítették éhüket az ünneplők. Zene, vidámság vezette be az ünnepséget. Takács Sándor elvtárs, a földművesszövetkezet pártalap- szervezetének titkára üdvözölte a jelenlévőket, a párt, állami- és gazdasági szervek képviselőit, a szövetkezeti tagokat. Az ünnepi beszéd után —, melyet Czinege Lajos elvtárs, az MSZMP megyei Bizottságának első titkára tartott, — a szövetkezetek és KTSZ-ek vezetői pénzjutalmakat osztottak ki a legszorgalmasabb, legjobb munkát végző dolgozók között. A jóhangulat ezzel még fokozódott. Az ünnepség résztvevői mind jól érezték magukat. Az ünnepség alkalmával sokan figyelmesen hallgatták meg Czinege elvtársnak a szövetkezeti mozgalomról szóló — mélyen elemző beszédét, melyre mi is visszatérünk. A francia antifasiszta ellenállási bizottság felhívása a július 14-i ünnep ügyében PÁRIZS (MTI). A francia antifasiszta ellenállási bizottság felhívást adott ki, amelyben bejelenti: további lépéseket tesz a kormánynál annak érdekében, hogy vonják vissza azt a rendőrprefektusi tilalmat, amely betiltotta a párizsi Köztársaságtéren július 14-én a köztársaság védelmére rendezendő népi megmozdulást. A bizottság felszólítja a köztársaság híveit, hogy sokszorozzák meg kezdeményezéseiket annak érdekében, hogy a július 14-i ünnepi nagygyűlések, tüntetések erőteljesen hirdessék a francia nép ragaszkodását a köztársasághoz. A francia tanítók nagy többsége szintén a köztársaság híve: ez megmutatkozik abban is. hogy a tanítók szakszervezeteinek és szövetségeinek helyi csoportjai felhívták a pedagógusokat az október 5-i népszavazáson mondjanak és mondassanak nem-et a katonai és személyi diktatúrára. A tanítók már tíz megyében ilyen értelemben foglaltak állást. A szovjet Kormány jegyzéke az ENSZ főtitkárához MOSZKVA (TASZSZ). Szóból je v, a Szovjetunió í Uandó ENSZ képviselője, július 3-án átnyújtotta Hammarskjöldnek, az ENSZ főtitkárának azt a jegyzéket, amelyben a szovjet kormány „élesen tiltakozik azok miatt a megengedhetetlen feltételek miatt. amelyek közé a Szovjetunió ENSZ képviseletét juttatták.’ A jegyzék a Szovjetunió ENSZ képviseletének newyorki épülete előtt június 19-én, 21-én és 22-én rendezett szovjetellenes tüntetésre vonatkozik. A szovjet kormány megállapítja. hogy az amerikai hatóságok nem tettek intézkedéseket a szovjet képviselet megvédésére. Az Egyesült Államok kormánya az ilyen provokációs kirohanások buzdításával lábbal tapossa a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait és ilymódon megsérti az ENSZ-szel szemben fenálló kötelezettségeit. A szovjet kormány erről a cselekményről emlékiratot küldött az Egyesült Államoknak. (MTI). Vasárnap megkezdődtek Nasszer és Tito elnök tárgyalásai BRIONI (MTI). Tanjug jelentése szerint vasárnap délután a Brioni sziget melletti Vanga szigeten megkezdődtek Nasszer és Tito elnök tárgyalásai. 50 év ■ # * Oreö diákok bűcsúzása I „Kedves Barátunk! Értesítünk, hogy 6-án tartjuk 50 éves — s talán az utolsó — találkozónkat, régi iskolánkban. Kérünk, ha csak egy mód van erre tiszteljél meg bennünket jelenléteddel”. Eddig a meghívó, amelynek kedves szavaira vasárnap 16 1908-ban végzett öreg diák gyűlt össze a régi polgári fiúiskola egyik tantermébe emlékezni. — Oszbecsavarodott fejű apák, nagyapák ültek a padokban s szívükbe visszalopózott a diákkor. Tanáraik közül már senki sem él. Utolsó, aki kidőlt a sorból, Tóth István igazgató volt. ötven év nagy idő. Csapásokkal teli tizedei megritkították a sort, s megedzették a hajdani diákok szívét. Ki hol, merre járt, mit csinált? Rigó Dezső például 1919 után külföldre, Franciaországba került. Ott gyárimunkásként dolgozott és tagja volt az Emberi Jogok Ligájának. Ez azt jelentette, hogy hazajövetele után három éven keresztül zaklatták Horthy rendőrei. Nem volt jobb és könnyebb Marksheid Lajos élete sem. öt az első világháború előtt Svájcba üldözte a munkanélküliség. Ott sem boldogult. Mint ahogy munkanélkül volt Németországban is. Most nyugdíjas, MÁV főművezető. De az emlék az emlék marad • minden kínlódás ellenére. Még így az ötven év távlatából is felderülnek az arcok, amikor Pusztai Jenő, az osztály hajdani szórakoztatója, a fő asztaltáncoltató beszél: — Emlékeztek, hogy táncolt a katedra? Öröm . volt nézni. Persze az már annál rosszabb volt, amit kaptunk érte. De azért nem volt kár. A délelőtt- délutáni tanítás között kellett az a kis szórakozás. — No persze — veti közbe Bencze Lajos — azért az esti bezárásokról se feledkezzünk el. Sokszor itt ért bennünket az alkony egy-egy „globális’“ büntetés esetén. — Erre én emlékszem legjobban — mondja Ország József —, mert talán összesőtök közül én kaptam ki legtöbbször. Je- szenszki tanár úr óráról-órára edzette rajtam a pálcát. Igaz, megérdemeltem. Diákosan összenevetnek. Szemükben valami fiatalos fény csillan. Mintha legalábbis csínytevésre készülnének. Ám nem lehet. Legalábbis „felsős" előtt nem. Tudniillik ilyen is van itt Tompa Mihály személyében. — Az én évfolyam társaim közül talán már senki sincs rajtam kívül — mondja. És hajdani fiatalabb iskolatársaim meghívtak maguk közé erre a találkozóra. A régi iskola őszdiákjai nem szakadnak el egymástól, összetartanak. ; — Mindig is összetartottunk , Emlékeztek az 1908-as tűnte • tésre — kérdi Kádas János i Akkor is együtt voltunk. „Min ■ denki egyért, egy mindenkiért’ — ez volt a jelszavunk. S mikoi ezért felelősségre vontak bennünket, égyütt viseltük a követ- i kezményeket. Rohannak a percek. — Delei kongat a toronyóra. A vén diákok lassan felállnak. így tanulták. Vége van az órának, fd kell állni. Bence Lajos a válasz- tatlan, de elismert „első diák'1 szól most az indulás előtt: — ötven éve hagytuk el e tantermet. Ügy érzem, ahogy az arcotokra nézek s visszaforgatom magamban az elmúlt öt évtizedet, hogy tanáraink nem csalódtak bennünk. Megálltuk a helyünket, családot alapítót« tünk, harcoltunk, küzdöttünk, dolgoztunk. Nem hiába. Fiaink, lányaink már másként élnek majd. És amit kívánok: ne ez legyen az utolsó találkozónk. Bár az elkövetkező évék már nem sok reménnyel biztatnak, mégis arra kérlek mindötöket, hogy amíg ketten élünk, találkozzunk. Tizenhat öregdiáik búcsúzik egymástól. A kézfogások közben könnyek csillannak néha« nyuk szemében. S indulnak abban a reményben, hogy öt év múlva újra találkoznak, itt a régi polgári fiúiskola megszokott, öreg tanterméhan. ■
